Magyar Nemzet, 1965. október (21. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-01 / 231. szám
Mapi Nemzet A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA Nemcsak a vb gondja Hogy Pesten mi lesz, az nemcsak a fővárosi embert izgatja. Az más kérdés, hogy izgatja-e vajon eléggé? Kevés ország mondhat magáénak olyan szép fővárost, mint a miénk, de kevés országban is él a lakosok egyötöde a fővárosban, mint a miénkben. A múlt század túlzott központosításával kezdődött, az ipartelepítés összpontosításával folytatódott, ide fut be minden vonat, minden főút, s ma már lassan ott tartunk, hogy ide telepít központi irodát, kirendeltséget olyan is, akinek semmi dolga Pesten. Komolyan gondoljuk és komolyan mondjuk, hogy itt ver az ország szíve, de néhányan a kelleténél is komolyabban veszik, hogy nekik mindenképpen a szívben kell élniük. Ezért megy lassan és vontatottan az ipar vidékre telepítése. Ezért húzódik el évszámra jó néhány hivatal és intézet költözködése anyavállalatuk karjai közé, és a többi között ezért is okoznak súlyos gondot a fővárosi tanácsnak .Budapest közművei, a víz, a gáz, a közlekedés, s nem utolsósorban a lakásépítés. S ehhez jön még — hála az egészségünket őrző jó politikai levegőnek, s az ebből fakadó szociálpolitikának —, hogy az életkor is meghoszszabbodott, s nemcsak a bölcsődékben, óvodákban, iskolákban, egyetemeken és lakásban kezdünk szűkösen lenni, hanem a villamoson, az autóbuszon és a gyalogos átkelőhelyeken is. Nem volt irigylésre méltó a fővárosi tanács elnökének helyzete, mikor a budapesti tanácstagok e heti ülésén a lakáshelyzet, a közlekedés és a közművesítés gondjait számba vette. Igaz, hogy a következő öt évre lelkiismeretes és jól megalapozott terv készül, a gondok jelentősen enyhülnek általa, de a tervre tartogatott sok milliárd forint hatványozottan térülne meg, ha nemcsak a vb gondja maradna a terv végrehajtása. Kétfelől is jöhetne segítség. Az egyik — és ez csak a közhivatalok dolga —, végre következetesen teljesíteni az elvekben már elfogadott, de a gyakorlatban nagyon lassan érvényesülő ipartelepítést és a sok, feleslegesen Budapesten székelő kirendeltség vidékre költöztetését A másik: a pestiek segítsége. Munkájuk révén, olyan értelemben is, hogy társadalmi munkával csökkentik a különböző építkezések, parkosítások tetemes számláit és még sok más, ezerféle módon. Úgyis például, hogy vigyáznak Budapestre. Tisztaságára, épségére, lakásaira, parkjaira, villamosaira, kórházaira, iskoláira, üzleteire, úgy, hogy ezeknek is hosszabb legyen az életkora, őszintén szólva valahogyan hiányzott is a fővárosi tanács elnökének beszámolójából a főváros lakóira való apellálás. Segítségük kérése. Hozzájárulásuk számon tartása e valóban nagy távlatokat nyitó tervek valóra váltásához. Túl vagyunk már azon, hogy mindent természetesnek vegyünk, ami felépül, mintha semmi közünk sem lenne megszületése gondjaihoz. Hogy mindent készen várjunk, amint az ölünkbe hull. Úgy igaz, a tanácsülésen szó volt róla, hogy a lakásépítkezéseknél komolyan számolnak a lakásra várók pénzbeni hozzájárulásával. A társasházak építőinek hitelt nyújtanak, telket juttatnak, és a közművesítéshez is minden segítséget megadnak, de az építés gondja és költsége rájuk vár. A terhek igazságosabb megosztását példázza az is, hogy a pesti üzemeknek a jövőben nagyobb részt kell vállalniuk a lakosság vízellátásában és hozzá fognak járulni az új közműberendezések költségeihez. Emellett azonban bőven van még energia és tartalék, amelyekkel a fővárosi tanács végrehajtó bizottsága nyugodtan kalkulálhatna, s amiket a vb elnöke szerénytelenség nélkül kérhetett volna a pestiektől. Pestiek alatt persze nemcsak a József körúti 6-os számú ház harmadik emeletén lakóit értem — a példa kedvéért. A fővárosi üzemeket, hivatalokat, s a fővárosi embereket egyformán: a pestiek közösségét. Mindannyiuk ötletét, leleményét, életrevaló javaslatát, támogatását, segítségét. Nagy szükség van erre! Példák sora bizonyítja, hogy egy egyszerű ötlet, egy meggondolt intézkedés milyen sokat ér és sokszor még pénzbe sem kerül. Mert baj van a közlekedéssel? Lassú és zsúfolt? A fővárosi tanács megtette, amit tehetett: kétszáz új villamosmotorkocsit, 850 autóbuszt, 1159 taxit állított forgalomba. Kevés a közlekedési vállalatoknál a munkaerő? Bevezették a kalauznélküli kocsikat. De mióta kérte a tanács a hivataloktól, az üzemektől a lépcsőzetes munkakezdést, amely jelentősen csökkentené a csúcsforgalom lépcsőnállóit, a kocsikra fel nem fért türelmetlenkedőket. Csend van róla azóta. Azt mondják, nem megy. A villamosok és autóbuszok úgynevezett csuklósítását a Fővárosi Villamosvállalat és a Fővárosi Autóbuszüzem eddig a maga kebelében végezte. Elég magas önköltséggel, nem kevés nehézséggel. Fejlett és világmárkákat gyártó közlekedési üzemeink csak most kapcsolódnak majd be acsuklósítási programba**. Miért ilyen sokára? Zsúfoltak az élelmiszerüzletek, az esti órákban alig lehet a pulthoz férni. Mérgelődik és türelmetlen a háziasszony, ideges és gyakran udvariatlan az eladó. Kereskedői nyelven szólva nehézséget okoz a friss áruk megfelelő terítése, azaz hogy minden boltot a várható keresletnek megfelelően lássanak el. A közértek és a csemegeboltok éjt nappá téve hirdetik a kényelmes, komfortos előrerendelést, de csak marad a vásárlás zöme estére. Ez is egyfajta módja lenne a pesti ember segítségének, ha igénybe venné a kulturált életformával járó megannyi lehetőséget, melyeket a lakosság ellátását szolgáltató vállalatok nyújtanak. Egyáltalán, hogy csak a magunk négy falát látjuk-e, vagy úgy illeszkedünk be ebbe a városi közösségbe, hogy másokra is gondolunk. Az egész város kényelmére, mind a kétmillióra, hogy nekik is nyugodtabb és kiegyensúlyozottabb legyen az életük. Hogy több idejük maradjon mindenre. A fővárosi tanácsnak kevés tagja van, a végrehajtó bizottságnak még ennél is jóval kevesebb. Ha csak az ő gondjuk marad minden, akkor igazán hosszú időre nincs jogunk panaszkodni. Ám ha magunkénak érezzük a tanács gondjait, segítünk is benne, amilyen módon csak lehet, akkor igen, akkor a mi igényeink is nőhetnek, panaszaink is hangosodhatnak, ha okunk van rá. A sültgalamb sem szállni nem tud, sem nem magától sül ropogósra. Az akaraton sem múlik minden. Vannak problémák — ilyen a lakáshelyzet is —, amelyek megoldása nem megy máról holnapra. De egyszerűsíteni, észszerűsíteni, gyorsítani mindenen lehet, ha az egész város segít benne, s a tanács végrehajtó bizottsága nem marad magára terveivel. Őry József Összehívták az SZKP XXIII. kongresszusát 1966. március 29-re A külpolitikai helyzet GROMIKO NEW YORKI TÁRGYALÁSAI az ENSZ főtitkárával és eszmecseréje az Egyesült Államok külügyminiszterével annak a tételnek kézzelfogható bizonyítéka, amelyet Brezsnyev az SZKP plénumán úgy fogalmazott meg: a Szovjetunió lankadatlanul küzd a világ békéjéért. Mint az MTI washingtoni tudósítója hangsúlyozta, a Gromiko—Rush eszmecsere szovjet—amerikai párbeszédet nyit meg, amelytől azonban különösebb eredményt egyelőre nem várhatunk. A két külügyminiszter első találkozásuk alkalmából csütörtökön a leszerelésről és az indiai—pakisztáni viszályról cserélt eszmét. Gromiko azonban nyomatékosan leszögezte amerikai kollégájának, hogy a két világhatalom kapcsolatainak alakulása attól függ, mit lép az Egyesült Államok a vietnami kérdésben. A közeledésnek elengedhetetlen feltétele, hogy az amerikai kormány vessen véget a vietnami agressziónak és főként a VDK elleni bomba támadásoknak. A Szovjetunió külpolitikája iránt élénk figyelmet keltett a világközvéleményben az SZKP plénumának vitája is, jóllehet a párt e fóruma elsősorban nem a világpolitikai helyzettel foglalkozott, hanem a Szovjetunió gazdasági életének különböző kérdéseivel. A plénum munkáját elemző nyugati lapvélemények a tanácskozás belpolitikai jellegében és a határozatokban arra látnak bizonyítékot, hogy a szovjet vezetés bízik a békében és hosszú távú békés gazdasági versenyre készül a kapitalista világgal. A TASZSZ sajtószemléje idézi a Baltimore Sun című amerikai lapot, amely azt írja, hogy a plénum határozatai nyomán a Szovjetunió iparilag még jobban megerősödik, s ennélfogva még számottevőbb vetélytársa lesz a Nyugatnak általában, de különösen az Egyesült Államoknak. Egynémely világlap — köztük a londoni Daily Telegraph és a hamburgi Die Welt — szántszándékkal félremagyarázza a plénum intézkedéseit. Olyan kommentárokat közölnek, hogy a Szovjetunióban "kapitalista módszereket másolnak**. Ezekkel a félremagyarázásokkal száll vitába a párizsi Le Monde, amikor leszögezi: "Naivitás akármilyen kapitalista módszerről beszélni abban a társadalomban, amelyben nyoma sincs a tőkéseknek.** Hasonló szellemben írnak mindazok a lapok, amelyek képesek megőrizni objektivitásukat a szovjet valóság iránt. Az indiai Statesman **az újítás szellemétől áthatott fontos okmányoknak** nevezi a plénum határozatait, s megjegyzi, hogy az iparigazgatás központosítása és a vállalati önállóság kibővítése nemcsak a szovjet ipar fejlődését segíti elő, hanem ezen keresztül a szocialista gazdaság alapjait is erősíti. Ő EGYMÁST VÁDOLJA INDIA ÉS PAKISZTÁN és közben* a tűzszüneti vonalon ismét harci cselekmények történnek. Az ENSZ és főleg a Szovjetunió közvetítésével létesült fegyvernyugvás meglehetősen bizonytalan s napról napra világosabb, hogy hozzá kell látni a viszály fő okának megszüntetéséhez. Az MTI új-delhi különtudósítója, Csandrától, az indiai KP titkárától olyan elképzeléseket hallott, amelyek kivezetnék a két országot a kölcsönös bizalmatlanság útvesztőjéből. Első lépésként megnemtámadási szerződést kell kötnie a két országnak. A párt ellenzi a népszavazás megtartását Kasmírban, mindenek előtt azért, mert az ENSZ békefenntartó szerepével kapcsolatban kellemetlen tapasztalatokat szerzett az emberiség. Egy hosszabb békés időszak megakadályozhatná, hogy a nyugati nagyhatalmak és az indiai reakciós jobboldal kihasználja a kasmíri viszályt. Csandra nyomatékosan bírálta Kína politikáját, amely a gyakorlatban rengeteget segít az Egyesült Államoknak. Közzétették az SZKP-plénum határozatait Jövő márciusra összehívják a XXIII. pártkongresszust A szovjet ipart ágazati elv szerint szervezik át Moszkvából jelenti a TASZSZ. Az SZKP Központi Bizottságának plénuma szeptember 29-i határozatában elfogadja azokat a javaslatokat, amelyeket a Központi Bizottság elnöksége dolgozott ki, s Alekszej Koszigin ismertetett az iparigazgatás megjavítására, a tervezés tökéletesítésére és az ipari termelés gazdasági ösztönzésének fokozására. Az irányítás szervezésének megjavítására és az iparigazgatás gazdasági módszereinek tökéletesítésére javasolt intézkedések fő jelentősége abban áll, hogy egyesítik az egységes állami tervezést a vállalatok teljes önálló gazdasági elszámolásával, a központosított iparági irányítást a köztársasági és a helyi gazdasági kezdeményezésekkel, az egyéni kezdeményezés elvét a termelési kollektívák szerepének növelésével — állapítja meg a határozat. Az SZKP Központi Bizottságának plénuma hangsúlyozza, hogy az iparigazgatás jelenlegi szervezeti felépítése, továbbá a tervezési módszerek és a gazdasági ösztönzők nem felelnek meg a korszerű követelményeknek és a termelőerők fejlettségi szintjének. A határozat rámutat arra, hogy az iparigazgatásban nagy hiba a gazdasági módszerek rovására menő túlzott adminisztrálás. A Központi Bizottság szerint az iparigazgatást ágazati elv szerint kell felépíteni, s ennek megfelelően létre kell hozni a szövetségi-köztársasági és szövetségi iparági minisztériumokat. Az iparvállalatok tevékenységéből ki kell küszöbölni a fölösleges előírásokat, csökkenteni kell a tervmutatók számát és jobban ki kell használni — mint fontos gazdasági mozgatóerőket — a jövedelmet, az árat, a prémiumot és a hitelt. A határozat értelmében a párt és a szovjet kormány a vállalati önállóság bővítése mellett a fontosabb fejlesztési irányzatokban, a műszaki korszerűsítésben, a beruházásokban, az áraknál, a munkabéreknél és más pénzügyi intézkedéseknél továbbra is egységes tervpolitikát folytat. A plénum határozata megállapítja, hogy rendkívül jelen tős a gazdasági élet tervirányításának tökéletesítése, az állami tervezés tudományos színvonalának emelése. A tervek összeállításánál be kell tartani a következő főbb elveket: a szocializmus gazdasági törvényeit, a gazdaságfejlesztési arányokat, valamint azt, hogy a legkisebb ráfordítással az ipari termékek maximumát állítsák elő. A plénum a második napirendi ponttal kapcsolatban határozatot hozott, amely leszögezi: I. Hívják össze az SZKP XXIII. kongresszusát 1966. március 29-re. II. Hagyják jóvá az alábbi napirendet: 1. Az SZKP Központi Bizottságának beszámoló jelentése. — Előadó: Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának első titkára. 2. Az SZKP Központi Revíziós Bizottságának beszámoló jelentése. — Előadó: M. Muravjeva, a Revíziós Bizottság elnöke. 3. Az 1966—70-es ötéves népgazdaság-fejlesztési terv kongresszusi irányelvei. — Előadó: Alekszej Koszigin, a Minisztertanács elnöke. 4. A párt központi szerveinek választása. A határozat megszabja a kongresszusi küldöttek megválasztásának módját. Küldöttségünk a „Mongol—magyar barátság” termelőszövetkezetben Márkus Gyula, az MTI kiküldött tudósítója jelenti: A magyar párt- és kormányküldöttség Kádár János vezetésével csütörtökön, mongóliai tartózkodásának negyedik napján, gépkocsin az Ulan Bátortól mintegy 90 kilométerre fekvő Érden faluba látogatott és megtekintette a "Mongol—magyar barátság** termelőszövetkezetet. A magyar küldöttséget vidéki útjára elkísérte J. Cedenbal is. A vendégek megtekintették a szövetkezet jószágállományának egy részét, majd a magyar szakemberek által épített artézi kutat. Később huzamosabb időt töltöttek egy mongol pásztor jurtájában. A házigazda juhsajttal és aludttejjel kedveskedett a vendégeknek. A házigazda búcsúzóul egy ezüst kumiszos csészét adott emlékül Kádár Jánosnak. A küldöttség ezután egy több kilométer hosszú, nehéz terepen lebonyolított lóversenyt nézett végig. Cedenbal a versenyen részt vett kis, kerekhasú lovacskákról elmondotta, hogy a mongol lovak nem olyan gyorsak, mint az arab és az angol telivérek, de háromszor olyan szívósak és kitartóak. "Ezeken a bozontos szőrű lovakon — mondotta — jó lovas 100 kilométert is lefut egyhuzamban.** A verseny után a vendéglátók néhány vadló nyeregbetörését mutatták be küldöttségünk tagjainak. Ezt követően a szövetkezet kultúrtermében ünnepi ebédet adtak a delegáció tiszteletére. A szövetkezet elnökének felkérésére Kádár János, a régi mongol szokásnak engedve, a legkedvesebb vendég jogán felszeletelte a frissen sütött és feltálalt bárányt, majd pohárköszöntőt mondott. A többi között hangoztatta, hogy küldöttségünk eddigi mongóliai tartózkodása gazdag tapasztalatokkal szolgált, elősegítette, hogy jobban megértsük a népi Mongólia problémáit. "Igen szigorú természeti feltételek között, valóban hősies erőfeszítésekre van szükség a szocializmus építéséhez** — mondotta. Kádár János végül a mongol —magyar barátság jelentőségét méltatta, majd átnyújtotta a szövetkezet vezetőségének küldöttségünk ajándékát: egy keskenyfilmvetítő berendezést, három filmet és egy vetőmagkollekciót. Ezután Cedenbal mondott pohárköszöntőt. Bensőséges szavakkal méltatta a mongol— magyar barátságot és a szocialista Mongólia építésében nyújtott magyar gazdasági és kulturális támogatás jelentőségét. Ebéd után a szövetkezet udvarán ünnepi gyűlést rendeztek. A gyűlés érdekes színfoltja volt, hogy részvevőinek jelentős része lóháton hallgatta végig a szónokokat. D. Sagdar, a szövetkezet elnöke megnyitó beszédében köszönetet mondott a szövetkezetnek nyújtott magyar segítségért Bejelentette, hogy tagságuk közgyűlése Kádár Jánost és J. Cedenbalt szövetkezetük tiszteletbeli tagjává választotta. Közölte azt is, hogy a közgyűlés határozatának megfelelően a barátság jeléül egy ezüstveretű kantáros és nyerges lovat ajándékoznak a magyar küldöttség vezetőjének. Kádár János átvette a tiszteletbeli szövetkezeti tagságát igazoló könyvet és a lovat, s meleg szavakkal mondott köszönetet. Beszédében elismeréssel szólt a gazdaságban látottakról, majd a két ország együttműködéséről. Megállapította: "A szocialista világfejlődés legyőzhetetlen, de még van ereje az imperializmusnak is. Ebben a helyzetben a szocialista és a békeszerető erőknek össze kell fogniuk. A mongol— magyar barátság a békeszerető erőket szolgálja.** J. Cedenbal beszédében méltatta a magyar népnek a szocializmus építésében kivívott sikereit, majd elmondotta, hogy Magyarország az elmúlt ötéves időszakhoz hasonlóan, a jövőre kezdődő új mongol ötéves terv végrehajtásához is segítséget nyújt, s ezért újból köszönetet mondott . Andrásfi Gyula, hazánk Alan Bator-i nagykövete csütörtökön este fogadást adott a Kádár János vezette magyar párt- és kormányküldöttség tiszteletére. A szívélyes baráti légkörben lezajlott fogadáson Kádár János és J. Cedendal pohárköszöntőt mondott Külkereskedelmi miniszterünk eredményesen tárgyalt Rómában Négy év alatt megkétszereződött áruforgalmunk Róbert László, az MTI római tudósítója jelenti: Bíró József magyar külkereskedelmi miniszter , aki Bernardo Mattarella olasz külkereskedelmi miniszter meghívására háromnapos hivatalos látogatást tett Rómában a csütört r