Magyar Nemzet, 1964. február (20. évfolyam, 26-50. szám)
1964-02-01 / 26. szám
Szombat, 1961. február 1.. A pénteki ülés kezdete előtt a folyosón egy csoport Mázi József budapesti képviselő csütörtöki beszédét tárgyalja. A képviselő kifogásolta az egészségügyi építkezések kivitelezését, s megemlítette, hogy sok építkezésnél késnek a munkával. — Nálatok mi újság? — kérdezték többen Jakab Sándort, a Nógrád megyei pártbizottság első titkárát. — Nektek is kijutott az efféle gondokból? — Nálunk semmi baj sincs! — hangzik a válasz. — Teljesítettük a lakásterveket, igyekszünk korszerűbben építkezni, így aztán nincs elmaradás ezen a téren. Persze gond azért nálunk is van. — A szövetkezeteknél? — Azok jók, s egyre jobbak. Hanem kevés a bölcsőde. A nők nagy része dolgozik, ezért sokkal több bölcsődére lenne szükségünk. Salgótarjánban sincs több száznál, s legalább háromszázötven kellene. Éppen erről akarok beszélni felszólalásomban is, s a munkaerőingadozásról. — Hallom, Salgótarjánra lassan rá sem lehet ismerni — mondja egy funkcionáriusunk. — Többször el kell oda látogatni! Pestről nehezebb megismerni a vidéki városokat. És az embereket is!... * Jó napjuk volt pénteken a »népfrontosoknak«. Nemcsak azért, mert elnökük és főtitkáruk a költségvetéshez szólva a mozgalom jó munkájáról is megemlékezett. Arra is büszkék voltak és kedvvel gondoltak, hogy a vitában elhangzott javaslatok megannyi jó ötletet, s elképzelést adtak A t. Ház folyosóján , a népfrontbizottságok további nők. Azt mutatja, hogy szakmunkájához.ség van ránk mindenhol, száz pénteki ülésen kétszer is múlnak velünk mindenben, szó esett a tavaszi népfront- Egyszeriben még kongresszusról. Tapasztalható kedve les tük, hogy az egész ország vár munkához, lakozással tekint eléje, s azt várja, hogy a végzett munka számvetése, a következő tenniaz embernek a Csizmás, bajszos Bács megyei képviselő keresi a folyo- Kállai Gyula, a Miniszter- sdn dr. Baskay Tóth Bertalan www-»m m SmmSL mmitSSl T*8K£? A w szerűsége néz, _ hogy költségvetésünkben 450 neki átadni. A *18- es(VTMas~ millió forinttal csökkentsük a Végre megleli a képviselöra talaltak a népfront tiszt- katonai kiadásokat. Félig ko- professzort segviselői Hajdúból, Somogymolyán, félig tréfásan még _ Noé mit üzennek a sorból. Tolnából és annis tavasz- hozzátette: Azt sem bánnánk, tiak? ha egy fillért sem kellene ál- — Azt, hogy beváltották az ből, Tolnából és gyors tapasztalatcserére került sor a kongresszus elő^zületeii■ JU£öen. hoznunk a hadseregre, s meg ígéretüket. Várják a profesz-Hol t(H török.. TTÍCO m 4- 7/i ov/jrní no . . Hol tartotok, megkezdődtek-e már a bizottsági választások? — Mondanivaló bőven lesz valósulna a teljes leszerelés. Sor urat! Ezzel, gondolom, még a, a solti ígéret története a parlamentben helyet foglaló következő: dr. Raskay pro. , katonaképviselők is egyetértőfesszor segítségével a solti waJlinlJKUleS(fken’ /olmT ”e,’ hiszen Könnyen megta- Szikra 'Termelőszövetkezet Jalnak helyüket a békés tér- kétszáz holdas öntözéses legekenyitően hathat a szonokok mérőmunkában. jót létesített. Korszerű, szaka-Az ülésteremben a tekinteszos, villanypásztoros legelő a mellek katonáinkat, tisztjeinket professzor tudományos kutatói keresték, akik mosolyogva hatásainak eredményeit igazolta íveseitek Kállai Gyulának és volna. később szóban is megerősített a Soltiak pontosan megkapták, hogy mindenképpen ták az utasításokat az önzőegyetértenek vele felkészülésére. Csaknem valamennyi gyes népfrontelnök, titkár képviselői minőségben is jelen van az ülésen, a többiek a karzaton hallgatják törvényhozóink mondandóját. Mindenképpen jó alkalom arra, hogy az ország »háztartásával« ismerkedve, annak gondjairól hallva, a népfront feladatait is jól megértsék. zésre és a legeltetésre is. Az V— Bárcsak már ott tarta- tán mégis megtörtént, hogy nánk ... nem tartották be. A legelő leromlott, a professzor abban A szünetben a büfében tett hagyta kísérleteit. A Soltiak . Báz van. Az egyik fehérköte- közben saját kárukon látták Katona Sándor, Csongrál nyes kiszolgálónő, tíz forintot be, hogy mit vesztettek. Igeszorongatva a kezében, már retet tettek, hogy ezután minvagy harmadszor tört át maden utasítást pontosan betargat az embergyűrűn. Végre tanak■ Az ígéretet beváltvtmegtalálja, akit keres, kipirulták, ezt üzenték most meg a megyei népfronttitkár meg is fogalmazza mindjárt: — Akármiről hall is az ember, akár a szakmunkásképzés nehézségeiről, akár a közva áll meg mellette: oktatás, vagy az egészségügy problémáiról, mi megtaláljuk képviselő urat, benne a dolgunk. Valóban lassan igazzá válik a mondás, hogy a népfront a nemzet napszámosa, s mi örülünk en— Tegnap óta keresem professzornak.a — Mit mondjak hát nekik, ha találkozom velük? — Mi baj van? — Azt — hangzik az üze— Hát nem tetszik rám em-nett, hogy mire kitavaszolékezni? Húszassal fizetett, s kik, ott leszek. Kezdjük élején azt hittem, hogy tizes. Nem ről. * További felszólalások DOBOS JÓZSEF bányász üzemvezető, Baranya megyei képviselő fiatal bányavárosunk, Komló eredményeiről, gondjairól beszélt. — Komló ma már sok vonatkozásban kinőtte a korábbi esztendőkben szabott ruháit — mondotta. — Az új otthonok számának gyarapodásával például nem tartottadtam vissza. Csak később jöttem rá. Le sem hunytam a szemem, mit tetszik rólam gondolni? Mondanom sem kell, hogy a tízes nyomban visszakerült a ,, büfébe , mert erre illik álnagyobb domást inni, lépést a vízszolgáltató kapacitás. Bár az elmúlt években 64 új tanterem került tető alá, még mindig gondot okoz a tanulók elhelyezése. A komlóiak hiányolnak különféle művelődési létesítményeket, könyvtárakat, kultúrházakat, stb. — A város központi rendelőintézete tízezer biztosított igényeinek kielégítésére épült. A biztosítottak száma azonban ma már hetvenezerre nőtt — ha számításba vesszük a környező községek termelőszövetkezeteinek tagjait. A képiselő felszólalása végén -arra kérte az illetékeseket, hogy a következő esztendők terveinek kialakításakor fokozottabban vegyék figyelembe a bányászváros igényeit. JUHÁSZ JÁNOS, Fejér megye képviselője, a megyei pártbizottság első titkára néhány megoldandó problémára hívta fel az országgyűlés és az illetékes szervek figyelmét. A költségvetési tervezet — mondotta —, igen helyesen utal az importmegtakarításokat lehetővé tevő beruházások bővítésére. Indokolatlan és helytelen, hogy a már meglevőket nem használjuk ki eléggé. A több száz millió forintos költséggel felépült Dunai Szalmacellulózegyár például tavaly előirányzott termelésének csak a felét adta, elsősorban nyersanyaghiány miatt. A képviselő javasolta: intézkedjenek, hogy a gyár jelentős importmegtakarítást lehetővé tevő működését ne zavarja a szalmahiány. Másik javaslata a 7-es számú főútvonal Velencei-tó melletti szakaszának felújítására vonatkozott. Ezt a régebben már előirányzott munkát azzal az indokolással iktatták ki a tervből, hogy 1967-ig felépül az új balatoni műút. Ez a útszakasz azonban már most olyan állapotban van, hogy ha alaposan nem javítják meg, egy-két éven belül használhatatlanná válik. DR. H. NAGY ANNA orvos, Heves megyei képviselő hangsúlyozta: — Nálunk, Hevesben, de az országban másutt is egyik jelentős soron következő tennivalónk a falusi egészségügyi szolgálat fejlesztése. A körzeti orvosok számának növelésén kívül emelni kell az egyéb egészségügyi dolgozók — a védőnők, az ápolónők és a körzeti fogorvosok — számát is. Megnehezíti munkánkat, hogy ma még sok helyütt nehézségekbe ütközik a lakásellátási, étkezési gondok megoldása. — Országszerte megnőtt az érdeklődés a bölcsődék iránt is. Olyannyira, hogy az igények megelőzték a lehetőségeket. Éppen ezért sajnálatos, hogy Heves megyében a községfejlesztési alapból elég alacsony összegeket fordítottak erre a célra. Tavalyelőtt mindössze 2,6, a múlt évben pedig 2,8 százalékot költöttek az egészségügyi ellátás javítására, fejlesztésére. Az országos átlag — bár ez sem felel meg véleményem szerint a követelményeknek — magasabb, 1963-ban 5,6 százalék volt. DR. HORNUNG MÁTYÁS Szabolcs-Szatmár megyei képviselő, főállatorvos az állattenyésztés kérdéseivel foglalkozott. Hivatkozott a második ötéves tervtörvényre, amely előírja, hogy a szarvasmarhaállomány megtartása mellett növelni kell a tehénlétszámot és ezzel egyidőben fokozni kell a vágómarha-hústermelést és a tejtermelést. Az elmúlt tervidőszakban a vágómarha termelés tekintetében megszabott feladatot teljesítettük, de a szarvasmarhaösszlétszám és ezen belül különösen a tehénlétszám csökkent, annak ellenére, hogy az ország majdnem minden megyéjében a szocialista nagyüzemek szarvasmarha- és tehénállománya számszerűleg nőtt. A csökkenés tehát elsősorban a háztáji állományban következett be. Gazdasági érdekeink azt kívánják, hogy ennek a folyamatnak véget vessünk. Szabolcs-Szatmár megyében — mondotta a továbbiakban — a múltban öszszesen 17 hatósági és 14 községi vagy magán állatorvos működött. Ezzel szemben ma 89 állatorvos tevékenykedik. Örömmel állapította meg. a pénzekkel. Előfordul, hogy olyan helyeken is ipari szakközépiskolákat szerveznek, ahol a helyi követelmények inkább mezőgazdasági iskola létesítését indokolnák. Végül a gyakorlati képzés eredményeivel, tapasztalataival foglalkozott. Indítványozta, hogy az illetékesek növeljék azoknak az iskoláknak a számát, amelyekben az öt plusz egyes oktatás mellett helyet kap a négy plusz kettes tanítási forma is. DR. DÉSI FRIGYES budapesti képviselő, a Meteorológiai Intézet igazgatója tudományos életünk néhány problémájával foglalkozott. Hangsúlyozta, hogy szakembereink, kutatóink sokat várnak a Magyar Tudományos Akadémia tavaszi közgyűlésétől, mégpedig mindenek előtt olyan határozatokat, amelyek tudósainkat nemcsak a tudomány fejlesztésében segítik, hanem arra is ösztönzik, hogy eredményeiket alkalmazzák a gyakorlatban. — A kutatóknak minden erejüket latba vetve kell törekedniük arra — mondotta —, hogy tudományos eredményeik gyakorlati alkalmazására a leggyorsabban sor kerüljön, mert munkájuk csak így lehet teljes és valóban befejezett. Végre valahára meg kellene szűnnie azoknak a végeredményben a könnyebb ellenállásból fakadó panaszoknak, hogy a kutatók azért nem tudják eredményeiket gyakorlatilag realizálni, mert az ipar, a mezőgazdaság, a gyakorlat szakemberei nem akarják őket megérteni. Az akadémiai kutatóintézeteknek sem lehet más feladatuk, mint az, hogy természettudományos eredményeik mielőbb a termelési folyamatok szerves elemeivé, a népgazdaság gyorsuló ütemű fejlődésének forrásaivá váljanak. Ami a Tudományos Akadémia legfőbb feladatait illeti, az bizonyos, hogy az eddiginél intenzívebben kell folytatni a termelés fejlesztését közvetlenül szolgáló kutatásokat. A képviselő véleménye szerint szükség volna bizonyos változásokra az Akadémia szervezetében, elsősorban az akadémiai osztályok szerkezetében is. Az akadémiai osztályok új struktúrájának létrehozására a képviselő azt javasolta, hogy első lépésként alakítsák ki a lényegében azonos elméleti és gyakorlati területen kutató szakemberek együttesét. Az osztályoknak a tudomány szőkébb ágazataira kell specializálódniuk, s vezetésükben részt kell venniük valamennyi alapvető tudományág képviselőinek. SZABADY BEJÁNÉ Veszprém megyei képviselő elöljáróban azzal foglalkozott, hogy a vegyipar fejlesztésére fordított összegek jóval gyorsabban megtérülnek, mint más iparágak beruházásai. Ugyanakkor azonban felhívta a figyelmet: — A vegyipar fejlesztésén Ezután Ortutay Gyula, a Hazafias Népfront főtitkára, Bács megyei képviselő szólalt fel. — Ezekben a hetekben készülünk a Hazafias Népfront tavaszi, soron következő kongresszusára — kezdte. — Négy év munkáját tesszük mérlegre. Hosszú heteken vizsgáltuk meg a bizottságok munkáját s a beszélgetések során, a közel kétszázezer bizottsági taggal, aktivistával folytatott beszéd ismét kirajzolta a szocialistává növekvő Magyarország politikai arcát. Szó sincs róla, kritika is elhangzott éppen elég, bizony a bizottsági tagok nem kímélték sem a maguk, sem a tanács hibáit s nem akarom elsorolni, hogy az almatárolási gondoktól kezdve a tüzelőig hány minisztériumot foglaltak nem épp vallásos áldásokba. De ebben a kritikában a felelős nép belső politikai egysége élt. Mögötte kihallani a biztonságnak és a bizakodásnak tiszta hangját, a szocialista haza szeretetét, a kormány általános politikai vonalával való teljes egyetértést. Teljes egyetértés a világpolitikáról — Egy terület, ahol ezt a bizalmat és egyetértést egyetlen kritika sem árnyalta: a nemzetközi helyzetben, a világpolitika nagy kérdéseiben való állásfoglalással való teljes egyetértés. Az egész magyar közgondolkodást áthatja az a meggyőződés, hogy a szocialista haza, a nemzeti szuverenitás fogalma, népünk felemelkedésének minden mozzanata elválaszthatatlan a világbéke ügyétől. Ezért fogadta helyesléssel a magyar nép Hruscsov miniszterelnök újévi üzenetét. Kádár János egész népünk szilárd akaratát fejezte ki, amikor a kormány nevében Hruscsov miniszterelnök üzenetére válaszolva kifejezte teljes helyeslésünket egy olyan nemzetközi egyezmény megkötésére, amelyben a kormányok köteleznék magukat, hogy az államok könem szabad csak a termelési érték és mennyiségek abszolút nagyságának növekedését érteni, önmagában a termelékenység emelése sem hozza meg a kívánt eredményt. Csak akkor tehetjük termelékenységben és önköltségben versenyképessé vegyiparunkat, ha új, eddig nem ismert vagy nem alkalmazott, korszerű technológiákat és nyersanyagkötti mindenféle területi és határvitákban lemondanak a katonai erőszak alkalmazásáról. Mi tudjuk, mire vezették csak az európai népek történetében, hazánk történetében a katonai beavatkozások. Kádár János levele a magyar nép fájdalmas, el nem feledhető történeti tapasztalatait szólaltatta meg, amikor így írt: »A magyar nép, amely keresztülment mindkét világháború szenvedésein, kétszer is elvesztette életerős fiatalságának javát, pusztult az ország, majdnem megszűnt önálló nemzeti léte.« Igen, ez a nehéz történeti tapasztalás is kialakította az egységes nemzeti közvéleményt a nemzetközi kérdésekben. » A magyar nép éppen ezért figyeli egyre nagyobb tisztelettel a Szovjetunió határozott politikáját, amely a békés egymás mellett élés és békés verseny elméletét kidolgozta és a gyakorlatban a megvalósítására tör. Az eddigi eredményeik ismeretesek. Jó tudni, hogy a részleges atomcsend-egyezmény után az újévi üzenet növeli a világbéke esélyeit, s követte ezt e napokban a genfi tárgyalásokra benyújtott kilencpontos szovjet javaslat, közte a varsói hatalmak és a NATO egyezményéről, s ez a kilenc pont mind a magyar nép egyetértésével találkozik. Nem véletlen az, hogy ilyen külpolitikai gondolkodás mellett a költségvetési vitában a honvédelmi miniszter is a katonai kiadások csökkentéséről beszél. Emlékszünk még arra a magyar politikára, amikor a közoktatásügyi miniszter is háborúra uszított, a papi tisztségek közé tartozott a fegyverek megáldása s Bartók Béla számítgatta csupán, hogy egy-egy repülőgép árából mennyi kultúrát teremthetnénk. S most a mi honvédelmi miniszterünk hangsúlyozza nyomatékkal, hogy milyen kívánatos lenne a katonai kiadásokat az iskolákra, a közoktatás ezernyi feladatára fordítani. Ebben a változásban is benne van egy örökre elmerült bázisokat keresünk és aknázunk ki. Beruházásainknál mindenütt a világszínvonalnak megfelelő, legkorszerűbb berendezéseket kell beépítenünk, s el kell érni, hogy a fejlesztésben részvevő egyéb iparágak — az építőipa", a vegyipari gépgyártás, valamint a gyár- és gépszerelő ipar — időben felkészüljenek feladataik megoldására, világ és a mi világunk közötti különbség. Azt hiszem abban is egyetért velem a tisztelt Országgyűlés, hogy amikor a költségvetésben a külügyi kiadásokat is elfogadjuk, jó szívvel fejezhetjük ki elismerésünket a külügyi tárca tisztségviselőinek is: az elmúlt évek nehéz vitái során jól, jogos nemzeti önérzettel képviselték ügyünket a legkülönbözőbb nemzetközi fórumokon, követségi állomáshelyeken. Hírünk a világban valamikor írók sopánkodásának állandó tárgya volt. Ma ily siránkozásra nincs ok. Klasszikus és modern költőink versei, írói alkotások, tudósok megannyi munkája jól képviseli külföldön a magyarság ügyét, de tudjuk, hogy hírünket a világban igazán nem egy-egy vers vagy színdarab adja, ha mégoly kiváló is, hanem az egész nemzet serény munkája, a belső nemzeti egység és öntudat — ezen mérik hírünket a világban. A szocialista nemzeti egység, a belső biztonság, a következetes politika vívta ki igazán elismerésünket. Ezt a politikát a külügyi tárca annyi változatos munkahelyén derekasan képviselte, becsülettel szolgálta. A mezőgazdasági szakmunkásképzés fejlesztése — Bács megyei képviselőtársaim e fő probléma mellett még más kérdések felemlítését is szeretnék. Igaz, e témák belső fejlődésünk szempontjából fontosak. Így például a mezőgazdasági járulékos beruházások kérdése Bács megyét is, de Szabolcsot is a legkomolyabban foglalkoztatja, mert ezek nélkül nemegyszer szinte a termelés értelme, az új telepítésű szőlők, gyümölcsösök eredménye menne veszendőbe. Gondolom, Heves megye s Pest is hasonlóan gondolkodik. Ezek a járulékos beruházások nélkülözhetetlen, értékmentő és értéknövelő befektetések. S a raktárterektől, a szállításon át a különböző szintű konzerváló-feldolgozó üzemekig van itt feladat. Mégsem e feladatokról, hanem csupán egy kérdésről még röviden: a mezőgazdasági szakmunkásképzés néhány általános kérdéséről, a szocialista mezőgazdaság egyik sürgető feladata ez. A mai mezőgazdasági szakmunkásképzés csak részben iskolarendszerű, mert mindössze három hónapos elméleti képzést biztosít iskolai körülmények között. Nehézségeket okoz a tényleges szükségletek töredékét magában foglaló felvételi tervek teljesítése is. Az 1963-ra országosan tervezett 8200 tanuló helyett csupán 5836 tanulót sikerült beiskolázni. — Sajnos, erős idegenkedés mutatkozik a mezőgazdasági szakmunkásképzéssel szemben. Szerepet játszik ebben az egyéb oktatási intézményektől eltérő rosszabb iskoláztatási körülmény, s ezért a szülők és a tanulók nagy része azt szeretné, ha tanulmányait középfokon folytathatná és az érettségivel egyidejűleg szerezne szakképesítést. Ezt a törekvést — mely egybeesik iskolapolitikánkkal — feltétlenül figyelembe kell venni. — Ilyen körülmények között az 1970-ig országosan tervezett 63 000 fiatalnak mezőgazdasági szakmunkássá képzése kétségesnek látszik. Megfelelő iskolai hálózat és tanszemélyzet biztosítása nélkül még a szülők és a tanulók szemléletében bekövetkező fordulat sem eredményezhet jelentős javulást. A Földművelődésügyi Minisztérium irányítása alatt mindössze 25 bázisiskola működik, ahol háromhónapos turnusos képzéssel évente 7200 főt lehet kiképezni. Ha Bács megyére pillantunk, a megye most éli át legnagyobb történelmi átalakulását, a megvalósítás stádiumába lépett az a nagyarányú szőlő- és gyümölcstelepítés, mely a homokterületek hasznosításának az azon élő lakosság magasabb életszínvonalának kérdését hivatott megoldani. — Bács megyében a második ötéves tervidőszak végéig 40 000 kh új telepítésű szőlőültetvénnyel 100 000 kh-ra nő a megye szőlőterülete. 30 000 kh új telepítésű gyümölcsössel bővül a megye gyümölcskultúrája. A zöldségfélék termesztése mintegy 35 000 kh területen fog folyni. Az öntözött terület 32 000 kh-ra növekszik. Ha szigorúan vesszük azokat a normatívákat, amelyek szerint 200 kh szőlőre, gyümölcsösre és zöldség területre 30—30 szakmunkást, 1000 kh szántóterületre 20 szakmunkást, 25 kh öntözött területre három szakmunkást számítunk, valamint az állatállományra és gépekre alkalmazott normákat, akkor Bács megye 1965-ig jelentkező szakmunkás szükséglete 43 490 főt tesz ki, ami az országosan erre az időpontra előirányzott mennyiségnek több mint a fele. De még a lazább normák alkalmazása mellett 15 000 szakmunkásra lenne szükség 1965-ig. Egyetértek a Munkaügyi Minisztérium javaslatával, hogy a mezőgazdasági szakmunkásképzés fő bázisa a mezőgazdasági szakközépiskola legyen. Ezzel tudjuk legjobban biztosítani a képzett oktató személyzet, valamint az oktatás tárgyi feltételeit is. A szakmunkásképzés jelenlegi hároméves időtartamával szemben ez mindössze egy évvel hosszabb időtartamot jelentene, ugyanakkor műveltebb, a fejlődés követelményeihez jobban alkalmazkodó szakmunkás gárdát alakítana ki. Emellett lehetővé tenné a mezőgazdaság tervszerű munkaerő-ellátását, a jelenlegi spontán folyamatok helyett. Dr. Ortutay Gyula felszólalása