Magyar Nemzet, 1970. december (26. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-01 / 281. szám
„Furcsa invázió” Guineában Múlt vasárnap óta gyakran emlegetik a hírügynökségi jelentésekben Guineát, Nyugat- Afrika egyik köztársaságát. November 22-én délelőtt a Reuter-iroda ismertette a conakryi rádió híradását. Eszerint „a kormány megbuktatásának kierőszakolására a kora hajnali órákban külföldi zsoldosok — főleg Portugál-Guineából — szálltak partra Conakryban”. Közölte még a rádió, hogy Ahmed Sekou Touré elnök sértetlen. A rádió úgy fogalmazott, hogy az inváziót „fasiszta erők és portugál imperialisták” szervezték. A partraszállási akciók, a behatolási kísérletek, azóta többször megismétlődtek és ugyancsak próbára tették Sekou Touré rendszerének szilárdságát. Az incidensek nemzetközi politikai üggyé terebélyesedtek. Az Afrikai Egységszervezet tagállamainak túlnyomó többsége elítélően foglalt állást és biztosította Touré elnököt támogatásáról, aki az Egyesült Nemzetek Szervezetétől fegyveres segítséget kért. (Szolidaritási táviratot küldött egyébként Mao Ce-tung és Csou En-laj is és kétmillió dollár segélyt ajánlottak fel.) A Biztonsági Tanács elítélte ugyan a „furcsa invázió” fő mozgatóit, de a világszervezet fegyverek helyett ténymegállapító bizottságot küldött a helyszínre annak kiderítésére, hogy tulajdonképpen mi is történt Guineában. „Kényelmes rendőrállam” A Nepál, Kolumbia, Finnország, Lengyelország és Zambia ENSZ-képviselőiből álló küldöttség befejezte munkáját, s a jelek szerint úgy találták, hogy a beavatkozási terveket portugál felségterületen, a Guineával északon határos Portugál-Guineában gondolták ki. Csaknem bizonyos azonban, hogy az összeesküvési szálak ennél messzebb vezetnek, meglehet, egészen Lisszabonig. A svájci Weltwoche legutóbb „Kényelmes rendőrállam” címmel terjedelmes úti beszámolót közölt Angoláról, amely ásványkincsei (gyémánt és kőolaj) és mezőgazdasági terményei (kávé, szizál) lévén, igen értékes Lisszabonnak. A cikk mondandóját kifejezi a cím: A portugál hatóságok a rendőri ellenőrzés ismert eszközeivel tartják kézben az 1,2 millió négyzetkilométernyi hatalmas területet, miközben — a cikk szerint —, „a rendőrállam gyűlöletes vonásait bizonyos engedékenység enyhíti”. Ez azonban kevés vigasz a felszabadító mozgalmaknak, amelyek Angolában is szervezkednek, biztosítják utánpótlásukat, s helyenként összecsapnak a portugál rendszer helyi támaszaival. A cikkíró idéz olyan véleményeket is, amelyek szerint az angolai harctereken „új Vietnam” van kialakulóban. Lisszaboni irányzatok Az a Portugália, amely ily makacsul ragaszkodik gyarmattartó jogaihoz, aligha nézhetett és néz jó szemmel a guineai rendszerre. Hiszen — mint említettük — az ország határos Portugál-Guineával, ez pedig lehetővé teszi, hogy Conakry minden téren segítse a partizánokat. Amilmar Cabral, az egyik legmarkánsabb felszabadító vezér éppen Conakryban tartózkodott a zsoldosakciók idején. A baloldali guineai rezsim bajbakeverése tehát kapóra jött Lisszabonnak, annál is inkább, mert az 1960-ban megalakított guineai —ghanai—mali hármas szövetség egykori vezetői közül ma már egyedül Sekou Touré található az elnöki székben. Nkrumah volt ghanai elnököt 1966-ban, Modibo Keitát, Mali vezetőjét pedig két évvel később mozdították el tisztségéből. Az „afrikai szocializmus” bevezetésén munkálkodott e három vezető, ha nem is kerülték ki mindig a buktatókat és az ell°ntmondásokat. Sekou Touré eltávolítása, vagy legalábbis polgárháborús helyzet előidézése így kétségtelenül a gyarmati hatóságoknak és ezen keresztül a lisszaboni rendszernek kedvezne. Jóllehet Caetano hatalomra jutása óta a portugál politikában mutatkoznak olyan törekvések, amelyek szeretnék kiragadni az országot a politikai elszigeteltségből és kissé közelíteni Nyugat-Európához, mégis ezek az irányzatok hasonlíthatatlanul sápadtabbak, mint az Ibériai-félsziget másik államában, Spanyolországban. Politikai ellentmondások Mindez persze nem zárja ki a hallgatólagos beleegyezést, amely aztán kellőképpen felbátoríthatta a portugál-guineai zsoldosokat. Az első támadás óta Sekou Touré és kormánya folyamatos biztonsági intézkedéseket hozott; az elnök például arra szólította fel az embereket, hogy egyik kezükben munkaszerszám, a másikban pedig fegyver legyen. A függetlenség elnyerése óta eltelt 12 esztendőben nem ez volt az első példa arra, hogy Sekou Touré ellenfelei akciót indítanak a rendszer megbuktatására Kétségtelen, hogy a mostani invázió is felszínre hozott bizonyos belső ellentmondásokat. A gazdasági életben mutatkozó nehézségek ittott politikai elégedetlenséget támasztottak. Néhány nyugati lap, így a londoni Times dakari tudósítója azt sem tartja kizártnak, hogy az eddigi fegyveres támadásokat lényegében a belső ellenzék és a portugál-guineai hatóságok közösen szervezték. Valószínűsíti a feltételezést, hogy a partraszállók kiszabadítottak néhány politikai foglyot a börtönből, így például Diabe ezredest, akit Touré legnagyobb ellenfelei között tartanak számon. Ha csupán a politikai börtönök ajtóit akarták volna felnyitni a támadók, akkor akciójukat talán többé-kevésbé sikeresnek nevezhetjük, ám céljuk minden bizonnyal több volt ennél: Sekou Touré eltávolítása a hatalomból. Több emigráns szervezet is működik Portugál- Guineában és Elefántcsontpart államban, az itt élő politikusok közül pedig a londoni Guardian Nabi Youlát, a korábbi párizsi nagykövetet emelte ki név szerint, az elnök egyik fő ellenfeleként. Fontos eredmények Feltehetően visszanyúlnak a nézeteltérések a függetlenség kezdeti időszakába. Sekou Touré elnök az afrikai vezetők között annak idején a legradikálisabb utat választotta és határozottan nemet mondott de Gaulle elnöknek 1958- ban. (A tábornok válasza: „bárki független lehet, csakhogy anyagi támogatás nélkül”.) Párizs mindenesetre következetesen elvágta a gazdasági és politikai szálakat, s Conakryban a trópusi termények felvevő piacát másutt kezdték keresni. A szocialista államok, miként a fiatal Afrika több más újonnan függetlenné vált országával, Guineával is jó politikai és kereskedelmi kapcsolatokat építettek ki. Sekou Touré és kormánya fontos eredményeket ért el az elmúlt 12 év folyamán, ez azonban nem feledtetheti, hogy történtek kellően át nem gondolt, elsietett, a társadalmi fejlődés törvényszerűségeivel nem számoló intézkedések is. A haladó afrikai állan ezekben a napokban a behatoló fegyveresek erőszakával kénytelen szembenézni. Sekou Tourénak és kormányának vannak bizonyos esélyei arra, hogy e harcból megerősödve kerüljön ki, hiszen — mint a Le Monde írta — pillanatnnyilag még azok az államok is támogatják ezt a harcot — például Szenegál és Elefántcsontpart —, amelyek egyébként ellenzik a guineai politikai irányvonalat. Az inváziós kísérletek meghiúsítása pedig a későbbiekben hozzájárulhat bizonyos belső ellentmondások felszámolásához. Martin József (Buenos Aires, AFP) Peronista csoport hatolt be egy zsúfolt moziba és az üzemvezetőt arra kényszerítette, hogy a vetítőgépbe fűzzék be azt a filmet, amelyet a csoport ma-gával hozott. A vásznon Peron a volt argentin diktátor jelent meg. A vetítés után a kommandó elmenekült. (Moszkva, TASZSZ) Megkezdődött a szovjet nőbizottság ülése, amelyet a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség fennállásának 25. évfordulója alkalmából hívtak öszsze. Kedd, 1970. december 1.. Madar Nemzet Szovjet—magyar belkereskedelmi tárgyalások Dr. Juhár Zoltán belkereskedelmi miniszterhelyettes vezetésével hétfőn reggel küldöttség utazott Moszkvába, a magyar—szovjet belkereskedelmi munkacsoport második ülésére. A delegáció egyúttal tárgyal a Szovjetunió belkereskedelmi minisztériuma, valamint az orosz, az ukrán, a lett és az észt köztársaságok kereskedelmi vezetőivel az 1971. évi választékcsere megállapodás előkészítéséről is. Engels-emlékülést rendez az Akadémia Engels Frigyes születésének 150. évfordulója alkalmából december 2-án, szerdán délután 3 órakor emlékülést rendez dísztermében a Magyar Tudományos Akadémia. Az ünnepi ülésen Friss István akadémikus „Engels a tudós forradalmár, a forradalmár tudós”; Földes Tamás, a filozófiai tudományok doktora „Engels a filozófus”; Tőkei Ferenc, a filozófiai tudományok doktora „Engels a filozófia jövőjéről”; Pál Lénárd akadémiai levelező tag „Engels és a természettudományok”; Mérei Gyula, a történettudományok doktora „Engels a történettudós” címmel tartanak előadást. A Lunohod—1 lézertükrével megmérik a Hold—Föld távolságot Francia tudósok a Lunohod —1 fedélzetén elhelyezett lézertükör segítségével pontosan meg akarják mérni a Hold és a Föld közötti távolságot. A kísérlet résztvevői már Hautes-Pyrénées megyében, egy 2877 méter magasságban levő obszervatóriumban tartózkodnak és várják a kísérlet megkezdéséhez alkalmas időpontot. Ahhoz, hogy a kísérletet végre tudják hajtani, a Holdnak a megfigyelés számára legalkalmasabb helyzetben kell lennie, amire csupán december első hetében kerülhet sor. Elengedhetetlen feltétel az is, hogy tiszta és nyugodt legyen a Föld légköre, hogy biztosítani lehessen a lézer által visszavert sugár megbízható megfigyelését. Ez a követelmény nyugtalanítja a francia tudósokat az esős és ködös időjárás miatt. A francia tudósok véleménye szerint a Lunohod 2 1 sikeres földi irányítása lehetővé teszi majd a szovjet tudósok számára a harmadik feltétel teljesítését, a lézertükör elhelyezkedésének pontos meghatározását. A kísérletben részt vevő francia tudósok elmondották, a kísérlettel lehetővé válik számukra, hogy pontosan lemérjék a Hold—Föld távolságot, e távolság változásait, és ennek alapján ki tudják egészíteni az adatokat a földi kontinensek mozgásáról. A holdreflektort úgy készítették el, hogy az a hosszú üzemeltetésre alkalmas. Ha pedig e reflektor helyének pontos meghatározása nehézségekbe ütköznék — mint mondották —, a szovjet tudósok bármikor ismét eljuttathatnak a Holdra egy újabb ilyen lézerreflektort. A holdkocsi tanulóvezetőinek 100 kilométere a kísérleti terepen A Lunahod—1 földön működő „személyzetéről” nyilatkozott a Pravda hétfői számában a kísérlet fő operatív csoportjának irányítója. Mint közölte: a Luna—17 sima leszállása után azonnal akcióba lépett az új „szolgálat”, amelyhez navigációs tiszt, fedélzeti mérnök, járművezető, továbbá antennakezelő tartozik. A hozzájuk befutó információkat azonnyomban továbbították a személyzet parancsnokához, aki a kapott tájékoztatás alapján döntött a „holdautó” mozgásáról. A fő operatív csoport irányítója elégedetten nyilatkozott a Lunohod—1 „személyzetének” munkájáról, s hangsúlyozta, hogy az összehangolt tevékenység sokban köszönhető a kísérletet megelőző gondos felkészülésnek. A személyzet tagjainak kiválogatása és a feladatra való felkészítése már nagyon régen megkezdődött. Az akcióban részt vevőket mindenekelőtt szigorú pszicho-fizikai próbáknak vetették alá. A követelmények: képesség a figyelem hosszan tartó megfeszítésére, állhatatosság, szívósság, vasegészség. Az alkalmasságot természetesen a gyakorlatban kellett bebizonyítani. Ennek során részt vettek a Lunohod üzemi „tréningjein”, de „edzettek” más kozmikus berendezések segítségével is. A legfőbb azonban, hogy a Lunodrom kísérleti terepben több mint 100 kilométert „tettek meg” a holdjáró „tanuló vezetőiként”. Mint a fő operatív csoport irányítója hangsúlyozza: a rendelkezésre álló tévéképek és fotópanorámák csak megkönnyítik, de nem teszik könnyűvé a „holdgépkocsi vezetését”. A mély kráterek és a kövek elkerülése, a kerekek egy helyben forgásának megelőzése óvatosságot, hidegvért és gyors reagálást követel. VÉDJEGY, AMELY MÁRKAMINŐSÉGET JELEZ Puhaforgású, szellős, mérettartó, könnyen mosható, vasalást nem igényel a FÉKONFIX SZINTETIKA PUPLINING Külföldi küldöttek elutazása Hétfőn az MSZMP X. kongresszusán részt vett újabb küldöttségek utaztak el Budapestről. Elutazott a Koreai Munkapárt delegációja, amelyet Han Ik Szu, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára vezet, tagja Kim Jong Nam, a Központi Bizottság tagja, a külügyi osztály helyettes vezetője, a Mongol Népi Forradalmi Párt küldöttsége Nyamin Zsagvaralnak, a Politikai Bizottság tagjának, a Központi Bizottság titkárának vezetésével, tagja: Zs. Luvszanzsamc, a Központi Ellenőrző Bizottság tagja. A delegációkat a Ferihegyi repülőtéren Fehér Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, Borbándi János, Ilku Pál és Papp Árpád, a Központi Bizottság tagjai búcsúztatták. Ugyancsak hétfőn utazott el a Francia Kommunista Párt küldöttsége, Francois Billoux, a Politikai Bizottság tagja vezetésével, tagja Raymond Treppo, a Központi Bizottság tagja; az Olasz Kommunista Párt delegációja, amelyet Agostino Novella, a Politikai Bizottság tagja vezet, tagja: Rodolfo Bollini, a Központi Bizottság tagja és Stelvio Antonini, a marchei járási titkár; a Spanyol Kommunista Párt küldöttsége Ignacio Gallego, a Végrehajtó Bizottság tagja, a titkárság tagja vezetésével, a delegáció tagjai Manuel Delicado, a Végrehajtó Bizottság tagja és Melquesidez Rodriguez, a Központi Bizottság tagja, a Görög Kommunista Párt delegációja Kosztasz Kolijannisz, a Központi Bizottság első titkára vezetésével; a Nyugat-berlini Szocialista Egységpárt küldöttsége, amelyet Hans Mahle, a pártelnökség irodájának tagja, a Die Wahrheit főszerkesztője vezet, és a küldöttség tagja Harry Flichtheil, a pártelnökség irodájának tagja. A küldöttségek búcsúztatásánál jelen voltak: Aczél György, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára, Óvári Miklós, a Központi Bizottság titkára, Brutyó János, a Központi Ellenőrző Bizottság elnöke, Venéczi János, a Központi Ellenőrző Bizottság titkára. Nemeslaki Tivadar, Tömpe István, a Központi Bizottság tagjai. Székfoglaló előadás a katalízis elméletéről Tétényi Pál akadémiai levelező tag, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkárhelyettese „Fémek és fémoxidok katalitikus hatása” címmel tartotta székfoglaló előadását az Akadémián. Az előadás témájának jelentőségét mutatja, hogy a modern nehézvegyiparban alkalmazott kémiai folyamatok többségénél a folyamatokat gyorsító anyagokat, katalizátorokat alkalmaznak. A katalizátorok kiválasztása, megkeresése egy-egy folyamat számára tapasztalati, kísérleti úton, hosszadalmas, fáradságos munkával történik. Mintegy fél évszázada törekszenek a kutatók arra, hogy kidolgozzák a katalízis olyan elméletét, amelynek segítségével a különböző kémiai folyamatok számára könnyen meg lehetne találni a megfelelő gyorsító anyagot, a katalizátort Az előadás a katalízis elmélete szempontjából jelent újdonságot, mivel kimutatta, hogy a katalizátorok két alapvető típusa, fajtája: a fémek és fémoxidok hatása lényegében azonos törvényszerűségeken alapszik. I£z lehetőséget ad a két fő katalizátor-típus azonos kezelésére és a katalízis egységes elméletének kialakítására. A X. kongresszus külföldi sajtóvisszhangja A világsajtó részletesen foglalkozik az MSZMP szombaton befejeződött X. kongreszszusával. Elemzik a kongresszus határozatait, Kádár János vitazáró beszédét, kifejtik véleményüket az újjáválasztott Politikai Bizottságról és Központi Bizottságról. A Pravda vasárnapi vezércikke hangsúlyozza: az MSZMP szilárdan és következetesen valósítja meg a társadalom építésében betöltött szerepét, állhatatosan harcol a népgazdaság fokozottabb hatékonyságáért, a szocialista tulajdon további szilárdításáért, arra törekszik, hogy minél jobban kihasználja a szocialista termelési módszer fölényét, gondoskodik a szocialista demokrácia további tökéletesítéséről és nagy figyelmet szentel a dolgozók kommunista szellemben történő nevelésére. A Magyar Szocialista Munkáspárt — folytatja a vezércikk — mindent megtesz, hogy gyarapítsa a szocialista világrendszer erőit, szilárdítsa a nemzetközi munkásosztályt, a nemzeti felszabadító mozgalom egységét, az imperializmus elleni harcban. Az Izvesztyija hétfő esti kiadása vezércikkben méltatja a kommunista és munkáspártok 1960-as moszkvai tanácskozásának 10. évfordulóját. A vezércikk felhívja a figyelmet arra, hogy a kommunista és munkáspártok kongresszusai a testvérpártok együttműködésének, a kölcsönös tapasztalatcserének fontos fórumai. Ennek kapcsán a szovjet esti lap rámutat arra, hogy az MSZMP X. kongresszusa ezt a tényt újból megerősítette. A vezércikk Kádár János előadói beszédét mélyreható elemzésnek nevezi, amely öszszegezi a szocialista Magyarország elmúlt négyesztendős munkájának és fejlődésének eredményeit. Ezután a szovjet lap kiemeli: a magyar kommunisták kongresszusa megmutatta, hogy a szovjet és a magyar nép közötti barátság mind szorosabbá és erősebbé válik. A két párt közötti kapcsolat és együttműködés a nagyfokú kölcsönös tiszteletre, a célok és tettek egységén, a marxil leniai világnézet közösségére, a szocialista internacionalizmus elveihez való hűségre épül. A Trybuna Ludu első oldalas fő anyagként szereplő tudósításában kiemeli, hogy az MSZMP Politikai Bizottsága tagjainak a számát tízről tizenháromra emelték. A tudósítás aláhúzza, hogy a küldöttek a záróülésen forró ünneplésben részesítették Kádár Jánost. A Zycie Warszawy rámutat, hogy a tanácskozás nagy helyet szentelt a magyar társadalom egyes csoportjainak ideológiájában és erkölcsiségében jelentkező kedvezőtlen mozzanatok elemzésének. Arról van szó, hogy határozottan szembeszálljanak az egyénieskedés, az önzés, a könnyű haszon és a spekuláció jelenségeivel. Az elfogadott határozat kulturális vonatkozásban harcot hirdet a burzsoá dekadencia és a középszerűség ellen. A Rude Pravo tudósításának címe: „Kádár János ismét az MSZMP élén. Szilárd politikai irányvonal, szilárd káderösszetétel a vezető szervekben.” A lap a határozatokból idézi, hogy fő követelmény a jövőben is: a pártnak helyesen kell alkalmaznia saját körülményeire a marxizmus—leninizmus nemzetközileg érvényes tanításait. Az Humanité „Folyamatos haladás és realizmus” címmel közli budapesti tudósítóinak összefoglaló jelentését a kongresszusról. Az újságírók hangsúlyozzák: a delegátusok fenntartás nélkül elfogadták a párt stratégiai irányvonalát, amelyet már a IX. kongreszszus is kitűzött. Sok szónok hangsúlyozta a párt egységét, amely a gyakorlat által igazolt politikai vonallal való mély egyetértésben gyökerezik. Ennek az egységnek másik forrása a párt és az egész lakosság közötti egyetértés, amely a kongresszusi teremben érezhető volt. A hétfői Guardian vezércikkben méltatja a X. kongresszus vitáinak őszinte, önkritikus jellegét, s a „gyakorlati leninizmus” kifejezést használva elemzi azt, hogy „a hatalom monopóliumával rendelkező centralista párt serkenti a belső vitát és önkritikát”. A cikk rámutat arra, hogy a kongresszus fő témája a pártdemokrácia erősítése, a döntéshozatal decentralizálása volt, továbbá az a cél, hogy a közvélemény a párttal együtt haladjon. A Daily Telegraph azt emeli ki, hogy Benke Valéria személyében először került nő a Politikai Bizottságba.