Magyar Nemzet, 1965. december (21. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-03 / 285. szám
4 FOLYÓIRATSZEMLE Beszámolót közöl a MAGYAR TUDOMÁNY 9. száma arról a tudományos ülésről, melyet a szocialista tudat kialakításának kérdéseiről rendeztek. Egy bekezdés a beszámolóból: «Új marxista társadalomtudományi munkások százai nőttek fel, s őket nevelve, velük kölcsönhatásban régi szaktudósok kerültek közelebb a marxizmushoz, vagy lettek a marxista tudomány kiváló művelőivé. Ma úgyszólván minden területről elmondhatjuk, hogy van egy olyan marxista szaktudós réteg, amely gondoskodni tud arról, hogy a marxizmus további térhódítása ne az illető tudományterületen kívülről ható, hanem belülről erjesztő erővel menjen végbe." A Tudományos Akadémia folyóiratának e számában feltétlenül megérdemli a figyelmet Takács József »Kutatástervezésünk problematikája« című tanulmánya is. A szerző behatóan vizsgálja az úgynevezett "►beszámolási rendszer" előnyeit és hátrányait, s konkrét példák segítségével veti fel a bürokratizálódás veszélyét. Takács szerint "a kutatást már nem lehet alárendelni az idő tényezőjének", és leszögezi: másképp áll a kutatástervezés ügye a társadalomtudományoknál, és megint másképp a természettudományos kutatóhelyeken. Ugyancsak tudományszervezési kérdésekről szól a folyóirat 10. számában — Erdey- Grúz Tibor, az Akadémia főtitkára. Azt vizsgálja, milyen feladataik vannak a kutatóintézményeknek a szakemberképzésben. Az intézeteknek, kutatócsoportoknak és laboratóriumoknak fejlődésük első időszakában nagy gondot okozott saját gárdájuk kinevelése.Az utóbbi időben azonban már számos kutatóintézmény elérte azt a nagyságot, amelyen létszámának eddig gyors növekedése lelassul, esetleg időlegesen meg is áll. Ez lehetővé teszi, hogy a kutatóintézmények most már rendszeresen bekapcsolódjanak más intézmények részére való szakemberképzés legfelső szintjébe is." A cikk szerint a gyakornokok és segédmunkatársak csak átmenetileg tagjai a kutatóintézményeknek, rájuk később másutt is számíthatnak. Egy nagyobb írásra figyeltünk fel a széd" nagy — "hosszú távra szóló" — témái. Ám, ezek mellett ott vannak "a kultúra területének a témái is, mert olyan értékekre vonatkoznak, amelyeket a történelem és a civilizáció sok évszázados fejlődése hozott létre." Meggyőző érveléssel bizonyítja be Gruppi, hogy a monopolista koncentráció folyamata valójában nemcsak a kapitalista elidegenülés következményeit viselő, konkrét személyiség ellen fordult, hanem a keresztény "■absztrakt ember" fogalma ellen is. »Az emberi személyiség egységének, az embernek önmagával és a természettel való egységének a megvalósulása a kommunisták és katolikusok vitáinak és találkozásainak közös témája is. Közös az új humanizmus keresése is. Az ember problémája ugyanis ma másképpen merül fel, mint a reneszánsz idején." Gruppi méltatja XXIII. János avégett tett erőfeszítéseit, "hogy az egyház alkalmazkodjék a mai világ valóságához" és rámutat arra is, hogy »ma olyan próbálkozásoknak vagyunk tanúi, amelyek mérsékelni akarják XXIII. János pápa intézkedéseit". Ez azonban — a többi nehézségekkel együtt — nem indíthatja sem türelmetlenségre, sem a dialektika elhanyagolására a marxista kutatókat. Mert ha akadozva is, de kezdenek beérni a "dialógus" feltételei a demokratikus ateista és a demokratikus katolikus erők között. Két olyan tanulmányt közöl — a többi mellett — a azokra a problémákra, amelyeket ezek az írások felvetettek. A két említett cikkből is kitűnik, mennyire időszerű volna már filozófia és ideológia összefüggéseinek megnyugtató tisztázása. A marxizmus— leninizmus eddigi nagy eredményei alapján világosan kell szembenéznünk korunk fogalmaival. Ehhez pedig vitázni kell... Kénytelenek voltunk már megemlíteni: a Valóság nemegyszer nehézkes, gondatlan fordításban közli külföldi szerzők tanulmányait. Az Althusser-tanulmányból való egyik idézetünk is ezt bizonyítja, de bizonyíthatnánk — sajnos — igen hosszan. Valamely fordításnak kétségkívül úgy kell visszaadnia egy tanulmányt, ahogy azt szerzője megírta: érdekesen vagy elvontan. De semmi esetre sem — magyartalanul. És hadd jegyezzük meg azt is, hogy Rozsnyai Ervin gondolatgazdag tanulmányában (Az esztétikai tárgyról ") is nyilvánvaló, értelemzavaró sajtóhibákat fedeztünk fel. A folyóirat fejlődése — s a különösen érdekes legújabb szám— nyomatékosan fel kell hogy hívja a szerkesztők figyelmét ezekre az úgynevezett "technikai apróságokéra. A. G. VILÁGOSSÁG legutóbbi, 11. számában. A tanulmányt Luciano Gruppi, az Olasz Kommunista Párt ideológiai osztályának vezetője írta. Olaszországban ugyanis megjelent egy érdekes tanulmánygyűjtemény — »Il dialogo alla prova«, azaz "Párbeszéd a próbakövön« címmel —, amely talán nemzetközi viszonylatban is az első olyan mű, amelyet kommunisták és katolikusok közösen írtak. A gyűjtemény által felvetett kérdésekhez — milyen síkokon folyhat katolikusok és kommunisták dialógusa, milyen problémakörökre vonatkozhat, hová vezet — szól hozzá Gruppi. És bár — mint azt a Világosság leszögezi — "hazánk történelmileg kialakult helyzete eltérő az olasztól", Gruppi írása tanulságokkal szolgál számunkra is. Az olasz kommunista ideológus óva int mind a "kommunista gőg«-től, mind pedigaz olyan egyetértéstől, amely a kétértelmű eklekticizmusok és a belső ellentmondásokban szenvedő szintézisek kereszteződésének eredménye." Az eltérő eszmei előzményekből való kiindulás — fejtegeti — semmiképp sem lehet akadálya annak, hogy mind a katolikusok, mind a kommunisták ne tegyenek magukévá bizonyos közös törekvéseket. "Olyan nagy alternatívával állunk most szemben, amely napjainkban radikálisan szól bele az emberiség sorsába: a háború és a béke alternatívájával ... És az emberi méltóság megalázásának ezer és ezer módját láthatjuk ott, ahol még nem valósult meg a nemzeti függetlenség, vagy ahol a fajelmélet megkülönböztetést tesz az alkotmány normái szerint egyenlő emberek között...Gruppi szerint ezek a "párbe- VALÓSÁG 11. száma, amelyek nyíltan ugyan nem vitáznak egymással, ám amelyek a szocialista humanizmus, a marxista antropológia, s az ember korszerű fogalmának kétféle megközelítését képviselik. Az egyik írásnak — amely a "Marxizmus és hurmanizmus" címet viseli és amelyet társadalomtudományi folyóiratunk a franciaNouvelle Critique-ből vett át — Louis Althusser a szerzője. Althusser azt állítja, hogy a "szocialista humanizmus" fogalom-kapcsolás elméleti egyenlőtlenséget rejt magában, mert "a marxista felfogás szerint a szocializmus fogalma valóban tudományos fogalom, de a humanizmus fogalma csak ideológiai fogalom". A szerző nem azt a valóságot vitatja, amelyet a szocialista humanizmusnak jelölnie kell, hanem azt állítja: a marxizmus szakítás minden filozófiai antropológiával. "Annak megértéséhez — írja Althusser —, hogy Marx mi gyökeresen újat hozott, tudatában kell lenni annak az elméleti forradalom mélységének, amelyet a történelmi materializmus magában hordoz és jelez. Csak ezen az alapon lehet meghatározni a humanizmus helyzetét, el kell vetni elméleti célkitűzéseit, és el kell ismerni ideológiai, gyakorlati funkcióját." Kísérletet tesz rá, hogy meghatározza az ideológia fogalmát, amely nem valamiféle "múló jellegű történelmi kinövés", ám — mint írja — "mélységesen tudattalan valami, még akkor is, ha (mint a Marx előtti filozófiában) átgondolt formában jelentkezik". Althusser szerint az a tény, hogy a szocialista humanizmus napirenden van — és hogy "ennek az ideológiának jó okai vannak" —, "nem szüntetheti meg semmiképpen óvatosságunkat, nehogy az ideológiai és a tudományos elmélet összekeverésének hibájába essünk". Ágh Attila tanulmánya — "Marxizmus és antropológia« — az antropológia, az embertan tudománya történelmi fejlődésének vizsgálatán keresztül — azt igyekszik bizonyítani, hogy van marxista filozófiai antropológia és "a kommunizmus elmélete mint antropológia az emberi emancipáció, az emberi felszabadulás, az elembertelenedett állapotok és az önmagával meghasonlott ember meghaladásának elmélete". Ágh Attila azt állítja, hogy a humanizmus nem ideológiai, hanem filozófiai fogalom és hogy "a marxizmus az a filozófia, amely legfőbb értékké emeli az embert, a humanizmust, az emberközpontúságot teszi alapelvévé". Reméljük, a Valóság folytatja Althusser és Ágh Attila "dialógusáét, s kitér még MnwNrWt _ NAPLÓ December 3 Képzőművészeti könyvekből, albumokból karácsonyi kiállítás és vásár nyílt meg csütörtökön a Divatcsarnok Lotztermében. A kiállítást Perneczky Géza művészettörténész mutatta be a sajtó munkatársainak. A kiállítás vásár érdekessége, hogy aki 50 forintnál nagyobb összegért vásárol könyvet, annak díjtalanul házhoz szállítják az ajándékot. A 420—750-es telefonszámon pedig mindennap 10- től 19 óráig tanácsadó szolgálat állt az érdeklődők rendelkezésére. 02 Ma nyílik meg Remsey Jenő tárlata Párizsban. A nyolcvanéves festőművész Gödöllőn él, s néhány esztendő óta ez már a második párizsi kiállítása. A tárlat december 12-ig lesz nyitva. A müncheni Állami Opera lemondott hagyományos szilveszteri Denevér előadásának új rendezéséről, mert a Heinz Rosen főrendező az ellene irányuló újnáci támadások következtében idegösszeomlást kapott. És Csohány Kálmán grafikusművész kiállítása december 5-én, vasárnap délben nyílik meg a szegedi Móra Ferenc Múzeumban. Megnyitót mond Supka Magdolna művészettör- tténész. Év végi szórakoztató műsorok a televízióban Az év utolsó hónapjában több szórakoztató műsort sugároz a televízió — közölte tegnapi tájékoztatóján Gellért Endre, a tévé szórakoztató- és filmosztályának vezetője. Gazdag lesz a karácsonyi műsor: 24-én mutatják be Fekete Gyula Édesmama című tévéjátékot, majd szórakoztató zenés irodalmi műsort sugároznak. Karácsony első napján a többi között bemutatják Hegedűs Géza Mátyás király Debrecenben című ifjúsági tévéjátékát, este a Ludas Matyi munkatársainak írásaiból összeállított vidám műsort és a Bajazzók opera keresztmetszetét. Az ünnep második napján Pablo Casals Jászol című oratóriumának tévéfelvételét közvetítik. Este Kristóf, a magánzó címmel Rideg Sándor vidám írásai nyomán készült tévéjátékot mutatnak be. A szilveszteri műsor előreláthatóan fél nyolckor Strauss Denevérének tévé-változatával kezdődik. A színes szilveszteri programban szerepel revüfilm, magyar nóta est és Róna Tibor új kabaréja. Úts angol bűnügyi filmsorozat indul decemberben Edgar Wallace műveiből.. A régi mozik műsorából az Aki szelet vet és René Clair Holnap történt című filmje emelkedik ki. Bemutatják januárban az NDK ötrészes bűnügyi tévéfilmsorozatát, címe: A nyomok a hetedik mennyországba vezetnek. December 13-án a párizsi Champs Elysées színház gálaestjét, január 1-én a bécsi televízió hagyományos Strausskoncertjét veszi át a tévé. Mensáros László előadóestje az Egyetemi Színpadon Vers és próza, végrendelet és kiáltvány, levél, kérvény, publicisztika, apróhirdetés, filmnovella és zene találkozott Mensáros László előadóestjén az Egyetemi Színpadon. Találkozott, hogy kérdezzen és feleljen, hogy egymást kiegészítve, egymásra és egymásba épülve valljon a XX. századról, a kor emberének nagy kérdéseiről. Egy többtételes szimfónia születésének lehettünk tanúi és társszerzői. Mert Mensáros László néha csupán félszavakkal, utalásokkal, egy-egy tekintettel, hangszínváltással vallott századunkról, s a gondolatot a nézőtéren kiváltott hatás erősítette és sokszorozta meg. Filmszerű vágásokkal követték egymást műalkotások és megdöbbentő dokumentumok, amelyek között nem volt taps-szünet. Vitt, sodort ez a szilárd, szinte matematikai pontossággal felépített gondolat- és érzés-szintézis. Lelkesedés és csalódás, várakozás és elfáradás, akarás és elutasítás látszólagos kuszasága mögött ott feszült a humanista ember harmóniára törő, rendezni vágyó logikája. Mondanivalójának kifejezésére a cinema verére emlékeztető módszerrel érzékeltette költészet és valóság elválaszthatatlan kapcsolatát. Derkovits Gyulának az 1930-as festőművészeti díjra felterjesztett kérvénye elé egy korabeli lapból vett rövid cikket, a második világháborút idéző versek elé Bartók Béla 1938-ban írt levelét, Radnóti Hetedik eclugája elé egy párizsi börtöncella 1942-ben kelt falfeliratát, egy néhány soros, sikoltásszerű Pilinszky-vers elé egy emberhamvasztó kemencéket gyártó cégnek az auschwitzi SS-főparancsnokságra küldött levelét, Görgey Gábor verse elé egy Magyar Nemzetben megjelent házassági hirdetést, Vas István töprengő lírája elé Komlós János szatirikus publicisztikai írását illesztette. A háromrészes est Fellini szavaival, a Nyolc és fél fináléjával, s a közben felcsendülő cirkusz-muzsikával zárult. Annak a művésznek a szavaival, aki filmje végén úgy érezte, megtalálta önmagát Mensáros László valóban megtalálta saját versmondó stílusát. És talán valamivel többet is. Példát adott hogyan kell felépíteni egy irodalmi estet, és mi a különbség színész és versmondó között Elérte hát a legtöbbet, amit előadóművész kívánhat: a tartalom és forma, a válogatás és tolmácsolás olyan feszültséget tudott teremteni, amellyel előadóesten ritkán találkozhattunk. Aki részese volt ennek az estnek, joggal méri ezután az eddiginél magasabb mércével az előadóművészetet, különösen pedig az önálló előadóesteket. Heimann Ildikó , Mensáros László előadóestje A XX. század irodalma címmel Surányi Ibolya szerkesztésében induló sorozat bevezetője volt. Az estet december 12-én megismétlik. Tíz éve halt meg Arthur Honegger, a világhírű zeneszerző. Ebből az alkalomból Párizsban, a Champs Elysées Színházban a Conservatoire zenekara ünnepi hangversenyt rendezett Jorge Bodau vezényletével. A koncerten megjelent Honegger özvegye is. .Péntek, 1965. december 3. Négy este a varsói operában Az építészeti és technikai csodáról, az új Nagyszínházról a Magyar Nemzet november 5-i cikke híven beszámolt már: ebben a kolosszális méretű és káprázatos felszerelésű épületben, a mai Európa egyik legnagyobb és legkorszerűbb színházában kezdte működésének új fejezetét a varsói opera november 20-án, a lengyel nemzeti színjátszás kétszázadik évfordulóján. Kétezer főnyi közönség, s köztük ötszáz, Európa minden tájáról érkezett vendég négy premiert nézhetett végig, négy egymás után következő estén: Moniusiko "Szellemkastély"-át és "Halká"-ját, Lubomir Rózycki "Pan Twardowski" című balettjét, Szymanowski "Roger királykát. A nemzeti romantika alkotásai mellett Szymanowski műve századunk tízes éveinek lengyel operaművészetét képviselte — természetes (s a külföldi látogató számára is magától értetődő), hogy a színházavató műsor a nemzeti operarepertoár reprezentatív darabjaiból tevődött össze. Négy előadás nemcsak a lengyel operairodalomból, hanem egyben a varsói opera művészi teljesítőképességéről is ízelítőt adhatott a nemzetközi közönség számára; ízelítőt — ha talán nem is teljes és átfogó képet e teljesítőképesség egészéről, "tartalékairól", valamenynyi művészi lehetőségéről.Négy darab közül a Halka az is egyetlen ismerős a magyar közönség számára: az ötvenes évek elején nálunk is játszották. Dramaturgiája, szerkezeti felépítése a többi darabhoz viszonyítva a legszilárdabb; drámai súlya felülmúlja a többiekét — az ünnepélyes megnyitóra mégsem ezt a művet, hanem Moniuszko romantikus vígoperáját, a Szellemkastélyt választották, mert (vendéglátóink felvilágosítása szerint) polonéz dallamosságával és ritmikájával, áriáinak hangvételével tisztábban képviseli a lengyel közönség számára a nemzeti zene stílusát. Rózycki Pan Twardowski-ja évszámával a XX. századhoz, zenéjének hangvételével azonban lényegében még a XIX. század stílusához tartozik, s lengyel nemzeti változatban betölti a nagy romantikus mesebalett szerepét. Ebben a darabban, a balett táncosain kívül, maga a színpad aratta a legnagyobb közönségsikert, szcenikai változatosságával s a modern színpadtechnika "varázslataival". Szymanowski 1919-ből való történelmi balladája, a Roger király (amelynek cselekménye, miliője a XII. századi Szicíliába vezet vissza) már a Wagner, Muszorgszkij és Debussy utáni korszak zenei nyelvjárását és dramaturgiai elképzeléseit hasznosítja. A legsikerültebb rendezést, a legízlésesebb (s a szcenikus és rendező "képzőművészeti" látásmódjára valló) színpadképeket ebben az előadásban láthattuk. Az operaelőadások főbb szerreplői közü jó néhány énekes számunkra már budapesti vendégfellépésekből is ismert: Krystyna Szczepanska, Bogdán Paprocki, Andrzej Hiolski, Bernard Ladysz, Kazimierz Pustelak, a mai varsói énekesgárda vezető nevei. Jegyezzük még ide Halina Slonickának, a Szellemkastély egyik női főszereplőjének, Halina Sloniowskának, a Halka címszereplőjének, Hanna Rumowskának, a Roger király női főszereplőjének nevét Ebből az együttesből és utódaikból kell hogy előbb-utóbb kinevelődjenek majd a lengyel operajátszás új, nagy énekes-egyéniségei. Egy-egy név közülük, például Bernard Ladyszé, a kitűnő basszbaritoné ma is nemzetközi csengésű már. A kiegyensúlyozott és megbízható színvonal, a kultúra és lelkiismeretes felkészülés különben valamennyi bemutató szereplőire jellemző volt. Ugyanez vonatkozik az előadások néhány más művészi tényezőjére is: a karmesterekre, a felkészült és fegyelmezett zenekarra például. Az ünnepi avatóelőadást Witold Rowicki, a világszerte jól ismert lengyel karmester, a varsói opera új főzeneigazgatója vezényelte; a hét következő estén Zdzislaw Górzynski, a negyedik premieren Mieczyslaw Mierzejewski állott a zenekar élén. Tompás új színházukért joggal irigyelhetjük a varsóiakat — operaegyüttesük mégsincs minden szempontból könnyű helyzetben. Ahogyan az elején említettem: "új fejezetet nyitottak", s ez az új fejezet teljesen tiszta lappal, elölről kezdődik: a repertoár kiépítésének gondja, hosszadalmas feladata még előttük áll. Régi, szerényebb épületükből, ahol a háború óta, évtizedekig "ideiglenesen" játszottak, semmit sem hoztak magukkal. A most frissen bemutatott négy előadáshoz az idei évadban még négy vagy öt bemutató csatlakozik. Csak három-négy év alatt épülhet ki majd teljesen az évi repertoár mintegy negyven darabból álló törzse. A műsorgondokon vendégprodukciókkal, vendégegyüttesek meghívásával is enyhíteni szándékoznak majd, s aztán a kihasználás egyéb lehetőségei is kézenfekvően adódnak: a Nagyszínház fogalma nem korlátozódik kizárólagosan és szükségképpen az opera műfajára. Olyan nagyszabású és reprezentatív drámai-színházi produkció, mint Madách Ember tragédiájának jövőre tervezett varsói bemutatója, szintén erre a pazar lehetőségű színpadra kívánkozik. Az új színház lehetőségei is az ihlet forrásaivá válhatnak: az új színház légköre, "genius loci"-ja előbb-utóbb életre hívhat egy új színházi stílust is, s magához vonzhatja majd a jövő nagy rendező-egyéniségeit, színházi alkotóit és vezetőit, akik mindezt szuverén művészi tettre váltják majd a Nagyszínház operaszínpadán. A lengyel színházi kultúra általános fejlettsége ebből a szempontból legalábbis biztató lehetőségeket ígér. Ez a színházi kultúra méltán jó hírű, s ezt most — ha futólagosan is — a személyes benyomások is igazolták. Ha csak arra a két próza-színházi előadásra hivatkozom, amelyet, mintegy véletlenszerűen megnézhettem: Moliére Don Juanjára, egy Visztula-túlparti "külvárosi" kis színházban, vagy a varsói Nemzeti Színház színpadán látott XVII. századi bibliai témájú lengyel moralitásra, József életére, ezekkel a példákkal a lengyel színjátszó- és rendező-művészet európai horderejű művészi fejlettségéről kell számot adnom. Ilyen színházi kultúra közegében és művészi versenyében joggal képzelhető, hogy ez a "környezet" nem lesz hatástalan a Nagyszínház jövőjére és további művészi útjának perspektíváira sem. A háború és a szinte teljes pusztulás hátrahagyott évtizedei óta mindmáig lépten-nyomon új fejezetek nyílnak a varsóiak életében; a látogató számára bámulatos "új fejezetként" hat a sok négyzetkilométeres rom-tenger helyébe épült modern, milliós nagyváros önmagában is. A lengyel művészetnek ehhez a legújabb fejezetéhez az elmúlt napok fényes megnyitó ünnepségeinek minden vendége, aki vendéglátóink barátságát és őszinte figyelmességét élvezte, csak teljes rokonszenvvel kívánhat gazdag perspektívát, jövőt, töretlen fejlődést. Kovács János Michelangelo Antonioni olasz filmrendező balettet irt. Művének középpontjában egy bankrablás áll. A táncjátékot jövőre mutatja be a milánói Scala. SZÍNHÁZAK MAI MŰSORA Állami Operaház: Bánk bán (6. bérlet 4.) (7) — Erkel Színház: Traviata (10. bérlet 4.) (7) — Nemzeti Színház: Coriolanus (Bemutató) (7) — Katona József Színház: Kerti ünnepély (7) — Madách Színház: A vágy villamosa (7) — Madách Kamara Színház: A bolond lány (7) — Vígszínház: A fizikusok (Bemutató bérlet 3.) (7) — Ódry Színpad: Szegény Dániel (fél 8) — Thália Színház: Fiorenza, Mario és a varázsló (7) — József Attila Színház: Volpone (L. bérlet 2.) (7) — Fővárosi Operettszínház: Hotel Amerika (Komb. 4. bérlet 4.) (7) — Bartók Gyermekszínház (a Főv. Operettszínházban): Mátyás király Debrecenben (du. 3) — Vidám Színpad: Nehéz a választás (fél 3) — Kis Színpad: Nem élünk kolostorban (7) — Irodalmi Színpad: Benjámin László-est (V. bérlet 1.) (7) — Fővárosi Nagycirkusz: les Paris ... Ez Párizs (7) -- Kamara Varieté: Pesti álmok (du. 6 és fél 9) — Állami Bábszínház: Toldi (de. 10); Irány az Ezeregyéjszaka (du. 3) — Zeneakadémia: MÁV Szimfonikusok (Vez. Pécsi István) (MÁV bérlet 5.) (fél 8) — Kamaraterem: Bodonyi István hegedűestje (fél