Magyar Nemzet, 1965. október (21. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-01 / 231. szám

Péntek, 1965. október Kormányhatározat a faanyaggal való jobb gazdálkodásra és az idegenforgalom fejlesztésére Az orvosképzés helyzetéről, az őszi munkákról, a csúcsforgalom szállítási kérdéseiről szóló tájékoztató a Minisztertanács előtt A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: A Minisztertanács csütörtökön ülést tartott. A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke jelentést tett a faanyaggal folytatott gazdálkodás ellenőrzésének tapasztalatairól. A kormány a jelentést megvitatta, elfogadta és a fakitermelés, feldolgozás, felhasználás, a fával való takarékosság, valamint a fahelyettesítő anyagok termelésének anyagi ösztönzésére határozatot hozott. Az Országos Idegenforgalmi Hivatal vezetőjének előterjesztése alapján a kormány határozatot hozott az idegenforgalom további fejlesztésének irányelveiről, s felhívta az illetékes minisztereket, hogy tegyék meg a megvalósításukhoz szükséges intézkedéseket. A kormány tudomásul vette az egészségügyi miniszternek az orvosképzés helyzetéről, a földművelésügyi miniszternek a mezőgazdasági munkák menetéről, majd a közlekedés- és postaügyi miniszternek az őszi csúcsforgalom szállítási kérdéseiről szóló tájékoztatóját. A Minisztertanács ezután napi ügyeket tárgyalt. Az eddiginél több fahelyettesítő anyagot kell gyártani és felhasználásukat szélesebb körben kell elterjeszteni. Az importált fenyőfűrészáru felhasználásának csökkentésére elsősorban az építőiparban és a ládaiparban vannak nagyobb lehetőségeink. A bányászatban is kevesebb fenyőfára van szükség, ha — természetesen a biztonsági követelmények figyelembevételével — egyrészt több fahelyettesítő anyagot, másrészt hazai lombos fákból készült bányafát használnak. Jóval nagyobb gondot kell fordítani a faanyagok védelmére, helyes kezelésére, ezen belül a faanyagok tartósítását biztosító eljárásokra. Felesleges hulladékok keletkezésének elkerülése végett fokozottabban kell gondoskodni arról, hogy a vállalatok az igényelt méreteknek megfelelő anyagot kapjanak, és arról, hogy a hulladékfa — amennyire csak lehetséges — további ipari feldolgozásra kerüljön. A faanyagokkal való helyes gazdálkodást célzó intézkedéseket szervezettebbé kell tenni és a népgazdasági érdekeket jobban összhangba kell hozni a vállalati érdekekkel. A különböző ösztönzési rendszereket ennek megfelelően kell módosítani. Helyesebb és szervezettebb gazdálkodást a faanyagokkal A faanyaggal folytatott gazdálkodás ellenőrzésének tapasztalatairól szóló jelentés — a többi között — megállapítja: a fakitermelés az elmúlt öt év alatt mintegy 17 százalékkal, ezen belül az ipari fa mennyisége 36 százalékkal emelkedett. Új erdők telepítésével, illetve a meglevők felújításának eredményeként az ország erdőterületének aránya tíz év alatt 13,5 százalékról 15,3 százalékra emelkedett. A második ötéves terv során megteremtettük az alapokat a korszerű fafeldolgozáshoz és fejlődés tapasztalható a fát helyettesítő anyagok alkalmazásában is. Ez utóbbiak elsősorban a bútor- és az építőiparban, továbbá a szénbányászatban és bizonyos fokig a göngyöleggyártásban kezdenek elterjedni. A népgazdaság fejlődésével együtt jár, hogy több faanyagot használnak fel. A faimport mennyisége és értéke azonban a tervezettet is túlhaladta, a növekedés — a vizsgálatok "szerint — az indokoltnál aránytalanul nagyobb volt. A kormány megállapította: szükséges, hogy a fával való gazdálkodásban tapasztalható hibákat és mulasztásokat megszüntessék, a takarékossági lehetőségeket hasznosítsák, ily módon a faimport a továbbiakban kisebb arányban növekedjék. Még nem kevés helyen előfordul, hogy faanyagokat gondatlanul kezelnek, tárolnak, vagy felhasználásuk során annyira megrongálnak, hogy idő előtt elhasználódnak, veszendőbe mennek. A fatelítés és egyéb hasonló módszerek nem megfelelő alkalmazása miatt a szuvasodás és a farontó gombák évente több százmillió forint kárt okoznak. Az erdőgazdálkodásban meg kell szilárdítani az üzemtervek alapján történő gazdálkodást, gátat kell vetni annak, hogy értékes faanyagokat idő előtt kitermeljenek, s meg kell teremteni a feltételeket a vágásra érett faállomány megfelelő időben történő kitermeléséhez és minél nagyobb mértékű ipari feldolgozásához. LENGYEL BÉLYEGEK G€ll ÁLLÍTÁSA A LENGYEL KULTÚRÁBAN VI., Nagymező utca 15. 9 IX. 25“X. 4. MEGTEKINTHETŐi naponta 11—21 óráig szombat és vasárnap 10—18 óráig ALKALMI POSTABÉLYEGZÉSI X. 2-án és 3-án — Jlagw Nwnzet— Átadta megbízólevelét a Kambodzsai Királyság új magyarországi nagykövete Kambodzsai kildöttség érkezett Budapestre Kisházi Ödön, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának helyettes elnöke csütörtökön fogadta Koun Wick rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét, a Kambodzsai Királyság új magyarországi nagykövetét, aki átadta megbízólevelét. A megbízólevél átadásánál jelen volt Kiss Károly, az Elnöki Tanács titkára, Mihályfi Ernő, az Elnöki Tanács tagja, Szarka Károly külügyminiszterhelyettes, Kovács Imre vezérőrnagy és Gergely Miklós, a Külügyminisztérium protokoll osztályának vezetője. Koun Wick megbízólevele átadásakor a többi között hangoztatta: — Az országaink közötti kapcsolatok a bizalom és a barátság légkörében fejlődnek. Kambodzsa és Magyarország múltja sok közös vonást mutat. Mindkét ország népe harcolt a betolakodók ellen, szenvedett a háború borzalmaitól, megpróbáltatásaitól, s ma az a legfőbb törekvésük, hogy békében és függetlenségben éljenek, dolgozzanak a haladásért, a felemelkedésért. Szeretném kifejezni hálánkat a magyar népnek és kormányának azért a támogatásért, amelyben bennünket részesít az amerikai imperialisták és kiszolgálóik ellenünk irányuló agressziójával, fenyegetéseivel szemben. Nem kételkedem abban, hogy az országaink viszonyát jellemző kölcsönös megértés, megbecsülés és barátság a jövőben számos területen együttműködésünk további erősödéséhez vezet. Biztos vagyok abban, hogy a kambodzsai államfő elkövetkezendő magyarországi látogatása fontos hozzájárulás lesz kereskedelmi és kulturális kapcsolataink fejlődéséhez, valamint antiimperialista szolidaritásunk erősödéséhez. Kisházi Ödön a nagykövet beszédére válaszolva hangsúlyozta: " A magyar nép és kormánya őszinte rokonszenvvel kíséri a kambodzsai népnek a gazdasági építés terén elért sikereit. Nagyra értékeljük a Kambodzsai Királyság pozitív semlegességen alapuló külpolitikáját és a világbéke fenntartásáért folytatott tevékenységet. Egyetértünk a Kambodzsai Királyság kormányának az ország határainak szavatolására vonatkozó konstruktív javaslataival, s továbbra is támogatásunkról biztosítjuk az imperialista hatalmak és lakásaik ellen, az ország függetlenségének és területi sérthetetlenségének megőrzéséért vívott hősies harcában. Osztom nagykövet úrnak azt a véleményét, hogy a magyar—kambodzsai kapcsolatok kezdettől fogva a kölcsönös bizalom és barátság légkörében fejlődnek. Egyben biztosíthatom önt, hogy a magyar kormány mindent megtesz az országaink közötti együttműködés elmélyítéséért. Meggyőződésem, hogy Norodom Szihanuk herceg, kambodzsai államfő közelgő magyarországilátogatása, jelentős hozzájárulás lesz a két ország közötti barátság és megértés erősödéséhez, valamint gazdasági és kulturális kapcsolataink lejldéséhez. * Csütörtökön este San Sam miniszterelnök-helyettes vezetésével kambodzsai küldöttség érkezett Budapestre. A küldöttség fogadására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Fehér Lajos, a Minisztertanács elnökhelyettese, Szarka Károly külügyminiszter-helyettes, Baczoni Jenő külkereskedelmi miniszterhelyettes, Lugossy Jenő művelődésügyi miniszterhelyettes és dr. Pester László, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének alelnöke. Ott volt Koun Wick, a Kambodzsai Királyság magyarországi nagykövete is. A suikás gyászinduló hangjai után Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának helyettes elnöke, a Szakszervezetek Országos Tanácsának főtitkára lépett a mikrofonhoz. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és Népköztársaságunk Elnöki Tanácsa nevében veszek búcsút szeretett elvtársunktól, Rónai Sándortól. A munkásosztály nagy halottai koporsójánál, mint annyiszor, most is elfog az a különös, ellentmondó érzés, hogy a búcsú gazdag élet számvetése összefoglalója is; hogy az élet elfut, de az alkotás maradandó; hogy egyénileg el kell köszönnünk szeretteinktől és a világtól, amelyet építeni segítettünk, de a közösség fennmarad és megőrzi hűséges fiai nevét, szellemét, tetteit. — Rónai Sándor életútja a miskolci kis parasztháztól a kőműves tanulók útján át vezetett a munkásmozgalomba, majd a szocialista haza legmagasabb posztjaira, az Elnöki Tanács elnöki székébe és az országgyűlés elnökének emelvényére. — Magasra szökő ív — ,de ennek a felfelé ívelő pályának minden pontján szerény, csendes, szíves mosolyú és hűséges szívű, optimista és ugyanakkor legyőzhetetlenül szilárd akaratú férfi haladt előre és tette, ami kellett. Azok közé tartozott, akik megélték ifjúkori vágyaik teljesülését és munkásember, szervezett munkás számára ilyen lehetőségeket csak a mi társadalmunk tartogat. — Mindent megtett ezért a társadalomért, amit tehetett. És a Rónaiak neve nem először kerül az emlékművek márványára, hiszen az új világért áldozta életét fia is, Ferenc, akit a Vörös Brigád, az ifjú partizáncsoport többi tagjával együtt végeztek ki a Várban, az SS és a nyilasok magyarországi rémuralmának utolsó napjaiban. Végigjárta az antifasiszta politikusok kemény megpróbáltatásait ő is; büntetőiszázad és internálótábor, illegalitás, földalatti szervezőmunka ,*osztályain éstanévein át jutott el a mind világosabb és tisztább felismerésig, hogy csak a munkásosztály egysége, csak az egységes forradalmi munkáspárt megteremtése lehet az útja a szocialista Magyarország felépítésének. A felszabadulás után szívvel-lélekkel állt csatasorba ezért a célért. Attól kezdve, hogy 1945 júniusában először a kormány tagjai közé került, az újjáépítés első, bonyolult feladatainak megoldásától nyugdíjazásáig, sőt, a megérdemelt pihenés esztendőiben is dolgozott, szorgalmasan, csendesen, nagy szó- Gáspár Sándor beszéde Mély részvéttel búcsúztatták el Rónai Sándort Koszorúkkal borított ravatalon, kandelláberek között a koporsó. A nemzet búcsúzik igaz fiától. Sokan állják körül a ravatalt, rokonok, elvtársak, barátok, idegenek. Aki ismerte, ismerte emberi melegségét, a belülről izzó, töretlen erőt, amely barátjává tett mindenkit, aki a közelében élt. Aki idegenként csak cselekedeteiről tudott, tisztelte nemes szándékáért, életútjáért, amely a jövőt sürgette mindig, az embernek való társadalom eljöttét. Rónai Sándor egy azok közül, akik proletársorsból nőttek egészen magasra, s megőrizték azt a tisztaságot, egyszerű emberséget, amellyel útra keltek. Nehéz búcsúzni tőle. Halála, egy ember halála, de az élete, szándéka mindanynyiunkra vonatkozik. S ez számít többet. Barátai, elvtársai, akik nehéz szívvel állanak ravatala körül, ezt a szándékot őrzik tovább. A gyászünnnepség Csütörtök délután a Kerepesi temetőben kegyeletes gyászünnepségen búcsúztatták Rónai Sándort, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagját, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának tagját, országgyűlési képviselőt, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa elnökségének tagját, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság elnökét. Rónai Sándor koporsóját, amelyet a munkásmozgalom nagy halottainak emlékművénél felállított ravatalon helyeztek el, elborították a kegyelet és megemlékezés koszorúi, virágai. A koporsó előtti díszpárnákra az elhunyt kitüntetéseit tűzték fel. Az emlékműnél sok százan gyűltek össze a végső tisztességadásra. A családtagokon, hozzátartozókon kívül részt vett a gyászszertartáson és a ravatalnál díszőrséget állt Biszku Béla, Fehér Lajos, Fock Jenő, Gáspár Sándor, Kállai Gyula, Komócsin Zoltán, Nemes Dezső, Somogyi Miklós, Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Ajtai Miklós, Brutyó János, Cseterki Lajos, Ilku Pál, és Nyers Rezső, a Politikai Bizottság póttagjai, Korom Mihály és Szurdi István, az MSZMP Központi Bizottságának titkárai, és Kisházi Ödön, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának helyettes elnöke. Tisztelgett az elhunyt ravatalánál a Központi Bizottság, az Elnöki Tanács és a kormány több tagja, a munkásmozgalom számos régi harcosa, a társadalmi és tömegszervezetek sok képviselője. Borsod megyéből, amelynek Rónai Sándor országgyűlési képviselője volt, küldöttség érkezett a gyászszertartásra. Részt vett a búcsúztatáson a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője és tagja, vak és hivalkodó szólamok nélkül ,pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen. — Szerette a munkát, amely életeleme volt. Szerette osztályát, melynek érdekei fényszóróként világították meg útját. — Ősz fejjel, amikor olyan sokan már csak a pihenés óráit keresik, teljes energiával, tettrekészen és fáradtságot nem ismerve kért helyet az első sorokban az 1956-os ellenforradalmi zűrzavar eloszlatásáért. Ismét pártmunkás volt és agitátor, szervező és propagandista , mert mozgalmi ember számára a nehéz időszakok törvényszerűen válnak a magasabb fokú áldozatvállalás és a munkavágy sűrített energiájú hónapjaivá. — Gazdag élet, amelynek még utolsó heteit is a munka derűje aranyozta be. Hiszen Rónai elvtárs tevékenyen részt vett a párt Politikai Bizottságának munkájában és elnöke volt a Magyar—Szovjet Baráti Társaságnak, fáradhatatlanul munkálkodóvá a magyar—szovjet baráti, testvéri kapcsolatok fejlesztésén és elmélyítésén. — Nem búcsúzott el a szakszervezeti munkától sem: nem mentnyugdíjba* az építőktől, mert az olyan szabású ember, amilyen ő volt, csak a beosztásától köszön el az évek előrehaladtával, de a hivatásától soha. Hivatása a munkásosztály ügyének szolgálata volt, minden időben, minden funkcióban és minden nehézséget, áldozatot is vállalva. — Búcsúzunk tőled, Rónai Sándor elvtárs. Emléked tisztán ragyog a késői munkásnemzedékek előtt, azoknak a nevei között, akik életüket tették fel a szocializmus ügyére, akik fáradhatatlan harckészséggel és odaadással szolgálták az ügyet, a munkásosztály, a nép ügyét, amelyre ifjú szívvel és törhetetlen szándékkal felesküdtek — mondotta befejezésül Gáspár Sándor. A harcostársak emlékezése Gáspár Sándor szavai után az építőmunkások népes táborának nevében Reszegi Ferenc, az Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezetének elnöke búcsúzott az elhunyttól. A szervezett építőmunkások nagy családját is mélyen megrendítette Rónai Sándor elvtárs halálának híre, — mondotta. — Alig néhány héttel ezelőtt még munkahelyeinken közöttünk járt, örömöt keltett jelenlétével, közvetlen és szerény magatartásával. Halála a szakszervezeti mozgalom számára is nagy veszteséget jelent. Harcos élete, osztályhű magatartása, marxista—leninista elvi szilárdsága példamutató marad számunkra. — Szakszervezetünk valamennyi tagja és központi vezetősége nevében búcsúzom tőled, kedves Rónai Sándor elvtárs. Koporsód előtt megfogadjuk, hogy népünk nagy célját, a szocialista társadalmat, amelyért te is oly fáradhatatlanul és lelkesen küzdöttél, megvalósítjuk. A munkásmozgalom vörös zászlaját, amely kezedből kihullott, magasra emelve visszük tovább, — mondotta befejezésül. Mráz Ferenc, a Borsod megyei pártbizottság tagja, a szakszervezetek megyei tanácsának elnöke az egykori harcostársak nevében búcsúzott Rónai Sándortól: — Azoknak a régi harcosoknak fájdalmát, mély megrendülését és kegyeletét hoztam el a nehéz búcsúzáshoz, akik Rónai elvtárssal együtt tették meg az első lépéseket a sztrájkharcok, a proletárszolidaritás, a munkásmozgalom útján — mondotta többek között, majd felidézte a munkásmozgalomban együtt töltött évek emlékeit és méltatta az elhunyt áldozatos, sokoldalú tevékenységét. Befejezésül ezeket mondotta: — Mindazok, akikért oly sokat fáradozott, harcolt, szívükbe zárták és most mélységes fájdalommal gyászolják Rónai Sándort. Gazdag életéből erőt merítenek népünk nagy feladataihoz. N. R. Seleh, a Szovjetunió budapesti nagykövetségének követtanácsosa, ideiglenes ügyvivő a Szovjetunió Baráti Társaságainak Szövetsége, a Szovjet—Magyar Baráti Társaság és az egész szovjet nép nevében búcsúzott az elhunyttól. A szovjet emberek úgy ismerik Rónai Sándort — mondotta —, mint a Szovjetunió őszinte hívét, aki kimagasló érdemeket szerzett a szovjet és a magyar nép megbonthatatlan testvéri barátságának erősítésében, ápolásában. A búcsúbeszédek elhangzása után a gyászszertartás az Internacionálé hangjaival fejeződött be.* Rónai Sándor elhunyta alkalmából számos részvéttávirat érkezett külföldről. Részvétét fejezte ki a Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottsága, a Francia Kommunista Párt Központi Bizottsága, a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének Központi Bizottsága, a Kubai Szocialista Forradalmi Egységpárt országos vezetősége, a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottsága és a Nagy Népi Hurál Elnöksége, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottsága és a Német Demokratikus Köztársaság Államtanácsa. Ugyancsak táviratban tolmácsolta őszinte együttérzését a Szovjet—Magyar Baráti Társaság elnöksége és az ideiglenesen Magyarországon állomásozó szovjet csapatok déli csoportjának katonai tanácsa. Táviratban fejezte ki részvétét több budapesti diplomáciai képviselet, s őszinte együttérzésüket tolmácsolták a társadalmi és tömegszervezetek, a budapesti, s vidéki gyárak, üzemek, hivatalok, intézmények, valamint a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok közül számosan. t