Magyar Nemzet, 1967. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-01 / 206. szám

Péntek, 1967. szeptember 1­ ­ . . ) NCMICt ——— . ■■■■■............ A szovjet tudomány eredményeiről beszélt Kiss Árpád miniszter a „Szovjet tudomány és technika 50 éve” kiállítás sajtótájékoztatóján Egy nappal a »Szovjet tudo­mány és technika 50 éve" cí­mű jubileumi kiállítás meg­nyitása előtt, csütörtök dél­után Kiss Árpád miniszter, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnöke sajtótájékoz­tatót tartott a Budapesti Nem­zetközi Vásár információs pa­vilonjában. A bevezetőben üdvözölte a kiállítás megnyitására ha­zánkba érkezett szovjet ven­dégeket, K. Csernyajevet, a Szovjetunió Minisztertanácsa tudományos és műszaki állami bizottsága elnökhelyettesét, a jubileumi kiállítás rendező bi­zottsága elnökét, Sz. I. Kozlo­­vot, a kiállítás főigazgatóját. — Ezen a kiállításon — mon­dotta ezután a többi között — a szovjet tudomány és techni­ka, valamint az oktatás nagy eredményeit látjuk, s ezek az eredmények céltudatos, szívós, szervezett és célratörő munka eredményeképpen jöttek létre. — A szocializmust építő társadalmi rendszerben — mondotta a továbbiakban Kiss Árpád miniszter — magától értetődik, hogy a tudományos eredmények alkalmazása a társadalmi termelésben, vagy a céltudatos tudományos ku­tatómunka adja a legnagyobb hajtóerőt a műszaki haladás­hoz. Napjainkban műszaki tu­dományos forradalom zajlik, hiszen a létrejött és létrejövő fejlesztési eredmények egyik napról a másikra túlszárnyal­hatók és éppen ezen a kiállí­táson lehet látni, hogy a szov­jet emberek céltudatos mun­kája a párt vezetésével milyen hatalmas eredményekre képes.­­ A szocialista társadalom­ban a tudomány fejlődése az egész társadalom érdekét szolgálja és eredményeit az egész emberiség élvezni fogja. A szovjet—magyar együttmű­ködés a társadalmi és állami szervezeteken keresztül való­sul meg, így a szovjet tudo­mány és technika nagy ered­ményeiből a magyar dolgozók is részesülnek — mondotta be­fejezésül Kiss Árpád minisz­ter. Ezután K. Csernyajev, a ki­állítás rendező bizottságának elnöke tájékoztatta az újság­írókat a kiállításról.­­ A ki­állításon a magyar látogatók megismerkedhetnek az orosz és szovjet tudósoknak a világ­tudomány és technika külön­böző területein betöltött ki­emelkedő szerepével, a ma­gyar és szovjet tudósok gyü­mölcsöző együttműködésével, amely országaink tudományos és műszaki fejlődésének cél­jait szolgálja Nagy gondot fordítottunk arra, hogy bemu­tassuk a tudomány jelentősé­gét az alapvető népgazdasági problémák megoldásában és azt, hogyan válik a tudomány közvetlen termelőerővé — mondotta egyebek között. Sz. I. Kozlov, a kiállítás fő­igazgatója beszédében a többi között arról szólt, hogy a kiál­lítást az emberi tevékenység egyik legfontosabb területé­nek, a tudományos és műszaki haladásnak szentelik. — Több mint 150 minisztérium, intéz­mény, tudományos kutató- és tanintézet, tervező iroda és iparvállalat mutatja be Buda­pesten a szovjet tudomány és technika legutóbbi vívmá­nyait. A sajtótájékoztatón az új­ságírók kérdéseket intéztek a szovjet tudósokhoz, majd be­fejezésül megtekintették a pa­vilonokat és a szabad terüle­ten bemutatott tárgyakat, be­rendezéseket. A Minisztertanács elfogadta és az országgyűlés elé terjeszti­­a termelőszövetkezeti törvényt A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: A Minisztertanács csütörtö­kön ülést tartott. A mezőgaz­dasági és élelmezésügyi és az igazságügyminiszter előter­jesztette a mezőgazdasági ter­melőszövetkezetekről, vala­mint a földtulajdon és a föld­használat továbbfejlesztéséről szóló törvények tervezetét. Ezeket a kormány június 22-i ülésén már megtárgyalta, majd az Országgyűlés állandó bizottságainak javaslatait és észrevételeit figyelembe véve az előterjesztők több vonat­kozásban módosították. A kor­mány a két törvény tervezetét megvitatta, elfogadta, s úgy határozott, hogy az országgyű­lés elé terjeszti. A pénzügyminiszter benyúj­totta a gazdasági és pénzügyi ellenőrzés rendjének szabályo­zásáról szóló törvényerejű ren­delet tervezetét. A Miniszter­­tanács úgy határozott, hogy a tervezetet a Népköztársaság Elnöki Tanácsa elé terjeszti. Az Országos Tervhivatal el­nökének előterjesztése alapján a kormány megvitatta és el­fogadta az 1968. évi népgaz­dasági terv kidolgozásának alapjául szolgáló főbb célki­tűzéseket és irányelveket. A pénzügyminiszter és a mezőgazdasági és élelmezés­­ügyi miniszter javaslatai alap­ján a kormány határozatot és rendeletet hozott a mezőgaz­dasági üzemek jövedelemsza­bályozási rendszeréről, továb­bá a földadóról, valamint a mezőgazdasági termelőszövet­kezetek jövedelemadójáról. A mezőgazdasági és élelme­zésügyi miniszter jelentést tett a nyári mezőgazdasági mun­kák végrehajtásáról és az őszi munkákra való felkészülésről. A kormány a jelentést tudo­másul vette. Elismerését és köszönetét fejezte ki a mező­­gazdasági üzemek, a felvásár­ló vállalatok dolgozóinak és mindazoknak, akik odaadó munkájukkal elérték, illetve előmozdították, hogy a búza holdank­énti átlagtermése meg­haladta a 14 mázsát, s bár a vetésterület a felszabadulás előttihez képest kereken 1 millió holddal kevesebb, ez a termés újig fedezi a lakosság teljes ellátását. A kormány kötelezte az illetékes minisz­tereket és az országos hatás­körű szervek vezetőit, hogy az őszi munkák sikeres elvégzé­séhez szükséges intézkedése­ket tegyék meg. Felkéri a me­zőgazdaság és valamennyi érintett vállalat, intézmény és szervezet dolgozóit: tegyenek meg mindent a kapásnövé­nyek, a szőlő és a gyümölcs eredményes betakarításáért és feldolgozásáért, s az őszi mun­kák gondos elvégzésével biz­tosítsák a jövő évi megfelelő termés feltételeit. A Minisztertanács az Orszá­gos Műszaki Fejlesztési Bi­zottság elnökének előterjesz­tése alapján módosította a bi­zottság szervezetéről és mű­ködéséről szóló, 1962-ben ki­adott határozatát. A kormány ezután egyéb ügyeket tárgyalt. A mezőgazdasági gépek ára és a gépi munka díja A mezőgazdasági nagyüze­mek jövedelemszabályozási rendszeréről szóló kormány­­határozat egységes szerkezet­ben foglalja össze a mezőgaz­dasági nagyüzemeknek (ter­melőszövetkezetnek, állami gazdaságoknak, egyszerűbb mezőgazdasági szövetkezetek közös gazdaságainak) a gaz­daságirányítás új rendszeré­ben érvényesülő támogatási, anyagi érdekeltségi és adózási rendszerét. Így a közismert — a mezőgazdasági termelőszö­vetkezetek támogatását tartal­mazó — 3004-es kormányhatá­rozat megújítása nem szüksé­ges. A közelmúltban meghirde­tett árintézkedések következ­tében a mezőgazdasági felvá­sárlási árszínvonal emelkedik Mivel a mezőgazdasági nagy­üzemek még ennek eredmé­nyeként sem tudják termelési, beruházási költségeiket teljes egészében az árbevételből fe­dezni — bár az intézkedések hatására a­­saját források ará­nya a korábbihoz képest szá­mottevően növekszik —, to­vábbra is szükséges a mező­gazdaságban felhasznált ipari anyagok, beruházások és szol­gáltatások után állami támo­gatások, kedvezmények nyúj­tása. Az alkalmazásra kerülő ártámogatási rendszer alapve­tő célkitűzése, hogy a mező­­gazdasági üzemek beszerzési árszínvonala számottevően ne emelkedjék. Az új jövedelem­szabályozási rendszer az üze­mi érdekeltségen keresztül ösztönöz a gazdaságpolitikai célkitűzések megvalósítására. A mezőgazdaságban terme­lési célra felhasznált ipari eredetű eszközök, anyagok, szolgáltatások ártámogatásá­nál a határozat abból indul ki, hogy az új gépek, alkat­részek ára és a gépjavítási dí­jak között olyan arányt kell kialakítani, amely helyes irányban befolyásolja a me­zőgazdasági üzemeket új gé­pek vásárlására, a gépek fel­újítására, javítására. A kormányhatározat fontos intézkedése, hogy a mezőgaz­daság gépesítéssel kapcsolatos költségei, az új gépek és a pótalkatrészek beszerzési árai, valamint a gépjavítás és gépi munka díjai számottevően nem emelkedhetnek. Ez az in­tézkedés elősegíti az anyagi­műszaki bázis további fejlesz­tését A mezőgazdaság ártámogatása A különböző mezőgazdasági üzemek közötti különbségek csökkentése és az egyenlő fel­tételek megteremtése érdeké­ben a növényvédő és gyom­irtó­ szerek 1968. évi beszer­zési árszintjét valamennyi me­zőgazdasági felhasználó részé­re egységesen határozzák meg. A mezőgazdasági nagyüze­mek beruházásainak támoga­tása a jövőben is fennmarad, de a támogatás módszere meg­változik: az eddig férőhelyen­ként és az ültetvényeknél ka­­tasztrális holdanként megha­tározott támogatást a jövőben egyszerűbb módon, a beruhá­zások költségének százaléká­ban kell meghatározni. A tá­mogatás összegének meghatá­rozásához alapul vehető beru­házási költségek felső határát normatívák kiadása útján sza­bályozzák. Az ártámogatást a termelő­­szövetkezetek és az állami gazdaságok külön engedélye­zési eljárás nélkül — beru­házási forrásként — vehetik igénybe, ha a beruházások megvalósításához előírt ható­sági engedélyekkel, tervdoku­mentációval rendelkeznek, va­lamint a beruházás költsége és az árkiegészítés közötti kü­­lönbözetet saját erőből, illetve hitelből biztosították. A gazdaságpolitika érvénye­sítése érdekében az ártámoga­tás mértéke különböző lesz. Például 70 százalékos az ár­támogatás a szarvasmarha- és a sertéstenyésztés épületeire, az ültetvények közül a cse­resznye, a meggy, a kajszi és a bogyós gyümölcsök, vala­mint a történelmi borvidéke­ken végzett minőségi borszőlő­telepítésekre; 50 százalékos a támogatás az öntözőtelepek létesítése, a feldolgozó és tá­rolóépületek, valamint az üze­mi járulékos beruházások megvalósítása esetén; 30 szá­zalékos a támogatás például a csemegeszőlő és az egyéb gyü­mölcstelepítések után. Nem nyújtható támogatás a termeléspolitikai szempontból nem indokolt beruházásoknál, például őszibarack- és télial­­ma-telepítések után. Továbbra is teljes egészé­ben a központi költségvetés terhére lehet megvalósítani a mezőgazdasági üzemek bekö­tőútjainak, távvezetékeinek építését, valamint az új erdő­­telepítési és fásítási beruházá­sokat. A szarvasmarha-állomány fejlesztése érdekében A határozat rendelkezései kiterjednek a mezőgazdasági üzemek talajvédelmi, talajja­vítási, vízrendezési és a rét, valamint legelőjavítási mun­kálatok támogatására is. A ta­lajvédelmi munkák növelése és az üzemi erőforrások foko­zott bekapcsolása érdekében a jövőben a teljes állami támo­gatás megszűnik, folyósítása az összes költség meghatározott százalékában (70, illetve 50 százalék) történik. A vízren­dezés céljára nyújtott állami támogatás összege a jelentős belvízkárok mielőbbi elhárítá­sa érdekében növekszik. A kormány határozata — nagy népgazdasági fontosságá­ra tekintettel — továbbra is jelentős támogatást biztosít az állattenyésztés, különösen a szarvasmarha-tenyésztés és a gyapjútermelés fejlesztéséhez. 1968-tól kezdve a termelőszö­vetkezetek a jelenlegi támoga­tás helyett a közös tulajdon­ban levő tehenek és előhasi üszők élveszületett borjai után egységesen 2000 forint állami támogatást kapnak. Az állami gazdaságok szarvasmarha-tar­tását az értékesített tej meny­­nyisége és az értékesített vágó- és hízott marha árbevétele után megállapított ártámoga­tással kell segíteni. Fontos népgazdasági érdek a háztáji, a kisegítő és az egyé­ni gazdaságok szarvasmarha­állományának fenntartása és fejlesztése. Ezért csak a gaz­daságok adásvételi szerződés keretében a jelenlegi 3000 fo­rintos támogatással szemben 5000 forintos árkedvezménnyel vásárolhatnak vemhes üszőt. A gümőkór elleni védeke­zés folytatása érdekében a je­lenleg biztosított állami támo­gatások továbbra is fennma­radnak. A kedvezőtlen adottságú ter­melőszövetkezetek és állami gazdaságok továbbra is pénz­ben­ állami támogatásban ré­szesülnek, minthogy áruérté­kesítésből származó alacso­nyabb bevételeikből az átla­gosnál nagyobb termelési költ­ségeik nem térülnek meg. A támogatás célja, hogy a saját erőfeszítések kiegészítésekép­pen állami eszközökkel is csökkentse ezen üzemeknél a kedvezőtlen természeti ténye­zők negatív hatását, lehetővé tegye a vállalatszerű önálló gazdálkodást, ösztönözzön a termelés növelésére, a jöve­delmezőség fokozására. Támogatás a fiatal szakemberek letelepítéséhez 1968-ban — területi elhatá­rolással —, az eddigi kísérleti módszerek további kiterjeszté­sével és továbbfejlesztésével (például árkiegészítéses támo­gatás stb.) többféle dotációs formát lehet alkalmazni. A kedvezőtlen adottságú ál­lami gazdaságok részére — a nyereségérdekeltségi rendszer­rel összefüggésben — az ár­bevétel arányában lehet támo­gatást biztosítani. A mezőgazdasági termelő­­szövetkezetek szakmai vezeté­sének megerősítését jelentősen segítette a korábbi határoza­tok alapján folyósított állami támogatás. Ezt a támogatást a jövőben fokozottabban a fiatal szakemberek munkába­­lépésének, illetve letelepedésé­nek előmozdítására kell fordí­tani. A korábbi határozat alapján kihelyezett szakemberek ré­szére a kiegészítő javadalma­zás továbbra is fizethető. A kedvezőtlen adottságú terme­lőszövetkezetekben a határo­zat alapján engedélyezett ki­egészítő javadalmazásokat egy alkalommal két évre meg le­het hosszabbítani és kivétele­sen új kiegészítő javadalma­zást is lehet engedélyezni. A jövedelemszabályozás rendszerével összefüggésben az új intézkedések módosítják a mezőgazdasági területeket ál­talában érintő földadót, vala­mint a mezőgazdasági terme­lőszövetkezetek jövedelemadó­ját. Az 1968-tól alkalmazásra kerülő földadó-rendelet szerint az adózók köre bővül, mert a rendelkezés többek között az állami gazdaságokra is kiter­jed. A földadó továbbra is a föld kataszteri tiszta jövedel­mét veszi alapul, de mértéke a közös gazdaságokra nézve a föld minőségét jelző átlagos arany­korona-érték szerint differen­ciáltan kerül megállapításra. A földadó-kulcsok a föld ér­tékével együtt arányosan nö­vekednek. Az a gazdaság, amelynek egy holdjára eső aranykorona-érték 4-nél keve­sebb, mentesül a földadó fize­tése alól. A földadót pénzben kell fizetni. A jövedelemadó a termelő­­szövetkezetekben továbbra is a tagok részesedése alapján kerül kivetésre, 6 százalékos adókulcs alkalmazásával. A termelőszövetkezeti alkal­mazottak bére után 1968. ja­nuár 1-től 17 százalékos társa­dalombiztosítási járulékot kell fizetni. Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság új feladatköre Az Országos Műszaki Fej­lesztési Bizottság eddigi alap­vető feladata a kormány gaz­daságpolitikai döntéseit és a népgazdasági terv műszaki megalapozását szolgáló tanul­mányok, koncepciók készíté­se volt. Ez a feladatköre a jö­vőben is megmarad, de bizo­nyos vonatkozásban megvál­tozik: mivel ezután a minisz­tériumok saját ágazatuk fej­lesztési irányzatairól széle­sebb körben készítenek majd tanulmányokat, koncepciókat, az OMFB jobban koncentrál­hatja erőit olyan átfogó mű­szaki-gazdasági tanulmányok, irányelvek, koncepciók kidol­gozására, amelyek több ága­zat összefüggéseit, együttes fejlesztési lehetőségeit komp­lexen tartalmazzák. Az OMFB készíti elő azokat a kormányhatározatokat, ame­lyek a műszaki kutatás álta­lános fejlesztését mozdítják elő. Egyezteti a minisztériu­mok és a főhatóságok állás­pontját a kormány műszaki kutatásokat érintő tudomány­­politikai döntéseinek előké­szítése során. Javaslatokat tesz a kormánynak a nagy népgazdasági jelentőségű mű­szaki kutatások elvégezteté­sére. Az új gazdasági mechaniz­musban az állami szerveknek új módon kell befolyást, irá­nyító hatást gyakorolniuk a vállalatok műszaki fejlesztési tevékenységére. Ezért szükség van a gazdasági szabályozó eszközök hatásának állandó fi­gyelemmel kísérésére és annak vizsgálatára, hogy elősegítik-e a tudomány és a korszerű technika gazdaságos alkalma­zását Ezt a feladatot vala­mennyi minisztériumnak és országos hatáskörű szervnek el kell látnia. Az OMFB-re — mint a kormány műszaki ta­nácsadó szervére — az a fel­adat hárul, hogy a népgazda­ságban ezen a területen álta­lában jelentkező kedvező vagy káros tendenciákat feltárja és az előbbiek támogatására, az utóbbiak korrigálására alkal­mas intézkedéseket kezdemé­nyezzen. Az OMFB feladata, hogy tanulmányozza a több tárcát is érintő műszaki jelle­gű hatósági szabályozást és amennyiben szükséges, javas­latokat tegyen a kormánynak megfelelő intézkedésekre. A jövőben jelentősebbé vá­lik az olyan műszaki jellegű szolgálatok megszervezése, amelyek megkönnyítik, előse­gítik a vállalatok racionális működését. Specializált intéz­mények rendelés, megbízás alapján ilyen jellegű szolgál­tatásokat végeznek majd vál­lalatok, intézmények számá­ra. E szolgálatok megszerve­zése, ezzel foglalkozó vállala­tok létesítése és fejlesztése, valamint a felettük a felügye­let gyakorlása az illetékes mi­nisztériumok és országos ha­táskörű szervek feladata, amennyiben a vállalat tevé­kenysége egy ágazatot szolgál. Az általános érdekű műszaki szolgálatok megszervezése vi­szont az OMFB-re hárul. Az OMFB kibővített feladat- és hatásköre ellenére sem vá­lik a műszaki fejlesztés admi­nisztratív funkcionális szervé­vé, továbbra sem lát el fel­ügyeletet más minisztériumok vagy főhatóságok műszaki fej­lesztéssel kapcsolatos tevé­kenysége felett. Az új kor­mányhatározatnak ez az in­tézkedése is a gazdasági me­chanizmus reformjának szel­leméből fakad, amely szerint a műszaki kutatás és fejlesz­tés a gazdasági fejlődés szer­ves, el nem választható része, s ezt a tevékenységet — min­den szinten — alá kell rendel­ni a konkrét társadalmi és gazdasági céloknak. Vacsora a szovjet kormányküldöttség tiszteletére Dr. Ajtai Miklós, a Minisz­tertanács elnökhelyettese csü­törtökön vacsorát adott a ju­bileumi kiállítás megnyitása alkalmából hazánkban tartóz­kodó szovjet kormányküldött­ség tiszteletére. A vacsorán részt vett V. A. Kirillin, a Szovjetunió Minisz­tertanácsának elnökhelyettese, a kormányküldöttség vezető­je, M. A. Kavrentyev, a Szov­jet Tudományos Akadémia al­­elnöke, B. B. Jegorov, űrhajós orvos, a Szovjetunió hőse, a küldöttség tagjai, F. J. Tyi­­tov, a Szovjetunió budapesti nagykövete, Kiss Árpád mi­niszter, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnöke, Erdélyi Károly külügyminisz­ter-helyettes, valamint a ma­gyar és a szovjet tudományos élet több más képviselője. Elkészült az országos úthálózat távlati fejlesztési terve A Központi Népi Ellenőrzé­si Bizottság szakemberei nem­rég megvizsgálták az ország mintegy 60 milliárd forint ér­tékű közútjainak helyzetét. A szakértői jelentés alapján a kormány már határozatot is hozott a további feladatokról. Megállapították, hogy a má­sodik ötéves terv időszakában 205 kilométeres szakaszon épí­tettek új, országos közutat, ez egymilliárd 200 millió forintba kerül. A meglevő utak kor­szerűsítésére, felújítására 4,9 milliárd forintot költöttek, a tanácsok pedig 1,8 milliárd forintot fordítottak új utak építésére. A fenntartási és korszerűsítési költségek elér­ték a 2,9 milliárdot. A szakértők megállapítása szerint az utak teherbírása és szélessége, kiépítettsége még nem felel meg a korszerű for­galom igényeinek. A gépko­csik száma különösen az utób­bi tíz évben szaporodott meg nagymértékben, és mind több külföldi gépkocsi fordul meg hazánkban. 1966-ban 300 000 külföldi személyautó, 14 300 autóbusz, 21 000 tehergépkocsi és 12 600 motorkerékpár for­dult meg a magyar országuta­kon. Teherautóink 129 millió tonna terhet fuvaroztak, az országúti autóbuszokon 387 millió utas utazott. A közutak burkolatának csak mintegy 28 százaléka fe­lel meg a forgalom követel­ményeinek, a tanácsi útháló­zat még rosszabb. Feltétlenül szükséges megerősíteni az út­pályák teherbíró képességét. Hasznosnak minősítette a népi ellenőrzési bizottság, hogy elkészült már az orszá­gos úthálózat fejlesztésének távlati terve, amely szerint az országos utak 20 százalékát kitevő fő úthálózatot bővítik, korszerűsítik. A közutak fej­lesztésére többet kellene for­dítani, mint amennyit összeg­szerűen előirányoztak, a pénz­ügyi lehetőségekhez mérten nagyobb gondot kell fordítani az utak növekvő téli rongáló­dásának megakadályozására. w­mmmmn

Next