Magyar Nemzet, 1966. november (22. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-05 / 262. szám

Szombat, 1966. november 3. Győre Imre NA­PLÓM Ültem a szobámban és rázott a hideg. Nem ott kellett volna ülnöm, hanem egészen másutt, együtt azokkal a költőkkel, akik összegyűltek Európából, és persze a hazaiakkal, akik okos szavakkal, művészetük iránti felelősséggel fogalmaz­ták meg különböző nyelveken költészetük célját és tenni­valóit. Szó esett a költészet és a társadalmi valóság viszonyá­ról, a kifejezés formáiról, vagyis azokról a dolgokról, amelyekkel a költő nap mint nap szembe találkozik, ame­lyek nem hagyják nyugodni, amelyekről sokszor beszélt már önmagával is, amelyekről azt hitte, hogy végérvényesen megoldotta őket a maga szá­mára. De másnap rájön arra, hogy újra kell kezdenie min­dent. Újra kell kezdenie, mert a mai nap már nem olyan, mint a tegnapi. Mert ma, ha szét­néz, nem ugyanazt látja, amit tegnap. Tegnap még azt hihet­te, hogy ez vagy az a közönsé­ges náci gyilkos ma megkapja megérdemelt büntetését. Ma már nem hiheti ezt, mert ép­pen az ellenkezője történt. Fel­néz az égre, hogy gyönyörköd­jék ebben a játszadozó és vál­tozó kékségben és akkor azt látja, hogy valami szürke fá­tyolozottság szövi át a kéket, és akkor eszébe jut, hogy vajon hány évig lebegnek az emberi hamvak a levegőben, és vajon nem most szippant­ja-e be tüdejébe valamelyik hozzátartozójának vagy barát­jának láthatatlan morzsáját? És el kell tűnődnie azon, hogy elmondott-e már minden el­mondhatót erről a dologról, és megtalálta-e azt az egyetlen módot, ahogyan el lehet mon­dani? Nem, a mai nap már nem ol­yan, mint a tegnapi volt. A költő tegnap még azt hihette, hogy béke van. Ma már nem hiheti ezt. Mert ma, ha szét­néz, üszkös bambuszdarabokat lát ott, ahol tegnap még falusi ház állt. És el kell tűnődnie azon, hogy hova lettek a ház lakói? A költő énekel. És egyszer­re, szó közben elakad a hang­ja, mert látja, hogy hallgatói megszaporodtak. Egy asszonyt lát, aki megszokott mozdulat­tal emeli melle felé a Semmit, hogy megszoptassa. És összeégett arcú gyerekeket lát, akik várakozóan hallgat­nak. És a költő nem tudja folytatni megkezdett énekét, mert elfelejtette azt, amiről énekelni akart. És el kell tűnődnie azon, hogy melyik az a szó, melyik az az ének, amelyik védőpajzs lenne a gépek bombái ellen? Melyik az az ének, amelyik felér egy parányi puskagolyó­val? Melyik az az ének, ame­lyik nem belopni akarja ma­gát a hallgató fülébe, hanem a kirakatba bevágott kockakő csörömpölésével riasztja fel a szunnyadó lelkiismereteket? Melyik az az ének, amelyik nemcsak megteszi mindezt, ha­nem azt a meggyőződést is su­gallja, hogy van part, van hová elérkezni, és ott nem si­vár ürességet találunk, hanem hozzánk hasonlító jövendőt? Melyik az az ének, amelyik ki meri mondani, hogy meghalt a szépség, éljen a szépség? Nem, a mai nap már nem olyan, mint a tegnapi. A költők összegyűltek, s Ariont, a mondabeli költőt lát­ták maguk előtt, akit egy del­fin mentett ki a tengerből. Szép legenda, a dal erejéről tanúskodik. A dal azonban ön­magában nem erő. Erő csak akkor lesz, ha meghallják és megértik azok, akikhez a köl­tő szólni akar, akik életükkel, tetteikkel táplálják az éneket, s akik azt mondják a költők­nek: nem, a mai nap már nem olyan, mint a tegnapi volt. Ezeket gondoltam magam­ban, lázverten, és üzenem, ha megkésve is, barátaimnak. Magyarok, franciák, japánok, mexikóiak egy könyvben Ipari építészetünk kiemelkedő alkotásai egy nemzetközi kiadványban Az idea műszaki könyvna­­pok egyik kiemelkedő műve a nemzetközi ipari építészet kiemelkedő alkotásainak gyűj­teménye. A könyvet a Műsza­ki Könyvkiadó jelentette meg. Időszerű a könyv és időszerű felvetni a kérdést: hol tart a magyar ipari építészet, hogyan viszonylik a nemzetközi szín­vonalhoz? A kérdésre kimerítő felele­tet kaphatunk az Ipari épüle­tek — Nemzetközi példák cí­mű könyvből. Szerzője Walter Henn egyetemi tanár, a nem­zetközi hírű építész, aki kü­lönböző országokból 140 pél­daképül szolgáló ipari építke­zésről fényképben, műszaki le­írásban műszaki rajzban mutatja be­ a legkiemelkedőbb létesítményeket. Csaknem va­lamennyi európai ország jel­legzetes ipartelepe szerepel a könyvben, de megismerkedhe­tünk a tengerentúli országok objektumaival is, tervezőivel is. Kíváncsian forgattuk a könyvet és a nemzetközi élvo­nalhoz tartozó japán építészek közül Kenzo Tange és T. Aza­­da, Toshiron Yamashita, a mexikói Félix Candela és Luis Torres Landa, a francia René A. Culon, a svájci Torni Rino néhány új művét láthat­juk. Kellemes meglepetés volt számunkra, hogy az IPAR­TERV tervező gárdája is he­lyet kapott a könyvben. Az IPARTERV hazánkban meg­valósult létesítményei közül hármat közöl. Két képet és műszaki rajzot ismertet a Miskolci Hűtőházról (tervező építész Csaba László, statikus Tóth Sándor, Herkó Dezső, Komlóssy István, épületgépész Fazekas József és Wagner Ádám). Ismerteti a MONIM­­PEX budafoki palackozó üze­mét (építész Iványi Gyula és Emődy Attila, statikus Sze­­leczky Ferenc, épületgépész Fürtös Béla, Hackl Tibor, Szá­va György és Wagner Ádám). A harmadik magyar alkotás a Kőbányai Gyógyszerárugyár központi raktárának impozáns épülete (építész Juhász Jenő, statikus Garay Lajos, épület­­gépész Káldos István). Walter Henn professzor, az Ipari épületek — Nemzetközi példák című műszaki könyv szerzője egy helyen arról ír: Az ipari építkezés terén ma­gától értetődő, hogy az üzem rendeltetése és a technológia szabja meg a tervezés szük­ségszerű alapelveit, ebből kö­vetkezik az építési feladat. A rendeltetéssel azonban szerves kapcsolatban kell lennie a formai megjelenésnek. A gya­korlott, jó ízlésű mérnök a gazdaságosság, a célszerűség követelményeit figyelembe vé­ve azonban a létesítményeket úgy alakítja ki, hogy szépek, vonzó külsejűek legyenek. A könyvben szereplő ipari létesítmények mind eleget tesznek ennek a követelmény­nek, és jóleső érzés számunk­ra, hogy a magyar alkotások színvonalban nem maradnak el a nemzetközi élvonaltól. Ipari építészeink, mérnökeink tehetsége, sokoldalúsága már eddig is komoly eredményeket produkált és biztató a jövőt illetően is. Végül a fordításért Székely Gy. Leventét és a for­dítás ellenőrzéséért Arnóth Lajos és Bajnay László építé­szeket illeti elismerés. A nyomdai kitűnő munkáért pe­dig a Révai Nyomda dolgozóit. V. I. ___MaSWNMtf____ Van Szegeden gumigyár Újra gyárat avatunk — mondja magában az olvasó lelkesen vagy közömbösen, el­ismerően vagy éppen csak re­gisztrálva az eseményt, mint akinek ez immár természetes, így van ez az olvasótáborral, amely különböző vérmérsék­letű, érdeklődésű emberek gyülekezete. Egyben azonban mindannyian egyezünk: a har­madik ötéves tervet éljük át, és így megszoktuk, hogy a Ma­gyar Népköztársaságban időről időre új létesítmények szület­nek, hogy hazánkban immár rendszeresen új gyárakat avat­nak. A jót nagyon hamar meg lehet szokni. Akinek azonban az ilyesmi mindig új és ünnep marad, azok az "­újszülöttek­" és a szülőváros. Mert ebben a gyá­rak s az emberek családja egy­forma: a születésnap, a csalá­don belül mindig nagy ünnep marad, így van ez most Szegeden. Ahol a még nagyobb ünnep, a Nagy Október 49. évfordulójá­nak tiszteletére gumigyárat avatnak. Csak legyen dolgozónk Rainer Károly gyárvezető­helyettes, főmérnök, aki négy és fél éve jött el Budapestről, hogy a szó szoros értelmében részt vegyen már az első kapa­vágásoknál, azt mondja, hogy a bevezetőben írt hasonlatot annyiban módosítaná: a no­vember 5-i gyáravatás inkább keresztelő, azaz névadó ün­nepség lesz. Amiben több igaz­ság is van. Hiszen az Országos Gumiipari Vállalat szegedi gyáregysége már 1965-ben tel­jesítette például a heveder­gyártási tervét. Ez egy újszü­löttől igazán szép teljesítmény. Különösen, ha a körülménye­ket is úgy ismerjük, mint a műszaki vezető. Megkérdezi, hogy nem zavarja-e az ünnepi hangulatot, ha a problémák­ról is beszél. Azzal válaszolok, hogy a portásfülke mellett, rögtön a bejáratnál egy plakátot lát­tam, amelyen az egyik üzem dolgozói versenyre hívják a többit a párt IX. kongresszu­sának tiszteletére. Rábólint. Ez így igaz. Aztán hozzáteszi: — Csak mindig legyen elég dolgozónk, aki versenyez! Munkaerőhiány van? ... Szegeden?! Kiderül, hogy a dolog nem ilyen egyszerű. A helyzet pe­riodikusan változik. Június— július—augusztusban például egyetlen férfit sem tudtak fel­venni. A paprika — egy-két holdon is — nagyon jól fizet. — Én mindig mondogatom, hogy a vidéki ipartelepítéshez, persze a pénzen kívül, első­sorban türelem kell. Itt is. Végtelen türelem. Beletelik két-három év, amíg ezekből az emberekből, akik közül leg­többje az ásót-kapát forgatta szerszámként, ipari munkás lesz. Aki tudniillik így is kezd élni, gondolkozni. Aki itt ma­rad nálunk, közülük. A szegedi gumigyár szüksé­ges létszáma jelenleg megkö­zelíti a kilencszázat. — Persze, ahhoz képest, amikor Rainer kollégám, 1962 májusában ide érkezett, én már egy szót se szólhatok. Hogy volt, Karcsi? — Két munkás, egy talicska, két lapát — így kezdődött. Nevetnek. Látszik, hogy már régi •••lemezük­ ez. És látszik, hogy ők ketten összeszokott együttes. A huszonegy évből tizenha­tot egymás mellett dolgoztak Budapestem. Nincs vegyipari technikum Az épületeket vesszük szám­ba: az energiát fogadó állo­más, a tűzoltó laktanya, étte­rem, az irodaépület, amint a kaputól befelé haladunk. Ez­után következik a TMK-kar­­bantartó részleg, s hozzáépítve egy kis gépgyár. Ezt követi a szövetkező épülete, a szivat­­­tyúház, a hűtőtorony, a kazán­ház (még olajtüzelésű, most alakítják át gázra). A gyár­telep főútjának másik oldalán öltözők, fürdők, mosdók, ruha­tár, aztán az energia elosztó­állomás, raktárak, a koromsiló és hozzáépítve a tizenkétezer négyzetméter alapterületű nagycsarnok. Mit gyártanak benne? Mindenféle tömlőt a tömlő­üzemben, úgynevezett nehéz műszaki gumiárut a másik üzemrészben. Hevedereket a szállítószalagokhoz a bányák­ba, gumipadlót, betétes és be­tét nélküli gumilemezeket (ezeket is saválló, olajálló stb. kivitelben, akár a tömlőket), mindenféle lapos szíjat, ké­sőbb majd ékszíjat is. A beruházás eddig 330 mil­lió forint. A tervezett létesít­ményekkel eléri majd a két­milliárdot. Szegeden koncent­rálódik a magyar gumigyártás új beruházásainak egyhatod része. — Ennek ellenére még min­dig nincs a városban vegyipa­ri technikum — szól közbe is­mét a gyárvezető, bizonyítva, hogy az új gyár ünnepén is a reális erők és helyzet felméré­sét tartják legfontosabbnak az­­»örömszülők«. Elmondják a vezetők, hogy bár — saját költségen — fenn­tartanak egy kihelyezett osz­tályt a budapesti Petrik Lajos Technikumból, ahol a szegedi egyetem tanárai és az ő mér­nökeik adnak elő, van saját ipariskolájuk és szakmunkás­­képző tanfolyamot is tartanak, a dolog mégis úgy fest, hogy az ötéves terv végére legfel­jebb 25 százalék képesített szakmunkással számolhatnak. Holott 60—70 százalékra lenne szükség. (Ugye, hogy van ta­nulási és szakmaválasztási le­hetőség ebben az országban, csak jobban oda kell figyel­ni!) Őszinte örömre méltó Az ünnepi panaszok közé tartozik, hogy fennállásuk óta (ami ugye, nem olyan hosszú idő, ezt ne feledjük!), beleért­ve a gyárvezetőt is, aki csak nemrég kapott lakást Szege­den, mindössze 45 embert tud­tak telepíteni. (Ami ugye na­gyon kevés, még ha a nem hosszú fennállást is tekintetbe vesszük.) De az már feltétlenül az eredmények listájára való, hogy a gyár dolgozóinak több mint 40 százaléka­­ nő. Még a két-három mázsás munkada­raboknál is. Ami nagy pozití­vumról, az új létesítmény ma­gas gépesítettségi fokáról ad nagyon kedvező jelentést. Hogy mondta az ismerkedés elején Rainer Károly? ... ■*Tü­relem kell a vidéki ipartelepí­téshez, végtelen türelem/« Az avatásig, a névadó ün­nepségig már eljutott a szege­di gyár. 1966. november 5-től kezdve gyártmányait Emergé néven tanulja majd ismerni vagy újraismerni a világ. Bi­zony a világ. Mert — végén csattan az ostor! — a vezetők azt is elmondják, hogy ez a nagyon fiatal létesítmény már­is jelentős exportot bonyolí­tott keletre—nyugatra egy­aránt. És ez az elkövetkező évek folyamán még csak nö­vekszik majd. Szinte látom a jövőt ezek­ben az ünnepi pillanatokban. Rainer Károlyt, ezt a szálfa­termetű, szigorú műszaki ve­zetőt. (Aktív sportoló, élvo­nalbeli jégkorongjátékos volt), Jean Maraisra emlékeztető arcélével, mint a törzsgárda kapitányát, Horváth Lajos gyárvezetőt, amint majd tős­gyökeres szegediként »kenyeret eszik meggyel«, s az akkorra ki tudja mekkorára növeke­dett egész gyári kollektívát egy későbbi, ennek a mostani ünnepnek visszhangját vevő évfordulón, a Dankó Pista hí­res nótáját, így énekelni: «­A még azt mondják, nincs Szegeden gumigyár.« Van. És ez a lényeg. Az iga­zán ünneplésre, őszinte, tiszta örömre méltó. Csillag István Két munkás, egy talicska Horváth Lajos gyárvezető éppen fél éve vette át itteni hivatalát. Budapestről jött ő is, a termelési osztály vezető­je volt. Most már a hét eleje óta az ünnepség lázában ég. Küldöttséget fogad Szegedről, küldötteket a minisztériumból. Amikor egy pillanatra benéz hozzánk, méltatlankodva ész­revételezi, hogy a festők még mindig nem jártak helyettese szobájában. Fiatal­ember, 45 éves a gyárvezető, de még ennyi sem látszik rajta. Már újra derűs az arca. ÚJJÁALAKÍTÁS UTÁN MEGNYÍLT Zugló közkedvelt szórakozóhelye a ZUGLÓI ÉTTEREM (XIV., Erzsébet királyné útja 118.) Kitűnő magyar konyha. Rostonsült ételkülönlegességek Legyen ismét törzsvendég A ZUGLÓI ÉTTEREMBEN Az étteremben: Birdács László és népi zenekara Az eszpresszóban: Kovács Szabolcs és Végvári Oszkár duó Kettős jubileumra készül az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Az Országos Magyar Bányá­szati és Kohászati Egyesület most tartotta meg szokásos évi választmányi ülését, ez esetben először az olajbányá­szati szakosztály rendezésében Gellénházán,Nagylengyelben. A választmányi ülésen az or­szág minden részéből több mint kétszáz bánya- és kohó­mérnök vett részt. Az ülés na­pirendjén­ elsősorban a jövő évi jubileumi rendezvények és kiadványok előkészítése szere­pelt. Ezekről dr. Pilter Pál okleveles kohómérnök, a Vas­ipari Kutató Intézet igazgató­­helyettese, az egyesület fő­titkára számolt be. Jövő év­ben ünnepli meg alakulásának hetvenötödik évfordulóját az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület, ugyan­akkor megünnepli, hogy száz évvel ezelőtt jelent meg a Bá­nyászati és Kohászati Lapok első száma. A kettős jubileumot több rendezvénnyel méltóképpen kívánják megünnepelni hazai bányászaink és kohászaink. A jubileum alkalmából az egye­sület nemzetközi szaklap kiál­lítást rendez és számos jubi­leumi kiadványt jelentet meg a hazai bányászat és kohászat történetéről. Többek között ki­adják Péch Antalnak, a múlt század második felében élt ki­váló bányamérnöknek, az egyesület alapítójának életraj­zát, amelyet Kosáry Domokos ír meg. Ugyancsak Kosáry Do­mokos szerkesztésében jelente­tik meg Péch Antal »Alsó­­magyarország bányaművelésé­nek története« című munkája harmadik kötetét, valamint Péch Antal selmeci bánya­­vállalatok története« című műve második kötetét. Kiszely Gyula szerkesztésében kiadják »­A magyar vaskohászat tör­ténete képekben« című művet, dr. Becker Ervin szerkeszté­sében pedig könyvet jelentet­nek meg a magyar fémko­hászat történetéről. NOVEMBER 5-TŐL „VIRÁG A LAKÁSBAN” BEMUTATÓ DÍSZÍTÉSI ÉS NÖVÉNYÁPOLÁSI TANÁCSADÁS . A ROZMARING TSZ ÚJ BOLTJÁBAN II., Mártírok útja 38/a. A KIÁLLÍTOTT NÖVÉNYEK ÉS VIRÁGTÁLAK AZONNAL MEGVÁSÁROLHATÓK Magyar küldöttség Kamerunban Kallós Ödönnek, a Kereske­delmi Kamara elnökének ve­zetésével csütörtök este nyolc­tagú magyar kereskedelmi kül­döttség érkezett Yaundéba, Kamerun fővárosába. Megér­kezésekor Kallós Ödön kije­lentette, hogy a küldöttség magyar—kameruni áruforgal­mi egyezmény megkötésének lehetőségét tanulmányozza. A magyar küldöttség, amely ezt megelőzőleg a Brazzaville-i Kongóban tartózkodott, elláto­gat még Elefántcsontpartra és Szenegálba is. Felbocsátották a Jantar—1-et Jantar—1 (Jantar, borostyán) néven a Szovjetunióban 1966 októberében geofizikai rakéta segítségével plazmahajtóműre működő ionoszféra kutató automatikus laboratóriumot bocsátottak fel. Az automati­kus laboratórium 100—400 ki­lométer magasságban kering. Felbocsátásának célja: a felső légrétegekben végrehajtandó irányított űrrepülés lehetősé­geinek tanulmányozása. Ma­gát a felbocsátást a szovjet űr­kutatási programmal össz­hangban hajtották végre. A Jantar—1-en elhelyezett fedélzeti rendszerek és tudo­mányos műszerek működéséről érkezett telemetrikus adatok alapján sikerült tanulmányoz­ni a hajtómű viselkedését az ionos­zférában. A kísérlet eredményeinek tudományos feldolgozása fo­lyamatban van, a repülési ada­tokat a Szovjet Tudományos Akadémia folyóiratai fogják közzétenni. ­ Harcos antifasiszta a fizikai Nobel-díj új kitüntetettje Franciaországban nagy örö­met keltett, hogy Alfred Kast­­ler professzor személyében is­mét francia tudóst tüntettek ki a fizikai Nobel-díjjal. Kast­­ler szám szerint a nyolcadik francia fizikus, aki Nobel-dí­­jat kapott Nagy nevű elődei között találjuk Henri Becque­­rel és a Cime-házaspár nevét. Legutoljára 1929-ben kapott francia fizikus Nobel-díjat. A kitüntetés annál is in­kább örömet keltett, mert Alfred Kastler személyében nemcsak a nagyszerű tudós kapott nemzetközi elismerést, aki elméleti kutatásaival elő­készítette a lézersugárzás fel­fedezését és vizsgálatát, hanem emberi és politikai magatartá­sában is kiváló ember, harcos antifasiszta. Kastler a béke­mozgalom akcióinak rendsze­res támogatói közé tartozik és ezért néhány évvel ezelőtt ki­hívta maga ellen az OAS-ter­­roristák dühét is, plasztikbom­­bás merényletet követtek el lakása ellen. Gőzfejlesztő berendezéseket kaptak félre az építőipari vállalatok Az Építő-, Fa- és Építő­anyagipari Dolgozók Szakszer­vezete elnökségének intézke­désére a szakszervezet köz­­gazdasági, munkavédelmi és szociálpolitikai osztálya tájé­koztatót készített az építőipar téli munkájának előkészítésé­ről. Az ÉM építőipari főigaz­gatóság vállalatai már össze­állították a téli munka részle­tes terveit. Még az év elején úgy ütemezték a munkákat, hogy a hidegek beállta előtt tető alá kerüljön annyi épület, amennyivel a dolgozók több­ségének védett munkahelyet biztosítanak. Még a nyáron intézkedtek a téli anyagtartalékok beszerzé­sére, a többi között fagy ellen védő műanyagfóliából, gyé­kény- és nádszőnyegből már valamennyi vállalat elegendő készletet gyűjtött. A félig kész épületek fűtésére 173 hőlégfú­­vó-berendezést és mintegy 406 propán-butángáz fűtésű kály­hát kaptak a vállalatok. Az ÉM Építőgépjavító és Gép­gyártó Vállalat 40 újfajta ha­zai gőzfejlesztő berendezést készített. A 40 új gép kétszer annyi gőzt fejleszt, mint amennyit a 47 kiselejtezett ka­zán termelt

Next