Magyar Nemzet, 1971. április (27. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-08 / 83. szám

Fock Jenő beszéde a tatabányai választási nagygyűlésen Szorgalmas és fegyelmezett munkával haladunk tovább gazdasági és társadalmi felemelkedésünk útján A kormány elnöke bejelentette: június 1-től felemelik a pedagógusok, orvosok, gyógyszerészek, oktatási és egészségügyi alkalmazottak fizetését, a fegyveres erők hivatásos állományának illetményét A város képe ünnepi hangulatot áraszt, a felszabadulás év­fordulójára kitűzött zászlókat sok épületen kint hagyták, a Népház környékén is lobogókat lenget a szél. A környező üzemekből már kora délután érkeznek a dolgo­zók, hogy elfoglalják helyüket a nagyteremben, s a mellette levő több kisebb helyiségben, ahová hangszórók közvetítik majd a nagygyűlést. Három óra után- már több mint ezren vannak a hallgatók, a nagygyűlés részvevői: a Szénbányászati Vállalattól, a Cement- és Mészművektől, az Alumíniumkohó­ból, a Komárom megyei Építőipari Vállalattól, a Bányagép­gyártó Vállalattól, a Beloiannisz Híradástechnikai Gyárból, a Gyapjúfonóból, a Fémipari Vállalattól, kisebb-nagyobb más üzemekből. Munkások, értelmiségiek, a megye, a járás veze­tői, vájárok, hegesztők és tervezőmérnökök, tanárok, orvosok. Megérkezik Fock Jenő. a Minisztertanács elnöke, lelkes taps köszönti. Felhangzik a Himnusz a tatabányai bányász zenekar intonálásában, piros nyakkendős úttörők jönnek virággal, egy-egy szál jut a 36 fős elnökségnek. Kroszner László vb-elnök megnyitja a. nagygyűlést, majd Fock Jenő lép a mikrofon elé. Még következetesebben és magasabb színvonalon Bevezetőben a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a népköztársaság kormánya nevében üdvözölte a nagygyűlés részvevőit, Tata­bánya választópolgárait, s hoz­zátette: nagy öröm és megtisz­teltetés számára, hogy Tata­­bánya-Űjváros országgyűlési képviselőjelöltje lehet; olyan nagy múltú munkásvárosé, amely város és bányavidék az osztályküzdelem nagy, nyílt összecsapásainak idején, úgy­szintén a békés alkotómunka, az egykori széncsaták és a ké­sőbbi, mindig talpig embert kívánó helytállás időszakában is példát mutatott. Érzem a fe­lelősséget, hogy e történelmi nevezetességű munkásváros je­lölt országgyűlési képviselő­nek — mondotta, majd a kö­zelgő választásokra utalva ki­fejezte meggyőződését, hogy népünk szavazataival támogat­ja majd a Hazafias Népfront választási felhívásában megfo­galmazott célkitűzéseket, s bi­zonyítja akaratát, készségét, hogy még következetesebben és magasabb színvonalon foly­tassuk a szocializmus teljes fel­építésének munkáját. Hozzá­fűzte: hazánkban a belpolitikai helyzet nyugodt, a politikai közhangulat kiegyensúlyozott. Társadalmi rendszerünk és ezen belül a politikai hatalom az eltelt négy esztendő során tovább erősödött. Országunk­ban szilárd a közrend és a tör­vényesség, minden becsületes, törvénytisztelő állampolgár biztonságban él és dolgozik. Államhatalmi szerveink a dol­gozó nép érdekében fellépnek a törvénysértőkkel szemben, és azon leszünk, hogy' a jövőben még következetesebben védjék a társadalom és az egyes ál­lampolgárok érdekeit Szüntelenül figyelni a dolgozók szavára Hazánkban a szocializmus teljes felépítésének egyik köz­ponti feladata a demokratiz­mus továbbfejlesztése, kiter­jesztése. A szocialista demok­rácia fejlesztése elképzelhetet­len az üzemi, vállalati demok­ratizmus erőteljes fejlődése nélkül. Minden vezető köteles­sége szoros, személyes kapcso­latot tartani, alkalmat biztosí­tani a dolgozóknak álláspont­juk kifejtésére. A vezetők kö­telessége szüntelenül figyelni a dolgozók szavára, véleményére, építeni javaslataikra, cselek­vőkészségükre. A továbbiakban az elmúlt négy esztendő szocialista épí­tőimunkájának eredményeiről szólt. Ezek között említette meg, hogy sikeres volt a gaz­daságirányítás jelenlegi rend­szerére való áttérés a tervidő­szak harmadik esztendejében. A reform elősegítette szocia­lista tervgazdálkodásunk to­vábbfejlesztését és azt, hogy céltudatosabban juttathassuk érvényre alapvető társadalmi érdekeinket. Szólt arról, hogy üzemeink az idén első ízben önállóan alakítják ki 5 éves terveiket. Felelősséggel kell mérlegel­niük, dönteniük fontos, közvet­ve a népgazdaság fejlődésére, közvetlenül pedig saját jövő­­jükre rendkívül nagy hatást gyakorló ügyekben. Részletesen kitért Fock Jenő a harmadik ötéves terv idősza­kában elért eredményekre, a népgazdaság különböző ágaza­tainak fejlesztésében született sikerekre, s azokra a felada­tokra is, amelyeket a követke­ző időszakban kell megolda­nunk. Hangsúlyozta: — Alapvető céljaink a ne­gyedik ötéves tervben is vál­tozatlanok. Az építőmunka üteme esztendők óta töretlen, s mindannyiunk közös érdeke, hogy ez a jövőben is így le­gyen. Ezután is a társadalmi termelő tevékenység intenzív fejlesztésére törekszünk. A jogos társadalmi igények mind teljesebb kielégítése —■ Egyaránt fejleszteni kí­vánjuk az ipart és a mezőgaz­daságot. Elsősorban a szocia­lista országokkal, de a tőkés világgal is bővítjük kooperá­ciós kapcsolatainkat. Szüksé­gesnek tartjuk a szocialista in­tegráció magasabb fokára való eljutás módjainak kimunkálá­sát A nemzeti jövedelem fel­osztásában továbbra is fenn akarjuk tartani a felhalmozás és a fogyasztás eddigi helyes arányát, s arra törekszünk, hogy ezután is biztosítsuk a gazdaság gyorsuló növekedésé­nek és a népgazdaság tartós egyensúlyának alapvető felté­teleit — A népgazdaság tartós egyensúlyának biztosítása ér­dekében a mostani tervidő­szakban a gazdasági növeke­dés ütemét az egyensúlyi kö­vetelményeknek megfelelően szabályozzuk. Elsősorban a be­ruházások terén mutatkozó fe­szültségeket akarjuk végérvé­nyesen megszüntetni. A beru­házások valamennyi szakaszá­ban, a tervezés előkészületei­től a kivitelezés befejezéséig szigorú fegyelmet fogunk meg­honosítani. •— Alapvető célunk a jogos társadalmi igények mind tel­jesebb kielégítése. Végső fo­kon mindaz, amit a gazdaság­ban elérünk, ezt a célt, a szo­cializmust építő ember boldo­gulását szolgálja. Ezt olyan mértékben tudjuk megvalósí­tani, amilyen mértékben ter­melésünk gazdaságossága és ennek legfontosabb tényezője, a termelékenység fejlődik. A termelékenység ötévi növeke­dése, az 1970. évi jó eredmény ellenére 20 százalék volt, a tervezett 24—27 százalékkal szemben. Bízunk benne, hogy a következő esztendőkben ez a javulás folytatódik. Erre min­den lehetőségünk meg is van. — A termelékenység emelé­se az egyetlen lehetősége az is­mert munkaerő-probléma meg­oldásának is. A termelésbe be­vonható új munkaerő létszáma korlátozott, s úgy tűnik, hogy a vállalati anyagi ösztönzés önmagában nem elég és haté­kony eszköze az élőmunkával való takarékosságnak. Erősíte­nünk kell tehát azokat a köz­­gazdasági ösztönzőket, amelyek lendületet adhatnának a gépe­sítésnek, az automatizálásnak is. A következő öt—tíz eszten­dő várható fejlődéséről szólva a kormány elnöke említést tett a gazdálkodásunkban előirány­zott szerkezeti változtatásokról — mint például a kemizálás, az alumíniumipar fejlesztése, a számítástechnikai eszközök gyártása és alkalmazásának el­terjesztése, a járműprogram megvalósítása, a korszerű épí­tőipari módszerek meghonosí­tása, nem utolsósorban pedig népgazdaságunk energiastruk­túrájának korszerűsítése — majd a szénbányászat jövőjé­vel foglalkozott. Rámutatott, hogy a hazai széntermelés a negy edik ötéves terv során évi 27—28 millió tonna marad. Annak ellenére, hogy energia­­ellátásunkban a szén százalé­kos részesedési aránya csök­ken, a szénbányászat feladata a hazai ellátásban, a fogyasz­tói igények kielégítésében vál­tozatlanul jelentős. Mivel az utóbbi évek során a gazdasági prognózishoz vi­szonyítva lényegesen nagyobb az energiaigény, biztosítani fogjuk, hogy a szénbányászat megnövekedelt feladatait za­vartalanul elláthassa. Ezek a feladatok nincsenek ellentét­ben a hazai szénhidrogén­­programmal, a kőolaj- és a gázkitermelés intenzív fejlesz­tésével Helytelenül véleked­nek, akik szembeállítják a két kérdést — A szénbányászaton belül is sajátos szerkezetváltozás ment végbe. A jobb minőségű szenek kitermelése került mindinkább előtérbe, s az ösz­­szes szénfelhasználáson belül nőtt az erőművek szénfelhasz­nálásának aránya. — Ezért mielőbb hozzá kell látni olyan bányanyitási mun­kálatokhoz, a termelékenysé­get növelő fejlesztéshez és a széntermelő kapacitásoknak olyan pótlásához, amelyek ré­vén biztosítható — az egyéb­ként kedvezően alakuló ener­giastruktúra változásai mellett is — a korszerű, az igényekhez igazodó széntermelés. A bányá­szokat pedig ezután is megkü­lönböztetett erkölcsi és anyagi megbecsülésben kell részesí­teni. — Népgazdaságunk jelenlegi és távlati igényeit alapul véve, a kormány már korábban in­tézkedéseket tett a jó minősé­gű szenet termelő szénmeden­cék rekonstrukciójának folyta­tására. A kormányhatározat­ban külön hangsúlyt kapott a tatabányai, a dorogi és az oroszlányi szénmedencék új bányatelepítési lehetőségeinek vizsgálata. Oj bányák nyitásá­ra van szükség, mert a kész­letek fogynak, egyes aknák ki­merülnek s ezek kiesését pótol­nunk kell. — A kormány a bányász­létszám stabilizálására és a többlettermelés ösztönzésére jelentős — mintegy 260 millió forint összegű — bérpolitikai intézkedéseket hagyott jóvá. Rendezték a föld alatt dolgo­zók pótszabadságát, a hosszabb ideje ilyen szolgálatot ellátók évi fizetett szabadsága 24 nap­nál is több lehet. A termelő dolgozók évi összes szabadsá­ga — az engedélyezett pótsza­badságokkal — elérheti a 36, a kiszolgáló dolgozókéba 30 na­pol. Egyszóval a szénbányá­szatnak országunkban van jö­vője, bányászainknak van perspektívája és becsülete, amire büszkék lehetnek. — Arról is beszámolhatok, hogy a kormány 1971-ben, még az év első felébeh megtárgyal­ja a további 10—15 éves idő­szak energiafejlesztési prog­ramját és meghatározza ener­giaszükségletünk kielégítésé­nek legfontosabb feladatait. A nemzeti jövedelem elosztása Foglalkozott a kormány el­nöke a nemzeti jövedelem el­osztásának kérdésével. Rámu­tatott: — Jövedelemelosztásunk fő arányait és a felhasználás irá­nyát népgazdasági terveink szabályozzák. Ez biztosítja, hogy a nemzeti jövedelem alapvetően a munkásosztály, a dolgozó nép érdekei szerint kerüljön felhasználásra. — A munkásosztály állama — összhangban a párt általá­nos irányelveivel és egyetér­tésben a szakszervezetekkel — határozza meg az elosztás fő arányát és rendjét. így például a következő 5 esztendőben a nemzeti jövedelemnek hozzá­vetőlegesen 23—25 százalékát akarjuk felhalmozásra és 75— 77 százalékát fogyasztásra for­dítani. Ismeretes, hogy a szak­­szervezetek nemcsak az elosz­tást alapvetően meghatározó kormányzati szintű döntések­nél vannak jelen, de minden szinten részt vesznek a jöve­delem felosztásában. — A központi tervezésnek összhangot kell teremtenie a jövedelmek pénzbeli elosztá­sa és a termelés anyagi szer­kezete között. Köznapi nyel­ven arról van szó, hogy csak azt tudjuk elosztani, amit megtermeltünk. Másrészt csak akkor zavartalan az elosz­tás, ha vállalataink olyan cik­keket termelnek, amelyekre a társadalomnak, a belföldi és a külföldi fogyasztóknak szüksé­gük van. Ha ezt az összhangot nem tudjuk megteremteni, áruhiány keletkezik, vagy nö­vekszenek az elfekvő készle­tek, sőt mindkettő egyidőben is előfordulhat. Az életszínvonal egyik leg­fontosabb jellemzőjeként em­lítette a miniszterelnök a la­kosság anyagi javakkal tö'tenő ellátását. Megállapította, agy az elmúlt esztendőben a la­kosság áruellátása sokat ja­vult; a hazai termelés és a fogyasztási cikkek importja lehetővé tette, hogy a legtöbb árucsoportban az azonos ren­deltetésű olcsóbb és drágább termékekből egyaránt folya­matos legyen az ellátás. Korántsem vagyunk azon­ban mindennel elégedettek; s termékeink minőségével kap­csolatban gyakran hangzanak el jogos bíráló megjegyzések és észrevételek. — A kormány az irányító szervek kötelességévé tette, hogy az eddiginél is nagyobb figyelmet fordítsanak az ár­mozgások valódi okainak fel­tárására és szigorúbban járja­nak el azokkal szemben, akik tisztességtelen haszonszerzéssel akarnak eredményt elérni. — Árhatóságaink — az Or­szágos Anyag- és Árhivatal, a minisztériumok, a tanácsok — és a népi ellenőrzés társadal­mi munkásai tavaly több mint 30 ezer árellenőrzést tartottak és a szükséges intézkedések mellett — mint például árki­­egyenlítések, árkorrekciók — 14 vállalatra szabtak ki jelen­tős gazdasági bírságot jogta­lan áremelés miatt. — örvendetes, hogy a fejlő­dés olyan fokára értünk el, amikor a termelést meghala­dó ütemben növekszenek a szolgáltatások — folytatta. A szolgáltatás azonban nem szí­vesség, hanem kötelesség, nem valamiféle kegy gyakorlása, hanem a dolgozó nép munká­jával megteremtett jobb élet­körülmények, magasabb élet­­színvonal szükségleteinek ki­elégítése. A szolgáltatásra hi­vatott vállalatok, intézmények ne játsszanak hatóságot, hanem a szolgáltatóhoz illő módo»i megbecsüléssel és tisztelettel kezeljék a dolgozó embert. A népes családokért, a nyugdíjasokért Jövedelempolitikánk kérdé­séről szólva a kormány elnöke nagy fontosságúnak mondta a termelt javak és a bérek szo­cialista elvek szerinti elosztá­sát s nyomatékosan aláhúzta, hogy a negyedik ötéves tere' időszakában a keresetek növe­kedése az eddiginél még kö­vetkezetesebben kapcsolódik majd a végzett munka tény­leges eredményéhez. A mun­kások és az alkalmazottak reálbére öt év alatt várhatóan 16—18 százalékkal, az egy fő­re számított reáljövedelem 25 —27 százalékkal emelkedik. Arra törekszünk, hogy az elvégzett munka szerint vál­tozzanak a jövedelmeit. A csa­ládi körülmények azonban ma még nagymértékben befolyá­solják a jövedelmi különbsé­geket. Azok a családok, ahol sok a már nem kereső idős. illetve a még nem kereső fia­tal eltartott, jóval nehezebben élnék, mint mások. A társa­dalomnak nagyobb részt kell vállalnia az eltartottak számá­val arányosan növekvő több­letkiadásokból. A sokgyerme­kes családokra a gyermekire • velés költségei aránytalanul nagy terheket rónak. Ezért népgazdasági terveinkkel össz­hangban rendszeresen emel­nünk kell majd a családi pót­lékot úgy. hogy 10—15 éven belül a gyermekek nevelésé­vel kapcsolatos anyagi terhek jelentős hányadát az állam közvetlenül vállalja magára. A nyugdíjak automatikus emelkedése is enyhít némileg a nagy családok gondjain. Ezenkívül fejlesztjük bölcső­dei, óvodai és kollégiumi háló­zatunkat. A negyedik ótéves terv során 39 ezer új óvodai és 37 ezer 400 új diákotthoni helyet létesítünk. Ez is haté­kony segítség lesz a fizikai dolgozók gyermekeinek to­vábbtanulásához. Egészségügyi ellátásunk is tovább fejlődik. Mindez együttesen éreztetni fogja hatását azokban a nagy családokban, ahol az egy főre jutó jövedelem átlaga ma még alacsony. — Büszkék lehetünk szo­ciálpolitikai eredményeinkre is. Az eltelt fél évtized alatt a pénzbeli társadalmi jutta­tásokon belül a családi pótlék és a gyermekgondozási segély, valamint a nyugdíjak növeke­dése volt a legszámottevőbb. A családi pótlékban részesülő családok száma 600 000-ről 700 000-re. a kifizetett összes családi pótlék pedig az 1965. évi 1600 millió forintról ta­valy 2800 millió forintra emelkedett. A gyermekgondozási segély­re az elmúlt esztendőben 1200 millió forintot fizették ki. A nyugdíjra folyósított összeg 5 év alatt 69 százalékkal nőtt, és 1970-ban 13100 millió fo­rint volt. — Foglalkoznunk kell olyan emberi problémákkal is, ame­lyek csak társadalmi gondos­kodással oldhatók meg. A nyugdíjban és járadékban ré­szesülők szama 1970 végén 1 millió 453 ezer, tehát 300 000- rel több volt, mint 5 évvel korábban. Statisztikai ada­taink szerint a nyugdíjas­­korúak mintegy 30 százaléká­nak nincs közvetlen hozzátar­tozója. Érdekükben teszem szóvá és hívom fel e helyről is az üzemek, vállalatok, in­tézmények és a termelőszö­vetkezetek figyelmét; törődje­nek jobban az idős, egyedül- ( álló nyugdíjasaikkal. Ez ter­mészetes emberi kötelességük. V I- Magyar Nemzet ^ A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA t

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék