Magyar Nemzet, 1967. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-12 / 215. szám

4 A RÁDIÓ MELLETT­ ­ A kezdet nehéz l­sz annak a riportnak, amit Tom­­kai Judit készített­­ A tanári szobában: ez pedig annak a sorozatnak a címe, amely a tanév alatt tanárok és diákok gondjaival foglalkozik majd. Kitűnő, hasznos kezdeménye­zés. Ha nyilvánvalóan nem is ez a műsor hivatott megoldani a »két front" valamennyi problémáját, bizonyos, hogy nagy nyilvánosságával, a ha­tással, amit a rádió publicitá­sa jelent, komoly segítséget adhat a tanév gondjaiban. Ha nem válik formálissá, ha nem bürokratizálódik el ez a mű­sor, hanem tanárok, diákok, sőt, szülők szabad fórumává alakul, akkor létrejöhet a vé­leménycserének egy olyan egészséges vérkeringése, ami a fővárosban éppenúgy, mint tá­voli falvakban, segítséget és támogatást jelent, s a felvilá­gosult, korszerű tanár a diák kapcsolat formálódását segíti. A tanév első vasárnapján, szeptember 3-án, az Ifjúsági Rádió jelentkezett vidám év­nyitóval, Már megint kezdő­dik! címmel. G. Szabó Judit, Kántor Zsuzsa, Kelen László, Kulcsár Attila és Padisák­ Mi­hály mulatságos, jó hangulatú diák-töprengésein kellemesen derültünk. A témakör termé­szetesen kissé elkopott már, nem sok újat rejteget — még­is ügyesen mulattató ötven percet tölthettünk a rádió mellett, nem beszélve arról, hogy a műsor ifjú évjáratok­nak szólt s amint a népszerű tréfa-orgánumban olvasható: a csecsemőnek minden vicc új. E két nagyon különböző mű­sor közös vonása, hogy ugyan­azt a tényt rögzíti: szeptember 1-én megkezdődött a tanítás. S valahogy nem tudok meg­­békülni ezzel a gondolattal. A vidám műsor, amiben arról tréfálkoznak, hogy »már me­gint kezdődik­", tulajdonkép­pen sajnálatot ébreszt ben­nem. És nem tudom elhesse­getni magamban a kérdést: miért kell szeptember 1-én el­kezdeni a tanítást? Törik-sza­­kad, még akkor is, ha ez a nap péntekre esik? Miért kell hét végén behajtani a gyere­keket a tantermekbe, fölösle­gesen megfosztva őket a vaká­ció néhány napjától? Mit nyertek ezzel a gyerekek? Több tudást talán? És mit nyertek a szülők, akik közül bizonyára sokan szakították meg szabadságukat, hogy gyermeküket a víkendre isko­lába küldhessék? Ugyanakkor, mint hallom, voltak szülők tö­megesen, akiknek a gyerekei nem jelentek meg az évnyitón — miért kellett tehát egy for­malitáshoz, a naptári véletlen­hez ilyen szigorúan ragasz­kodni? Beszéltem egy kisdiák­kal. Osztályelső, pompás feje van és szeret iskolába járni. Mégis panaszkodott, hogy nem tudott figyelni, az egész hét praktikusan nem ért semmit. És ez véleményem szerint nemcsak a szokásos üresjárat a vakáció és az iskola között. Több annál: kielégületlenség. Felül kellene vizsgálni, vajon érdemben nyerünk-e bármit is e korai iskolakezdéssel? Ad­juk vissza a gyerekeknek a napfényes szeptember első he­tét! ,­ ,. . . TV­E címmel Nyílt keres Népszabad­ság-beli kollégám foglalta ösz­­sze az úton-útfélen, teljes hangerővel dolgozó táskará­­diósokról formált véleményét. A bűnösök, akik nem törődnek vele, hogy utcán, strandon, vo­naton és vendéglőben nem kényszeríthetnek mindenkit kedvenc számaik meghallga­tására — e bűnösök általában fiatalok. Kollégám a táskará­diók számának növekedésével a tapintat növekedését is óhajtaná — s ezzel lehetetlen nem egyetérteni. Csakhogy hol vagyok én már attól, hogy az egyéni tás­karádiósok tapintatlansága za­varjon! Táborok vannak, szer­te az országban — ami helyes, nagyszerű dolog. A fiatalok ezekben a táborokban pompá­san érzik magukat, s ez elke­rülhetetlen zajjal jár — ez sem baj, és nem is olyan za­varó, mert mégiscsak „humán zaj«. Nem nevezhető azonban "■humán zaj«-nak az a hang­­erősítő­ orgia, ami legújabban divatozik ezekben a táborok­ban. A fiatalság szereti a tánc­zenét, a nyaraláshoz tehát ez is hozzátartozik. De nincs az a hatalmas kiterjedésű tábor, táncra kitaposott erdei tisztás, ahol ilyen embertelen hang­­erejű megafonokra volna szükség. Egy egész vidék, egy táj nyugalmát és szépségét szét tudják rombolni ezek az üvöltő szerkezetek é s állí­tom, hogy ez a hangorgia nem­csak a környéken élőket za­varja, hanem a tábor lakói számára is egészségtelen. Egy tábor vezetője vagy ve­zetősége felelős a tábor la­kóiért. Helyes lenne, ha ezt a felelősséget kötelességszerűen azokért is érelnék, akik a kör­nyéken élnek. Ezt parancsolja az együttélés, valamint erdők­­mezők íratlan KRESZ-sza­­bályzata. Kívánnám, hogy ez a KRESZ mindig is íratlan ma­radna. Ha elég lenne, ha min­dent megoldana az önkéntes tapintat. Görgey Gábor Tanévnyitó a miskolci műszaki egyetemen A Miskolci Nehézipari Mű­szaki Egyetem tanácsa hétfőn nyilvános tanácsülésen nyitot­ta meg az új egyetemi tanévet. Dr. Zambó János, az egyetem Kossuth- és Állami-díjas rek­tora köszöntötte a részvevő­ket, köztük az 550 elsőéves hallgatót. Ezután Érti Lajos okleveles bányamérnöknek vasdiplomát, Fizély Béla ko­hómérnöknek és Pánthé Dezső bányamérnöknek gyémánt-, Lázár Béla és Urbányi Dezső bányamérnöknek pedig arany­diplomát adtak át. A Kertészeti és Szőlészeti Főiskolán is hétfőn rendeztek tanévnyitó ünnepséget. Dr. Kozma Pál rektor köszöntötte a főiskola elsőéveseit. Az idén 132, többségében vidékről jött fiatal kezdi meg tanulmányait a főiskolán; az új hallgatók 35 százaléka nő. A tanévnyitó után doktoravató nyilvános tanácsülést tartottak. Dr Koz­ma Pál rektor a főiskola 17, korábban végzett hallgatójá­nak adta át a -Kert- és szőlő­gazdasági tudományok dokto­ra- oklevelet. „A SZOVJET TUDOMÁNY ÉS TECHNIKA 50 ÉVE” című JUBILEUMI KIÁLLÍTÁS PAVILONJAI MINDENNAP 10—19 ÓRÁIG TARTANAK NYITVA A kiállítás területén este 9 óráig szabadtéri filmvetítés, büfék várják a látogatókat Belépőjegy ára: 3,— Ft Ifjúsági és honvédségi csoportos látogatás esetén kedvezményes belépőjegy: 1,— Ft A kiállításon műszaki könyvkiállítás és vásár, népszerű tudományos filmek vetítése NE MULASSZA EL MEGTEKINTENI A SZOVJET TUDOMÁNY ÉS TECHNIKA 50 ÉVES FEJLŐDÉSÉT REPREZENTÁLÓ KIÁLLÍTÁST A VÁROSLIGETBEN! Csoportos látogatások bejelentése, jegyelővétel a 221—021 telefonszámon _ Matnar Nomzet. Egy iskola, közel a családhoz A kelenföldi lakótelep új iskolájának tervei, céljai és gondjai Az igazgatóhelyettes — fia­tal, számtanszakos tanár — körbemutat az iskola folyosó­ján. A széles ablakokon át jó a kilátás a vidékre, a kelen­földi lakótelepre. Ebből a há­rom hatalmas épületből, ké­sőbb a most épülő toronyház­ból, meg még egy-két házból — mutat ujjával kifelé — jár­nak hozzánk a gyerekek. Szokatlan látvány, hogy egy iskola, határai ilyen közeliek, szinte kézzel kitapinthatóak. Hiszen kisebb faluban a főut­ca minden sarkából ugyanoda jár iskolába a környék, és még egy pesti kerületben is elég nagy az iskola hatósugara. Itt, a kelenföldi lakótelepen, amely néhány év múlva telje­sen készen áll arra, hogy fél­százezernél több lakosát befo­gadja, a körzet alig néhány száz négyzetméter. Valójában persze sokkal na­gyobb, mert a határ Pester­zsébet és Csepel, ahonnan a lebontásra ítélt régi családi házakból jöttek a kényelmes, modern lakásokba az első te­lepesek. És velük együtt a gye­rekek, akik számára idén feb­ruárban új általános iskola kezdte meg a Mérnök utcában munkáját. Reggel 6-tól este 6-ig A környék, amely ily köny­­nyen áttekinthető, megszabja természetesen az iskola jelle­gét is. Tanulói közül 64 száza­lék fizikai dolgozók gyermeke. Rendszerint mindkét szülő dolgozni jár, és innen a kérés, mely teljesítést kíván, reggel 6-tól legyen nyitva a napközi. Most, amikor a Mérnök utcai új iskolában jártunk, a hiva­talsegéd vállalta még társa­dalmi munkában, hogy a haj­nali óráktól az iskolakezdésig gondjaiba vesz néhány gyere­ket, de rövidesen megoldják tanári segítséggel is a korán nyíló, este 6-ig működő nap­közit. A környék, a szülők prakti­kus gondolkodása úgy is hat az iskolára, hogy a gyerekek többsége a gyakorlati pályák, de már előbb, az általános is­kolában a gyakorlatias mun­kák iránt érdeklődik. Az ér­deklődéstől két út vezet a pe­dagógiai elhatározásig: a reá­liák iránti igény sokoldalú ki­elégítése, egészen a szakkö­zépiskola kapujáig — egyet most szerveznek, és egy új is épül a lakótelepen —, más­részt mindezek kiegészítése, ha úgy tetszik, ellensúlyozása színvonalas esztétikai nevelés­sel. Maga az iskola a legmoder­nebb építészeti elvek, eljárá­sok szerint készült. Hosszan és laposan terül el a hatalmas házak tövében — két emele­ten egy irányba, a napos ol­dalra néz a 16 tanteremnek valamennyi ablaka. Az U-ala­­kú épület két oldalsó, alacso­nyabb szárnyán helyezték el a tervezők a tornatermet és a műhelyeket, illetve a bejárat­tal szemben a konyhát, fölötte pedig a belső folyosóról nyíló tanári szobákat, igazgatói iro­dát. Műhelybőség Az igazgatónő, Molnár De­­zsőné — magyar—latin szakos tanár, s alig egy évtizede mű­ködik a pályán — végigvezet az épületen, amelynek folyo­sói fehérre meszeltek, mint egy kórházé, holott a különfé­le színek jótékony hatásáról a pszichológusok nagyon sokat tudnak mondani. Az építők azonban nem kértek pszicho­lógiai tanácsot, és a tengernyi fehérség épp annyira nem sze­rencsés, mint a régebbi isko­lák komor sötétsége. De ezen még bizonyára változtatni le­het. Örömmel nyitunk be a mű­helyekbe, amelyek helyesen szolgálják a gyakorlati foglal­kozás fontos céljait, ám az igazgatónőnek több öröme tel­nék négy helyett két műhely­ben, ha néhány napközis te­rem épült volna inkább. Mert bárhogyan növekszik az isko­la, és alakul át egyműszakos­­ból kettővé, két politechnikai terem mindenképpen elegen­dő. Ám nem építettek napkö­zis termet, és ez éppen egy új lakótelepen, ahonnan messzi­re járnak dolgozni a szülők, elengedhetetlenül fontos. Kénytelen­ségből műhelyeket alakítottak át napközivé, s ez a népgazdaságnak bizonyára nem előnyös. A tervezők, akik elvileg jó munkát végeztek ugyan, a gyakorlatban nem nagyon szívlelték meg a peda­gógusok véleményét.­­Vagy talán meg sem kérdezték őket. Típusterv — mondták, és ennyiben maradtak a követke­ző általános iskolánál is, amely a napokban nyílik meg. Pedig lett volna még idő legalább a másodiknál változtatni vala­mit a terveken.) Hogy az épí­tők milyen munkát végeztek, arról sokoldalas jegyzőköny­vek beszélnek, hosszú hiba­leltárral. A hulló kilincsek és faldarabok a balesetvédelmi előírásoknak meg nem fele­lően épített berendezések még bizonyára sok javításra szo­rulnak. Csönd és zaj a napköziben A belső arculata ennek az új iskolának sokkal érdeke­sebb tetszetős külsejénél is. Az első érdekesség a fiatal ta­nárgárda, amelynek átlagos életkora körülbelül 30 év. És ami ezzel a korral együtt jár: a vállalkozó szellem. Enélkül persze nem is lehet munkához kezdeni egy olyan intézmény­ben, amelyben nincs hagyo­mány, nem alakultak ki a szo­kások sem. A hagyomány­nélküliség talán rossz lehet másutt, de egy olyan új isko­lában, amelynek pedagógusai is fiatalok, izgalmas feladat a tradíciókat a gyerekekkel és a szülőkkel együtt formálgat­­ni. Az igazgatónő okos szavai­ból úgy tűnik, hogy a ha­gyományokat jórészt kísérle­tekkel alapozzák meg. Az Or­szágos Pedagógiai Intézet tá­mogatásával például érdekes kísérleti munkákba kezdenek. Ott szerepel a tervekben a programozás — nem azért, mert ez divat most — mond­ja Molnárné —, hanem mert valóban hozzásegíthet néhány témában a gondolkodás fej­lesztéséhez —, saját elgondolá­­sú matematikai tagozat, sok­féle érdekes szakkör, ön­állóságot kutató módszerek. A kísérletek közül talán a leg­hasznosabbnak tűnik a cso­portmunka eredményeinek ku­tatása. Világos, hogy egy kisebb közösségen, az osztályon belül különböző típusú gyerekek vannak, szorgalmasak és lus­ták, élénk felfogásúak és las­sabban gondolkodók. E kisebb csoportok kialakítása, a tehet­ségesebbekkel való intenzí­vebb foglalkozás, az alapos korrepetálás az elmaradozók­­kal a kötelező egységen belül lényeges változtatásokat hoz­hat létre. Önálló kis felada­tokkal nagyobb teljesítmé­nyekre buzdíthatjuk az átla­gosnál jobbakat, és egy bizo­nyos szintre fölemelhetjük a gyöngébbeket is. Ez rendkívül izgalmas, de nagyon fárasztó és aprólékos munka. Módsze­reit sorozatos kísérletek útján szeretnék kimunkálni és álta­lánossá tenni a kelenföldi la­kótelep iskolájában a fiatal pedagógusok. A csoportmunkával függ össze az is, amit a napközi otthonban terveznek a taná­rok. (A gondolat persze nem teljesen önálló, sok külföldi példa, köztük Moszkvában Kosztyaskin iskolája szolgáltat ehhez anyagot.) Egy-egy te­remben ugyanazok az évfolya­mok tanulnak a tanítási idő után, és bizonyos ideg köte­lező a csöndes, kollektív mun­ka, leckeírás. Amikor ez az idő letelik, a csoportok fel­bomlanak, s négy terem kö­zött választhatnak. Az egyik a különféle munkákhoz nyújt lehetőséget: varrógép, gáztűz­hely, asztal, sokfajta szerszám a lányoknak és a fiúknak. A csöndesebb kikapcsolódást a második terem biztosítja,­ itt rádió, lemezjátszó, kézikönyv­tár és klubszerű kényelmes berendezés várja a gyereke­ket. Akik a zajosabb játékot kedvelik, a következő terem­ben megtalálhatják a szaba­dabb játszadozás eszközeit, a nagyobb mozgás lehetőségét is. És végül a negyedik te­rem azokat szolgálja, akik még nem tudták befejezni a leckét, és további tanári se­gítségre szorulnak. A családi háttér izgalmas kísérleteiknek egy másik csoportja arra adhat majd választ, hogy milyen az iskola képe, milyen a szülők művelődési, anyagi környeze­te és háttere. És ez sem lé­nyegtelen az iskola nevelő­munkája szempontjából. Kül­ső, egyetemi támogatással szo­ciológiai és szociometriai fel­mérésekbe kezdenek tehát, kérdőíves módszerekre és a családlátogatás tapasztalataira támaszkodva. Ehhez viszont egyfelől alaposabban szeret­nének megismerkedni a szo­ciometriai vizsgálati módsze­rekkel, másrészt kidolgozzák majd a családlátogatások házi módszertanát. Vagyis: milyen elképzelések irányítják a pe­dagógust, amikor átlépi a szü­lők otthonát, mi az, ami szá­mára nevelési szempontból hasznos, és a gyermek meg a család képéhez új vonással járulhat hozzá. Az a célja e munkának, hogy ne udvarias­­sági látogatás legyen a család megtekintése, hanem fontos adatokkal egészítse ki az iskola környezetéről formálódó ké­pet. Ezek persze most még csak tervek, de éppen az a rokon­szenves bennük, hogy szinte ezekben a napokban és he­tekben forrnak, kavarognak az iskola tantestületi termé­ben. Hogy az elképzelések mit hoznak, a kísérletek mit ered­ményeznek, azt ma még nem lehet megjósolni. Néhány év múlva azonban bizonyára meghatározzák ezt az általá­nos iskolát, amelynek új fa­lain, modern épületén kívül nincs még sikere és büszke­sége, nincs díjnyertes röplab­dacsapata és kerületi verseny­ben győztes szavalója. Csak terveik vannak, de ezek nagyon biztatóak. Gábor István SZÍNHÁZAK MAI MŰSORA Madách Színház: A vágy villa­mosa (7) — Madách Kamara Szín­ház: Amíg összeszoknak (8) — Víg­színház: Macska a forró tetőn (7) — József Attila Színház: Lulu (7) — Vidám Színpad: Nyugalom, a helyzet változatlan! (fél 8) — Kis Színpad: Férj vadász (fél 8). MOBI LISZ televízió LEGSZEBB KÉP LEGMODERNEBB KÉSZÜLÉK Ara: 6600,— Ft OTP-HITELRE IS .K­e­d­d, K­Wt. szeptember 1 A 85 éves Gellért Oszkár kitüntetése A Népköztársaság Em­e Tanácsa Gellért Oszkár Ko­suth-díjas költőnek költ munkássága elismeréséül , születésnapja alkalmából Munka Érdemrend arany f­kozata kitüntetést adományo­za. A kitüntetést Mihályfi E­nő, az Elnöki Tanács tag nyújtotta át. NAPLÓ• Szeptember 1 A Pécsi Tanárképző Főisko­la hétfői tanévnyitó ünnepsé­gén arany diplomával tünte­ték ki Lyackovich Gabriellt és Bárra Máriát, tanári mur­kásságuk elismeréseként. A szigetvári várvédelem 40 évfordulójáról vasárnap eml­kezett meg Szigetvár és a kö­nyék lakossága. Az ünnepst során felavatták a vár déli le­járatánál Tinódi Lantos S­bestyén szobrát, Kiss Istva művét, amelyet több szerv intézmény, köztük a MUOS képviselői is megkoszorúztal . Szombaton a János Kórház­ban hosszas betegség után 7 éves korában meghalt Káldi Márton író és újságíró. Kái­der Márton 1894-ben születet Sárospatakon, ott végezte kö­zépiskolai tanulmányait, már jogi pályára készült, amelye később az újságírói pályára cserélt fel. Több évig volt Pesti Hírlap munkatársa, felszabadulás utáni években pedig a Világ című napila szerkesztőségében dolgozós főleg kulturális vonatkozás cikkeket írt. Számos zenei té­májú cikke jelent meg a Mu­zsika című folyóiratban. Külö­nösen szívesen foglalkozót Goldmark Károly életművé­vel, regényes életrajzot is ír a Sába királynője világhírű szerzőjéről. Életének utolsó hónapjaiban is egy Goldmark­ról készülő film forgatóköny­vének terve foglalkoztatta.­­ A Székesfehérvári Könnyűfém mű egyik műhelyében munkálko­dik néhány napja öt szobrászmű­­vész, Schaár Erzsébet, Vilt Tibor Varga Imre, Laborcz Ferenc és Szebényi Imre. Az üzem termé­kéből, az alumíniumból formálják most kísérletképpen szobraikat a művészeii, a fennállásának ne­gyedszázados évfordulóját ünnep­lő Könnyűfémmű felkérése nyo­mán. Hétfőn Nagymező utcai ideiglenes otthonában társula­ti ülést tartott a Fővárosi Ope­rettszínház. Szlovák László igazgató köszöntötte a társulat három jubiláló tagját: Honthy Hannát, Feleki Kamillt, akik negyven éve léptek a pályára, valamint Rátonyi Róbertét, aki most ünnepli negyedszázados színészi pályafutását. Ismer­tették a színház műsorát: elő­adják a szabadtéren sikert aratott Fényes Szabolcs-ope­­rettet, a Mayát, bemutatják Hervé Lilijét, Jerry Herman —Michael Stewart Helló, Dolly című musicaljét, Lendvai— Szinetár új darabját, a Knock­­out-ot. Az új évadhoz Bíró Gyula, a Színházügyi Főigaz­gatóság vezetője kívánt sikert, majd Vámos László, a színház új főrendezője szólt művészi elképzeléseiről. ISI A Vörös Csillag Traktorgyár Művelődési Házát a november 7-i ünnepségre teljesen át­építik. Az előcsarnokban a fő falat Miskei László festőmű­vész 65 négyzetméteres mo­zaikképe díszíti majd. IS­ Jövőre ünnepli újjáalakulá­sának 250. évfordulóját Petőfi szülőfaluja, Kiskőrös. Az ün­nepségsorozat 1967 szilveszte­rén kezdődik és 1973-ban feje­ződik be, a költő születésének 150. évfordulóján. Jövő május­ban kiskőrösi napokat rendez­nek, és 1969 júniusában a köz­ség másik jeles szülöttjére, a forradalmár internacionalista költőre, Ligeti Károlyra emlé­keznek, halálának 50. évfor­dulóján. A jubileumi ünnep­ségek során felavatják Petőfi Sándor, Bem József és Ligeti Károly szobrát. A tervek kö­zött szerepel, hogy szeretnék városi rangra emelni Petőfi faluját.* Véget ért a bukaresti Enes­­cu zenei verseny első forduló­ja. Az énekesek közül Kovács Eszter és Miller Lajos bejutott a középdöntőbe.

Next