Magyar Nemzet, 1970. június (26. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-30 / 151. szám

Ára! 80 fillér |­­___ a JU Magyar Nemzet A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA Kedd 1970. június 30 XXVI. évfolyam, 151. szám V­alami új Tulajdonképpen nem is egészen új. Itt van köztünk. Legutóbb az országgyűlés nyári ülésszakán tapasztal­tuk. Tapasztaljuk, gyakorol­juk, használjuk, élünk vele és általa jó néhány éve már. Mégis, minden alkalommal fel kell fedeznünk, vala­hányszor csak találkozunk. Nemcsak, sőt nem elsősor­ban az örömért, amelyet szerezni képes. Még inkább vezeti a féltő aggódás tol­lunkat, amikor rögzítenénk és méltatnánk jelenlétét. Hogy ezzel is ápoljuk, táp­láljuk, továbbfejlesszük azo­kat a tényezőket és együtt­hatókat, amelyek állandó­sulását erősítik, biztosít­ják. Ezért írnék most ismét egyszer arról az új közéleti hangról, amely immár egy­re inkább jellemzője min­dennapjainknak, és amelyet alkalmunk volt két napon keresztül „hallani” Heves megye vezetőivel való leg­utóbbi találkozásunkkor is. Az újságírók egy csoport­ja tett látogatást hazánk­nak ebben a sok szépséget rejtő és még többet nyíl­tan megmutató, nagyságra nézve tizenhatodik, a lakos­ság sűrűségét tekintve ha­todik megyéjében. Beszél­gettünk­­ hosszasan, több alkalommal a megyei párt­­bizottság első titkárával, a megye és Eger város taná­csának vb-elnökével, a me­gyei vb-titkárral, egy köz­ség és egy téesz vezetőivel. Ha egyetlen mondatban kellene összefoglalnom ezeknek az együttléteknek legfőbb jellemzőit, ennyit írnék le nagy, őszinte öröm­mel: a nyiz szó, a szerény fogalmazás, a vezetett em­berek problémáinak, ügyes­bajos dolgának nagyon szív­ből jövő, teljes átérzése, a megye helyzetének és lehe­tőségeinek magas fokú isme­rete a vezetők közös sa­játja. Mindezen túl — és ez már talán az újban valami még újabb — nagyon reá­lis, tárgyilagos válaszok, kivétel nélkül, minden fel­tett, úgynevezett „kényes” kérdésre és valódi igény a megye, de az ország lakói­nak mind szélesebb körű, az eddigieknél jóval mé­­lyebbre hatoló tájékoztatá­sára. Jogos büszkeséggel sorol­ják természetesen azokat az eredményeket, amelyeket az elmúlt esztendők biztosítot­tak Heves megyének, há­rom városának: a megye­­székhely Egernek, Gyön­gyösnek, Hatvannak, vala­mint a 118 kisebb-nagyobb településnek. Azt például, hogy ezen a felszabadulás előtt döntő többségében me­zőgazdasági területen ma már — a 347 ezer lakosból — több mint negyvenkilenc­ezren dolgoznak különböző ipari üzemekben. Olyan új iparágak vertek gyökeret — a régiek: az üveg, do­hány, cukorgyár mellett — a Mátra alján, a Bükk tö­vében, mint a kőolaj és a földgáz, a motorkerékpár, a dióda- és a tranzisztor­gyártás. Az országban csak itt állítanak elő réz-színport és csak Egerben gyártanak szivart. Színesen, lelkesen ecsete­lik nagyvonalú idegenfor­galmi terveiket a Tisza II. vízlépcső jóvoltából a Ba­laton egyharmadát kitevő, jövőbeni nagy vízfelület üdülőtelepi hasznosítását il­letően. Ám, amikor elmondják, hogy a tanács évi költség­­vetéséből 84 millió forintot nem költenek el, erre már egyáltalán nem büszkék. A pénzmaradványt ugyanis elsősorban az építőipari ka­pacitás hiánya okozza. Jól­lehet a Heves megyei épí­tőipar országosan az első helyen áll. Aminthogy az a bizonyos „új hang” pendül meg ak­kor is, amikor a szolgáltató tevékenységgel kapcsolatos gondokat említik. Egysze­rűen levonják az egyetlen lehetséges következtetést: a jelenlegi ösztönzők nem serkentik a vállalatokat ilyesfajta tevékenységre. Mit tesznek tehát a veze­tők? ... Belenyugszanak, hogy így van, és kész?!... Szó sincs róla! A tanács — külön erre a célra — vál­lalatfejlesztési alapot hoz létre. Hiszen az is a felada­tai közül való, hogy a la­kosság minél jobb ellátását biztosítsák. Általában — a viszonylag rövid két napban is — minduntalan tapasztalhat­tuk, hogy ezek az emberek a szó nemes értelmében vett szolgálatnak tekintik funk­ciójukat. Szolgálatnak a néppel a népért. Ahogyan például arról beszéltek, mekkora örömöt váltott ki az a PB-határozat, amely szerint­ Visonta lakóinak mégsem kell kitelepülniük a külszíni lignitbányászko­­dás miatt. Az önzetlen öröm felhangjai szavaikban, ami­kor arról számolnak be, mint tért vissza a község embereinek bizalma, hány építési engedélyt váltottak ki eddig, s hogy — a jelek szerint — néhány év alatt a falu kiheveri majd az évekig húzódó lemerevített állapot következményeit, bőven árulkodnak arról, milyen álláspontot foglal­hattak el az előző visontai tervvel kapcsolatban, s ho­gyan állhattak helyt az er­ről szóló sok-sok vitában. Sok mindenről szó esett még abban az emlékezetes két napban. Szóltak a veze­tők a Heves községben — és a megye területén már csak ott — mutatkozó munkaerőfelesleg problé­májáról, arról, hogy kevés a kollégium, az óvoda, a művelődési ház, a napközi. Viszont sok és jó szőlő ter­mett az elmúlt évben is, s a Bikavér, meg a Medoc export­ értékesítése — el­lentétben néhány más táj­egységünk boraival — egyetlen pillanatra sem oko­zott gondot. Annál többet viszont nagy nemzeti erek­lyénk, az egri vár meg­óvása, karbantartása. A vár­falat teljes hosszában a le­­dőlés veszélye fenyegeti, ők megtennének mindent az oly kedves nemzeti kincs megmentésére, de — mond­ják — a vár nem szerepel az állóeszköz listán, így az­után nincs is alap a karban­tartására. íme, ez az a hang, amiről szó van. Amikor a dolgok egyszerű nevén nevezése, a legkényesebb problémák nyílt megbeszélése teremt egyértelmű helyzetet veze­tők és a lakosság között. Csillag István Ma kezdődnek Ulánbátorban a magyar-mongol tárgyalások Nasszer a szovjet fővárosban A külpolitikai helyzet A VILÁGPOLITIKA KÉT VÁLSÁGGÓCA körül szokatlanul nagy diplomáciai élénkség jellemezte a hét első napját. A Tá­vol-Keleten, mint az MTI washingtoni tudósítójának jelenté­séből kitűnik, az amerikaiak úgy tesznek, mintha „új lapot” kezdenének. Június 30-ával lejárt a határideje a Kambodzsába vezényelt csapataik kivonásának. A hírügynökségek hétfői beszámolóiból ítélve, Washington ezt az önként vállalt termi­nust nem lépi túl. Hétfőn reggel már csak kétezer főnyi ameri­kai szárazföldi erő tartózkodott kambodzsai földön, de ezek az utóvéd-alakulatok annak rendje és módja szerint mindent , hidakat, utakat, falvakat felrobbantanak távozásuk előtt. Ennek ellenére a partizánok feltehetőleg haladéktalanul birto­kukba veszik a „légüressé” vált teret, amelyet a Lan Nol­­rezsim csapatai aligha lesznek képesek tartani. A Phnom Penh-i kormány helyzete — mint erre lapunk második olda­lán található cikkünk is utal — csakúgy, mint a saigonié, nem a legrózsásabb. Az amerikai fővárosban mégis az a vélemény, hogy a kambodzsai akció eredményes volt, és az indokínai há­ború vietnamizálásának „jók a kilátásai”. A jelek arra mutat­nak, hogy a kambodzsai látványos kivonulást Washington egy még látványosabb diplomáciai hadművelettel akarja összekap­csolni. Valószínűleg holnap jelenti be ezt a tervet Nixon elnök televíziós sajtóértekezletén. Az indokínai kezdeményezés idő­ben körülbelül egybeesik Washington közel-keleti rendezési tervének elkészültével. Nyilvánvaló, hogy a Nixon-kabinet „időzített békepróbálkozásai” szoros kapcsolatban állnak a re­publikánus adminisztráció gondjaival, amelyeknek súlya úgy növekszik, ahogy közeledik az időközi választások időpontja. Részben tehát politikai természetű taktikai meggondolások késztetik Washingtont arra, hogy kiutat keressen külügyi vál­ságaiból, de egyéb nyomós, például pénzügyi, gazdasági okok is emellett szólnak. A Közel-Keletre vonatkozó amerikai elgon­dolások az érdekelt arab országokban meglehetősen negatív visszhangra találnak. Egyelőre csak negyed- és félhivatalos megnyilatkozások láttak napvilágot, de ezek mind elutasítják az amerikai tervet. A Palesztinát felszabadító szervezetek állás­pontja a legintranzigensebb. Egyenesen azzal fenyegetőznek, hogy nem kímélik majd azokat az arab kormányokat sem, amelyek netán készek volnának „ráharapni az imperialisták csalétkére”. Az EAK álláspontja sajátságos kettősséget mutat. Egy kairói szóvivő szombaton tagadta bármilyen amerikai terv létezését, illetve azt, hogy Egyiptomnak hivatalosan tudomása lenne ilyesmiről. Ezzel szemben a MEN­A hírügynökség moszk­vai kommentárja azt írja, hogy Nasszer a szovjet vezetőkkel meg fogja vitatni az amerikai tervet. Az EAK elnöke hétfőn érkezett a szovjet fővárosba. A VPI úgy értesült, hogy a hiva­talos megbeszélések kezdetét eredetileg hétfőre tűzték ki, de azután keddre halasztották. Érdekes következtetések adódnak a tárgyalási témákra vonatkozó előzetes információkból. A MENA szerint a közel-keleti válságot abból a nézőpontból fogják áttekinteni, hogy Izrael elutasítja a Biztonsági Tanács határozatát, vagyis — ami ebből értelem szerint következik — a politikai rendezésnek nem nagy az esélye. Ebben az össze­függésben figyelmet érdemel a jordániai kormány átalakítása. A hírügynökségek hangsúlyozzák, hogy az új kormányban erő­teljesen érvényesül a gerillaszervezetek befolyása, s Husszein király arra utasította az új kabinetet, hogy az országot készítse fel az Izrael elleni háborúra. A moszkvai Izvesztyija Nasszer látogatása kapcsán a szovjet—egyiptomi együttműködésnek másik oldalát emeli ki. Azt hangsúlyozza, hogy a Szovjetunió az agresszió következményeinek felszámolásában, mindenek­előtt a nemzetgazdaság építésében támogatja az EAK-ot. Losonczi Pál és kísérete Ulánbátorban Ulánbátorból jelenti a TASZSZ és az MTI. Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke Zsamszrangij­ Szambunak, a Mongol Népköztársaság nagy népi hurátja elnöksége elnöké­nek meghívására hivatalos ba­ráti látogatásra Ulánbátorba érkezett. A repülőtéren Szambu, Ce­­denbal, a Mongol Népi Forra­dalmi Párt Központi Bizott­ságának első titkára, a minisz­tertanács elnöke, valamint a párt és a kormány más vezetői fogadták a magyar államfőt és kíséretét. A repülőtéren Losonczi Pál egyebek között kijelentette: „Reményteli várakozással te­kintünk látogatásunk elé, amely kedvező alkalmat nyújt arra is, hogy elvtársi eszme­cserét folytassunk az orszá­gainkat és népeinket kölcsö­nösen érintő legfontosabb kér­désekről.” A küldöttség a repülőtérről szálláshelyére hajtatott, majd Losonczi Pál megkoszorúzta a két mongol nemzeti hős, Szuhe Bátor és Csojbalszan mauzó­leumát, később Losonczi Pál tisztelgő látogatást tett Szam­­bunál és Cedenbalnál. A díszebéden pohárköszön­tők hangzottak el. Losonczi Pál hangsúlyozta, hogy a ma­gyar—mongol kapcsolatok egyre gyümölcsözőbbek és az élet minden területére kiter­jednek. Válaszában Cedenbal emlékeztetett arra a támoga­tásra, amelyben Magyarország részesíti Mongóliát: a most felavatott ruhagyárra, a kilá­tásba helyezett térítésmentes vízgazdálkodási segítségre, majd kifejtette, hogy a napok­ban aláírásra kerülő gazdasági együttműködési egyezmény, amely az 1971—1975 közötti évekre szól, tovább erősíti ba­rátságunkat. Délután helyi idő szerint 6 órakor Szambu viszonozta Losonczi Pál délelőtti látoga­tását. Losonczi Pál átnyújtotta Szambónak a Magyar Népköz­­társaság zászlórendjének gye­ mántokkal ékesített első foko­zatát „a szocializmus építése, a mongol—magyar kapcsolatok fejlesztése terén elért kiemel­kedő érdemei elismerésekép­pen, 75. születésnapja alkalmá­ból”. A hivatalos tárgyalások ked­den, a látogatás második nap­ján kezdődnek. Nasszer ma kezdi meg moszkvai tárgyalásait Az Izvesztyija és a MENA a napirendről Nasszer, az EAK elnöke, az SZKP KB, a Legfelső Tanács Elnöksége és a szovjet kor­mány meghívására hétfőn ba­ráti látogatásra Moszkvába érkezett — jelenti a TASZSZ. Ezzel összefüggésben az Iz­vesztyija hétfői számában azt írja, hogy a látogatás a szov­jet—egyiptomi, együttműködés további megszilárdítását szol­gálja. A lap hangsúlyozza, hogy a Szovjetunió segíti az EAK-ot mind az izraeli ag­resszió következményeinek felszámolásáért folytatott har­cában, mind a nemzetgazdaság építésében. A MENA jelentése szerint Nasszer kedden kezdi meg tárgyalásait a szovjet vezetők­kel. Az arab hírügynökség ér­tesülései szerint a tárgyaláso­kon elsősorban a közel-keleti válságról lesz szó, „tekintettel a legutóbbi fejleményekre, amelyek Izraelnek a Biztonsá­gi Tanács határozatát­ elutasí­tó magatartásával­­ függenek össze. Szóba kerülnek még a közel-keleti válság megoldását célzó legújabb keletű ameri­kai javaslatok is. A szovjet fél a tárgyalásokon meghall­­gatja majd, hogyan véleked­nek az arabok a szóban forgó javaslatokról.” Mint az MTI moszkvai tudó­sítója írja: jóllehet a látogatást a szovjet fővárosban nem je­lentették be előre, moszkvai diplomáciai körökben nem okozott meglepetést az EAK vezetőjének érkezése. Az utób­bi idők közel-keleti fejlemé­nyei számos olyan kérdést vet­nek fel, amelyek időszerűvé te­szik az Egyesült Arab Köztár­saság vezetőjének és szovjet tárgyaló feleinek tanácskozá­sát. Ezzel összefüggésben elő­térbe kerülnek a válság leküz­désével kapcsolatos különféle reális és irreális tervek, vala­mint kezdeményezések. A kö­zel-keleti válság megoldásának tekintetében a szovjet állás­pont továbbra is világosan és félreérthetetlenül leszögezi: a rendezés útja az ENSZ Bizton­sági Tanácsa 1967. november 22-i határozatának végrehajtá­sa. A kiindulópont változat­lanul: az izraeli megszállók tá­vozása az elfoglalt arab terü­letekről. Gerillabarát kormány Jordániában Szombaton a késő esti órák­ban a Rifai vezetésével meg­alakult új jordán kormány le­tette az esküt Husszein király előtt. • Nyugati hírügynökségek am­­mani politikai forrásokra hi­vatkozva azt jelentik, hogy az új kormány alapvetően gerilla­barát politikusokból tevődik össze. Husszein király négypontos utasítást adott Rifainak az új kormány feladatairól. Eszerint az új kormányt megbízta azzal, hogy gazdaságilag, politikailag és pénzügyileg készítse fel az országot az Izrael elleni hábo­rúra, minden lehetséges for­rást kihasználva, gondoskod­jék a jordán hadsereg megfe­lelő felfegyverzéséről, valósít­sa meg a hadsereg és a geril­lák teljes megértését. Elutasító arab kommentárok az amerikai tervről Az amerikaiak közel-keleti rendezési tervének fogadtatá­sa meglehetősen vegyes. Az el­térés nem abban van az egyes arab országok között, hogy akadna kedvező reagálás. A különbség az, hogy Kairó egy­szerűen tagadja ilyen terv lé­tezését, míg Damaszkuszban és Bagdadban a kommentárok elutasító álláspontra helyez­kednek. A damaszkuszi rádió kom­mentátora vasárnap este kije­lentette: „Népünk és vezetői, akik vállalták az arab nemzet célkitűzéseinek valóra váltását, mindig is elutasították és a jövőben is elutasítják az ame­rikai terveket, valamint az ezeket kísérő mindenféle nyo­mást.” Az Al Dzsumhurija című bagdadi lap így ír: „Honnan veszi a bátorságot az amerikai kormány, hogy miközben ag­ressziót követ el Vietnam, Kambodzsa és a Közel-Kelet ellen, ugyanakkor békejavas­latokat terjesszen elő. Az Egyesült Államok tervének csak az a célja, hogy bizto­sítsa az agressziót és törvé­nyessé tegye az imperialista bűnöket.” Abu Bakr Abdallah szudá­­ni külügyminiszter egy hétfői nyilatkozatában hangsúlyoz­ta, hogy a közel-keleti prob­léma megoldásával kapcsola­tos új amerikai terv nem felel meg az ENSZ Biztonsági Ta­nácsa 1967 novemberi határo­zatának, amely az izraeli ag­­ressziós csapatok kivonását követelte a megszállt arab te­rületekről. Az arab népek jo­gait nem vették figyelembe. A terv azért számunkra elfogad­hatatlan — mondotta a mi­niszter. Az UPI kairói jelentése sze­rint Anisz, az EAK kormányá­nak szóvivője újságírók kér­désére válaszolva szombaton este közölte, hogy kormánya nem kapott semmiféle új bé­ketervet az Egyesült Államok­tól, csupán egy javaslatot ar­ról, hogy Gunnar Jarring, az ENSZ-főtitkár különleges megbízottja, újítsa fel közel­­keleti közvetítő misszióját. Az UPI jeruzsálemi közlése úgy szól, hogy az izraeli kor­mány Golda Meir elnökletével vasárnap minisztertanácsot tartott, amelyen meghallgatta a Washingtonból sürgősen ha­zahívott izraeli nagykövet, Ra­bin jelentését. Rabin a mi­nisztertanács előtt ismertette véleményét Rogers amerikai külügyminiszter közel-keleti javas­la­táról

Next