Magyar Nemzet, 1969. május (25. évfolyam, 99-124. szám)
1969-05-21 / 115. szám
4 A Shie levízió műsoráról aiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiimiiuiiiiiikilllllSllllllllllllin Két portré Két olyan interjú hangzott el a héten, amely felért akár a legérdekesebb játékfilmmel. Az egyik interjúalany megfontolt érveléssel fejtette ki nézeteit a művészetről, a másik olykor zavartan, majd felhevült fájdalommal, a földközelben élő ember bölcsességével beszélt életéről. Major Tamás, aki Abody Béla „vendégeként” szerepelt a televízióban, bizonyára nem veszi rossz néven, ha egyszerre említjük özvegy Farkas Sándornéval, kivált akkor nem, ha történetesen látta azt a riportfilmet, amelyet Zolnay Pál és Mátray Mihály készített a gádorosi tsz-nyugdíjasról. A találkozás élmény volt a rendező — Zolnay —, az operatőr — Mátray — s a szerkesztő — Brády Zoltán számára, erről szólt a film bevezető szövege, és, bár a filmesek ezúttal szerényen elhárították az elismerést, a riport megrendítően közvetítette e találkozás élményét. A felfedezés, a felismerés nyugtalanítan szép perceivel ajándékoztak meg bennünket a film készítői, felmutatták egy szürke élet drámaiságát, özvegy Farkasné soha nem járt iskolába, de megtanult írni és olvasni, mert 12 évig volt katona fia, özvegy Farkasné még nem látott hegyet, havi 300 forintból él, és a köznapi dolgokban, a maga környezetében nagyszerű értelemmel igazodik el. A film nem kutatja az özvegyasszony sorsának közvetlen okait — például azt sem, miért kell 300 forintból élnie, amikor négy fia van —, megelégszik az ember bemutatásával, felfedezésével, hagyja beszélni, mozogni a szabálytalan riportnak nevezett film alanyát, s érzékenyen követi e mozgást. Azt, hogy Major Tamás érdekes egyéniség, jó néhány éve tudja a közvélemény. Portréjának jellemző árnyalatait, egyéniségének egyik-másik oldalát napról napra láthatja a tévé közönsége. Most ezek az árnyalatok egységes képbe rendeződtek. Abody Béla ebben az interjúműsorban, amelyet Kaposy Miklós szerkesztett és Horváth Ádám rendezett, ismét megtalálta igazi énjét — televíziós énjére gondolunk — és kitűnő riportalanyával játékosan riposztozva ízelítőt adott az igazi interjúból. Jó néhány ilyen érdekes beszélgetésnek lenne még helye a képernyőn. Amikor azt valljuk, hogy az emberi arc érdekes látvány, ilyen arcokra gondolunk, mint Major Tamás és özvegy Farkasné. Röviden A Bolgár Napon sokrétű programmal mutatta be a tévé a baráti ország mindennapi életét, értékes kultúráját. A főműsorként sugárzott játékfilmről, a Leghosszabb éjszakáról annak idején a hazai filmkritika is elismeréssel emlékezett meg. Vele Radev kitűnő rendezése a bolgár filmgyártás kiemelkedő értékévé avatta ezt a háborús történetet. Az Hisz még, Romeo... című tévéjáték már tavaly a szófiai televíziófesztiválon is figyelmet keltett üde hangjával, tiszta líraiságával. A magyar változat elkészítése, a vágás és a szinkronizálás több gondot érdemelt volna, akárcsak az Aszenovgrád című hangulatos riportfilm kísérő szövege. A Bolgár Napot a világhírű énekművész, Dimitr Petkov műsora zárta le, emlékezetes, rövid koncerttel ajándékozva meg az opera barátait. Ezúttal nem maradt titokban a tettes személye, mint a legutóbbi magyar bűnügyi játékban. Két kedvelt, s népszerű krimiszerző, Ellery Queen és Agatha Christie frappáns megoldással örvendeztette meg a műfaj híveit. Különösebb feszültséget, művészi élményt nem kaptunk, nem is vártunk ezen az estén, de elismeréssel adózhatunk a szerzők dramaturgiai tudásának, a két magyar átdolgozó, Geszty Péter és Csenterics Ágnes ügyességének, valamint Nemere László rendezőnek, aki a számára új területen is otthonosan mozgott. A szereplők közül Bárdy György humorkő alakítását emelhetjük ki elsősorban, valamint Egri István és Sztankay István játékát. Különleges filmet vetítettek szombaton éjszaka. A fesztiváldíjas lengyel film, a Máté élete, gondolatgazdag költői mű, jól sikerült szinkronnal — rendező: Vas János, főszereplők: Szabó Gyula és Kohut Magda — került, legalább a televízióban, magyar közönség elé. A magyarországi énekoktatás, a Kodály-módszer világhírű. Külföldről is sok szakember jön hozzánk, tanulmányozza, hogyan válik a gyerekeknek szinte második anyanyelvévé a muzsika. Az Iskolatelevízió szombaton informatív filmriportban mutatta be az oktatás különböző fázisait, ízelítőt adott a módszer lényegéből. A pontos tájékoztatás mellett élménydús perceket is szerzett a nézőknek. A film címe egyébként híven utal a tartalomra: A dótól a koncertig. Reinitz Bélára emlékezett hangulatos műsorral a televízió pénteken. A riportba ágyazott program, amelyet Mátrai- Betegh Béla vezetett, nemcsak emlékeztetés, figyelmeztetés is: több teret kellene adni a képernyőn Reinitznek és általában a megzenésített költészetnek, a tartalmas sanzonnak. Lehet, nem figyelnének rá annyian, mint a táncdalokra, de néhány százezer ember azért bizonyára szívesen hallgatná ezeket a műveket. Vilcsek Anna Moszkvában tizenhét filmszínház és számos művelődési otthon műsorán szerepel A 101. szenátor, Geszti Pál, Gimes György és Keleti Márton filmje, amelyet a moszkvai magyar filmhéten is bemutattak. A Szovjetszkaja Kultúra meleg hangú kritikában méltatja a dokumentumhűséggel készült magyar játékfilmet. * A Forradalmi évek — forradalmi művészet című kiállítást, tekintettel a nagy érdeklődésre, május 25-ig meghosszabbítják a Szépművészeti Múzeumban. Magyar Nemzet---------------------------------- Budenz-ház — Ybl-gyűjtemény Új múzeum nyílt meg Székesfehérváron Az idei akácvirágos, robbanó májusi nyárban Alba Regia, mintha önmaga is nyíltan harsogná azt, amit a városba látogató csak magában suttog: Alba Regia „beata”. Mert itt vannak például az ország legszebb köztéri szobrai, Pátzay mester kiváló alkotásával az élen, s kevés kivétellel mindegyik szerencsésen helyezkedik el a városképben, mindegyik környezetével együtt mondja el a magáét. S a megye éppen most kap szép, új plasztikai alkotást, Schaár Erzsébet szobrát a Velencei-tó partján. A Fejér megyei múzeumok pedig egyre sokasodnak, gyarapodnak. Hírük országos, kiállításaik mindig meglepőt, érdemeset, érdekeset tesznek a látogató elé. Ásnak a környéken. Jelenleg éppen a római városhoz, Gorsiumhoz méltó unicumot bontanak ki a földből, Fehérvártól nem messze. És ásnak a város legforgalmasabb pontján, a város szívében. Kralovánszky Alán régész az Állami Biztosító modern székháza és a Romkert közötti feltárást vezeti, ahol a négy méternyi mély kultúrrétegben nemcsak két XII—XIII. századi, félköríves szentéllyel lezárt egyhajós sírkápolna falai bontakoztak ki, hanem kivehető már egy még korábbi, XI. századi, szokatlan alaprajzú, 120 centiméter széles, hatalmas kövekből emelt, mintegy ezer embert befogadó, nagy teret határoló fal is, ahol a régész feltevése szerint István királyunk tartott törvényt a szabad ég alatt. A régi nagy elődök, Ipolyi, Henszlman, Gerevich, a Mihalikok (apa és fia) szellemét, szent rajongását örökségül vállaló fiatal tudósgárda teszi fel életét, képességeit, minden nehézséget, akadályt okosan, diplomatikusan elhárító, páratlanul tevékeny, sok irányú tudományos-népnevelő munkásságára. Alba Regia muzeológusgárdája többször vizsgázott már ország-világ színe előtt koncepciójának következetességéről, amiért harcot, vitát is vállalt. És levizsgázott abból a tantárgyból is, ami elengedhetetlen feltétele a munkának. Mert nemcsak a háborúhoz kell „pénz, pénz, pénz”, hanem az ezeréves föld megmozgatásához, egy múzeum berendezéséhez is. A nagy elődök úgy élnek a köztudatban, mint a gyakorlati életben járatlan, múzeumi molyok, pedig nekik is voltak egyéni módszereik a szükséges anyagiak előteremtésére. Alba Regia szerencsésebb helyzetben van, mint voltak ők. Ahogy nézegetjük a munka mennyiségét és minőségét, egy kép jelenik meg előttünk, amint a Fejér megyei tanács gondterhelten ül költségvetésébe merülve. Mert csakúgy, mint az ember, Székesfehérvár sem csupán kultúrával él, hanem egyéb szükségleteinek kielégítési igényeivel. De Székesfehérvár esetében a muzeológiai munkákra fordított öszszeg még jó befektetésnek is bizonyul. Nem kapitalista értelemben hasznot hozó tőkebefektetés, hanem valami sajátos, új tartalmú „üzlet”, amely kamatostól, sőt annál is kamatosabban kamatozik. Eddig is sok nagy értékű ajándékot kapott már Alba Regia s nem egy művész, gyűjtő hangoztatja, hogy gyűjteményét részben vagy egészben Székesfehérvárnak adja, Székesfehérvárra hagyja. A legnagyszerűbb példa erre a kéttornyú barokk székesegyház tövében most megnyílt „Budenz-ház — Yblgyűjtemény’’ című új létesítmény, szerzemény, amely csakugyan bokréta múzeumaink kalapján. És milyen ezernyi színben pompázó, illatos, gyönyörű bokréta! Már régebben emléktáblával jelölték meg azt a középkori alapozású, finom, copfhomlokzatú, emeletes házat, amelyben a magyar összehasonlító nyelvészet megteremtője, Budenz József élt A tanács nem csekély áldozattal visszaállította régi formájára, csinosra tatarozta, kilenc családnak adott új otthont azért, hogy a XVIII. századi Fehérvár polgári életét jellemző ház emeleti hat és földszinti két szobája falai közé befogadhassa az Ybl-ek több nemzedékének emlékeit. Hogy elragadó dokumentáló gyűjteménnyel tükröztethesse az Ybl család munkáját, munkálkodását, magasrendű emberségét, életformáját, közéleti és emberi magatartását. Tudomásunk szerint az ausztriai Klosterneuburgból a XVIII. században Fehérvárra telepedett Ybl család utolsó sarja dr. Ybl Ervin, a művészettörténeti tudományok kandidátusa volt, aki 1962-ben, elhunyta előtt három évvel, végrendeletileg mindenét a székesfehérvári múzeumra hagyományozta. Mindazt, amit az elődöktől örökölt és mindazt, amit meg tudott menteni a háborúktól, amit értékes élete tudományos munkásságával szerzett. Könyvtárnyi szakirodalmat hagyott hátra. Művészettörténeti munkássága az antiktól a máig ölel fel időben és térben óriási távolságokat. Ő írta a többi között a Képzőművészeti Alapnál 1958-ban újra kiadott, s máig is leghasznosabb Csontváry-monográfiát már 1927-ben. A lelkiismeretén állandóan mérlegelő tudós egyéniség volt, önállóan gondolkodott, mélyen kiművelte magát, stílusa egyszerű, közérthető s a belső emelkedettség hatja át Nem hadakozott éles fegyverekkel, de ő is megvívta a harcot a jó ügyért a maga finom eszközeivel. Amit csinált, maradandó ■ értékű, hasznos és használható ma is, ha nem is olvassák, ha el is van feledve. Egyszer Ybl Ervint a műtörténészt is fel fogják fedezni. Ybl Ervin teljes munkássága, ha nem is forog közkézen, könyvtárakban hozzáférhető, a Corvinánál az utóbbi években megjelent Verocchiója, Robbiája pedig a hiánykönyvek előkelő listáján szerepel. Ybl Ervin családi hagyományainál fogva is szerette a művészeteket. Soha nem nősült meg, nem törekedett családi életre. Tanult, tapasztalt, utazott, tett, cselekedett, rengeteget írt. Vásárolt, csereberélt, gyűjtött s azt sem érdektelen az új múzeumban megfigyelni, kit tartott érdemesnek arra, hogy elfogadjon tőle ajándékba festményt, szobrot, grafikát. Tapintatosan megválogatta, kitől és mit, mekkora értéket fogad el. Műbírálói, kritikusi intelmet is hagyott hátra, tehát, melynek talán ez a mottója: „Timeo Danaos et dona ferentes.” Ybl Ervin a második világháború előtt gyűjteményének egy részét Svájcban helyezte biztonságba. A személyi kultusz őt sem hagyta, háborítatlanul, aránylag rövid idő alatt helyrehozott adminisztratív intézkedés áldozata lett, kitelepítették. Utána svájci gyűjteményét nem értékesítette kemény valutáért, hanem mindenével együtt Székesfehérvárra hagyta. A berni Kunstmuseumban levő műtárgyak helyzete jogilag már tisztázott s talán még ebben az évben hazakerül, eddig még nem számba vett kézirat- és fotógyűjteményével, valamint ezernél több kötetes könyvtárával együtt. A kéziratgyűjtemény lehet a legérdekesebb. Feltehetően megtalálják benne, mikor és miért vette, hogyan szerezte, kapta, fogadta el gyűjteményének darabjait. Talán feljegyzéseiből közelebbit is megtudunk például Erdélyi Ferencről, erről a meglepetést keltő, Uitz és Lamperth rokonának tűnő, nagy kvalitású művészről, akit a legújabb művészeti lexikon is feltüntet, azzal, hogy Detroitban él 1930 A könyv országos ünnepére, a hazai és a világirodalom holt és élő klasszikusainak méltó megünneplésére, az idén május 31 és június 8 között megrendezendő hagyományos ünnepi könyvhétre készülnek írók, költők, olvasók, könyvkiadók és könyvterjesztők. Az ünnepi kiadványokról, a gazdag programot ígérő eseménysorozatról tájékoztatták a sajtó munkatársait kedd délelőtt a Liszt Ferenc téri Könyvklubban. A könyv, az olvasás megszerettetésének feladatairól, az Olvasó népért mozgalom fellendítésének lehetőségeiről, a további tervekről Darvas József, az írószövetség elnöke, az új könyvekről és ünnepi rendezvényekről dr. Siklós Margit, a Kiadói Főigazgatóság megbízott főigazgatója szólt. Hetvenhárom könyv jelenik meg a könyvhét alkalmából , több mint 900 ezer példányban. A tájékozódást könyvheti prospektusok, a televízióban és a mozikban vetítendő könyvheti kis- és reklámfilmek, az országszerte rendezendő irodalmi előadások s a mintegy 400 írtó-olvasó találkozó segíti. Az ünnepi megnyitó idén is az Ady-szobornál lesz — május 31-én délelőtt 11 órakor. Az ünnepségsorozat azonban már a Szépirodalmi Könyvkiadó hangos folyóiratának május 26-án a Filharmónia kamaratermében rendezendő estjével megkezdődik. S jelentős „előrendezvény” lesz a többi között a május 28-i szegedi ünnepség; könyv és gyermek kapcsolatáról, az irodalom megszerettetéséről, az értő olvasásra tanításról beszélgetnek írók, pedagógusok és a könyvkiadás szakemberei. A rádió három fordulóban — május 30-án, június 1-én és 6-án — rendezi meg érdekes körkapcsolásos kvízjátékát Könyvsátor címmel, s a tévé és rádió is több könyvheti műsorral hívja majd fel az olvasók figyelmét a legizgalmasabb kiadványokra. Látványos záróakkordja lesz az ünnepségeknek a Kulturális Kapcsolatok Intézetében június 7-én megnyíló könyvkiállítás, amelyen a Corvina Kiadó legszebb magyar és idegen nyelvű kiadványait láthatják az érdeklődők. Néhány új könyv ízelítőül, a teljesség igénye nélkül: a Szép versek 1968 című, hatvanhét mai magyar költőt bemutató antológia, új József Attila-díjas költőnk, Nemes Nagy Ágnes válogatott versgyűjteménye, valamint Szécsi Margit új verseskönyve, Illyés Gyula esszéregénye, a legújabb, értékes magyar novellákat közreadó Körkép 1969, Konrád György első, nagy érdeklődésre számot tartó regénye, A látogató, Mándy Iván novellagyűjteménye és Németh László 18 kötetre tervezett életmű-sorozatának első kötete; a régebbi magyar irodalomból válogatott kiadványok között esemény Füst Milán összes verseinek megjelenése. A világirodalmi remekek között találjuk Jorge Semprun A háborúnak vége című új könyvét, amelyből Resnais világsikert aratott filmje készült. Nagy László új műfordításai a délszláv nép irodalmából adnak ízelítőt, az Édes gyönyörűség című antológia a legszebb orosz és szovjet szerelmes versek gyűjteménye, Katajev lírai naplója az író pályakezdésének izgalmas dokumentuma. Megjelenik a többi között a mai szovjet elbeszélők legújabb kötete, a mai olasz elbeszélések gyűjteménye és nem utolsósorban a múlt évi Nobel-díjas japán író, Kavabata Jaszunari Hóország című regénye. Az irodalomtörténeti, illetve esztétikai könyvek között Lukács György könyve mellett jelentős az írói sorsokat megelevenítő sorozat első két kötete. Pók Lajos könyve Thomas Mann, Sükösd Mihályé Hemingway világát mutatja be. Világ és tudomány egyre bonyolultabb és izgalmasabb kapcsolatát elemzi Marx György könyve, a Jövőnk az univerzum. Győre Imre új könyve, az Orfeo szerelme a mitológiai Orfeusz népi játékban újraértelmezett története. Az utóbbi évek legsikeresebb magyar drámáit gyűjti egybe a Magvető vaskos kötete, amely Rivalda 67— 68 címmel a könyvhét jelentős kiadványainak egyike óta. Ybl Ervin munkatársa volt a kitűnő új művészeti lexikonnak. Erdélyi neki dedikált erőteljes grafikáján 1927, Bruxelles dátuma szerepel. Ezt a jelentéktelennek látszó momentumot a gazdag anyagból azért említjük, hogy az eszményi, a közösségben gondolkodó műgyűjtő tervszerűségére rávilágítsunk. Egy hazánkból elszármazott londoni gyűjtő azért vásárolt nemrég egy Rubens-festményt, mert a budapesti Szépművészeti Múzeum Rubensben szegény. Ybl Ervin jóvoltából az ismeretlen Erdélyi Ferenc két alkotása egészíti ki az aktivisták és konstruktivisták hazai eredményeit. És a sok szép, érdekes szecessziós bútor, porcelán pedig azt az előrelátó Ybl Ervin hivatott műtörténészi portréját domborítja ki, aki talán elsőnek küzdött itthon a szecesszió stílusának elismeréséért, szóban, írásban, vásárlásaival, abban az időben, amikor szemétre dobálták a szecessziót szóban, írásban és a lakásokból. Ma pedig világszerte elismerik, hogy a művészetnek stílusalkotó korszaka volt és reneszánszát éli. Dutka Mária dr. Hetvenhárom új könyv a május 31-től június 8-ig tartó ünnepi könyvhéten Szerda, 1969. málna 21. Képzőművészeti filmfesztivált rendez a jövőben Szolnok Szolnokon kedden véget ért az első országos képzőművészeti rövidfilmszemle. Az utolsó napon Képzőművészet és film címmel vitát rendeztek. Kollányi Ágoston és Somogyi József tartott bevezető előadást. Az első szolnoki képzőművészeti rövidfilmszemle sikere nyomán elhatározták, hogy a következő években rendszeresen megrendezik a találkozót, s legközelebb már külföldi filmeket és művészeket is meghívnak a fesztiválra. Jegyelővétel, rövidfilmmozi Sok bosszúságot okozott a közönségnek, hogy a sikeres filmekhez csak viszonylag rövid időre biztosíthatta előre jegyét. A FÖMO közösen a Népköztársaság úti Jegyirodával ezért bevezeti a mozijegyek előzetes árusítását. Nyolc bemutatómoziba két hétre előre vásárolhatnak majd jegyet az érdeklődők. Rövidesen újra megnyitják a budai Bem mozit, amely a rövidfilmeknek is otthona lesz. Délelőtt és este játékfilmet, délután, öt előadásban, rövidfilmeket vetítenek majd a Bem moziban. Június végére elkészül a Bartók mozi átépítése is. Amerigo Tót kiállítását május 24-én nyitják meg a Műcsarnokban. KERESÜNK 50 T. EXCENTER PRÉSGÉPÜNK SÜRGŐS GENERÁLJA VITÁSA CÉLJÁBÓL KIVITELEZŐT Gép gyártója: Brüder Schreib, Wien Érdeklődni lehet: „KLÍMA” KTSZ 208—032 telefonszámon