Magyar Nemzet, 1967. december (23. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-01 / 284. szám

4 Kétnapos ülésszak az Októberi Forradalom hatásáról a tudományra, a művészetre és az irodalomra Az Akadémia irodalomtörténeti intézete kétnapos tudományos ülésszakot rendezett a Nagy Októberi Szocialista Forradalom tiszteletére. Az előadások és a hozzászólások méltatták, tudományosan elemezték és részletesen illusztrálták a forradalomnak a tudomány, a művészetek és az irodalom fejlődésére tett hatását, és felvetettek több, napjainkban különösen, aktuális elvi, elméleti és kultúrpolitikai problémát Sőtér István akadémikus A Nagy Októberi Szocialista Forradalom és a tudomány című előadása nyitotta meg az ülésszakot. Az előadó sok jellemző példán mutatta be, hogyan változtak meg a forradalom hatására a művészetek, a társadalomtudományok, a természettudományok és a technika is. Különösen érdekes volt az előadásnak az a része, melyben az avantgarde irányzatok sorsával, a formabontás és a szocialista tartalom összekapcsolódásával foglalkozott az előadó. Tolnai Gábor akadémikus elsősorban a latin népek irodalmának példáján érzékeltette, hogy milyen döntő befolyást tett az Októberi Forradalom a világirodalomra. Kenyeres Zoltán korreferátuma az angol irodalomból vett adalékokkal egészítette ki az előadást. Beszélt a harmincas évek haladó angol íróinak és költőinek pályafutásáról, legkiválóbbjaiknak a szocializmus eszméihez való közeledéséről. Nyirő Lajos a szocialista realizmus történetét foglalta össze A szocialista realizmus elméletének történeti és elvi problémái című előadásában. Szólt azokról a torzulásokról is, melyeket a személyi kultusz okozott a szocialista realista művészetben, beszélt a dogmatizmus leküzdéséről és a hibák kijavításáról. Elemezte a marxista irodalomelmélet jelenlegi állását, törekvéseit, s rámutatott azokra a feladatokra, melyek teoretikusaink előtt állanak. A korszerű művészetet csak korszerű művészettudomány képes megérteni, elemezni és feldolgozni. Elengedhetetlen tehát irodalomtudományunk módszereinek felfrissítése. Sok példával illusztrálta, milyen magas színvonalat ért el ez a munka a Szovjetunióban. Az ülésszak első napját Zoltai Dénes Elidegenedés és művészet című előadása zárta be, Wagner zeneművészetét elemezte, vitába szállt a polgári zeneesztétákkal, főleg Adornóval, s meggyőzően bizonyította, hogy Wagnertragédiája, művészi és emberi problémái a művész társadalmi elidegenedésére vezethetők vissza. A második napi ülésszak két előadója, Szabolcsi Miklós, az MTA levelező tagja és Tóth Dezső kandidátus a mai magyar irodalom kérdéseivel foglalkozott. Szabolcsi A szocialista eszmeiség a magyar irodalomban címmel tartott előadásában hangsúlyozta, hogy az irodalmi művek eszmeisége, világnézeti tartalma csak a hordozó komponensek bonyolult szövedékén keresztül, áttételesen érvényesülhet, s az irodalom vulgarizálását jelentené, ha az eszmei tartalom közvetlen, iskolás megfogalmazását követelnénk művészeinktől. Meg kell különböztetni a haladó, de általános polgári humanizmust a szocialista humanizmustól, s irodalmi életünkben különbséget kell tenni a két különböző eszmeiségű áramlat között. Tóth Dezső A szocialista realizmus jellegzetességei a felszabadulás utáni magyar irodalomban című előadásában kifejtette, hogy irodalmi életünk szocialista és általános polgári humanista tendenciáit nem lehet két egymást kiegészítő tényezőnek tekinteni, mert irodalmunk fejlődésének két különböző fokát képviselik. Az ülésszakot Sőtér István zárta be. Összegezte az ülésszak eredményeit, a három témakörben elhangzott előadásokat és hangsúlyozta, hogy a modern szaktudományos módszerek bevezetése nem jelenti a marxista irodalomtudomány a részlettudományokkal való helyettesítését. A modern szaktudományos eljárásokat a marxista irodalomtudomány szerves részévé kell tenni. Film készül Dózsa Györgyről Dózsa Györgyről készít filmet ítélet címmel Kósa Ferenc, Csoóri Sándor és Sára Sándor. A parasztháború emberi, társadalmi problémáit feldolgozó film előkészületei megkezdődtek. Jancsó Miklós ■tA Hernádi Gyula elbeszéléseiből— Csend és kiáltás címmel forgat filmet. Újra filmezik Makk Károly: Galambos Lajos Görögök című forgatókönyvét dolgozza föl. Bacsó Péter következő filmje megtörtént eseménnyel foglalkozik Csirkék az országúton címmel. A mai falu előítéleteivel harcol Szemes Mihálynak Csák Gyula forgatókönyvéből készülő filmje Két karácsony közt címmel. Négy új rendező mutatkozik be 1968-ban. Mészáros Márta Az eltávozott nap címmel társadalmi drámát készít; a kitűnő operatőr, Sára Sándor Feldobott kő címmel rendez filmet; Bácskai Lauro István pedig humoros bűnügyi filmet forgat A hamis Izabella címmel. Befejezéséhez közeledik Sándor Pál mai témájú filmje, Bohóc a falon címmel. . ............................................................... .......... _ MagyarNemzet___ Parasztbecsület — Bajazzók: Felújítás az Erkel Színházban EGY ESTÉRE PÁROSÍTOTT IKERDARABOK, világszerte majdnem mindenütt így, együtt szerepelnek műsoron Mascagni és Leoncavallo népszerű egyfelvonásosai. Az Opera legfrissebb felújítása is ennél a sok évtizedes gyakorlatnál maradt A Parasztbecsület és a Bajazzók párosításában van valami természetes és magától adódó, a színházi estét közösen kitöltő terjedelem, a cselekmény korának és környezetének hasonlósága, s a darabok hasonló helyzete a két szerző életművében: első művészi csatanyerésük, amely végül is az egyetlen maradt, minden későbbi próbálkozásuk és zeneszerzői termékenységük ellenére. Mindkét opera 1890 körül keletkezett, döntő érvként szokás tehát emlegetni a stílus és az irányzat azonosságát — averismo" irányzatában való közösséget mindkét műnél. A két opera viszonya a korszak naturalista-realista törekvéseihez azonban mégsem teljesen azonos: a hasonlóságok után a különbségeket is érdemes szemügyre venni. A “verismo" tulajdonképpen az irodalomból kölcsönzött fogalom — a XIX. század végi francia naturalizmus hatásának lecsapódása az olasz irodalomban, amely Giovanni Vergát és körét jelentette elsősorban. Az operaszínpad témaválasztásaival, a »népi" és •►parasztdrámák" divatjával, a miliő és hangulat átültetésével csatlakozott ehhez az irányzathoz — nem az operák formájában vagy dramaturgiájában hozott korszakalkotó újdonságot. Mascagni különösen nem: témaforrásként ugyan felfedezte magának Giovanni Vergát. Parasztbecsülete mégsem más, mint tipikus képviselője a késő romantikus operának, sok-sok stilizáltsággal, és — hadd kockáztassuk meg — egy kezdő operadramaturg sok-sok tapasztalatlanságával. Kirobbanó sikerét és maradandó népszerűségét nem az ügyetlenül összeácsolt szövegkönyvnek köszönheti, hanem mindenekfelett a zenének, az invenció sodró frisseségének, és olasz népzenei forrásokból táplálkozó üdeségének. Ha alaposabban szemügyre vesszük, a Parasztbecsület tulajdonképpen terjedelmes füzére a tiszta zenélési alkalmaknak. Cselekményének vékony szála — széthúzott tempóban, búvópatakként el-eltünedezve — zsánerjelenetek, lírai állóképek szigetei között kanyarog. A darab minduntalan “leáll": hosszú pihenőket tart lírai szempontból hálás operai betétszámok — kórusok, terjedelmes zenekari közjátékok — kedvéért, amelyeknek nincs szorosabb kapcsolatuk a cselekménnyel, legfeljebb a miliővel és hangulattal, s amelyek tipikusan a hagyományos operaszerkesztés rekvizitumai. Ami Leoncavallót illeti, ő ugyan nem a verismo irodalmi mintáiból merítette témáját — a Bajazzók mégis erősebben tükrözi a korszak naturalista törekvéseit Forrása állítólag "maga az élet", korabeli újsághír, a rendőri-bűnügyi rovatból. Ez a mű színpadilag tagadhatatlanul érettebb, ügyesebben szerkesztett folyékonyabb és hatásosabb. Későromantikus operastílus ez is, de kevesebb benne a stilizáltság, több a naturalisztikus vonás, s több a drámai pszichológia. Ezt a darabot jobban el lehet játszani, mint a Parasztbecsületet, ha nem is találni benne annyi muzikális frisseséget és elsődleges zenei kvalitást Különbségként szokott jelentkezni — majdnem elkerülhetetlenül — a két darab előadásának nívódifferenciája is. A szerepek erősen elütő karakterei miatt ugyanis a két darab alig oldható meg közös szereposztással. A két előadás azonos színvonalú szereposztása pedig, egyetlen estén belül is, a legritkábban sikerül. A színvonalkülönbséget az Erkel Színház felújítása sem kerülhette el; a két darab közül a Parasztbecsület megoldása maradt alul. A PARASZTBECSÜLET mögött is kitapintható ugyan a rendezői, díszlet- és kosztümtervezői hármas — Békés András, Forray Gábor és Szeitz Gizella — munkájának értéke. A romantikus operakoncepció felismeréséből indultak ki: rájöttek arra, hogy a “verizmus" fikciója, a naturalista színjátszás igyekezete túlhaladott és groteszk törekvés volna a Parasztbecsület operaszínpadán, s hogy a széles zenei tablók stilizáltsága a színpadon is stilizáltságot követel. A tömegjelenetek helyenként szinte “koreográfiái" elképzelése, a kosztümök egységes hangulata, s a színpadkép megoldása tükrözi is ezt a felismerést. (Forray Gábor színpadképek élére állított ferde síkjával, a szokványos “dobozszínpad" áttörésével, levegős karcsúságával, s a közös színpadszerkezeti elemek jelképes utalásával a két darab rokon vonásaira — önmagában is figyelmet érdemel. Kár, hogy az elképzelés lendülete mögött valamelyest meglátszik a megvalósítás technikai szegényessége és erőltetettsége, az Erkel Színház színpadának korszerűtlensége és korlátozott lehetőségei miatt. A Parasztbecsület előadásának ennek ellenére mégis két főbb hiánya van a Bajazzókkal szemben. Rendezői szempontból az, hogy a színpadi megvalósítás gyakorlatban egy hajszállal elmaradt az elképzelés mögött, s úgy tűnik, valamelyest lekéste a premiert, mielőtt elérhette volna a teljes kiforrottságot. A másik dolog a szereposztás: egyéni adottságok szempontjából nem teljesen összemérhető ez a szereplőgárda a Bajazzókéval. Santuzzát Déry Gabriella énekli egy szép hangú és derék énekes minden odaadásával — a figura azonban kissé szokványos és"melodramatikus" marad; kifejezésben nem kerüli el az egysíkúságot. Vadas-Kis László, a szereposztás szegedi vendége színben és bőségben nem győzi mindenütt eléggé Turiddu szólamát, s a tehetséges fiatal baritonista, Dene József is — minden karakterizáló igyekezete ellenére — kissé súlytalannak bizonyul Alfia vaskosabb szerepéhez. Lolát Szabó Anita énekli; Lucia, az Anya szerepében Palánkay Klára ad markáns, de a fináléban kissé naturalista eszközökkel túlrajzolt portrévázlatot. A BAJAZZÓK előadása más nagyságrendben mozog. Simándy József mint Canio, Házy Erzsébet mint Nedda, Melis György mint Tonio, Réti József és Bende Zsolt Beppo és Silvio szerepében — ez az Operaházban jelenleg a művészi erők legjobb tömörítését, az egyre szűkebb elitből a kiválasztás maximumát jelenti. Simándy József nemcsak mint énekes nyújtott átfűtött és lebilincselő teljesítményt — az öregedő férfi színpadi portréjával és lélekrajzával mint drámai színész is remekelt. Házy Erzsébet is nagy színészi alakításai közé sorolhatja Neddát — jellemrajza maradéktalanul következetes; drámai intenzitása szinte perzselő. Melis György Toniója ott is meggyőző és zseniális vonásokat hordozó, ahol nem egyezik teljesen a szerep konvencióival, keményebb és “hősibb" színezetű énekes-megoldásaival. Borzongató kontraszt, ahogyan szerepének pojáca-vonásait hangsúlyozza ebben a vad és nyers tragédiában. A prológusban pedig a szokásos énekesi mutatvány helyett valami mással bűvöl el: az elbeszélés eleganciájával — ez az elegancia még Leoncavallo B ars poeticájának" közhelyszerű olcsóságát is elfedi. Réti József rendkívül muzikális, folyékony dallamformálása és játékának ízlése, Bende Zsolt mértéktartó és ízléses alakítása teljessé teszi ennek az előadásnak jó atmoszféráját. S az atmoszféramögött, a drámai akciók következetessége és összehangolt logikája mögött, az egyéni alakítások kiválósága mögött mindvégig ott érezni egy tehetséges rendező munkáját, aki a színészvezetés feladatában is — igaz, átlagon felüli “partnerekkel" — jól vizsgázott a Bajazzókban. Nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy ezt a darabot hoszszú-hosszú idők óta nem játszották ennyire egységesen jó színvonalon Operaházunkban. Borbély Gyula, az est karmestere is a Bajazzókban nyújt kiegyensúlyozottabb, érettebb teljesítményt. Zenekara a Parasztbecsületben néhol ingadozó színvonalat mutat hangzás és pontosság dolgában; elképzelései itt is a helyükön volnának, de az est második darabjában közelítenek inkább az oldottabb, folyékonyabb megvalósításhoz. Az ő produkciója is végső soron hozzájárul ahhoz, hogy a Bajazzók premierje az új évad egyik meglepetése lett. Kovács János Újévre karikatúra -kiállítás nyílik meg a Műcsarnokban Érdekes és ritka esemény színhelye lesz az új év első heteiben a Műcsarnok: a magyar humoros grafika művészei, a karikaturisták rendezik meg itt országos kiállításukat. Mintegy 35—40 művész alkotása vesz részt a kiállításon a már javában folyó zsűrizés eredményétől függően. Az esemény jelentőségét fokozza, hogy 12 év óta nem volt karikatúra-kiállítás Budapesten. — A karikaturistának minden héten van “kiállítása" — mondja Kaján Tibor, a Képzőművész Szövetség karikatúra-szakosztályának vezetője, mikor a kiállítások gyér száma felől érdeklődünk , hiszen a Ludas Matyi, meg a humoros rajzokat közreadó hetilapok megannyi alkalmat jelentenek a közönséggel való találkozásra. Egy-egy karikatúra-kiállítás ezáltal nem is elengedhetetlen, túl gyakori esemény, mégis időről időre valamiféle egészségesen ösztönző seregszemle lehetőségét nyitja meg. A karikaturisták nagy lelkesedéssel, sok munkával és ötlettel készülnek mostani kiállításukra, mely 12 évvel követi az utolsó, még a régi Nemzeti Szalonban megtartott karikatúra-kiállítást. Azóta megalakult a Képzőművész Szövetség önálló karikaturista szakosztálya, három karikaturista pedig — Hegedűs, Réber és Várnai — tavaly Munkácsy-díjban részesült. A december 30-án megnyíló kiállításnak nem lesz katalógusa, ehelyett többszínnyomású alkalmi kiadvány, a »Csúzli« fog majd szemelvényeket közölni a kiállításon szereplő művészek legújabb rajzaiból. (Dr. B. J.) FELHÍVJUK VEVŐINK FIGYELMÉT, hogy 1968. évre vonatkozó IRODAGÉPRENDELÉSEIKET lehetőleg 1040-es műszerrendelési nyomtatványon, mely osztályainkon és mintatermeinkben díjtalanul beszerezhető, termékalcsoportonként külön rendelésen (írógép, számológép stb.) HOZZÁNK MIELŐBB beküldeni SZÍVESKEDJENEK MÜSZER-■ 94H ÉS IRODAGÉPÉRTÉKESÍTŐ VÁLLALAT IRODAGÉP OSZTÁLY Budapest, IX., Dimitrov tér 14. Telefon: 189—229, 389—156 Péntek, 1967. december 1. Magyar—szovjet megállapodás a szerzői jogegyezmény végrehajtásáról Csütörtökön Moszkvában, a szovjet írószövetség székházában dr. Tímár István, a magyar Szerzői Jogvédő Hivatal vezérigazgatója és Dmitrij Albanov, a szovjet Szerzői Jogvédő Hivatal főigazgatója megállapodást írt alá a Budapesten ez év november 17-én a szerzői jog védelméről kötött egyezmény végrehajtására vonatkozóan. Az aláírásnál jelen voltak a szovjet írószövetség és a Szovjetunió művészeti szövetségeinek képviselői. NAPLÓ]December 1 József Attila sírjánál rendez koszorúzási ünnepséget december 2-án, a költő halálának 30. évfordulója alkalmából, a Kerepesi temetőben a Magyar Írók Szövetsége. Az ünnepi emlékbeszédet Somlyó György mondja.+ Az Operaház igazgatóságának meghívására Szabolcsi Bence akadémikus rendkívül érdekes előadást tartott az Operaház művészeinek az olasz opera megteremtőjéről, Claudio Monteverdiről. Előadásában értékes útmutatással szolgált az Operaházban január 19-én és 21-én kettős szereposztásban bemutatásra kerülő Poppea megkoronázása című opera előadási stílusát illetően. A Poppeát Mikó András főrendező állítja színpadra. ISI Szinnyei Júlia Erdészház című regényét, amelyet a Móra Ferenc Kiadó jelentetett meg, húszezer példányban kiadta a romániai Editura Tineretului. A Don Juan és a Fidelio felújítása áll a jövő évi salzburgi ünnepi játékok programjának középpontjában. Mozart operáját Herbert von Karajan, Beethoven művét Kari Böhm fogja vezényelni. ■í* U Thant, az ENSZ főtitkára, a világszervezet ülései alatt rendszeresen rajzolgat. Neves politikusokról rajzolt karikatúráinak gyűjteményét egy New York-i kiadó jelenteti meg a közeljövőben. Garabuczy Ágnes és Tóth László festőművészek képeiből nyílik kiállítás december 2-án, délután hat órakor a ferencvárosi Pincetárlat helyiségében (IX., Mester u. 5.). A szovjet irodalmi életről, az alkotó vitákról, valamint saját munkásságáról és terveiről nyilatkozott a L’Humanité munkatársának Valentyin Katajev szovjet író, aki a Baudelaire-centenáriumra érkezett Franciaországba. •1* Lengyelország egy magyar újságíró szemével — ez a címe Hegedűs Dániel volt varsói tudósító filmekkel kísért élménybeszámolójának, amelyet december 4-én este tart a Rátkai Márton klubban. Másnap este Ruttkai Éva, a Tátrai-vonósnégyes és Komlós János közreműködésével a Magyar Hanglemez Klub mutatja be. Mit hallunk jövőre? ISMÉT DIVAT svAjci-SAPKA! GYERMEKEK ÉS FELNŐTTEK SZÁMÁRA FEKETE, FEHÉR, BARNA, SÖTÉTKÉK SZÍNEKBEN 22,20 FORINT vásároljon ön is.