Magyar Nemzet, 1963. június (19. évfolyam, 126-151. szám)
1963-06-19 / 141. szám
uierda, 1963. június 11.5 „ J Nem a hibánk..." Tizenkét esztendős, nyurga kislány, az ötödik általánosba jár. Egy délelőtt rosszul lett az iskolában, a mentője kórházba szállították. Eszméletét nem veszítette el, ő maga mondta meg, hogy három ampulla Arsotonint vett be. A kórlapján ez áll: Suicid. Öngyilkos. Hatodnapra gyógyultan hazament. Valóban gyógyultan? És valóban haza? A kórház beszélgetésre kérette a szülőket. A mama jött el, vékony, sápadt, kedves arcú, riadt fiatalasszony. Mindketten dolgoznak. Az apa munkás, esténként a cirkuszban próbál, mert artista is. Azelőtt a mamával léptek fel, de ő betegsége miatt abbahagyta. A mama esztendeje egy ktsz-ben dolgozik. — Nem a mi hibánk... Egyáltalában nem értjük, miért tehette. Annyira szeretjük mindketten, sose bántjuk, hangos szót se hall. Az apja most egészen kikészült, hogy ez történt, már próbára se jár. Alig várjuk hogy a gyerek hazajöjjön. Vasárnaponként, ha együtt a család, sétálnak hármasban — mondja. — Szófogadó, szorgalmas gyerek, amúgy jól is tanul. Magatartásból is jelese van. Napközben olvas, tanul, játszik a barátnőjével. — Egy barátnője van? — Csak egy. Nagyon zárkózott kislány. Hamarosan kiderül, miért. Balkezes. Elsős korában egy oktalan pedagógus kierőszakolta, hogy átszoktassák jobb kézre. Nehezen ment, sokat sírt, be kellett kötni a kezét. A pszichológus-konzultáns rámnéz, bólogat, majd az aszszonyhoz fordul. — Kár volt. Az átszoktatás néha jóvátehetetlen zavart okoz a gyerekben. Az Egyesült Államokban, a Szovjetunióban, Angliában a balkezes munkások számára balkezes gépeket gyártanak. Nem lett volna szabad átszoktatni. Egyébként szeret iskolába járni? — Hát... Jó tanuló volt mindig. — És most? — Most növénytanból és számtanból megbukott. — Ezért lett öngyilkos? Félt talán? — Nem volt oka rá. A félévkor is, amikor háromból bukott, hazajött, "sajnos, megbuktam", mondta. "Nem baj, kislányom, hátra van még egy félév, majd kijavítod". Tanárnőt fogadtunk melléje, azt mondta, jól halad. A szülői értekezleten is azt mondták, hogy csak a feleletei roszszak. Telefonon felhívtam az osztályfőnököt. — Nem a mi hibánk, nincs mit mondanunk. Különben is foglalkozzanak mással. Ha erről írnak, még oly sok mindenről írhatnának. Megígérem, hogy jó ötleteket szívesen fogadunk. De most beszéljünk erről az esetről. — A gyerek rossz tanuló, eddig is épp hogy bukdácsolt. Stupid. Azért tette, hogy átengedjük. A szülei nem törődnek vele. Én is csak most ismertem meg őket, sose jönnek be az iskolába, s ha családlátogatásra mentem, sose találtam otthon őket. És veréssel akarták kényszeríteni a kislányt, hogy artista legyen. De ezt ne tekintse interjúnak. Nem tekintem. De szívesen elbeszélgettünk volna a pedagógussal, mi az ő véleménye például a balkezességről. „ A kislány szakasztott az anyja, csak épp nem néz a szemünkbe. Fél. — Mitől félsz? Csend. — Miért tetted? Csend. — Féltél? Alig észrevehetően bólint. — De hiszen otthon semmi bajod sem esett volna. Ránk néz. Szép nagy szeme van. — Vagy igen? Tovább néz merően, nem szól, majd újra lesüti a szemét. — Előfordult, hogy megvertek? Sokára bólint. — Apu? Int. — Megüt? — Üt, vág. — Bottal is, vagy csak kézzel? — Kézzel. És mindig a fejemet, Anyu szokott fakanállal verni. »Sose bántjuk, hangos szót se hall." — Szüleid szeretik egymást? Csönd. — Vasárnaponként mit csináltok? — Elengednek moziba.■Vasárnaponként együtt a család. Sétálnak hármasban." — Esténként, tanulás után mit csinálsz? — Olvasok vagy játszom. — Szeretsz olvasni? — A könyvtárba is be voltam iratkozva. — Voltál? — Azt mondták, inkább tanuljak. — Nehezen tanulsz? Vállat von. — A tanáraidat szereted? — Az osztályfőnökömet igen. Sokat beszélgetek vele. Bízom benne. "A gyerek rossz tanuló, eddig is épp hogy bukdácsolt. Stupid." — Kit nem szeretsz? — A számtantanárnőt. Igazságtalan. — Szerinted? — Senki sem szereti. — Miből buktál? — Számtanból és földrajzból. "Most növénytanból és számtanból megbukott." — Hogy jutott eszedbe az öngyilkosság? Nem felel. — Hirtelen? Tagadóan int. — Már korábban is gondoltál rá? Bólint. — Mikor? Csend. — Kiskorodban? — Egy éve. — Mi történt akkor? Megvertek? — Nem. — Hát? — Apu be volt rúgva. Csúnyán beszélt és veszekedtek. Mindent ledobott az asztalról és elköltözött hazulról. — Elköltözött? — Egy nőhöz. — És anyu? Megint vállat von. — Mindenki azt mondta, hogy látták ... — És most? — Most minden rendben van. — Elfelejtették? — El. — Te is? — Én sose felejtem el. — Hazaengedték, de nincs otthon. Az utcára nyíló egyszobás lakás ajtaján hiába kopogtatok. A szomszéd kinéz az ablakon, de semmiről sem tud, nem is ismeri őket. (Hét éve szomszédok.) Felkeresem a barátnőjét. A szülők: — Eltiltottuk őket egymástól. Annak a kislánynak rossz gondolatai vannak. A barátnő: — A múltkor is azt mondta, hogy a villamos elé ugrik. — Tanultok is együtt? — Igen, de ő sose figyel oda. Másutt jár az esze. Csak szól a rádió és ... Pedig mindent megadnak neki, hogy tanulhasson. És sok szép ruhája van. — Milyen a számtantanárotok? — Kedves, jó néni. Mindnyájan szeretjük. Átkisér a sufniba, ahol a kislány a gyógyszert találta. A kis kamrában az apja szerszámokat tart. De hogyan került oda a gyógyszer? Kinek rendelte az orvos? Ki felejtette ott, ahol a gyerek megtalálta? Vagy ki adta a kezébe? "Nem a mi hibánk..." A gyereket hatodnapra gyógyultan hazaküldték. A kerületi pszichoterápia figyelmét felhívták rá. De elég lesz-e csak ennyit tenni érte? Zay László MEGÉRKEZTEK a modermintás import selymek a MÉTERÁRU szaküzletekbe 90 cm széles, ára 50,- Ft F- Kristóf tér 4. Petőfi Sándor u. 18, V i Ist. István körút 27. _ Tragyar XMet_ A az Olasz Köztársaság elnökének köszönő távirata Dobi Istvánhoz Antonio Segni, az Olasz Köztársaság elnöke táviratban fejezte ki köszönetét Dobi Istvánnak, az Elnöki Tanács elnökének az Olasz Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából ■küldött jókívánságaiért. Átutazott Budapesten a Finn Köztársaság parlamentjének elnöke Kauno Kleemola, a finn parlament elnöke és felesége hétfőn — útban a Bolgár Népköztársaságba — átutazott Budapesten. A vendégeket a Ferihegyi repülőtéren dr. Beresztóczy Miklós, az országgyűlés alelnöke és az országgyűlés tisztikarának több tagja fogadta. Jelen volt R. S. Palas, a Finn Köztársaság budapesti nagykövete és Jancso Georgiev, a Bolgár Népköztársaság budapesti nagykövete is Vass Istvánná, az országgyűlés elnöke hétfőn az Országház gobelintermében vacsorát adott Kauno Kleemola és felesége tiszteletére A vacsorán részt vett Pója Frigyes külügyminiszter-helyettes és az országgyűlés tisztikarának több tagja. Hetenként indul Bécsbe nyáron a szárnyasban A MAHART a megnövekedett utasforgalomra való tekintettel június 28-tól augusztus végéig minden pénteken elindítja Bécsbe a Sirályt, amely onnan a következő napon tér vissza. Érvényes útlevéllel és vízummal rendelkezők a menetjegyet az IBUSZ főirodájában elővételben válthatják meg Felvilágosítást kaphatnak a 180—780 telefonszámon. Nem lesz korai aratás az idén Közeleg a mezőgazdaság egyik legfontosabb időszaka, az aratás. A vidékről érkező jelentések szerint a Duna— Tisza közi sülevényes homoktalajokon már székül a rozs, sárgul az őszi árpa. Kiskunmajsa környékén a napokban kézi kaszákkal hozzáfogtak a rozs, majd az őszi árpa aratásához, s kedden a tatai Micsurin Termelőszövetkezet határában a gépállomás aratógépeit is beállították a koraérett őszi árpába. A Földművelésügyi Minisztérium növénytermesztési főigazgatóságán tájékoztatásul közölték, hogy az idén valószínűleg nem lesz korai aratás, vagyis a kalászosok érése fokozatosan, a normális időben következik be. A meleg, többnyire csapadékos tavasz és nyárelő kedvezett a gabona virágzásának, a szemképződésnek, a kalászok nem "ablakosak", a szemek erőteljesen fejlődnek. Az "igazi" aratás majd csak 8—10 nap múlva kezdődik az őszi árpával, majd a hónap legvégén s a jövő hónap első napjaiban kasza, illetve gépek alá érik a rozs is. A búzák még zöldek, s zömmel előreláthatólag csak július közepére érnek be. Remény van arra, hogy az idén a búza érésében is meglesz a fokozatosság: legelőbb lehet megkezdeni a Szkoroszpelka nevű intenzív szovjet búza betakarítását, ezt az olasz San Pastore követi, majd sorra beérnek a hazai búzafajták is. Hosszúlejáratú hitel és jövedelemadó-kedvezmény a javító szolgáltatások bővítésére A fővárosi tanács a tavalyihoz képest körülbelül egymillió forinttal növelte az idén a tanácsi vállalatok prémiumának összegét. Elkészítették a tanács ipari osztálya felügyelete alá tartozó vállalatok összevonásának és átszervezésének programját is. A cél az, hogy a helyi iparban kettéváljék az árutermelés, illetve a javító-szolgáltató tevékenység. Az OKISZ felügyelete alá tartozó szövetkezetek ezután bevételeik 0,6 százalékát a tanácsok rendelkezésére bocsátják, hogy ebből és az OKISZ által nyújtott 65,2 millió forintból mintegy 1700 új fiókot, részleget és felvevőhelyet nyissanak 1963-ban a szövetkezeti iparban. A szövetkezetek javító-szolgáltató munkája — kivéve a személyi szolgáltatásokat, például a fodrászokat — már ebben az évben 60 százalékos jövedelemadó-kedvezményben részesül. Ezenkívül a helyi iparpolitikai tervek teljesítése után nettó nyereségük alapján 45 százalék osztalékot fizethetnek. A javító-szolgáltató tevékenységet fejlesztő beruházásokra 15—20 éves lejáratra hitelt is kaphatnak. Nemzetközi színházi dokumentációs központ Budapesten A varsói színháztudományi kongresszus vitáiról A Nemzetközi Színháztudományi Intézet (ITI) a múlt héten kongresszust tartott Varsóban. A magyar küldöttség vezetője, Hont Ferenc, a budapesti Színháztudományi Intézet igazgatója, elmondotta, hogy a kongresszus megvitatta a színművészet számos lényeges kérdését, így foglalkozott a színház közönséghatásával, a televízió és a színház versenyével. A kongresszus a magyar színházdokumentációs központot, mint az ITI nemzetközi dokumentációs részlegét ismerte el és felkérte az intézet tagjait, hogy írásos dokumentumaikat küldjék meg Budapestre. A kongresszus egyik bizottsága a párizsi Nemzetek Színháza repertoárjának kibővítéséről tárgyalt, mások a színészképzés és a zenés színházak problémáival foglalkoztak. Varsóban sokan érdeklődtek a magyar színházművészet és az új magyar színdarabok iránt. A Vízművek és a IV. ker. Tanács figyelmébe Százszázalékos munkaképtelen hadirokkant vagyok, 85 éves édesanyámat is eltartom, ezért még 1956-ban dohányáru kereskedésre szóló iparengedélyt kaptam. A IV., Dózsa György utca és Szilágyi utca sarkán saját erőből egy kb. 15 négyzetméter nagyságú árusítóhelyet építettem, mert mozgásképtelen lévén, motorral ellátott betegkocsimat is abban kellett elhelyeznem. A Fővárosi Vízművek dohányárudám alatt csatornahálózatot fektetett le, de elmulasztották az aládúcolást és árudám összedőlt. 1963. március 26. óta árusítótevékenységemet nem tudom folytatni és 2000 forint értékű árukészletem is tönkrement. Legsúlyosabb megélhetési gondjaim vannak, de jellemző, hogy a Házkezelési Igazgatóság — mert árudám tönkremeneteléről sehonnan hivatalos értesítést nem kapott — tovább kéri tőlem a havi 40 forint bérleti díjat. A volt árusítóhelyemen felhasznált építési anyagok felett sem rendelkezhetem. Az érdekeltek megegyeztek abban, hogy a Vízművek árusítóhelyemet a régi helyén felépítteti és engem minden kártalanítási igénnyemről lemondattak. Néhány nap múlva a IV. kerületi tanács III. osztályának képviselője közölte velem, hogy az eredeti helyen nem állíthatják helyre helyiségemet, de a túlsó oldalon felépítik. Ez sem ment, hanem felszólítottak, hogy foglaljam el az Árpád út 19- szám alatti helyiséget. Ez azonban számomra lehetetlen, mert lépcsőkön kell felmenni, amire én képtelen vagyok, egyébként tudomásom szerint a kerületi kereskedelmi osztály sem engedhetné meg ebben a helyiségben magán dohányárus elhelyezését. Május 30-án levelet írtam a IV. kerületi tanács vb-elnökének és öt helyet hoztam javaslatba, ahol árusítóhelyiségem felépíthető lenne. Levelemre eddig választ nem kaptam, holott már azt sem tudom, hogy holnap anyámmal miből élünk. Ügyemet a IV. kerületi tanács vb építési osztályánál megsürgette a Magyar Nemzet szerkesztősége is, de az illetékesek úgy látszik, sorsomat közönnyel szemlélik, pedig nehéz helyzetemet a Vízművek dolgozóinak gondatlansága okozta. Farkas Gyula 100 százalékos rokkant dohányáru* Posztókereskedő volt-e a baktériumok felfedezője? A Magyar Nemzet május 29-iki számában "Az antibiotikumok és egy megújított gyógyszer" címen megjelent cikkemben azt írtam, hogy aki a mikrobákat, a baktériumokat először meglátta, nem szakember volt, hanem egy Leeuwenhoek nevű hollandiai posztókereskedő. Ezzel kapcsolatban felhívták a figyelmemet, hogy az egyébként világhírű hollandus nem posztókereskedő volt, hanem más szakmában működött. Én most még szélesebb körben utánanéztem a foglalkozás-problémának és érdekes adatokat találtam. Először is: az Új Magyar Lexikon Leeuwenhoek foglalkozásáról azt mondja: természettudós. A régebbi Pallas Lexikon: zoológus. A felszabadulás után megjelent kétkötetes Révai Lexikon: műkedvelő biológus, öveges József Mikroszkóp ... című könyve: városi adószedő és szemüveglencsecsiszoló. Egyes tudósok nem említik a foglalkozását. Például dr. Horváth János nemrégen megjelent Mikrobiológiája. A szovjet V. M. Fjodorov: Mikrobiológia című munkájában szintén nem ír foglalkozást, hanem ismertető méltatást ad és közli a fényképét. Vannak aztán munkák, itthon és külföldön, amelyek a legkülönbözőbb foglalkozásokkal ruházzák fel a baktériumok felfedezőjét. Egy német lexikon röviden azt mondja: kereskedő. Kruit amerikai orvos-bakteriológus ezeket sorolja fel: szatócsinas, rövidárukereskedő, városházi portás. A Révai Nagylexikon így ír Leeuwenhoekról: könyvelő és pénztárnok egy amszterdami posztókereskedésben. Dr. Ormay Lászlónak a Medicina Kiadónál 1962-ben megjelent Mikrobák ... című műve külön kiemeli, hogy Leeuwenhoek nem volt a tudományok embere, hanem posztókereskedő és mellékesen csiszolta a lencséket, amelyekkel a mikrobák után kutatott. És végül: a jeles szakemberek által írt Kultúra Világa című mű szintén így jelöli meg a hollandus foglalkozását: posztókereskedő. Ezek után, azt hiszem, megállapíthatjuk, hogy ennek a példamutató szorgalmú embernek valami köze mégis lehetett a posztókereskedéshez. Magyar Judit Kényelmes eladók A múlt hét egyik délelőttjén történt. Újonnan megnyílt férfidivatüzlet előtt mentem el a Lenin körút 9—11. szám alatt. Benéztem a kirakatüvegen, s láttam, hogy nincs egy vásárló sem. Amúgy is kellett vennem férfizoknikat, örültem, hogy kényelmesen megvásárolhatom. Beléptem az üzletbe. A tágas helyiség elején két férfieladó beszélget, a túlsó végén két női eladó. Csendben, szerényen megálltam a pult előtt. A két nő beszélgetése elhallatszott hozzám, tehát egyelőre nem unatkoztam. Végre megszűnt az egyik, kelletlenül odalépett és megkérdezte, mit akarok, majd fennakadás nélkül folytatta a fejem fölött a diskurzust. Két mondat között odarebegtem, hogy zoknit. Rám se figyelve kihúzott egy fiók zoknit és elém tette, majd többé nem törődött velem. Nem kérdezte meg hogy milyen színűt, térdzoknit-e, vagy bokafixet, flórt, vagy nylont. Teljesen sorsomra bízott. Vérszegényen turkáltam egy kicsit, majd amilyen észrevétlenül érkeztem, úgy ki is inaltam az üzletből, azzal a szent fogadalommal, hogy ide soha többé az életben be nem teszem a lábam. Hogy fognak ennek az eladók örülni! Dr. I. Gy.-né Felháborító felelőtlenséggel indította el pénteken délelőtt 10.15 órakor a 28-as villamos József körúti végállomásáról a 2956-os kocsit a kalauznő. A végállomás járdaszigetén embertömeg várta a felszállást az üresen beérkező villamosra. Még a várakozók fele sem léphetett a lépcsőre, amikor a kalauznő a már megszokott ,vigyáztunk, felkiáltással csengetett és a kocsi elindult. Az ajtóban tízéves kisfiú igyekezett felfelé, egyik lába még a járdaszigeten volt. Az utasok kiáltozására csengette csak le a felelőtlen kalauznő a 28-ast. A véletlenen múlott csupán, hogy sikerült elkerülni a balesetet. A zúgolódásra a kalauznő válasza: gorombaság. Lapjaink hírrovatai naponta több halálos, jobb esetben sebesüléssel végződött közlekedési szerencsétlenségről számolnak be. Felelőtlenek az utasok is, de felelőtlenek az FVV és a FAÜ egyes alkalmazottai is, akik könnyelműen mellőzik, hogy munkájukon emberéletek múlnak. A közlekedési baleseti statisztika csökkenése kívánja, hogy feletteseik keményen és példamutatóan vonják felelősségre az olyan kftautókat, mint a pénteki 2956-os villamos hányaveti, embertársainak életét semmibevevő indítója volt V. T. A balatoni bélyegekről Levélírójuk kifogásolta, hogy az 1959-ben forgalomba bocsátott balatoni bélyegsorozat értékeinek felhasználását március 31-ével megszüntettük. Tájékoztatásul közöljük, hogy a sorozat egyes értékeit a balatoni postahivatalok éveken át árusították, a készletek azonban elfogytak, így a sorozat további forgalomban tartása gyakorlati jelentőséggel nem bírna. Most, nyáron újabb, három értékből álló balatoni bélyegsorozat kibocsátását tervezzük, így feltételezhető, hogy a “balatoni propaganda" az elfogyott és érvényét vesztett bélyegsorozat miatt hiányt nem szenved. Postavezérigazgatóság, dr. Wurm Ferenc ügyosztályvezető Puskin A kapitány lánya című kisregényéből készült színes, szélesvásznú olasz— jugoszláv film. 10 éven alul nem ajánlott BEMUTATÓ: JÚNIUS 30. * Csak a moziban láthatják, a tv nem közvetíti ................... SZEMÉRE