Magyar Nemzet, 1969. október (25. évfolyam, 228-254. szám)
1969-10-01 / 228. szám
- M % (íya r Vöm isít —■—• 80 fi léi* Ilii ^ypF V||| m Bt*® Hl f lg ® S XXV. év, 228. szám A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJAi A termelékenység titkai Aligha akad kérdés, amely annyit foglalkoztatja mostanában a gazdasági munka irányítóit, a termelés alacsonyabb és magasabb rangú vezetőit, mint a termelékenység. A múlt évi, majd az idei első fél évi eredmények tanulmányozása során ugyanis kitűnt, hogy az jelenleg a gazdaság egyik leggyengébb, legbizonytalanabb láncszeme. Jobban mondva, nem is egyetlen „láncszem”, hanem bonyolult összefüggés, sőt, az összefüggések egész sora, amely számos módon közelíthető és mérhető. A folyamatban levő elemzések máris tanulságosnak bizonyultak. Kiderül például, hogy a termelékenység kedvezőtlen alakulását korántsem szabad egyértelmű összefüggésbe hozni a végrehajtott munkaidőcsökkentésekkel. A nehéziparban például, ahol a vállalatok nagy hányadát érintette a munkaidő-csökkentés, a népgazdasági átlagnál lényegesen jobb termelékenységgel dolgoztak tavaly is, idén is. Más iparágakban, más vállalatoknál pedig, ahol nem változott a munkaidő, romlott a termelékenység. És bár az erre vonatkozó vizsgálatok még nem fejeződtek be, annyi bizonyos, hogy a munkaidőcsökkentés ösztönözheti a termelékenységet, más esetekben viszont hatástalan lehet rá, sőt, ronthatja is azt, ha megfontolás nélkül vezetik be, vagy figyelmen kívül hagyják a termelékenységet alakító egyéb fontos tényezőket. . Ilyen természetesen számos akad, különösen a munkaerő-gazdálkodás körében. Maga, a manapság talán túl sokat emlegetett munkaerőhiány is változatos következményekkel járhat. Hadd utaljunk először a kényszerhelyzetre, amely adott esetben nem teszii lehetővé, hogy a vállalat extenzív úton növelje a termelést — példa rá számos budapesti és vidéki nagyvárosi gyár—, s ez kedvező módon befolyásolja a termelékenység alakulását. Nagy hiba volna azonban kizárólag ebben bízni, mégpedig nem csupán azért, mert a munkáshiány meglehetősen relatív és korántsem egyértelmű. A munkaerőhiány ugyanis — amint ez a népgazdaság több fontos területén bebizonyosodott — akadályozhatja a termelés jelentékenyebb mértékű növelését. Márpedig, ha a termelés stagnál, vagy alig növekszik, nem várhatunk sokat a termelékenység alakulásától sem. Más káros következménye is van az erős munkaerő-keresletnek, sőt a hiány eltúlzásának és szüntelen hangoztatásának is: a munkafegyelem, a munkamorál romlása. A munkásvándorlás, az úgynevezett fluktuáció, mint ismeretes, igen nagymértékben megnőtt, és ez a termelésre is, a termelékenység alakulására is messzemenően kedvezőtlenül hatott. Meglehetősen következetlen e téren a vállalatok magatartása. Aránytalanul sok energiát fordítanak új munkások, alkalmazottak szerzésére, hogy ne mondjuk, csábítására, a meglevők megtartására pedig meglepően keveset. Pedig az utóbbi jóval kifizetődőbb. Igaz, a tárgyilagosság kedvéért meg kell állapítanunk, hogy általában a közgazdasági szabályozók nem segítik megfelelő mértékben az intenzív munkaerőgazdálkodást, a hatékony termelési gyakorlatot. És itt nem egyszerűen az átlagbér szabályozásáról van szó. Sokkal inkább arról, hogy a vállalatoknak kifizetődőbb létszámnöveléssel fokozni termelésüket, mint új gépek beszerzésével, korszerűsítéssel. A belső tartalékok feltárása, az átlagbérek szükség szerinti emelése pedig különösen költséges. Pedig a műszaki fejlesztés, a gépesítés az egyik oldalon, a fokozott takarékoskodás az élőmunkával a másikon — ez a kettős irányú „támadás” mozdíthatja csak ki a termelékenységet jelenlegi állapotából. Ám, ha a jelenlegi ösztönzési rendszer kereteit vesszük alapul, akkor is azt tapasztaljuk, hogy a vállalatok belső ösztönzési rendszere kialakulatlan. Ahogy az egyik ipari tárca vezetője nemrég mondotta: igen kevés még a lehetősége annak, hogy ha valaki többet akar keresni — természetesen hatékonyabb, eredményesebb munkával—, ezt el is érhesse! Ez is oka a munkásvándorlásnak, és ha ezt adminisztratív úton akadályoznák meg, aligha jutnánk előbbre. Mindez bizonyítja, hogy igen nagy körültekintéssel szabad csak mérlegelni a termelékenység „mutatóit”. Már csak azért is, mert más a vállalati és megint más az iparági „mérce”, és a módszerek is különbözőek. A költségesebb anyagok felhasználása, általában a nagyobb mértékű anyagfelhasználás, a kooperáció túlzásai egyaránt alkalmasak arra, hogy jobb színben tűnjék fel a termelékenység, holott ilyesmire aligha van szükség. Az ellentétes folyamatra, azaz a munkaigényesség növelésére, bizonyos ipari szolgáltatások bevezetésére, a gyártmányok korszerűsítésére, a struktúra megváltoztatására, annál inkább, ez pedig — legalábbis átmenetileg — rontja a termelékenységet. Mindenesetre, a szabályozó rendszer fejlesztésére, javítására irányuló törekvések középpontjába a termelékenység kerül, az bizonyosra vehető. De a vállalatoknak már ma is éppen elég teendőjük van ezen a téren. Nem utolsósorban azért, mert felkészületlenül érheti őket a nagyobb termelékenység és hatékonyság várható, jóval kedvezőbb értékelése. Balog János Diszebéd a Parlamentben Kekkonen elnök látogatása új szakaszt nyit a magyar-finn kapcsolatokban mondotta Losonczi Pál A külpolitikai helyzet NYUGAT-NÉMETORSZÁGBAN a választások után most már a kormányalakítás áll a politikai élet középpontjában és foglalkoztatja a bel- és külföldi hírmagyarázókat. Az a furcsa helyzet állt elő, hogy a választások tulajdonképpeni vesztesei, a szabaddemokraták kezébe került a döntés. A nagykoalíció folytatása ma már — ebben egyetértenek a kommentátorok — egyik nagy párt számára sem vonzó, így az FDP, ma feltételeket diktálhat, az ő döntésétől függ, milyen kormány alakul. Kedden mindhárom bonni parlamenti párt vezetősége tanácskozást tartott az új kormányról. Az SPD elhatározta, hogy tárgyalásokat kezd a szabaddemokratákkal egy Brandt vezette kormány megalakításáról. Ezzel a szociáldemokraták véglegesen döntöttek a kiskoalíció kérdésében, Brandt pedig megerősítette igényét a kancellárságra. A CSU elnöksége Münchenben ült össze és szintén, az FDP-vel alakítandó kormány mellett foglalt állást. A legnagyobb érdeklődés a Szabad Demokrata Párt tanácskozását előzte meg. A párt elnöksége úgy döntött, hogy először a szociáldemokratákkal tárgyal kormányalakításról. A harminctagú elnökségből csak ketten (tehát a vártnál kevesebben) szavaztak a határozat ellen. Bár a CDU feltehetően mindent el fog követni megakadályozására, úgy tűnik, jelenleg az SPD—FDP kiskoalíció megalakulásának van a legnagyobb esélye. Ezt támogatták egyébként nagy többségben a keddi nyugatnémet lapok is. A Frankfurter Rundschau azt írta: „A választók egyértelműen a hatalmi viszonyok megváltoztatásáért adták le szavazataikat” A Frankfurter Allgemeine Zeitung szerint is a választók többsége kiskoalíciós kormányt akar, felhívja azonban a figyelmet arra, hogy egy Brandt—Scheel-kormány keskeny bázison tevékenykedhetne, és a CDU—CSU nem nézné tétlenül működését. Az NDK-beli véleményeket tükrözte a Neues Deutschland kommentárja. „Biztonsági ígéreteivel és kommunistaellenes ijesztgető propagandájával a CDU-nak sikerült ismét megszereznie a szavazatok többségét, de veszteségei a politikájával szemben támadt kétségeket is kifejezésre juttatják” — írta a lap és megállapította, hogy a választások eredménye semmiképpen sem jelenti a jobboldali erők megfékezését Nyugat-Németországban és azt sem, hogy megszűnt az európai békét fenyegető veszély. Ugyancsak élénk visszhangot váltott ki a bonni kormánynak az hétfői döntése, hogy a márka árfolyamát szabadon hagyja hullámzani. Az intézkedés azt jelenti, hogy Kiesinger és Strauss, akik május óta minden politikai akciójukat a márkaparitás változatlanul tartásához kötötték, kénytelenek voltak elismerni, hogy a szövetségi bank egyszerűen technikailag képtelen ezt fenntartani. A Le Monde szerint ezzel az intézkedéssel a választás másnapján Schiller gazdaságügyi miniszter tézisei kaptak igazolást. Ilyen körülmények között — írta a francia lap — Kiesinger hátránnyal indul a kancellári székért folytatott versenyfutásban. Amerikai részről megelégedéssel fogadták a bonni intézkedéseket a nyugatnémet márka forgalmának felszabadítására. Megítélés szerint ez bevezetője a márka felértékelésének, amely számottevően javítana a dollár helyzetén, az amerikai exportlehetőségeken. Bonn politikai jövőjéről már megoszlanak a találgatások az Egyesült Államokban. A jelek szerint azonban Washington nem érzi veszélyben európai célkitűzéseit akkor sem, ha Brandt kerül a bonni kormány élére, sőt bizonyos értelemben helyesli az SPD „rugalmas külpolitikájának” alapelveit Európában. .Magyaromág vendégeinek keddi programja Díszdoktorrá avatás, • az Elnöki Tanács ebédje A látogatás Csepelen Kekkonen látogatásának keddi eseményeit mindenekelőtt az a két beszéd jellemezte, amely az Országházban tartott ebéden hangzott el. Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke azt emelte ki, hogy a mostani hivatalos látogatás új szakaszt nyit a magyar—finn kapcsolatok fejlődésében, a finn államfő peddig az európai biztonság eszméjét állította válaszbeszédének középpontjába. A keddi program a Koltai Gyulánál, az országgyűlés elnökénél tett látogatással kezdődött. Itt szívélyes, baráti eszmecsere alakult ki, amiben ■ részt vett a két külügymonizter, illetve a két ország nagykövete is. Ezt követően a magas rangú vendég a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemet kereste fel, ahol az állam- és jogtudományok díszdoktorává avatták. Kekkonen közéleti tevékenysége A bensőséges ünnepséget dr. Nagy Károly rektor nyitotta meg. Kekkonen elnök személyében — mint mondotta — nemcsak a rokonszenvel kísért államférfit, hanem annak a finn népnek hivatott képviselőjét is üdvözöljük, amely nek múltjában olyan sok a közös vonás a magyar nép történeti életútjáral Őszinte nagyrabecsüléssel követjük figyelemmel Kekkonen elnök áldásos tevékenységét a finn és a magyar nép barátságának elmélyítésére, az emberiség békéjéért Az új díszdoktor életútját, tudományos tevékenységét, politikai és közéleti pályafutását dr. Sárándi Imre dékán ismertette. A többi között hangsúlyozta, hogy Kekkonen nagy jogászi műveltségét, mint politikus is nagyszerűen felhasználta. A háború után a finn elnöknek nagy része volt a „Paasikivi—Kekkonen vonal” kidolgozásában. Ez a külpolitikai koncepció abból a felismerésből indult ki, hogy Finnország jövője és belső perspektívája a helyesen raegoulasztot külpolitika függvénye, s ennek lényege a megbékülés és a békés együttműködés a szomszéd szovjet állammal, a vnn semlegesség fenntartásával. Kekkonen mint államfő a nemzetközi fórumokon, sokat tett a népek békés egymás mellett éléséért, a kölcsönös megértés légkörének kialakításáért Mint belpolitikus azért fáradozott és tevékenykedik ma is, hogy urbanizáljanak, növeljék a társadalombiztosítási szolgáltatásokat, új egyetemeket létesítsenek, államilag támogassák a szegény diákokat. A beszéd után Kekkonent az állam- és jogtudományok díszdoktorává avatták, majd a rektortól átvette az erről szóló díszoklevelet. A jog és az élet A finn államfő a két ország kapcsolatairól, a jogtudomány szerepéről és a béke iránti felelősségről szólt válaszában. Egyebek között hangoztatta, hogy Magyarország és Finnország barátságának első szálait kivétel nélkül kiváló férfiak és őszinte hazafiak kötötték öszsze, akik felismerték a nehéz megpróbáltatások nyilvánvaló hasonlóságát és abból merítettek hitet a jövőre, hogy mindkét nemzet meg tudja őrizni életerejét. — Manapság — folytatta Kekkonen —, amikor minden ország fejleszteni kívánja kapcsolatait, megmutatta hasznosságát a magyarok és a finnek immár százados munkája, amely anélkül törekszik a két ország kölcsönös kapcsolataira, hogy ezek bárki ellen is irányulnának. A finn elnök ezután a jogtudomány szerepével foglalkozott és elmondotta, hogy a jog és az élet között mindig van bizonyos fokú feszültség. Az élet folytonos megújulása is változást követel, a társadalmi fejlődés nem áll meg soha. A jogtudomány egyik feladatakutatni, milyen mérvűek az ellentétek a fennálló törvények és a társadalmi valóság között, s hogyan lehetne őket a legeredményesebben kiküszöbölni. — Gyakran hallani — fejtette ki a finn elnök —, hogy a kis államoknak nincs lehetőségük a nemzetközi béke ügyének előbbrevitelére, azt a vonalat kell követniük, amelynek útjelzői a nagy világhatalmak biztonsági szempontjai, céljai a bizalom hiánya és a kölcsönös bizalmatlanság. El kell ismernünk, hogy ez a kép nagyjából megfelel a mai világ realitásainak, ám ez nem akadályozhatja meg a béke javára kifejtett munkát, s különösen a kis népeknek kell hangjukat hallatniuk a béke megteremtésére irányuló erőfeszítésben. Hiszem, hogy a leszerelés egykor a kis országok oldalán kezdődik. Kekkonen gondolatmenetét azzal a megállapítással fejezte be, hogy nem tartozik azok közé, akik a mai tagadhatatlanul nyugtalan és aggodalmat keltő korban pesszimizmusba süllyednek. Őszinte együttműködési szellem Ezt követően rendezték meg az Országházban az Elnöki Tanács elnökének az ebédjét, amelyen részt vettek a finn elnök kíséretének tagjai is. Magyar részről ott volt Kádár János, Fock Jenő, Kállai Gyula, dr. Ajtai Miklós, Fehér Lajos, Tímár Mátyás, Kisházi Ödön, Cseterki Lajos, dr. Bíró József, Czinege Lajos, dr. Horgos Gyula, Nagy Józsefné, Péter János, valamint a politikai, a gazdasági és a kulturális élet több más vezető személyisége. Az elhangzott pohárköszönőben emelte ki Losonczi Pál, hogy a mostani látogatással új szakasz kezdődött a két ország kapcsolataiban, nemcsak a közös történelmi múlt felidézése nyomán, hanem azért is, mert alkalom nyílt felmérni együttműködésünk jelenlegi helyzetét, a továbbfejlesztés lehetőségét mind a kétoldalú kapcsolatokban, mind a nemzetközi életben. A pohárköszöntő örömmel állapította meg, hogy a megbeszéléseket az együttműködést szorgalmazó és a baráti kapcsolatok elmélyítését őszintén óhajtó szellem jellemzi, amiért külön köszönet illeti Kekkonen elnököt. Losonczi Pál a nemzetközi kérdések megtárgyalása között külön hangsúllyal említette meg az európai békével és biztonsággal összefüggő problémákat. Ebben a vonatkozásban — mint kiemelte — nagyon közel került egymáshoz Budapest és Helsinki neve. A budapesti országgyűlés épületében írták alá a Varsói Szerződés politikai tanácskozó testületének felhívását, a finn kormány pedig Helsinkit javasolta a felhívásban indítványozott konferencia színhelyéül. „Őszintén üdvözöljük, — mondotta — a finn kormány kezdeményezését, mert ez a lépés nemcsak a finn békepoltika következetességét bizonyítja, hanem felelősségérzetet és aggodalmat fejez ki kontinensünk békéjéért.” * Rekkonen elnök válaszában mindenekelőtt a két ország börténelm múltjára tekintett?