Magyar Nemzet, 1965. április (21. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-13 / 87. szám

4 Májusban tudományos ülésszak kezdődik az Eötvös Loránd Tudományegyetemen Jelentős, tudományos, ideo­lógiai ülésszak előkészületei­ről számolt be sajtótájékozta­tó keretében Sőtér István aka­démikus, az Eötvös Loránd Tudományegyetem rektora. Az ülésszak május 19-én kez­dődik és az őszi hónapokban ér véget. Az ülésszak megrendezésé­vel, mint ezt a rektor hang­súlyozta, széles vitafórumot kívánnak nyújtani olyan idő­szerű problémák tisztázására, mint a szocialista realizmus körébe tartozó hazai vitás kérdések, a szocialista demok­rácia kérdései, a természettu­domány és a termelés kapcso­latainak problémái, valamint a nemzeti ideológia múltja és jelene. A bevezető referátu­mokat neves tudósok, profesz­­szorok, kutatók, irodalmárok, filozófusok, szociológusok és természettudósok tartják A tudományos ülésszaknak kül­földi vendégei is lesznek. A sajtótájékoztatón a továb­biakban ismertették az április 22-én kezdődő, háromnapos 7. országos diákköri konferen­cia programját. Ennek a záró­ünnepségét április 24-én tart­ják és ekkor kerül sor a köz­ponti és egyetemi pályadíjak kiosztására is. A RÁDIÓ MELLETT A költészet napja­­ A költészet napja­­ tízperc részéhez érkezett Balogh László sorozata József Attila költészetéről a múlt héten, vasárnap pedig József Attila hatvanadik születésnapján az egyetemes költészet napját ünnepeltük országszerte. Azért fűztem össze e rádió-ese­ményeket, mert Balogh László előadásainak egyik fő jellem­vonása, hogy kinyomozza Jó­zsef Attila költészetében a sajátos és az egyetemes kap­csolódását, feszült harmóniá­ját. A költészet napján a rá­dió is hangsúlyosabbá tette műsorában a líra szerepét, bár ez a hangsúly, dicséretes módon, nemcsak ezen a na­pon volt érezhető: természe­tesen illeszkedett a műsorpo­litika általános gyakorlatába. A rádió egész évben a köl­tészet legintenzívebb propa­gálója, ez a nap nem jelen­tett tehát kampányfeladatot. Reggel egy félórás verscsokor mai magyar költőktől, később Ady, majd József Attila két­­két verse, délután XIX. szá­zadi költők, este Schiller: Az örömhöz című verse hangfel­vételről Tímár József felejt­hetetlen előadásában, s a nap egyik fő eseménye, Vas Ist­ván műfordításaiból rövid, de karakteres ízelítő Gáti József szép tolmácsolásában. A köl­tészet ünnepe lezajlott, de a rádió és a rádióhallgatók szá­mára folytatódik.­­ Közgazdászok a mikrofonnál­­ Az utóbbi időben ugrássze­rűen emelkedett a közgazda­­sági érdeklődés grafikonja. Nemcsak szakemberek ügye lett a közgazdaság, "divatos" téma laikusok között is, majd­nem annyit beszélnek róla, mint néhány éve az egzisz­tencializmusról. A rádió is reagál erre a megnövekedett érdeklődésre. A Horizont nem mai keletű sorozat, változatos témakörrel, leginkább prakti­kus oldalról közelít meg ak­tuális gazdasági kérdéseket. Formájában is változatos, ügyesen szerkesztett. Egy má­sik sorozat címe önmagáért beszél: Amiről a közgazdá­szok vitáznak , tisztázásra váró problémák, vitakérdések kerülnek terítékre. Szecskő Tamás havonta jelentkező, rendkívül színvonalas és el­gondolkoztató Holnapi horosz­kóp című műsorában pedig a jövőbe tekint, a holnap aspek­tusából vizsgálja gondjainkat, kilátásainkat. S még sorolhat­nám tovább az újfajta igény­re választótt kisebb-nagyobb műsor­csokrot: a rádió fris­seségéről tanúskodik mind. Csak a fejét... s­ , ! Paródiákat Csak a fejet.., hallhat­­tunk szombat este ebben a hetvenperces műsorban. A paródia a legfőbb ismertető­­jegyek, a modorosságok rönt­gen képe: hálás és népszerű műfaj, ha közismert a paro­dizált alany vagy tárgy, min­dig biztos sikerre számíthat, így volt ez szombaton is, a humor nem vált szakmai hu­morrá, mindvégig kontaktus­ban maradt a nagyközönség­gel. Ismét pompásak voltak Vujicsics Tihamér zene­paró­diái, jó volt Bárány Tamás, Feleki László, Mikes György, Novobáczky Sándor egy-egy paródiája színházról, filmről, rádióról. Egyéni humorú, gro­teszk konferensziét ismertünk meg Major Tamás személyé­ben, aki Bogáti Péter szöve­gét mondta el. A sikerült mű­sort Kaposy Miklós szerkesz­tette, rendezte Marton Fri­gyes. Zene . Ritka élményben •zene volt részünk péntek este. Az URH nagyszerű ze­nei csemegével szolgált: az első opera komponistájának, a XVI. és XVII. század for­dulóján élt Jacopo Perinek Euridike című kétfelvonásos operáját közvetítették. S az önmagában is nagy esemény­nek számító darabot olyan varázslatosan szép előadásban — Ephrikian vezényletével —, hogy még a rádió gazdag zenetárából is ritkán kapunk ehhez fogható zenei élményt. — Bizonyára sokan örülnek annak is, hogy a Filharmónia tavalyi sorozatát — Korunk kamarazenéje — megismétli a rádió. Hangfelvételről he­tenként végigkísérhetjük e nagy sikerű vállalkozás állo­másait. Sportturmix | Sportturmix | ez a műsor vasárnap délutá­nonként. Címében a cél: sok­féle, vegyes tájékoztatást adni a sportvilág legfrissebb ese­ményeiből. Hírek, mozaikok, hangképek, riportok együttese ez, a jó hangulatot pedig meg­teremtik a válogatott tánc­számok. Biztos a siker! Görgey Gábor CORVIN ,LEGNAGYOBB i ti ii i - -ftlVfttfhti ÁRUHÁZ Hih rrhi LEGNAGYOBB ÁRUHÁZ VÁLASZTÉK : Maffiar­­wnyrf . * * 1965. április n. Négy balett az Operaházban ARÁNYLAG KEVÉS a ba­lettbemutató Operaházunkban és ez szükségszerűen megnö­veli az új produkciók súlyát, a hozzájuk fűzött várakozást és reményeket is. A mostani balettest tükrözi az igényelt, több irányú műsorpolitika szándékát és részeredményeit, s ezt örömmel köszön­tjük. E műsor többrétűsége azonban egyfajta véletlenszerű vegyes­­séggel és stíl­u­skeveredéssel jár együtt, ami feltehetően az eredetileg meghirdetett bemu­­ta­tóterv megváltozásával is összefügg, de ezen túl némi tervezési bizonytalanságot és tétovaságot is mutat zenében, koreográfiában egyaránt. Az összkép mindezen belül nem rossz. A Chopiniana ro­mantikus repertoárunk nagy nyeresége, a Bányászballada jó­mai balett, a Zene megol­dása nívós és elfogadható, és a Táncoló ifjúság­nak is lehet közönségsikere. A CHOPINANÁT nem a zenéje tartotta meg a balett­­színpadon, hanem koreográfiá­ja. Ez a cselekménytelen tánc­szvit talán Mihail Fokin leg­inkább időtálló alkotása, amelyben újra költötte a múlt századi romantikus balett ér­zésvilágát, magával ragadó szépségét és stílusát. E mű előadása egyben affé­le próbakő is a klasszikus együttesek számára, s megol­dása nálunk elég jól sike­rült. Az eredmény főként egyes szólistáknak, elsősorban Kun Zsuzsának köszönhető, aki nagyszerű, nemzetközileg is kiemelkedő alakításában szinte megtestesíti ezt a stí­lust, és egymaga indokolja, miért és hogyan lehet, sőt kell előadni ma is a romantikus baletteket. Róna Viktor köny­­nyedsége is igényes technikai megoldása kettősükben és szó­ló variációjában is méltóan társult partnere munkájához. Kiemelkedő teljesítményt nyújtott az ideális megjelené­sű Kékesi Mária kulturált, harmonikus és szép vonalú táncával — érzelmi tartózko­dása, szólista társai alakításá­hoz képest, kontrasztként is felfogható. Ugray Klotild a keringőben jól ismert képes­ségeiről, technikai tudásáról tett tanúságot. A női tánckar ezt az áradó­­romantikus stílust, sajnos, hullámzó intenzitás,sál formál­ta meg, sokszor pontatlanul táncoltak, pedig az egyöntetű­ség itt "létkérdés­". Kár, hogy az igen értékes munkát végző, betanító Naima Baltacsejeva nem maradhatott itt a pre­mierig, hogy a szükséges tisz­tázó, csiszoló munkát befejez­hesse. A zenekart vezénylő Fráter Gedeon csak részben tudta ellensúlyozni a hangsze­relés fonákságait. Forray Gá­bor díszlete, Szeitz Gizella jel­mezei illúziót keltőek­­, de miért kellett a szilfidek ruhá­jának rózsaszín árnyalatot ad­ni, mikor a Chopinianát "fe­hér balettnek" nevezik? A TÁNCOLÓ IFJÚSÁG (interplay) az előbbi mű után kissé hirtelen visz át­­ a közelmúltba. Zenéjét valóban az tette érdekessé, hogy Je­­rome Robbins (a West Side Story koreográfusa) 1946-ban figyelmet keltő koreográfiát készített hozzá. Az USA-ban népszerű Morton Gould mu­zsikájára nálunk most Nor­man Thomson, kanadai ven­dégkoreográfus tanította be saját tánckompozícióját. A közönség ezt a könnyed, játé­kos hangvételű produkciót szimpátiával fogadta, feltehe­tően azért is, hogy a dzsessz — húsz év után ismét — he­lyet kapott az Operaházban. Nekünk azonban, úgy tűnik, hogy ez az Interplay valahogy elkésett alkotás. A dzsessz-ba­­lett már jóval előbbre jár: szí­nesebb, ötletesebb, ritmusban és mozdulatokban gazdagabb — nálunk is, gondoljunk csak Bogár Richárd és Seregi Lász­ló különböző dzsessz-koreográ­­fiáira. De ne legyünk igazságtala­nok: a darab eléggé szórakoz­tató, helyenként ötletes, har­madik tétele pedig (egy klasz­­szikus-dzsessz ötvözetű tánc­kettős, hangulatos blues zené­re) egyenesen szép, s ez nagy­részt Dévényi Edit és különö­sen Sipeki Levente meggyőző és stílusos előadásának kö­szönhető. A tánckar számos szereplője láthatóan jókedvvel táncolta ezt a dzsessz-balettet, de a valódi dzsessztánc-stílus­­sal még kissé adósunk marad­tak. (Viszont, az Életbe tán­coltatott leány szerint — jól tudnak dzsesszt is táncolni.. .) Az egész produkcióban talán Makai Péter friss és szelle­mes díszlet- és jelmeztervei a legsikerültebbek. A zenekart Hraskó Tamás vezényelte. A BÁNYÁSZBALLADA — Maros—Eck balettje —, ame­lyet 1961-ben a Pécsi Ba­lett vitt színre először, az est legkiegyensúlyozottabb da­rabja. Maros Rudolf zenéje igen jó minőségű, színes, ér­zékletes és jól táncolható, a nagyobb zenekarral most még jobban hangzik. A koreográfia Eck Imrének mindmáig egyik legsikerültebb, harmonikus és táncos jellegű alkotása, amelynek nagyobb színpadra és létszámra való átdolgozása, előadásában pedig az opera­házi balettegyüttes közremű­ködése csak javára vált. Na­gyon jó Fülöp Zoltán díszle­te és Márk Tivadar jelmezei is hatásosak, Tóth Péter kar­mester pedig magával ragadó tűzzel, dinamikával vezényel­te a zenekart. A produkció méltán aratta az est legnagyobb közönség­­sikerét. Ez egyaránt köszön­hető Menyhárt Jacqueline (Kőszén) és a három bányász: Sipeki Levente, Nagy Iván és Péter László megnyerő szóló­alakításának, valamint a tánckar átélt és színvonalas művészi munkájának. A ZENE HÚROS ÉS ÜTŐ­HANGSZEREKRE ÉS CSE­LESZTÁRA című zseniális Bartók-mű balettszínpadi fel­dolgozása ígérkezett, a műsor legnagyobb igényű és legizgal­masabb vállalkozásának. Ez a muzsika századunk egyik leg­hatalmasabb zenei alkotása, méltán merül fel a kérdés: lehet-e, szabad -e egyáltalán megkísérelni színpadi megje­lenítését? Úgy véljük, Eck Imre te­hetségesen és szerencsés kéz­zel nyúlt a Bartók-műhöz. A Zene szinte kimeríthetetlen gazdagságából egy lehetséges, lényeges koncepciót válasz­tott, emelt ki: az Ember és a Világ harcát. Eck koncepciója egy ember­párt, valamint a belső és kül­ső világ ellentétes erőinek megtestesítőit (tizenkét tán­cosnő csoportját) állítja szem­be egymással. Az emberpár alakítói szuggesztív, intellek­tuális művészi erővel jelení­tik meg a gondolati-érzelmi világ ellentmondásainak és belső harcának kivetített drá­máját. A darab valójában rájuk épül: Kun Zsuzsára, aki min­den feladatot teljes illúzióval és meggyőző erővel tud meg­oldani és a nagyszerűen fej­lődő Dózsa Imre alakítására. Szerepük a koreográfiában kifejező mozdulatokkal gazda­gított klasszikus jellegű meg­formálást kap, esztétikusan, tömören és érthetően. A tizen­két táncosnő mozdulati meg­jelenítése. Eck Imre sajátos­egyéni formanyelvén a harma­dik tételben sikerült a legjob­­ban: kifejező, erőteljes és drá­mai, s talán az előadásmód is itt a legsikerültebb, színvona­las és stílusos. A második té­tel koreográfiája nem követi hasonló erővel a zene villód­­zó-kavargó áradását, a negye­dik tételnél viszont dramatur­giai probléma jelentkezik. Ed­dig az egymáskeresést, a gyötrődés és küszködés hul­lámzó folyamatait láthattuk; itt, kétségtelenül a muzsika alakulását követve, az ember­pár felülkerekedik a kísértő­kön, elűzi a rémeket de ezt látványban a koreográfus nem készítette elő, s így a "győze­lem", a belső drámai cselek­mény jegyében is, kissé várat­lanul hat. Ez abból fakadhat, hogy a muzsikának önmagá­ban nincsen drámai cselek­mény­vonala, a tételek forron­­gó-alakuló, érzelmi-gondolati töltésű zenei komplexumo­kat kapcsolnak össze, de nem a színpadi dráma felépítésé­ben. A csoport kosztümje látvá­nyos, és a mozgásvonalak szempontjából is hatásos (sö­tétzöld trikó, hossiszúszárú fe­kete halászcsizmák), az egész mű mondanivalója és felépí­tése szempontjából mégis problematikus, mert erősen konkretizál: náci katonákat idéz fel, pedig a koreográfus koncepciójában nem pusztán erről van szó. (Ez különösen a IV. tételnél hat anakronisz­tikusan.) Mindezzel együtt: Eck Imre remek társakat találván, a maga­ választotta igen nehéz feladatot lényegében megol­dotta és ez nyeresége a szín­háznak, elismerésre, méltó teljesítménye az összes alkotó­és előadóművészek munkájá­nak, külön kiemelve Fülöp Zoltán remek színpadképét és Márk Tivadar jelmezeit. A zenei teljesítménnyel, saj­nos, nem lehetünk elégedettek. Ez a mű elmélyültebb, gon­dosabb kidolgozásra és elő­adásra kötelez, és ebben a fe­lelősség inkább a zenekart, mint Tóth Péter karmesteri munkáját terheli. Körtvélyes Géza Ferenczy Noémi emlékkiállítás Székesfehérvárott A Fejér megyei Múzeumok igazgatósága a székesfehérvári István Király Múzeum kiállí­tási helyiségeiben emlékkiállí­tást rendezett Ferenczy Noémi életművéből. Ferenczy Noémi gobelinjei utoljára 1956-ban voltak látha­tók az azóta lebontott Nemzeti Szalonban. A székesfehérvári emlékkiállítás most teljes gaz­dagságában mutatja be művé­szetét, ezt a csodálatosan tisz­ta, áhítatos világot, amelyben egyszerre érezzük meg a mű­vész fanatikus lelkesedését munkája, ugyanakkor mélysé­ges alázatát az alkotás szépsé­ge iránt. A kiállításon szinte szemta­núi vagyunk egy-egy gobelin megvalósulásának. Ott láthat­juk a gobelin első terveit, a kevés vonallal felrajzolt ötle­tet, majd a vízfestékkel festett kartont, amelynek elkészülte után a művész a szövőszékhez ül és megszövi a falkárpitot. Szimbolikus erejű kompozí­cióiban Ferenczy Noémi az embert és a munkáját, az em­ber és a természet kapcsolatát tükrözi. Nagy élményt nyújt Ferenczy Noémi emlékkiállítá­sa: olyan világba lépünk, amelyben az ember életének értelmét az emberi munka szépsége, az ember szétszakít­­hatatlan kapcsolata a termé­szettel határozza meg. Ferenczy Noémi székesfehér­vári emlékkiállítása méltó folytatása annak az emlékeze­tesen szép kiállításnak, ame­lyet Ferenczy Béni új alkotá­saiból tavaly rendeztek meg a székesfehérvári múzeum fia­tal művészettörténészei: Ko­vács Péter és K. Kovalovszky Márta. Most is az ő kezdemé­nyezésük volt e szép kiállítás rendezése, amelyet oly nagy gonddal és szeretettel végez­tek. A kiállításon látható Escher Károly fotóművész arcképta­nulmánya Ferenczy Noémiről: szelíd arcvonásainak emlékét a kiállítás látogatói éppúgy meg­őrzik majd, mint a szép em­lékkiállítás tavaszi hangulatát. (környei) H* hús, f vét­­­ra . Fekete fullklipsz kombinált gyöngysor, művészi­ ötvös láncok és tűk. herendi nyúl és tojás választékban igfgyít a fővárosi AJÁNDÉK­I ~ Fekete filklipsz kombinált gyöngysor, művészi ötvös láncok és tűk. herendi nyúl és tojás nagy választékban a fővárosi AJÁNDÉK­BOLTOKBAN Tanácskozás a szocialista színházról A Magyar Tudományos Akadémia nyelv- és irodalom­tudományi osztályának szín­háztudományi munkabizottsá­ga, s a Színháztudományi In­tézet hétfőn konferenciát ren­dezett a szocialista színház és dráma kérdéseiről. Dr. Hont Ferenc, a munkabizottság el­nöke, a Színháztudományi In­tézet igazgatója bevezető elő­adásában rámutatott: kétség­telen, hogy színházaink műso­rán még nem szerepelnek kel­lő számban és súllyal az egy­értelműen szocialista világné­zetű darabok. A műsor azon­ban önmagában nem dönti el, hogy a színház szocial­s­ta-e vagy sem. Az előadás hatásá­ban ugyanis a darabon kívül egész sor speciális kifejezési eszköz érvényesül. Azt sem szabad figyelmen kívül hagy­ni, hogy a szocialista kultúra az emberiség történelmének minden igazi, értékével gazda­gítja a népet. Ezért szerves része Ai­chylos, Sophokles, Euripides, Shakespeare, Mo­­liére, s a világirodalom sok más nagyja. A szocialista szín­­házkultúra fejlesztésében — hangsúlyozta Hont Ferenc — rendkívül értékes az a forra­dalmi hagyomány, amelyet a felszabadulás előtti időkből hagytak ránk marxista eszté­tikusok. A szocialista dráma és a korszerűség problémáját ele­mezte a tanácskozáson Almá­­si Miklós, a Színház­tudományi Intézet tudományos munka­társa. Hermann István kandi­dátus a szocialista tudatosság és a korszerű színpad követel­ményeiről. dr Székely György, a Színháztudományi Intézet igazgatóhelyettese a szocialista színház társadalmi funkciójá­ról tartott előadást. NAPLÓ Április 13 Az MSZBT férfikara és a Fővárosi Villamosvasút »Egri Ferenc« énekkara közösen ren­dezett hangversenyt a Magyar Néphadsereg Központi Klub­jában. Klasszikus, romantikus és modern kompozíciók sorát szólaltatták meg gondos for­málással, csiszoltan. Pödör Béla és Tóth Lajos vezénylete alatt. A kórusszámok között Teleki Lajos Liszt-, Chopin- és Bartók-műveket zongorázott.­­ Az irodalmi színpadok or­szágos fesztiválja véget ért Győrött. Tizennégy együttes vetélkedett a közönség nagy érdeklődése mellett. A zsűri tagjai és a művészeti szakem­berek a közeljövőben három­napos összejövetelen értékelik majd a fesztivál eredményeit. * Mikszáth Kálmán A Noszty fiú esete Tóth Marival című vígjátékát április 16-án felújít­ja a Miskolci Nemzeti Szín­ház. Az előadás rendezője Sal­­lós Gábor.­ A "Mai csehszlovák drá­mák felolvasó színpada" soro­zatban április 14-én Václav Havel Kerti ünnepély című művét adják elő magyar szín­művészek a budapesti Cseh­szlovák Kultúrában. A bemu­tató előtt dr. Osváth Béla, a Nemzeti Színház fődramaturg­ja tart előadást. SZÍNES, MINTÁS ÁGYNEMŰ A DIVAT I­V., Petőfi Sándor utca 10. V., Tanács körút II.

Next