Magyar Nemzet, 1965. október (21. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-01 / 231. szám
4 NDK-művészek kiállítása A VIII. kerületi Hazafias Népfront rendezésében az NDK-ból érkezett fiatal grafikusművészek kiállítása nyílt meg a Rákóczi tér 2. szám alatti Népfront Klubban. A nyolc művész kamarakiállítása elsősorban a sokszorosított grafika stílusáról adhat képet, a kiállított művek a klasszikus fekete—fehér metszetek mai továbbfejlesztésének lehetőségeit mutatják be. Közvetve azonban a tágabb műfajok témaválasztásáról és stílusáról is hírt adnak. Az NDK fiatal művészei kiegyenlített, színvonalas felkészültségről adtak számot. Külön meg kell emlékeznünk a kiállítás kilencedik részvevőjéről, akinek művészete a mesterek érett biztonságát és egyéni stílusát mutatja, Rudolf Kaiser kerámiáiról. A művész a berlini Iparművészeti Főiskola professzora, és a kiállítás anyagát személyesen kísérte Budapestre. Kerámiái két csoportra oszthatók. Az egyik rész kis méretű zsánerjeleneteket tartalmaz, a népművészet tradícióit feldolgozó apró jeleneteket. Kaiser tartózkodó színezéssel, és az agyagművesség jellegzetességeinek kidomborításával őrzi meg ezeknek a tárgyaknak művészi hitelét. Még szebbek és értékesebbek talán tárjai és stilizált figurái. Itt a népművészet ősibb, a távoli századokba visszanyúló hangját sikerült Kaisernek korszerű formában újjávarázsolni. Hibátlan stílustisztaság jellemzi ezeket a tárgyakat, különösen is kiemelnénk közülük egy ornamentális motívumokba foglalt lovasfigura alakját, amely klasszikus színvonalat jelent Kaiser művészetén belül is. Kaiser professzor részt vett a kamarakiállítás bensőséges megnyitóján, és elismeréssel szólt a magyar képzőművészeti élet igényességéről. A népfront vendégeként meglátogatta a Százados úti művésztelep műtermeit is, amelyek ugyancsak a VIII. kerület szűkebb művészeti életéhez tartoznak. A professzor látogatását és a kiállítást nagyon szerencsés kezdeményezésként üdvözölhetjük, és bízunk abban, hogy csak nyitánya ez a kötetlen, baráti kapcsolatok és tapasztalatcserék gazdagodásának. P. G. Az irodalmi Nobel-díj nyertesének nevét október 15-én hirdetik ki Stockholmban. * Longobardok Pannóniában címmel tart előadást ma délután az Esztergomi Múzeumbarátok összejövetelén a Balassa Bálint Múzeumban dr. Bóna István régész. -MagnNtHMt___ Ünnepélyesen megnyitották a múzeumi hónapot Új létesítménnyel bővült Budapest kiállítási intézményeinek hálózata: csütörtökön megnyílt a Műszaki Múzeum, amelynek egyelőre az első épületegységét adták át rendeltetésének. Itt tartották az idei országos múzeumi hónap központi megnyitó ünnepségét. Szilágyi Istvánnak, a múzeum igazgatójának üdvözlő szavai után dr. Liptai Ervin, a Művelődésügyi Minisztérium múzeumi főosztályának vezetője beszélt a népművelésnek 1962. óta évenként ismétlődő országos akcióiról, a múzeumi hónapok jelentőségéről. Dr. Varga József professzor a műszaki múzeumok tudományos tanácsának elnöksége nevében nyitotta meg a lágymányosi, Kaposvári utca 13— 15. szám alatti műszaki múzeumot, s annak első kiállítását, amelyet -Húsz év magyar találmányaiból-K címmel válogattak össze. Október végéig látogathatja a közönség, hétfő kivételével naponta 10-től este 8 óráig. Mai történetek, régi filmek a televízió tervében Az év utolsó negyedében több új sorozatot indít a Magyar Televízió. A Vasárnap délutáni családlátogatás egyegy otthonba viszi el a nézőket, a Sorsok, emberek című riportfilm-sorozat az újságok szubjektív hangú riportjaihoz hasonlóan mutatja be hőseit. Új ismeretterjesztő műsor indul: a Lexikon, amelyben a többi között a stresszel, az anyag szerkezetével, a vértesszöllősi lelettel foglalkoznak. Jelentősnek ígérkezik a Kibernetika című hat előadásból álló sorozat és a két-három adásra tervezett Idegélettan. Folytatják a régebbi népszerű sorozatokat is. November közepétől újra indul a mezőgazdasági szaktanfolyam. A Költészet műsorában fiatal szovjet lírikusok versei szerepelnek és Radnóti emlékműsort sugároznak. Az Arcképek, találkozások című sorozatban Bokros Birmann Dezsőről mutatnak be filmet. Hét tévéjáték kerül műsorra a negyedévben. A mai magyar novellairodalom terméséből állítják össze a Mai történetek című sorozatot. Elsőnek Berkesi András Matematika című novelláját láthatjuk. Később Fekete Gyula Édesmama című írásának tévéváltozatát Gobbi Hildával a főszerepben. Huszonnégy nagyjátékfilmet mutatnak be, a többi között a Salemi boszorkányokat, a Bel amit, a Kutyás hölgyet. Az ifjúsági műsorok közül a bábtervezésről és készítésről szóló két adást emeljük ki. A téli iskolai szünetben minden délelőtt sugároznak műsort a gyermekek számára. Magyar tudósok román kitüntetése A Román Szocialista Köztársaság tudományos akadémiája kiemelkedő tudományos tevékenységük elismeréseként Rusznyák Istvánt, a Magyar Tudományos Akadémia elnökét, nemzetközi tekintélyű belgyógyászt és kutatóorvost, Erdey-Grúz Tibort, az Akadémia főtitkárát, a fizikokémia és az elektrokémia kiváló művelőjét és Miskolczy Dezső akadémikust, neves ideg- és elmegyógyászt tiszteletbeli, Hajós György akadémikust, a magyar matematikai iskola egyik tekintélyes képviselőjét pedig levelező taggá választotta. Az akadémiai tagokat megillető aranyjelvényeket és tagsági igazolványokat Mihail Rosianu nagykövet meleghangú köszöntő beszéd kíséretében csütörtökön nyújtotta át a magyar tudósoknak a román nagykövetségen. Az ünnepélyes átadáson jelen volt Böjti János külügyminiszter-helyettes, Lugossy Jenő művelődésügyi miniszterhelyettes, továbbá az Akadémia elnökségének több tagja, a Külügyminisztérium és a Kulturális Kapcsolatok Intézetének több vezető munkatársa. A kitüntetett tudósok nevében Rusznyák István mondott köszönetet. Ezután a nagykövet fogadást adott a kitüntetettek tiszteletére. Vetézt János rendezésében forgatják az NDK berlini DEFA stúdiójában a Megfagyott villámok című filmet. Német művészeken kívül vendégszereplők is játszanak a filmen, közöttük a lengyel Ewa Wisniewska és L. Niemczyk, a szovjet Mihail Uljanov és a magyar Darvas Iván. BOGÁTI PÉTER (17) Könnyebb a tévének Azért kezdtünk új fejezetet, hogy a közbeeső szünetben még egyszer ellenőrizzük magunkat: valóban szükség volt-e az előbbi in flagrantira? Nos, a megfontolás igazolta eljárásunk helyességét: felnőttek számára adjuk elő ezt a történetet, s így nem mellőzhető belőle bizonyos mennyiségű erotika. Sőt, ha meggondoljuk azt, hogy immár a történet kibontakozásának stádiumába léptünk, egyenesen aggodalommal kell, hogy eltöltsön az egészséges érzékiség eddigi hiánya. Reméljük, senki sem vonja kétségbe, hogy a főszereplő elé táruló látvány az egészséges érzékiség kifejezője volt. S ha egyesek mégis, őket kérjük, képzeljék el ugyanezt munkaidő után, amikor a megzavartatás veszélye aránytalanul csekélyebb, viszont ehhez mérten, a jelenet aktív hőfoka sokszorosa annak, amit egy puszta csókban már át lehet élni. Tegyük még hozzá, hogy ha egy ilyen esetről számoltunk volna be — mint arról egy kitűnő demográfiai tanulmány (kéziratban) tudósít —, még mindig, ha nem is feltétlenül egészséges, de a gyakorlatban mindennapos, tehát egészen közönséges szexuális szituációra nyitottunk volna ajtót. De mielőtt ismét a szociográfia területére tévednénk, csupán annyit jegyezzünk meg, hogy ehhez képest a valóban látott csók, noha kétségtelenül intenzív volt, s eszközlőinek nem csupán ajkát, de kezét, derekát, mondhatni egész fizikumát igénybe vette — mégis csupán szelíd enyelgésnek tekinthető, játékos évődésnek, amire felfigyelni nagyobb tapintatlanság, mint elkövetni. Ez fordult meg nyilván a tanár fejében is, amikor rövid, de zavartalan szemlélődés után, amelyben ő érdeklődéssel, a főmérnök viszont megdöbbenéssel vett részt, tapintatosan visszahúzta az ajtót, helyreállítva így az erkölcs látszatát azzal a bevált gyakorlattal, hogy ami nem látszik, arról nem szükséges tudomást venni sem. Sajnos, elkésett. A főmérnök sápadtan suttogta maga elé: — Szétverem azt az uborkafejét ... Mivel a titkárnő feje a legnagyobb rosszindulattal sem volt uborka alakúnak nevezhető, a tanár szokott éleslátásával azonnal megállapította, hogy a párocska másik tagjára vonatkozik a megjegyzés. — Ha nem tévedek, ez az ön szobája... — mondta kissé sután a tanár, mert hosszú pedagógusi gyakorlata ellenére ritkán jutott hasonló helyzetbe. S mert semmi jele sem mutatkozott annak, hogy azok ott bent abbahagynák, megkérdezte: — Ki az a fiatalember, ha szabad kérdenem? — Az új főkönyvelő — felelte a főmérnök, még mindig dermedten, mire a tanár felderült: — Nagyszerű, hiszen vele beszélnem kell úgyis! — Parancsoljon — mutatott az ajtóra a másik, és Balázs észbekapott. — Pardon, elfeledtem ... — mondta zavartan. — De hiszen a gazembernek van saját titkárnője is! — méltatlankodott a főmérnök, immár magához térve, amit következő mondata is jelzett: — Ki fogom rúgni! És a tanárnak ezúttal sem volt kétsége, hogy most viszont már nem a főkönyvelőre értette. Ekkor lépett be a nyitva hagyott folyosói ajtón a középkorú hölgy, aki korábban az írógép mellett foglalatoskodott. Szemvillantás alatt átlátta a helyzetet, s ehhez mérten sápadt el, majd kezdett hebegni: — Én csak egy pillanatra .. Ide a mosdóba . .. Már vissza tetszett jönni? ... Az Évike ... — itt reménytelenül abbahagyta, mert látta, hogy későn érkezett, s őrtisztét immár végképpen elmulasztotta. Kijózanodott gyakorlatiassággal ezután odalépett az ajtóhoz és háromszor belerúgott. Néhány másodperc múlva a titkárnő dugta ki a fejét. — Mi van anya? — kérdezte, majd látva a jelenlévőket, nem is várt feleletet. — Ja, a miniszterhelyettes elvtárs! ... Mondta, hogy a főkönyvelő kartárssal is óhajt beszélni. Már ide is hívtam, hogy ne vesztegesse a drága idejét... — és kitárta az ajtót. — Micsoda gondosság... — sziszegte a főmérnök, s belépett a szobájába. Széles mosollyal nyújtotta kezét a főkönyvelőnek: — Szervusz Bélám! Ma még nem is láttalak! Mit szólsz ehhez a hőséghez ... A kávé viszont kitűnő volt. Meg kell hagyni, a főkönyvelő jó kedélyű, és kellemesen társalgó fiatalember volt. Csupán azért nem használjuk azt a kifejezést, hogyrokonszenves, mert ezzel befolyásolnánk az olvasó ítéletalkotását azokról a szereplőkről, a kis egyike pedig nyilvánvalóan nem tisztességes ember. Noha tudjuk, hogy a bűnügyi történetekben nem ritka az olvasó tudatos félrevezetése a szereplők megítélésében, hogy a leleplezés keltette meglepetés azután annál nagyobb legyen, mi nem élünk ilyen eszközökkel, mivel realisták akarunk maradni minden tekintetben, így csupán szereplőink beszélnek önmagukért, s ha ezáltal mégis sikerül elérnünk azt a benyomást olvasóinkban, hogy közülük akármelyik lehet bűnös , arról nem mi tehetünk. A tanár hamarosan belátta, hogy kénytelen együttérezni az Éva nevű titkárnővel, amikor a lány a vele szemben ülő két férfi közül azt részesítette önkéntesen kegyeiben, amelyiket ő részesített. Női szemszögből a választás teljesen indokolt volt, s csupán a munkahelyi beosztás szólhatott ellene. De amennyire a lányt Balázsnak alkalma volt megismerni, érthetőnek találta, hogy érzelmeit előnyben részesítette érdekeivel szemben. Mit lehet tenni, ilyen lány volt. (Folytatjuk) NAPLÓ Október 1 Nyolc nyelven — oroszul, angolul, franciául, németül, csehül, lengyelül, spanyolul és eszperantóul — jelentette meg a Corvina új, átdolgozott kiadásban, Mihályfi Ernő szerkesztésében és bevezetőjével, Filotipográfiájával a *Magyarország képekben* című fotóalbumot. Bartók halálának huszadik évfordulójára kamaraműveiből koncertet rendeztek Kijevben. Ugyanebből az alkalomból rendeztek zenei estet a franciaországi Alençonban. Itt Maurice Fleuret zenetudós tartott előadást, Gabos Gábor zongorázott. A nyugat-franciaországi városban magyar zenetörténeti kiállítást nyitottak meg.# Prix Italia néven nemzetközi rádiós- és tévéfesztivált rendeztek szeptember 17 és 28 között Firenzében. A magyar rádió két hangjátékát — Gyárfás Miklós és Vészi Endre művét — több rádiótársaság, így az angol, a francia és a nyugatnémet rádió is műsorára kívánja tűzni. • Siegfried Lenz Bűntelenek című bűnügyi drámájának felújításával kezdi új évadját szombaton este az Egyetemi Színpad. Az Univerzitás Heteken két díjnyertes fesztiváldarabjukat, Csokonai özvegy Karnyónéját és Balázs Béla drámai balladáját, A kékszakállú herceg várát és a múlt évad egyik legnagyobb sikerét, az... és mit fizetnek?* című politikai kabarét is felújítják. Az Alföldön folytatja vendégjátékát az NDK katonaművészegyüttese. Budapesten, a Néphadsereg Központi Klubjában tartják búcsúfellépésüket október 7-én — tájékoztatta a sajtót csütörtökön az együttes vezetője. SZÍNHÁZAK MAI MŰSORA Állami Operaház: Salome, Bolero (Környei bérlet 1.) (7) — Erkel Színház: Traviata (4. bérlet 2.) (7) — Nemzeti Színház: úri muri (7) — Katona József Színház: Az ifjúság édes madara (7) — Madách Színház: A vágy villamosa (7) — Madách Kamaraszínház: A bolond lány (7) — Vígszínház: Közjáték Vichyben (fél 8) — Ódry Színpad: Szegény Dániel (fél 8) — Thália Színház: Alkony (7) — József Attila Színház: Kemény kalaposok (7) — Fővárosi Operettszínház: Nincs előadás — Bartók Gyermekszínház (a Főv. Operettszínházban): Mátyás király Debrecenben (du. 3) — Vidám Színpad: Kicsi vagy kocsi? (fél 8) — Kis Színpad: Leszállás Párizsban (7) — Kamara Varieté: Pesti álmok (du. 6 és fél 9) — Fővárosi Nagycirkusz: A Berlini Nagycirkusz vendégjátéka (7) — Állami Bábszínház: Ezüstfurulya .Péntek, SMS, október 1. Szeged Széchenyije Vedres István emlékesete Születésének kétszázadik évfordulóján, a napokban leplezték le szobrát szülővárosában, Szegeden, a Dóm téri Nemzeti Emlékcsarnokban, kiállításon mutatják be a közművelődési palotában életművét, ünnepi előadók méltatják tevékenységét. Móra Ferenc 1923-ban még így panaszkodott emléke hiányán:Lángelme volt, és annyi nyomate maradt a köztudatban, mint egy faggyúgyertyának.« Most kezdjük Vedres Istvánt újra felfedezni. Szeged Széchenyijének emlegetjük, s méltán, hiszen előfutára és — bárha kisebb hatósugárral is — harcostársa. Felsővároson született, ahol előtte Dugonics András, utána Kálmány Lajos, sőt Dankó Pista is, Szeged representatív manjei közül többen. Szűrszabó apja taníttatta: a kegyesoskola után bölcsészetet és mérnöki tudományokat tanul Pesten, majd dunántúli nagybirtokokon gyakornokoskodik, közben bejárja nagyobb városainkat. Diplomája megszerzése után 1786-tól 1821-ig, nyugdíjazásáigSzabad királyi Szeged városának esküdt földmérője. E posztján a városrendezés első nagy alakja. A piaristáknak rendházat és iskolát, a városnak — a nagyvíz (1879) után Lechner és Pártos által átépített — székházat és kórházat, másfél kilométer hosszú fahidat, Szőregnek, Kisteleknek, Rókusnak templomot, a műemlékként őrzött Schaffer- és Dáni-ház kivételével már elpusztult magánházakat alkotott. Tettvágyát nemzedékébe, az ifjúságba akarta átejtani, fölsörkengetni őket a gazdálkodás, a műszaki fejlődés és a művészetek terén alkotó munkára. Ezért ragad tollat, s ír számunkra már meglepő végletességgel A sivány homokság használhatásáról (1825) éppúgy, mint A szegedi múzsák százados ünnepéről (1820). Minden írása a munka apoteózisa. Maaz erkölcsi és anyagi ösztönzés egységének elve az, amit Egy nemzeti jószág című írásában (1807) sürget: az állami díjak, ösztöndíjak, újítási jutalmak valósítják meg, amit ő a polgári haladás érdekében javasolt,érdempénzeket* adni a gazdálkodás, a tudomány, a technika, a művészet legszorgosabbjainak.Magyar hazánk boldogulásának legnevezetesebb kútfeje a mezei gazdaság.* Ezért nemcsak műveiben sürgeti a tanult, okszerű gazdálkodást, hanem maga is megtesz mindent, hogya példa húzza azon jókra a népet, melyekre a társadalomnak szüksége van. A szegedi tanyavilágban ő az első, akierdősítéssel köti meg a futóhomokot. s Erdész iskolát sürget, s általában hirdeti a tudás nagyságát.A tudományokban erő ivan s hatalom; azoknak érdeme dicsőség, jutalom.* Az ember kurta életét megsokszorozhatja, ha tanul.Becsesesméretek szerzett sokaságaaz, amiben áll az élet hosszúsága.* A tudást széles körűen f fogja föl: a műszaki, gazdasági képzettség, természettudományos iskolázottság mel■lett a művészetekért is rajong. [Régiségeket gyűjt, ritka gaz■ dag magánkönyvtárat gyarapít, a tanácsházban színházat rendez be — az első fűthető, [állandó téli magyar színházi termet. Tállát városa határain. Sürgeti a Tisza ármentesítését,csatornarendszer, egyebek között a Duna—Tisza csatorna megépítését (1805). Ez őriztemeg tán leginkább nevét, hiszen azóta is többször fölvetődött terve, legutóbb a felszabadulás után, s 1947-ben — nem ugyan Szegednél, ahogyan ő javasolta — egy szakkasza meg is épült. Ma ismét a szunnyad c. terv, holott a tiszai hajózás kihasználatlan lehetőségei és távlatai sürgetnék megvalósítását. Mi sem jellemzi jobban a Vedres polgárosult fölfogását,mint a kiérdemesült hűbéri- katonai építménynek, a szegedi várnak kereskedői tárházzá alakítására kidolgozotttervezete. A londoni Temze■part lebegett szeme előtt, amikor ide akarta gyűjtetni a víziúton szállítható terményeket, árukat, s innen ellátni az országot s a külföldet. Szegeda Tiszát a Dunával öszvekapcsoló új hajókázható csatornak révén Kelet és Nyugat árucsere-központjává lett terveiben. Nevét az ország délkeleti csücskében kis település őrzi máiglan: Vedresháza. Évi ezer forintért árendálja 1809-ben a várostól ezt az árterületet.IS évi várakozás után elvállalom a munkát, nem haszonért, hanem a becsületért, hogy megmutassam, miszerint nemcsak ánglus vagy hollandus, hanem magyar ember is akad, mégpedig itt Szegeden, aki a közjó előmozdítása és a hasznos példaadás végett nemcsak erejét, hanem értékeit is kockára teszi.* Mintagazdaságot létesített itt, jobbágyok helyett bérlőkkel dolgozott, belterjes kultúrákkal, dohánnyal, lennel, kenderrel, sőt gyapottal kísérletezett. Selyemgubót is tenyésztett, selyemgyárról is álmodott. Mezőgazdasági-ipari iskolát tervezett, a földművelés gépesítési lehetőségeit latolgatta. Azt írja egy helyütt: a nemzeti nyelv a legfontosabb eszköze annak, hogy országunk polgári állapotra kifejlődjék. Másutt versben így:Tudományunkban bőv aratás akkor lesz, hogyha a tanítás magyar nyelvünkön lesz.* Meglepő módon ismerte föl tehát az összefüggést a polgárosodás, a nemzetté válás és nyelvi előföltétele, a nemzeti nyelvhasználat között. A magyar nyelvnek a magyar hazában való szükséges voltát tárgyazó hazafiúi elmélkedése (1790) első munkája volt. Érezhető J lenne a kalapos király elleni visszahatás, de nem rendi, hanem polgári alapról.Nem teszi a magyart magyarrá hazája s lakó földje, hanem nyelve és természete.*Az anyanyelvvel való egyforma élés minden különbséget elölt a nemzetben: egyenlő mértékkel ízlelted a józan tudományokat és mesterségeket; a társaságokat, melyek a közjónak előmozdítására vannak, gyarapítja; a kereskedésnek járt utat készít; a világosodást (avagyis az okosodást) a könyveiknek olvasásával és könnyű értelmével még a községben is annyira felsegíti, hogy a nagyobb és alacsonyabb rendek között csak az uradalmak, nem pedig a józan gondolkodás módja csináljon különbséget.. .* Ez a demokratikus gondolat más írásaiban is fölbukkan. Nyelvünk értékeit pedig így hirdeti: -Nem oly sovány és tökéletlen a mi édes anyanyelvünk, hogy arra hazánk törvényei helyesen által ne tétetődhetnének, mert azt már tudós magyarunk megmutatták szembetűnőképpen, hogy a mélyebb tudományokra is alkalmatos és minden külföldi nyelvekkel egyetérő legyen.* Két évszázad után elavult-e életműve? Sokban persze igen. Gazdálkodási nézetei, a nemzeti karakterről, a nyelvről szóló elmélkedései csupán tudománytörténeti érdekűek, színművei, versei az irodalomtörténeti kézikönyvben egy bekezdésnyit kaptak, mintagazdasága halála után szétesett, könyvtára, gyűjteménye elkallódott. Művének más része, a vízszabályozás, az erdősítés, az akadémia létesítése megvalósult, s van, aminek megvalósulását még reméljük. Megtermékenyítette tehát korát és utókorát, eszméivel és tetteivel példát adott. Az emberi akaraterő és lankadatlan munka hőse ő, a társadalom, a haza, az emberi közösség szolgálója. Megérdemli az utókortól azt a tiszteletet, amire ő tanította kora ifjúságát. Most jer, bölcseleink hamvait tiszteljed, Virágot szórj rájuk! — Tettüket kövessed! Nagy vigasztalás az alkotó ember számára, ha hiszi: amint ő becsüli elporladt ősei emlékét, az ő neve sem vész el nyomtalanul. Vedres István öröksége nemcsak Szegeden, szülővárosában és működése színhelyén él, hanem a magyar művelődéstörténet lapjain is fennmarad. Péter László