Magyar Nemzet, 1965. június (21. évfolyam, 127-152. szám)
1965-06-01 / 127. szám
, 1965 JUN'K H Via ■ Magyar Nemzet IS A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA A moszkvai látogatás Kádár János, Apró Antal és Biszku Béla moszkvai látogatása nemcsak idehaza keltett nagy érdeklődést, hanem hazánk határain kívül is. A Magyar Népköztársaság vezető politikusai majd egy hetet töltöttek a Szovjetunióban. Utazásuk célja baráti látogatás volt, amelyre a szovjet vezetők meghívása szolgált alapul, és viszonzása egyben annak a látogatásnak, amelyet néhány hónappal ezelőtt Brezsnyev és Podgornij tett Budapesten. A világlapokat élénken foglalkoztatta Kádár János moszkvai útja és ahogy már ilyenkor szokás, különféle találgatásokat fűztek az utazáshoz. A látogatás befejeztekor közzétett hivatalos közlemény választ ad ezekre a kérdésekre. A hivatalos közlemény elmondja, hogy Kádár János, Apró Antal és Biszku Béla, baráti látogatásuk során eszmecserét folytattak Brezsnyevvel, Kosziginnel, Podgornijjal, valamint a Szovjetunió más állami és pártvezetőivel. A zárókommüniké megvilágítja az eszmecsere témakörét és rögzíti a megbeszélések eredményeit. Az eszmecsere során a magyar és a szovjet vezetők kölcsönösen tájékoztatták egymást a magyarországi szocialista és a szovjetunióbeli kommunista építőmunka méretéről, a két ország kapcsolatainak fejlődéséről és a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiről. A szocialista országok magas szintű érintkezésében egy idő óta általános gyakorlattá vált az olyan fajta kölcsönös tájékoztatás, mint aminőre a múlt héten került sor Moszkvában. A szovjet fővárosban lezajlott eszmecsere során mind a magyar, mind a szovjet vezetők lelkesítő eredményekről számolhattak be egymásnak. Hazánkban a Központi Bizottság tavaly decemberi határozatainak teljesítése szép sikerrel halad, a Szovjetunióban az SZKP legutóbbi központi bizottsági ülésének határozatai nyomán szemmel látható a fellendülés az iparban és a mezőgazdaságban. Töretlenül fejlődnek a szovjet—magyar kapcsolatok. Ebben a vonatkozásban a moszkvai eszmecsere részvevői nemcsak nyugtázták az eredményeket, hanem kijelölték a kapcsolatok továbbfejlesztésének irányát és ütemét is. A közlemény megállapítja, hogy újabb megállapodások születtek, amelyek az 1966— 1970-es évek tervidőszakának gazdasági együttműködését bővítik majd ki. A közleményben jelzett megállapodás részleteit a záróközlemény nem tartalmazza. A Budapesti Nemzetközi Vásár alkalmából aláírt szovjet— magyar egyezmények viszont megvilágítják a moszkvai megállapodások természetét és jelentőségét. A budapesti tárgyalások sikeres befejezésének eredményeként nyolcmillió rubel értékben komplett tévé-képcsőgyárat szállítunk a Szovjetuniónak és tizennégymillió rubel értékben exportálunk járműveket, autóbuszokat, dömpereket, speciális teherautókat és garázsfelszerelési cikkeket. Iparunk e szerződéssel rendkívül előnyös kiviteli lehetőségekhez jut. Ezzel párhuzamosan a Külkereskedelmi Minisztériumban nagy jelentőségű szovjet—magyar hosszúlejáratú szerződést írtak alá. A szerződés komplett vegyipari és gumiipari gyárak megvásárlását teszi lehetővé számunkra. Mintegy húsz objektummal segíti a Szovjetunió 1966 és 1970 között a magyar népgazdaságot, amely a következő ötéves tervidőszakban éppen a vegyipar területén kíván nagyot lépni előre. E húsz objektum között vegyipari feldolgozógyárak, nyersolaj feldolgozó üzemek és a gumiipar fejlesztéséhez nélkülözhetetlen ipari létesítmények gépparkja található. A gyárak berendezésével együtt megkapják a szovjet gyártási technológiát is és a szovjet szakemberek átadják a magyar szakembereknek mindazt a szakmai tapasztalatot és műszaki ismeretet, amelyet ezekben a gazdasági ágakban szereztek az idők során. A hosszúlejáratú szerződés tehát jóval túllépi a szokványos kereskedelmi megállapodások kereteit és a szocialista országok közötti műszaki együttműködés nagyszerű példáját adja. Rendkívül figyelemre méltó a moszkvai eszmecsere politikai szempontból is. A záróközlemény nyomatékosan hangsúlyozza, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja és a Magyar Szocialista Munkáspárt széles fronton együttműködik. Ez az együttműködés a két párt és a két kormány viszonyának legjellemzőbb vonása, s a teljes nézetazonosságon alapszik. Egyformán ítéljük meg a nemzetközi kommunista mozgalom helyzetét, valamint az általános világpolitikai helyzetet. Ma, amikor az Egyesült Államok növekvő agresszivitása következtében komor viharfelhők tornyosulnak a világpolitika egén, különleges jelentősége van ennek az egyetértésnek. A közleményben a szovjet és a magyar államférfiak egységesen és a lehető leghatározottabban elítélik az amerikai agressziót, amelynek a szocialista tábor egyik ázsiai tagja, a Vietnami Demokratikus Köztársaság az áldozata. A moszkvai eszmecsere részvevői éppen az indokínai fejlemények kapcsán húzták alá azt is, hogy a tiltakozás és az Egyesült Államok felelőtlen, háborús természetű akcióinak puszta elítélése nem elegendő. Az imperializmust meg kell fékezni és erre csak a szocialista közösség képes, ha egységesen, összehangoltan cselekszik. A közlemény ezért határozottan sürgeti a szocialista közösség országainak tömörítését és síkraszáll a nemzetközi kommunista mozgalom egységének helyreállítása mellett. A magyar és a szovjet vezetők, miként erre a kommünikében rámutatnak, a jövőben is az egység helyreállításán kívánnak fáradozni. A szocialista tábor összefogása a mai feszült nemzetközi helyzetben két konkrét feladat párhuzamos megoldását teszi szükségessé. Egyrészt tovább kell erősíteni a szocialista országok védelmi képességét, aminek a Varsói Szerződés keretében kell megtörténnie, másrészt minden szükséges támogatást meg kell adni a hősiesen harcoló Vietnami Demokratikus Köztársaságnak. Ez utóbbi feladat pillanatnyilag a sürgetőbb, de hosszabb távra a másik teendő sem elhanyagolható. A szocialista közösség védelmi képességének megerősítése ugyanis a legfőbb biztosítéka nemcsak az egyes szocialista országok nyugalmának és háborítatlan építőmunkájának, hanem alapvető külpolitikai célunk megvalósításának is. Mert bár az Egyesült Államokban jelenleg az agresszív irányzat hívei diktálják a tempót, hazánk — akárcsak valamennnyi szocialista ország — változatlanul híve a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésének. A nemzetközi politikában ismét érezhetők bizonyos hidegháborús áramlatok, de a világpolitika alakulásában a döntő tényező változatlanul a szocialista országok ereje és összefogása. Franciaország nem vesz részt a MTO-hadgyakorlatokon A külpolitikai helyzet ■ _________________________________________________, A NATO HADÜGYMINISZTEREINEK PÁRIZSI ÜLÉSÉVEL behatóan foglalkozik a sajtó. A francia kormány még az értekezlet előtt bejelentette, hogy a francia haderők nem vesznek részt az 1966-os NATO-hadgyakorlatokon. Valamennyi mértékadó angol megfigyelő hangoztatja, hogy a hadügyminiszterek hivatalos napirendjét beárnyékolják az "érinthetetlen" problémák, mindenekelőtt Franciaország NATO-tagságának, s ezzel összefüggésben az atlanti tömb egész bizonytalan jövőjének átfogó kérdése. Ugyancsak az "érinthetetlen* témák közé tartozik "Bonn nukleáris étvágyának lecsillapítása*, ami annál is inkább égető problémává változott, mivel a Nyugateurópai Unió hivatalos jelentéséből is kitűnik, hogy Nyugat- Németország rövidesen nagyarányú hasadóanyag-termelőkapacitással rendelkezik. Angol félhivatalos források szerint Healey hadügyminiszter a NATO stratégiai elgondolásának reformját sürgeti, ami lehetővé tenné, hogy legalább tízezer fővel csökkentsék a Nyugat-Németországban állomásozó ötvenezres brit haderő létszámát. A NATO-hatalmakat megosztó ellentétek miatt Londonban nem számítanak érdemi döntésekre, annál is kevésbé, mert — mint a Guardian megjegyzi — "Az Egyesült Államok délkelet-ázsiai és dél-amerikai politikájának következményeként, Washington nem számíthat többé kisebb NATO-hatalmak automatikus támogatására. Különösen gunyoros hangon foglalkozik a párizsi tanácskozással a Daily Express, amikor megállapítja: "Ne borítsuk fel a csónakot, hagyjuk lassan elsüllyedni« d e kimondatlan jelszó jegyében ültek össze az atlanti hadügyminiszterek a NATO-tanácskozásnak nevezett rituális kabaréjukra, amelynek a párizsi NATO-főhadiszállás helyett stílusosabb színpadot nyújtana a Comedie Frangaise. Bonnban a hadügyminiszterek konferenciájával kapcsolatban hangsúlyozzák, a nyugatnémet kormány továbbra is kitart azon felfogása mellett, hogy az Atlanti Szövetségneknem szabad csökkentenie katonai erőfeszítéseit, és semmi esetre sem lehet szó az Európában állomásozó katonai erők megritkításáról. Von Hassel hadügyminiszter nyilatkozatában "öncsalásnak" nevezett minden disengagement-tervet, s azt követelte, hogy az NDK határa mentén állomásozó haderőket semmi esetre se csökkentsék. Von Hassel elutasította azt a korábban brit részről felvetett gondolatot is, hogy az Atlanti Szövetségen belül külön atomparancsnokságot létesítsenek. Hangoztatta, hogy a NATO-csapatoknál levő atomfegyverek felett továbbra is a NATO európai főparancsnoka rendelkezzék. A bonni hadügyminiszter — amint szavaiból világosan kitűnt — a mostani NATO-tanácskozásokon azt kívánja bizonygatni, hogy Európában a feszültség nem csökkent, hanem növekedett és erre hivatkozva elutasít minden olyan döntést, amely a Nyugat-Németországban állomásozó csapatok létszámának csökkentésére, vagy esetleg a taktikai atomfegyverek Európából történő kivonására irányul. A nyugati diplomáciai élet híreihez tartozik, hogy Erhard kancellár Schröder külügyminiszter és több tanácsadó kíséretében az Egyesült Államokba érkezett. Kádár János és Biszku Béla hazaérkezett a Szovjetunióból Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára és Biszku Béla, a Politikai Bizottság tagja, akik a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának meghívására baráti látogatást tettek a Szovjetunióban, vasárnap visszaérkeztek Budapestre. Fogadtatásukra a Nyugati pályaudvaron megjelent Apró Antal, a Politikai Bizottság tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese, Kállai Gyula, a Politikai Bizottság tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese, Nemes Dezső, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára, Nyers Rezső, a Politikai Bizottság póttagja, a Központi Bizottság titkára, Benkei András, a Központi Bizottság tagja, belügyminiszter, Csanádi György, közlekedés- és postaügyi miniszter, Péter János külügyminiszter és Pója Frigyes, az MSZMP KB külügyi osztályának vezetője. Jelen volt G. A. Gyenyiszov, a Szovjetunió magyarországi rendkívüli és meghatalmazott nagykövete. A norvég miniszterelnök moszkvai tárgyalásai Koszigin beszéde Moszkvából jelenti a TASZSZ: Gerhardsen norvég miniszterelnök hétfőn, a Kremlben látogatást tett Kosziginnél, a szovjet Minisztertanács elnökénél. Gerhardsen Kosziginnel történt megbeszélése során a két államférfi megvitatta a feleket kölcsönösen érdeklő nemzetközi problémákat, valamint a szovjet—norvég kapcsolatok kérdését. A barátságos légkörben lezajlott megbeszélésen Gromiko szovjet külügyminiszteren kívül Gundersen norvég igazságügyminiszter is részt vett. Gerhardsen hétfőn látogatást tett Anasztasz Mikojannál, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnökénél. A szovjet kormány hétfőn a Kremlben ebédet adott Gerhardsen tiszteletére. Az ebéden Leonyid Brezsnyev, Alekszej Koszigin és más szovjet vezetők vettek részt. Az ebéden Koszigin beszédet mondott. Kijelentette, hogy a szovjet—norvég kapcsolatok normálisan fejlődnek, a Szovjetunió hajlandó minden vonalon elősegíteni a jószomszédi kapcsolatok erősödését. Koszigin hangoztatta: egyetért Gerhardsennek moszkvai látogatása előestéjén tett kijelentésével, amely szerint a norvég—szovjet kapcsolatok jól példázzák a különböző társadalmi rendszerű államoknak a közös érdekű kérdésekben megnyilvánuló együttműködését. — Meggyőződésünk — tette hozzá —, hogy országaink népei nem felejtik el a második világháború tanulságait, hanem éberen őrködnek, hogy azok az erők, amelyek a második világháborút kirobbantották, ne sérthessék meg ismét az európai államok biztonságát. Természetesen vannak olyan körülmények, amelyek megnehezítik Norvégia és a Szovjetunió szorosabb közeledését — mondotta Koszigin. — Elsősorban arra gondolok, hogy önök részt vesznek az északatlanti tömbben, ami óvatosságra késztet bennünket, mert ez a tömb a Szovjetunió és a többi szocialista országok ellen irányul. Vannak a világon revansvágyó és egyéb erők, amelyek szívesen látnák, ha összetűzést támaszthatnának közöttünk az északatlanti szerződés felhasználásával. Mindamellett reméljük, hogy országaink kapcsolatai, amelyek most jók, idővel még jobbakká válnak. Arra fogunk törekedni, hogy határainkat a béke és barátság határának nevezhessék, egész Észak-Európában megszilárduljon a nyugalmi helyzet és az enyhülés. Hajlandók vagyunk megvizsgálni minden ilyen célú javaslatot. Koszigin kijelentette, hogy a dél-vietnami fegyveres intervenció, a Vietnami Demokratikus Köztársaság területének bombázása, a dominikai ügyekbe történt fegyveres beavatkozás az ENSZ alapokmányának és az általánosan elismert nemzetközi jogszabályoknak kíméletlen megsértését jelenti. Az ilyen lépések voltaképpen kísérletek arra, hogy a nemzetközi jogot felcseréljék az idegen ügyekbe való beavatkozás jogával. Érthető, hogy ez különösen a kis államokat veszélyezteti. — Irányvonalunk: harcolni azok ellen, akik rá akarják kényszeríteni akaratukat más népekre, megszilárdítani a béke és a népek közötti barátságot, tiszteletben tartani minden nép jogát, hogy maga döntsön belső ügyeiben! — jelentette ki Koszigin. Gerhardsen beszédében állást foglalt a gazdasági és kulturális kapcsolatok továbbfejlesztése mellett. Rámutatott, hogy a norvég—szovjet kapcsolatokban nincsenek olyan problémák, amelyeket ne lehetne baráti tárgyalásokkal megoldani. Kifejezte azt a reményét, hogy Norvégia is és a Szovjetunió is elősegíti majd a jószomszédi kapcsolatok megerősödését és a kölcsönös megértés fejlődését. »Mi Norvégiában rendkívüli jelentőséget tulajdonítunk a leszerelési tárgyalásoknak — jegyezte meg Gerhardsen, majd hozzáfűzte, hogy objektíve minden hatalom érdekeit szolgálná egy az atomfegyverek továbbterjedését megakadályozó egyezmény. Tito elnök a Szovjetunióba látogat Moszkvából jelenti a TASZSZ. A Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének, a Szovjetunió Minisztertanácsának és az SZKP Központi Bizottsága elnökségének meghívására Joszip Broz Tito elnök felesége társaságában június második felében hivatalos látogatást tesz a Szovjetunióban. Megkezdődött a NATO hadügyminisztereinek értekezlete Párizsból jelenti az MTI. A NATO párizsi székházában hétfőn délután Manlio Brosio, a NATO főtitkárának elnöksége alatt megnyílt a 15 tagállam hadügyminisztereinek értekezlete. A hétfő délutáni megnyitó ülésén McNamara amerikai hadügyminiszter volt az első felszólaló. Sajtóértesülések szerint McNamara alapvető stratégiai kérdéseket taglalt, s kormánya nevében hitet tett az úgynevezett "lépcsőzetes megtorlás" elmélete mellett, szembeállítva azt a francia felfogással. A francia válasz az AP értesülése szerint valószínűleg csak kedden hangzik el. Sajtótudósítók úgy tudják, hogy a brit küldöttség vezetője kompromisszumos javaslatot terjeszt az értekezlet elé, amelylyel megpróbálja áthidalni Washington és Párizs nézeteltéréseit. A francia kormány döntése Párizsból jelenti az MTI. Az Észak-Atlanti Szövetség hadügyminisztereinek hétfőn kezdődött párizsi tanácskozásai előtt egy nappal a szervezet mélyreható válságának újabb jelei bukkantak felszínre. Mint nyugati hírügynökségek párizsi NATO-forrásokra hivatkozva jelentik, Franciaország úgy döntött, hogy csak jelképes egységekkel képviselteti magát a NATO 1966-os, Fallex fedőnevet viselő hadgyakorlatán, mivel — a francia indoklás szerint — »a hadgyakorlat nincs összhangban a szervezet alapokmányában lefektetett stratégiai alapelvekkel*. A források tudni vélik, hogy Párizs már az 1964-es hadgyakorlatokat illetően is fenntartásokkal élt, s már akkor jelezte, hogy a jövőben nem kívánja képviseltetni magát a hadgyakorlatokon, ha azok "ellentmondanak a szövetség doktrínájának". Ez utóbbi mibenlétét azonban sem a francia források, sem pedig a nyugati hírügynökségek nem határozták meg közelebbről. Rusk nyilatkozata A nyugati szövetségesek közül az Egyesült Államok reagált elsőnek a francia döntésre. Dean Rusk amerikai külügyminiszter vasárnapi sajtóértekezletén azzal a kijelentéssel igyekezett elütni az ügyet, hogy a NATO-n belül a francia bejelentés ellenére sincsenek súlyos ellentétek, csupán "elméleti, esetleg politikai vita folyik stratégiai elképzelésekről". Egy kérdésre azonban már azt válaszolta, hogy Franciaország "az Egyesült Államok érzése szerint javasolni fogja a NATO jelenlegi szervezetének felszámolását, de tagja marad a nyugati szövetségnek. Párizsi politikai megfigyelők Buskkal ellentétben megegyeznek abban, hogy de Gaulle újabb lépése még inkább láthatóvá teszi a Frank