Magyar Nemzet, 1969. május (25. évfolyam, 99-124. szám)

1969-05-21 / 115. szám

4 A Sh­i­e le­vízió műsoráról aiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiimiiuiiiiiikilllllSllllllllllllin Két portré Két olyan interjú hangzott el a héten, amely felért akár a legérdekesebb játékfilmmel. Az egyik interjúalany megfon­tolt érveléssel fejtette ki né­zeteit a művészetről, a másik olykor zavartan, majd felhe­­vült fájdalommal, a földközel­ben élő ember bölcsességével beszélt életéről. Major Tamás, aki Abody Béla „vendégeként” szerepelt a televízióban, bizonyára nem veszi rossz néven, ha egyszerre említjük özvegy Farkas Sán­­dornéval, kivált akkor nem, ha történetesen látta azt a riport­filmet, amelyet Zolnay Pál és Mátray Mihály készített a gá­­dorosi tsz-nyugdíjasról. A ta­lálkozás élmény volt a rende­ző — Zolnay —, az operatőr — Mátray — s a szerkesztő — Brády Zoltán számára, erről szólt a film bevezető szövege, és, bár a filmesek ezúttal sze­rényen elhárították az elisme­rést, a riport megrendítően közvetítette e találkozás élmé­nyét. A felfedezés, a felismerés nyugtalanítan szép perceivel ajándékoztak meg bennünket a film készítői, felmutatták egy szürke élet drámaiságát, özvegy Farkasné soha nem járt iskolába, de megtanult ír­ni és olvasni, mert 12 évig volt katona fia, özvegy Farkasné még nem látott hegyet, havi 300 forintból él, és a köznapi dolgokban, a maga környeze­tében nagyszerű értelemmel igazodik el. A film nem kutat­ja az özvegyasszony sorsának közvetlen okait — például azt sem, miért kell 300 forintból élnie, amikor négy fia van —, megelégszik az ember bemuta­tásával, felfedezésével, hagyja beszélni, mozogni a szabályta­lan riportnak nevezett film alanyát, s érzékenyen követi e mozgást. Azt, hogy Major Tamás ér­dekes egyéniség, jó néhány éve­­ tudja a közvélemény. Portréjá­nak jellemző árnyalatait, egyé­niségének egyik-másik oldalát napról napra láthatja a tévé közönsége. Most ezek az árnya­latok egységes képbe rende­ződtek. Abody Béla ebben az interjúműsorban, amelyet Kaposy Miklós szerkesztett és Horváth Ádám rendezett, is­mét megtalálta igazi énjét — televíziós énjére gondolunk — és kitűnő riportalanyával játé­kosan riposztozva ízelítőt adott az igazi interjúból. Jó néhány ilyen érdekes beszélgetésnek lenne még helye a képernyőn. Amikor azt valljuk, hogy az emberi arc érdekes látvány, ilyen arcokra gondolunk, mint Major Tamás és özvegy Far­­kasné. Röviden A Bolgár Napon sokrétű programmal mutatta be a tévé a baráti ország mindennapi életét, értékes kultúráját. A főműsorként sugárzott játék­filmről, a Leghosszabb éjsza­káról annak idején a hazai filmkritika is elismeréssel em­lékezett meg. Vele Radev ki­tűnő rendezése a bolgár film­gyártás kiemelkedő értékévé avatta ezt a háborús történe­tet. Az Hisz még, Romeo... cí­mű tévéjáték már tavaly a szófiai televíziófesztiválon is figyelmet keltett üde hangjá­val, tiszta líraiságával. A ma­gyar változat elkészítése, a vá­gás és a szinkronizálás több gondot érdemelt volna, akár­csak az Aszenovgrád című hangulatos riportfilm kísérő szövege. A Bolgár Napot a vi­lághírű énekművész, Dimitr Petkov műsora zárta le, emlé­kezetes, rövid koncerttel aján­dékozva meg az opera bará­tait. Ezúttal nem maradt titokban a tettes személye, mint a leg­utóbbi magyar bűnügyi játék­ban. Két kedvelt, s népszerű krimiszerző, Ellery Queen és Agatha Christie frappáns meg­oldással örvendeztette meg a műfaj híveit. Különösebb fe­szültséget, művészi élményt nem kaptunk, nem is vártunk ezen az estén, de elismeréssel adózhatunk a szerzők drama­turgiai tudásának, a két ma­gyar átdolgozó, Geszty Péter és Csenterics Ágnes ügyessé­gének, valamint Nemere László rendezőnek, aki a szá­mára új területen is otthono­san mozgott. A szereplők közül Bárdy György humorkő alakí­tását emelhetjük ki elsősorban, valamint Egri István és Sztan­­kay István játékát. Különleges filmet vetítettek szombaton éjszaka. A fesztivál­díjas lengyel film, a Máté éle­te, gondolatgazdag költői mű, jól sikerült szinkronnal — rendező: Vas János, főszerep­lők: Szabó Gyula és Kohut Magda — került, legalább a televízióban, magyar közönség elé. A magyarországi énekokta­tás, a Kodály-módszer világhí­rű. Külföldről is sok szakem­ber jön hozzánk, tanulmányoz­za, hogyan válik a gyerekek­nek szinte második anyanyel­vévé a muzsika. Az Iskolatele­vízió szombaton informatív filmriportban mutatta be az oktatás különböző fázisait, íze­lítőt adott a módszer lényegé­ből. A pontos tájékoztatás mellett élménydús perceket is szerzett a nézőknek. A film címe egyébként híven utal a tartalomra: A dó­tól a kon­certig. Reinitz Bélára emlékezett hangulatos műsorral a televí­zió pénteken. A riportba ágya­zott program, amelyet Mátrai- Betegh Béla vezetett, nemcsak emlékeztetés, figyelmeztetés is: több teret kellene adni a kép­ernyőn Reinitznek és általá­ban a megzenésített költészet­nek, a tartalmas sanzonnak. Lehet, nem figyelnének rá annyian, mint a táncdalokra, de néhány százezer ember azért bizonyára szívesen hall­gatná ezeket a műveket. Vilcsek Anna Moszkvában tizenhét film­színház és számos művelődési otthon műsorán szerepel A 101. szenátor, Geszti Pál, Gi­­mes György és Keleti Márton filmje, amelyet a moszkvai magyar filmhéten is bemutat­tak. A Szovjetszkaja Kultúra meleg hangú kritikában mél­tatja a dokumentumhűséggel készült magyar játékfilmet. * A Forradalmi évek — for­radalmi művészet című kiál­lítást, tekintettel a nagy ér­deklődésre, május 25-ig meg­hosszabbítják a Szépművészeti Múzeumban. Magyar Nemzet----------------------------------­ Budenz-ház — Ybl-gyűjtemény Új múzeum nyílt meg Székesfehérváron Az idei akácvirágos, rob­banó májusi nyárban Alba Regia, mintha önmaga is nyíl­tan harsogná azt, amit a vá­rosba látogató csak magában suttog: Alba Regia „beata”. Mert itt vannak például az ország legszebb köztéri szob­rai, Pátzay mester kiváló al­kotásával az élen, s kevés ki­vétellel mindegyik szerencsé­sen helyezkedik el a város­képben, mindegyik környeze­tével együtt mondja el a ma­gáét. S a megye éppen most kap szép, új plasztikai alko­tást, Schaár Erzsébet szobrát a Velencei-tó partján. A Fejér megyei múzeumok pedig egy­re sokasodnak, gyarapodnak. Hírük országos, kiállításaik mindig meglepőt, érdemeset, érdekeset tesznek a látogató elé. Ásnak a környéken. Jelen­leg éppen a római városhoz, Gorsiumhoz méltó unicumot bontanak ki a földből, Fehér­vártól nem messze. És ásnak a város legforgalmasabb pont­ján, a város szívében. Kralo­­vánszky Alán régész az Ál­lami Biztosító modern szék­háza és a Romkert közötti feltárást vezeti, ahol a négy méternyi mély kultúrrétegben nemcsak két XII—XIII. szá­zadi, félköríves szentéllyel le­zárt egyhajós sírkápolna falai bontakoztak ki, hanem kive­hető már egy még korábbi, XI. századi, szokatlan alap­rajzú, 120 centiméter széles, hatalmas kövekből emelt, mintegy ezer embert befoga­dó, nagy teret határoló fal is, ahol a régész feltevése sze­rint István királyunk tartott törvényt a szabad ég alatt.­­ A régi nagy elődök, Ipolyi, Henszlman, Gerevich, a Miha­­likok (apa és fia) szellemét, szent rajongását örökségül vállaló fiatal tudósgárda te­szi fel életét, képességeit, min­den nehézséget, akadályt oko­san, diplomatikusan elhárító, páratlanul tevékeny, sok irá­nyú tudományos-népnevelő munkásságára. Alba Regia muzeológusgárdája többször vizsgázott már or­szág-világ színe előtt kon­cepciójának következetessé­géről, amiért harcot, vitát is vállalt. És levizsgázott abból a tantárgyból is, ami elenged­hetetlen feltétele a munká­nak. Mert nemcsak a háború­hoz kell „pénz, pénz, pénz”, hanem az ezeréves föld meg­mozgatásához, egy múzeum berendezéséhez is. A nagy elő­dök úgy élnek a köztudatban, mint a gyakorlati életben já­ratlan, múzeumi molyok, pe­dig nekik is voltak egyéni módszereik a szükséges anya­giak előteremtésére. Alba Re­gia szerencsésebb helyzetben van, mint voltak ők. Ahogy nézegetjük a munka mennyiségét és minőségét, egy kép jelenik meg előttünk, amint a Fejér megyei tanács gondterhelten ül költségveté­sébe merülve. Mert csakúgy, mint az ember, Székesfehér­vár sem csupán kultúrával él, hanem egyéb szükségleteinek kielégítési igényeivel. De Szé­kesfehérvár esetében a muzeo­­lógiai munkákra fordított ösz­­szeg még jó befektetésnek is bizonyul. Nem kapitalista ér­telemben hasznot hozó tőke­­befektetés, hanem valami sa­játos, új tartalmú „üzlet”, amely kamatostól, sőt annál is kamatosabban kamatozik. Ed­dig is sok nagy értékű aján­dékot kapott már Alba Regia s nem egy művész, gyűjtő hangoztatja, hogy gyűjtemé­nyét részben vagy egészben Székesfehérvárnak adja, Szé­kesfehérvárra hagyja. A legnagyszerűbb példa er­re a kéttornyú barokk szé­kesegyház tövében most meg­nyílt „Budenz-ház — Ybl­­gyűjtemény’’ című új létesít­mény, szerzemény, amely csakugyan bokréta múzeu­maink kalapján. És milyen ezernyi színben pompázó, il­latos, gyönyörű bokréta! Már régebben emléktáblá­val jelölték meg azt a közép­kori alapozású, finom, copf­homlokzatú, emeletes házat, amelyben a magyar összeha­sonlító nyelvészet megterem­tője, Budenz József élt A ta­nács nem csekély áldozattal visszaállította régi formájá­ra, csinosra tatarozta, kilenc családnak adott új otthont azért, hogy a XVIII. századi Fehérvár polgári életét jel­lemző ház emeleti hat és föld­szinti két szobája falai közé befogadhassa az Ybl-ek több nemzedékének emlékeit. Hogy elragadó dokumentáló gyűjte­ménnyel tükröztethesse az Ybl család munkáját, munkál­kodását, magasrendű ember­ségét, életformáját, közéleti és emberi magatartását. Tudomásunk szerint az ausztriai Klosterneuburgból a XVIII. században Fehérvárra telepedett Ybl család utolsó sarja dr. Ybl Ervin, a művé­szettörténeti tudományok kan­didátusa volt, aki 1962-ben, elhunyta előtt három évvel, végrendeletileg mindenét a székesfehérvári múzeumra hagyományozta. Mindazt, amit az elődöktől örökölt és mindazt, amit meg tudott menteni a háborúktól, amit értékes élete tudomá­nyos munkásságával szerzett. Könyvtárnyi szakirodalmat hagyott hátra. Művészettörté­neti munkássága az antiktól a máig ölel fel időben és tér­ben óriási távolságokat. Ő ír­ta a többi között a Képzőmű­vészeti Alapnál 1958-ban újra kiadott, s máig is leghaszno­sabb Csont­váry-monográf­iát már 1927-ben. A lelkiismere­tén állandóan mérlegelő tudós egyéniség volt, önállóan gon­dolkodott, mélyen kiművelte magát, stílusa egyszerű, köz­érthető s a belső emelkedett­ség hatja át Nem hadakozott éles fegyverekkel, de ő is meg­vívta a harcot a jó ügyért a maga finom eszközeivel. Amit csinált, maradandó ■ értékű, hasznos és használható ma is, ha nem is olvassák, ha el is van feledve. Egyszer Ybl Er­vint a műtörténészt is fel fog­ják fedezni. Ybl Ervin teljes munkássága, ha nem is forog közkézen, könyvtárakban hoz­záférhető, a Corvinánál az utóbbi években megjelent Ve­­rocchiója, Robbiája pedig a hiánykönyvek előkelő listá­ján szerepel. Ybl Ervin családi hagyomá­nyainál fogva is szerette a művészeteket. Soha nem nő­sült meg, nem törekedett csa­ládi életre. Tanult, tapasztalt, utazott, tett, cselekedett, ren­geteget írt. Vásárolt, cserebe­rélt, gyűjtött s azt sem érdek­telen az új múzeumban meg­figyelni, kit tartott érdemes­nek arra, hogy elfogadjon tőle ajándékba festményt, szobrot, grafikát. Tapintatosan megvá­logatta, kitől és mit, mekkora értéket fogad el. Műbírálói, kritikusi intelmet is hagyott hátra, tehát, melynek talán ez a mottója: „Timeo Danaos et dona ferentes.” Ybl Ervin a második világ­háború előtt gyűjteményének egy részét Svájcban helyezte biztonságba. A személyi kul­tusz őt sem hagyta, háborítat­lanul, aránylag rövid idő alatt helyrehozott adminisztratív intézkedés áldozata lett, kite­lepítették. Utána svájci gyűj­teményét nem értékesítette kemény valutáért, hanem mindenével együtt Székesfe­hérvárra hagyta. A berni Kunstmuseumban levő mű­tárgyak helyzete jogilag már tisztázott s talán még ebben az évben hazakerül, eddig még nem számba vett kézirat- és fotógyűjteményé­vel, valamint ezernél több kö­tetes könyvtárával együtt. A kéziratgyűjtemény lehet a legérdekesebb. Feltehetően megtalálják benne, mikor és miért vette, hogyan szerezte, kapta, fogadta el gyűjtemé­nyének darabjait. Talán fel­jegyzéseiből közelebbit is meg­tudunk például Erdélyi Fe­rencről, erről a meglepetést keltő, Uitz és Lamperth ro­konának tűnő, nagy kvalitású művészről, akit a legújabb művészeti lexikon is feltüntet, azzal, hogy Detroitban él 1930 A könyv országos ünnepére, a hazai és a világirodalom holt és élő klasszikusainak méltó megünneplésére, az idén május 31 és június 8 között megrendezendő hagyományos ünnepi könyvhétre készülnek írók, költők, olvasók, könyv­kiadók és könyvterjesztők. Az ünnepi kiadványokról, a gazdag programot ígérő ese­ménysorozatról tájékoztatták a sajtó munkatársait kedd délelőtt a Liszt Ferenc téri Könyvklubban. A könyv, az olvasás megszerettetésének feladatairól, az Olvasó népért mozgalom fellendítésének le­hetőségeiről, a további ter­vekről Darvas József, az író­­szövetség elnöke, az új köny­vekről és ünnepi rendezvé­nyekről dr. Siklós Margit, a Kiadói Főigazgatóság megbí­zott főigazgatója szólt. Hetvenhárom könyv jelenik meg a könyvhét alkalmából , több mint 900 ezer példány­ban. A tájékozódást könyvheti prospektusok, a televízióban és a mozikban vetítendő könyvheti kis- és reklámfil­mek, az országszerte rende­zendő irodalmi előadások s a mintegy 400 írtó-olvasó talál­kozó segíti. Az ünnepi meg­nyitó idén is az Ady-szobor­­nál lesz — május 31-én dél­előtt 11 órakor. Az ünnepség­­sorozat azonban már a Szép­­irodalmi Könyvkiadó hangos folyóiratának május 26-án a Filharmónia kamaratermében rendezendő estjével megkez­dődik. S jelentős „előrendez­­vény” lesz a többi között a május 28-i szegedi ünnepség; könyv és gyermek kapcsolatá­ról, az irodalom megszeretteté­séről, az értő olvasásra taní­tásról beszélgetnek írók, pe­dagógusok és a könyvkiadás szakemberei. A rádió három fordulóban — május 30-án, június 1-én és 6-án — rendezi meg érdekes körkapcsolásos kvízjátékát Könyvsátor cím­mel, s a tévé és rádió is több könyvheti műsorral hívja majd fel az olvasók figyelmét a legizgalmasabb kiadványok­ra. Látványos záróakkordja lesz az ünnepségeknek a Kul­turális Kapcsolatok Intézeté­ben június 7-én megnyíló könyvkiállítás, amelyen a Cor­vina Kiadó legszebb magyar és idegen nyelvű kiadványait láthatják az érdeklődők. Néhány új könyv ízelítőül, a teljesség igénye nélkül: a Szép versek 1968 című, hat­vanhét mai magyar költőt be­mutató antológia, új József Attila-díjas költőnk, Nemes Nagy Ágnes válogatott vers­­gyűjteménye, valamint Szécsi Margit új verseskönyve, Il­­­lyés Gyula esszéregénye, a leg­újabb, értékes magyar novel­lákat közreadó Körkép 1969, Konrád György első, nagy ér­deklődésre számot tartó re­génye, A látogató, Mándy Iván novellagyűjteménye és Né­meth László 18 kötetre terve­zett életmű-sorozatának első kötete; a régebbi magyar iro­dalomból válogatott kiadvá­nyok között esemény Füst Milán összes verseinek meg­jelenése. A világirodalmi remekek között találjuk Jorge Semp­­run A háborúnak vége című új könyvét, amelyből Resnais világsikert aratott filmje ké­szült. Nagy László új műfor­dításai a délszláv nép irodal­mából adnak ízelítőt, az Édes gyönyörűség című antológia a legszebb orosz és szovjet sze­relmes versek gyűjteménye, Katajev lírai naplója az író pályakezdésének izgalmas do­kumentuma. Megjelenik a töb­bi között a mai szovjet elbe­szélők legújabb kötete, a mai olasz elbeszélések gyűjtemé­nye és nem utolsósorban a múlt évi Nobel-díjas japán író, Kavabata Jaszunari Hó­ország című regénye. Az irodalomtörténeti, illetve esztétikai könyvek között Lu­kács György könyve mel­lett jelentős az írói sorsokat megelevenítő sorozat első két kötete. Pók Lajos könyve Thomas Mann, Sükösd Mihá­lyé Hemingway világát mu­tatja be. Világ és tudomány egyre bonyolultabb és izgal­masabb kapcsolatát elemzi Marx György könyve, a Jö­vőnk az univerzum. Győre Imre új könyve, az Orfeo sze­relme a mitológiai Orfeusz né­pi játékban újraértelmezett története. Az utóbbi évek leg­sikeresebb magyar drámáit gyűjti egybe a Magvető vas­kos kötete, amely Rivalda 67— 68 címmel a könyvhét jelen­tős kiadványainak egyike­ óta. Ybl Ervin munkatársa volt a kitűnő új művészeti le­xikonnak. Erdélyi neki dedi­kált erőteljes grafikáján 1927, Bruxelles dátuma szerepel. Ezt a jelentéktelennek lát­szó momentumot a gazdag anyagból azért említjük, hogy az eszményi, a közösségben gondolkodó műgyűjtő tervsze­rűségére rávilágítsunk. Egy hazánkból elszármazott lon­doni gyűjtő azért vásárolt nemrég egy Rubens-fest­­ményt, mert a budapesti Szép­­művészeti Múzeum Rubens­­ben szegény. Ybl Ervin jóvol­tából az ismeretlen Erdélyi Ferenc két alkotása egészíti ki az aktivisták és konstruk­tivisták hazai eredményeit. És a sok szép, érdekes szecessziós bútor, porcelán pedig azt az előrelátó Ybl Ervin hivatott műtörténészi portréját dom­borítja ki, aki talán elsőnek küzdött itthon a szecesszió stí­lusának elismeréséért, szóban, írásban, vásárlásaival, abban az időben, amikor szemétre dobálták a szecessziót szóban, írásban és a lakásokból. Ma pedig világszerte elismerik, hogy a művészetnek stílusal­kotó korszaka volt és rene­szánszát éli. Dutka Mária dr. Hetvenhárom új könyv a május 31-től június 8-ig tartó ünnepi könyvhéten Szerda, 1969. málna 21. Képzőművészeti filmfesztivált rendez a jövőben Szolnok Szolnokon kedden véget ért az első országos képzőművé­szeti rövidfilmszemle. Az utolsó napon Képzőművészet és film címmel vitát rendeztek. Kollányi Ágoston és Somogyi József tartott bevezető elő­adást. Az első szolnoki képzőmű­vészeti rövidfil­mszemle sike­re nyomán elhatározták, hogy a következő években rendsze­resen megrendezik a találko­zót, s legközelebb már külföldi filmeket és művészeket is meghívnak a fesztiválra. Jegyelővétel, rövidfilmmozi Sok bosszúságot okozott a közönségnek, hogy a sikeres filmekhez csak viszonylag rö­vid időre biztosíthatta előre jegyét. A FÖMO közösen a Népköztársaság úti Jegyirodá­val ezért bevezeti a mozije­gyek előzetes árusítását. Nyolc bemutatómoziba két hétre elő­re vásárolhatnak majd jegyet az érdeklődők. Rövidesen újra megnyitják a budai Bem mozit, amely a rövidfilmeknek is otthona lesz. Délelőtt és este játékfilmet, délután, öt előadásban, rövid­­filmeket vetítenek majd a Bem moziban. Június végére elkészül a Bartók mozi átépí­tése is. Amerigo Tót kiállítását má­jus 24-én nyitják meg a Mű­csarnokban. KERESÜNK 50 T. EXCENTER PRÉSGÉPÜNK SÜRGŐS GENERÁLJA VITÁSA CÉLJÁBÓL KIVITELEZŐT Gép gyártója: Brüder Schreib, Wien Érdeklődni lehet: „KLÍMA” KTSZ 208—032 telefonszámon

Next