Magyar Nemzet, 1965. december (21. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-04 / 286. szám
x,.. M5i rivar \ íim t aí - * 60 fi,lér V ^ ^ szeged £/] A HAZAFIAS N ÉP FRONT LAPJA Ki kapjon többet? Közérdekű témával folytattuk a kiadós ankét utáni beszélgetést a nagy iparvállalat műszaki klubjában. Közgazdász, mérnök, szocialista brigádvezető, művezető, áruforgalmi osztályvezető, kisebb beosztású adminisztrációs dolgozó a munkáról, pontosabban a munkaerkölcsről vitatkozott. Egyik ismerősöm, talán azért, hogy a hangulatot "fűszerezze", aranymondásokat sorolt, amelyeket a pesti aszfalt termelt ki és a gyárban — az irodáktól kezdve a műhelyeikig — gyorsan elterjedtek. Kettőt hamar meg is jegyeztem. Az egyik: "Nem a munka a lényeges, hanem az önadminisztrálás." A másik: -A munkához úgy kell hozzáállni, hogy más is hozzáférjen." Az ismeretlen szerző megállapításait — amint megtudtam — gyakran idézik a műhelyekben és az irodákban, s a célba vett lusták, lógósok, munkát mímelők általában nem szeretik ezeket a csipkelődő célzásokat. Tudjuk, bőven akad még tennivaló a munkahelyeken, hivatalokban a munkaerkölcs javításában, a munkafegyelem megszilárdításában, a kötelességek teljesítése tekintetében. Az idei évből hátralevő néhány hét jó munkája, a második ötéves terv eredményes befejezése szempontjából nagy fontosságú és tapasztalhatjuk, hogy a dolgozók nagy többsége erőfeszítéseket tesz ennek érdekében. Az élet minden területén találkozunk olyanokkal, akik tudásuk, képességük, erejük teljes latba vetésével végzik munkájukat, de sok helyen tapasztalhatjuk: akadnak, akik csak a létszámot növelik, de munkájuk keveset ér. Úgyszólván nincsen olyan vállalati tanácskozás, megbeszélés, ahol az utóbbiakról ne esnék szó. A munkások, becsületes dolgozók intézkedéseket sürgetnek a gazdasági vezetőktől a munkakerülők, lógások eltávolítására. Nem helyeslik azt sem, hogy az adminisztrációs létszám nem csökken. Nemrég egy munkaügyi tanácskozáson hallottam, hogy az ezer munkásra jutó alkalmazotti szám 1964-ben még 339 volt, az idén már 344-re növekedett. A Központi Bizottság novemberi háromnapos tanácskozásáról szóló beszámolóban azt olvassuk: »A termelésben részt vevő munkások száma a tervnek megfelelően alakult, nem sikerült azonban lényegesen csökkenteni az adminisztratív létszámot." Sokoldalúan elemezte népgazdaságunk fejlődése szempontjából a feladatokat a Központi Bizottság, a napokban pedig a Minisztertanács. A Minisztertanács megtárgyalta a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság és a munkaügyi miniszter jelentését a normarendezés végrehajtásával és a létszámtakarékossági anyagi ösztönzési rendszerrel kapcsolatos vizsgálatról. A kormány egy korábbi határozatában általános normafelülvizsgálatot rendelt el és a népi ellenőrök a vizsgálat alkalmával arra kerestek választ, hogy a végrehajtott normarendezés és az alkalmazotti létszámtakarékosság anyagi ösztönzési rendszere mennyiben segítette a munka hatékonyságának növelését. Kedvező képet kaptak a népi ellenőrök a vizsgált üzemekben a termelékenység emeléséről. A munkanormák, a teljesítménykövetelmények felülvizsgálata és rendezése, valamint a létszámcsökkentés érdekében hozott és a létszámgazdálkodással kapcsolatos egyéb intézkedések hatására a termelékenység a tervezett szintet meghaladó mértékben növekedett. A határozatban foglalt főbb követelmények megvalósultak. A munkanormák és munkateljesítmények felülvizsgálatát a legtöbb vállalat elvégezte, de a rendezés a munkáslétszámnak csupán 30—45 százalékát érintette. Tehát azokra terjedt ki, akik teljesítménybérben dolgoznak — korábban is mindig ezt a dolgozó réteget vették vizsgálat alá —, és általában nem foglalkoztak az időbérben dolgozók teljesítményével, emiatt számos iparvállalatnál béraránytalanságok, bérfeszültségek keletkeztek. Felelősség terheli az iparvállalatok gazdasági vezetőit, hogy elmulasztották a kormányrendelet néhány fontosabb pontjának végrehajtását. A kormányrendelet a nem normázott munkaterületek rendezésére is tartalmazott előírásokat. Pedig nagy tartalékokat rejteget az alkalmazotti, egyéb teljesítménybéres, időbéres munkaterületek tüzetes vizsgálata, a korábban hozott rendelkezések érvényre juttatása. A vállalatoknál az alkalmazotti létszámhoz tartozik a mérnök, a könyvelő, a pénzügyi, áruforgalmi dolgozó, a titkárnő, a hivatalsegéd, a kifutó stb., tehát a teljes műszaki, gazdasági és segédszemélyzet. A technika előrehaladásával a műszaki létszámot feltétlenül növelni kell, mind több mérnökre, technikusra lesz szükség, de sor kerül majd az adminisztrációs munka gépesítésére is. Jelenleg a legtöbb helyen nem szívesen különítik el a kimondottan adminisztrációs dolgozókat a többi alkalmazotti kategóriától, holott erre szükség van. Az észszerű munka azt is megkívánja, hogy az ügyintézést egyszerűsítsék, a felszabaduló munkaerőket helyezzék olyan munkakörbe, ahol érdemleges feladatokat láthatnak el vagytegyenek fel helyükre mérnököket, technikusokat, munkásokat. Kedvezően érződik a normarendezés hatása a termelékenység növekedésében, de még számos feladatot jobban kell megoldani, hogy az eredmények tovább javuljanak. A többi között a műszaki-szervezési és technológiai intézkedéseket hatékonyabban kell alkalmazni. Sok vállalatnál a gazdasági vezetés — egyéb elfoglaltsága mellett — nem tud mélyrehatóan foglalkozni a munka- és bérügyekkel, a munka- és üzemszervezés irányításával, ellenőrzésével. A bér- és a normarendezés döntően ma még a különböző osztályok feladata. A gazdasági vezetők elmulasztották a hozott intézkedések átfogó irányítását és ellenőrzését. Nyilván ez az egyik oka annak, hogy valamennyi minisztérium vállalata megtakarított béralapot. Felmerült a kérdés: helyes-e az ilyen takarékosság? Sok vita folyik erről az üzemekben, a minisztériumokban, a felső fórumokon. A kormány takarékossági határozata — mint ismeretes — nem egy évre szól. Nem 1965-re szóló feladat, hanem egész szocialista építésünk és gazdálkodásunk állandó jellegű követelménye. A kormány takarékossági intézkedéseit továbbra is széles területen kell érvényesíteni, mindenhol fel kell lépni a pénzkidobás, a pocsékolás, a pazarlás ellen. Arra nem kaptak utasítást az igazgatók, főkönyvelők, munkaügyi osztályvezetők, egyetlen gazdasági vezető sem, hogy bért takarítsanak meg. Ellenkezőleg, az szerepel az utasításban, hogy a megtakarított bér egy hányadát fordítsák a dolgozók ösztönzésére, a legjobban dolgozók bérének javítására. Sok gazdasági vezető nem használta fel az említett béralapot amunkában legjobban kitűnt fizikai, műszaki, egyéb beosztású dolgozók bérének növelésére, mert a régi, beidegzett, maradi szokás keretei közül nem szívesen lép ki. A jó munka ösztönzése pedig megköveteli, a megtakarított bér megfelelő hányadát adják a legjobbaknak. A bérjavításoknál pedig ugyancsak alkalmazzák azt a helyes elvet, hogy a béremelés alapja a végzett munka, a nagyobb áldozatvállalás legyen. Annak adjanak több fizetést, aki többet dolgozik, aki a legjobban megérdemli. Kállai Gyula, a kormány elnöke az országgyűlés legutóbbi ülésén szólt a jogok és kötelezettségek egységéről. "A legfontosabbnak azt tartjuk — mondotta —, hogy mindenütt biztosítsák a jogok és a kötelezettségek egységét, s hogy a szocialista elosztás elvének megfelelően az részesüljön nagyobb arányban a javakból, aki létrehozásukért a legtöbbet tette, aki többet és jobban dolgozott a VI. Isival Befejeződött Franciaországban az elnökválasztási kampány Holnap választanak | A külpolitikai helyzet | 1 A BRIT KÜLÜGYMINISZTER MOSZKVAI TÁRGYALÁ-*•SAI pénteken, a közös közlemény aláírásával befejeződtek és Stewart még tegnap este visszarepült az angol fővárosba, miután négynapos moszkvai tartózkodása során többször és hoszszan tanácskozott szovjet vezetőkkel, köztük Kosziginnal, Mikojannal és Gromikóval. Stewart ugyan azzal a kijelentéssel búcsúzott, hogy "a légkör melegebb volt, mint vártam", ez a megállapítás azonban inkább az angol belpolitikával függ öszsze, semmint a moszkvai tárgyalásokkal. A brit külügyminiszter eszmecseréire az a körülmény nyomta rá bélyegét, hogy a Wilson-kabinet azonosítja magát Washington vietnami politikájával, márpedig ezen az alapon nincs sok lehetőség az együttműködésre. Az MTI moszkvai tudósítója meg is jegyzi, hogy a feszélyezett hivatalos érintkezések ellensúlyozására Stewart fokozottan törekedett nyilvános szereplésre. Csütörtökön szovjet újságírók százfőnyi csoportjával találkozott, majd a moszkvai televízióban fejtegette kormánya politikáját, pénteken pedig nemzetközi sajtóértekezletet tartott,ahol ismét az Egyesült Államok vietnami agressziójának védelmezésére vállalkozott. Az "atlanti hűség" egyébként nemcsak a brit kormányt hozza nehéz helyzetbe, hanem az olaszt is, miként azt az olasz parlament külpolitikai vitája bizonyítja. Az MTI bonni tudósítójának jelentéséből kiderül, hogy Moróhoz hasonlóan Erhard kormányát is pártviszály foglalkoztatja: a nyugatnémet pártok a kancellár washingtoni látogatásán felvetendő legfontosabb kérdésben, az atomfelfegyverzésben nem értenek egyet. Az amerikai fővárosban a nyugat-európai problémákat pillanatnyilag háttérbe szorítják a vietnami fejlemények. A Pentagon 300 000 főre emeli a csapatok létszámát és nehéztüzérséget vezényel Vietnamba, mert a jelenlegi erőkkel képtelen megbirkózni a partizánokkal. AZ AFRIKAI EGYSÉGSZERVEZET RENDKÍVÜLI ÜLÉSE fontos döntéseket hozhat Rhodesia ügyében. Ha az etióp császár megnyitó beszédéből következtetni lehet a születő határozatokra, akkor radikális akciókra lehet számítani. Ez lehetett a véleménye annak a ghánai újságírónak is, aki Stewarttól moszkvai sajtóértekezletén arra kért választ, mi lesz a Wilsonkormány álláspontja, ha az afrikai országok katonai támadást indítanak a Smith-rendszer ellen. A külügyminiszter szerint ez "katasztrofális fejlemény lenne. E válaszból látható, hogy eredeti felfogása van Stewartnak a katasztrófáról: szerinte nem az a katasztrófa, hogy Rhodesiában vérrel-vassal védik a fajvédő rendszert, hanem az, ha a négymilliónyi, rabságban tartott afrikait testvérei megpróbálnák felszabadítani. Az esetleges afrikai intervenció újabb bonyodalmakat okoz London számára. Az MTI londoni tudósítója meg is jegyzi, hogy brit repülőgépek Zambiába vezénylése voltaképpen nem is annyira a Smith-rezsimnek szól, mint inkább az afrikai akcióknak akar elébe vágni. Könnyen lehetséges, hogy van öszszefüggés Rhodesia és a kongói események között. Mobutuék, mint erre a Pravda pénteki száma rámutat, újult erővel vetették rá magukat a hazafias erőkre és igyekeznek "temetői csendet" teremteni az országban, még mielőtt a Smith ellen indítandó közös afrikai akció "veszélyes precedenst" teremt . Holnap választ elnököt Franciaország Sartre Mitterrand mellé Alit, a gaulleisták össztüze a jobboldali jelöltekre Párizsból jelenti az MTI. A francia EP a választási kampány befejezése előtt újabb felhívásban szólította fel a választókat, hogy december 5-én Francois Mitterrandra szavazzanak. Figyelemre méltó, hogy Jean Paul Sartre, aki a Les Temps Modernes című folyóiratában eredetileg Mitterrand jelöltsége ellen foglalt állást, a Le Monde-hoz intézett levelében bejelenti, hogy a baloldal jelöltjére fog szavazni. Sartre két okkal indokolja döntését: az egyik, hogy de Gaulle győzelme az első fordulóban bizonytalanná vált, a másik, hogy minél több szavazattal előzi meg Mitterrand Becauet-t, annál kedvezőbbek a népfront kilátásai. De Gaulle hívei a kampány utolsó napjaiban erőteljes ellentámadással igyekeztek elhárítani a "ballotage, azaz a második választási forduló veszélyét. Bár a kormány kezdetben azt hangoztatta, hogy tagjai nem avatkoznak be a választási harcba, az utolsó 48 órában csaknem valamennyi miniszter nyilvános gyűlésen szállt szembe a degaulleista rendszert és politikáját ért súlyos bírálatokkal. De Gaulle hívei különösen a jobboldali szavazatokért harcoló ellenjelöltekre összpontosították a tüzet, így leleplezték a választók előtt, hogy Lecarnet költséges választási kampányát külföldről pénzelik, Tixier-Vignancour pedig a John Birch-társaságtól, az amerikai fasiszták szervezetétől kapott anyagi támogatást. Szombaton már szünetel a választási harc, mert a törvény szerint a szavazást megelőző napon tilos mindenfajta propaganda. De Gaulle tábornok, a Francia Köztársaság elnöke pénteken este mondotta el második televízióbeszédét az elnökválasztási kampány keretében, s ebben programját vázolta, majd befejezésül a választók bizalmát kérte. Rendkívüli AESZ-ülés Addisz Abebában• Afrika elfogadja Smithék kihívását Halié Szilamié ■ „rosszindulatú daganat eltávolítását" sürgeti Addisz Abebából jelenti a TASZSZ. Az etióp fővárosban pénteken megnyílt az Afrikai Egységszervezet miniszteri tanácsának rendkívüli ülésszaka. Csaknem valamennyi független afrikai ország elküldte képviselőit Addisz Abebába, hogy megvitassa, milyen intézkedéseket tehet Afrika a rhodesiai helyzet rendezésére, milyen választ adjon arra a kihívásra, amelyet Smith fajüldöző rendszere intézett az afrikai népekhez. Az ülésszak zárt ajtók mögött folyik le, de jól értesült körökben úgy vélik, azokat a javaslatokat tűzik napirendre, amelyeket az Egységszervezet katonai bizottságának most véget ért ülésszaka hagyott jóvá Rhodesiával kapcsolatban. 1. Hailé Szelasszié, Etiópia császára a miniszteri tanács ülését megnyitó beszédében hangoztatta, hogy a rhodesiai helyzet komoly kihívás az Afrikai Egységszervezet címére. A császár hozzáfűzte, hogy Smith klikkje nemcsak az afrikai államok függetlenségét veszélyezteti, hanem Angola, Mocambique, a Délnyugat-afrikai és a Dél-afrikai Köztársaság népeinek felszabadító mozgalmát is. Az uralkodó felszólította a világszabadságszerető népeit, "távolítsák el ezt a rosszindulatú daganatot az emberiség szabadságának és egyenlőségének testéről". Újabb brit sakkhúzás London ellenőrzési jogot akar a zambiai repülőterek felett A tory jobbszárny frontális támadásra készül a kormány ellen Londonból jelenti az MTI. A lusakai egyezmény , amely szerint Anglia megígéri, Zambia pedig megengedi a brit légi haderő egységeinek állomásozását Zambiában a londoni értelmezés szerint lényegileg az afrikai országok segélyajánlata ellen irányuló brit sakkhúzás. Anglia ezzel elnyerte a rendelkezést Zambia összes repülőtere felett, és így megakadályozhatja, hogy például egyiptomi MiG vadászrepülőgépek telepedhessenek meg Zambiában, vagy bármiféle nemzetiségű csapatokat szállíthassanak légi úton Zambiába. Ian Smithnek azt a fenyegetését, hogy felrobbantja a Kariba-gátnál levő erőműveket, ha ellenséges hadműveletekre kerül sor Rhodesia ellen, egyelőre megjegyzés nélkül hagyják Londonban, ahol nyilván jól tudják, hogy nem lesznek ilyen "ellenséges műveletek", legalábbis angol részről nem. A brit kormány célja egyszersmind ellensúlyozni a Kaunda elnökre gyakorolt nyomást, amely afrikai segély elfogadását sürgeti. Hogy Kaunda elnök mindazonáltal fenntartotta azt a jogát, hogy más országok csapatait is segítségül kérheti, londoni értelmezés szerint engedmény a zambiai kabinet erélyesebb eljárást sürgető tagjai felé, amit a brit kormány azzal ellensúlyozhat, hogy fenntartja teljes cselekvési szabadságát a "jövendő katonai akciók tekintetében". A brit kormány azért is tartotta fenn magának a feltétlen és korlátlan rendelkezési jogot Zambiába küldendő légi haderejével kapcsolatban, hogy tökéletessé tegye rendelkezését Zambia összes repülőterével. Az angol belpolitikai életben közben ismét fellángoltak a harcok. A konzervatív párt nemzetközösségi bizottságának ülésén Harold Julián Amery és még négy, a párt jobbszárnyához tartozó képviselő szenvedélyesen sürgette a pártvezetőséget: az alsóházban indítson frontális támadást a kormány rhodesiai politikája ellen. A Reuter és az AP jelentése szerint pénteken megérkeztek Zambiába, Lusaka repülőterére az első angol légi egységek. Késő esti hír szerint Bottomley nemzetközösségi miniszter pénteken délután Lusakából Nairobiba repült, anélkül, hogy sikerült volna elfogadtatnia Kaunda elnökkel a brit feltételeket. Kaunda elnök péntek délután telefonon interjút adott a British United Press londoni irodájának. *A telefoninterjú során Kaunda kijelentette: "Csak abban az esetben járul hozzá, hogy brit csapatok Zambia területére lépjenek, ha azok átkelnek a Zambézin és átveszik a Kariba-erőmű őrzését." Kitérően válaszolt arra a kérdésre, hogy igénybe veszi-e az afrikai országok felajánlott katonai segítségét, ha nem sikerül megegyeznie Londonnal. Kijelentette, hogy nem kíván elébevágni az Addisz Abeba-i értekezlet határozatainak, de fenntartja azt a jogát, hogy bármikor kérje a brit légikötelék visszavonását.