Magyar Nemzet, 1970. április (26. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-08 / 81. szám

­ Magyar Nemzet A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA­I A második negyedszázadban túj történelmünk új feje­zetét írjuk: a második ne­gyedszázadét Huszonöt esz­tendős országépítő munká­jának megünneplése után a felszabadult nép ezekben a napokban újabb évek, évti­zedek, új negyedszázad eredményein munkálkodik. Ahogy az országgyűlés ün­nepi ülésén elhangzott be­szédében mondta Kádár Já­nos: „Az ünnep után a munka hétköznapjai jön­nek: a szocializmus építése új tetteket kíván. A mi ün­nepi fogadalmunk az legyen, hogy huszonöt éves mun­kánk eredményeire, vívmá­nyaira támaszkodva, erőn­ket nem kímélve, mindent megteszünk szabad hazánk, a Magyar Népköztársaság további felvirágoztatásáért. Szilárd elhatározással és egységben haladunk tovább előre a szocializmus építésé­nek útján, barátaink, testvé­reink, a Szovjetunió, a szo­cialista országok népeinek oldalán. Ha ezt tesszük, ak­kor bizonyos, hogy a ma­gyar népre eredményekben gazdag évek, évtizedek kö­szöntenek, a nemzetre szép jövendő vár.” Ennek a jövőnek a körvo­nalait kísérelték meg felvá­zolni az évforduló tudomá­nyos tanácskozásain, publi­kációiban — a közgazdá­szoktól a vegyészekig — a különböző szaktudományok jeles képviselői az eljöven­dő évtizedekre, a negyedszá­zados fejlődés tapasztalatai, sikerei alapján. S a képzele­tet mozdító olyan kérdések­re, hogy mi lesz negyedszá­zad múlva, milyen lesz az ország fél évtizeddel az ez­redforduló előtt, 1995-ben — nem a sci-fik légvárakat épí­tő ködös képzelgéseit mond­ták feleletül, hanem az ösz­­szefüggően kidolgozott táv­lati koncepciók, fejlesztési tervek adataival, diagram­máival adtak megközelítő pontosságú, tudományos megalapozottságú választ jövendőnk kutatói. Mennyi­re más módon, más megkö­zelítésből válaszolhattak a jövő kérdéseire, mint a ne­gyedszázad előtti futuroló­gusok — jóslataikra néhány napja emlékeztettünk e ha­sábokon —, akiknek derűlá­tóbb­jai is évtizedekre be­csülték akkor a háborús ká­rok helyrehozásához szüksé­ges időt. Az idő rendre rá­cáfolt jóslataikra: az ország alig fél évtized alatt elérte és túlhaladta a gazdaság há­ború előtti szintjét, s a to­vábbi két évtized során fel­számolva évszázados elma­radottságát, fejletlenségét, agrárjellegét, a gyengén fej­lettek közül a közepesen fej­lett országok kategóriájába, a gyorsan fejlődő, iparosodó szocialista országok sorába lépett, amelyekkel együtt, a fejlődés iramát tekintve, ma a világ élvonalában halad. Történelmünk új fejezeté­nek lapjaira pedig már azt írja a megtervezett jövő, hogy a fejlesztés nyugodt, biztonságos, bevált arányai­nak érvényesítése révén, ha az egy főre jutó nemzeti jö­vedelmet az eddigi évi öt­­százalékos átlaggal gyarapít­juk, akkor húsz-huszonöt éven belül az elosztható ja­vak, termékek és szolgálta­tások tekintetében sarkára léphetünk a legfejlettebb, leggazdagabb európai orszá­goknak — mint amilyen Svédország —, amelyekhez mérten nemzeti jövedel­münk szintje az utóbbi két évtizedben az egyharmados arányról már a felére emel­kedett. Hasonlóan, ahogy a két világrendszer versenyé­ben a Szovjetunió a gazda­sági fejlettség valamennyi főbb mutatóját illetően el­hagyja majd a vezető tőkés világhatalom, az Egyesült Államok színvonalát. A jövő kérdésére, hogy mi a biztosítéka előrehaladá­sunk tervezett, biztos üte­mének, a szocialista rend­szer fölényének és győzel­mének, a bizonyosság vála­szát a történelmi jelen ta­pasztalatai összegezik: a tu­dományos-technikai forra­dalom a társadalom forra­dalmi átalakulása talaján bontakozik ki ellenállhatat­lanul a szocializmus világá­ban, ahol a tudományos igazság a társadalmi érdek­kel azonosul, ahol a tudo­mány termelőerővé válásá­nak folyamata nem kény­­sz­erül az állammonopolista kapitalizmus profitérdekei­nek Prokrusztész-ágyába. Ahol a tudomány nem szol­gája a tőkének, hanem — Szoboljev akadémikus gon­dolatait idézve — szülőany­ja a társadalmi haladásnak, a nép jólétének, a nemzeti felemelkedésnek. Ahol tu­datosan tervezik a jövőt: város és falu, ipar és mező­­gazdaság, fizikai és szellemi munka különbségének foko­zatos és végleges megszün­tetését. A negyedszázados holnap­hoz a kulcsot tudományfej­lesztésünk távlati koncep­ciója adja kezünkbe, meg­határozva a népgazdaság szerkezetének arányos, in­tenzív, dinamikus változá­sait, kiemelve a szerkezeti átalakítás elsőrangú részfel­adatait, azokat az ágazato­kat, amelyek a gazdaság, a társadalom egészének har­monikus fejlődését biztosít­ják. Az energiahordozók hosszú távú átállítása szén­­hidrogénekre — földgázra, olajra —, atomerőművekre, megsokszorozza a gépgyár­tás, az élelmiszer-termelés, az anyagmozgatás villany­­erő-ellátását, s a többi kö­zött megalapozza a modern vegyipar megteremtésének programját. A vegyipar hosszú lejáratú fejleszté­si tervei teremtik meg a feltételeit a mezőgaz­daság kemizálásának, amely egyszersmind a fehérje­program megvalósításának legfontosabb eszköze. A fe­hérjeprogram tudományos elképzeléseinek valóra váltá­­sa révén, az állati fehérjék, a hús, a tejtermékek, a to­jás, nemkülönben a zöldség és a gyümölcs térhódításá­val népélelmezésünkben gyökeresen átalakul s a korszerű, egészséges táplál­kozás színvonalára emelke­dik élelmiszer-fogyasztá­sunk struktúrája. Ezzel pár­huzamosan a jó minőségű, tartós termékek irányába to­lódik el az iparcikk szükség­letek kielégítése is. Nem szólva a hosszú távú lakás­­építési irányelvek, vagy akár a közlekedéspolitikai koncepció kitűzött céljainak tel­jesítéséről, amelyek mér­hetetlenül kedvezőbbre for­málják az ország lakosságá­nak mindennapi életét. Csakúgy, mint az elektroni­kus számítógépgyártás táv­lati elgondolásainak megva­lósítása, amely alapját ké­pezi mind a matematikai módszereket alkalmazó, biz­tonságos tudományos terve­zésnek, mind a termelés fá­rasztó munkáját a gépekre hárító komplex­ automatizá­lásnak. Amikor a mai polgári fi­lozófia futurológusai kom­putereiken beprogramozzák a negyedszázados jövendő­ről féltve tárolt információi­kat, eleve megrémülnek a kétségtelen eredménytől, s félelmüket, válsághangulatú szorongásaikat különféle konvergencia-elméletek csa­tornáin igyekeznek átplán­tálni a szocialista világra. Az emberiség elgépiesedésé­­nek, embertelen kiszolgálta­tottságának, a technokrácia rémuralmának ördögét fes­tik a falra. Ám aminek a be­következése végzetszerűnek tűnik a kapitalizmus mohó „fogyasztói társadalmában”, a monopoltőke „jóléti” álla­maiban, mind az ellenkező előjelet kap a szocialista tu­lajdon alapján fejlődő társa­dalmakban, a szocializmus országaiban. A marcusei „egydimenziós ember” vilá­ga helyett itt az emberiség szabad társadalma épül, amelyben az elektronikus vezérlésű automatagépek, a tudomány és a technika vív­mányai által felszabadított ember mind több szabad idejét szentelheti „a szellem napvilágánál” képességei­nek, készségeinek, tehetsé­gének kibontakoztatására. A marxizmus tudományának ezt a lenini igazságát írja megtervezett jövőnk, új tör­ténelmünk új fejezetének lapjaira — a második ne­gyedszázad. Rajcsányi Károly Diplomáciai tanácskozások a közel-keleti válságról A magyar külügyminiszter Stockholmban A külpolitikai helyzet PÉTER JÁNOS stockholmi látogatása újabb bizonysága ha­zánk külpolitikai aktivitásának. A magyar külügyminiszter tárgyalásai bizonyára elősegítik a kétoldalú kapcsolatok fej­lődését. Az is természetes, hogy a ma kezdődő tárgyalásokon a két külügyminiszter megvitatja az európai biztonság kér­déseit. A konferencia összehívásával a svéd kormány elv­ben egyetért, s nagy jelentőséget tulajdonít az értekezlet gondos előkészítésének. Az európai biztonsággal is foglalkozott a Pravda keddi számában megjelent cikkében Walter Ulbricht, az NSZEP Központi Bizottságának első titkára. A békés egymás mellett élés politikáját szolgálja „a Varsói Szerződés tagállamai­nak az európai biztonság szavatolására vonatkozó kezdemé­nyezése” — írta Walter Ulbricht. Guatemalában továbbra is pánikhangulat uralkodik. Scheel nyugatnémet külügyminiszter csütörtökön repül az országba. A Reuter iroda szerint Brandt kancellár washingtoni tárgya­lásain az előre kidolgozott napirendet felborítja von Sprelt nagykövet meggyilkolása. A Brandt—Nixon találkozó egyik legfontosabb témája egyébként nyilvánvalóan a bonni kor­mány keleti politikája lesz. Kancellárként Brandt először látogat Washingtonba és tárgyal Nixon elnökkel; valószínű, hogy az eddigi lépéseket, valamint a jövőben megteendő in­tézkedéseket egyaránt megvitatja az elnökkel. Az elmúlt 24 óra tárgyalásai közül a közel-keleti válság szempontjából fontos Lisco amerikai külügyi államtitkár és Dobrinyin washingtoni szovjet nagykövet megbeszélése. Nyu­gati hírforrások szerint a szovjet nagykövet március 25. óta harmadszor találkozott ezúttal vezető amerikai diplomatával, összefüggésbe hozzák a tanácskozást — s ennek fényében fokozott jelentőséget tulajdonítanak a megbeszélésnek — Lisco küszöbön álló közel-keleti körútjával. A hét végén a külügyi államtitkár ellátogat Kairóba, Bejrútba, Ammanba és Tel Avivba. A négy nagyhatalom ENSZ-delegátusai New Yorkban ismét összeültek, hogy folytassák annak a memo­randumnak az elkészítését, amely rögzíti az eddigi tanács­kozásokon született eredményeket. Izraelben tartózkodik Hartling dán külügyminiszter, s tanácskozott Ebán izraeli külügyminiszterrel. A­ Reuter szerint Eban arra használja fel a megbeszélést, hogy megmagyarázza, miért ragaszkodik Izrael az arab országokkal folytatandó közvetlen tárgyalá­sokhoz. Csou En-laj kínai miniszterelnök befejezte a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban tett látogatását. Mint az MTI pekingi tudósítója beszámolt arról, Csou En-laj Szihanuk herceget támogató nyilatkozatot tett a KNDK fővárosában, s ennek nyomán Peking a kambodzsai válság egyik ideg­gócává vált, figyelembe véve azt is, hogy a hatalmától meg­fosztott kambodzsai államfő a kínai fővárosban élénk propa­ganda- és diplomáciai tevékenységet fejt ki. Ennek ellenére Kína a kambodzsai képviselet kérdésében mindeddig nem foglalt hivatalosan állást. A kínai fővárosban híresztelések terjedtek el a volt kambodzsai államfő esetleges hanoi láto­gatásáról. A herceg magántitkársága csupán annyit közölt, hogy jelenleg még Pekingben tartózkodik Szihanuk. A köz­lemény egyébként azt is magában foglalja, hogy a kam­bodzsai nép „az országon belül és kívül már megkezdte a harcot a Lón Nol—Sirik Matak-klikk elűzéséért”. Lón Nol tábornok a kambodzsai kormány elnöke, a U. S. News and World Reportnak adott interjújában azt fejtegette, hogy a kormány „kézben tartja a helyzetet”. Egyidejűen állást fog­lalt az amerikai—kambodzsai kapcsolatok javítása mellett. Péter János megérkezett Stockholmba Ma kezdődnek a magyar-svéd külügyminiszteri tárgyalások Péter János külügyminisz­ter kedden Torsten Nilsson svéd külügyminiszter meghí­vására hivatalos látogatásra Stockholmba utazott. Az MTI hírmagyarázója ír­ja: Szinte napra pontosan há­rom évvel ezelőtt — 1967. áp­rilis 6—12 között — zajlott le a második világháborút köve­tően a két ország külügymi­nisztereinek első találkozója. Ekkor járt hazánkban Torsten Nilsson svéd külügyminiszter, aki magyar kollégájával a két ország kapcsolatairól tárgyalt, s egyben az időszerű európai kérdésekről is véleményt cse­réltek. Az ő látogatását viszo­nozza most Péter János kül­ügyminiszter, akinek stockhol­mi útja lényegében folytatását jelenti a két ország között már hosszabb idő óta fennálló ha­gyományos kapcsolatoknak. A magyar—svéd diplomá­ciai érintkezés — a korábbi­ nál mélyebb és sokoldalúbb formában — már közvetlenül a háború befejezése után meg­indult. Az első svéd diplomá­ciai képviselő 1946 elején ér­kezett Magyarországra, s ettől kezdve fokozatosan rendező­dött a svéd—magyar diplomá­ciai viszony. A két ország kapcsolatainak fellendülése az 1960-as évek elejétől számít­ható, erre az időszakra esik — egyebek között — a magyar Külügyminisztérium jószolgá­lati delegációjának stockholmi látogatása, majd ezt követően több miniszteri szintű szemé­lyes találkozóra, megbeszélés­re került sor. A magyar—svéd kapcsolatok körébe tartozik a két ország fővárosának mindinkább el­mélyülő együttműködése is. Ezt jelzik egyebek között a Stockholmban, illetve Buda­pesten megrendezett kiállítá­sok, a két főváros vezetőinek személyes találkozói, valamint a kölcsönös delegációcserék. A magyar külügyminiszter mostani stockholmi látogatása után egyébként a hasonló szin­tű személyes kapcsolatok foly­tatódnak. A közeljövőben pél­dául a svéd kabinet két tagja — Holmquist építésügyi és Langé kereskedelmi miniszter — Budapestre érkezik, magyar kollégáik svédországi látogatá­sának viszonzására. Péter János külügyminisz­tert kedden Stockholm felé utaztában, a Berlin-schönefel­di repülőtéren Günther Kohrt külügyi államtitkár és az NDK külügyminisztériumának több vezető munkatársa, valamint dr. Nagy Lajos berlini nagy­követünk üdvözölte. Günther Kohrt államtitkár villásreggelin látta vendégül a magyar külügyminisztert. Barabás Miklós, az MTI ki­küldött munkatársa jelenti: Kedden, 16.35 órakor szállt le télies napsütésben Stockholm Arlanda repülőterének hóbo­rította fenyvesekkel övezett betonjára a repülőgép, amely Péter Jánost és kíséretét hoz­ta. A magyar vendégek a fo­gadtatás után a Stockholmtól 38 kilométerre levő repülőtér­ről szálláshelyükre, a XVIII. században épült Hagra-kastély­­ba hajtattak. A kastély egyi­ke a Stockholm környékén épült hat királyi kastélynak, III. Gustav építette. A kastély parkja az angol kertépítés remekműve. Kedden este Torsteh Nils­son a külügyminisztérium épületében díszvacsorát adott Péter János és kísérete tiszte­letére. A hivatalos tárgy­alások szerdán délelőtt kezdődnek. A kedd reggeli stockholmi lapok közül Svenska Dagbla­det közölte Péter János fény­képét, életrajzát és ismertet­te a látogatás teljes program­ját f • ’ 1 » r ' * * Közel-kelete Sisco—Dobrinyin találkozó New Yorkban Az Al Falah cáfolata arab—izraeli titkos megbeszélésekről A közel-keleti válságról tárgyalt hétfőn több mint egy órán keresztül Sisco amerikai külügyi államtit­kár és Dobrinyin, a Szovjet­unió washingtoni nagyköve­­ te. A négy nagyhatalom ENSZ- fődelegátusai hétfőn New Yorkban újabb két és fél órás munkaülésen vettek részt, amelynek során folytatták az arab—izraeli konfliktus rende­zését célzó négyhatalmi tár­gyalások eddigi eredményei­nek összefoglalását egy memo­randum keretében. A­ találko­zóra a francia ENSZ-nagykö­­vet lakásán került sor. A fő­delegátusok legközelebbi ösz­­szejövetelüket csütörtökön tartják a szovjet ENSZ-dele­­gáció székhelyén. A Palesztinai Felszabadítási Szervezet (Al Fatah) szóvivője hétfőn este erélyesen cáfolta azokat a hírügynökségi jelen­téseket, amelyek korábban azt jelentették, hogy titkos tár­gyalások kezdődtek az Al Fa­tah és az izraeliek között. A szóvivő kijelentette, hogy az AFP hírügynökség római forrásokra hivatkozó jelentése nem felel meg az igazságnak és „kétes eredetű”. Az Al Ahram című kairói lap értesülése szerint az egyip­tomi hadsereg egy kémelhárí­­tó osztaga a megszállt Sinai­­félsziget területén levő El Avish városban foglyul ejtett, majd titokban egyiptomi terü­letre szállított egy izraeli ügy­nököt. Az arab származású ügynök a megszálló hatóságokkal mű­ködött együtt és a gerilláknak menedéket adó helyi lakosok­ról, valamint az arab partizán­­csoportok tevékenységéről szolgáltatott ki adatokat meg­bízóinak. Ali el Mogi, akit hamarosan haditörvényszék elé állítanak, egyike volt a megszállt terü­leteken működő kollaborán­­soknak, akik valamennyien számíthatnak arra, hogy az egyiptomi igazságszolgáltatás lesújt rájuk. Egy Tel Aviv-­ szóvivő köz­lése szerint izraeli harci re­pülőgépek kedden néhány na­pos szünet után támadást in­téztek egyiptomi célpontok el­len a Szuezi-csatorna középső és déli szektorában. A szóvivő szerint az izraeli gépek sér­tetlenül tértek vissza. Abba Eban izraeli külügy­miniszter kedden a párja­

Next