Magyar Nemzet, 1969. február (25. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-12 / 35. szám

A Televízió műsoráról nmiiHiiimiiimiHmiiiiMiiiHiHiiHHumiiiuniNuiiiimiimiiiiimiiiiimiiiiiiimiiiiniHiHinm* Sztárparádé vagy valami más... Hiba volna letagadni, hogy a műsornak jórésze valóban szórakoztató volt, de hiba volna elhallgatni az aggodalmakat is. Egy kicsit már eltúloztuk a parodizálást. A paródia, persze, mindig túlzás, akárcsak a karikatúra humora és tartalmassága egyaránt a jellemző vonások fölnagyításából származik. Azt is mondhatnák, hogy ez a többlete adja eredetiségét, újdonságát. Nem így az utánzás. Az Utánzás rendszerint a felszínen marad, s így tartalmasnak aligha nevezhető; humora lehet, főként valamiféle körülhatárolt, családias, bennfentes humora. „Jól adja” — gondolják ilyenkor azok, akik a parodizált — pontosabban utánozott — vonásokat éppen azért ismerik föl, mert mindegyiket nagyon is jól ismerik, hiszen közhelyszerű ismétlődésben tapasztalják napról napra. Ez a titka Jópofa szaki üzemi paródiáinak ebédszünetben vagy műsoros estén, ez a titka Jópofa kolléga mutatványainak az irodában félfogadási időn kívül, vagy a közös hajókiránduláson. Az elburjánzó parodizálást elsősorban ez a belterjesség fenyegeti, jóllehet a kifigurázottakat mindenki ismeri, nincs szó „zárt körről”. De jobbadán csak külső jegyeiket utánozzák, a hanghordozásukat és a mozdulatukat — anélkül, hogy az ábrázolást paródiává mélyítené az irónia, a — ne féljünk a szótól — bírálat. Ennek aztán többféle következménye is támad. Először is némelyik „paródia” bizony már unalmas. Ki tudja, hányadszor halljuk Abody Bélát utánozva: „Szép jóestét kívánok”, s Kellér Dezsőt: „Kedves közönségünk!” Ennyit, és nem többet, mert ami utána következik, hasonló ehhez: felszín, küllem — tartalom nélkül. Előfordul ugyan az is, hogy az efféle bevezetőt tartalmas humoreszközye követi, csakhogy ennek semmi köze ahhoz, akinek a hangján és mozdulataival köztik, a legjobb esetben épkézláb vidámság, önmagában is megállná a helyét, mi értelme, hogy valaki másnak a jelmezében, álruhában jelenik meg? A jelmezbálnak, így farsang idején, volna értelme, csakhogy akkor épp az az érdekes, hogy kit takar az álarc, vagyis az, hogy a jelmez mögött értékesebb, érdekesebb valaki rejtőzik, mint amibe — vagy akibe — burkolózott. Sértő szándék nélkül mondom: baj van akkor, ha a jelmezt a benne rejtőzködő értékének — látszólagos — növelésére kell felhasználni ... " A „paródia-görcs” furcsa következménye az is, hogy mindent a paródia látszatába kell keverni; a cigánydalok például önmagukban is értékesek, jók voltak, zavaróan hatott viszont, hogy előadását paródiának álcázták. Röviden Gyakori sportközvetítés idején a televízióban hallgatnak a múzsák — így módosítható a régi mondás. A műkorcsolya Európa-bajnokság hetében is takarékoskodott a műsorszerkesztés az önálló művészeti műsorokkal, csak egykét csipetnyit adva mégis, nehogy hiányolják. Ezek közül kettő érdemel említést. Mintegy utóhangként a múlt heti lengyel naphoz, egy Lermontov-részlet kitűnő megfilmesítését láthattuk. Stanislaw Lenartowicz nyugodt, hatásos rendezésében Gustav Holoubek játszotta A fatalista főszerepét; a film igazán művészi élménnyel ajándékozott meg. Érdekes volt még a fiatal tévések stúdiójának televízió-költeménye Gilgames keresi a halhatatlanságot címmel, mezopotámiai szobrok képei illusztrálták a költeményt. Rajnai András tehetséges rendező rovására mindössze azt írhatjuk, hogy nem elégedett meg a beszédes képekkel és a megragadó szavalattal, hanem zenével is megterhelte a filmet, s ez a zene gyakran megzavarta a film élvezetét Z. L. NAPLÓ február 12 A Hazafias Népfront XIV. kerületi bizottsága február 16-án kis kiállítással ünnepli Koleszár György festőművész, bizottsági tag 60. születésnapját Az ünnepséget a népfront Thököly út 73. sz. alatti helyiségében rendezik meg. Radnóti Miklós születésének 60. évfordulójára irodalmi pályázatot hirdetett a jánoshalmi gimnázium KISZ-szervezete. Az iskola igazgatósága kérte az illetékes megyei szerveket: engedélyezzék, hogy a gimnázium felvehesse a költő nevét. # APN—68 címmel fotókiállítás nyílt meg kedden Moszkvában.. Az APN sajtóügynökség riportereinek negyvenötvenezer felvételéből háromszázat válogattak ki és mutatnak be a kiállításon. * Vilinov „Az ismeretlen katona és a felesége” című színművét a párizsi Ambassadeurs színház a napokban mutatta be. A kritikusok az előadásról dicsérően emlékeztek meg. eo Kold Hoehbath új dráma írásuhoz kezdett. Művének ideiglenes címe: „Egy forradalom anatómiája — hogyan romboltatja szét magát belülről az amerikai kormány?” A darab központi alakja: Coe Guevara. Ki Sartre mondott beszédet hétfőn egy párizsi diákgyűlésen, amelynek négyezer részvevője követelte: vegyék vissza az egyetemre az idei tanévről, tüntetésekben való részvétel miatt kizárt tizenegy diákot. Liana Serbescu román zongoraművésznő hangversenyez az Egyetemi Színpadon február 24-én. Műsoron Scarlatti, Beethoven, Schubert, Debussy, Hindemith és De Falla művei. ☆ Egy szovjet kimutatás szerint szovjet művészek naponta tíz koncertet tartanak a világ különböző országaiban. 1968-ban nyolcvan szovjet művészcsoport tumézolt idegen országban Életmentő rádióamatőrökről készített filmet a Magyar Televízió. Egy esztendeje veszprémi rádióamatőrök segélyfelhívást fogtak Rigából. Magyar gyártmányú gyógyszereket kértek Lettországból egy beteg asszony számára. Az életmentő preparátumot elküldték a Szovjetunióba. A beteg életben maradt. A filmet a rigai kórházban és Rudolf Lejtan rádióamatőr lakásán vették fel. Ő adta le először a segélykérő jelzést és ő vette elsőként a magyar választ. Ő Anna Seghers A holtak nem vénülnek című regényének filmváltozatát mutatták be kedden magyar újságíróknak és filmszakembereknek az NDK nagykövetségén. Dieter Zibelius sajtóattasé és Erhard Weckesser kulturális attasé filmkoktélon látta vendégül a szakembereket, kritikusokat. A bergeni 17. nemzetközi fesztivált május 21-e és június 4-e között tartják meg. A Prágai Tavasz zenei fesztivál idén május 12-én kezdődik. A megnyitón a csehszlovák filharmonikusok Vaclav Neumann vezényletével, Smetana „Hazám” ciklusának első részét adják elő. A prágai Nemzeti Színházban a fesztivál során Janácek valamennyi operáját műsorra tűzik. *A hazai zenerajongók tábora már régóta szeretné Budapesten, egy zenekar élén üdvözölni Berbert von Karajant, a világhírű karmestert. Az óhaj — amint erről a Muzsika chal folyóirat februári számának egyik cikke értesít —, ha nem is oly gyorsan, de egy idő múlva teljesül. A cikk beszámol ugyanis arról, hogy a neves dirigenssel sikerült megállapodni: a Berlini Filharmonikusok Herbert von Karajan vezényletével 1971 májusában két koncertet adnak Budapesten. * Sándor Frigyes vezényli a Liszt Ferenc kamarazenekart március 9-én a Zeneakadémián Közreműködik RedősFerenc. Magyar Nemzet Új magyar rajzfilmek a Filmklubban Népszerűen, művészi módon, tartazomosan — ez a három együttesen ritkán mondható el filmekről. Világjelenség, hogy a filmművészet mintegy kettévált, a leggyakoribb, bár hibás szóhasználattal: művészfilmre és közönségfilmre. Ez a kettéválás — legalábbis hazai viszonylatban — a rajzfilmekkel kezdődött; a Pannónia Filmstúdió kedd délelőtt megrendezett sajtófogadásán és bemutatóján dr. Matolcsy György, a stúdió vezetője azonban már nemcsak erre emlékeztetett, hanem azt is hozzátette: az időszerű szintézis úttörői is szívesen lennének a magyar rajz- és bábfilmek. Tizenöt filmet láttunk a bemutatón, a tavalyi termésnek mintegy ötödrészét; a vetítés másfél óráig tartott; ez a tizenöt film bizonysága már annak, hogy a magyar rajzfilmművészet nemcsak vállalkozik a szintézis előmozdítására, hanem műveivel már munkáija is. Közgazdaságtan és filozófia, költészet és festészet él és hat ezekben a filmekben, művészi tolmácsolásban s ugyanakkor igen szórakoztatóan, rendszerint mulatságosan. Egy-két percbe sűrítve az egész világ látható ezeken a filmeken. Már korábban is nyilvánvaló volt, hogy a magyar rajzfilmek hidat vernek a modern képzőművészeti és dramaturgiai törekvések, és a közérthetőség között, vagyis nevelő hatásuk is van. Eleinte leginkább Kovásznay György filmjeire illett ez rá, de az idők folyamán egyre több társa akadt. Ma már iskolává izmosodott az a törekvés, hogy a rajzfilm a legkorszerűbb képzőművészeti módszerekkel éljen, a modern filmművészet szerkezeti elveit alkalmazza, de az egyszerű, világos gondolatmenet, a játékosság révén mindennek széles körű élvezetét, megismerését és befogadását is lehetővé tegye. A tavalyi termésből kiválasztott bemutatónak kétségkívül Reisenbüchler Sándor színesfilmje áll az élén hatásosságban és művészi eredetiségben egyaránt A Nap és a Hold elrablása címmel — Juhász Ferenc nyomán — képekre dolgozza át a mondat, népmeséi ízű, keleties motívismú rajzokban, hallatlan dinamizmussal, lebilincseltem érdekesen , miközben egyetlen szó szöveg nem hangált el. A költői képek gazdagsága is jellemzi ezt a szép filmet, himnikus hang és gyermeki egyszerűség. Alighanem azért is lehet a rajzfilmművészet a szintézis úttörője, mert eleve ilyen végletes mozzanatokat ötvöz magába: himnikusságot és egyszerűséget, filozófiát és játékot, elvont képzőművészetet és reális látványt. Korniss Dezső egyetlen emberarcot — az emberarc vázlatát — variálja Egy festő naplója című filmjében: a színek változnak csupán, de a színekkel együtt a hatás, a tartalom is, az arc mögött fölsejlő történelem. Hasonlóképpen a látvány művészi hatásába foglalja filozofikus mondanivalóját Szoboszlay Péter, aki Végh György forgatókönyvét filmesítette meg Aki bújt, bújt címmel. Egyszerű, játékos epizód ez a film, egy gyermek bújócskát játszik, előbb apja keres búvóhelyet, rengeteg ötlete van, de vagy „kibulik a szög a zsákból”, a búvóhely kivetiőt magából, vagy pedig a búvóhely veszi föl a benne rejtőzködő arcát, alakját. Amikor aztán a gyermeken a sor, ő egy pillanat alatt megtalálja a megfelelő búvóhelyet: eltakarja a saját szemét, hiszen az ember bárhová bújjék is, voltaképpen mindig önmaga elől rejtőzik el. Az ilyesféle filmek közé sorolható még az rendkívül szellemes és valóban festői reklámfilm, amelyet Jankovics Marcell készített az Air Indiai légitársaságnak Álmok szárnyán címmel; egymásba átalakuló festői képek sora ez a film. Szellemes történelmi fricska Macskássy Gyula új filmje, A nagyember. Voltaképpen rövid, csattanóra kiélezett „vicc” a felfuvalkodott emberről, akit hódolói fújnak föl, míg csak szét nem pukkan egy darázscsípés folytán; ekkor a percemberkék a darazsat kezdik el „fölfújni”. Történelmi tanulságokat keres Cseh András is, Nyersanyag című filmjében. Ez századunk emberének rövid élettörténete Romhányi József kecskerímes verseire. Megrázó történelmi intelem Bleier Edit első alkotása, a Kálvária. Idillikus festményeket látunk egy szoba falán, egy kálváriánál megáll a mozgás, most ezt nézzük, mind közelebbről, majd hirtelen — a gondolat villanásához hasonlóan — híradóképeket látunk, pár pillanatig csupán: Vietnam, a partizán kivégzése. A stúdió tavaly legsikeresebb filmje is szerepelt a bemutatón, Gémes Józsefműve, a Koncertissimo —a szellemes, lélegzetálsító film arról, hogy a közönyösség, ha műélvezésnek, hasonlónak álcázza is magát, az emberiség fejére idézett végveszedelemben cinkos. A kifejezetten szórakoztató filmek is tartalmasak, mondhatni filozofikusak, s így a Pannónia Filmstúdió nemcsak arra mutat sok szép példát, hogy filozofikus film lehet, egyben szórakoztató, hanem arra is, hogy szórakoztató film is lehet egyben tartalmas és időszerű. A Gusztáv-sorozatból ismét láthattunk egykét folytatást, egy szellemes reklámfilmet, és egy „filozofikus tanmesét” Gusztáv és a siker címmel; ez arról szól, hogy míg az ökölvívóringben nyert Grand Prix az övé, addig csapnivaló hegedülését is megtapsolják, de amikor veszít a ringben, oda a siker. Új sorozatból is kaptunk ízelítőt: Vili és Bütyök a filmfelvételen vidám és szellemes persziflázsa nemcsak a monstre történelmi filmrevüknek, de egyúttal a fonák nacionalizmusnak is. Ez a sorozat különben a Honvédelmi Minisztériummal koprodukcióban készül; az elmúlt évben a stúdió új lehetőségeket keresett és talált. A lehetőségek részben művéziek; megteremtették például a televíziós rajzfilmgyártást és megkezdték az előkészületeket, hogy egész műsort betöltő rajzfilmet készíthessenek. Gazdasági téren új partnereket kerestek, így reklámfilmeket is gyártanak, és külföldi koprodukciókat terveznek. Most Dargay Attila készül francia megrendelésre sorozatfilmet forgatni La Fontaine meséiből. A filmművészet szakadékainak áthidalására a magyar rajzfilmművészet azzal is törekszik, hogy filmjeinek úi forgalmazási módjait keresi. Vidéken több mozi iktat műsorába rajzfilmelőadásokat, Budapesten pedig — előreláthatólag a Tanács, vagy a Bem moziban — megnyílik végre a rajzfilmek mozija ( I (Nepp József rajzai) •Szerda, 1969. február „A közönséget mindig meg kell lepnünk ” Laurence Olivier színházról, rendezésről, tehetségről Mindig feltűnést keltenek Laurence Olivier nyilatkozatai: elsőnek azért, mert eléggé ritkán nyilatkozik, másodszor pedig, mert mindig rendkívül egyszerűen, formásan és telitalálattal fogalmaz. Az angol nemzeti sínház igazgatója, Hamlet, Othello alakítója olykor megszakítja munkáját, hogy számot adjon a pálya fordulóiról és a kortársi művészetet izgató gondokról Legutóbb az Observernel nyilatkozott: interjújának néhány részletére érdemes megismertetni a magyar közönséget is. Van valami vesszőparipája, mániája a színészettel vagy rendezéssel kapcsolatban? — kérdezte az újságíró. — A ritmus — felelte Cuvier. — Azt hiszem, ez az egy dolog, amihez értek — a ritmus kihasználása, a beszéd tempójának váltása, az időé, a kifejezésé, a lépéseké, ahogy átmegyek a színpadon. A közönséget mindig meg kell lepnünk: kiabálj, amikor nem várja!... Változz meg percről percre! S azt kell tanulmányoznod, hogy mikor indítsd ellene a támadást — a jelenet meghatározott pontján, vagy a felvonás bemn itt meg ott, ahol a gyengébb szem húzódik a színész láncában. És aztán arról szól, hogy mi a színész legfonntosabb feladata. Pompás egyszerűséggel válaszol: — Ébrentartani a közönséget, nehogy elaludjon, s aztán felébredve úgy menjen haza, hogy hiába fecsérelte el a pénzét. Elterjedt kezhit Olivierrel, hogy intellektuális színész, intellektuális rendező, ő tiltakozik ellene a legerőteljesebben. A színházban az irodalom nem érdekli. — Figyelmeztetem önt — mondta az interjú készítőjének —, én vagyok a legműveletlenebb ember, akivel valaha találkozott. Sohasem olvasok mást, mint darabokat. Ebbe persze belefér Shakespeare, Sheridan, Csehov és mások is, de ezenkívül teljesen tudatlan vagyok. Amikor először találkoztam Noel Cowarddal, 23 éves voltam - s akkor ő fedezte fel, ha jól emlékszem, hogy sohasem olvastam semmit, erre elővett és azt mondta: változtatni kell ezen. Ha műveltségről van szó, Olivier tudósokat és szakembereket keres fel: a Hamletra úgy készült, hogy egy nagy kutatót látogatott meg és az ő szavai tisztázták előtte a nagy mű szövegproblémáit. — De hát mi teszi a nagy színészt? — kérdezte az újságíró. — Az a trükk — válaszolta Olivier meglehetősen hosszú szünet után —, hogy a közönséggel elhitessük, jók vagyunk. Esztendőkkel ezelőtt Yvonne Printemps továbbadta nekem azt a tanácsot, amit Saljapintól kapott: „Sose csináld azt, amit a közönség elvár tőled. Keltsd fel a várakozását, aztán mégse csináld meg. Saljapin még azt is mondogatta: „Sose végy lélegzetet akkor, amikor számítanak rá Akkor már nem is fogják észrevenni, mikor lélegzel, s akkor azt gondolják, hogy egy egész zenei frázist egyetlen lélegzetre énekelték el s ez már csoda. A színész fizikai készenlété- * 1ől is nyilatkozik Olivier. Idős korára tanult meg síelni, korcsolyázni, hetenként kétszer, olykor többször is tornázni jár. A legnagyobb fizikai felkészültséget eddigi pályáján az Othello kívánta , s hogy erre a készenlétre a nemrég súlyos műtéten átesett Oliviernek szüksége van, mutatja, hogy a brit nemzeti színházban játszott három szerepe mellett vidéki előadások egész sorát vállalta el. D. T. Olcsó , köny éi drága a terjesztése Tárcaközi tárgyalás a könyvküldemények postaköltségeiről Tarifatárgyalást, folytat a Művelődésügyi Minisztérium a Posta illetékeseivel: találjanak módot a könyvküldemények és az írásos kultúra más termékei szállítási díjainak, portáinak enyhítésére. A kiadók és a terjesztő vállalatok ugyanis tekintélyes hányadban pofta útján bonyolítják a könyvkereskedelmet. Például két tekintélyes számú olvasótábor, a 20 000-es tagságú műszaki könyvklub és a mezőgazdasági könyvbarátok köre, amelynél 260000 tagja van, egészében postán kapja meg a legfrissebb szakkönyveket. A feladók kénytelenek fontolóra venni ezt a vállalkozást. A műszaliak klubjának könyvhíradója, amely a tagoknak díjmentesen jár, példányonként 77 fillér előállítási költséggel készül, s most a postai díjszabás módosítása után 60 fillér portóköltséggel juttatható el a címzettekhez. Országosan a jelenlegi árszabás mellett egy évre mintegy 11 millió forint portóköltségemelkedéssel kell számolniuk a könyvkiadás és terjesztés szakembereinek. Különösen a Kultúra külkereskedelmi vállalatnak kell mélyen a zsebébe nyúlnia, mivel egyedül itt ötmillió forint pluszköltséget kell vállalni. Az a fonák helyzet alakult ki, hogy míg szinte sehol a világon nem olyan olcsók a könyvek, mint nálunk, addig alig akad ország, ahol ilyen drága az írásos kultúra terjesztése, továbbítása. A Kiadói Főigazgatóság szerint okkal-joggal engedhetne valamennyit díjszabásából a Posta a könyvkereskedelemnek, mint „nagyfogyasztójának”. Ellenkező esetben a kiadók beszüntetik a „könyvet a postán” szolgáltatásukat, a sok tízezres olvasótáborral való levelezést, és a könyvkereskedelmi vállalatok is meggondolják, hogy éljenek-e az írásos propagandának olyan eszközeivel, mint a különféle prospektusok megküldése stb. Végül tehát azok húzzák a rövidebbet, akikért a könyv készül — az olvasók. Magyarul beszélő, színes olasz—francia—nyugatnémet bűnügyi filmvígjáték Főszereplő: NINO MANFREDT Bemutató: FEBRuár 13 Kossuth-emléktábla a szófiai Kossuth Lajos utcában Február 11-től 15-ig Szófiában Budapest Hetet rendeznek. Ma a magyar fővárost ismertető grafikai kiállítás nyílik meg. Holnap és holnapután hangversenyt ad a Budapesti Kamarazenekar Tátrai Vilmos vezényletével. A továbbiak során ünnepélyesen leleplezik a szófiai Kossuth Lajos utcában elhelyezett Kossuth-emléktáblát. Tegnap délelőtt Georgi Sztoilov, a szófiai városi tanács végrehajtó bizottságának elnöke fogadta a magyar főváros küldöttségét amely élén Kurcz Györggyel, a tanács népművelési osztályának vezetőjével érkezett Szófiába. A fogadáson részt vett Roska István, hazánk szófiai nagykövete.