Magyar Nemzet, 1964. február (20. évfolyam, 26-50. szám)
1964-02-01 / 26. szám
.pa: 60 fillér A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA Szombat 1964. február XX. év, 26. szám T Az országgyűlés folytatta a költségvetés vitáját Tisit hozott az országgyűlés költségvetési vitája? Kállai Gyula beszélt a péntek délelőtti ülésen arról, melyek a mi társadalmunk alapvető céljai. S felsorolta, hogy az emberek jobban, boldogabban, kulturáltabban éljenek, mint a kapitalizmusban. Ezért harcolunk, dolgozunk s »azt tartjuk, hogy minél többet teszünk életünk további javításáért, annál jobban szolgáljuk a szocializmus eszményeinek világméretű térhódítását is«. A miniszterelnök-helyettes később rámutatott arra, hogy népünk életszínvonalának emelése viszont csupán rajtunk múlik, munkánktól, terveink pontos, lelkiismeretes végrehajtásától függ. Ezt szolgálta a parlamenti vita, a tervek pontos, lelkiismeretes kidolgozását, hogy a legalkalmasabbak legyenek a pontos, lelkiismeretes megvalósításra. Ezért felmérhetetlen értékű az a többlet, amit a gazdasági szakemberek által összeállított költségvetési tervezethez a társadalmat képviselő választott törvényhozók adnak. A lakosság véleményét, javaslatait, jogos kívánságait, s azokat a szükségleteket mondják itt el, amelyeket az ország minden részét ismerő képviselők szükségszerűen jobban tudnak, mint akár a közgazdaság legjobb ismerői. A közös felelősséggel párosult közös tudásból fakadt az ülésszakot megelőzően a parlamenti bizottságokban elhangzott 71 felszólalás értéke. A képviselők megalapozottnak, reálisnak ítélték ott is az idei költségvetési tervezetet, s ugyanezt hangsúlyozta az országgyűlés üléstermében is eddig több mint harminc felszólaló. A költségvetés vitájában elhangzottak mind azt szolgálták — ezt bárki megállapíthatta —, hogy meglevő anyagi erőforrásainkat a leghatékonyabban, a mainál is céltudatosabban használjuk fel. És amit Ortutay Gyula pénteken a népfrontbizottságok munkájáról elmondott — a kritika is elhangzott épp elég, bizony a bizottsági tagok nem kímélték sem a maguk, sem a tanács hibáit, s nem akarom elsorolni, hogy az almatárolási gondoktól kezdve a tüzelőig hány minisztériumot foglaltak nem éppen vallásos áldásokban — a maga módján a parlamentben elhangzottakra is pontosan áll. Mert javaslat is, kritika is bőven volt, épp a javítás szándékával. Javaslatok születtek a mezőgazdasági szakmunkásképzés fejlesztésének módjáról, a helyesebb beruházási módszerekről, a Tudományos Akadémia szervezetének korszerűsítéséről, a vegyipar még gyorsabb fejlesztésének módjairól, hogy csak néhányat említsünk. S keményen kritizálták például azokat, akik a Duna szennyeződéséért felelősek, bírálták a gyakran nem átgondolt iskolatelepítéseket, vagy az olyan tudósokat, akik nem az élet követelte feladatokat tekintik a legfontosabbnak. A vita kapcsán elhangzottak megállapítások külpolitikánkkal kapcsolatosan is. Ezek hangsúlyozták: egész népünk teljes mértékben egyetért azzal a békét szolgáló, s hazánk függetlenségét, szocialista fejlődését biztosító külpolitikával, amelyet a magyar kormány oly céltudatosan folytat. A képviselők megelégedésüket fejezték ki azzal a bejelentéssel kapcsolatosan is, amelyet Czinege Lajos honvédelmi miniszter csütörtökön tett, hogy a fegyveres erők védelmi képességének és harckészültségének fenntartása mellett is 450 millió forinttal csökkenthetjük honvédelmi kiadásainkat, s a felszabaduló összeggel is a népgazdaság céljait szolgálhatjuk. Népfront nap volt a Parlamentben, mondták sokan. S ez igaz, ha nem is elsősorban azért, mert népfrontvezetők szólaltak fel, hanem főként, mert a vita céljai és módszerei az egész nemzet közös érdekeit szolgálták, s ezzel gyakorlatilag a népfrontpolitika erősödését is segítették. Összesen hány javaslat hangzott el a parlament költségvetési vitájában, azt még senki sem számolta össze. Bizonyos azonban, hogy az indítványok jó része hasznos, meggondolandó. A Minisztertanács nemrég határozatot hozott arról, hogy a parlament legutóbbi ülésszakán elhangzott bírálatokat és javaslatokat a minisztériumok alaposan vizsgálják meg, s azokat a lehetőségek szerint gyorsan hasznosítsák. A mostani vitában elhangzottakat is érdemes lesz számba venni, elért eredmények azonban nem a végcélt jelentik. Népünk életszínvonalának további emelése csupán rajtunk múlik, egyedül a mi munkánktól, terveink pontos, lelkiismeretes végrehajtásától függ. Kállai Gyula ezután emlékeztetett az elmúlt tél mostoha időjárására és az azzal járt nehézségekre, majd így folytatta: " Az idei tél eddig még a tavalyinál is hidegebb, az ország és a főváros ellátása mégis jobb, mint tavaly: folyamatos a termelés és a főbb termékek szállítása. Az iskolákban nem kellett, s nem is kell szénszünetet elrendelni. Sok helyen vannak ugyan átmeneti nehézségek, de mindent egybevéve azt mondhatjuk: az idén jobban felkészültünk a télre, s már eddig is bebizonyítottuk, hogy gondos, alapos előrelátó munkával elviselhetőbbé lehet tenni a nagy hideget is. A jobb munka lehetőségei még az elmaradásai miatt legtöbbet emlegetett iparágban, az építőiparban is adva vannak. Talán különleges körülmények között dolgoztak a Dunai Cement- és Mészmű építői, akik határidő előtt befejezték második ötéves tervünk egyik legnagyobb létesítményét és ezzel 200 millió forintot takarítottak meg a népgazdaságnak? Azt hiszem, a körülmények nagyjából ugyanolyanok voltak, mint más beruházásainknál. De több volt az akarat, izzóbb a lelkesedés, jobb a munkaszervezés, nagyobb a fegyelem — így született a kitűnő és példamutató eredmény. — Ez, és több hasonló eset tanúsítja, hogy jobb szervezéssel, határozottabb vezetéssel, az érdekelt szervek és intézmények hatékony összefogásával, nagyobb lelkesedéssel és fegyelmezettebb munkával meggyorsíthatjuk előrehaladásunk ütemét, arra kérjük: ne fájjon a fejük a mi együttműködésünkért. Ezeknek a tollforgatóknak — ha akarnának — volna mit írniuk a Közös Piac tagállamainak olykor viharos öszszeütközéseiről! A szocialista országok gazdasági együttműködése él, virul és egyre gyorsabb ütemben fejlődik! Kállai Gyula beszéde Az ülésén állami országgyűlés pénteki folytatta az 1964. évi költségvetésről szóló törvényjavaslat tárgyalását. Az ülésen részt vett Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, a Minisztertanács elnöke, Apró Antal, Fehér Lajos, Fock Jenő, Gáspár Sándor, Kállai Gyula, Komócsin Zoltán, dr. Münnich Ferenc, Rónai Sándor, Somogyi Miklós, Szirmai István, a Politikai Bizottság tagjai, valamint a Politikai Bizottság póttagjai, az MSZMP Központi Bizottságának titkárai, s a kormány tagjai. Az ülést Vass Istvánné, az országgyűlés elnöke nyitotta meg. A vitában elsőnek Kállai Gyula, a Politikai Bizottság tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese szólalt fel. A Népköztársaságunk 1964. évi költségvetéséről képviselőtársaim előtt levő törvénytervezet azt a célt szolgálja, hogy pénzügyi vonatkozásban biztosítsa a népgazdaság éves tervének teljesítését — kezdte beszédét —, majd megállapította: Idei tervünk a népgazdaság reális helyzetének és az ötéves tervben erre az esztendőre kitűzött céloknak megfelelő, teljesíthető feladatokat tartalmaz. — Szocialista társadalmi rendünk alapvető célja, hogy az emberek jobban, boldogabban, kulturáltabban éljenek, mint a kapitalizmusban. Következetesen harcolunk e cél eléréséért. Nem értünk egyet azokkal, akik a szocialista társadalmi rendszerben élő népek életszínvonalának emelkedésétől a forradalom távlatait féltik, sem azokkal, akik attól a forradalmi tudat elhomályosodását várják. Nem, éppen ellenkezőleg, mi azt tartjuk, hogy minél többet teszünk népünk életének további javításáért, annál jobban szolgáljuk a szocializmus eszméinek világméretű térhódítását is. — Gazdaságpolitikánk egyik fő alapelve, hogy a termelés növekedésével párhuzamosan, folyamatosan emelkedjék népünk életszínvonala. 1956. november 4-e óta következetesen érvényesítjük ezt az elvet. Újra tisztává tettük az 1947— 1948-as évek forradalmi jelszavát: »Tiéd az ország, magadnak építed«, érte őket. A világjáró magyarok elismeréssel adóztak Olaszország műemlékeinek, megnézték Párizs fényeit, megállapították, hogy látnivaló van elég a ködös Albionban is, de dolgozni és élni jobb itthon, a szocialista Magyarországon. Számunkra az Az életszínvonal emelése terveink pontos teljesítésétől függ . Népünk életszínvonalát természetesen még nem hasonlíthatjuk a nyugati országok ama kivételezett rétegeinek életnívójához, amelyek — ilyen vagy olyan formában —, részesei a kapitalista és gyarmati kizsákmányolásnak, vagy abból hozadékot kapnak. De már most vállaljuk az öszszehasonlítást a kapitalista országok nagy többsége alapvető munkás- és paraszttömegeinek életmódjával, mert ez az egybevetés a mi népünk jobb életét bizonyítja. Erről egyébként jó néhány, nálunk járt nyugati újságíró cikke is tanúskodik. E téren vannak saját tapasztalataink is. A múlt esztendőben csaknem 600 ezer állampolgárunk járt más országokban, s közülük több mint 100 ezer fordult meg az európai kapitalista államok földjén. Rendszerünk ottani ellenségei nagy reményeket fűztek a turisztika ilyen mértékű kiterjesztéséhez, mert « arra gondoltak, hogy az úgynevezett »szabad világ« tömegével csábítja disszidálásra a Magyar Népköztársaság állampolgárait. Nos — egynéhány esettől eltekintve — keserű csalódás A szocialista országok gazdasági együttműködése egyre gyorsabban fejlődik A munka termelékenységének növekedésével kapcsolatban hangsúlyozta: a műszaki fejlődés egész szocialista építőmunkánk gyorsításának kulcskérdésévé vált, majd így folytatta: " ötéves tervünk első három évének eredményei elsősorban annak köszönhetők, hogy a bányákban, a gyárakban, az üzemekben, a közlekedésben, a szállításban dolgozó munkások zöme mindig híven teljesítette kötelességét, s kész volt áldozatot is vállalni a nem várt nehézségek leküzdéséért. De szólni kell arról is, hogy csaknem minden gyárban, üzemben, hivatalban, vannak olyanok is, akiket nem fűt az ügyünk iránti lelkesedés tüze, immelámmal dolgoznak, rontván a becsületes dolgozók eredményeit is. A munkásosztály legjobbjaitól azt is kérjük, hogy példájukkal és, ha kell, jó szóval is, serkentsék jobb munkára a hanyagokat.- A szocializmus vívmányait mindnyájan élvezzük, dolgozzunk is érettük mindnyájan — kiki ereje és képessége szerint, de azonos szívvel és lelkesedéssel! Beszéde további részében Kállai Gyula kiemelte: gazdasági életünkben egyre növekvő a jelentősége a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsába tömörült államok között egyre jobban elmélyülő nemzetközi munkamegosztásnak. — Megállapíthatjuk — mondotta —, hogy a SCGST-ben tömörülő országok sikeres kooperációja két úton halad előre: valamennyi ország közös megállapodásával, továbbá az érdekelt országok közötti két vagy több oldalú megállapodásokkal. Mindkét út azonos célhoz, az együttműködés elmélyítéséhez, a szocialista nemzetközi munkamegosztásból fakadó előnyök teljesebb, jobb kihasználásához vezet. Az ilyen együttműködés elmélyítése a legfontosabb eszköz arra is, hogy a szocialista országok népgazdaságainak színvonala a fejlődés során kiegyenlítődjék — mégpedig a legfejlettebb ország színvonalán. A szocialista nemzetközi munkamegosztás előnyös nemzeti érdekeink szempontjából, elősegíti iparunk és egész nép gazdaságunk fejlődését. Már a nyugati hírharsonák is rájöttek: hatástalanul puffogtatják frázisaikat arról, hogy a KGST miatt nemzeti iparunk háttérbe szorul. Kénytelenek voltak frontot változtatni, s ma már nem az együttműködést, a munkamegosztást támadják, hanem éppen ellenkezőleg, a lassúságot vetik a KGST szemére. Szembeállítják ezzel azt, hogy a Közös Piacban — úgymond — az együttműködés jobban és gyorsabban fejlődik, »Jóakaróinkat« Megérlelődnek a feltételek, hogy általánossá tegyük a középiskolát — Költségvetésünk közel 2 milliárd forinttal többet, mintegy 27 milliárd forintot fordít egészségügyi, szociális és kulturális kiadásokra. Ez a költségvetésnek csaknem 29 százaléka. — Érdemes ennél a számadatnál egy kicsit időzni és egybevetni például az Amerikai Egyesült Államok idei költségvetésével, amelynek tervezetét a napokban terjesztették a kongresszus elé. A költségvetés majdnem 98 milliárd dollárjából 54 milliárd dollár a közvetlen katonai kiadások összege. A New York Times január 22-i száma közli az úgy-THE NEW YORK TIMES Message and nevezett költségvetési dollár ábráját, amely azt mutatja, hogy az amerikai költségvetés minden egyes dollárjából 62 cent jut a közvetlen és közvetett hadikiadásokra és csak 6 cent az egészségügyi és szociális kiadásokra. A New York Herald Tribune című amerikai lapban jellemző karikatúrát láttam: töpörödött, beteg kinézésű öreg ül egy becsukott ajtó előtt, hátán felirat: orvosi segély az öregeknek. Az ajtóra szegezett táblán pedig ez olvasható: »Erről az ülésszakról önt kitiltották, dr. Kongresszus önt csak jövőre fogadja.« De nagyon is kétséges, fogadja-e valaha is ez az amerikai kongresszus a betegeket, a munkanélkülieket, az iskolásgyermekeket. Amíg a költségvetés nagyobb részét fegyverek gyártására fordítják — aligha. — A mi idei költségvetésünk javítja a megnövekedett egészségügyi és szociális igények ellátását és tovább növeli iskoláztatási lehetőségeinket. Nemrégiben volt két éve annak, hogy az országgyűlés elfogadta az új iskolatörvényt, amelynek megvalósítása folyamatosan halad előre. Iskolapolitikánk változatlanul azt a célt szolgálja, hogy minden gyermek elvégezze az általános iskolát, s minél többen tanuljanak tovább középiskolákban, főiskolákon és egyetemeken. Különösen szembeötlő az a nagy fejlődés, amelyet az utóbbi néhány évben a középfokú iskoláztatásban elértünk. Míg például az 1960—61-es tanévben, ötéves tervünk első esztendejében 155 ezren tanultak középiskolában, ebben a tanévben már 210 ezer a nappali tagozaton tanuló középiskolások száma. Ez azt mutatja, hogy lassan, de biztosan megérlelődnek a feltételek ahhoz, hogy általánossá tegyük a középiskolát. . . Az iskolareform központi gondolata: a munkára nevelés, a munkaoktatás bevezetése az iskolákba az egész társadalom osztatlan elismerésével találkozott. A középfokú szocialista munkaiskola alapvető típusának a szakközépiskolát tekintjük és ezt tartjuk a jövő általánossá váló középiskolájának. Jelenleg azonban még jóval kevesebb szakközépiskolánk van, mint amennyit a társadalom már is igényel. A szakközépiskolák létrehozására több gondot kell fordítani. Különösen fontosnak tartjuk a mezőgazdasági szakközépiskolák felállítását. (A New York Times január 22-i számából) (A New York Herald Tribune-bot1