Magyar Nemzet, 1966. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-01 / 206. szám

2 rializmussal és a Szovjetunió­ban­­visszaállítják a kapital­­­izmust­, a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság kapcso­latainak újabb erős rosszab­bodását provokálja ki. Odáig ment a dolog, hogy tömeges zavargásokat szerveztek a pe­kingi szovjet nagykövetség épülete előtt. Az SZKP Központi Bizott­ságának véleménye szerint az efféle cselekmények, valamint a Kínai Kommunista Párt ve­zető szerve által tett hivatalos kijelentések újabb komoly lé­pést jelentenek, amelyek ká­rosak a nemzetközi kommu­nista mozgalom egysége, a szo­cializmusért, a nemzeti felsza­badulásért, a népek békéjéért és biztonságáért vívott harc ügye szempontjából. Most, amikor az imperializmus fo­kozza erőfeszítéseit a forradal­mi mozgalom elleni harcban, egyre szélesíti vietnami szeny­­nyes háborúját, ilyen lépés különösen nagy szolgálatot tesz az imperializmusnak és a reakciónak. Teljes mértékben a Kínai Kommunista Párt és a Kínai Népköztársaság veze­tőire hárul a felelősség az im­perializmus és a reakció elleni együttes, összeegyeztetett harc elutasításáért, azokért a szün­telen kísérletekért, amelyek­nek célja a kommunista moz­galom és a szocialista közös­ség bomlasztása, az antiimpe­­rialista front meggyengítése. Az SZKP Központi Bizott­sága mindig abból indult ki, hogy az imperializmus, a re­akciós erők elleni harc paran­­csolóan megköveteli vala­mennyi kommunista párt, va­lamennyi szocialista ország, a forradalmi és a felszabadító mozgalom valamennyi csapa­tának egységét, összefogását, szolidaritását. A Kínai Kommunista Párt vezetősége által előidézett ne­hézségek ellenére az SZKP továbbra is folytatja azt a vo­nalat, amelynek célja a ba­rátság erősítése a kínai kom­munistákkal, a sok milliós kí­nai néppel, továbbra is hatá­rozottan védelmezi a kommu­nista világmozgalom fő irány­vonalát, a marxizmus-leni­­nizmus, a proletár nemzetkö­ziség elveit. De Gaulle tárgyalásai Kambodzsában Phnom Penhből jelenti az AFP és a Reuter. A Kam­bodzsában tartózkodó de Gaulle tábornok, francia köz­­társasági elnök szerdán fél­órás megbeszélést folytatott Nguyen Thuonggal, a VDK Phnom Penh-i diplomáciai képviseletének vezetőjével. A találkozóról távozóban Nguyen Thuong kijelentette:­­*Tolmácsoltam de Gaulle tá­bornoknak elnökünk, Ho Si Minh baráti jókívánságait. Megbeszélésünk tárgyáról ter­mészetesen nem mondhatok semmit.* De Gaulle és Nguyen Thuong szerda reggel talál­kozott először azon a foga­dáson, amelyet Norodom Szi­­hanuk kambodzsai államfő adott a francia köztársasági elnök tiszteletére. Amikor a tábornoknak bemutatták a VDK képviselőjét és kezet fogtak egymással, de Gaulle kijelentette: »Akkor nemso­kára találkozunk«. Így derült ki, hogy egy éven belül har­madszor kerül sor közvetlen francia—észak-vietnami tár­gyalásokra. Mint emlékezetes, a nem is olyan messzi múltban de Gaulle két ízben is elküld­te személyes megbízottját, előbb Jean Chauvelt, majd Jean Saintenyt-t Hanoiba, a VDK fővárosába. A hírügynökségek megjegy­zik, Nguyen Thuong koráb­ban a VDK nagykövete volt Guineában, majd a külügymi­nisztérium főtitkárának tiszt­ségét töltötte be. Szerda délelőtt megkez­dődtek de Gaulle tábornok, francia köztársasági elnök és N­orodom Szihanuk kam­bodzsai államfő között a po­litikai tárgyalások. A meg­beszélések két szakaszra osz­lottak. Előbb a két államfő 45 percen keresztül négyszem­közt beszélgetett, majd csat­lakoztak hozzájuk a kísérők és így folytatták a felmerült témák megvitatását. Francia részről a politikai eszmecse­rén részt vett Couve de Mur­­ville külügyminiszter, Ma­­nach, a külügyminisztérium ázsiai osztályának igazgató­ja, Argad Phnom Penh-i nagykövet. Kambodzsai rész­ről jelen volt Norodom Kan­tol miniszterelnök, San Sam­ tanácsadó, Lan Nol tábornok főparancsnok. A megbeszélés alkalmával de Gaulle tábornok elisme­rően nyilatkozott Kambodzsa függetlenségi és semleges po­litikájáról, s kijelentette, hogy „a világ e térségében kialakult jelenlegi helyzetben ez az egyetlen jó politika". Norodom Szihanuk a maga részéről rámutatott, hogy or­szága csatlakozott a de Gaulle által kifejtett elgondolások­hoz és reméli, hogy hamaro­san érvényesülni fognak azok az elvek, amelyeknek el kell vezetniük az ázsiai békéhez. De Gaulle és Nguyen Thuong megbeszélése 35 per­cig tartott — tűnik ki a tár­gyalással foglalkozó későbbi hírügynökségi jelentésekből. Nguyen Thuong udvarias­­sági látogatásnak minősítette félórás megbeszélését a fran­cia elnökkel. Beszélgettünk — mondotta — és tolmácsoltam neki elnökünk, Ho Si Minh baráti üdvözletét. Amikor egy újságíró megkérdezte tőle, hogy mit tartalmazott Ho Si Minh elnök baráti üzenete, Nguyen Thuong kijelentette, nem áll módomban többet mondani önnek, mint ameny­­nnyit már megmondtam, ne mondasson velem olyasmit, amit nem mondtam. A Francia ICP Politikai Bizottságának nyilatkozata Párizsból jelenti az MTI. A Francia KP Politikai Bizottsá­gának a szerdai Humanitéban közölt nyilatkozata megálla­pítja, hogy a jelenlegi helyze­tet az amerikai imperializmus agresszivitásának növekedése és egyúttal vállalkozásának nehézsége jellemzi. Az ameri­kai expedíciós hadsereg állan­dóan újabb erősítéseket kér, sokszorozza a rombolásokat és a bűncselekményeket. Újabb fokozatokat lép át az eszkalá­cióban. A vietnami nép azon­ban kudarcra kárhoztatja az agresszort, a világon pedig nö­vekszik a Johnson-kormányzat elszigeteltsége. Ebben a hely­zetben, inkább mint valaha, jogos a követelés, hogy az amerikai imperialisták, akik egyedül felelősek a háborúért, hagyják abba a VDK elleni tá­madásaikat, ismerjék el a Dél­vietnami Nemzeti Felszabadí­­tási Frontot a vietnami nép képviselőjének, kezdjenek tár­gyalásokat vele, hajtsák végre a genfi egyezményeket. A nyilatkozat hangsúlyozza, hogy az agresszorok legfőbb reménye a szocialista orszá­gok, a nemzetközi munkásosz­tály erőműk megosztottságá­ban van. Ezért tesz nekik je­lentős szolgálatokat a kínai ve­zetők magatartása. A kínai ve­zetők már korábban elutasítot­tak minden olyan javaslatot, amely azt célozta, hogy egybe­hangolják a szocialista orszá­gok segítségnyújtását a vietna­mi népnek. A Kínai KP Központi Bi­zottságának legutóbbi közle­ménye­­ ugyanakkor, amikor a VDK kormánya köszönetet mondott a Szovjetunió döntő jelentőségű támogatásáért — tele van goromba, szovjetelle­nes rágalmakkal. Az augusztus 29-én és 30-án Pekingben a szovjet nagykövetség ellen rendezett utcai tüntetések újabb súlyos szakaszt jelente­nek a kínai vezetők útján. Amikor gyűlöletet szítanak az első szocialista ország ellen, amelynek ágyúi, repülőgépei, rakétái és szakértői teszik le­hetővé a hősi Vietnamnak, hogy súlyos veszteséget okoz­zon az imperialistáknak, a kí­naiak kétségkívül bátorítják az imperialistákat agresszió foly­tatására és annak a világ más részeire való kiterjesztésére. Az FKP Politikai Bizottsága elítéli ezeket a szakadár csele­kedeteket és szovjetellenes provokációkat.­­­ (Washington, TASZSZ) Rusia, a Ghánai Nemzeti Fel­­szabadítási Bizottság (a jelen­legi katonai kormány) alelnö­­ke öt napig tartózkodott Wa­shingtonban, ahol találkozott Bush külügyminiszterrel, Pal­­mer afrikai ügyekkel foglalko­zó külügyi államtitkárral és a nemzetközi fejlesztési hivatal vezetőivel. Madar Nemzet Az ENSZ főtitkára visszaérkezett New Yorkba Ma nyilatkozik főtitkári szándékairól New Yorkból jelenti a TASZSZ és az AP. U Thant ENSZ-főtitkár szerdán este érkezett vissza New Yorkba egyhetes latin-amerikai kör­útjáról, amelynek során Chi­lében és Mexikóban tett láto­­gatást. A Világszervezet fő­titkára mindkét országban megbeszéléseket folytatott a köztársasági elnökkel, vala­mint a külügyminiszterrel. Santiagóban (Chile) U Thant kedden sajtóértekezletet tar­tott s ezen főképp a viet­nami kérdéssel foglalkozott, többek között kijelentette: mindaddig, amíg az Egyesült Államok nem szünteti be a VDK bombázását, és Dél- Vietnamban nem csökkennek a katonai akciók, a béké­s rendezés perspektívái ebben az országban távoliak. U Thant hangoztatta, hogy a vietnami probléma alapjá­ban véve egy, a függetlensé­géért küzdő nép problémája. Véleménye szerint a világszer­vezetnek nem kell bekapcso­lódnia a vietnami probléma megoldásába, mivel a VDK és a DNFF képviselői meg vannak fosztva attól a lehe­tőségtől, hogy részt vegyenek az ENSZ munkájában. A TASZSZ U Thant kije­lentéseivel kapcsolatban rá­mutat, hogy azok nyilvánvaló ellentétben állnak az Egye­sült Államok álláspontjával, amely az utóbbi időben ki­tartóan az ENSZ-en belüli "békés tárgyalások" követe­lésével igyekszik elvonni a világközvélemény figyelmét a vietnami nép ellen elkövetett agressziójáról. A Thant csütörtökön nyi­latkozik arról, elvállalja-e a világszervezet főtitkári tiszt­ségét a következő periódusra. Az NDK külügyminisztériumának jegyzéke Kínához Berlinből jelenti az ADN. Josef Hegen, az NDK kül­ügyminiszterének első helyet­tese kedden jegyzéket nyúj­tott át Csang Haj-fengnek, a Kínai Népköztársaság berlini nagykövetének. A jegyzékben az NDK külügyminisztériuma erélyesen tiltakozik amiatt, hogy az NDK diplomatái és családtagjai a Kínai Népköz­­társaságban az utóbbi időben támadásoknak és túlkapások­nak voltak kitéve. A jegyzék rámutat, hogy Pekingben vasárnap Walter Kautzsch alezredest, az NDK kínai katonai attaséját, annak feleségét és fiát, valamint Müller alezredest, az NDK hanoi katonai attaséját és fe­leségét a diplomáciai testü­let jelével ellátott kocsijából kirángatták és bántalmazták. A jelenlévő rendőrök nem nyújtottak nekik segítséget. Az NDK állampolgárait a "Vörös Gárda" székhelyének nevezett házba hurcolták és több órán át fogva tartották. Az NDK nagykövetségétől megtagadtak minden felvilá­gosítást a diplomaták tar­tózkodási helyéről. A jegyzék megütközéssel állapítja meg, hogy Jü Csan, a kínai kül­ügyminisztérium főosztályve­zetője Helmut Liebermann­­nak, az NDK ügyvivőjének tiltakozását elutasította, sőt a támadást igazolni igyekezett. A jegyzék emlékeztet arra, hogy az NDK nagykövetsége első titkárának feleségét áp­rilis 29-én megtámadták és súlyosan megsebesítették. Az újabb támadások szöges ellen­tétben állnak a kínai külügy­minisztérium képviselőinek akkori hivatalos nyilatkoza­tával, amely szerint az NDK nagykövetsége munkatársai­nak biztonsága érdekében in­tézkedéseket fognak hozni. A jegyzék végül utal arra, hogy az utóbbi időben a nagykö­vetség munkatársait, köztük az ügyvivőt, többször zaklat­ták tevékenységük gyakorlá­sa közben. Az NDK külügyminiszté­riuma figyelmeztet a kínai hatóságoknak arra a kötele­zettségére, hogy tiszteletben kell tartaniuk az NDK kép­viselőinek diplomáciai sért­hetetlenségét. A jegyzék tel­jes nyomatékkal követeli a kínai féltől, hozzon hatékony intézkedéseket, amelyek nem­csak szavakban, hanem tény­legesen biztosítják az NDK nagykövetségének szabályos tevékenységét, valamint mun­katársainak és azok család­tagjainak biztonságát és megakadályozzák hasonló ese­mények megismétlődését. Indonézia az ENSZ kapuja előtt Djakartából jelenti a Reutert Malik indonéz külügyminisz­ter a djakartai sajtónak adott interjújában kijelentette: amennyiben Indonézia nem lépne vissza az ENSZ-tagálla­­mok közé, még mielőtt az őszi ülésszak megnyílik, úgy meg­figyelőket küld New Yorkba. "Lehetséges, hogy én leszek a küldöttség vezetője, s ebben az esetben talán Washingtonba is ellátogatok — mondotta Malik. — Csupán idő kérdése, hogy Indonézia ismét a világszer­vezet tagállama legyen. A kül­ügyminisztérium most már csak Szukam­o elnök ,zöld jel­zésére­ vár.* Szukamo tavaly határozta el, hogy Indonézia kiválik az ENSZ-ből, miután Malaysiát a Biztonsági Tanács nem állan­dó tagjává választották. A mi­nap elhangzott beszédében az elnök megerősítette, hogy a visszalépés csak azután lehet­séges, ha az ENSZ alapos szer­kezeti változáson ment át. Ugyanakkor a kormány tény­leges vezetői: Suharto tábor­nok és Malik, ezzel szöges el­lentétben álló irányzatot kép­viselnek, és több ízben deza­­vuálták az államfőt. L Újabb fasiszta merénylet az NSZK-ban Meggyilkolták a jugoszláv kirendeltség vezetőjét Stuttgartból jelenti a DPA és az AP. A Nyugat-Németor­­szágban szervezkedő horvát usztasák a szerdára virradó éj­jel újabb gyilkos merényletet követtek el. Egy 26 éves jugo­szláv disszidens — a DPA hír­­ügynökség jelentése szerint — egy stuttgarti bárban agyon­lőtte Száva Milovanovicsot, a müncheni jugoszláv főkonzu­látus stuttgarti kirendeltségé­nek vezetőjét. A gyilkost a helyszínen letartóztatták. A véres incidens ismét fel­hívja a figyelmet arra, hogy a bonni hatóságok nem akadá­lyozzák meg a jugoszláv fa­siszták szervezkedését és ter­rorcselekményeit. Augusztus elején merényletet kíséreltek meg a müncheni jugoszláv konzul ellen. Tavaly súlyosan megsebesítették a meerseburgi jugoszláv konzult. Két év alatt két bombamerényletet követ­tek el Jugoszlávia nyugat-né­metországi konzulátusai ellen. 1962-ben felgyújtották a bon­ni kereskedelmi misszió épü­letét és halálra sebezték a gondnokot. A jugoszláv kor­mány minden alkalommal eré­lyesen szólította fel Bonnt, hogy lépjen fel a fasiszta szer­vezkedésekkel szemben. Külpolitikai hírek­ ­ (Bejrút, MTI) Damasz­­kuszból olyan hírek érkeztek Bejrútba, hogy a Szíriában február 23-án lezajlott állam­csíny idején eltávolított több baathista vezető megszökött a házi őrizetből. Egyes jelentések arról szólnak, hogy a szökevé­nyek között szerepel Amin Hafez, az Elnöki Tanács volt elnöke is. O (Szófia, BT­A) Todor Zsír­kov, a bolgár minisztertanács elnöke szerd­án fogadta a Bul­gáriában vendégeskedő török parlamenti küldöttséget. O (Athén, MTI) Ion Ghe­­orghe Maurer román minisz­terelnök és Corneliu Manescu külügyminiszter szerdán há­romnapos hivatalos látogatás­ra repülőgépen Athénba ér­kezett. A román kormányfér­fiakat Sztefanopulosz görög miniszterelnök köszöntötte.­­­ (Moszkva, TASZSZ) Szer­dán Moszkvába érkezett Men­­des-France volt francia mi­niszterelnök. A külföldi baráti és kulturális társaságok szö­vetsége és a szovjet—1 •• társaság meghívására két he­tet tölt a Szovjetunióban. .Csütörtök, 1966. szeptember 1. Gordon Schaffer londoni levele A SZAKSZERVEZETI KONGRESSZUS ELŐCSATÁROZ­ÁSAIRÓL A szakszervezeti tanácshoz tartozó szakszervezetekben dúl a harc, melynek során el kell dőlnie, hogy a szakszer­vezetek képviselői hogyan foglaljanak állást a kormány bérbefagyasztó politikája tár­gyában, ha a szeptember 5-én összeülő szakszervezeti kong­resszuson szavazni kell erről a kérdésről. Vannak olyan vélemények, hogy a többség el fogja ítélni a kormány po­litikáját, de Wilson a legjobb esetben sem reménykedhet másban, mint hogy nagy harc­cal icipici többséget csikar ki. A kormány politikájával szemben kétfelől jelentkezik ellenállás. A kormány bérbe­­fagyasztási intézkedése kímé­letlenül szétzúzta a bérek meghatározásának rendszerét, amely fél évszázad során nagynehezen kialakult. A bé­rek megegyezésen alapuló ki­alakításának szertartásos rendjét a magánvállalatok éppúgy tiszteletben tartották, mint a helyi kormányzatok kezelésében működő cégek, valamint az állami üzemek, s a bérviták meglehetősen rit­kák voltak. Ez a helyzet most gyökeresen megváltozott. A munkások hiába hivatkoznak arra, hogy béreiknek nyomon kell követni az emelkedő ára­kat, hiába követelnek bér­emelést, a válasz az, hogy a bérekről folytatandó alkut a törvény tiltja. Tavaly télen a miniszterelnök személyesen ígért béremelést idén őszre a vasutasoknak, hogy eltérítse őket sztrájktervüktől, s ez az ígéret sem teljesül. Néhány iparágban a han­gulat annyira feszültté vált, hogy úgynevezett vadsztrájkokkal lehet számolni, jóllehet az érintett szakszervezetek elfo­gadták a bérbefagyasztást. Úgy látszik, a törvénybe ik­tatott szigorú felelősségre vo­nás sem elegendő ahhoz, hogy fékentartsák a munkásokat. Súlyos pénzbírság, sőt esetleg börtön vár arra a szakszerve­zeti funkcionáriusra, aki el­mulasztja bejelenteni a bér­igényt az Ár- és Bértanács­nak és nem várja meg e szerv döntését, hanem ön­kényesen munkabeszüntetést kezdemé­nyez. A munkások tudják, hogy az Ár- és Bértanácshoz hiába fordulnak, miután a kormány ezt a testületet bíz­ta meg azzal, hogy szerezzen érvényt a fél évre szóló bér­­stoppnak. Fennáll tehát az a lehetőség, hogy munkáspárti kormány csukatja börtönbe a munkások érdekében fellé­pő szakszervezeti funkcioná­riusokat. Ezt a megalázó hely­zetet aligha tűri szótlanul a szervezet munkássága. Az ellenállás másik forrása a munkanélküliség. A Daily Express augusztus 16-án sza­lagcímben közölte, hogy "a bérbefagyasztás első áldoza­tai" azok a munkások, akik­nek máris felmondtak az ál­lami tulajdonban levő Vas­utak javító- és szerelőműhe­lyeiben. A vasútigazgatóság az elbocsátási levélben nyíltan arra hivatkozott, hogy a kor­mány utasítására cselekszik. Erősen tartják magukat azok a hírek, hogy az amerikai General Motors leányvállala­ta, a Vauxhall motorgyár is elbocsátásokra készül "a kor­mány által életbe léptetett korlátozások miatt". Körülbe­lül másfél ezer munkást érin­tenek ennél az egy vállalat­nál az elbocsátások. Elbocsá­tások vannak az ország északi részében egy televíziókészülé­keket gyártó vállalatnál, egy nyugat-angliai nagy acélgyár­ban, ahol autókarosszériákat készítenek és egy észak-íror­szági repülőgépüzemben. A bérbefagyasztási politika egy másik várható következ­ményére a Nemzetgazdasági és Szociális Kutató Intézet augusztus 18-i közleménye hívta fel a figyelmet. A bér­­befagyasztást a kormány az­zal indokolta, hogy általa nö­vekszik a termelékenység és csak a termelékenység növe­lése révén oldódik meg Ang­lia gazdasági válsága. Az em­lített közlemény viszont azt állítja, hogy valószínűleg csökkenni fog az ipari terme­lés. A bérbefagyasztás tehát a gyakorlatban azzal a követ­kezménnyel jár, hogy a ter­melékenység növekedésének arányában növekszik a munkanélküliség. A közvéleményt mélyen megrázta az a felismerés, hogy a munkáspárti kormány tudatosan akar tömeges mun­kanélküliséget előidézni. Köz­gazdászok úgy vélekednek, hogy jövő év tavaszáig mint­egy félmillió munkás jut az elbocsátás sorsára. A szerve­zett munkások közül az idő­sebbek még emlékeznek az ín­séges 30-as évekre, mikor minden második család a munkanélküliség áldozata volt, s így nekik a közgaz­dászok hideg számai emberi tragédiák egész sorát jelen­tik. Az elbocsátások melles­leg elindítanak egy ördögi körforgást: szűkítik a fize­tőképes belső piacot, ami készletnövekedéshez, gyárak leállásához és újabb elbocsá­tásokhoz vezetnek. Van a problémának egy to­vábbi aspektusa, amelyre szintén gondolni kell. A tel­jes foglalkoztatottság azzal az előnnyel járt, hogy a dolgo­zók tekintélyes hányada má­sodállást tudott vállalni. Jó néhány iparágban az alacsony alapbérek mellett másként nemigen lehetett megélni. A munkáselbocsátások divatja megszünteti a másodállások lehetőségét, ezenkívül azzal jár, hogy útilaput kötnek a dolgozó feleségek lábára, s mindennek végső eredőjeként katasztrofálisan csökken az életszínvonal. Ezzel a riasztó perspektívával kell szembe­néznie a szakszervezeti kong­resszus küldötteinek, amikor a jövő héten vitát kezdenek Wilson gazdaságpolitikájáról. Érthető, hogy a megfigyelők ilyen körülmények között kés­hegyig menő harcot várnak a kongresszustól, jóllehet a kongresszus megnyitása előtt már nagyjából ki kell alakul­niuk az erőviszonyoknak. Wilson minden jel szerint mégis nagyon tart attól, hogy politikáját leszavazhatják. Et­től az aggodalomtól vezettet­ve példa nélkül való lépésre határozta el magát. Közölte a kongresszus rendezőségével, hogy beszédet kíván mondani a küldötteknek. A Frankfur­ter Allgemeine Zeitung lon­doni tudósítója szerint a brit szakszervezeti mozgalom tör­ténetében ez lesz az első eset, hogy a Munkáspárt vezére és a kormány elnöke személyes megjelenéssel és szónoki ké­pességének latba vetésével próbálja megnyerni a szak­szervezeti kongresszus kül­dötteinek rokonszenvét és sza­vazatait. A párt hivatalos képviselője Padley államtit­kár lesz, aki a sokévtizedes hagyománynak megfelelően átadja a Labour Party szí­vélyes üdvözletét a kongresz­­szusnak. Wilson kérésének a rendezőség eleget tett, s a megnyitás napjának délutáni óráiban elmondhatja beszé­dét. Mint hírlik, jobb szere­tett volna egy nappal később felszólalni, már a vita során, de ebben a szeptember 6-án összeülő nemzetközösségi kon­ferencia megakadályozza őt. A frankfurti lap tudósítója megjegyzi, hogy a pártvezér­miniszterelnök szónoklata aligha fogja befolyásolni a vita kimenetelét, mert a be­széd és a szavazás között két munkanap telik majd el, ami­­kor Wilsonnak és politikájá­nak rr minden rendű és rangú ellenzője felvonul, élükön Cousins-szal, aki a bérbefa­­gyasztási politika elleni tilta­kozásul vált ki a munkás­párti kormányból. "

Next