Magyar Nemzet, 1970. december (26. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-01 / 281. szám

­ „Furcsa invázió” Guineában Múlt vasárnap óta gyakran emlegetik a hírügynökségi je­lentésekben Guineát, Nyugat- Afrika egyik köztársaságát. November 22-én délelőtt a Reuter-iroda ismertette a co­­nakryi rádió híradását. Esze­rint „a kormány megbuktatá­sának kierőszakolására a kora hajnali órákban külföldi zsol­dosok — főleg Portugál-Gui­­neából — szálltak partra Co­­nakryban”. Közölte még a rá­dió, hogy Ahmed Sekou Touré elnök sértetlen. A rádió úgy fogalmazott, hogy az inváziót „fasiszta erők és portugál im­perialisták” szervezték. A partraszállási akciók, a behatolási kísérletek, azóta többször megismétlődtek és ugyancsak próbára tették Se­kou Touré rendszerének szi­lárdságát. Az incidensek nem­zetközi politikai üggyé tere­bélyesedtek. Az Afrikai Egy­ségszervezet tagállamainak túlnyomó többsége elítélően foglalt állást és biztosította Touré elnököt támogatásáról, aki az Egyesült Nemzetek Szervezetétől fegyveres segít­séget kért. (Szolidaritási táv­iratot küldött egyébként Mao Ce-tung és Csou En-laj is és kétmillió dollár segélyt aján­lottak fel.) A Biztonsági Tanács elítélte ugyan a „furcsa invá­zió” fő mozgatóit, de a világ­­szervezet fegyverek helyett ténymegállapító bizottságot küldött a helyszínre annak ki­derítésére, hogy tulajdonkép­pen mi is történt Guineában. „Kényelmes rendőr­állam” A Nepál, Kolumbia, Finn­ország, Lengyelország és Zam­bia ENSZ-képviselőiből álló küldöttség befejezte munkáját, s a jelek szerint úgy találták, hogy a beavatkozási terveket portugál felségterületen, a Guineával északon határos Portugál-Guineában gondolták ki. Csaknem bizonyos azon­ban, hogy az összeesküvési szálak ennél messzebb vezet­nek, meglehet, egészen Lissza­bonig. A svájci Weltwoche legutóbb „Kényelmes rendőr­­állam” címmel terjedelmes úti beszámolót közölt Angoláról, amely ásványkincsei (gyémánt és kőolaj) és mezőgazdasági terményei (kávé, szizál) lévén, igen értékes Lisszabonnak. A cikk mondandóját kifejezi a cím: A portugál hatóságok a rendőri ellenőrzés ismert esz­közeivel tartják kézben az 1,2 millió négyzetkilométernyi ha­talmas területet, miközben — a cikk szerint —, „a rendőr­­állam gyűlöletes vonásait bi­zonyos engedékenység enyhí­ti”. Ez azonban kevés vigasz a felszabadító mozgalmaknak, amelyek Angolában is szer­vezkednek, biztosítják után­pótlásukat, s helyenként össze­csapnak a portugál rendszer helyi támaszaival. A cikkíró idéz olyan véleményeket is, amelyek szerint az angolai harctereken „új Vietnam” van kialakulóban. Lisszaboni irányzatok Az a Portugália, amely ily makacsul ragaszkodik gyar­mattartó jogaihoz, aligha néz­hetett és néz jó szemmel a guineai rendszerre. Hiszen — mint említettük — az ország határos Portugál-Guineával, ez pedig lehetővé teszi, hogy Co­­nakry minden téren segítse a partizánokat. Amilmar Cabral, az egyik legmarkánsabb fel­szabadító vezér éppen Co­­nakryban tartózkodott a zsol­dosakciók idején. A baloldali guineai rezsim bajbakeverése tehát kapóra jött Lisszabon­nak, annál is inkább, mert az 1960-ban megalakított guineai —ghanai—mali hármas szö­vetség egykori vezetői közül ma már egyedül Sekou Touré található az elnöki székben. Nkrumah volt ghanai elnököt 1966-ban, Modibo Keitát, Mali vezetőjét pedig két évvel ké­sőbb mozdították el tisztségé­ből. Az „afrikai szocializmus” bevezetésén munkálkodott e három vezető, ha nem is ke­rülték ki mindig a buktatókat és az ell°ntmondásokat. Sek­ou Touré eltávolítása, vagy leg­alábbis polgárháborús helyzet előidézése így kétségtelenül a gyarmati hatóságoknak és ezen keresztül a lisszaboni rendszer­nek kedvezne. Jóllehet Cae­­ta­no hatalomra jutása óta a portugál politikában mutat­koznak olyan törekvések, amelyek szeretnék kiragadni az országot a politikai elszi­geteltségből és kissé közelí­teni Nyugat-Európához, mégis ezek az irányzatok hasonlítha­tatlanul sápadtabbak, mint az Ibériai-félsziget másik államá­ban, Spanyolországban. Politikai ellentmondások Mindez persze nem zárja ki a hallgatólagos beleegyezést, amely aztán kellőképpen fel­bátoríthatta a portugál-gui­­neai zsoldosokat. Az első tá­madás óta Sekou Touré és kor­mánya folyamatos biztonsági intézkedéseket hozott; az el­nök például arra szólította fel az embereket, hogy egyik ke­zükben munkaszerszám, a má­sikban pedig fegyver legyen. A függetlenség elnyerése óta el­telt 12 esztendőben nem ez volt az első példa arra, hogy Sekou Touré ellenfelei akciót indítanak a rendszer megbuk­tatására Kétségtelen, hogy a mostani invázió is felszínre hozott bizonyos belső ellent­mondásokat. A gazdasági élet­ben mutatkozó nehézségek itt­­ott politikai elégedetlenséget támasztottak. Néhány nyugati lap, így a londoni Times daka­­ri tudósítója azt sem tartja ki­zártnak, hogy az eddigi fegy­veres támadásokat lényegében a belső ellenzék és a portu­­gál-guineai hatóságok közösen szervezték. Valószínűsíti a fel­­tételezést, hogy a partraszállók kiszabadítottak néhány politi­kai foglyot a börtönből, így például Diabe ezredest, akit Touré legnagyobb ellenfelei között tartanak számon. Ha csupán a politikai börtönök ajtóit akarták volna felnyitni a támadók, akkor akciójukat ta­lán többé-kevésbé sikeresnek nevezhetjük, ám céljuk min­den bizonnyal több volt ennél: Sekou Touré eltávolítása a ha­talomból. Több emigráns szer­vezet is működik Portugál- Guineában és Elefántcsont­­part államban, az itt élő poli­tikusok közül pedig a londoni Guardian Nabi Youlát, a ko­rábbi párizsi nagykövetet emelte ki név szerint, az elnök egyik fő ellenfeleként. Fontos eredmények Feltehetően visszanyúlnak a nézeteltérések a függetlenség kezdeti időszakába. Sekou Touré elnök az afrikai veze­tők között annak idején a leg­radikálisabb utat választotta és határozottan nemet mon­dott de Gaulle elnöknek 1958- ban. (A tábornok válasza: „bárki független lehet, csak­hogy anyagi támogatás nél­kül”.) Párizs mindenesetre kö­vetkezetesen elvágta a gazda­sági és politikai szálakat, s Conakryban a trópusi termé­nyek felvevő piacát másutt kezdték keresni. A szocialista államok, miként a fiatal Afri­ka több más újonnan függet­lenné vált országával, Guineá­val is jó politikai és kereske­delmi kapcsolatokat építettek ki. Sekou Touré és kormánya fontos eredményeket ért el az elmúlt 12 év folyamán, ez azonban nem feledtetheti, hogy történtek kellően át nem gon­dolt, elsietett, a társadalmi fej­lődés törvényszerűségeivel nem számoló intézkedések is. A haladó afrikai állan­ ezek­ben a napokban a behatoló fegyveresek erőszakával kény­telen szembenézni. Sekou Tou­­rénak és kormányának van­nak bizonyos esélyei arra, hogy e harcból megerősödve kerül­jön ki, hiszen — mint a Le Monde írta — pillanatnnyilag még azok az államok is támo­gatják ezt a harcot — például Szenegál és Elefántcsontpart —, amelyek egyébként ellenzik a guineai politikai irányvona­lat. Az inváziós kísérletek meghiúsítása pedig a későb­biekben hozzájárulhat bizo­nyos belső ellentmondások fel­számolásához.­­ Martin József­­ (Buenos Aires, AFP) Pe­ronista csoport hatolt be egy zsúfolt moziba és az üzemve­zetőt arra kényszerítette, hogy a vetítőgépbe fűzzék be azt a­ filmet, amelyet a csoport ma-­­gával hozott. A vásznon Peron a volt argentin diktátor jelent­ meg. A vetítés után a kom­mandó elmenekült.­­ (Moszkva, TASZSZ) Meg­kezdődött a szovjet nőbizott­ság ülése, amelyet a Nemzet­közi Demokratikus Nőszövet­ség fennállásának 25. évfor­dulója alkalmából hívtak ösz­­sze. Kedd, 1970. december 1.. Madar Nemzet Szovjet—magyar belkereskedelmi tárgyalások Dr. Juhár Zoltán belkeres­kedelmi miniszterhelyettes vezetésével hétfőn reggel kül­döttség utazott Moszkvába, a magyar—szovjet belkereske­delmi munkacsoport második ülésére. A delegáció egyúttal tárgyal a Szovjetunió belke­reskedelmi minisztériuma, va­lamint az orosz, az ukrán, a lett és az észt köztársaságok kereskedelmi vezetőivel az 1971. évi választékcsere meg­állapodás előkészítéséről is. Engels-emlékü­lést rendez az Akadémia Engels Frigyes születésének 150. évfordulója alkalmából december 2-án, szerdán dél­után 3 órakor emlékülést ren­dez dísztermében a Magyar Tudományos Akadémia. Az ünnepi ülésen Friss István akadémikus „Engels a tudós forradalmár, a forradalmár tudós”; Földes Tamás, a filo­zófiai tudományok doktora „Engels a filozófus”; Tőkei Ferenc, a filozófiai tudomá­nyok doktora „Engels a filozó­fia jövőjéről”; Pál Lénárd akadémiai levelező tag „En­gels és a természettudomá­nyok”; Mérei Gyula, a tör­ténettudományok doktora „En­gels a történettudós” címmel tartanak előadást. A Lunohod—1 lézertükrével megmérik a Hold—Föld távolságot Francia tudósok a Lunohod —1 fedélzetén elhelyezett lé­zertükör segítségével ponto­san meg akarják mérni a Hold és a Föld közötti tá­volságot. A kísérlet résztvevői már Hautes-Pyrénées me­gyében, egy 2877 méter ma­gasságban levő obszervató­riumban tartózkodnak és vár­ják a kísérlet megkezdéséhez alkalmas időpontot. Ahhoz, hogy a kísérletet végre tudják hajtani, a Hold­nak a megfigyelés számára legalkalmasabb helyzetben kell lennie, amire csupán de­cember első hetében kerülhet sor. Elengedhetetlen feltétel az is, hogy tiszta és nyugodt legyen a Föld légköre, hogy biztosítani lehessen a lézer ál­tal visszavert sugár megbíz­ható megfigyelését. Ez a kö­vetelmény nyugtalanítja a francia tudósokat az esős és ködös időjárás miatt. A fran­cia tudósok véleménye szerint a Lunohod 2 1 sikeres földi irányítása lehetővé teszi majd a szovjet tudósok szá­mára a harmadik feltétel tel­jesítését, a lézertükör el­helyezkedésének pontos meg­határozását. A kísérletben részt vevő fran­cia tudósok elmondották, a kísérlettel lehetővé válik szá­mukra, hogy pontosan lemér­jék a Hold—Föld távolságot, e távolság változásait, és en­nek alapján ki tudják egészí­teni az adatokat a földi kon­tinensek mozgásáról. A hold­reflektort úgy készítették el, hogy az a hosszú üzemelte­tésre alkalmas. Ha pedig e reflektor helyének pontos meghatározása nehézségekbe ütköznék — mint mondották —, a szovjet tudósok bármikor ismét eljuttathatnak a Hold­ra egy újabb ilyen lézerref­lektort. A holdkocsi tanulóvezetőinek 100 kilométere a kísérleti terepen A Lunahod—1 földön mű­ködő „személyzetéről” nyilat­kozott a Pravda hétfői szá­mában a kísérlet fő operatív csoportjának irányítója. Mint közölte: a Luna—17 sima leszállása után azonnal akcióba lépett az új „szolgá­lat”, amelyhez navigációs tiszt, fedélzeti mérnök, jár­művezető, továbbá antenna­­kezelő tartozik. A hozzájuk befutó információkat azon­­nyomban továbbították a sze­mélyzet parancsnokához, aki a kapott tájékoztatás alapján döntött a „holdautó” mozgá­sáról. A fő operatív csop­ort irá­nyítója elégedetten nyilatko­zott a Lunohod—1 „személy­zetének” munkájáról, s hang­súlyozta, hogy az összehangolt tevékenység sokban köszön­hető a kísérletet megelőző gondos felkészülésnek. A sze­mélyzet tagjainak kiváloga­tása és a feladatra való fel­készítése már nagyon régen megkezdődött. Az akcióban részt vevőket mindenekelőtt szigorú pszicho-fizikai próbák­nak vetették alá. A követel­mények: képesség a figyelem hosszan tartó megfeszítésére, állhatatosság, szívósság, vas­­egészség. Az alkalmasságot természe­tesen a gyakorlatban kellett bebizonyítani. Ennek során részt vettek a Lunohod üzemi „tréningjein”, de „edzettek”­­ más kozmikus berendezések segítségével is. A legfőbb azonban, hogy a Lunodrom kísérleti terepben több mint 100 kilométert „tettek meg” a holdjáró „tanuló vezetőiként”. Mint a fő operatív csoport irányítója hangsúlyozza: a rendelkezésre álló tévéképek és fotópanorámák csak meg­könnyítik, de nem teszik könnyűvé a „holdgépkocsi vezetését”. A mély kráterek és a kövek elkerülése, a kerekek egy helyben forgásának meg­előzése óvatosságot, hidegvért és gyors reagálást követel. VÉDJEGY, AMELY MÁRKAMINŐSÉGET JELEZ Puhaforgású, szellős, mérettartó, könnyen mosható, vasalást nem igényel a FÉKONFIX SZINTETIKA PUPLINING Külföldi küldöttek elutazása Hétfőn az MSZMP X. kong­resszusán részt vett újabb kül­döttségek utaztak el Budapest­ről. Elutazott a Koreai Munka­párt delegációja, amelyet Han Ik Szu, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára vezet, tagja Kim Jong Nam, a Központi Bizottság tagja, a külügyi osztály he­lyettes vezetője, a Mongol Né­pi Forradalmi Párt küldöttsé­ge Nyamin Zsagvaralnak, a Politikai Bizottság tagjának, a Központi Bizottság titkárá­nak vezetésével, tagja: Zs. Luvszanzsamc, a Központi El­lenőrző Bizottság tagja. A delegációkat a Ferihegyi repülőtéren Fehér Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, Borbándi János, Ilku Pál és Papp Árpád, a Központi Bizottság tagjai bú­csúztatták. Ugyancsak hétfőn utazott el a Francia Kommunista Párt küldöttsége, Francois Billoux, a Politikai Bizottság tagja ve­zetésével, tagja Raymond Treppo, a Központi Bizottság tagja; az Olasz Kommunista Párt delegációja, amelyet Agostino Novella, a Politikai Bizottság tagja vezet, tagja: Rodolfo Bollini, a Központi Bizottság tagja és Stelvio An­­tonini, a marchei járási tit­kár; a Spanyol Kommunista Párt küldöttsége Ignacio Gal­­lego, a Végrehajtó Bizottság tagja, a titkárság tagja veze­tésével, a delegáció tagjai Manuel Delicado, a Végrehaj­tó Bizottság tagja és Melque­­sidez Rodriguez, a Központi Bizottság tagja, a Görög Kom­munista Párt delegációja Kosztasz Kolijannisz, a Köz­ponti Bizottság első titkára vezetésével; a Nyugat-berlini Szocialista Egységpárt kül­döttsége, amelyet Hans Mahle, a pártelnökség irodájának tagja, a Die Wahrheit főszer­kesztője vezet, és a küldött­ség tagja Harry Flichtheil, a pártelnökség irodájának tagja. A küldöttségek búcsúztatá­sánál jelen voltak: Aczél György, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára, Óvári Miklós, a Köz­ponti Bizottság titkára, Bru­­tyó János, a Központi Ellen­őrző Bizottság elnöke, Vené­­czi János, a Központi Ellen­őrző Bizottság titkára. Nemes­laki Tivadar, Tömpe István, a Központi Bizottság tagjai. Székfoglaló előadás a katalízis elméletéről Tétényi Pál akadémiai le­velező tag, a Magyar Tudo­mányos Akadémia főtitkár­­helyettese „Fémek és fémoxi­dok katalitikus hatása” cím­mel tartotta székfoglaló elő­adását az Akadémián. Az előadás témájának je­lentőségét mutatja,­ hogy a modern nehézvegyiparban al­kalmazott kémiai folyamatok többségénél a folyamatokat gyorsító anyagokat, katalizá­torokat alkalmaznak. A kata­lizátorok kiválasztása, megke­resése egy-egy folyamat szá­mára tapasztalati, kísérleti úton, hosszadalmas, fáradsá­gos munkával történik. Mint­egy fél évszázada törekszenek a kutatók arra, hogy kidol­gozzák a katalízis olyan elmé­letét, amelynek segítségével a különböző kémiai folyamatok számára könnyen meg lehet­ne találni a megfelelő gyorsí­tó anyagot, a katalizátort Az előadás a katalízis elmé­lete szempontjából jelent új­donságot, mivel kimutatta, hogy a katalizátorok két alap­vető típusa, fajtája: a fémek és fémoxidok hatása lényegé­ben azonos törvényszerűsége­ken alapszik. I£z lehetőséget ad a két fő katalizátor-típus azonos kezelésére és a katalí­zis egységes elméletének ki­­alakítására. ­ A X. kongresszus külföldi sajtóvisszhangja A világsajtó részletesen fog­lalkozik az MSZMP szomba­ton befejeződött X. kongresz­­szusával. Elemzik a kong­resszus határozatait, Kádár János vitazáró beszédét, kifej­tik véleményüket az újjává­lasztott Politikai Bizottságról és Központi Bizottságról. A Pravda vasárnapi vezér­cikke hangsúlyozza: az MSZMP szilárdan és követke­zetesen valósítja meg a tár­sadalom építésében betöltött szerepét, állhatatosan harcol a népgazdaság fokozottabb hatékonyságáért, a szocialista tulajdon további szilárdítá­sáért, arra törekszik, hogy mi­nél jobban kihasználja a szo­cialista termelési módszer fö­lényét, gondoskodik a szocia­lista demokrácia további tö­kéletesítéséről és nagy figyel­met szentel a dolgozók kom­munista szellemben történő nevelésére. A Magyar Szocia­lista­ Munkáspárt — folytat­ja a vezércikk — mindent megtesz, hogy gyarapítsa a szocialista világrendszer erőit, szilárdítsa a nemzetközi mun­kásosztályt, a nemzeti felsza­badító mozgalom egységét, az imperializmus elleni harcban. Az Izvesztyija hétfő esti ki­adása vezércikkben méltatja a kommunista és munkáspártok 1960-as moszkvai tanácskozá­sának 10. évfordulóját. A ve­zércikk felhívja a figyelmet arra, hogy a kommunista és munkáspártok kongresszusai a testvérpártok együttműkö­désének, a kölcsönös tapaszta­latcserének fontos fórumai. Ennek kapcsán a szovjet esti lap rámutat arra, hogy az MSZMP X. kongresszusa ezt a tényt újból megerősítette. A vezércikk Kádár János előadói beszédét mélyreható elemzésnek nevezi, amely ösz­­szegezi a szocialista Magyar­­ország elmúlt négyesztendős munkájának és fejlődésének eredményeit. Ezután a szovjet lap kiemeli: a magyar kom­munisták kongresszusa meg­mutatta, hogy a szovjet és a magyar nép közötti barátság mind szorosabbá és erősebbé válik. A két párt közötti kap­csolat és együttműködés a nagyfokú kölcsönös tiszteletre, a célok és tettek egységén, a marxil leniai világnézet kö­zösségére, a szocialista inter­nacionalizmus elveihez való hűségre épül. A Trybuna Ludu első olda­las fő anyagként szereplő tu­dósításában kiemeli, hogy az MSZMP Politikai Bizottsága tagjainak a számát tízről ti­zenháromra emelték. A tudó­sítás aláhúzza, hogy a kül­döttek a záróülésen forró ün­neplésben részesítették Kádár Jánost. A Zycie Warszawy rámutat, hogy a tanácskozás nagy he­lyet szentelt a magyar tár­sadalom egyes csoportjainak ideológiájában és erkölcsisé­­gében jelentkező kedvezőtlen mozzanatok elemzésének. Ar­ról van szó, hogy határozottan szembeszálljanak az egyénies­­kedés, az önzés, a könnyű ha­szon és a spekuláció jelensé­geivel. Az elfogadott határo­zat kulturális vonatkozásban harcot hirdet a burzsoá deka­dencia és a középszerűség el­len. A Rude Pravo tudósításá­nak címe: „Kádár János is­mét az MSZMP élén. Szilárd politikai irányvonal, szilárd káderösszetétel a vezető szer­vekben.” A lap a határozatok­ból idézi, hogy fő követel­mény a jövőben is: a pártnak helyesen kell alkalmaznia sa­ját körülményeire a marxiz­mus—leninizmus nemzetközi­leg érvényes tanításait. Az Humanité „Folyamatos haladás és realizmus” címmel közli budapesti tudósítóinak összefoglaló jelentését a kong­resszusról.­ Az újságírók hang­súlyozzák: a delegátusok fenntartás nélkül elfogadták a párt stratégiai irányvonalát, amelyet már a IX. kongresz­­szus is kitűzött. Sok szónok hangsúlyozta a párt egységét, amely a gyakorlat által iga­zolt politikai vonallal való mély egyetértésben gyökere­zik. Ennek az egységnek má­sik forrása a párt és az egész lakosság közötti egyetértés, amely a kongresszusi terem­ben érezhető volt. A hétfői Guardian vezér­cikkben méltatja a X. kong­resszus vitáinak őszinte, ön­kritikus jellegét, s a „gyakor­lati leninizmus” kifejezést használva elemzi azt, hogy „a hatalom monopóliumával ren­delkező centralista párt ser­kenti a belső vitát és önkri­tikát”. A cikk rámutat arra, hogy a kongresszus fő témá­ja a pártdemokrácia erősíté­se, a döntéshozatal decentra­lizálása volt, továbbá az a cél, hogy a közvélemény a párttal együtt haladjon. A Daily Telegraph azt eme­li ki, hogy Benke Valéria sze­mélyében először került nő a Politikai Bizottságba.

Next