Magyar Nemzet, 1964. február (20. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-01 / 26. szám

Szombat, 1961. február 1.. A pénteki ülés kezdete előtt a folyosón egy csoport Mázi József budapesti képviselő csütörtöki beszédét tárgyalja. A képviselő kifogásolta az egészségügyi építkezések kivi­telezését, s megemlítette, hogy sok építkezésnél késnek a munkával. — Nálatok mi újság? — kérdezték többen Jakab Sán­dort, a Nógrád megyei párt­­bizottság első titkárát. — Nek­tek is kijutott az efféle gon­dokból? — Nálunk semmi baj sincs! — hangzik a válasz. — Telje­sítettük a lakásterveket, igyekszünk korszerűbben épít­kezni, így aztán nincs elma­radás ezen a téren. Persze gond azért nálunk is van. — A szövetkezeteknél? — Azok jók, s egyre job­bak. Hanem kevés a bölcső­de. A nők nagy része dolgo­zik, ezért sokkal több bölcső­dére lenne szükségünk. Sal­gótarjánban sincs több száz­nál, s legalább háromszáz­ötven kellene. Éppen erről akarok beszélni felszólalásom­ban is, s a munkaerőingado­zásról. — Hallom, Salgótarjánra lassan rá sem lehet ismerni — mondja egy funkcionáriu­sunk. — Többször el kell oda lá­togatni! Pestről nehezebb megismerni a vidéki városo­kat. És az embereket is!... * Jó napjuk volt pénteken a »népfrontosoknak«. Nemcsak azért, mert elnökük és fő­titkáruk a költségvetéshez szólva a mozgalom jó munká­járól is megemlékezett. Arra is büszkék voltak és kedvvel gondoltak, hogy a vitában el­hangzott javaslatok megannyi jó ötletet, s elképzelést adtak A t. Ház folyosóján , a népfrontbizottságok további nők. Azt mutatja, hogy szak­munkájához.­ség van ránk mindenhol, szá­z pénteki ülésen kétszer is múlnak velünk mindenben, szó esett a tavaszi népfront- Egyszeriben még kongresszusról. Tapasztalható kedve les­ tük, hogy az egész ország vár munkához, lakozással tekint eléje, s azt várja, hogy a végzett munka számvetése, a következő tenni­az embernek a Csizmás, bajszos Bács me­gyei képviselő keresi a folyo- Kállai Gyula, a Miniszter- sdn dr. Baskay Tóth Bertalan www-­­»­­m m SmmSL mmitSSl T*8K£? A w szerűsége néz, _ hogy költségvetésünkben 450 neki átadni. A *18- es(VTMas~ millió forinttal csökkentsük a Végre megleli a képviselö­ra talaltak a népfront tiszt- katonai kiadásokat. Félig ko- professzort segviselői Hajdúból, Somogy­­molyán, félig tréfásan még _ Noé mit üzennek a sor­ból. Tolnából és annis tavasz- hozzátette: Azt sem bánnánk, tiak? ha egy fillért sem kellene ál- — Azt, hogy beváltották az ből, Tolnából és gyors tapasz­talatcserére került sor a kong­resszus elő^zületeii■ JU£öen. hoznunk a hadseregre, s meg­ ígéretüket. Várják a profesz-Hol t(H török.. TTÍCO m 4- 7/i o­v/jrní no . . Hol tartotok, megkezdőd­tek-e már a bizottsági válasz­tások? — Mondanivaló bőven lesz valósulna a teljes leszerelés. S­or urat! Ezzel, gondolom, még a, a solti ígéret története a parlamentben helyet foglaló következő: dr. Raskay pro­. , katonaképviselők is egyetértő­­fesszor segítségével a solti waJlinlJKUleS(fken’ /olmT ”e,­’ hiszen Könnyen megta- Szikra 'Termelőszövetkezet Jalnak helyüket a békés tér- kétszáz holdas öntözéses lege­kenyitően hathat a szonokok mérőmunkában. jót létesített. Korszerű, szaka-Az ülésteremben a tekinte­­szos, villanypásztoros legelő a m­el­lek katonáink­at, tisztjeinket professzor tudományos kuta­tói keresték, akik mosolyogva ha­­tásainak eredményeit igazolta íveseitek Kállai Gyulának és volna. később szóban is megerősített a Soltiak pontosan megkap­­ták, hogy mindenképpen ták az utasításokat az önző­­egyetértenek vele­ felkészülésére. Csaknem valamennyi gyes népfrontelnök, titkár képviselői minőségben is je­len van az ülésen, a többiek a karzaton hallgatják tör­vényhozóink mondandóját. Mindenképpen jó alkalom ar­ra, hogy az ország »háztartá­sával« ismerkedve, annak gondjairól hallva, a népfront feladatait is jól megértsék. zésre és a legeltetésre is. Az­ V— Bárcsak már ott tarta- tán mégis megtörtént, hogy nánk ... nem tartották be. A legelő le­romlott, a professzor abban A szünetben a büfében tett hagyta kísérleteit. A Soltiak . Báz van. Az egyik fehérköte- közben saját kárukon látták Katona Sándor, Csongrál nyes kiszolgálónő, tíz forintot be, hogy mit vesztettek. Ige­szorongatva a kezében, már retet tettek, hogy ezután min­vagy harmadszor tört át ma­­den utasítást pontosan betar­gat az embergyűrűn. Végre tanak■ Az ígéretet beváltvt­megtalálja, akit keres, kipirul­­ták, ezt üzenték most meg a megyei népfronttitkár meg is fogalmazza mindjárt: — Akármiről hall is az em­ber, akár a szakmunkáskép­zés nehézségeiről, akár a köz­­va áll meg mellette: oktatás, vagy az egészségügy problémáiról, mi megtaláljuk képviselő urat, benne a dolgunk. Valóban lassan igazzá válik a mondás, hogy a népfront a nemzet napszámosa, s mi örülünk en­— Tegnap óta keresem professzornak.a — Mit mondjak hát nekik, ha találkozom velük? — Mi baj van? — Azt — hangzik az üze­— Hát nem tetszik rám em-­net­t, hogy mire kitavaszo­­lékezni? Húszassal fizetett, s kik, ott leszek. Kezdjük élej­én azt hittem, hogy tizes. Nem ről. * További felszólalások DOBOS JÓZSEF bányász üzemvezető, Baranya megyei képviselő fiatal bá­nyavárosunk, Komló eredmé­nyeiről, gondjairól beszélt. — Komló ma már sok vo­natkozásban kinőtte a koráb­bi esztendőkben szabott ru­háit — mondotta. — Az új otthonok számának gyarapo­dásával például nem tartott­adtam vissza. Csak később jöttem rá. Le sem hunytam a szemem,­ mit tetszik rólam gondolni? Mondanom sem kell, hogy a tízes nyomban visszakerült a ,, büfébe , mert erre illik ál­­nagyobb domást inni, lépést a vízszolgáltató kapa­citás. Bár az elmúlt években 64 új tanterem került tető alá, még mindig gondot okoz a tanulók elhelyezése. A kom­lóiak hiányolnak különféle művelődési létesítményeket, könyvtárakat, kultúrházak­at, stb. — A város központi ren­delőintézete tízezer biztosított igényeinek kielégítésére épült. A biztosítottak száma azonban ma már hetvenezerre nőtt — ha számításba vesszük a kör­nyező községek termelőszövet­kezeteinek tagjait. A kép­i­­selő felszólalása végén -arra kérte az illetékeseket, hogy a következő esztendők terveinek kialakításakor fokozottabban vegyék figyelembe a bányász­­város igényeit. JUHÁSZ JÁNOS, Fejér megye képviselője, a megyei pártbizottság első titkára néhány megoldandó problémára hívta fel az ország­­gyűlés és az illetékes szervek figyelmét. A költségvetési ter­vezet — mondotta —, igen helyesen utal az importmeg­­takarításokat lehetővé tevő be­ruházások bővítésére. Indoko­latlan és helytelen, hogy a már meglevőket nem használ­juk ki eléggé. A több száz millió forintos költséggel fel­épült Dunai Szalmacellulóze­­gyár például tavaly előirány­zott termelésének csak a felét adta, elsősorban nyersanyag­­hiány miatt. A képviselő ja­vasolta: intézkedjenek, hogy a gyár jelentős importmegtaka­rítást lehetővé tevő működé­sét ne zavarja a szalmahiány. Másik javaslata a 7-es szá­mú főútvonal Velencei-tó melletti szakaszának felújítá­sára vonatkozott. Ezt a ré­gebben már előirányzott mun­kát azzal az indokolással ik­tatták ki a tervből, hogy 1967-ig felépül az új balatoni műút. Ez a útszakasz azonban már most olyan állapotban van, hogy ha alaposan nem javítják meg, egy-két éven belül használhatatlanná válik. DR. H. NAGY ANNA orvos, Heves megyei képviselő hangsúlyozta: — Nálunk, He­vesben, de az országban má­sutt is egyik jelentős soron következő tennivalónk a fa­lusi egészségügyi szolgálat fejlesztése. A körzeti orvosok számának növelésén kívül emelni kell az egyéb egész­ségügyi dolgozók — a védő­nők, az ápolónők és a kör­zeti fogorvosok — számát is. Megnehezíti munkánkat, hogy ma még sok helyütt nehézsé­gekbe ütközik a lakásellátási, étkezési gondok megoldása. — Országszerte megnőtt az érdeklődés a bölcsődék iránt is. Olyannyira, hogy az igé­nyek megelőzték a lehetősé­geket. Éppen ezért sajnálatos, hogy Heves megyében a köz­ségfejlesztési alapból elég ala­csony összegeket fordítottak erre a célra. Tavalyelőtt mindössze 2,6, a múlt évben pedig 2,8 százalékot költöttek az egészségügyi ellátás javí­tására, fejlesztésére. Az orszá­gos átlag — bár ez sem felel meg véleményem szerint a követelményeknek — maga­sabb, 1963-ban 5,6 százalék volt. DR. HORNUNG MÁTYÁS Szabolcs-Szatmár megyei kép­viselő, főállatorvos az állat­tenyésztés kérdéseivel foglal­kozott. Hivatkozott a második ötéves terv­törvényre, amely előírja, hogy a szarvasmarha­állomány megtartása mellett növelni kell a tehénlétszámot és ezzel egyidőben fokozni kell a vágómarha-hústerme­lést és a tejtermelést. Az el­múlt tervidőszakban a vágó­marha termelés tekintetében megszabott feladatot teljesí­tettük, de a szarvasmarha­­összlétszám és ezen belül kü­lönösen a tehénlétszám csök­kent, annak ellenére, hogy az ország majdnem minden me­gyéjében a szocialista nagy­üzemek szarvasmarha- és te­hénállománya számszerűleg nőtt. A csökkenés tehát első­sorban a háztáji állományban következett be. Gazdasági ér­dekeink azt kívánják, hogy ennek a folyamatnak véget vessünk. Szabolcs-Szatmár megyében — mondotta a to­vábbiakban — a múltban ösz­­szesen 17 hatósági és 14 köz­ségi vagy magán állatorvos működött. Ezzel szemben ma 89 állatorvos tevékenykedik. Örömmel állapí­totta meg. a pénzekkel. Előfordul, hogy olyan helyeken is ipari szak­középiskolákat szerveznek, ahol a helyi követelmények inkább mezőgazdasági iskola létesítését indokolnák. Végül a gyakorlati képzés eredményeivel, tapasztalatai­val foglalkozott. Indítványoz­ta, hogy az illetékesek növel­jék azoknak az iskoláknak a számát, amelyekben az öt plusz egyes oktatás mellett helyet kap a négy plusz kettes taní­tási forma is. DR. DÉSI FRIGYES budapesti képviselő, a Meteo­rológiai Intézet igazgatója tu­dományos életünk néhány problémájával foglalkozott. Hangsúlyozta, hogy szakembe­reink, kutatóink sokat várnak a Magyar Tudományos Akadé­mia tavaszi közgyűlésétől, mégpedig mindenek előtt olyan határozatokat, amelyek tudó­sainkat nemcsak a tudomány fejlesztésében segítik, hanem arra is ösztönzik, hogy ered­ményeiket alkalmazzák a gya­korlatban. — A kutatóknak minden erejüket latba vetve kell töre­kedniük arra — mondotta —, hogy tudományos eredményeik gyakorlati alkalmazására a leg­gyorsabban sor kerüljön, mert munkájuk csak így lehet tel­jes és valóban befejezett. Vég­re valahára meg kellene szűn­nie azoknak a végeredmény­ben a könnyebb ellenállásból fakadó panaszoknak, hogy a kutatók azért nem tudják ered­ményeiket gyakorlatilag reali­zálni, mert az ipar, a mező­­gazdaság, a gyakorlat szakem­berei nem akarják­ őket meg­érteni. Az akadémiai kutató­intézeteknek sem lehet más feladatuk, mint az, hogy ter­mészettudományos eredmé­nyeik mielőbb a termelési fo­lyamatok szerves elemeivé, a népgazdaság gyorsuló ütemű fejlődésének forrásaivá válja­nak. Ami a Tudományos Aka­démia legfőbb feladatait illeti, az bizonyos, hogy az eddiginél intenzívebben kell folytatni a termelés fejlesztését közvetle­nül szolgáló kutatásokat. A képviselő véleménye sze­rint szükség volna bizonyos változásokra az Akadémia szervezetében, elsősorban az akadémiai osztályok szerkeze­tében is. Az akadémiai osztályok új struktúrájának létrehozására a képviselő azt javasolta, hogy első lépésként alakítsák ki a lényegében azonos el­méleti és gyakorlati területen kutató szakemberek együtte­sét. Az osztályoknak a tudo­mány szőkébb ágazataira kell specializálódniuk, s vezetésük­ben részt kell venniük vala­mennyi alapvető tudományág képviselőinek. SZABADY BEJÁNÉ Veszprém megyei képviselő elöljáróban azzal foglalkozott, hogy a vegyipar fejlesztésére fordított összegek jóval gyor­sabban megtérülnek, mint más iparágak beruházásai. Ugyanakkor azonban felhívta a figyelmet: — A vegyipar fejlesztésén Ezután Ortutay Gyula, a Hazafias Népfront főtitkára, Bács megyei képviselő szó­lalt fel. — Ezekben a hetekben ké­szülünk a Hazafias Népfront tavaszi, soron következő kong­resszusára — kezdte. — Négy év munkáját tesszük mérleg­re. Hosszú heteken vizsgáltuk meg a bizottságok munkáját s a beszélgetések során, a kö­zel kétszázezer bizottsági tag­gal, aktivistával folytatott be­széd ismét kirajzolta a szo­cialistává növekvő Magyaror­szág politikai arcát. Szó sincs róla, kritika is elhangzott ép­pen elég, bizony a bizottsági tagok nem kímélték sem a maguk, sem a tanács hibáit s nem akarom elsorolni, hogy az almatárolási gondoktól kezdve a tüzelőig hány mi­nisztériumot foglaltak nem épp vallásos áldásokba. De ebben a kritikában a felelős nép belső politikai egysége élt. Mögötte kihallani a bizton­ságnak és a bizakodásnak tisz­ta hangját, a szocialista haza szeretetét, a kormány általá­nos politikai vonalával való teljes egyetértést. Teljes egyetértés a világpolitikáról — Egy terület, ahol ezt a bizalmat és egyetértést egyet­len kritika sem árnyalta: a nemzetközi helyzetben, a vi­lágpolitika nagy kérdéseiben való állásfoglalással való tel­jes egyetértés. Az egész ma­gyar közgondolkodást áthatja az a meggyőződés, hogy a szo­cialista haza, a nemzeti szu­verenitás fogalma, népünk felemelkedésének minden mozzanata elválaszthatatlan a világbéke ügyétől. Ezért fo­gadta helyesléssel a magyar nép Hruscsov miniszterelnök újévi üzenetét. Kádár János egész népünk szilárd akaratát fejezte ki, amikor a kormány nevében Hruscsov miniszter­­elnök üzenetére válaszolva ki­fejezte teljes helyeslésünket egy olyan nemzetközi egyez­mény megkötésére, amelyben a kormányok köteleznék ma­gukat, hogy az államok kö­nem szabad csak a termelési érték és mennyiségek abszolút nagyságának növekedését ér­teni, önmagában a termelé­kenység emelése sem hozza meg a kívánt eredményt. Csak akkor tehetjük termelékeny­ségben és önköltségben ver­senyképessé vegyiparunkat, ha új, eddig nem ismert vagy nem alkalmazott, korszerű technológiákat és nyersanyag­kötti mindenféle területi és határvitákban lemondanak a katonai erőszak alkalmazásá­ról. Mi tudjuk, mire vezették csak az európai népek törté­netében, hazánk történetében a katonai beavatkozások. Ká­dár János levele a magyar nép fájdalmas, el nem feled­hető történeti tapasztalatait szólaltatta meg, amikor így írt: »A magyar nép, amely keresztülment mindkét vi­lágháború szenvedésein, két­szer is elvesztette életerős fia­talságának javát, pusztult az ország, majdnem megszűnt ön­álló nemzeti léte.­« Igen, ez a nehéz történeti tapasztalás is kialakította az egységes nem­zeti közvéleményt a nemzet­közi kérdésekben. » A magyar nép éppen ezért figyeli egyre nagyobb tisztelettel a Szovjetunió ha­tározott politikáját, amely a békés egymás mellett élés és békés verseny elméletét kidol­gozta és a gyakorlatban a megvalósítására tör. Az ed­digi eredményeik ismeretesek. Jó tudni, hogy a részleges atomcsend-egyezmény után az újévi üzenet növeli a világbéke esélyeit, s követte ezt e na­pokban a genfi tárgyalásokra benyújtott kilencpontos szov­jet javaslat, közte a varsói hatalmak és a NATO egyez­ményéről, s ez a kilenc pont mind a magyar nép egyetérté­sével találkozik.­­ Nem véletlen az, hogy ilyen külpolitikai gondolkodás mellett a költségvetési vitá­ban a honvédelmi miniszter is a katonai kiadások csökkenté­séről beszél. Emlékszünk még arra a magyar politikára, ami­kor a közoktatásügyi minisz­ter is háborúra uszított, a papi tisztségek közé tartozott a fegyverek megáldása s Bartók Béla számítgatta csupán, hogy egy-egy repülőgép árából mennyi kultúrát teremthet­nénk. S most a mi honvédelmi miniszterünk hangsúlyozza nyomatékkal, hogy milyen kí­vánatos lenne a katonai kiadá­sokat az iskolákra, a közokta­tás ezernyi feladatára fordíta­ni. Ebben a változásban is benne van egy örökre elmerült bázisokat keresünk és akná­zunk ki. Beruházásainknál mindenütt a világszínvonal­nak megfelelő, legkorszerűbb berendezéseket kell beépíte­nünk, s el kell érni, hogy a fejlesztésben részvevő egyéb iparágak — az építőipa­", a vegyipari gépgyártás, valamint a gyár- és gépszerelő ipar — időben felkészüljenek felada­taik megoldására, világ és a mi világunk közötti különbség.­­ Azt hiszem abban is egyetért velem a tisztelt Or­szággyűlés, hogy amikor a költségvetésben a külügyi ki­adásokat is elfogadjuk, jó szív­vel fejezhetjük ki elismeré­sünket a külügyi tárca tiszt­ségviselőinek is: az elmúlt évek nehéz vitái során jól, jogos nemzeti önérzettel képviselték ügyünket a legkülönbözőbb nemzetközi fórumokon, követ­­ségi állomáshelyeken. Hírünk a világban valamikor írók so­­pánkodásának állandó tárgya volt. Ma ily siránkozásra nincs ok. Klasszikus és modern köl­tőink versei, írói alkotások, tudósok megannyi munkája jól képviseli külföldön a magyar­ság ügyét, de tudjuk, hogy hí­rünket a világban igazán nem egy-egy vers vagy színdarab adja, ha mégoly kiváló is, ha­nem az egész nemzet serény munkája, a belső nemzeti egy­ség és öntudat — ezen mérik hírünket a világban. A szocia­lista nemzeti egység, a belső biztonság, a következetes po­litika vívta ki igazán elismeré­sünket. Ezt a politikát a kül­ügyi tárca annyi változatos munkahelyén derekasan kép­viselte, becsülettel szolgálta. A mezőgazdasági szakmunkásképzés fejlesztése — Bács megyei képviselő­társaim e fő probléma mellett még más kérdések felemlíté­sét is szeretnék. Igaz, e témák belső fejlődésünk szempontjá­ból fontosak. Így például a me­zőgazdasági járulékos beruhá­zások kérdése Bács megyét is, de Szabolcsot is a legkomo­lyabban foglalkoztatja, mert ezek nélkül nemegyszer szinte a termelés értelme, az új tele­pítésű szőlők, gyümölcsösök eredménye menne veszendőbe. Gondolom, Heves megye s Pest is hasonlóan gondolkodik. Ezek a járulékos beruházások nélkülözhetetlen, értékmentő és értéknövelő befektetések. S a raktárterektől, a szállításon át a különböző szintű konzer­­váló-feldolgozó üzemekig van itt feladat. Mégsem e felada­tokról, hanem csupán egy kér­désről még röviden: a mező­­gazdasági szakmunkásképzés néhány általános kérdéséről, a szocialista mezőgazdaság egyik sürgető feladata ez.­­ A mai mezőgazdasági szakmunkásképzés csak rész­ben iskolarendszerű, mert mindössze három hónapos el­méleti képzést biztosít iskolai körülmények között. Nehézsé­geket okoz a tényleges szük­ségletek töredékét magában foglaló felvételi tervek teljesí­tése is. Az 1963-ra országosan tervezett 8200 tanuló helyett csupán 5836 tanulót sikerült beiskolázni. — Sajnos, erős idegenkedés mutatkozik a mezőgazdasági szakmunkásképzéssel szemben. Szerepet játszik ebben az egyéb oktatási intézményektől eltérő rosszabb iskoláztatási körülmény, s ezért a szülők és a tanulók nagy része azt sze­retné, ha tanulmányait közép­fokon folytathatná és az érett­ségivel egyidejűleg szerezne szakképesítést. Ezt a törekvést — mely egybeesik iskolapoliti­kánkkal — feltétlenül figye­lembe kell venni. — Ilyen körülmények kö­zött az 1970-ig országosan ter­vezett 63 000 fiatalnak mező­­gazdasági szakmunkássá kép­zése kétségesnek látszik.­ Meg­felelő iskolai hálózat és tan­személyzet biztosítása nélkül még a szülők és a tanulók szemléletében bekövetkező fordulat sem eredményezhet jelentős javulást. A Földmű­velődésügyi Minisztérium irá­nyítása alatt mindössze 25 bá­zis­iskola működik, ahol há­romhónapos turnusos képzés­sel évente 7200 főt lehet kiké­pezni.­­ Ha Bács megyére pillan­tunk, a megye most éli át leg­nagyobb történelmi átalakulá­sát, a megvalósítás stádiumá­ba lépett az a nagyarányú szőlő- és gyümölcstelepítés, mely a homokterületek hasz­nosításának az azon élő lakos­­­­ság magasabb életszínvonalá­nak kérdését hivatott megol­dani. — Bács megyében a máso­dik ötéves tervidőszak végéig 40 000 kh új telepítésű szőlőül­tetvénnyel 100 000 kh-ra nő a megye szőlőterülete. 30 000 kh új telepítésű gyümölcsössel bővül a megye gyümölcskul­túrája. A zöldségfélék ter­mesztése mintegy 35 000 kh területen fog folyni. Az öntö­zött terület 32 000 kh-ra nö­vekszik. Ha szigorúan vesszük azo­kat a normatívákat, amelyek szerint 200 kh szőlőre, gyü­mölcsösre és zöldség területre 30—30 szakmunkást, 1000 kh szántóterületre 20 szakmun­kást, 25 kh öntözött területre három szakmunkást számí­tunk, valamint az állatállo­mányra és gépekre alkalma­zott normákat, akkor Bács megye 1965-ig jelentkező szakmunkás szükséglete 43 490 főt tesz ki, ami az országosan erre az időpontra előirányzott mennyiségnek több mint a fe­le. De még a lazább normák alkalmazása mellett 15 000 szakmunkásra lenne szükség 1965-ig.­­ Egyetértek a Munkaügyi Minisztérium javaslatával, hogy a mezőgazdasági szak­munkásképzés fő bázisa a me­zőgazdasági szakközépiskola legyen. Ezzel tudjuk legjob­ban biztosítani a képzett okta­tó személyzet, valamint az ok­tatás tárgyi feltételeit is. A szakmunkásképzés jelenlegi hároméves időtartamával szemben ez mindössze egy év­vel hosszabb időtartamot je­lentene, ugyanakkor művel­tebb, a fejlődés követelmé­nyeihez jobban alkalmazkodó szakmunkás gárdát alakítana ki. Emellett lehetővé tenné a mezőgazdaság tervszerű mun­kaerő-ellátását, a jelenlegi spontán folyamatok helyett. Dr. Ortutay Gyula felszólalása

Next