Magyar Nemzet, 1967. január (23. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-18 / 15. szám

4 aIIí eleWízió műsoráról inmiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiimiiMiifiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiíiiiiiiniiüiiiiitiiiiiiiiiiiiiimn Othello Gyulaházán A Magyar Nemzetben jelent meg annak idején Gádor Bé­la kisregénye, az Othello Gyu­laházán. Most Litványi Károly és Katona Márta átdolgozásá­ban, Zsurzs Éva rendezésében képernyőre került. Egy vidéki színtársulat belső világát mu­tatja be ötletesen, frissen, szel­lemesen. Az ifjú rendező a film elején megérkezik Buda­pestről, szelet vet és vihart arat A kultúra prófétájaként érkezik, színvonalat akar emelni, művészi színházat te­remteni a vidéki kisvárosban. Lelkesedése és tapasztalatlan­sága felkavarja a színház belső életét, az intrika, a fél­tékenység új hullámát indítja ,el. Az ifjú rendező szeretné felrázni színészeit, hogy hite­lesebben játsszanak Shakes­peare Othellójában, s naiv buzgalma beláthatatlan zűrza­varhoz, botrányhoz, majd sze­rencsés fordulattal, sikerhez vezet. Kitűnő figurák egész sora él a filmen. A művészek érezhető jókedvvel parodizál­ják kollégáikat, elevenítik fel a színház légkörét, az elő­adások hangulatát, a próbá­kat, a tanácskozást, ahol a művészi színvonal és az anya­gi érdek között kell dönteni. A közönség már az első per­cekben ízelítőt kap a nagy­operett elegáns gúnyrajzából, a látható és a kulissza mö­götti színházi világ jellegzetes kettősségéből. Sorra tűnek fel a képer­nyőn a társulat pompásan áb­rázolt tagjai, az igazgatótól a súgónőig, jól sikerült jellem­eződök mind. A film híven tükrözi Gádor Béla egyéni, gondolatteli humorát, amely a realista emberábrázolásból, a valóság nagyon pontos megfi­gyeléséből és következetes át­gondolásából fakad. Mulatsá­gos a történet, de a nevetést nem vaskos ötletek váltják ki, hanem a jellemet, az emberi hiúságot, esendőséget leleplező kis pillanatok, egy földhöz vágott szerep, egy ingerült mozdulat a próbán, a tán­coskomikus dicsekvése. Pilla­natok, amikor például Básti Lajos odaszól az ifjú rende­zőnek, aki Othello szerepét magyarázza neki, hogy “­na­gyon érdekes, amit mondasz”, s mindannyian tudjuk, hogy e mondat valójában ellenkező tartalmat rejt, a színész nem figyelt oda Kitűnő pillanat, amikor Törőcsik Mari éjsza­ka felkelti az igazgatót és fel­indult hangon beszél eltűnt férjéről, intellektuális szerel­mükről, a lehetséges tragédiá­ról. Felejthetetlen Feleki Ka­mill, a dicsekvő, virgonc tán­coskomikus, aki gyötrő álmos­sággal küszködve kíséri feldúlt pályatársát éjszakai útján. Ladomerszky Margit pompás pillanata, amikor pletykálás közben saját színészi útját próbálja egyengetni. A sértett primadonna, Demján Edit pompásan helyezi el finom tű­szúrásait, élvezi a botrányt, amelyben ő csak szemlélő. És így tovább, a jelenetek, a jel­lemek, a színészi alakítások egész sorát említhetnénk és emelhetnénk ki ebből a ked­ves, hangulatos, igényes film­vígjátékból. "Nem hagyhatjuk ki Bilicsi Tivadar kitűnő színigazgatóját, Schwetz And­rás ambiciózus, félszeg ifjú rendezőjét, Verebély Iván sze­relmes tűzoltóját, az epizódis­tákat, s a tömegjelenetek sze­replőit, tehát mindazt, ami Zsurzs Éva tehetségét, atmosz­féra teremtő készségét, ember­­ismeretét és színészismeretét dicséri. Rendezésében a szí­nészek tehetségük javát ad­ják, érvényesül egyéniségük, humorérzékük, felszabadultan játszanak. A történet tempója kényelmes ugyan, de a jele­netek gondos megformálása, a megvalósítás ötletessége, a játék kedves humora elegendő szórakozást nyújt, kitölti a cselekmény szerkezeti vázát. Czabarka György fényképezte a filmet kifejező portrékkal, hangulatosan, jól sikerült sza­badtéri felvételekkel. A sajtóbemutatón Szűcs Andor, a tévé dramaturgiájá­nak vezetője így kommentálta a produkciót: “Régi recepthez folyamodtunk. Ez így szól: végy egy­­ jó szerzőt, tehetsé­ges átdolgozókat, jó rendezőt, jó színészeket, s akkor való­színűleg jó műsort kapsz - A régi recept bevált. Vajha gyakrabban alkalmazná a te­levízió! Röviden Mi történt azóta? — ezzel a címmel állította össze új ri­portfilmjét a falurovat Fontos munka eredményeit rögzítet­ték. Megnézték, hogy néhány tavalyi tévé­riport nyomán milyen változás született El­lenőrizték tehát saját munká­juk hasznát, a tévé bírálatá­nak hatását. Az éveleji lel­tározásnak nevezett riport­­összeállítás jó kezdeményezés. Bizonyára lendületesebb ügy­intézésre serkenti az illetéke­seket. A néző is kíváncsi arra, mi történik egy-egy bíráló, vagy javaslattevő televízió­riport után. Véget ért a tévé ifjúsági táncklubjának sorozata. Meg­kísérelték a tánctanfolyam szokásos műsorformájának továbbfejlesztését. Sikerrel. Két új ismeretterjesztő so­rozat indult a héten, mind­kettőnél további tökéletese­désre számítunk. Dr. Bene­dek István, az ősemberkuta­­tásról tartja új előadássoroza­tát, kamatoztatva széles körű műveltségét, kitűnő előadó­­készségét A másik új soro­zatot dr. Kovács Tibor és dr. Soproni Sándor írja. A Min­dennapok művészete előadásá­ban a kocsi történetét tárgyal­ták érdekesen, de kissé nehe­zen birkózva a hatalmas anyaggal. A híradósok bravúros telje­sítménye a sok hó-riport. Má­sik elismerést érdemlő mun­kájuk a földalatti építkezésen készített gyorsriport a vízbe­törésről. Vilcsek Anna NAPLÓ ! Január 18 Skandináviai és szovjetunió­beli vendégszereplésre indul februárban az Állami Népi Együttes. Utolsó hazai előadá­sukat február 5-én tartják. A skandináv országokban öt nagyvárosban: Koppenhágá­ban, Malmöben, Oslóban, Stockholmban és Helsinkiben 18 előadást tartanak, a Szov­jetunióban pedig Leningrád­­ban, Rigában, Vilniusban és Moszkvában lépnek fel. Csajkovszkij Pique Dame című operáját mutatja be ja­nuár 21-én a Szegedi Nemzeti Színház. A bemutatót Vaszy Viktor vezényli. A darab ket­tős szereposztásban kerül mű­sorra: Hermannt Szabó Mik­lós és Vadas Kiss László, Li­zát Harmath Éva és Karikó Teréz, a grófnő szerepét pedig Turján Vilma és Ivánka Irén énekli.A Peter Weiss új drámáját, amelyben a mai portugál gyarmati viszonyokat leplezi le, Sangen om Skrapuken (Ének a szörnyről) címmel ja­nuár 20-án mutatja be a stockholmi Skála színház. Az előadás rendezője E­tienne Glaser, díszlet- és jelmezter­vezője Gunilla Palmstierna- Weiss, az író felesége. Fekete István népszerű Tüs­kevár című regényéből készít a televízió rendelésére nyolc­részes filmet a MAFILM. A film forgatókönyvét írta és rendezte Fejér Tamás.­­ Párizsban megszavazta idei ajándékait a Louvre Barátai­nak Társasága. A Louvre-ban most kiállításra kerülő aján­dékok legérdekesebb darabjai egy feltehetőleg Darius ki­rályt ábrázoló i. e. 400-ból származó aranyfej és Vignon XVI. századbeli francia festő fiatal énekest ábrázoló képe. A drezdai állami operaház ünnepi hét keretében emléke­zik meg fennállásának 300. évfordulójáról. A január 14-i díszelőadáson Weber Oberon című operája került színre új betanulásban. Charles Aznavour francia énekes-színészt ugyanaz az anyakönyvvezető adta össze a 21 éves Ulla Thorsell svéd énekesnővel, aki tavaly Las Vegasban közreműködött Bri­­gitte Bardot esküvőjén. Azna­­vournak ez a harmadik há­zassága. ____MagyarM­anzet_____ Születésnapi beszélgetés Ferencsik Jánossal Ferencsik János, az Állami Operaház és az Állami Hang­versenyzenekar főzeneigaz­gatója, kétszeres Kossuth-dí­­jas kiváló művész a mai na­pon tölti be hatvanadik évét. Karmesteri tevékenysége év­tizedek óta összeforrott zene­kultúránk fejlődésével, külföl­di turnéi a magyar zenei élet sikereit is gazdagítják. A szü­letésnap alkalmából fölkeres­tük operaházi szobájában Fe­rencsik Jánost és megkérdez­tük, mit tart eddigi pályája legfontosabb eredményének? •­ Tulajdonképpen mindig a legközelebbi feladat a leg­fontosabb és a legérdekesebb. Ebben a pillanatban két ilyen legközelebbi feladat vár rám: a Tannhäuser felújítása és a Beethoven-ciklus még hátra­levő estjei. Ezek között is ter­mészetesen az utolsó este, a IX. szimfónia lesz a nagyon fontos feladat. A Tannhäuser különben azok közé az operák közé tartozik, amelyet vi­szonylag kevésszer dirigáltam, viszont nagyon szép emlékeim vannak róla. 1930-ban és 1931- ben Toscanini dirigálta Bay­­reuthban, és ugyancsak nagy mester, Fritz Busch dirigálta Budapesten. Személyes emlé­kem a Tannhäuser tatai elő­adása. Ezt már én dirigáltam. Szabadtéri előadás volt, és a valóban messziről felcsendülő zarándok-ének olyan hatást tett, amilyent színházban el­érni soha nem tudunk. — A válaszból arra követ­keztethetünk, hogy mindig előre néz, az újabb feladatok felé? — Pontosan. Nem nagyon szoktam visszatekinteni, ehhez még nem érzem magam elég öregnek, bár tudom, hogy már nem vagyok fiatal. Vannak terveim, vannak elképzelé­seim, vannak partitúrák, ame­lyeket még nem szólaltattam meg, de szeretném őket meg­szólaltatni. Vannak könyvek, amelyeket még nem olvastam el, de el szeretném olvasni, vannak tájak, amelyeket még nem láttam, de szeretném lát­ni. — Azt jelenti ez, hogy van­nak a zeneirodalomnak olyan területei, amelyeket még nem hódított meg? — Vannak, sőt vannak olyan területek, amelyekről most már tisztán látom és tu­dom, hogy nem is fogom tud­ni meghódítani a magam szá­mára, tehát nem fogom őket sohasem dirigálni. Hogy me­lyek ezek a művek, ezt nem árulom el. Viszont ugyanak­kor e műveket szívesen hall­gatom meg, és meg is szok­tam hallgatni, mások inter­pretálásában. A zeneirodalom olyan gazdag, olyan óriási az anyaga, hogy ennek alapos áttanulmányozására egy em­berélet nagyon kevés. Akár­milyen fájdalmas is, vannak remekművek, amelyekre rö­vid ismeretségnél többre nem futja az időből. Egymagában csak muzsikával foglalkozni, akármilyen gazdag is a zene­­irodalom, túlságosan is egyol­dalú lenne. Aki igazán mu­zsikál, az az élet többi meg­nyilvánulása iránt sem lehet közömbös. Mert csak a teljes életet élő ember adhat teljes muzsikát, így aztán hamaro­san kiderül, hogy a nap hu­szonnégy órája túl kevés. A Főzeneigazgató úr gyak­ran vezényel külföldön is, így hát sokféle közönséget ismer. Mit tart a hazai közönségről? — összehasonlítván diákko­rom zenei közönségét a mai­val, úgy gondolom, a mai szé­lesedett, terebélyesedett. Nem lehet összehasonlítani az el­múlt idők és a mai korszak statisztikáját. A húszas évek elején elképzelhetetlen lett volna, hogy Budapesten két operaház állandóan játsszék, elképzelhetetlen lett volna, hogy öt teljes szimfonikus ze­nekar — akik mellett más zenekarok is muzsikálnak — ilyen sűrűn adjon koncerte­ket. Itt olyan sokrétű, szerte­ágazó zenei élet van, amilyen, merem állítani, ritkítja pár­ját. És ez még nem minden Mert hogy a vidék zenei éle­te milyen óriási léptekkel fej­lődik, ezt örömmel tapaszta­lom, amikor nagy ritkán időm és alkalmam van vidéki együttesekkel is muzsikálni. Saját operatársulat, saját szimfonikus zenekar, ez azért ritka volt magyar vidéken. Ma már egyáltalán nem az. — Érdemes volt tehát ezt a pályát választani? — Magamról csak azt mondhatom hogy érdemes, de mentségemre szolgáljon az a tény, hogy amikor erre a pá­lyára szántam magam, fogal­mam sem volt arról, hogy érdemes. Egyszerűen azért választottam ezt a pályát, mert muszáj volt ezt válasz­tanom. Minden külső és bel­ső körülmény ide kényszerí­­tett. — A világ zenei térképe je­les magyar karmesterek nevé­vel van telitűzdelve. Nem csá­bította-e ez a tény hosszabb külföldi tartózkodásra? — Nem, mert tudom, hogy összefüggően hosszabb időre nem tudnék kitartani az ott­honom nélkül. Ismertem egy­szer egy szegedi öregurat, aki éppen hatvanesztendős korá­ra körülbelül a fél világot be­utazta — szenvedélyes utazó volt —, és mert zenebarát is volt, meghívott motorcsónak­jára tiszai kirándulásra. A tá­péi kanyarnál azt mondta: látja kérem, ez a legszebb a világon. Tehát nem frázisok döntik el az ember hovatarto­zását, hanem azok a kiele­mezhető gyökerek, összefüggé­sek, amelyek az embert vala­hová végérvényesen odakötik. Újra, meg újra el kell monda­nom, mert jobb választ nem találok a kérdésre: számom­ra az “itt élned, halnod kell” nemcsak verssor, hanem hit­vallás is. Ma este a közönség az Ope­raházban a Varázsfuvola elő­adásán köszönti a hatvanéves Ferencsik Jánost. A karmes­teri pulpitusnál a főzeneigaz­gató áll. Nevetve mondja most: azért kérte ezt az ope­rát, mert rövid, és a közönség­nek nem kell sokat tapsolnia. Aztán komolyabbra fordítja a szót: azért kérte, mert na­gyon szereti. Tegyük hozzá mi, mert Sa­­rastro humanizmusa, bölcses­sége, életszerete sokban rokon a ma hatvanesztendős Feren­csik Jánoséval. Gábor István FERENCSIK JÁNOS (Rózsahegyi György rajza) A CSONT­HULLADÉKOT AZ ÜZEMI KONYHÁKTÓL KÉSZPÉNZFIZETÉS ELLENÉBEN ÁTVESZI A BUDAPESTI MÉH VÁLLALAT Budapest, X. Gránátos utca 1—3. Telefon: 475—790 107-es mellék z­e­r­d­a, 1967. j­a­n­u­á­r 18. l lengyel érem­mű­vészeti kiállítás a (lengijel k­ultúrából A Lengyel Kultúra Nagy­mező utcai kiállítótermében a reneszánszát élő lengyel érem­művészet gazdag terméséből összeállított bemutató nyílt meg. Anyaga — 26 művész legszebb művei — elegáns körképet fest a műfaj len­gyelországi helyzetéről és eredményeiről. Első benyomásunk a kifeje­zés eszközeinek hallatlanul széles skálája, amely már-már szétfeszíti a műfaj hagyo­mányszabta kereteit, s össze­mossa határait a dombormű­vel, sőt átcsap az ötvösművé­szet területére is. Hagyomá­nyos értelemben vett, a kon­venciókra ügyelő művel és al­kotóval alig találkozunk ezen a bemutatón, s az a néhány, akit mégis ebbe a csoportba sorolhatunk, világosan kiele­mezhető okok miatt választot­ta ezeket a formákat, mint Stanislaw K. Ostrowski, Ta­­deus Kosciuszko klasszicizáló érmének alkotója, vagy Jerzy Bandura, aki a 600 éves krak­kói Jagello-egyetem emlékér­mét mintázta meg történelmi stílusban. A kiállításon részt vevő mesterek legnagyobb ré­sze azonban szakított a tör­ténelmi formákkal és szabá­lyokkal. Érmeik a legváltoza­tosabb alakzatokat mutatják, stílusuk a modern művészetek világából táplálkozik. Ebből az utóbbi — a tárlat zömét jelentő — csoportból is kiemelkednek Bronislaw Chromy művei, az áttört meg­oldású Szoborkiállítás a park­ban című és a Tadeusz Kuli­­siewicz kiállításának emléké­re készült, kavics alakban mintázott érmek. Demkowska érme, az Alkimista már csak­nem a teljes absztrakció hatá­rát súrolja, Barbara Lis-Ro­­manczuk két munkája, a Bál és a Nyár, valamint Szemioth Bursa műve, a Bika impresz­­szionista, Józef Statinski ki­végzés­e és Arató lány­a, szür­realista formaképzést mutat. Ez a formai sokféleség ter­mészetesen nem kritériuma, hanem terméke annak az ele­ven pezsgésnek, amely a len­gyel éremművészetben megin­dult és szép eredményeket hoz. Erről tanúskodnak az ed­dig bemutatott két kiállítás: az 1963-as varsói I. országos éremművészeti kiállítás és a Lengyel Éremművészet 1945- től 1965. címmel Wroclawban rendezett tárlat eredményei, s erről győződhettünk meg most a Lengyel Kultúra tárlatán is. h­­gy. A képzőművészeti Alap kiadójának 1967-es tervei A Képzőművészeti Alap ki­adóvállalata az elmúlt évben mintegy 100 millió forint ér­tékben jelentette meg a rep­rodukcióktól a képeslapokig a legkülönbözőbb művészeti ki­adványokat. Nemes Béla, a vállalat igazgatója, a múlt évi gazdag eredmények felsorolá­sa mellett ismertette a kiadó idei terveit. A vállalat egyik fontos fel­adata a képeslevelezőlapok ki­adása. Állandóan bővítik a választékot és az erre az évre tervezett, több mint 65 millió levelezőlap minősége is javul. Az ifjúság esztétikai neve­lése céljából többféle soroza­tot indítottak. Egyik nagy si­kerű népszerű kiadvány az Arcképe­c-sorozat, amelyben eddig a magyar történelem, a tudomány, az irodalom, a szí­nészet nagyjainak arcképei je­lentek meg. Idén a képzőmű­vészet és a zene nagyjainak arcképeivel bővítik a soroza­tot és jelentősen növelik a pél­dányszámot. Népszerű nem­csak az ifjúság, hanem a kö­zönség szélesebb rétegei kö­zött is az Írók—költők képso­rozat. Idén Zrínyi Miklós, Rad­­nóti Miklós, Móricz Zsigmond, Jókai Mór életéről készült fo­tógyűjteményekkel bővítik a sorozatot, továbbá mind a Szépművészeti Múzeum, mind a Nemzeti Galéria gyűjtemé­nyéből újabb 18—18 repro­dukciót hoznak forgalomba. A legnagyobb sikerű kiad­vány Az én múzeumom, 1967- ben újabb hat kötettel gyara­podik a sorozat. Ugyanilyen siker jellemzi a Cityvox­­hanglemezeket is. A Budapest Cityvox tavaly második ki­adásban 40 ezer, a Balaton Ci­tyvox 30 ezer példányban kelt el. Idén kerül az üzletekbe a Szeged Cityvox 20 ezer pél­dányban. Megindult e közked­velt lemezek külföldi export­ja. Egy lipcsei cég 38 ezer pél­dányban rendelte meg a Leip­­zig Cityvoxot. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójára színes reprodukciókban jelen­tetik meg Ék Sándor festőmű­vész három alkotását. Készül egy húsz grafikát tartalmazó mappa is: lapjain az élő ma­gyar művészet legjobbjai je­lenítik meg 1917-től napjain­kig a forradalmi eseményeket Az MTI-vel együttműködve kiadnak egyenként 15 képből álló két fotósorozatot a moszk­vai Forradalmi Archívum anyagából. Végül a naptárkiadványok­­ról számolt be Nemes Béla igazgató. Már most készülnek az 1968. évi naptárak. A rep­rodukciós levelezőlap-naptárt 100 ezer példányban adják ki. Az NDK francia impresszio­nista festők műveiből rendelt nagy mennyiségű ilyen naiv­tart a magyar kiadótól. Tár­gyalások folynak Angliával és az NSZK-val művészi naptá­rak exportját illetően. A nap­tárak nemzetközi sikere és a kiállításokon kapott díjat a magyar grafikusművészet, a magyar nyomdaipar és nem utolsósorban a magyar kiadó színvonalas gondozását és öt­letességét dicséri. G. J. Munkásmozgalmi könyvek az Októberi Forradalom évfordulójára Tíz jelentős munkásmozgal­mi kiadvány lát napvilágot 1967-ben a Párttörténeti Inté­zet gondozásában. Az idén ké­szül el a többi között A ma­gyar forradalmi munkásmoz­galom története című munka második kötete, amely 1919 augusztusától a felszabadulá­sig kíséri végig az illegalitás­ban dolgozó kommunista párt vezette haladó erők tevékeny­ségét. A Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom győzelmé­nek 50. évfordulója alkalmá­ból két kötetet jelentet meg az intézet: Magyar internacio­nalisták a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalomban és Szovjet-Oroszország polgárhá­borújában, illetve A Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom és Magyarország címmel. A kommunista Internacionálé 1933 és 1938 közötti történetét elemzi Az egységfront mozga­lom és a Komintern harca a munkásosztály egységes, for­radalmi pártjáért című kötet. Az intézet munkatársai még az idén befejezik egy munk­ás­­mozgalomtörténeti lexikon összeállítását, amely 3000 cím­szóval tárgyalja a magyar és a nemzetközi munkásmozga­lom eseményeit, ismerteti ki­emelkedő szereplőit. MAGÁNOSOKNAK, KÖZÜLETEKNEK A KILOMÉTERÓRA JAVÍTÁSÁT JÓTÁLLÁSSAL VÉGZI AZ Órások szövetkezete XIII., Pozsonyi út 30. szám alatti részlege

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék