Magyar Nemzet, 1967. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-12 / 215. szám
4 A RÁDIÓ MELLETT A kezdet nehéz lsz annak a riportnak, amit Tomkai Judit készített A tanári szobában: ez pedig annak a sorozatnak a címe, amely a tanév alatt tanárok és diákok gondjaival foglalkozik majd. Kitűnő, hasznos kezdeményezés. Ha nyilvánvalóan nem is ez a műsor hivatott megoldani a »két front" valamennyi problémáját, bizonyos, hogy nagy nyilvánosságával, a hatással, amit a rádió publicitása jelent, komoly segítséget adhat a tanév gondjaiban. Ha nem válik formálissá, ha nem bürokratizálódik el ez a műsor, hanem tanárok, diákok, sőt, szülők szabad fórumává alakul, akkor létrejöhet a véleménycserének egy olyan egészséges vérkeringése, ami a fővárosban éppenúgy, mint távoli falvakban, segítséget és támogatást jelent, s a felvilágosult, korszerű tanár a diák kapcsolat formálódását segíti. A tanév első vasárnapján, szeptember 3-án, az Ifjúsági Rádió jelentkezett vidám évnyitóval, Már megint kezdődik! címmel. G. Szabó Judit, Kántor Zsuzsa, Kelen László, Kulcsár Attila és Padisák Mihály mulatságos, jó hangulatú diák-töprengésein kellemesen derültünk. A témakör természetesen kissé elkopott már, nem sok újat rejteget — mégis ügyesen mulattató ötven percet tölthettünk a rádió mellett, nem beszélve arról, hogy a műsor ifjú évjáratoknak szólt s amint a népszerű tréfa-orgánumban olvasható: a csecsemőnek minden vicc új. E két nagyon különböző műsor közös vonása, hogy ugyanazt a tényt rögzíti: szeptember 1-én megkezdődött a tanítás. S valahogy nem tudok megbékülni ezzel a gondolattal. A vidám műsor, amiben arról tréfálkoznak, hogy »már megint kezdődik", tulajdonképpen sajnálatot ébreszt bennem. És nem tudom elhessegetni magamban a kérdést: miért kell szeptember 1-én elkezdeni a tanítást? Törik-szakad, még akkor is, ha ez a nap péntekre esik? Miért kell hét végén behajtani a gyerekeket a tantermekbe, fölöslegesen megfosztva őket a vakáció néhány napjától? Mit nyertek ezzel a gyerekek? Több tudást talán? És mit nyertek a szülők, akik közül bizonyára sokan szakították meg szabadságukat, hogy gyermeküket a víkendre iskolába küldhessék? Ugyanakkor, mint hallom, voltak szülők tömegesen, akiknek a gyerekei nem jelentek meg az évnyitón — miért kellett tehát egy formalitáshoz, a naptári véletlenhez ilyen szigorúan ragaszkodni? Beszéltem egy kisdiákkal. Osztályelső, pompás feje van és szeret iskolába járni. Mégis panaszkodott, hogy nem tudott figyelni, az egész hét praktikusan nem ért semmit. És ez véleményem szerint nemcsak a szokásos üresjárat a vakáció és az iskola között. Több annál: kielégületlenség. Felül kellene vizsgálni, vajon érdemben nyerünk-e bármit is e korai iskolakezdéssel? Adjuk vissza a gyerekeknek a napfényes szeptember első hetét! , ,. . . TVE címmel Nyílt keres Népszabadság-beli kollégám foglalta öszsze az úton-útfélen, teljes hangerővel dolgozó táskarádiósokról formált véleményét. A bűnösök, akik nem törődnek vele, hogy utcán, strandon, vonaton és vendéglőben nem kényszeríthetnek mindenkit kedvenc számaik meghallgatására — e bűnösök általában fiatalok. Kollégám a táskarádiók számának növekedésével a tapintat növekedését is óhajtaná — s ezzel lehetetlen nem egyetérteni. Csakhogy hol vagyok én már attól, hogy az egyéni táskarádiósok tapintatlansága zavarjon! Táborok vannak, szerte az országban — ami helyes, nagyszerű dolog. A fiatalok ezekben a táborokban pompásan érzik magukat, s ez elkerülhetetlen zajjal jár — ez sem baj, és nem is olyan zavaró, mert mégiscsak „humán zaj«. Nem nevezhető azonban "■humán zaj«-nak az a hangerősítő orgia, ami legújabban divatozik ezekben a táborokban. A fiatalság szereti a tánczenét, a nyaraláshoz tehát ez is hozzátartozik. De nincs az a hatalmas kiterjedésű tábor, táncra kitaposott erdei tisztás, ahol ilyen embertelen hangerejű megafonokra volna szükség. Egy egész vidék, egy táj nyugalmát és szépségét szét tudják rombolni ezek az üvöltő szerkezetek é s állítom, hogy ez a hangorgia nemcsak a környéken élőket zavarja, hanem a tábor lakói számára is egészségtelen. Egy tábor vezetője vagy vezetősége felelős a tábor lakóiért. Helyes lenne, ha ezt a felelősséget kötelességszerűen azokért is érelnék, akik a környéken élnek. Ezt parancsolja az együttélés, valamint erdőkmezők íratlan KRESZ-szabályzata. Kívánnám, hogy ez a KRESZ mindig is íratlan maradna. Ha elég lenne, ha mindent megoldana az önkéntes tapintat. Görgey Gábor Tanévnyitó a miskolci műszaki egyetemen A Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem tanácsa hétfőn nyilvános tanácsülésen nyitotta meg az új egyetemi tanévet. Dr. Zambó János, az egyetem Kossuth- és Állami-díjas rektora köszöntötte a részvevőket, köztük az 550 elsőéves hallgatót. Ezután Érti Lajos okleveles bányamérnöknek vasdiplomát, Fizély Béla kohómérnöknek és Pánthé Dezső bányamérnöknek gyémánt-, Lázár Béla és Urbányi Dezső bányamérnöknek pedig aranydiplomát adtak át. A Kertészeti és Szőlészeti Főiskolán is hétfőn rendeztek tanévnyitó ünnepséget. Dr. Kozma Pál rektor köszöntötte a főiskola elsőéveseit. Az idén 132, többségében vidékről jött fiatal kezdi meg tanulmányait a főiskolán; az új hallgatók 35 százaléka nő. A tanévnyitó után doktoravató nyilvános tanácsülést tartottak. Dr Kozma Pál rektor a főiskola 17, korábban végzett hallgatójának adta át a -Kert- és szőlőgazdasági tudományok doktora- oklevelet. „A SZOVJET TUDOMÁNY ÉS TECHNIKA 50 ÉVE” című JUBILEUMI KIÁLLÍTÁS PAVILONJAI MINDENNAP 10—19 ÓRÁIG TARTANAK NYITVA A kiállítás területén este 9 óráig szabadtéri filmvetítés, büfék várják a látogatókat Belépőjegy ára: 3,— Ft Ifjúsági és honvédségi csoportos látogatás esetén kedvezményes belépőjegy: 1,— Ft A kiállításon műszaki könyvkiállítás és vásár, népszerű tudományos filmek vetítése NE MULASSZA EL MEGTEKINTENI A SZOVJET TUDOMÁNY ÉS TECHNIKA 50 ÉVES FEJLŐDÉSÉT REPREZENTÁLÓ KIÁLLÍTÁST A VÁROSLIGETBEN! Csoportos látogatások bejelentése, jegyelővétel a 221—021 telefonszámon _ Matnar Nomzet. Egy iskola, közel a családhoz A kelenföldi lakótelep új iskolájának tervei, céljai és gondjai Az igazgatóhelyettes — fiatal, számtanszakos tanár — körbemutat az iskola folyosóján. A széles ablakokon át jó a kilátás a vidékre, a kelenföldi lakótelepre. Ebből a három hatalmas épületből, később a most épülő toronyházból, meg még egy-két házból — mutat ujjával kifelé — járnak hozzánk a gyerekek. Szokatlan látvány, hogy egy iskola, határai ilyen közeliek, szinte kézzel kitapinthatóak. Hiszen kisebb faluban a főutca minden sarkából ugyanoda jár iskolába a környék, és még egy pesti kerületben is elég nagy az iskola hatósugara. Itt, a kelenföldi lakótelepen, amely néhány év múlva teljesen készen áll arra, hogy félszázezernél több lakosát befogadja, a körzet alig néhány száz négyzetméter. Valójában persze sokkal nagyobb, mert a határ Pesterzsébet és Csepel, ahonnan a lebontásra ítélt régi családi házakból jöttek a kényelmes, modern lakásokba az első telepesek. És velük együtt a gyerekek, akik számára idén februárban új általános iskola kezdte meg a Mérnök utcában munkáját. Reggel 6-tól este 6-ig A környék, amely ily könynyen áttekinthető, megszabja természetesen az iskola jellegét is. Tanulói közül 64 százalék fizikai dolgozók gyermeke. Rendszerint mindkét szülő dolgozni jár, és innen a kérés, mely teljesítést kíván, reggel 6-tól legyen nyitva a napközi. Most, amikor a Mérnök utcai új iskolában jártunk, a hivatalsegéd vállalta még társadalmi munkában, hogy a hajnali óráktól az iskolakezdésig gondjaiba vesz néhány gyereket, de rövidesen megoldják tanári segítséggel is a korán nyíló, este 6-ig működő napközit. A környék, a szülők praktikus gondolkodása úgy is hat az iskolára, hogy a gyerekek többsége a gyakorlati pályák, de már előbb, az általános iskolában a gyakorlatias munkák iránt érdeklődik. Az érdeklődéstől két út vezet a pedagógiai elhatározásig: a reáliák iránti igény sokoldalú kielégítése, egészen a szakközépiskola kapujáig — egyet most szerveznek, és egy új is épül a lakótelepen —, másrészt mindezek kiegészítése, ha úgy tetszik, ellensúlyozása színvonalas esztétikai neveléssel. Maga az iskola a legmodernebb építészeti elvek, eljárások szerint készült. Hosszan és laposan terül el a hatalmas házak tövében — két emeleten egy irányba, a napos oldalra néz a 16 tanteremnek valamennyi ablaka. Az U-alakú épület két oldalsó, alacsonyabb szárnyán helyezték el a tervezők a tornatermet és a műhelyeket, illetve a bejárattal szemben a konyhát, fölötte pedig a belső folyosóról nyíló tanári szobákat, igazgatói irodát. Műhelybőség Az igazgatónő, Molnár Dezsőné — magyar—latin szakos tanár, s alig egy évtizede működik a pályán — végigvezet az épületen, amelynek folyosói fehérre meszeltek, mint egy kórházé, holott a különféle színek jótékony hatásáról a pszichológusok nagyon sokat tudnak mondani. Az építők azonban nem kértek pszichológiai tanácsot, és a tengernyi fehérség épp annyira nem szerencsés, mint a régebbi iskolák komor sötétsége. De ezen még bizonyára változtatni lehet. Örömmel nyitunk be a műhelyekbe, amelyek helyesen szolgálják a gyakorlati foglalkozás fontos céljait, ám az igazgatónőnek több öröme telnék négy helyett két műhelyben, ha néhány napközis terem épült volna inkább. Mert bárhogyan növekszik az iskola, és alakul át egyműszakosból kettővé, két politechnikai terem mindenképpen elegendő. Ám nem építettek napközis termet, és ez éppen egy új lakótelepen, ahonnan messzire járnak dolgozni a szülők, elengedhetetlenül fontos. Kénytelenségből műhelyeket alakítottak át napközivé, s ez a népgazdaságnak bizonyára nem előnyös. A tervezők, akik elvileg jó munkát végeztek ugyan, a gyakorlatban nem nagyon szívlelték meg a pedagógusok véleményét.Vagy talán meg sem kérdezték őket. Típusterv — mondták, és ennyiben maradtak a következő általános iskolánál is, amely a napokban nyílik meg. Pedig lett volna még idő legalább a másodiknál változtatni valamit a terveken.) Hogy az építők milyen munkát végeztek, arról sokoldalas jegyzőkönyvek beszélnek, hosszú hibaleltárral. A hulló kilincsek és faldarabok a balesetvédelmi előírásoknak meg nem felelően épített berendezések még bizonyára sok javításra szorulnak. Csönd és zaj a napköziben A belső arculata ennek az új iskolának sokkal érdekesebb tetszetős külsejénél is. Az első érdekesség a fiatal tanárgárda, amelynek átlagos életkora körülbelül 30 év. És ami ezzel a korral együtt jár: a vállalkozó szellem. Enélkül persze nem is lehet munkához kezdeni egy olyan intézményben, amelyben nincs hagyomány, nem alakultak ki a szokások sem. A hagyománynélküliség talán rossz lehet másutt, de egy olyan új iskolában, amelynek pedagógusai is fiatalok, izgalmas feladat a tradíciókat a gyerekekkel és a szülőkkel együtt formálgatni. Az igazgatónő okos szavaiból úgy tűnik, hogy a hagyományokat jórészt kísérletekkel alapozzák meg. Az Országos Pedagógiai Intézet támogatásával például érdekes kísérleti munkákba kezdenek. Ott szerepel a tervekben a programozás — nem azért, mert ez divat most — mondja Molnárné —, hanem mert valóban hozzásegíthet néhány témában a gondolkodás fejlesztéséhez —, saját elgondolású matematikai tagozat, sokféle érdekes szakkör, önállóságot kutató módszerek. A kísérletek közül talán a leghasznosabbnak tűnik a csoportmunka eredményeinek kutatása. Világos, hogy egy kisebb közösségen, az osztályon belül különböző típusú gyerekek vannak, szorgalmasak és lusták, élénk felfogásúak és lassabban gondolkodók. E kisebb csoportok kialakítása, a tehetségesebbekkel való intenzívebb foglalkozás, az alapos korrepetálás az elmaradozókkal a kötelező egységen belül lényeges változtatásokat hozhat létre. Önálló kis feladatokkal nagyobb teljesítményekre buzdíthatjuk az átlagosnál jobbakat, és egy bizonyos szintre fölemelhetjük a gyöngébbeket is. Ez rendkívül izgalmas, de nagyon fárasztó és aprólékos munka. Módszereit sorozatos kísérletek útján szeretnék kimunkálni és általánossá tenni a kelenföldi lakótelep iskolájában a fiatal pedagógusok. A csoportmunkával függ össze az is, amit a napközi otthonban terveznek a tanárok. (A gondolat persze nem teljesen önálló, sok külföldi példa, köztük Moszkvában Kosztyaskin iskolája szolgáltat ehhez anyagot.) Egy-egy teremben ugyanazok az évfolyamok tanulnak a tanítási idő után, és bizonyos ideg kötelező a csöndes, kollektív munka, leckeírás. Amikor ez az idő letelik, a csoportok felbomlanak, s négy terem között választhatnak. Az egyik a különféle munkákhoz nyújt lehetőséget: varrógép, gáztűzhely, asztal, sokfajta szerszám a lányoknak és a fiúknak. A csöndesebb kikapcsolódást a második terem biztosítja, itt rádió, lemezjátszó, kézikönyvtár és klubszerű kényelmes berendezés várja a gyerekeket. Akik a zajosabb játékot kedvelik, a következő teremben megtalálhatják a szabadabb játszadozás eszközeit, a nagyobb mozgás lehetőségét is. És végül a negyedik terem azokat szolgálja, akik még nem tudták befejezni a leckét, és további tanári segítségre szorulnak. A családi háttér izgalmas kísérleteiknek egy másik csoportja arra adhat majd választ, hogy milyen az iskola képe, milyen a szülők művelődési, anyagi környezete és háttere. És ez sem lényegtelen az iskola nevelőmunkája szempontjából. Külső, egyetemi támogatással szociológiai és szociometriai felmérésekbe kezdenek tehát, kérdőíves módszerekre és a családlátogatás tapasztalataira támaszkodva. Ehhez viszont egyfelől alaposabban szeretnének megismerkedni a szociometriai vizsgálati módszerekkel, másrészt kidolgozzák majd a családlátogatások házi módszertanát. Vagyis: milyen elképzelések irányítják a pedagógust, amikor átlépi a szülők otthonát, mi az, ami számára nevelési szempontból hasznos, és a gyermek meg a család képéhez új vonással járulhat hozzá. Az a célja e munkának, hogy ne udvariassági látogatás legyen a család megtekintése, hanem fontos adatokkal egészítse ki az iskola környezetéről formálódó képet. Ezek persze most még csak tervek, de éppen az a rokonszenves bennük, hogy szinte ezekben a napokban és hetekben forrnak, kavarognak az iskola tantestületi termében. Hogy az elképzelések mit hoznak, a kísérletek mit eredményeznek, azt ma még nem lehet megjósolni. Néhány év múlva azonban bizonyára meghatározzák ezt az általános iskolát, amelynek új falain, modern épületén kívül nincs még sikere és büszkesége, nincs díjnyertes röplabdacsapata és kerületi versenyben győztes szavalója. Csak terveik vannak, de ezek nagyon biztatóak. Gábor István SZÍNHÁZAK MAI MŰSORA Madách Színház: A vágy villamosa (7) — Madách Kamara Színház: Amíg összeszoknak (8) — Vígszínház: Macska a forró tetőn (7) — József Attila Színház: Lulu (7) — Vidám Színpad: Nyugalom, a helyzet változatlan! (fél 8) — Kis Színpad: Férj vadász (fél 8). MOBI LISZ televízió LEGSZEBB KÉP LEGMODERNEBB KÉSZÜLÉK Ara: 6600,— Ft OTP-HITELRE IS .Kedd, KWt. szeptember 1 A 85 éves Gellért Oszkár kitüntetése A Népköztársaság Eme Tanácsa Gellért Oszkár Kosuth-díjas költőnek költ munkássága elismeréséül , születésnapja alkalmából Munka Érdemrend arany fkozata kitüntetést adományoza. A kitüntetést Mihályfi Enő, az Elnöki Tanács tag nyújtotta át. NAPLÓ• Szeptember 1 A Pécsi Tanárképző Főiskola hétfői tanévnyitó ünnepségén arany diplomával tünteték ki Lyackovich Gabriellt és Bárra Máriát, tanári murkásságuk elismeréseként. A szigetvári várvédelem 40 évfordulójáról vasárnap emlkezett meg Szigetvár és a könyék lakossága. Az ünnepst során felavatták a vár déli lejáratánál Tinódi Lantos Sbestyén szobrát, Kiss Istva művét, amelyet több szerv intézmény, köztük a MUOS képviselői is megkoszorúztal . Szombaton a János Kórházban hosszas betegség után 7 éves korában meghalt Káldi Márton író és újságíró. Káider Márton 1894-ben születet Sárospatakon, ott végezte középiskolai tanulmányait, már jogi pályára készült, amelye később az újságírói pályára cserélt fel. Több évig volt Pesti Hírlap munkatársa, felszabadulás utáni években pedig a Világ című napila szerkesztőségében dolgozós főleg kulturális vonatkozás cikkeket írt. Számos zenei témájú cikke jelent meg a Muzsika című folyóiratban. Különösen szívesen foglalkozót Goldmark Károly életművével, regényes életrajzot is ír a Sába királynője világhírű szerzőjéről. Életének utolsó hónapjaiban is egy Goldmarkról készülő film forgatókönyvének terve foglalkoztatta. A Székesfehérvári Könnyűfém mű egyik műhelyében munkálkodik néhány napja öt szobrászművész, Schaár Erzsébet, Vilt Tibor Varga Imre, Laborcz Ferenc és Szebényi Imre. Az üzem termékéből, az alumíniumból formálják most kísérletképpen szobraikat a művészeii, a fennállásának negyedszázados évfordulóját ünneplő Könnyűfémmű felkérése nyomán. Hétfőn Nagymező utcai ideiglenes otthonában társulati ülést tartott a Fővárosi Operettszínház. Szlovák László igazgató köszöntötte a társulat három jubiláló tagját: Honthy Hannát, Feleki Kamillt, akik negyven éve léptek a pályára, valamint Rátonyi Róbertét, aki most ünnepli negyedszázados színészi pályafutását. Ismertették a színház műsorát: előadják a szabadtéren sikert aratott Fényes Szabolcs-operettet, a Mayát, bemutatják Hervé Lilijét, Jerry Herman —Michael Stewart Helló, Dolly című musicaljét, Lendvai— Szinetár új darabját, a Knockout-ot. Az új évadhoz Bíró Gyula, a Színházügyi Főigazgatóság vezetője kívánt sikert, majd Vámos László, a színház új főrendezője szólt művészi elképzeléseiről. ISI A Vörös Csillag Traktorgyár Művelődési Házát a november 7-i ünnepségre teljesen átépítik. Az előcsarnokban a fő falat Miskei László festőművész 65 négyzetméteres mozaikképe díszíti majd. IS Jövőre ünnepli újjáalakulásának 250. évfordulóját Petőfi szülőfaluja, Kiskőrös. Az ünnepségsorozat 1967 szilveszterén kezdődik és 1973-ban fejeződik be, a költő születésének 150. évfordulóján. Jövő májusban kiskőrösi napokat rendeznek, és 1969 júniusában a község másik jeles szülöttjére, a forradalmár internacionalista költőre, Ligeti Károlyra emlékeznek, halálának 50. évfordulóján. A jubileumi ünnepségek során felavatják Petőfi Sándor, Bem József és Ligeti Károly szobrát. A tervek között szerepel, hogy szeretnék városi rangra emelni Petőfi faluját.* Véget ért a bukaresti Enescu zenei verseny első fordulója. Az énekesek közül Kovács Eszter és Miller Lajos bejutott a középdöntőbe.