Magyar Nemzet, 1964. november (20. évfolyam, 257-280. szám)
1964-11-10 / 263. szám
Kedd, 1964. november H. Hétköznapi tettek a Balzac utcában — Rólunk akar írni? ■— Igen. — Megmondjuk előre, rólunk nehezen tud összeszedni valamit. Itt nincsenek nagy dolgok, szerény üzem ez. Csak hétköznapi tettek vannak... Az Autóvillamossági Felszerelések Gyámi Balzac utcai telepén mondják ezt, amikor meglátogatom őket Szerény özem valóban, az ember nem is hinné, ha élcsörtet épülete előtt a 3-as villamossal, hogy itt gyártják a legfontosabb autóvillamossági cikkeket, önindítókat, dinamókat, feszültségszabályzó készülékeket, s még vagy száz más apróságot, ami nélkül meg sem tud mozdulni egy gépkocsi. — Az igazgató? — Lent van valahol az üzemben. — A főmérnök? — A minisztériumban. „Csinálni kellene valamit“ Mehetnék is, fordulhatnék vissza. Kereshetnék másik üzemet, ahol nagy dolgok vannak. De én most makacsul itt maradok, mert éppen a hétköznapi tettek érdekelnek. — Két éve jártam itt, akkor se volt semmi — mondom Várlaki János párttitkárnak az ötödik emeleten. Az ablakból látni a Nyugati pályaudvaron tolató mozdonyokat. Semmi különös ... — No, de azóta történt egy s más nálunk is. Nem mondok mást, csak a brigádokat , szerszámműhelyben. Pedig az igazén nehéz társaság volt Társadalmi munka? Csak halvány nyoma, de most mintha nem is az a műhely lenne. — Akkor erről mégiscsak érdemes beszélni! — Gondolja? ... Várjon csak ... Felhívom a két brigádvezetőt. Szegedi Pál kövér, rózsásarcú, kék szemű, derűs tekintetű ember. A Március 15 brigád vezetője. A Petőfi-brigádé meg Faragó József, ő az idősebb, a megfontoltabb: 56 esztendős. — Megmondom én őszintén — kezdi Szegedi —, nem volt nálunk semmi mozgolódás. Mint az álló víz. Aztán most minden megváltozott... Tavaly kezdődött. A szerszámműhelyből elmentek néhányan a Gammába. Amit ott láttak, az meglepte a Balzac utcaiakat. Írták is annak idején az újságok, hogyan lett szocialista üzem a Gamma Optikai Művek. — Amikor mi onnan eljöttünk, hát csak fényképezni kellett volna az arcokat. Nem szólt senki hazafelé. Csak másnap mondogatták, hogy: »csinálni kellene valamit?« A brigád levelet írt... És csináltak. Március 15-én megalakult az első brigád, innen kapta a nevét. Két nap múlva a Petőfi-brigád. .— Megmondom én őszintén — veszi át a szót Faragó József brigádvezető — nem nőtt nekünk semmi különösebb tervünk. Nem csináltunk nagy hűhót. Minek az? Azt mondtuk egyszerűen: végezzük el a munkánkat becsülettel. Elvégeztük. Aztán többet vállaltunk. Azt is elvégeztük. Aztán, gondoltuk, jobban ki keltette használni a munkaidőt. Az emberek szégyellni kezdték, ha előfordult egy-egy lazaság. Higgye el, az emberek nagyon megváltoztak. Mondta volna csak egy évvel ezelőtt valaki, hogy közös kirándulás, közös megbeszélés, munkaerkölcs, vagy ilyesmi, hát kinevették volna: »Menj a csudába!« Szóval megváltoztak az emberek ... Ennek a változásnak a szálait bogozom. Eléggé kusza szálak ezek, sűrűn megszakadnak, összegubancolódnak. Nehéz kibogozni. Mitől változik meg egy ember a szerszámműhelyben? Azt mondja nekem a párttitkár: »Csaló ideológiával meggyőzni az embereket a közös tevékenység hasznáról nehéz dolog...« De mégiscsak szerepe volt itt az ideológiának. Nagy áttételek, hétköznapi tettek, először a munka vált becsületbeli üggyé. Hogy kevesebb legyen a selejt. Aztán, hogy ne legyen, későn jövő. Az ember becsülete, az egyéné, aztán a közösség ügye, a brigád becsülete. Csak egy egészen jelentéktelen dolog. Az egyik brigádmegbeszélésen, ahol az anyagellátásról, a brigád munkájáról volt szó, valaki felteszi a kérdést: — Nem kellene levelet írnunk Makariosznak? Akkor volt a ciprusi válság. S azok az emberek, akik egy évvel ezelőtt még egymással sem törődtek, összedugták a fejüket és levelet írtak Makariosznak Ciprus szigetére. S Makariosz érsek válaszolt, rövidesen megérkezett a levele a Balzac utcába, Angyalföld peremére. Egyre kevesebb a kibic Egy másik fonal, bogozom, s nem találom meg a végét. Nincs is talán vége. — Nekünk az a feladatunk, a szerszámműhelyben, hogy kiszolgáljuk a gyártást — mondja Szegedi Pál. — Hogy ne álljon le az üzem egy percre se. A múltkor aztán egy sajtológép, amely a dinamó lamelláit készíti, elromlott. Este volt már. Egy évvel ezelőtt talán mindenki nyugodtan hazament volna. Lejárt a munkaidő. Holnap új nap kezdődik. Holnap majd munkába veszik. Lejárt a munkaidő, s a műhely nem mozdult. Mi történt? Senki se szól. Restellik? Érzik a változást magukban, s nem akarják mutatni. Még nem változtak meg annyira, hogy mutatni is merjék. Aztán csak szóba kerül. Meg kellene javítani a gépet. Akkor maradnak. S reggelre, mire kezdődött a műszak, a gép munkába állhatott. Egy másik eset: a Petőfibrigádnak fontos munkája volt, de a brigád egyik tagja hirtelen megbetegedett. Akire a legnagyobb szükség lett volna. A Március 15. brigád felajánlotta a megbetegedett Sárosi István helyett egyik legjobb dolgozóját, nehogy lemaradjon a Petőfi. Hát meg lehet ezt érteni? Meg. Ahogy így bogozom a szálakat, s feljegyezhetem hány előadást tartottak az ideológiáról, mit olvastak, hányan tanulnak tovább a műhelyből, egyre jobban meg lehet érteni. — Tudja, most már egyre kevesebb a kibic! Az olyan ember, aki csak a másik kártyájába tekint... önmaguk erejére támaszkodva A kibic észre sem veszi, hogy játékos lett. Ez is egy változás. Hogy is mondja a párttitkár? — Előfordult, hogy aki elkésett, azt kizárták a műhelyből. Hiába kopogott, dörömbölt, úgy tettek, mintha meg se hallanák. S jót nevettek rajta. Most meg felvetették, hogy a bélyegzőkártyát el kellene törölni. Bízzák a brigádokra a munkaidő betartását. Higgyenek a vezetők az összefogás erejében. — Itt minőségi változásról van szó. Új emberek születtek, ha nem is tökéletesek még mindenben. De azok akarnak lenni, önmaguk erejére támaszkodva tovább fejlődni. Sokkal jobb eredményt lehetne elérni a munkaerkölcs megszilárdítása, a lazaságok kiküszöbölése terén, ha a brigádban önmagukkal állnának szemben az emberek. A kollektívával. Ha éreznék a közösség súlyát, az ebből fakadó felelősséget. — És eltörölték a bélyegzőkártyát? — kérdem. — Nem. — Nem bízik a brigád erejében, nem hisz a változásban a műhelyvezető? — Lehet. — Hány éves? — Hatvan. — Értem. Vacsora hétkor Vagy nem értem? Hiszen száz más szempont van itt. A kialakult szokások, keretek. Az összefogás ereje sok mindent legyűr, szétfeszít, de hát egyszerre talán nem lehet mindent ... Lapozgatok a piroskötésű brigádnaplóban. Egy, tucatnyi újítás. A kollektíva összefogott és célfeladatként készített egy emelőt. Könnyebb vele az anyag mozgatása. Új gyártmányok bevezetéséhez szükség van a gépek teljes felszerszámozására. Két ilyen feladatuk is van. Az egyik, hogy az új KRESZ értelmében ki kell cserélni a motorkerékpárok hátsó lámpáját. A gyártáshoz szükséges gépeket elkészítették, a gyártás is megkezdődik rövidesen. Saját feladatukon túlmenően célgépeket gyártanak, segítenek a TMK-nak. — És ha segítség kell? — Sokszor kell. S nemcsak elméleti. Ilyenkor segít a műszaki brigád. Azok patronálják a műhelyt. Mi meg, idősebbek, a fiatalokat. Olyan ez, akár a láncszem. — Erős láncszem. — Majd meglátjuk. Talán erős. Mert a szocialista brigád címre pályázunk. Sikerül? Nem?... Kint, a Nyugati sok összefutó sínein már nem látom a mozdonyt. Csak a füstje bodorodik, összecsukom a noteszt. Valóban, ezek hétköznapi tettek. — Majd elfelejtettem mondani, hogy november 28-án közös vacsorát rendez az üzem. Mindenki ott lesz. Magát is meghívjuk — kísér le a lépcsőn Szegedi Pál brigádvezető. — Ne feledje el, vacsora hétkor... még gándor HA SZERENCSÉJE VAN, INGYEN SZILVESZTEREZHET SINAIÁBAN VAGY BUKARESTBEN! Elhelyezés Sinaián festői szépségű, 800 m magasan fekvő I. osztályú szállodában BUKARESTBEN NEMZETKÖZI SZILVESZTERI BÁL! A részvevők közül mindkét csoportból egy fő ingyen utazik. A szilveszteri bálon a csoportok tagjai maguk sorsolják ki, kik lesznek a szerencsés nyertesek, akiknek visszaérkezés után az IBUSZ a részvételi díjat visszafizeti. HÁLÓKOCSI RENDELHETŐ! A DECEMBER VÉGÉN INDULÓ 6 NAPOS TÁRSASUTAZÁS RÉSZVÉTELI DÍJA: Sinaiába 1665,— Ft Bukarestbe 1415,— Ft Felvilágosítás és jelentkezés az alant felsorolt budapesti IBUSZ Utazási Irodákban, valamint az IBUSZ vidéki Utazási Irodáiban. Budapesti irodák: EL, Mártírok útja 67. V., Bajcsy-Zs. út 18. X Körösi Cs u 3 XI. Bartók B. út 61. KOTOSI us‘ “• *• Kispest, Vöröshadsereg Újpest, Bajcsy-Zs. u. 13. útja 151. Csepel, Rákóczi Ferenc u. 8. Ma©ar Nemzet Ősz a Balatonon Az október és november eleji hűvös, esős napok után november 7-én és 8-án kellemes, kirándulásra alkalmas idő köszöntött Somogyra. A Balaton-parton tavaszias hangulat uralkodott, a felhők alól gyakran előbujkáló nap a sétányokra, mólókra csalogatta a hétvégi kirándulókat és a téli üdülővendégeket. A szokottnál népesebbek voltak a két ünnepen a hajójáratok is: több mint kétezren utaztak a még közlekedő Szigliget és Csongor nevű vízijárművön Füredre, Badacsonyba és Tihanyba. Komócsin Zoltán látogatása Somogyban Komócsin Zoltán, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja hétfőn Somogyba látogatott. Délelőtt a megyei pártbizottság székházában aktívaülésen ismertette az időszerű bel- és külpolitikai kérdéseket. Komócsin Zoltán délután Németh Ferencnek, a megyei pártbizottság első titkárának és Somogyi Józsefnek, a városi pártbizottság első titkárának társaságában meglátogatta az új megyei könyvtárat és a Kaposvári Cukorgyárat. Nemzetközi érdeklődés a Központi Fizikai Kutató Intézet munkája iránt Az ország legnagyobb kutatóintézetéből — a Központi Fizikai Kutató Intézetből — az idén több mint száz tudományos munkatárs, tudós és kutató vett részt hosszabbrövidebb ideig külföldi tanulmányúton, tapasztalatcseréken, műszerkiállításokon vagy kongresszusokon. Az Európa-szerte elismert intézet iránt ugyancsak nagy érdeklődés nyilvánult meg: ez évben eddig száznál több külföldi vendég érkezett a magyar fizikusok »Mekkájába«, hogy tapasztalatokat szerezzenek az ott folyó tudományos kutatások eredményeiről. Befejeződött az amatőrfilm fesztivál Vasárnap az Egyetemi Színpadon véget ért a XII. országos amatőrfilm fesztivál. A fődíjat, a Népművelési Intézet vándorserlegét és a SZOT 3000 forintos díját Kinya Sándor és Kardos György, az Egyesült Izzó amatőrfilm-körének tagjai nyerték Opus 1 című filmjükkel. A játékfilm kategóriában Gulyás Gyula, a trükk-, báb- és rajzfilmek kategóriájában Vajda Béla, a riport- és dokumentumfilmek versenyében az Eötvös Loránd Tudományegyetem filmkörének híradófilmje, az ismeretterjesztő és útirajz kategóriában Szabó László nyerte az első díjat. A kísérleti filmek kategóriájában az első díjat megosztották Nagy Lajos, Tauser Károly, Vásárhelyi-Kováts Tibor és Dalos Ferenc között. A Foto című lap különdíját a legjobb fényképezésért az Opus 1 című film operatőrje, Kardos György, a Filmfőigazgatóság 1500 forintos különdíját a Képző- és Iparművészeti Gimnázium filmköre kapta. ENSZ-tanfolyam nyílt az építőipari kutatásról Az ENSZ technikai segédmunkási szervezetének felkérésére építőipari kutató és minőségvizsgáló tanfolyam nyílt meg hétfőn Budapesten a Technika Házában. A tanfolyamot, amelyre Afganisztán, Argentína, Etiópia, Ghána, Irán, Jugoszlávia, Kuvait, Málta és Törökország küldte el tudósjelöltjeit fővárosunkban, Simor János építésügyi miniszterhelyettes nyitotta meg ünnepélyesen. A hallgatók hat hónapig elméleti oktatáson vesznek részt. Utána a gyakorlatban is kipróbálják a tanultakat. HU sztytUu, n*Cteu*tékUuuyUubcu* tUzteUtfoU halász. Nem akad valamire való halász, horgász, bennszülött vagy pesti vendég, aki ne ismerné a szigetszentmártoni határban, Csepel szigetén Rafás Mátét, az öreg Máté bácsit. Úgy idetartozik évtizedek óta, mint vízhez a nád, erdőhöz a tölgy halászhoz a háló.Vízen nőtt, vízen él, vizét el nem hagyja élete végéig élete párjával, a mosolygó arcú, csupaszív Juli nénivel. A kör, melynek sugarát napjai leírják, alig egy kilométer. Harminchatodik éve él ebben a körben, a soroksári Dunaágon, s ha néha el is hűtlenkedett tőle szerencsét próbálni idegen vizeken, mindig viszszatért. Kicsi szigetén kicsi kunyhója, előtte varsa, varsában ezüsthal a mágnes. Magaszigete zöldell a csaknem mozdulatlan folyami ágban. Hetvenhat esztendős a legöregebb Duna-ági halász, s ebből jó hetvenet mindig vízen töltött. Volt, hogy nyolc évet az Adrián, de akkor tengerészként, a Zrínyi hadihajón. Átkiáltok a partról Máté bácsinak, jó füle meghallja, már oldja a ladikot, lapátol izmos karjával, jön értem a kicsi kunyhóból. Varsóit rakta ki éppen. Negyvenre van joga, most húszat tett a vízbe, a többi kint szárad. Maga fonja télen, maga javítja perion-zsinórból. Köszöntésül egy korsó sör a parti csárdában — de milyen halászlevet főznek itt, s mily ízletes a sült hal! —, aztán csobogunk vissza az őszi nádsusogásban a pici öbölbe. övé volt a sziget, ötholdnyi kis liget, sokáig bérelte a községtől; ő ültette a gyümölcsöst, kaszálta tehénnek a smaragdfüvet, két fiát is itt oktatgatta halászmesterségre. Billenve álldogál a halászkunyhó egy roppant hársfa tövében. Jókai írt ilyenekről ifjú korában. A terjedelmes vén törzs védőn borítja ágait a szürke nádfedélre, a sokszor menedékre, pogány árvíztől hányszor elöntöttre! A madarakat is mind ismeri Máté, a madarak is őt, még egy kakukkal is barátságot kötött, ami nagy ritkaság. A kunyhó körül most már szaporodnak az üdülőházak, megszűnt a kunyhó magányossága, a Bafás-sziget — a térképészek is így nevezték el — benépesül lassan. Műemlék lesz a kicsi kunyhó minden szerszámával, meg a vén hársfával. Ha Máté bácsi itthagyja egyszer a házat, s végképp átköltözik új téglaházába a csepeli partra, a szigetszentmiklósi tanács — nagyon dicsérendő módon — meghagyja, nem bontatja le, mint utolsó emlékét a környéki halászéletnek. Múzeum lesz a kunyhó, »múzeumkert" a nádas, csónakkal megközelíthető. De hát még nem az egészen. Máté bácsi sehogy sem tud megválni a szigetétől. Két nagy fia — a körösi halászszövetkezet büszkesége — szép házhoz segítette hozzá apát, meg mamát, de csak Juli néni tesz-vesz a virágos kertben. Máté bácsi ma is átevez naponta a kicsi szigetre, legyen rekkenő nyár, vagy jeges tél. Élete értelme ez. Ha a jég meghízik, fakutyával tolja át magát, úgy vág lékeket. Törpeharcsának, sügérnek, kárásznak s más kevésbé fontos halaknak vágja a léket, mert nemes halat, pontyot, harcsát, süllőt nem foghat, az a horgászoké. Hiszen mindet egyképpen pusztítja a szennyezett víz. A varsában mindig akad hal, s ha a fogás gazdagabb, Juli néni személyesen ballag be kosarával a faluba, vagy eladja a parton nyári üdülőknek s még el is magyarázza, hogyan kell elkészíteni legízesebben, akár »elő is süti". De van úgy, hogy szégyellős horgász vásárolja meg, legyen mit mutogatni odahaza, Pesten, mint saját fogását... Bafás Máté bácsi ma tiszteletbeli halász. Hatvanéves korában nyugalomba vonult a halászszövetkezetből. Megszüntették beszolgáltatási kötelezettségét, adót sem fizet. Nemes halat azonban nem varjalhat. A szomszédos Tóth Sándorral együtt ő a legöregebb hivatásos halász a parton, régi ráckevei dinasztia sarja, de Tóth Sándor már nem halászik. Működik ugyan egy halászbokor a soroksári vizen — öt-hat ember —, de az sem foghat nemes halat, s Pestre tartozik elszámolással. Magános varsázónak, minden tudományával, szakértelmével, tapasztalatával, vízi életének minden múltjával Máté bácsi maradt meg. Csak ránéz a vízre s mondja a haljárást, a milyent, s a mennyit, érdemes-e kivetni a hálót, pecázni horoggal. Megmondja ő a Körösökön a fiainak is. Fognak is azok akkora harcsákat, hogy néha újság is hozza. Ezerkilencszáztízben vonult be Pólába haditengerésznek. Éppen leszerelt volna, amikor az a baj esett Szarajevóban. Nyolcnapnyi szabadságot kapott mindössze, aztán szolgáit a tengeren még újabb négy évet, összesen nyolcat. De azon a sötét júliuson mégis hazajött Ráckevére beszélni Julikéval: — Ha állod a szavad, Julika, s megvársz, elveszlek! S Julika állta a szót még négy álló esztendeig, mert erőst szerette Mátét, pedig akadt esztendő,hogy tizenhét kérője volt. Rafás Máté haditengerész pedigle se jött" a hajóról háború végéig. Hogy milyen tengerész volt? — kérdezem. — Én nyertem meg a tengerész-regattát tizenhat emberemmel, amikor verseny volt. Versenyzett legalább hat hadihajó legénysége! Mi voltunk egyedül magyarok, a Zrínyiről. Húzd meg! — mondtam a fiúknak. Meg is kaptuk a hordó sört, meg a szabadságot. Hát ilyen volt. Aztán hazajöttem, elvettem Julikát s azóta le se megyek én a vízről! Nagyon eszes, szerény, kellemes, világlátott ember Máté bácsi, hallgatag élete minden tapasztalatát elmondogatja lassan a virágos kertben. Ide evezünk vissza, hogy szót váltsunk azzal a drága Juli nénivel is. Aztán ballagunk tovább a parti csárdába. Ott már pengetik a húrt. Cs Máté a csárda teraszán az őszi sugárban, innen is a vizet tekingeti. Mindig a vizet, mindig a Dunát, s ha átutazik a Körösökre két fiához látogatóba, akkor is a vizet. “Hogy csináljuk, apám?" — kérdik a fiúk, noha azok is jeles szakmai tudósok. »Így!" — mutatja Máté bácsi s aztán: »no, rakodjatok ki!« S a fogás rendszerint igen sikerül, néha négy mázsa is. Mostanában szép fogást látni a Körösökre megy át. Néha a fiai érkeznek haza: — Maradjon már nyugton, édesapám! Pihenjen a vízzel. De nem nyugszik Máté, noha már csak tiszteletből halászik. Netán beszélget is a halakkal, egy-egy vén, kiszolgált harcsával, amikor nem fülel oda senki. Kakukkal, szárcsával, poszátával azonban föltétlenül szót ért. Asztalunkon koppan egy söröskorsó. Süldő legény teszi ajándékul a többi pohárhoz. Majd újra koppan egy másik. Pesti ismerős halad el mellette, az is csak odarakja eléje a sört. Meg egy horgász a Ganztanyáról. Aztán egy helyi tanácstag, aki szétnézni ballagott a töltésre. — Elég már, te! — szól oda Rafás Máté bácsi a nyolcadik vendéglátónak —, mára elég. De csak rakják eléje nagy szívszeretettel. Mintha mindennap névnapja volna. Szombathy Viktor NOVEMBER 12-ÉN MUTATJÁK BE A FILMSZÍNHÁZAK A NEHÉZ EMBEREK CÍMŰ ÚJ MAGYAR FILMET NOVEMBER 12-ÉN INDUL A MAFILM ÉS A MOKÉP PÁLYÁZATA A FILMRŐL BEKÜLDÉSI HATÁRIDŐ: 1965. MÁRCIUS 15. 110 értékes jutalom! Első két díj: Fényképezőgép, lemezjátszó VÁLASZOLJON ÖN IS! 5