Magyar Nemzet, 1968. november (24. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-01 / 257. szám
Magyar Nemzet is A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA . Mechanismus, humanizmus és a nők Azt remélem, hogy az új gazdálkodási rendszerben sokkal emberibb lesz a világunk. Hiszen mindazok, akik termékeket állítanak elő, lassan-lassan felfedezik az embert, vagy ahogy ők nevezik, a fogyasztót, aki gyomorbeteg lesz, ha túl rázós a traktor, s leválik a cipőtalpa, ha nem autós és esős időben is gyalogol. Kafkának való téma lett volna az a vállalati garnitúra, amelyik lázasan tevékenykedik és nagy hajrákat rendez, hogy többet állítson elő valamiből, ami sohasem jut el az emberhez, hanem egy raktár lesz a temetkezési helye. S ha túlteljesítették a programjukat, ünnepséget rendeztek, dicsérték önmagukat és jutalmakat osztottak. S az is meghökkentő volt, amikor az ipar a kereskedelemmel vitatkozott — két elvont fogalom tárgyalt, vagy ha megszemélyesítették, két minisztérium képviselője — és elmondta egymást jó vagy rossz szán-dékúnak, s nemigen jutott eszébe, hogy nemcsak tételek legyártásáról és átvételéről tárgyalt, hanem az emberről, aki mérgelődik, ha télvíz idején nyári szandálokat lát a kirakatban. Abban is bizakodom, hogy az új gazdálkodási rendszerben a dolgozókat is jobban meglátják az embert, helyesebben másként látják meg. Eddig annak fejében, hogy a bérek nem valami magasak, nemegyszer elnézték neki, hogy a keresetének sem adja ellenértékét. Ezt a költséges elnézést a vállalatok a jövőben nem engedhetik meg maguknak. Inkább arra fognak törekedni, hogy az igyekezetet és a képességet honorálják. S úgy gondolom, arra is, hogy a dolgozók jobban érezzék magukat náluk. Sőt, sok vállalatnak mosr az is eszébe jutott, hogy lakást építsen számukra, tehát már nem mint „létszámot” látja az embert, s nemcsak a vállalaton belül kíséri az útját, hanem a munkahelytől az otthonáig is. S azt hiszem, felfedezik végre a dolgozó nőt is. Észreveszik, hogy a keresők 40 százaléka szoknyát hord, és ha megfogadnák a nők azt a még mindig hangoztatott jó tanácsot, hogy térjenek vissza a főzőkanálhoz, s egy emberként kivonulnának a munkahelyükről, akkor ebben az országban megállna az élet. A munkáltatók ma már nem dalolhatják, hogy „egy helyére ezer is akad”. A munkaképes nők csaknem 70 százaléka dolgozik, Budapesten pedig 85 százaléka. S aki háztartásbeli, annak becslések szerint a fele részint beteges, részint sok gyereke van és nem képes eljárni otthonról, részint nem kíván munkába állni. A másik fele pedig elszórtan él, olyan vidéki városokban, falvakban, ahol nem talál foglalkozást, illetve ami volna, az nem kedvére való, vagy ő nem alkalmas rá. Ma már egyre kevésbé ajánlkoznak a háztartásbeliek munkára, inkább csak az iskolából kilépő fiatal lányok jelentkeznek. Ezért is oly nehéz utánpótlást találni azokban a női üzemekben, ahol háromműszakos a foglalkoztatás. Most már azon kell elgondolkozni, hogy mivel kedvezzenek nekik, hogy a három műszakot vállalják. A textiliparban például megszüntették az ünnepnap előtti éjszakai műszakot. Egyre értelmetlenebbé válik annak felemlegetése, hogy a női munkaerő növeli a rezsit, mert szociális létesítményeket — mosdót, öltözőt —, de legfőképp gyermekintézményeket kíván meg, s munkája nem olyan hatékony, mint a férfiaké. (Nem elsősorban azért, mert kevesebbet produkál, hanem, mert szülési szabadság jár neki, és mulaszt, ha beteg gyereke ápolásra szorul. Ám mi volna ezzel az országgal, ha a nők elhatároznák, hogy ezentúl nem hoznak gyereket a világra?) Úgy tűnik, a verseny a dolgozókért meggyorsítja majd az egyenlő munkáért egyenlő bért elvének maradéktalan megvalósítását is, amely eddig egyebek között a nagy női munkaerő-kínálat és a női munka költségesebb volta miatt nem érvényesült. S a vállalatok az ember felfedezésében eljutnak odáig, hogy méltányolják: a nők anyák is szoktak lenni. Hallottam például arról, hogy az egyik konzervgyár az üzem rekonstrukciójakor „kigazdálkodott” egy napközit. De érkeznek Hióbhírek is, egy másik vállalat például meg akarja szüntetni az óvodáját, mert renoválásra szorul, az pedig igen költséges. A KNEB most fejezte be vizsgálatát a dolgozó nők helyzetéről. Akik részt vettek benne, elmondták, hogy több helyen meglepődtek a vezetők, amikor szembesítették őket a nők problémáival, és fogadkoztak is, hogy javítanak a körülményeiken. S akiket nem szembesítettek, azok bizonyára felfigyeltek Kádár János beszédére a Budapesti Harisnyagyárban. Hogy egy női üzembe látogatott, s ott fejtett ki igen lényeges bel- és külpolitikai kérdéseket, az is a megbecsülés jele. De a belpolitikai témák között még annak is teret szentelt, hogy a nők helyzetének teljes rendezéséről szóljon, mint a szocialista társadalom egyik nagy kérdéséről. Beszélt arról, hogy milyen megerőltető otthoni munkájuk, s az anyaság támogatásáról, mint a társadalom gondjáról. Említést tett a gyermekgondozási segély sikeréről, s megállapította: „A népszaporulat most már valamit javult. Ez azonban azt jelenti, hogy ismét több óvodai-iskolai hely kell, ami újabb anyagi eszközöket követel." S tegyük hozzá, egy programot is kíván a tanácsok és a vállalatok erőfeszítéseinek egyesítésére. A kormány pedig inkább gyermekintézmények formájában adjon a vállalatoknak dotációt, mintsem ahhoz nyújtson segítséget, hogy ráfizetéses termékeiket tovább gyártsák. Kovács Judit A Fehér Ház várható döntése előtt folytatódnak a légitámadások és a diplomáciai találgatások A külpolitikai helyzet AZ AMERIKAI LÉGITÁMADÁSOK megszüntetéséről szóló bejelentés rendkívül közelinek látszik az amerikai lapok és rádióállomások csütörtöki jelentése szerint. A New York Times vezércikkében például megállapítja: „Küszöbön áll az az áttörés a vietnami béke irányába, amelyet a világ már régen vár.” A lap értesülése szerint keddig, az elnökválasztásig bármelyik napon sor kerülhet arra, hogy Johnson bejelenti a VDK területe elleni bombatámadások leállítását. A Washington Post arra utal, hogy magas rangú kormánytisztviselők közölték: Abrams tábornok washingtoni megbeszélésén feltételesen beleegyezett egy ilyen lépésbe. A tábornok állítólag azt mondotta Johnsonnak, hogy a jelenlegi helyzetben kész vállalni a bombázási szünettel való kockázatot, mivel a katonai akciók mértéke az elmúlt hetekben csökkent. (Mint ismeretes, Abrams korábban nyíltan ellenzett mindenfajta szünetet a hadműveletekben, illetve a légi háborúban.) Ugyancsak módosult a saigoni rezsim álláspontja is. Thieu elnök állítólag „beleegyezett a bombázások szüneteltetésébe” és közölte, kész együttműködni az Egyesült Államokkal a vietnami hadműveletek csökkentése érdekében. Az MTI jelentése szerint az amerikai sajtó arra is utal, hogy Washington kedvező választ kapott az elmúlt napokban Hanoitól és a bombázási szünetet minden bizonnyal megfelelő válaszlépés követné a VDK részéről. Ilyen lépésnek lehet tekinteni a hadműveletek további csökkentését és a párizsi tárgyalások kibővítését a Délvietnami Nemzeti Felszabadítási Front, illetve a saigoni rezsim részvételével. A DNFF párizsi tájékoztató irodájának megnyitása alkalmából adott fogadáson — mint a Reuter párizsi tudósítója jelentette — Nguyen Thanh Le, az amerikaiakkal a francia fővárosban előzetes megbeszéléseket folytató VDR-küldöttség szóvivője kijelentette, amennyiben Johnson megszünteti az összes bombatámadásokat a VDK ellen, kész egy órán belül sajtóértekezleteit összehívni annak bejelentésére, hogy Hanoinak „van valami új ajánlata”, és hogy azt azonnal megteszi. Xuan Thuy, a VDK küldöttségének vezetője ehhez hozzátette: hat nappal az amerikai elnökválasztások előtt Johnsonnak még mindig van ideje és hatalma a bombázások beszüntetésére és arra, hogy frontáttörést hajtson végre a zsákutcába jutott párizsi tárgyalásokon. Ha Johnson valóban óhajtja a békét, azonnal el kell rendelnie a bombázások beszüntetését. A Reuter washingtoni tudósítója szerint sem a Fehér Ház, sem a külügyminisztérium szóvivője nem volt hajlandó megjegyzést fűzni a párizsi fogadáson észak-vietnami részről elhangzott kijelentésekhez. . Az Egyesült Államokban időközben utolsó szakaszába érkezett a választási harc. Az elnökjelöltek naponta több beszédet tartanak és változatlan hevességgel támadják egymást. A közvéleménykutató intézetek megállapítása szerint még mindig Nixon az esélyes, de Humphrey az utóbbi napokban alaposan felzárkózott melléje. Közlemény az SZKP Központi Bizottságának üléséről Moszkvából jelenti a TASZSZ. Az SZKP Központi Bizottsága csütörtökön, október 31-én folytatta előző nap megkezdett ülésszakát. Leonyid Brezsnyevnek, a Központi Bizottság főtitkárának a szovjet mezőgazdaság fellendítését célzó intézkedések végrehajtásáról szóló beszámolója után megnyitották a vitát, amelyben számos szakminiszter és pártvezető vett részt A vita után a főtitkár beszámolója alapján a Központi Bizottság ülésének részvevői egyhangúlag megfelelő határozatot fogadtak el. Ezután meghallgatták Leonyid Brezsnyev beszámolóját az SZKP Központi Bizottsága Politikai Bizottságának külpolitikai tevékenységéről. A Központi Bizottság tagjai ülésükön csütörtökön egyöntetűen jóváhagyták az SZKP KB Politikai Bizottságának külpolitikai tevékenységét Az idevágó határozat kimondja, hogy a Központi Bizottság és a szovjet kormány külpolitikáját egy emberként támogatja és helyesli az egész párt, a munkásosztály, a parasztság, az értelmiség, az egész szovjet nép. Találgatások a VDK elleni bombázások beszüntetéséről Kis Csaba, az MTI tudósítója jelenti Washingtonból: Ismét felélénkültek a híresztelések az amerikai fővárosban a vietnami légi háború megszüntetésének lehetőségeiről. A rádió- és tévéállomások egy része azt jelentette, hogy amerikai részről véglegesen a légi háború megszüntetése mellett döntöttek, a VDK pedig késznek mutatkozik ezt követően haladéktalanul megfelelő lépéseket tenni az érdemi tárgyalások és a hadműveletek szintjének csökkentése érdekében. A találgatások egy része szerint az erre vonatkozó döntést Johnson a főbb tanácsadóival és Abrams tábornokkal folytatott keddi megbeszélés után hozta meg, erről értesítették Thieut, a saigoni rezsim vezetőjét. Thieu beleegyezett a bombázási szünetbe — jelentette szerda délután a washingtoni Evening Star Saigonból. Az esti híradások olyan személyek nyilatkozatát ismertették, akik bennfentesek lehetnek a kérdésben, így a japán miniszterelnökség képviselőjének, a thaiföldi külügyminiszternek és egy magát megnevezni nem kívánó párizsi diplomatának a közlését. Valamennyi nyilatkozat rendkívül közelinek minősítette a bombázások megszüntetését, a japán képviselő szerint ez „órák kérdése lehet”. Tokióból jelenti az AP. A Tokyo Simbun című japán lap interjút közöl, amelyet Wilfred Burchett neves ausztráliai újságíróval készített a lap munkatársa a kambodzsai fővárosban. Burchett legutóbb október 25-én járt Hanoiban és találkozott a VDK vezetőivel. A VDK elleni amerikai bombatámadások esetleges beszüntetésével kapcsolatos híreszteléseket az észak-vietna-Az Intrepid, a Coral Sea és a Constellation repülőgépanyahajókról felszállt amerikai bombázók szerdán a VDK keleti partvidékén Dong Hai és Vinh városát összekötő főútvonalat támadták. A—52-es amerikai óriásbombázók szerdán hét bevetésben támadtak célpontokat Dél-Vietnamban a kambodzsai határ közelében, az ország középső részén elterülő fennsíkon, Kontum körzetében, valamint Tay Ninh és Cháu Doc tartományokban. A szabadságharcosok szerint vezetők nagyon óvatosan fogadják — összegezi a lap Burchett véleményét. — Hanoiban arra gondolnak, hogy esetleg Johnsonnak az amerikai választók befolyásolására szolgáló trükkjéről van szó. Ugyanakkor szélesebb összefüggésekben vizsgálva úgy vélik, hogy a bombatámadások beszüntetése most már csupán idő kérdése és realizálása lehetséges az elnökválasztások előtt. Burchett továbbá elmondotta, hogy" a béketárgyalásokon való részvétel kérdését a bombatámadások beszüntetése után döntik majd el, nem pedig előtte. dán délután mintegy 50 gránátot lőttek a Vietnam két részét elválasztó demilitarizált övezettől délre levő Dong Ha i támaszpontra és egy dél-vietnami szóvivő szerint jelentős ember- és anyagi veszteséget okoztak. Ezzel egyidejűleg 14 rakétát lőttek ki a dél-vietnami kormánycsapatoknak Dongh Hatól keletre található egyik támaszpontjára. Saigontól délnyugatra, a Mekong folyó deltájában csütörtökön hajnalban két ízben megütköztek a partizánok a saigoni kormány csapataival. Harci események Vietnamban Elnökválasztési kampány Az amerikai jelöltek elkeseredett harca Hat nappal az amerikai elnökválasztás előtt a közvéleménykutatások szerint még mindig Nixon az esélyes, de Humphrey egyre jobban felzárkózik mellé. A Köztársasági Párt elnökjelöltje a Közép-Nyugaton, a Demokrata Párt elnökjelöltje New Yorkban, a harmadik párt elnökjelöltje pedig Nyugat-Virginiában mondott szerdán beszédeket. Egyidejűleg folytatják választási kampányukat a kisebb pártok jelöltjei is. A Reuter megjegyzi, hogy több százezer szavazó fog mellettük dönteni. Komoly jelöltnek nevezi az angol hírügynökség Dick Gregory néger színészt és alelnökjelöltjét, Mark Lane-t, aki a Kennedy-gyilkosság körülményeinek és hátterének felkutatásával hívta fel magára a világközvélemény érdeklődését. 1940 óta először indul az elnökválasztáson az Egyesült Államok Kommunista Pártjának jelöltje, Charlene Mitchell asszony. Külön jelöltet állított a „Fekete Párduc” nevű néger szervezet is. Rajtuk kívül még egy sereg elnökjelölt indul, akik bizonyos folklorisztikus színeket kölcsönöznek a választási hadjáratnak, de nevük általában ismeretlen szűkebb hazájuk határain túl Humphrey hat. Nixon négy beszédet tartott Humphrey szerdán hat beszédet tartott New Yorkban és Truman, valamint John Kennedy példájára hivatkozva, szinte esdekelt a New York-i szavazatokért. „Úgy kérem ma a segítségüket, ahogy még sohasem kértem azelőtt Szükségem van minden szavazatra, amelyet egyáltalán megkaphatok” — jelentette ki. Nixon szerdán négy beszédet tartott, az utolsót az ohiói Clevelandben, félig üres teremben, gyér hallgatóság előtt. Az árván maradt székek fölött lógó dicsőítő feliratok temetői jelleget kölcsönöztek a helyiségnek — írja az AFP. — Nixon méltatlankodva ismételte megszokott mondókáját Környezetében azonban még mindig elégedettek a közvéleménykutató intézetek jelentéseivel, de már felhagytak a hónap elején tapasztalt hetvenkedéssel. Az olyan kulcsfontosságú államokban, mint Pennsylvániában, Michiganben és Ohióban tett körútja után a Republikánus Párt helyi vezetői elégedetteknek mutatkoznak, noha az AFP szerint ezekben az államokban Humphrey és Nixon esélyei olyan közel állnak egymáshoz, hogy igen nehéz bármiféle jóslásba bocsátkozni. Nixon szerdán egy, a rádióállomások és a televízió-hálózat által is közölt beszédében kijelentette, hogy „hajlandó elfogadni a nép ítéletét és támogatni azt a jelöltet, aki a november 5-i választáson megszerzi a többséget”. Felszólította Humphreyt, hogy vállaljon ugyanilyen kötelezettséget. Ha Humphrey elfogadja Nixon felszólítását, akkor a két párt között tulajdonképpen ad hoc választási szövetség jönne létre. A demokraták elnökjelöltje azonban mind ez ideig tartózkodott bármiféle célzástól, ami a választások utáni magatartását illeti. A harmadik párt elnökjelöltje, Wallace szerdán a nyugat-virginiai Wheelingben négyezer főnyi hallgatóság előtt mondott beszédet A jelenlevő négerek fekete kesztyűs, ökölbe zárt, feltartott