Magyar Nemzet, 1966. augusztus (22. évfolyam, 181-205. szám)
1966-08-02 / 181. szám
4 A VENDÉGSÉG A genovai operatársulat bemutatója A hazáinkba látogató olasz zeneművészek egy kérdésben egyetértenek: az olasz rádió korholásában. Ez a rádió teljesen behódolt a könnyűzenének, s messze tűnt már az az idő — mondják —, amikor javarészt a milánói Scalábón közvetített operaelőadások töltötték ki a műsoridőt. Ha egy ország legfontosabb zenei népszerűsítő eszköze, a rádió, már nem tölti be ezt a hivatását, különösképpen értékelhető, hogy akad egy színház, amely a XVIII. századi operazenét terjeszti, és van egy város, Genova, amely ehhez támogatást nyújt. S ha arra gondolunk, hogy éppen Olaszország az az ország, ahol négyszáz évvel ezelőtt az operamuzsika bölcsője ringott, ellátva a XVIII. századiban az akkori világ zenei központjait: Bécset, Pétervárt, Eszterházát muzsikusokkal és operákkal, akkor különösképpen tisztelettel kell adóznunk a genovai társulat munkájának. A genovai Teatro dell’Opera Giocosa, egy feledésbe merült, ismeretlen, 1781-ből származó Cimarosa-operával jött Budapestre. A társulatról nem tudtunk eddig jóformán semmit. Fiatal ugyanis az együttes, mindössze tíz esztendős, és nem dolgozik Callas- és Monaco-méretű nevekkel sem. De ez a társulat nem adja olcsón magát, a szónak nem anyagi, hanem másfajta értelmében : ragaszkodnak a XVIII. század második, a XIX. század első feléhez. Nem az agyonismételt operákat játsszák el sokadszor, hanem azokat, amelyekről alig hajlott a világ. A vendégség (TI convito), amellyel a genovaiak Budapestre érkeztek, Cimarosa 75 színpadi műve közül valószínűleg azért merült feledésbe — a Haydn által Eszterházán bemutatott tizenkét Cimarosa-mű között sem szerepelt *—, mert librettója nem nagyon állta ki az idő próbáját. Ha a Varázsfuvola szövegírójának szemére vetjük egynémely logikátlanságát, ha a híres énekes, Leó Slezak, az anekdota szerint megesküdött, hogy nem érti a Trubadúr történetét, akkor mit szóljunk A vendégségről? Itt percenként párbajoznak és békülnek ki ugyanannak a hölgynek a kedvéért, esküsznek örök hűséget egymásnak házasságra vágyó özvegyek és agglegények, hogy utána zsörtölődve szétváljanak. Ezen a színpadon sok minden zavaros és kusza. Csak a zene nem az, ez a napsütéses, gyönyörű, mediterrán olasz muzsika, amely a talmi érzelmek alá is valódi érzelemmel teli, áradó dallamokat fest. »A zenekar megtanul százféle átöltözést, megtanul szikrázni, susogni, fecsegni és titkolózni, intrikálni és elérzékenyülni — mondja Szabolcsi Bence erről —, a dallambeszéd elementáris repülést, játékos villanást, hadaró izgalmat, könnyed és kacér bűbájt, társas és társadalmi jellemző erőt önt a színpadi képbe, ... a metodista eltanulja a népzene virágzó szabadságát, boldog teljességét, éles körvonalait." Mozarti hatás, mondja a zenetörténet a Cimarosa-operák gazdag jellemzőerejéről, drámai hevületéről, bár a kérdés mégsem ilyen egyszerű. Mert a Don Juant, vagy a Figaro házassága, amelyből motívumokat és kompozíciós megoldásokat vélünk kihallani. A vendégségben, a Cimarosa-műnél hat—hét évvel később került bemutatásra. Lehet inkább, hogy a Mozart-operákban fedezhető fel időnként Pergolesi és Cimarosa hatás ... Amikor a genovai társulat hozzánk érkezett, vezetője azt mondta: a közönség nem primadonnákat lát majd a színpadon, hanem együttest. Valóban, ebben a tíztagú csoportban kevés a hatalmas kvalitású énekes — noha van néhány kitűnő énekesnőjük, Giovanna Vinci és Letizia de Luca, szép hangú tenorjuk, Gavino Ardis és pompás humorú basszistájuk, Michele Casato —, annál tündökletesebb az egész együttes. Zeneigazgatójuk, Fernando C. Mainardi érdeme ez. Az ő zenetudományi kutatómunkája, vitalitása, vonzó, temperamentumos karmester-egyénisége biztosítja azt a hatást, amelynek nyomán feledni tudjuk a librettó gyöngeségeit A restaurálás munkájából óriási részt vállalt magára Michele Casato, a társulat basszistája rendezői minőségében is: színpadán a stilizált, megkoreografált, gondosan megtervezett játék érdekesen ölelkezik a commedia dell’ arte-val, a rögtönzésnek ható mókázással. Ne gondolja senki, hogy a társulattal XVIII. századi olasz múzeum érkezett hazánkba, legalábbis nem olyan múzeum, amelyben minden műkincs poros. Élettel van itt minden átitatva: stilizáltsága és barokk formakultúrája ellenére mainak ható játéknak, modern jellegű színpadi muzsikának lehetünk tanúi. Olyan muzsikának, amely Pergolesitől Rossini, Donizetti és egy nagyobb kanyarral a klasszikus operett felé egyengette az utat. A budapesti közönség nemcsak biztos ítélőképességéről és ízléséről híres, hanem jólértesültségéről is. Ezúttal azonban rosszul volt tájékozva, kevés volt a néző. Igaz, ha jó idő esetén két estén át megtölti a Margitszigeti Szabadtéri Színpadot a közönség, akkor csalódás éri, mert ez kamaraopera, amely nem szabad ég alá, s nem ekkora nézőtér elé való. De hogy a rossz idő miatt az Erkel Színházba bevitt előadás is alig vonzott esténként nyolc—kilencszáz nézőt, ez már szomorú jelenség. Akik ott voltak, azok viszont lelkesen megtapsolták A vendégség húsz zárt számát, kettőseit és áriáit, a roppant biztonságosan és csodálatosan tiszta szövegejtéssel éneklő művészeket, a mulatságos és mozgékony rendezést és a kitűnő karmestert, Francesco C. Mainardit, aki a nagy kedvvel muzsikáló MÁV szimfonikusok élén az operaelőadás éltető eleme volt. G. L Percenként párbajoznak. (Szlovák György rajza) Ernst Toller Hoppla, wirlében (Hoppla, élünk) című darabját, amely a húszas években nagy feltűnést keltett Németországban, Franciaországban először adta elő a Gérard Philippe színház a Párizs melletti Saint Denis-ben. SZÍNHÁZAK MAI MŰSORA Körszínház (a BNV lengyel pavilonjában, telefon: 213—213) Tropus és Cressida (8) — Fővárosi Nagycirkusz: Cirkusz Probst vendégjátéka (tél 8) — Budai Parkszínpad: Könnyűzenei est (külföldi művészek vendégszereplésével) (8) (Esőnap 3.). Kettd, 1966. ragasztás 2. Magazsmít Tbiliszi beszélgetés a grúz balett szegedi vendégszerepléséről A platánoktól, pálmáktól árnyas Rusztaveli utcában áll immár 90 éve a tbiliszi Állami Operaház épülete. Az opera művészeit jól ismerik a Szovjetunióban, különösen azóta, hogy rendszeressé váltak Moszkvában, Leningrádban a művészeti fesztiválok, amelyeken az egész operaház, zeneszerzők, énekesek, táncosok, a zenekar, díszlettervezők, jelmezkészítők bemutatják tudásukat. Egyes művészeket, különösen Vahtang Csabukianit, a Lenin-díjas táncművészt és koreográfust, Tokiótól Buenos Airesig az egész világ megcsodálta már. Külföldön még nem szerepeltek az operaház teljes kollektívái, a grúz nemzeti operákból is csak részleteket élvezhettek grúz előadásban a világ opera- és balett-rajongói Pedig rendkívül gazdag terméssel büszkélkedhetnek a tbiliszi opera művészei. Az együttesek színvonala komoly hagyományokon alapul. Már a múlt évszázad végén működtek a színházban olasz társulatok és kiváló orosz együttesek. Az akkori lángeszű külföldi kortársak alkotásait egykét évvel az ősbemutatók után előadták Tbilisziben. A szerzők életében játszották Verdi Otellóját, Csajkovszkij Anyeginjét, Rimszkij-Korszakov Cári menyasszonyát stb. Tbilisziben bontakozott ki a kezdő Saljapin művészete. A forradalom után indult virágzásnak a saját, grúz operairodalom, amelynek első, legjelentősebb alakja a kiváló zeneszerző, Zaharija Paliasvili, róla nevezték el a Rusztaveli utcai dalszínházat, őt már a grúz zene nagy klasszikusának tartják. Abeszál és Éteri című operáját 1919-ben, a Daiszit 1923-ban mutatták be. Ezek a művek teremtették meg a dalszínház sajátosan nemzeti arculatát. Többször felújították, ma is játsszák őket. Kiváló énekesek nőttek fel, kialakult a jellegzetes grúz operai előadóművészet, amelyben nagy szerepet játszott Paliasvili fivére, aki éveken át igazgatta a színházat. A karmesterek közül kiemelkedő jelentőségű volt J. Mikeladze tevékenysége. A harmincas években az első moszkvai grúz fesztiválon ő mutatta be a hazai operatermés legjavát. A grúz szovjet zeneszerzők is alkottak néhány figyelemre méltó operát, ilyen S. Mivelidze Takele, A. Kereszelidze Ka kő betyár, V. Gokieli Piroska és a farkas című műve. D. Toradze Északi menyasszonya és O. Taktakisvili Mindiája Moszkvában is nagy sikert aratott Az operákkal párhuzamosan fejlődésnek indult a grúz balett is. 1936-ban született meg az első nagy siker, A. Balancsivadze A hegyek szíve című táncjátéka. Rendezője az akkor még 26 éves Vahtang Csabukiani volt. Ő játszott ihlető és alkotó szerepet D. Toradze Gorda, G. Kiladze Fény, A. Macsavariani Otelló és Sz. Ciadze Démon című alkotásainak megszületésében és előadásában. Az Otellót (librettóját Csabukiani írta) japán művészek Tokióban is felőadták. A legutóbbi idők értékes alkotása A. Balancsinadze Moiri című balettje. E hiányos felsorolás is érzékelteti, hogy egy magára talált nép felszabadult alkotói tevékenysége bontakozik ki a grúz opera- és balettművészetben, amely iránt érthető érdeklődés mutatkozik meg világszerte. örülhetünk, hogy a tbiliszi operaház balettművészei teljes létszámban külföldön először Magyarországon, a Szegedi Szabadtéri Játékokon és a Grúz Kultúra Hetének díszelőadásán lépnek fel. Tbilisziben kerestük A. Dvalisvilit, a művelődésügyi miniszter első helyettesét, a vendégszereplés alkalmával hazánkba érkező delegáció vezetőjét, hogy a szegedi grúz premierről beszélgessünk. — Két-két előadáson — mondotta a miniszterhelyettes — a Shakespeare Otellója alapján írt balettet és a Gordát mutatjuk be. Művészeink ezenkívül fellépnek koncerteken is, amelyeken más balettekből, köztük grúz alkotásokból is előadnak részleteket. D. Toradze, a Gorda zeneszerzője 46 éves, állami díjas, az ő alkotása a Békéért című balett is, amely a második világháború kitörésétől a béke győzelméig szövődő történet. A békehangulatot a népek, köztük a magyar nép táncaival is bemutatja. Gorda a grúz mondavilág hőse, szobrász, kiváló nyíllövő és vitéz harcos, aki megvédi hazáját és családját a keleti hódítókkal szemben. Romantikus históriája, a díszletek hangulatával, a grúz zene és tánc varázsával nyilván megejti a nézőt. Az I Otella zeneszerzője, Macsavariani az idősebb művésznemzedékhez tartozik, 56 éves, alkotása az ismert történetet a grúz zene sajátosságával fristsíti fel és Csabukiani koreográfiájával együtt új pszichikai oldalait mutatja meg a velencei hadvezér vergődésének. Mindkét balett nagy hatást ér el tömegjeleneteivel is. Reméljük, hogy a Dóm tér szín-pada különösen kiemeli, szinte kibontakoztatja a két mű értékeit. — Miért éppen e kettőt választották? — Szegeden nemcsak előadóművészetünket akarjuk be- mutatni, hanem ízelítőt a grúz balett-irodalomból, hogy lehetőleg minél mélyebben megismerkedjenek a szegedi, magyar és külföldi nézők a grúz kultúrával. Egyes művészeink, nagyobb szovjet együttesek tagjaiként már felléptek Franciaországban, Németországban, Ausztriában, Belgiumban, Olaszországban, Algériában, Brazíliában, Argentínában, Egyiptomban, Szaúd-Arábiában, Japánban, az USA-ban, Angliában és a szocialista országokban — jó hírnevet szereztek, sikerük arra kötelez bennünket, hogy az egész balett első külföldi premierje is méltó legyen a hírnévhez. Már a télen megkezdődtek az előkészületek a 110- tagú együttes vendégszereplésére. Minden táncművészünk elutazik Szegedre, ott lesznek , a balett művészeti vezetői, s a műszakiak is, a zenekar magyar lesz. Csabukiani vezetésével szabadtérre alkalmazzuk a két balettet. — Milyen a művészek hangulata Szeged előtt? — Nagy örömmel készülnek a játékokra. Grúziában különös rokonszenvet táplálnak Magyarország iránt. Ennek történelmi okai is vannak. A magyarok sok vért ontottak Európa védelmében a török hódítók ellen. Európa határán hasonló szerepet játszott a grúz nép az arabokkal, perzsákkal, törökökkel szemben. Ezenkívül Zichy Mihály neve nálunk "grúz csengést" kapott, hiszen ő volt az első külföldi festőművész, aki illusztrációkat készített nemzeti eposzköltőnk, Rusztaveli Tigrisbőrös lovag című alkotásához. Ami a szegedi vendégszereplést illeti, izgalom, lámpaláz van bennünk. Az első külföldi premier nagy felelősséggel jár. Kultúránk egyik kiemelkedő része a balett, szeretnénk ezt méltóképpen, magas színvonalon képviselni. A magyar nézők már látták a grúz népi együttest, reméljük,annak sikere jó előjel lesz számunkra, a magyar és külföldi nézők gyönyörűséget lelnek művészetünkben. K. J. SZÉP SZŐNYEG SZEBB LAKÁS KÖLTEX szőnyegbolt ISMÉT NYITVA VI., LENIN KÖRÚT 62. A RÁDIÓ MELLETT | Villanófényben és társai | * Nem új jelenség — írtam is már róla —, de az utóbbi idő-ben különösen szembeszökő a Rádió gazdaságpolitikai rova tának aktivitása. Hónapok óta a gazdasági reformról írunk, s beszélünk a legtöbbet. Azon a témák egyike, ami alevegőben vazlik, természetes tehát, hogy a Rádió is sokat foglalkozik felmerülő kérdéseivel. Ami több, mint természetes, és ezért beszélni kell róla, hogy a gazdaságpolitikai rovat gazdái ennyi változatban, ennyi ötlettel, ennyire széles skálán dolgozzák fel a kimeríthetetlen témát. Bármennyire mindannyiunkat érintő és végső soron érdeklő kérdések is ezek, az emberek legnagyobb része hajlamos arra, hogy nem rá tartozó akadémizmusnak ítéljen mindent, amit nem érzékel közvetlenül, ami nem mindennapi tapasztalataiból következik, ami — úgy véli legalábbis — nem megy az ő bőrére. Ennek a hétköznapi empirizmusnak a falait kell megmegbontani, hogy az esetlegest a szükségszerűvel, a kis jelenségeket az általánossal együtt láthassuk, az összefüggéseket felismerjük. Az elméleti közgazdaságra is ártalmas a vegytiszta teoretizálás, amikor művelői a tényektől és a valóságtól nem hagyják magukat befolyásoltatni. Még inkább ez a helyzet az átlagembernél, ő a munkapadnál és a vásárlópultnál űzi a közgazdaságtudományt. Az elmélet akkor érdekli, amikor látja a konkrét összefüggést az ott tapasztaltakkal. Ennek az öszszekötő hídnak a tudatosítása már nem szigorúan értelmezett tudományos feladat — ez a gazdasági újságíró feladata. Ezért növekedett az utóbbi időben a gazdasági újságírás fontossága. S ezért kellett csatasorba lépnie a Rádiónak is: széles körű hatása, roppant publicitása semmi mással nem pótolható. A Rádió gazdaságpolitikai rovatának munkatársai tehát, ismétlem, felismerték felelősségüket és ritka lehetőségeiket ebben a munkában. Aligha tudnám külön-külön értékelni valamennyi műsorukat, hiszen felsorolni is sok. Csak éppen találomra: Gazdasági ABC, Gazdasági mechanizmus és gazdaságtörténet (a tudományos igényűek közül), Kinek a számlájára?, Nézze meg, pénzt ad érte!, A vásárlók nevében, Hogyan tovább?, Vállalatvezetők klubja, és még sorolhatnám tovább, nemcsak a lefutott és most futó műsorokat, de az újabb terveket is. Mi a jó mindebben? Elsősorban a sokoldalúság, ahogy a gazdag témához többfelől és többféleképpen közelítenek. Másodszor a differenciálás, módszer, szakmaiság és színvonal tekintetében mindig alkalmazkodnak a témakörhöz és a várható hallgató réteghez. (Ámbár e téren még volna tennivaló, néhány műsorban tovább kellene finomítani szakmaiság és népszerűsítés eszményibbkapcsolatát.) Harmadszor — és ez talán a legfontosabb, mivel növekvő hallgatótábor verbuválását célozza — a rovat iránti bizalomkeltés módszereit érzem ötletesnek és hasznosnak. A Rádiónak ez a rovata nemcsak oktat, népszerűsít, tehát nemcsak didaktikai feladatokat lát el , hanem tanácsokat ad, segíteni akar a mindennapi élet ügyeiben. Az olyan műsorok, mint a Nézze meg, pénzt ad érte!, vagy a Kinek a számlájára?, vagy a Vásárlók nevében, vagy éppen egy-egy napi piaci jelentés: valamennyi konkrét segítséget nyújt hallgatóinak. Felhívja a figyelmüket, hogy ellenőrizzék a megvásárolt áru minőségét, árát, reklamáljanak, ha valami rendellenességet tapasztalnak: ezzel nemcsak önmagukat védik, de közvetve elősegítik a jobb termelést és kereskedelmet is. Mindez nyilvánvalóan bizalmat kelt a hallgatókban a rovat munkája iránt Ezt a bizalmat gyümölcsöztetni is lehet. Talán hatásosabban és még ügyesebben, mint a rovat munkatársai teszik. Ha valakitől egyszer jó tanácsot kaptam, más ügyben is szívesen meghallgatom a véleményét. Ha napilapomban ugyanannak az újságírónak a tollából több jó cikket olvasok, bizalommal és tudatosan keresem az ő nevével jegyzett írásokat. Ennek a lélektani mozzanatnak a jobb kihasználását ajánlanám a Rádiónak. Legyen a gazdaságpolitikai rovatnak valami jól hangzó neve és ezzel a névvel jegyezzen minden műsort, ami ebből a műhelyből kerül ki. És a hallgató, aki például a Nézze meg, pénzt ad érte! adásainak lekötelezettje, mert jó tanácsait követve néhányszor pénzt takarított meg, a rovat iránt érzett bizalmát átsugározza egyéb műsorokra is, melyeket ugyanennek a rovatnak a neve fémjelez. Ily módon könynyebben áthidalható lenne az a kisebb-nagyobb szakadék is, amely a napi praktikummal szolgáló, közvetlenül tanácsot adó — és a magasabb szintű kérdéseket tárgyaló műsorok között egy közvéleménykutatás tanulságai szerint, egyelőre kétségtelenül létezik. A jó »cég«, a bevált --márka- pszichológiája ez. A gazdaságpolitikai rovat jó hírneve kezd kialakulni. Az eszmei jómárkát, azt hiszem, érdemes lenne jól csengően meg is fogalmazni. Ha pedig össze kellene foglalnom a rovat munkájának legfőbb vezéreszméjét, talán ezt választanám: mindenkiben tudatosítani, hogy senki sem lehet termelő és fogyasztó külön-külön, mindenki termelő és fogyasztó egyszersmind. Eszerint érdemes és hasznos dolgoznia. Egyszerű és mégis bonyolult felismerés. Görgey Gábor NAPLÓ | Augusztus 2 | Megírtuk már, hogy augusztus végén kétszer megismétlik a margitszigeti Denevér-előadást. A II. felvonás koncertműsorában ismét vendégünk lesz Paolo Silveri, s mellette — Margaret Tynes elfoglaltsága miatt — egy ugyancsak világhírű baritonista, Pietro Cappuccilli, a milánói Scala tagja lép fel. Szó van még egy neves vendégművésznőről, de ebben még nincs végleges döntés. 4* Csütörtökig Budapesten marad Anthony Quinn, a világhírű filmszínész. A társulat külső felvételeit erősen akadályozta a kedvezőtlen időjárás. Henri Verneuil, az ismert francia író és rendező ugyancsak meghosszabbította magyarországi tartózkodását. Marcel Marceau Taskentben kezdte el turnéját a Szovjet- Iunióban. A francia pantomim I művész és társulata a taskenti I előadás fellépti díját a föld- I rengéstől sújtott város újjá- s építésére adományozta. Magyar operettszerzők mű- Ivei is szerepelnek a müncheni I Theater in der Brienner •Strasse őszi műsortervében. Bemutatják Ábrahám Pál Viktóriáját és egy Szirmai- I operettet. Dr. Járdányi Pál Kossuthdíjas zeneszerző, zenetudós, a Magyar Tudományos Akadémia népzenekutató csoportja tudományos osztályvezetőjének temetése csütörtökön 13 órakor lesz a Farkasréti temetőben.A Walt Disney legújabb filmje bűnügyi paródia. A detektívet egy pompásan idomitov macska alakítja. A cica a FBI szolgálatában áll. A film címe: A bársonytalpú detektív. Sosztakovics az 1905-ös év című, XI. szimfóniája alapján balettet írt Igor Belszkij szovjet koreográfus. A táncjátékot Leningrádban mutatták be. ■M Tizenkétmillió dollárt keresed eddig az Egyesült Államok Hitler Mein Kampf című könyven és a Lili Mariene című náci propaganda lemezen. Ezeket ajavakat ugyanis lefoglalták Amerika javára. Mind a könyvet, mind a lemezt, illetve a kottát nagy mennyiségben adták ki a háború óta. Az összes jogdíjat Amerika kapta. A tunéziai Kelibiában vasárnap befejeződött a harmadik nemzetközi amatőrfilm fesztivál. A nagydíjat a Gyerekségek című francia film nyerte.