Magyar Nemzet, 1963. június (19. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-19 / 141. szám

uierd­a, 1963. június 11.5 „ J Nem a hibánk..." Tizenkét esztendős, nyurga kislány, az ötödik általánosba jár. Egy délelőtt rosszul lett az iskolában, a mentője kór­házba szállították. Eszméletét nem veszítette el, ő maga mondta meg, hogy három am­pulla Arsotonint vett be. A kórlapján ez áll: Suicid. Öngyilkos. Hatodnapra gyógyultan ha­zament. Valóban gyógyultan? És valóban haza?­­ A kórház beszélgetésre ké­rette a szülőket. A mama jött el, vékony, sápadt, kedves ar­cú, riadt fiatalasszony. Mindketten dolgoznak. Az apa munkás, esténként a cir­kuszban próbál, mert artista is. Azelőtt a mamával léptek fel, de ő betegsége miatt ab­bahagyta. A mama esztendeje egy ktsz-ben dolgozik. — Nem a mi hibánk... Egyáltalában nem értjük, miért tehette. Annyira szeretjük mindketten, sose bántjuk, han­gos szót se hall. Az apja most egészen kikészült, hogy ez tör­tént, már próbára se jár. Alig várjuk hogy a gyerek haza­jöjjön. Vasárnapon­kén­t, ha együtt a család, sétálnak hármasban — mondja. — Szófogadó, szorgalmas gyerek, amúgy jól is tanul. Magatartásból is jelese van. Napközben olvas, tanul, ját­szik a barátnőjével. — Egy barátnője van? — Csak egy. Nagyon zárkó­zott kislány. Hamarosan kiderül, miért. Balkezes. Elsős korában egy oktalan pedagógus kierősza­kolta, hogy átszoktassák jobb kézre. Nehezen ment, sokat sírt, be kellett kötni a kezét. A pszichológus-konzultáns rámnéz, bólogat, majd az asz­­szonyhoz fordul. — Kár volt. Az átszoktatás néha jóvátehetetlen zavart okoz a gyerekben. Az Egyesült Államokban, a Szovjetunióban, Angliában a balkezes munká­sok számára balkezes gépeket gyártanak. Nem lett volna sza­bad átszoktatni. Egyébként szeret iskolába járni? — Hát... Jó tanuló volt mindig. — És most? — Most növénytanból és számtanból megbukott. — Ezért lett öngyilkos? Félt talán? — Nem volt oka rá. A fél­évkor is, amikor háromból bu­kott, hazajött, "sajnos, meg­buktam", mondta. "Nem baj, kislányom, hátra van még egy félév, majd kijavítod". Ta­nárnőt fogadtunk melléje, azt mondta, jól halad. A szülői ér­tekezleten is azt mondták, hogy csak a feleletei rosz­­szak.­­ Telefonon felhívtam az osz­tályfőnököt. — Nem a mi hibánk, nincs mit mondanunk. Különben is foglalkozzanak mással. Ha er­ről írnak, még oly sok min­denről írhatnának. Megígérem, hogy jó ötlete­ket szívesen fogadunk. De most beszéljünk erről az eset­ről. — A gyerek rossz tanuló, eddig is épp hogy bukdácsolt. Stupid. Azért tette, hogy áten­gedjük. A szülei nem törődnek vele. Én is csak most ismer­tem meg őket, sose jönnek be az iskolába, s ha családlá­togatásra mentem, sose talál­tam otthon őket. És veréssel akarták kényszeríteni a kis­lányt, hogy artista legyen. De ezt ne tekintse interjúnak. Nem tekintem. De szívesen elbeszélgettünk volna a peda­gógussal, mi az ő véleménye például a balkezességről. „ A kislány szakasztott az anyja, csak épp nem néz a szemünkbe. Fél. — Mitől félsz? Csend. — Miért tetted? Csend. — Féltél? Alig észrevehetően bólint. — De hiszen otthon semmi bajod sem esett volna. Ránk néz. Szép nagy szeme van. — Vagy igen? Tovább néz merően, nem szól, majd újra lesüti a sze­mét. — Előfordult, hogy megver­tek? Sokára bólint. — Apu? Int. — Megüt? — Üt, vág. — Bottal is, vagy csak kéz­zel? — Kézzel. És mindig a fe­jemet, Anyu szokott fakanál­lal verni. »Sose bántjuk, hangos szót se hall." — Szüleid szeretik egymást? Csönd. — Vasárnaponként mit csi­náltok? — Elengednek moziba.­­■Vasárnaponként együtt a család. Sétálnak hármasban." — Esténként, tanulás után mit csinálsz? — Olvasok vagy játszom. — Szeretsz olvasni? — A könyvtárba is be vol­tam iratkozva. — Voltál? — Azt mondták, inkább ta­nuljak. — Nehezen tanulsz? Vállat von. — A tanáraidat szereted? — Az osztályfőnökömet igen. Sokat beszélgetek vele. Bízom benne. "A gyerek rossz tanuló, ed­dig is épp hogy bukdácsolt. Stupid." — Kit nem szeretsz? — A számtantanárnőt. Igaz­ságtalan. — Szerinted? — Senki sem szereti. — Miből buktál? — Számtanból és földrajz­ból. "Most növénytanból és szám­tanból megbukott." — Hogy jutott eszedbe az öngyilkosság? Nem felel. — Hirtelen? Tagadóan int. — Már korábban is gon­doltál rá? Bólint. — Mikor? Csend. — Kiskorodban? — Egy éve. — Mi történt akkor? Meg­vertek? — Nem. — Hát? — Apu be volt rúgva. Csú­nyán beszélt és veszekedtek. Mindent ledobott az asztal­ról és elköltözött hazulról. — Elköltözött? — Egy nőhöz. — És anyu? Megint vállat von. — Mindenki azt mondta, hogy látták ... — És most? — Most minden rendben van. — Elfelejtették? — El. — Te is? — Én sose felejtem el. — Hazaengedték, de nincs ott­hon. Az utcára nyíló egyszo­bás lakás ajtaján hiába kopog­tatok. A szomszéd kinéz az ablakon, de semmiről sem tud, nem is ismeri őket. (Hét éve szomszédok.) Felkeresem a barátnőjét. A szülők: — Eltiltottuk őket egymás­tól. Annak a kislánynak rossz gondolatai vannak. A barátnő: — A múltkor is azt mond­ta, hogy a villamos elé ugrik. — Tanultok is együtt? — Igen, de ő sose figyel oda. Másutt jár az esze. Csak szól a rádió és ... Pedig mindent megadnak neki, hogy tanul­hasson. És sok szép ruhája van. — Milyen a számtantanáro­tok? — Kedves, jó néni. Mind­nyájan szeretjük. Átkisér a sufniba, ahol a kislány a gyógyszert találta. A kis kamrában az apja szer­számokat tart. De hogyan ke­rült oda a gyógyszer? Kinek rendelte az orvos? Ki felej­tette ott, ahol a gyerek meg­találta? Vagy ki adta a ke­zébe? "Nem a mi hibánk..." A gyereket hatodnapra gyó­gyultan hazaküldték. A ke­rületi pszichoterápia figyelmét felhívták rá. De elég lesz-e csak ennyit tenni érte? Zay László MEGÉRKEZTEK a modermintás import selymek a MÉTERÁRU szaküzletekbe 90 cm széles, ára 50,- Ft F-­ Kristóf tér 4. Petőfi Sándor u. 18, V­ i Ist. István körút 27. _ Tragyar XMet_ A az Olasz Köztársaság elnökének köszönő távirata Dobi Istvánhoz Antonio Segni, az Olasz Köz­társaság elnöke táviratban fe­jezte ki köszönetét Dobi Ist­vánnak, az Elnöki Tanács el­nökének az Olasz Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából ■küldött jókívánságaiért. Átutazott Budapesten a Finn Köztársaság parlamentjének elnöke Kauno Kleemola, a finn par­lament elnöke és felesége hét­főn — útban a Bolgár Népköz­­társaságba — átutazott Buda­pesten. A vendégeket a Feri­hegyi repülőtéren dr. Beresz­­tóczy Miklós, az országgyűlés alelnöke és az országgyűlés tisztikarának több tagja fo­gadta. Jelen volt R. S. Palas, a Finn Köztársaság budapesti nagykövete és Jancso Geor­­giev, a Bolgár Népköztársaság budapesti nagykövete is Vass Istvánná, az ország­­gyűlés elnöke hétfőn az Or­szágház gobelintermében va­csorát adott Kauno Kleemola és felesége tiszteletére A va­csorán részt vett Pója Frigyes külügyminiszter-helyettes és az országgyűlés tisztikarának több tagja. Hetenként indul Bécsbe nyáron a szárnyasban A MAHART a megnöveke­dett utasforgalomra való te­kintettel június 28-tól augusz­tus végéig minden pénteken elindítja Bécsbe a Sirályt, amely onnan a következő na­pon tér vissza. Érvényes útlevéllel és ví­zummal rendelkezők a menet­jegyet az IBUSZ főirodájában elővételben válthatják meg Felvilágosítást kaphatnak a 180—780 telefonszámon. Nem lesz korai aratás az idén Közeleg a mezőgazdaság egyik legfontosabb időszaka, az aratás. A vidékről érkező jelentések szerint a Duna— Tisza közi sülevényes homok­talajokon már székül a rozs, sárgul az őszi árpa. Kiskun­­majsa környékén a napokban kézi kaszákkal hozzáfogtak a rozs, majd az őszi árpa aratá­sához, s kedden a tatai Mi­csurin Termelőszövetkezet ha­tárában a gépállomás arató­gépeit is beállították a kora­érett őszi árpába. A Földművelésügyi Minisz­térium növénytermesztési fő­­igazgatóságán tájékoztatásul közölték, hogy az idén valószí­nűleg nem lesz korai aratás, vagyis a kalászosok érése fo­kozatosan, a normális időben következik be. A meleg, több­nyire csapadékos tavasz és nyárelő kedvezett a gabona virágzásának, a szemképző­désnek, a kalászok nem "ab­lakosak", a szemek erőteljesen fejlődnek. Az "igazi" aratás majd csak 8—10 nap múlva kezdődik az őszi árpával, majd a hónap legvégén s a jövő hónap első napjaiban ka­sza, illetve gépek alá érik a rozs is. A búzák még zöldek, s zöm­mel előreláthatólag csak július közepére érnek be. Remény van arra, hogy az idén a búza érésében is meglesz a fokoza­tosság: legelőbb lehet meg­kezdeni a Szkoroszpelka nevű intenzív szovjet búza betaka­rítását, ezt az olasz San Pa­s­­tore követi, majd sorra beér­nek a hazai búzafajták is. Hosszúlejáratú hitel és jövedelemadó-kedvezmény a javító­ szolgáltatások bővítésére A fővárosi tanács a tavalyi­hoz képest körülbelül egymil­lió forinttal növelte az idén a tanácsi vállalatok prémiu­mának összegét. Elkészítették a tanács ipari osztálya fel­ügyelete alá tartozó vállalatok összevonásának és átszervezé­séne­k programját is. A cél az, hogy a helyi iparban kettévál­jék az árutermelés, illetve a javító-szolgáltató tevékenység. Az OKISZ felügyelete alá tartozó szövetkezetek ezután bevételeik 0,6 százalékát a ta­nácsok rendelkezésére bocsát­ják, hogy ebből és az OKISZ által nyújtott 65,2 millió fo­rintból mintegy 1700 új fiókot, részleget és felvevőhelyet nyis­sanak 1963-ban a szövetkezeti iparban. A szövetkezetek javító-szol­gáltató munkája — kivéve a személyi szolgáltatásokat, pél­dául a fodrászokat — már eb­ben az évben 60 százalékos jövedelemadó-kedvezményben részesül. Ezenkívül a helyi iparpolitikai tervek teljesítése után nettó nyereségük alapján 45 százalék osztalékot fizethet­nek. A javító-szolgáltató tevé­kenységet fejlesztő beruházá­sokra 15—20 éves lejáratra hi­telt is kaphatnak. Nemzetközi színházi dokumentációs központ Budapesten A varsói színháztudományi kongresszus vitáiról A Nemzetközi Színháztu­­dományi Intézet (ITI) a múlt héten kongresszust tartott Varsóban. A magyar küldött­ség vezetője, Hont Ferenc, a budapesti Színháztudom­ányi Intézet igazgatója, elmondot­ta, hogy a kongresszus meg­vitatta a színművészet számos lényeges kérdését, így foglal­kozott a színház közönségha­tásával, a televízió és a színház versenyével. A kong­resszus a magyar színházdo­­kumentációs központot, mint az ITI nemzetközi dokumen­tációs részlegét ismerte el és felkérte az intézet tagjait, hogy írásos dokumentumaikat küldjék meg Budapestre. A kongresszus egyik bizottsága a párizsi Nemzetek Színháza repertoárjának kibővítéséről tárgyalt, mások a színészkép­zés és a zenés színházak problémáival foglalkoztak. Varsóban sokan érdeklődtek a magyar színházművészet és az új magyar színdarabok iránt. A Vízművek és a IV. ker. Tanács figyelmébe Százszázalékos munkaképtelen­­ hadirokkant vagyok, 85 éves édes­anyámat is eltartom, ezért még 1956-ban dohányáru kereskedésre szóló iparengedélyt kaptam. A IV., Dózsa György utca és Szilágyi utca sarkán saját erőből egy kb. 15 négyzetméter nagyságú árusító­helyet építettem, mert mozgás­­képtelen lévén, motorral ellátott betegkocsimat is abban kellett el­helyeznem. A Fővárosi Vízművek dohány­árudám alatt csatornahálózatot fektetett le, de elmulasztották az aládúcolást és árudám összedőlt. 1963. március 26. óta árusítótevé­kenységemet nem tudom folytatni és 2000 forint értékű árukészletem is tönkrement. Legsúlyosabb meg­élhetési gondjaim vannak, de jel­lemző, hogy a Házkezelési Igazga­tóság — mert árudám tönkreme­neteléről sehonnan hivatalos érte­sítést nem kapott — tovább kéri tőlem a havi 40 forint bérleti dí­jat. A volt árusítóhelyemen fel­használt építési anyagok felett sem rendelkezhetem. Az érdekeltek megegyeztek ab­ban, hogy a Vízművek árusítóhe­lyemet a régi helyén felépítteti és engem minden kártalanítási igén­­nyemről lemondattak. Néhány nap múlva a IV. kerületi tanács III. osztályának képviselője közölte velem, hogy az eredeti helyen nem állíthatják helyre helyiségemet, de a túlsó oldalon felépítik. Ez sem ment, hanem felszólítottak, hogy foglaljam el az Árpád út 19- szám alatti helyiséget. Ez azonban szá­momra lehetetlen, mert lépcsőkön kell felmenni, amire én képtelen vagyok, egyébként tudomásom szerint a kerületi kereskedelmi osztály sem engedhetné meg eb­ben a helyiségben magán dohány­árus elhelyezését. Május 30-án levelet írtam a IV. kerületi tanács vb-elnökének és öt helyet hoztam javaslatba, ahol árusítóhelyiségem felépíthető len­ne. Levelemre eddig választ nem kaptam, holott már azt sem tu­dom, hogy holnap anyámmal mi­ből élünk. Ügyemet a IV. kerületi tanács vb építési osztályánál meg­sürgette a Magyar Nemzet szer­kesztősége is, de az illetékesek úgy látszik, sorsomat közönnyel szem­lélik, pedig nehéz helyzetemet a Vízművek dolgozóinak gondatlan­sága okozta. Farkas Gyula 100 százalékos rokkant dohányáru* Posztókereskedő volt-e a baktériumok felfedezője? A Magyar Nemzet május 29-iki számában "Az antibioti­kumok és egy megújított gyógyszer" címen megjelent cikkemben azt írtam, hogy aki a mikrobákat, a baktériumo­kat először meglátta, nem szakember volt, hanem egy Leeuwenhoek nevű hollandiai posztókereskedő. Ezzel kapcso­latban felhívták a figyelme­met, hogy az egyébként világ­hírű hollandus nem posztóke­reskedő volt, hanem más szak­mában működött. Én most még szélesebb körben utánanéztem a foglalkozás-problémának és érdekes adatokat találtam. Először is: az Új Magyar Lexikon Leeuwenhoek foglal­kozásáról azt mondja: termé­szettudós. A régebbi Pallas Lexikon: zoológus. A felsza­badulás után megjelent két­kötetes Révai Lexikon: mű­kedvelő biológus, öveges Jó­zsef Mikroszkóp ... című könyve: városi adószedő és szemüvegl­encsecsiszoló. Egyes tudósok nem említik a foglal­kozását. Például dr. Horváth János nemrégen megjelent Mikrobiológiája. A szovjet V. M. Fjodorov: Mikrobiológia című munkájában szintén nem ír foglalkozást, hanem ismer­tető méltatást ad és közli a fényképét. Vannak aztán mun­kák, itthon és külföldön, amelyek a legkülönbözőbb foglalkozásokkal ruházzák fel a baktériumok felfedezőjét. Egy német lexikon röviden azt mondja: kereskedő. Kruit amerikai orvos-bakteriológus ezeket sorolja fel: szatócsinas, rövidárukereskedő, városházi portás. A Révai Nagylexikon így ír Leeuwenhoekról: köny­velő és pénztárnok egy amsz­terdami posztókereskedésben. Dr. Ormay Lászlónak a Me­dicina Kiadónál 1962-ben meg­jelent Mikrobák ... című mű­ve külön kiemeli, hogy Leeu­wenhoek nem volt a tudomá­nyok embere, hanem posz­tókereskedő és mellékesen csi­szolta a lencséket, amelyekkel a mikrobák után kutatott. És végül: a jeles szakemberek ál­tal írt Kultúra Világa című mű szintén így jelöli meg a hollandus foglalkozását: posz­­tókereskedő. Ezek után, azt hiszem, meg­állapíthatjuk, hogy ennek a példamutató szorgalmú ember­nek valami köze mégis lehe­tett a posztókereskedéshez. Magyar Judit Kényelmes eladók A múlt hét egyik délelőttjén tör­tént. Új­onnan megnyílt férfidivat­­üzlet előtt mentem el a Lenin kör­út 9—11. szám alatt. Benéztem a kirakatüvegen, s láttam, hogy nincs egy vásárló sem. Amúgy is kellett vennem férfizoknikat, örül­tem, hogy kényelmesen megvásá­rolhatom. Beléptem az üzletbe. A tágas helyiség elején két férfieladó beszélget, a túlsó végén két női eladó. Csendben, szerényen meg­álltam a pult előtt. A két nő be­szélgetése elhallatszott hozzám, te­hát egyelőre nem unatkoztam. Végre megszűnt az egyik, kellet­lenül odalépett és megkérdezte, mit akarok, majd fennakadás nél­kül folytatta a fejem fölött a dis­kurzust. Két mondat között oda­­rebegtem, hogy zoknit. Rám se figyelve kihúzott egy fiók zoknit és elém tette, majd többé nem törő­dött velem. Nem kérdezte meg hogy milyen színűt, térdzoknit-e, vagy bokafixet, flórt, vagy nylont. Teljesen sorsomra bízott. Vérsze­gényen turkáltam egy kicsit, majd amilyen észrevétlenül érkeztem, úgy ki is inaltam az üzletből, az­zal a szent fogadalommal, hogy ide soha többé az életben be nem teszem a lábam. Hogy fognak ennek az eladók örülni! Dr. I. Gy.-né Felháborító felelőtlenséggel indította el pénteken délelőtt 10.15 órakor a 28-as villa­mos József körúti végállomásáról a 2956-os kocsit a kalauznő. A végállomás járdaszigetén ember­­tömeg várta a felszállást az üre­sen beérkező villamosra. Még a várakozók fele sem léphetett a lépcsőre, amikor a kalauznő a már megszokott ,vigyáztunk, fel­kiáltással csengetett és a kocsi el­indult. Az ajtóban tízéves kisfiú igyekezett felfelé, egyik lába még a járdaszigeten volt. Az utasok kiáltozására csengette csak le a fe­lelőtlen kalauznő a 28-ast. A vé­letlenen múlott csupán, hogy si­került elkerülni a balesetet. A zúgolódásra a kalauznő válasza: gorombaság. Lapjaink hírrovatai naponta több halálos, jobb eset­ben sebesüléssel végződött közle­kedési szerencsétlenségről szá­molnak be. Felelőtlenek az uta­sok is, de felelőtlenek az FVV és a FAÜ egyes alkalmazottai is, akik könnyelműen mellőzik, hogy mun­kájukon emberéletek múlnak. A közlekedési baleseti statisztika csökkenése kívánja, hogy felet­teseik keményen és példamuta­tóan vonják felelősségre az olyan kft­autókat, mint a pénteki 2956-os villamos hányaveti, embertársai­nak életét semmibevevő indítója volt V. T. A balatoni bélyegekről Levélírójuk kifogásolta, hogy az 1959-ben forgalomba bocsátott ba­latoni bélyegsorozat értékeinek felhasználását március 31-ével megszüntettük. Tájékoztatásul közöljük, hogy a sorozat egyes értékeit a balatoni postahivatalok éveken át árusítot­ták, a készletek azonban elfogy­tak, így a sorozat további forga­lomban tartása gyakorlati jelentő­séggel nem bírna. Most, nyáron újabb, három értékből álló bala­toni bélyegsorozat kibocsátását tervezzük, így feltételezhető, hogy a “balatoni propaganda" az elfo­gyott és érvényét vesztett bélyeg­sorozat miatt hiányt nem szenved. Postavezérigazgatóság, dr. Wurm Ferenc ügyosztályvezető Puskin A kapitány lánya című kisregényéből készült színes, szélesvásznú olasz— jugoszláv film. 10 éven alul nem ajánlott BEMUTATÓ: JÚNIUS 30. * Csak a moziban láthatják, a tv nem közvetíti­­ ................... SZEMÉRE

Next