Magyar Nemzet, 1965. június (21. évfolyam, 127-152. szám)
1965-06-01 / 127. szám
Kedd, 1965. június 9., Magyar Nemi Szolidaritás Vietnammal Tudósok as amerikaiak vietnami agressziójáról — Athénból érkeztem a napokban, s épp ezért a végén kezdeném: nem szabad abbahagynunk a békeharcot, a világ közvéleményének állandó felvilágosítását, lelkiismeretének permanens ébrentartását. Nagyszerű példáját tapasztaltam ugyanis megint egyszer, annak a világ legkülönbözőbb pontjain, országaiban, népei között izzó békevágynak, amely az emberiség túlnyomó többségét eltölti, s ezzel kezdte a Magyar Nemzetnek adott nyilatkozatát agressziót. Amire ők csak férfi módra válaszoltak. Azt természetesen elfelejtik hozzátenni, hogy ezek nem békés turisták, hanem jogtalanul, oktalanul e területen tartózkodó, a legkorszerűbb fegyverekkel felszerelt katonák voltak. — Ott végzem, ahol kezdtem: nem szabad abbahagynunk a világ közvéleményének állandó felvilágosítását, lelkiismeretének permanens ébrentartását. Van egy nagy argumentumunk: mi az igazat mondjuk. És ezzel semmilyen gépezet nem tud konkurrálni! Ifjúsági találkozón, nagygyűlésen tiltakoztak országszerte a vietnami amerikai agresszió ellen Vasárnap tartották meg Salgótarjánban az egy hete kezdődött nógrádi ifjúsági napok záróünnepségeit. Az elnökségben helyet foglalt Komócsin Zoltán, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja. Ünnepi beszédében a vietnami népnek az Egyesült Államok agresszív támadásaival szembeni hősi, áldozatos helytállásáról, győzelmi sikereiről szólt A gyűlés részvevői tiltakozó táviratot fogadtak el, amelyben a megye több mint ötvenezer fiatalja nevében emelték fel szavukat a békés Vietnamot ért támadás miatt. Járási ifjúsági találkozót tartottak vasárnap Csengerben. A részvevők a délelőtti órákban ifjúsági békenagygyűlést rendeztek, majd táviratot küldtek az Országos Szolidaritási Bizottsághoz, amelyben kifejezték tiltakozásukat a vietnami népet ért agresszió miatt. A Hazafias Népfront Somogy megyei és barcsi járási bizottsága és a barcsi járási tanács május 30-án, vasárnap nagyszabású jugoszláv—magyar határmenti béketalálkozót rendezett Barcson. Dr. Dezséry László, az Országos Béketanács főtitkára mondott ünnepi beszédet. Vasárnap Vaskút községben rendeztek magyar—német barátsági napot. A művelődési otthonban megtartott békegyűlésen dr. Wild Frigyes, a Magyarországi Német Dolgozók Demokratikus Szövetségének főtitkára mondott beszédet. A Magyar Eszperantó Szövetség Bács-Kiskun megyei bizottságának rendezésében vasárnap eszperantó békenapot rendeztek Kecskeméten. Délelőtt eszperantó békekiállítást nyitottak. A Budapesti Nemzetközi Vásár híven szolgálta a békés egymás mellett élés gyakorlati megvalósítását Dr. Vitéz András nyilatkozata Hétfő este befejeződött a Budapesti Nemzetközi Vásár. Dr. Vitéz András, a BNV igazgatója az alábbiakban összegezte az idei tapasztalatokat. " Úgy érezzük, hogy az idei Budapesti Nemzetközi Vásár is híven szolgálta a békés egymás mellett élés gyakorlati megvalósítását. Egyik példája a békés versengés nagyszerű lehetőségeinek és realizálódásának, s fóruma a kölcsönös előnyökön alapuló gazdasági kapcsolatok építésének. Külföldi vendégeink vásárunkat a gyorsan fejlődő vásárok sorába helyezték, elsősorban a magyar ipar gyorsütemű fejlődése miatt. Ha a magyar ipar színvonala nem ívelne állandóan felfelé, nem kétséges, hogy vásárunk nem vonzaná szerte a világból a szakembereket. A fejlődés újabb híveket szerzett hazánknak és sokakban alakult ki az a vélemény, hogy érdemes kereskedni velünk. Jólesett hallanunk a nyilatkozatokat arról, hogy a magyar áru kedvelt és keresett cikk sok országban. A vásár másik nagy pozitívuma a széles körű nemzetközi tapasztalatcsere. Ezen a vásáron immár szokássá válik tanulni a jobbtól. Az ilyen nemzetközi tapasztalatcserének óriási a jelentősége a fejlődés szempontjából. Az idei Budapesti Nemzetközi Vásár örvendetes vonása, hogy a vásár megnyitása előtti hetekben, hónapokban zsűrizték a kiállításra szánt magyar termékeket és csak azoknak a bemutatásához járultak hozzá, amelyeknek szállítására megvan a reális alap. A KGM csak olyan termékek kiállításához járult hozzá, amelyeket egy éven belül sorozatban lehet gyártani. Segítette az eredményes üzleti tárgyalásokat az is, hogy a külkereskedelmi vállalatok az idén sokkal hatásosabban, eredményesebben befolyásolták a gyárakat, hogy mit állítsanak ki. Vannak természetesen további feladataink, elsősorban a szakosítás terén. A szakosításban sokat fejlődtünk, a bemutatók kétségkívül áttekinthetőbbekké váltak, a vásár alkalmasabb fórum lett a különböző országokban előállított cikkek összehasonlítására. De itt még további lehetőségek nyílnak, s ezeket a jövőben igyekszünk még jobban kiaknázni. A vásár jó alkalom volt arra, hogy a KGST-ben tömörült országok kapcsolatai tovább mélyüljenek, megtárgyalhassuk további lehetőségeinket, tökéletesíthessük a munkamegosztást országaink között. Számtalan gyümölcsöző találkozó volt a baráti országok szakemberei, valamint a tőkés országok üzletemberei között is. Úgy gondoljuk, vásárunk iparunknak, kül- és belkereskedelmünknek sokat adott és hozzájárult az országok közötti kapcsolatok szélesítéséhez. N nagy összegű magyar— csehszlovák megállapodás Az idei népgazdasági tervünk egyik fontos célkitűzése az export növelése a külkereskedelmi fizetési mérleg javítása céljából. A Kohó- és Gépipari Minisztérium vállalatai a Budapesti Nemzetközi Vásáron sok olyan cikket mutattak be, amelyek nemzetközi érdeklődést keltettek és exportra kerülhetnek. A csehszlovák külkereskedelmi vállalatok közül a MOTOKOV 330 000 rubel értékben jelentős mennyiségű cikket rendelt. Grill-sütő, kéziszerszám, ajtó- és ablakvasalás szerepel a cikklistán. A jövő évi szállításokról is tárgyalások folytak a MOTOKOV szakemberei és a magyar külkereskedelmi vállalatok megbízottai között. 1966-ban 3 millió 972 ezer rubel értékben a többi között presszógépet, kávédarálót, parkettfényesítőt, centrifugát, 25 000 Lehel 120 literes hűtőgépet exportálunk. Június 28—július 4-e között rendezik meg Prágában a III. országos spartakiád ünnepségeket Külföldről is sok vendég érkezik ezekre az ünnepségekre és a közönség kiszolgálásának zavartalan ellátására büféberendezéseket szállít a magyar ipar. Vasárnap Bacsák Nándor, a MOGÜRT vezérigazgatója megtekintette a MOTOKOV útján forgalomba kerülő személy- és tehergépkocsikat. Frantisek Hála, a nagykövetség kereskedelmi tanácsosa, Josef Kadlec, a MOTOKOV importosztályának igazgatója és Josef Gibas, a MOTOKOV budapesti delegátusa kalauzolta a magyar külkereskedelmi vállalat vezérigazgatóját. Bacsák vezérigazgató a Magyar Nemzet munkatársának elmondotta, hogy a jövő évi szállításoknál több ezer Skoda 1000 MB személygépkocsi szállításáról tárgyaltak Jan Koudelka MOTOKOV vezérigazgató helyettessel. Josef Kadlec, a MOTOKOV importosztályának igazgatója elmondotta, hogy az Ikarus 180 típusú, nagy befogadóképességű közúti járműből egy darabot kapnak kipróbálás céljából. Ezt a magyar készítményt a Brnói Nemzetközi Vásáron is kiállítják. Még egy érdekes magyar— csehszlovák vonatkozású hír. A Magyar Nemzet pályázatot közölt a csehszlovák pavilon látogatói számára. Nyolc kérdésre kértek választ és hat pályadíjat tűztek ki. A pályázat kihirdetésére vasárnap került sor és a nyertesek között Flexaret fényképezőgépet, ólomkristály tárgyat, aktatáskát, asztalterítőt, kerámiát és bizsut osztottak ki. A vásáron a kereskedelmi élet hétfőn is igen élénk volt. A szovjet Masinoimport vállalat mintegy 6 millió rubel értékben rendelt 5 tonna teherbírású portáldarukat. A NIKEX-nek ez volt a negyvenedik üzletkötése a vásáron. Hétfőn délután J. I. Szeminyejev, a Maspriborintorg külkereskedelmi vállalat elnökhelyettese és Tóth Imre, a Budavox Külkereskedelmi Vállalat igazgatója szerződést írt alá. E szerint az Orion gyár 1966 első felében mintegy hárommillió rubel értékben mikrohullámú berendezéseket szállít a Szovjetunióba. P. F. Lomako látogatása a vásáron P. F. Lomako, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettese, az Állami Tervbizottság elnöke , hétfőn, délután Ajtai Miklósnak, az Országos Tervhivatal elnökének, társaságában meglátogatta a Budapesti Nemzetközi Vásárt. A vendégeket dr. Vitéz András, a vásár igazgatója fogadta. Az utolsó napon kereste fel a BNV-t a hazánkban tartózkodó francia ipari delegáció, W. Mather, a manchesteri Kereskedelmi Kamara elnöke és családja, dr. Tunji Otegbeye, a Nigériai Szocialista Munkás-Paraszt Párt elnöke és a veronai nemzetközi vásár vezetőinek egy csoportja. A vásár alkalmából hazánkban tartózkodott iráni kormányküldöttség dr. Ahmed Ziai, a gazdasági miniszter első helyettese vezetésével vasárnap elutazott Budapestről. Pali Ion igazgatók nyilatkozatai A vásár nyitvatartásának utolsó napján F. T. Szaharov, a szovjet pavilon igazgatója az újságíróknak elmondotta, hogy a vásár jó lehetőségeket nyújtott üzletkötésre. Eddig több mint 50 millió rubel értékű export-import szerződést kötöttünk Magyarországgal, örülünk, hogy sok termékünk megnyerte a látogatók tetszését. Alfred Lenard, a csehszlovák pavilon igazgatója arról szólt, hogy a BNV nemzetközi jellege az eddiginél sokkal inkább kidomborodott. A külföldi részvétel és a kereskedelmi érdeklődés is megnövekedett. Megbízottaink a magyar külkereskedelem képviselőin kívül angol, német, belga kereskedőkkel is eredményes tárgyalásokat folytattak. * R. Graetz, az NDK pavilonjának igazgatója elmondotta, egész meglepő volt számára, hogy a Budapesti Nemzetközi Vásár milyen fontos nemzetközi fóruma az európai és a tengeren túli gazdasági kapcsolatoknak. Mieczyslaw Pew, a lengyel pavilon igazgatója a többi között elmondotta: A Budapesti Nemzetközi Vásár tökéletesen beváltotta reményeiket, tárgyalásaik sikeresnek bizonyultak. Ljubomir Prodenovic, a jugoszláv pavilon igazgatóhelyettese hangsúlyozta: " A vásár ismét bebizonyította, hogy valamennyi ország rendelkezik olyan árucikkel, amely alkalmas a nemzetközi kereskedelmi kapcsolatok bővítésére. 3 dr. Récsei László, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem professzora — Tanúja voltam annak a nagyon impresszív és impulzív látványt nyújtó békemenetnek, amely Marathonból Athénbe vonult. Viszonylag nem nagytávolság a negyvenkét kilométer, amely a két várost egymástól elválasztja. De az induló kis csoporthoz egész falvak csatlakoztak. Még a rokkantak is ott meneteltek az egyre növekvő, áradó, dagadó emberfolyamban. És az utak szélén is mindenütt tapsoló, a béke jelszavait visszhangzó emberek álltak. Hogy a békéért folytatott harc hullámainak amplitúdója mennyire magában foglalja az összes ilyen irányú rezgéseket, országhatárra, társadalmi formára, államrendszerre, nemre, fajra való tekintet nélkül, annak legjobb bizonyságát egy transzparensen mértem le: amerikai katona egyik lába Dél-Vietnamban, másik lába Dominikán, mohó keze Ciprus után nyúl. — Athénbe már háromszázezres tömeg vonult be. És akkor, ott a békéért tüntető görögök tömegében újra eszembe jutott az amerikai politikai vezetők alapvető tévedése. Az a súlyos, és még súlyosabb következményeket magában hordozó téveszme, amellyel a realitásokat állandóan összekeverik az irreálissal. — Az óriási, felhalmozott fegyveres erő kétségkívül — realitás. De az a beképzelés, hogy fegyverrel egy egész népet le lehet győzni — irreális. Egy népet ki lehet irtani, vagy élni hagyni. Fegyverrel csak hadsereget lehet legyőzni. Az amerikai politikai vezetők ezt a képletet még soha nem fontolták meg. Ők felkelők elleni harcról szónokolnak és nem értik, vagy nem akarják érteni a felkelők mögött — az egész népet. — Pedig tanulhattak volna! A franciák példáján. Akik — ha kétszerre is —, de megtanulták. És levonták a konzekvenciát. Előbb éppen Vietnamban szenvedtek katonai veres séget is, aztán újra kezdték — nyolc évig! — Algírban. És az ötvenmillió deferált, visszakozni volt kénytelen — a kilencmillió előtt. Mert a népet nem lehet katonai fegyverekkel legyőzni. — Az amerikaiak Vietnamban már gázt is használnak. A nem válogatás az eszközökben persze elvezethet a vietnami nép katasztrófájához. Esetleg a mai világ katasztrófájához is. — A mi dolgunk, hogy erre figyelmeztessünk. Hogy — a kívülálló mindig világosabban lát! — minél sűrűbben emlegessük, hol tévednek az amerikai vezető emberek. Ez a nagy, nem szűnő értelme a békeharcnak. Még akkor is, ha látjuk, észleljük, szinte már a bőrünkön érezzük, hogy az amerikai külpolitika olyan fázisba jutott, amikor már sem a barát, sem az ellenség véleményével nem törődik. Néha az az érzésem, már olyanok, mint a rossz kártyás: szaladnak a pénzük után. Nem lehet véletlen, hogy a NATO-n belül is nagy ellentmondások jelentkeznek a vietnami kérdésben, vagy hogy India és Pakisztán nyíltan szembefordult az amerikai agresszióval. Ez a tény biztató. Nem valószínű ugyanis, hogy az Egyesült Államok a világ közvéleményének támogatása nélkül a végsőkig elmenjen. Az USA vezetői tudják ugyanis, hogy — és ebben még reálisak — a világ ellen harcolni éppúgy reménytelen feladatot jelent a számukra is, mint annak idején Hitlernek. — Mozgásba hozott propagandagépezetük persze — tehetetlenségi nyomatékénál fogva is — egyre dolgozik. Ügyes a következőket mondotta az amerikaiak szennyes vietnami háborújáról: — Nagy tévedés lenne, ha a vietnami kérdés krízisében csak egy távol-keleti kis ország problémáját látnánk. Nem csupán Vietnamról van itt szó, hanem sokkal többről. Az egész emberiség, a nemzetközi béke és minden nemzet függetlenségének ügyéről. Vietnam politikai rendszerének kérdését a genfi 1954. évi nemzetközi egyezmény, amelynek létrehozásában az Egyesült Államok is részt vett, eldöntötte, ennek alapján fejlődött a Vietnami Demokratikus Köztársaság. Az 1956-ban tartandó népszavazással az ország egységét meg kellett volna valósítani, és ennek keretében Dél-Vietnam rendszerét is meghatározni. De bár a megállapodás Vietnam önállóságát és szuverenitását biztosította, az Egyesült Államok és a dél-vietnami hatóságok urai a népszavazásjellegű választásokat megtartani nem engedték. — Dél-Vietnam ily módon rendkívül ingatag, a néptől gyűlölt, de az amerikaiak által pénzzel és fegyverrel támogatott kormányok uralmának színtere lett. Szocialista és gazdasági, elmaradottsága, a polgári és katonai vezetők állandó viszályai anarchikus állapotot teremtettek, amelyeket az oda telepített amerikai tanácsadóknak nevezett politikai irányítók rendbehozni nem tudtak. A dél-vietnami nép szabadulni akarván mind az amerikai gyámkodástól, mind a rajta élősködő és hatalmaskodó urak uralmától, a szociális helyzet megjavítása és az ország valódi függetlenségének megvalósítása érdekében fegyverhez nyúlt. Dél-Vietnam területének jelentékeny része a felszabadító mozgalom uralma alá került és a végső, döntő győzelem már nem volt kétséges. Az Egyesült Államok kormánya ezért közvetlen beavatkozásra határozta el magát. Jogot formál magának arra, hogy saját fegyvereivel törje le a vietnami nép hatalmas megmozdulását. — De mindenki kérdezheti: milyen jogon avatkozik a határaitól 20 000 kilométer távolságra fekvő ország sorsába? Ha igaz volna az a beállítás, hogy a Vietnami Demokratikus Köztársaság harcol Dél- Vietnam ellen, vagyis, hogy nemzetközi háború folyik, a béke helyreállításának feladata akkor is az Egyesült Nemzetek Szervezete, illetőleg a Biztonsági Tanács kizárólagos jogkörébe tartozna. És sem az Egyesült Államoknak, sem bármely más, egyénileg fellépő tagállamnak fegyverhez nyúlnia, sem Észak-, sem Dél-Vietnam ellen nincs joga. Ha pedig polgárháború, vagyis belső háború tört ki Dél- Vietnamban — és ténylegesen ez a helyzet —, akkor az ország belső ügyéről van szó, amelybe a nemzetközi jogszabályok értelmében minden külső beavatkozást tiltanak. — Akár tetszik valamely államnak az a rendszer, amelyet a dél-vietnami nép megvalósítani kíván, akár nem, a rendszermeghatározás a vietnami nép kizárólagos joga és az Egyesült Államok csak jogi kötelezettsége megszegésével igyekezhetik az ország fejlődését a saját külpolitikájának megfelelően irányítani. És a döntő tényező éppen ez: az Egyesült Államok külpolitikája. Gazdasági és pénzügyi erejére építve világuralmat kíván létesíteni, és nem törődve joggal, kötelezettséggel, népek akaratával, vágyaikkal, életével, mint a világ zsandárja megjelenik fegyvereivel, hadihajóival, repülőgépeivel, gázbombáival mindenütt, ahol engedelmességre akarja szorítani a külpolitikájához alkalmazkodni nem hajlandó népeket. Tegnap Koreában és Kubában, ma Vietnamban és Dominikában, holnap Dél-Amerika, Ázsia, Afrika, vagy Európa más országaiban, mert pénzével hadsereget és fegyverzetet teremt, ennek segítségével pedig a világuralom kierőszakolását reméli. — Vietnamban tehát távolról sem csak Vietnamról van szó, mert az a brutális erő, amely ma a kicsiny, húszéves harcokban kimerült vietnami népet igyekszik uralma alá hajtani, ugyanilyen jogtipró, fegyveres, kíméletlen erőszakkal rúg fel minden jogot, minden nemzet és hatalom ellen, amely a maga útját kívánja járni, és nem azt, amelyre az amerikai monopolkapitalista profit éhsége kívánja őket kényszeríteni, propagandagépezet. Most például azt akarja elhitetni, hogy Dél-Vietnamban amerikai polgárok szenvedték el az Dr. Hajdú Gyula, az Eötvös Loránd Tudományegyetem professzora Tervegyeztető tárgyalásokra szovjet küldöttség érkezett Budapestre P. F. Lomakónak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökhelyettesének, az állami tervbizottság elnökének vezetésével hétfőn délben szovjet delegáció érkezett Budapestre, az 1966—1970. évi tervegyeztető tárgyalásokra. A küldöttség fogadására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Apró Antal, a Minisztertanács elnökhelyettese, dr. Ajtai Miklós, az Országos Tervhivatal elnöke, Karádi Gyula, a külkereskedelmi miniszter első helyettese, Vályi Péter, a Tervhivatal elnökének első helyettese, dr. Hetényi István, a Tervhivatal elnökhelyettese, valamintaz Országos Tervhivatal, a Külügyminisztérium és a Külkereskedelmi Minisztérium több vezető munkatársa. Ott volt G. A. Gyenyiszov, a Szovjetunió budapesti nagykövete, J. A. Nazarov nagykövetségi tanácsos, és B. K. Puskin kereskedelmi képviselő. A magyar nőküldöttség svédországi, norvégiai és dániai útjának tapasztalatai A napokban érkezett haza a Magyar Nők Országos Tanácsának küldöttsége, amely látogatást tett Svédországban, Norvégiában és Dániában. Ortutay Zsuzsa, a Nőtanács titkára, a delegáció vezetője a látogatás tapasztalatairól elmondta az MTI munkatársának, hogy a küldöttséget mindhárom országban szívélyesen fogadták, s gazdag programot állítottak össze részükre. Megismerkedtek a skandináviai országok asszonyainak életével, a szociális, egészségügyi intézményekkel, találkoztak az ottani nőmozgalmak számos vezető személyiségével. Dániában — ahol ezúttal első ízben járt magyar nőküldöttség — nagy elismeréssel fogadták a magyar gyermekvédelem számottevő eredményeit, fejlettségét, szakmai körökben pedig az iskola és a család közötti kapcsolat erősítését célzó munkánk keltett figyelmet.