Magyar Nemzet, 1969. június (25. évfolyam, 125-149. szám)

1969-06-03 / 126. szám

4 Kedd, 1969. június 3. A RÁDIÓ MELLETT | Ma este játszunk [ ^'>0 hipotézisekkel dolgozik. Egy­­egy ilyen drámai hipotézist ne­vezünk alapszituációnak. Szin­te azt mondanám, tökéletesen mindegy, hogy ez a hipotézis micsoda, elhihető vagy képte­len — csak megfelelően fontos legyen a cél, ahová az író az alapszituációból elindul, és ahhoz a képlethez, amit felál­lított, maradjon hű és követ­kezetes. A meggyilkolt Hamlet király szelleme, Macbeth bo­szorkányai vagy Beckett való­­színűtlenül végletes helyze­tekbe csöppen tett alakjai: ezek az író állította adottságok, kész tények, vitathatatlan evi­denciák a mű szervezetén be­lül. Komikus dolog azon mél­tatlankodni, hogy boszorká­nyok nincsenek, hogy embe­rek nem élhetnek kukaedé­nyekbe gyömöszölten vagy nyakig földbe ásva. Méltatlan­kodni csupán akkor kell, ha mindebből nem derül ki sem­mi. Épp ilyen nevetséges lenne fönnakadni azon a drámaírói hipotézisen László Anna Ma este játszunk című hangjáté­kában, hogy létezik-e olyan vegyszer, ami néhány órára feloldja az emberek élethazug­ságait. Ennél a baráti összejö­vetelnél létezik. És máris nem érdekel az egész ügy valószí­nűségi háttere, csupán az, hogy az író mit csinál belőle. László Annánál öt ember jön össze békés dumapartira. Mindegyik eljátszana a maga szerepét, ahogy a többiek is megszokták, szalonképes tár­salgás alakulna ki, majd ille­delmesen mindenki hazamen­ne. A vegyszer hatása azonban elindít egy drámát, mindenki a maga be nem vallott máso­dik, harmadik vagy még mé­lyebb rétegét tárja fel. És ki­derül, hogy ezek az emberek valójában egyáltalán nem olyan kapcsolatban vannak egymással és önmagukkal, mint hitték, vagy legalábbis mutat­ták. Megmozdul a lélek aljnö­vényzete és furcsa, torz kis szörnyek dugják elő fejüket. A kis szörnyek között azon­ban fel-felbukkan valami más is: az önmagunk vállalásának, az őszinteségnek, a tisztaság­vágynak az unikomisa. Azért jó ez a hangjáték, mért nem csupán az emberi kisszerűsé­­get, képmutatást bontja ki a hazug felhám alól, hanem „le­leplezi” a silányságok mögött rejlő és szemérmesen felcsil­logó értékeket, jószándékokat is. Kitűnő írói találmány, hogy a vallomások megeleve­nedő epizódjaiban a többiek átvesznek egy-egy idegen sze­repet — de mindig jellemük törvényei szerint, nem vélet­lenszerűen, hanem drámai funkciójukat erősítve. Törő Tamás rendezésében megragadó volt a jellemek gondos kidolgozása. A vallo­mások legkínosabb mozzana­tainál éreztem csupán némi zavart: valószínű, hogy ezek­ben a pillanatokban a színészi hangfogó keményebb alkalma­zása megdöbbentőbb hatású lett volna. Bulla Elma nehezen, nagyon mélyről feltörő vívó­dásai, Berek Katalin önmar­cangoló szenvedélye, Polónyi Gyöngyi lázadó hisztériája, Szakáts Miklós diábolikus hi­degsége, Benkő Gyula szívszo­rító hajótörése — érdekes, sok­színű hangszerelést adott a rádiójátéknak. Az elmúlt hét eseményéről, arról az előadásról, ami úgy vonul be a köztudatba, mint „a Gáti Macbeth-je” — a jövő heti rádiókrónikában számo­lunk be olvasóinknak. Görgey Gábor iqy készül a „Ki kicsoda?" Megjelent a hír: készül a „Ki kicsoda?”, az első magyar „Who’s Who", amely ismert kortársainkról ad majd tájé­koztatót. A Kossuth Kiadó a gazdája az érdekes tervnek, szerkesz­tője pedig Fonyó Györgyné. Vele beszélgettünk a hézag­pótlónak ígérkező munkáról. A feladat nem volt könnyű, hiszen a szocialista országok közül nálunk kerül első ízben sor ilyen munka kiadására. 1966-ban kezdtek hozzá. Első lépésként a neveket igyekez­tek összeállítani. Már ektkor is nagy nehézségekbe ütköztek: jó néhány külföldi ország ada­tai szinte hozzáférhetetlenek­­nek bizonyultak. Igénybe vet­tek összeköttetésekét, nemzet­közi kapcsolatokat, beszereztek szakmunkákat. Sokat segített az International Who’s Who, azután a nagy szovjet enciklo­pédia, a hírességek életrajzait feldolgozó angol, amerikai, francia, belga, közép-keleti lexikon. Értékes útbaigazítá­sok egész sorát kapták a ber­lini Deutsches Institut fúr Zeitgeschichte kiadásában megjelenő Dokumentation dér Zeit füzeteiből, meg Wolfgang Bartke Hannoverben pár éve megjelent „Chinaköpfe” cimű gyűjteményéből. Az alap címszóanyag így nagy nehezen összeállt. Akkor az egészet szakok szerint cso­portosították és szétküldték az egyes területek szakemberei­nek: pótolják a neveket, vagy jelöljék meg azokat, akiknek szereplését feleslegesnek tart­ják. Ezután következett a cím­szavak feldolgozása. A nehéz­ségek itt sem csökkentek. Hoz­zájárult ehhez az a körülmény, hogy a forrásmunkák sem egy­értelműek, és az eltérő adatok egyeztetése, illetve azok' közül a helyesnek kiválasztása nem egy esetben lehetetlen volt. Még nagyobb problémát jelen­tettek az állandó változások. Ezek főleg a külföldi politiku­soknál okoztak zavart. Állás­­cserék, lemondások, leváltások, kinevezések, forradalmak és ellenforradalmak következté­ben folytonosan új nevek ve­tődtek fel, állandó figyelem­mel kísérésük és a már elké­szült anyagban való keresztül­­vezetésük beláthatatlan távla­tokba tolta volna ki a munka megjelenését. Valamikor tehát le kellett zárni az adatok re­gisztrálását, hiszen úgy terve­zik, hogy decemberben már a könyvesboltokba kerüljön a „Ki kicsoda?”. Persze, az ad­dig elmúló hat hónap is bizo­nyára túlhaladottá tesz majd számos adatot, de ilyen termé­szetű munkánál ez elkerülhe­tetlen. A magyar anyag összegyűj­tése sem ment zökkenő nélkül. Kiküldtek körleveleket, sokan nem küldték vissza azokat. Most majd, ha a levonatok be­érkeznek, eljuttatják a szöve­geket az érdekelteknek: a leg­fontosabb változtatásokra lesz még lehetőség. Őszintén megmondom: nem irigylem a ,,Ki kicsoda?” ösz­­szeállítóit. Élőre látható, hogy sok lesz a reklamáció, a sértő­döttségr, a jogos kifogás. De hát első kísérletről van szó és ez a dolpg velejárója. Az új­ságolvasók, rádióhallgatók, té­vénézők tájékoztatását remél­hetőleg ennek ellenére jól szolgálja majd a hatalmas, mintegy ezeroldalas . kötet, a kereken hétezer életrajzzal. És ha a könyvnek sikere lesz, mód nyílik pár év múlva a hi­bák kijavítására, a hiányók pótlására az esetleges további kiadásokban... <k. i.)------------------------------,--------------------------------------—■ A BM ÁLLAMI ÉS SZÖVETKEZETI SZERVEK RÉSZÉRE ELADNA SIÓFOK KÖZPONTJÁBAN. BATTHYÁNY UTCÁBAN TÖBB, ÜDÜLÉSRE ALKALMAS ÉPÜLETET Kérjük az érdeklődőket, hogy vásárlási igényüket 8 napon beiül nyújtsák be a városi tanácshoz, vagy a BM Építési és Elhelyezési Osztályához A vásárlási igénnyel jelentkezőknek közelebbi felvilágosítást a városi tanacs titkársága ad Bemutatók a Bábszínházban Meghalt Hajdú Henrik Tündér Lala Súlytalanul lebegnek az át­tetsző, lenge öltözetű bábuk — Bródy Vera tervei szerint — Koós Iván díszletei között, a Bábszínház előadásán. Olykor eltűnnek a falban vagy az er­dő fái között, máskor virág­szirmokon csevegnek és szi­romról sziromra röpködnek. Óriási szirmokra, aprócska fi­gurák. A tündérek ugyanis, kivált amikor még csak tün­dérgyerekek, ilyen cseppecs­kék. Tündórföld azonban en­nek ellenére komoly biroda­lom, tekintélyes rádióállomás­sal, fejlett technikával, látha­tatlan, de Igen aktív határőr­séggel és látható államappará­tussal, amelynek vezetői — tündérek, törpék, varázslók — időnként tanácskoznak, törvé­nyeket hoznak és változtatnak meg. Azt a törvényt változ­tatják meg például, hogy ha egy tündérnek valamely része — szíve, agya — emberi, at­tól még az illető tündér tagja maradhat a tündérközösség­nek. Hosszan foglalkozik továbbá a tündérparlament a bájos­­írisz királynő házasságával, valamint a királynő gyerme­kével, Tündér Lalával. Pon­tosabban: a gyermekkel in­kább Aterpater, a tehetség­telen és gonosz varázsló fog­lalkozik. Felfedezi a gyermek gyengéit, hogy meglátogatott egy ember-írót, elvesztette anyja jogarát, meg azután — óh, borzalom! — Lalának em­berszíve van. Aterpater zöld lebernyegü, tintakék hajú, karvaly képű varázsló, azért érdeklődik ilyen hevesen Lala bűnei iránt, mert ezekkel zsa­rolhatja a szép írisz királynőt. Ugyanis feleségül akarja ven­ni. írisz nem szereti Aterpa­­tert és először kikosarazza. — Előtted az élet — mondja a királynő Aterpaternek —, hi­szen még csak kétszázhatvan­ezer éves vagy. Reméljük, ebből kiviláglik, hogy a Tündér Lala, amelyet Szabó Magda regényéből Kar­dos György irt bábszínpadra, vérbeli tündérmese, de mint a jó tündérmesékben általában, ebben is tükröződik az emberi világ. A csodálatos fügefa, amelynek gyümölcseiből — tervezői lelemény — emberi kezek nyúlnak ki, elveszi a hatalmat a királynőtől, mert az, zsarolásra bár, és gyerme­ke iránti szeretetből, hazudott, igazságtalanul intézkedett. Képzőművészeti megformá­lásában és rendezésében is — Szönyi Kató rendezte az elő­adást — a Tündér Lala a báb­színház egyik legérdekesebb gyermekelőadása. A díszletek, a figurák, a sejtelmes, lebegő mozgás álomszerű mesevilágot varázsol elénk, titokzatos es kedves, kissé szürrealista kör­nyezetet, amelyben jól meg­fér a játék és az a kevés „felnőtt” gondolat is, amelyet a gyermekműsor elbír, sőt nem nélkülözhet. A három kövér A gyermekrajzok stílusában festett előfüggöny már az elő­adás kezdete előtt belesodor­ja a néző fantáziáját a báb­­színpad világába. A mese több korosztály számára is érthető, legfeljebb mindegyik korosz­tály a maga szellemi fejlett­ségének megfelelően szűri lé a tanulságot J. Olesa regényé­nek bábváltozatából, amelyet Tarbay Ede írt. A-bábjáték ősi mesemotivu­­mokra vezeti vissza a regény cselekményét. A zsarnok és a nép harcának sokszor látott és bizonyára még sokszor lát­ható története elevenedik meg. A zsarnok ezúttal nem egy személy, hanem három, lénye­gében azonos figura, a három kövér, aki a nép kizsákmányo­lásával hizlalja terjedelmes pocakját A szegények szószó­lóját, a daliás kovácslegén.yt a kövérek elfogatják és az áliat­­kertbe zárják. Cirkuszosok ér­keznek a városba, gúnydalt énekelnek a zsarnokról, őket is üldözik, de a táncosnő ál­ruhában bejut a palotába, és, sok veszélyes kaland után, ki­szabadítja a kovácslegényt az állatkertből, majd végül ő is kiszabadul. A kövéreket elker­getik. A Bábszínház ezúttal a gyermekműsorokban szokásos­nál bonyolultabb cselekmény feldolgozására vállalkozott. A három kövér dramaturgiája közelebb áll az élőszínházhoz, eltér attól a hagyománytól, amely szerint a bábdarabok két felvonása tulajdonképpen két lezárt cselekménysort ve­tít elénk. Az előadás megsem fárasztó, s ebben a mozgal­mas játék melleit, nagy ér­deme van a zenének, Tamássy Zdenkó kedves, stílusosan hangszerelt muzsikájának. A három kövér tulajdonképpen bábmusical; a zenének, az éneknek és a táncnak a szö­veggel egyenértékű a szerepe. Az előadásnak, amelyet Ko­vács Gyula rendezett, a zenés részek adnak igazi lendületet A rendezés játékos, táncos, ironikus mozgás-kompoziciót valósít meg a bábukkal. A mese igen sok szereplőt, tehát sokféle bábut kíván. A tervező, Bródy Vera merészen felnagyítja a tipikus karakter­jegyeket, elhagyja a natura­­lisztikus részleteket. A sok jó figura között olyan remeklés is akad, mint a fordított S betű vázára épített, lila se­lyembe öltöztetett nevelőnö bábuja, s a fekete ruhás, csil­­logó-viüogó hadvezér, akinek feje helyén hatalmas sisak­­forgó díszeleg. Vilcsek Anna Közös gyászjelentést adott ki az MSZMP Budapesti Párt­­bizottsága és a Magyar író­szövetség arról, hogy Hajdú Henrik, a kiváló műfordító, a munkásmozgalom régi harco­sa, a Szocialista hazáért ér­demrend tulajdonosa 79 éves korában elhunyt. Temetéséről később intézkednek. * Az életmű, amelyre most pontot tett a halál, 23 drámá­ban, 98 felvonásban, 15 472 sorban rejlik: Ibsen összes drámájának magyar fordítása az a fő mű, amelynek tervét Hajdú Henrik nem éveken, hanem csaknem fél évszáza­don át dédelgette magában. Még 1919-ben, amikor a fia­tal költő a Tanácsköztársaság irodalmi direktóriumának tag­ja lett, megbízást kapott arra, hogy fordítsa le a norvég drá­maíró munkáit. Akkor a rö­vid néhány hónap alatt még a tervek elkészítésére is alig akadt idő, a tervek valóra­­váltásához pedig csaknem öt­ven esztendő kellett. Tavaly NAPLÓ Június 3 Több külföldi kiállításon mutatkoznak be júniusban képzőművészeink. A Ferenczy család gyűjteményes kiállítá­sát június 25-én nyitják meg Moszkvában. A Ljubljanában június 6-án megnyíló Vili. Nemzetközi Grafikai Bienná­­lén nyolc magyar grafikus mutatkozik be. Az Iparművé­szeti Múzeum 20 értékes, a XV—XVIII. századból szárma­zó falikárpitot állít ki a lau­­sanne-i Musée des Décoratifs­­ban; ugyancsak Lausanne-ban rendezik meg a III. Nemzet­közi Szőnyeg Biennálét, ame­lyen Hajnal Gabriella ipar­művész is szerepel gobelinjei­vel. Magyar művészek mutat­koznak be grafikáikkal Dá­niában a június 8-án megnyí­ló 'magyar grafikai kiállítá­son; Észak-Olaszországban jú­nius 27-től rendezik meg a faenzai nemzetközi kerámiai kiállítást, amelyen főképpen fiatal keramikus művészeink szerepelnek. * Tadeusz Makowski lengyel festőművész emlékkiállítása alkalmából június 4-én, szer­da este hét órakor hangver­senyt rendeznek a Nemzeti Galériában. A hangversenyen elhangzik Ottó Ferenc több dala Juhász Gyula és József Attila verseire, Alföldi Mária, Mezői! Tibor és az Ifjúsági Fúvósötös előadásában, Ottó Ferenc zongorakíséretével. <1? Engels születésének 150. év­fordulója tiszteletére 1970-ben filmet készít a drezdai DEFA Filmstúdió és a moszkvai Szojuzmültfilm Stúdió. A jórészt dokumentumanyagból készülő film rendezői: Katja és Klaus Georgi, és Fjodor Chidruk. esi Két előadást vesz át az idén a Magyar Rádió a Bayreuthi Ünnepi Játékok műsorából: a Bolygó hollandit és a Parsi­­falt. A Színházművészeti Szövet­ség delegációjaként Turián György főrendező, Iványi Jó­zsef színművész és Székely László díszlettervező hétfőn Szófiába utazott. Részt vesz­nek a bolgár dráma ünnepi hetén. ❖ Zenetörténeti érdekességü operafelvételt kapott a Ma­gyar Rádió az olasz rádiótól: Jommelli La Critica című egyfelvonásos operáját. <§> Június 11-én kezdődnek meg Peskó György közreműködé­sével a nyári orgonahangver­senyek a tihanyi apátsági templomban. Június 18-án Pé­csi Sebestyén, 25-én Hollay Keresztély és Trajtler Gábor orgonaestjét rendezik meg. A július 2-i hangverseny orgo­naművésze Lehotka Gábor, a július 9-i koncerté pedig Iván Sokol. Július 23-án Kárpáti József orgomaestjére kerül sor. © Offenbach születésének 150. évfordulója alkalmából, június 19-én a Rádió Dalszínháza be­mutatja új stúdiófelvételét, a zeneszerző Varázshegedű című operettjét. Június 23-án nyil­vános Offenbach koncertet rendez a rádió. m A siklósi várfesztivált és a VI. Fúvószenekari Találkozót június 7-én és 8-án rendezik meg a Baranyai Vasárnapok alkalmából. A Ki nyer ma? című, dél­idében elhangzó komolyzenei játéksorozat a Szegedi Ünne­pi Játékok idején, július utolsó hetében Szegedről fog jelent­kezni a Kossuth-rádióban. Galántai György festőmű­vész tárlatát ma nyitják meg a budapesti művészeti KISZ- szervezetek József Attila Klubjában (VI., Népköztársa­ság útja 112.). Magyar—lengyel filmegyezmény Két évre szóló magyar—len­gyel filmmegállapodást írt alá Budapesten Czeslaw Wis­­niewski, a lengyel Művelődés- és Művészetügyi Minisztérium miniszterhelyettese, valamint dr. Újhelyi Szilárd, a Műve­lődésügyi Minisztérium film­­művészeti főosztályának ve­zetője. SZÍNHÁZAK mai műsora Állami operaházi A1 Win Niko­­lais Táncszínházának vendégjáté­ka (Déri. szünet) (7) — Erkel Színház: János vitéz (Oláh béri. 10. és Fóisk. béri. VXU. sor. 3.) (7) — Nemzeti Színház: A félkegyel­mű (7) — Katona József Színház: Huncut kísértet (7) — Madách Színház: Black Comedy (7) — Madách Kamara Színház: Léni né­ni (7) — Vígszínház: Játék a kas­télyban (B. béri. 6.) (7) — Pesti Színház: Egy örült naplója (7) — Thália Színház: Nincs előadás. — József Attila Színház: Valami mindig közbejön (D. béri. e.) (7) — Fővárosi Operettszínház: Csár­­dásklrálynő (Komb. 1. béri. S.) (7) — Kis Színpad: Urak és elvtársak (fél 8) — Egyetemi Színpad: Az Illés Együttes tánczenei ttangv. (fél 8) — Kamara Varieté: Ame­rikából jöttünk. Idu. S és íél 0). jelent meg végül ez a párat­lanul szép mű, külföldön is úgyszólván példa nélkül álló munka, amelyben egyetlen műfordító birkózott meg az északi irodalom óriásának ne­héz költői nyelvével. Azzal a nyelvvel, amelynek története 1600 évre tekint vissza. Az északi irodalom szolgá­latáért, a magyar forditásiro­­dalom gazdagításáért egy jól induló, önálló hangú, sikerek­kel biztató költői pályát cse­rélt föl Hajdú Henrik. Amint egyik tanulmányában vallot­ta: „a skandináv költészet szolgálatában elvetéltem saját alkotásaimat”. Valójában nem vetélte el, mert költő maradt a Peer Gynt fordítása köz­ben, költő volt akkor is, ami­dőn személyes ismerőse és jó barátja, Andersen Nexö vagy Pontoppiddan, Knut Hamsun műveit magyar nyelven tette milliók közkincsévé. Es az alázat, amely minden irodalmi nyelvápoló, fordítói tevékenységén végigvonult és egész életének keretet adott, érdekesen, megkapóan tükrö­ződik egyetlen nagy Ibsen-mű, a Brand fordítása közben. Több mint hat évtizeddel ez­előtt, tizenhét éves diákként kezdte fordítani, aztán féltve kuporgatott krajcárjaiból meg­vette Morgenstern német for­dítását és itűzbe dobta saját­ját. Egy Budapesten dolgozó norvég műszerésztől megta­nulta a nyelvet és annak is­meretében újból nekikészült a Brand tolmácsolásának. De erre sajátos körülmények kö­zött kínált alkalmat az idő. A Tanácsköztársaság leverése után letartóztatták, börtönbe zárták és ott készült el ismét a magyar Brand. Még fogság­ban volt és az ítéletre várt, amikor a könyvesboltokban megjelent az Ibsen-forditás. Ennek 1926-os előszavában ol­vasható az a néhány sor, amely műfordítói vallomásnak is beillik: „Mint a legtöbb kompromisszum, fordításom is sokszor kudarcba fulladt, de számomra munka közben ál­landó szabály volt, hogy a jó versért Brand szelleme iránt eltökélt hűségben mindig a szavakat áldozzam fel.” Az irodalom és a mozgalom szolgálata Hajdú Henrik szá­mára mindig egyet jelentett. Nem az elefántcsonttoronyban élő író alkata volt az övé; ha fordított, nem az íróasztal­fiókja számára tette. A népet, az egyszerű embereket akarta munkáival gazdagítani, bármi­lyen külföldi író müvén dol­gozott is. És amikor éppen nem írt, nem fordított és nem rendezett könyvet sajtó alá, akkor előadást tartott újpesti és kispesti munkásoknak iro­dalomról, művészetről, kultú­ráról. Évekig volt elnöke a két világháború között a szo­ciáldemokrata párt újpesti szervezetének, részese volt háborúellenes, baloldali forra­dalmár megmozdulásoknak. Egyedülálló alkotását, amely­ben a vállalt irodalom-patró­­nusi szerep és a müveltségter­­jesztés feladata a legmagasabb színvonalon találkozott, nem­csak a magyar olvasók hono­rálták, hanem a külföld is. Tagja volt a Dán Írószövet­ségnek, a Norvég Akadémiá­nak. Es a legmagasabb norvég kitüntetést, amelyben kiváló emberek életükben egyszer ha részesülnek, a Szent Olav ren­det, Hajdú Henrik kétszer kapta meg: 1939-ben és har­minc év múltán, nemrégiben. A magyar munkásmozgalom áldozatos harcosa, a hazai kul­túrának sokak által tisztelt nagy egyénisége, műfordítás­­irodalmunknak Petőfi, Arany, Kosztolányi, Babits útját kö­vető, jelentős képviselője tá­vozott el most körünkből. Nem távozott el nyomtalanul; sok egyéb között ránk hagyta azt a két bibliofil kötetet, amely­ben a teljes Ibsen tálálható magyarul: 23 dráma, 98 fel­vonás, 15 472 sor. G. I. Pénteken temetik Benedek Marcelit Benedek Marcell hamvasz­­tás előtti búcsúztatása június 6-án, pénteken fél 3 órakor lesz a Farkasréti temetőben.- MasarNemzet —

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék