Magyar Nemzet, 1971. május (27. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-01 / 102. szám
2 újszerű. De újat teremtő forradalmárok voltak ők is, akiknek emléket állít. Az alkotóművész nem tudja megszokott ruhába öltöztetni, hiszen nem a megszokottat ábrázolja. Ez az emlékmű egyfajta Marx és Engels ábrázolás. Az emberiség e két kimagasló egyéniségét számtalan módon lehet kőből, fémből megformálni. Ez a szobor a maga határozott, kemény és tiszta vonalaival a valóság fényeire figyelő marxizmus forradalmi szellemének kifejezésére hivatott. A művész, az anyag természetéhez alkalmazkodva, gránitból faragott alkotásával nemcsak Marx és Engels közös életművének kifejezéséhez találta meg a megfelelő formát, hanem kőbe vésve e két nagy forradalmár alakját, egyben ki tudta fejezni elméletünk, mozgalmunk erejét, lendületét és ideálóságát. — „A marxizmus mindenható, mert igaz” — állapította meg Lenin mintegy 60 esztendővel ezelőtt. Amikor szobrot avatunk, emléket állítunk valakinek, mindig fenyeget az a veszély, hogy az ábrázolt személyt és igazságát simává merevítjük. Nekünk, kommunistáknak, Marx és Engels ügye folytatóinak a múlt tanulságain is okulva óvnunk kell a marxizmus igazságait, de vigyáznunk kell arra is, hogy ne hagyjuk azokat sémává merevedni, őrizzük meg a marxizmus élő, eleven szellemét; eszerint gondolkodjunk, cselekedjünk, éljünk. E gondolatok jegyében, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága nevében köszönetet mondok mindazoknak, akik közreműködtek az emlékmű létrehozásában. Köszöntöm az alkotót és az alkotást is, amelyet ezennel átadok fővárosunk közönségének — fejezte be beszédét Óvári Miklós. Ezután koszorúzás következett. Az új emlékmű talapzatánál az MSZMP Központi Bizottsága és a budapesti pártbizottság nevében Németh Károly, a Politikai Bizottság tagja, a budapesti pártbizottság első titkára és Óvári Miklós, a Központi Bizottság titkára helyezett el koszorút. A Szakszervezetek Országos Tanácsa nevében Gál László és Somoskői Gábor titkárok koszorúztak. A KISZ központi bizottságának koszorúját dr. Horváth István, a KISZ KB első titkára és Csillik András, a KISZ KB intéző bizottságának tagja, a budapesti KISZ-bizottság első titkára, a fővárosi tanács koszorúját Kelemen Lajos, a végrehajtó bizottság megbízott elnöke és Hantos János elnökhelyettes helyezte el. Az avatóünnepség az Internacionálé hangjaival ért véget. Negyedmillió felvonuló ünnepli május elsejét a fővárosban A proletár internacionalizmus, az európai béke és biztonság megteremtéséért vívott harc, Vietnam és az arab népek iránti szolidaritás jegyében, a X. pártkongresszus határozatainak szellemében ünnepli Budapest dolgozó népe a 27. szabad május elsejét. A nagyszabású demonstráción ezúttal is több mint negyedmillió részvevőre számítanak, akiknek soraiban ott lesznek a termelésben, a társadalmi munkában élenjáró dolgozók, a Minisztertanács és a SZOT vámdorzászlajával kitüntetett üzemek munkásai, a szocialista munkaversenyben jeleskedő brigádok tagjai. Pontban 10 órakor fanfárjelre indul majd meg a felvonulók áradata, elöl egy hét méter magas vörös zászlóval, körülötte népviseletbe öltözött fiúk, lányok seregével. Vörös zászlóerdő következik, majd az ünnepet köszöntő jelszó emelkedik a magasba. ..Éljen május 1.” A tizenötezer fiatal alkotta tömböket, élőképeket népitáncosok, majd egy nagyméretű májusfa követi. A budapesti dolgozók nyolc oszlopát az idén a XIII., a XIV., a XX., a II., a XXI., a XV., a VI és az V. kerület képviselői vezetik. A tömeg élén párt- és állami vezetők, miniszterek, társadalmi szervezetek vezetői, a termelőmunka, a tudomány és a művészetek kiemelkedő képviselői haladnak. A zárókép az idén is a színes melegítőkbe öltözött sportolók bemutatója lesz. Látványos gyakorlatok után 2600 fiatal formál feliratot a térre: Világ proletárjai, egyesüljetek! A seregszemlét követően fővárosszerte hagyományos majális ünnepségeket tartanak, hivatásos és öntevékeny együttesek 51 helyen adnak száznál több műsort. Tizennégy helyen lesz térzene és hangverseny, s 24 művelődési otthon várja táncmulatsággal a szórakozni vágyókat. A kétnapos ünnep délelőttjei — a Népligettől a Hűvösvölgyig, a Városligettől a Margitszigetig — mindenütt a gyermekeké, nekik szánt műsorok peregnek majd az Állami Bábszínház előadásában. A hűvösvölgyi szabadtéri Körszínpadon délelőtt 11 órától este 6 óráia szinte egyvégtében tart a majális. Pénteken országszerte megemlékeztek az iskolákban a nemzetközi munkásosztály hagyományos ünnepéről, május elsejéről, amelynek jelentőségét a pedagógusok méltatták a tanulóifjúság előtt. 3600 terméket mutat be a kohó- és gépipar, a BNV legnagyobb kiállítója Javában folynak az előkészületek a május 21-én megnyíló Budapesti Nemzetközi Vásárra. Pénteken a Kohó- és Gépipari Minisztériumban Szabó Tibor dr., a kereskedelmi főosztály helyettes vezetője adott részletes információt a KGM vállalatainak nagyszabású kiállításairól. A kohó- és gépipar ebben az évben is a legnagyobb kiállító lesz, tizenöt szakosított kiállítása több mint 25 ezer négyzetméter területet foglal el. Ebben az évben 158 gyár, vállalat és szövetkezet állít ki a KGM égisze alatt és több mint 3600 — nagyobbrészt újdonságként először megjelenő — terméket mutatnak meg. Az idei vásáron 155 terméket terjesztettek fel a KGM-vállalatok vásárdíj kitüntetésre. A kiállítás dokumentálja majd a kohászat és a gépipar lényeges fejlődését, változásait. A BNV-t követően minden évben jelentősen emelkedik a KGM-vállalatok exportja. A vásáron sok új nemzetközi megállapodás jön létre és örvendetesen fejlődnek a magyar és a külföldi vállalatok közötti kapcsolatok. Különös jelentősége van a kooperációnak, amely mind a szocialista, mind a nyugati piac relációjában egyre fejlődik. A szocialista országokkal kötött két- és többoldalú megállapodások alapján olyan megrendelésekhez jutott iparunk, amelyek hosszú évekre lekötik egyes gyárak kapacitását. A Szovjetunióval, az NDK-val, Bulgáriával, Lengyelországgal, Jugoszláviával értékes kooperációs szerződéseket kötöttünk. Szocialista gépexportunknak több mint ötven százaléka irányul a Szovjetunióba. Nagy előrelépés jelentkezik a tőkés piacokra irányuló gépexportunkban is. Az utóbbi időben hatvan kooperációs szerződés jött létre. Ezek között legkiemelkedőbb a francia cégekkel kötött megállapodás, a Svédországgal létrejött kooperáció. Több nagy nyugati autógyár részére kooperációs szerződés alapján szállítunk alkatrészeket. Igen eredményes a szocialista országok és a magyar közúti járműipar közötti együttműködés. Dr. Ajtai Miklós látogatása a Rajk László általános iskolában Dr. Ajtai Miklós, a kormány elnökhelyettese péntek délelőtt ellátogatott a XIII. kerületi Rajk László általános iskolába. Részt vett a VIIPc. és a VII/c. osztályban egy-egy fizikaórán, s megtekintette az iskola fizikai kémia szertárát. Ezt követően a tanintézet vezetőivel és az érdekelt szaktanárral eszmecserét folytatott a csoportfoglalkozás, valamint a programozott oktatás tapasztalatairól. -------------MaearNemzet------------ Kedden kezdődik a szakszervezetek XXII. kongresszusa Az Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezetének kongresszusi termében május 4-én, kedden reggel 9 órakor kezdődik a magyar szakszervezetek XXII. kongresszusa. A magyar szervezett dolgozók képviseletében mintegy 700 küldött vitatja meg a szakszervezeti mozgalom helyzetét és időszerű feladatait. A kongreszszuson részt vesznek társadalmi, politikai életünk vezető személyiségei is. A kongreszszusra várják több mint 40 ország szakszervezeti mozgalmának küldötteit. A kongresszus első napján hangzik el Gáspár Sándornak, a SZOT főtitkárának előadói beszéde, a XXI. kongresszus óta végzett munkáról és a magyar szakszervezetek soron következő feladatairól. Átadta megbízólevelét a Dán Királyság új magyarországi nagykövete Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke pénteken fogadta John Knox rendkívüli és meghatalmazott nagykövetet, a Dán Királyság új magyarországi nagykövetét, aki átadta megbízólevelét. A megbízólevél átadásánál jelen volt Cseterki Lajos, az Elnöki Tanács titkára, Marjai József külügyminiszter-helyettes, dr. Nagy Lajos, a Külügyminisztérium protokoll osztályának vezetője és Pesti Endre vezérőrnagy. John Knox nagykövet megbízólevelének átadásakor beszédében a többi között ezeket mondotta: " Nagy érdeklődéssel figyeljük az országaink közötti kapcsolatok fejlődését, engedje meg, excellenciás uram, hogy példaként megemlítsek néhány olyan eseményt, amely a legutóbbi időben járult hozzá a népeink közötti kapcsolatok további erősítéséhez. Először is szeretnék emlékeztetni Péter János külügyminiszter úr minden szempontból eredményes dániai látogatására — amelynek során abban a megtiszteltetésben részesültem, hogy kísérője lehettem a külügyminiszternek — valamint arra, hogy hivatalos magyarországi látogatásra hívta meg a dán miniszterelnököt és külügyminisztert. Dániai tartózkodása során Péter János és a dán külügyminiszter kulturálistudományos együttműködési megállapodást írt alá. Mi nagy jelentőséget tulajdonítunk ennek a megállapodásnak, amely elősegítheti a békés együttműködést a kultúra, a művészet és a tudomány területén. Losonczi Pál a nagykövet beszédére válaszolva hangsúlyozta: — Megelégedéssel fogadjuk, hogy nagykövet úr kedvezően értékeli az országaink közötti kapcsolatok alakulását, és azok megszilárdulásáért és bővítéséért kíván munkálkodni. A Magyar Népköztársaság kormánya mindenkor azt vallotta, hogy a népek és az államok közötti szoros együttműködés előfeltétele a tartós béke és biztonság megteremtésének. Úgy véljük, hogy országainknak és kormányainknak az a törekvése, amely a széles körű baráti kapcsolatok megteremtésére irányul, egyben jelentős hozzájárulás a világbéke biztosításához is. Meggyőződésünk, hogy a magyar és a dán államférfiak személyes találkozásai, eszmecseréi hasznosak és jó célokat szolgálnak. Ezért tekintünk várakozással a dán miniszterelnök, külügyminiszter és a kormány más tagjainak magyarországi látogatása elé. A megbízólevél átadása után a nagykövet bemutatta Losonczi Pálnak a kíséretében megjelent Sven Kuchler Poulsen tanácsost és Alice Rostgaard irattári titkárt Az Elnöki Tanács elnöke szívélyesen elbeszélgetett a nagykövettel aki ezután a Hősök terén megkoszorúzta a magyar hősök emlékművét. A budapesti tanácsok alakuló ülései Április 30. és május 7. között tartják alakuló üléseiket a budapesti kerületi tanácsok. A választások utáni első ülést mindenütt a legidősebb tanácstag, mint korelnök nyitja meg, majd a választási elnökség beszámol a szavazás lebonyolításáról, eredményeiről. Ezt követően megválasztják az ügyrendi bizottság elnökét és tagjait, ugyanis ez a testület ellenőrzi a mandátumokat és ismerteti a vizsgálat eredményét. A tanácstagok megválasztásának törvényességét — a bizottságok jelentései alapján — a tanácsok bírálják majd el. A tanácsüléseken a tanácstagok saját soraikból — a helyi népfrontbizottságok javaslatai alapján — megválasztják a tanácsok tisztségviselőit, a tanácselnököt és helyetteseit (a tanácselnököknek minden kerületben egy, illetve két helyettesük lesz), a végrehajtó bizottságok tagjait, és jóváhagyják a szakigazgatási szervek vezetőinek kinevezését. A végrehajtó bizottságok titkárait a kerületi tanácsok — a fővárosi tanács végrehajtó bizottságának jelölése alapján — nevezik ki. Ugyancsak az alakuló ülések feladata lesz — az új tanácstörvény rendelkezéseinek megfelelően — eldönteni, kiket választanak — a kerületi tanácstagok soraiból — a fővárosi tanács tagjává. A Semmelweis Orvostudományi Egyetem új elméleti tömbjének alapkők tétele A Nagyvárad tér és a Mező Imre út sarkán levő telken épül 268 millió forintos költséggel a Semmelweis Orvostudományi Egyetem új elméleti tömbje. Az 1975—76-os tanévre elkészülő 24 emeletes toronyház, amely fővárosunk legmagasabb épülete lesz, korszerű otthont ad az egyetem nyolc elméleti intézetének, s a hozzájuk tartozó laboratóriumoknak, tantermeknek, a központi díszteremnek. A negyedik ötéves terv egyik kiemelkedő egészségügyi és felsőoktatási beruházásának alapkőletétel ünnepségét pénteken délelőtt tartották. Dr. Zoltán Imre rektor az egyetemi tanács és oktatói kar nevében köszöntötte a megjelenteket, majd dr. Szabó Zoltán egészségügyi miniszter mondott ünnepi beszédet. Beszéde után leszögezte, és az épület dísztermének egyik pillére alapjában elhelyezte az elméleti tömb alapítólevelét, illetőleg az egyetemi kitüntetések egy-egy példányát őrző fémhengereket tartalmazó ládákat. Befejeződött a békéscsabai Kner Nyomda rekonstrukciója Befejeződött a békéscsabai Kner Nyomda rekonstrukciója Az avató ünnepségen Horváth Gyula könnyűipari miniszterhelyettes mondott beszédet. A békéscsabai Kner Nyomdát mint hangoztatta, 1960 óta ezúttal harmadízben bővítették együttesen csaknem 400 millió forintos költséggel. Ennek eredményeként a Kner család híres nyomdája az ország első világszínvonalú nyomdaüzemévé fejlődött. A hagyományos magasnyomás mellett ofszet- és mélynyomásra is alkalmas. Termékei a kulturált csomagolástechnika minden igényét kielégítik. Az utánpótlás biztosítására a nyomda saját erőből hozott létre egy szakmunkásképző iskolát, amelyből évente legalább 30 érettségizett fiatal kerül a nyomdába. Szombat, 1971. május 1. Algéria új kliense Hónapokon át a francia— algériai olajháborúnak csak technikai vonatkozásait firtatták, (adóemelés, részvénytöbbségek kisajátítása, kártalanítási viták), kevés szó esett ellenben a már tapasztalható és a lehetséges politikai következményekről. Most viszont, hogy Párizs és Algír „különleges kapcsolata” megszakadt, és csupán néhány ezer francia szakember marad Algériában, a másik oldalon pedig mintegy félmillió „vendégmunkás” Franciaországban, a politika mesteremberei azt kutatják, milyen változást hoz ez az elkötelezettségekben. Annyi bizonyos — maguk a franciák emelik ki nyomatékkal —, hogy a de gaulle-i együttműködési gondolat öszszeomlott, mégpedig kettős értelemben. A Szahara olaja egyebek között azt is jelentette Franciaország számára, hogy energetikailag, következésképpen kicsit a gazdaságpolitikában is, függetleníteni tudta magát az Egyesült Államoktól. Másfelől viszont, az egykori gyarmattal kialakított „különleges viszony”, éppen, mert Véres háború nyomán született, mintegy példa volt az úgynevezett francia Afrika sok országa számára is, Párizs sokat nyert általa. Most, hogy ez fölborult, egyszerre két rés is támadt a francia külpolitikán, amit különböző rögtönzésekkel próbálnak meg betömni, így egyebek között azzal, hogy legfelsőbb párizsi körök demarsokat intéznek a vezető nyugati partnerekhez, ne segítsék Bumedien kormányzatát Franciaországgal szemben, sőt a francia érdekek mellé állva érvényesítsék a szövetséges politikai és gazdasági elkötelezettségét Elsősorban az Egyesült Államokat igyekeznek befolyásolni ilyen irányban. A politikában közismert „légüres tér elméletet” emlegetik a leggyakrabban. Ha valaki valahonnan kivonulni kényszerül, akkor törvényszerűen más veszi át a helyét a vákuumot hamar betöltik. A légüres tér — párizsi közírók szóhasználatában — most Algériában alakult ki azáltal, hogy az eddigi „különleges kapcsolatok” helyébe a nemzetközi közjog normái léptek, Franciaország nem egyéb a Földközi-tenger túlsó partján, mint akármelyik más diplomáciailag ott képviselt hatalom. Ki lesz a „résbetöltő”? Egyes jobboldali párizsi lapok régi receptet vesznek elő, amikor megint „szovjet behatolást” emlegetnek, holott maguk is tudják, hogy enyhén szólva eltorzítják a valóságot. A Szovjetuniónak immár esztendők óta megalapozott és szervezett gazdasági és politikai kapcsolata van a független Algériával, nem kell semmiféle új állásokat „meghódítania”. Ez a kooperáció kiterjedt az olajkiaknázásra és feldolgozásra is, meghatározott irányok között. Egyébként Algéria vezetői nem is afelé tapogatóznak, hogy az eddig Franciaországgal fönntartott „különleges viszonyt” szocialista irányba terjesszék ki. Párizsi hivatalos helyeken sem osztják a jobboldali sajtó sztereotip véleményét, hiszen nem véletlen, hogy Pompidou elnök is Algéria-ügyben több ízben Washingtonhoz fordult, sőt emiatt fogadta az Egyesült Államok párizsi nagykövetét. Ennek az a közvetlen oka, hogy miközben Bumedieu kormányával javában folyt a csata — a nyugati sajtó szóhasználatával élve —. Washingtonban már hivatalos algériai állami emberek az „évtized üzletéről” tárgyaltak. Az El Paso amerikai olajtársaság évi tizennégymillió köbméter algériai cseppfolyósított földgáz megvásárlását ajánlotta föl, és az ehhez szükséges beruházási igény meghaladja a hatszázmillió dollárt. Az El Paso azt is megígérte, hogy az illetékes amerikai állami és magánbankoknál közbenjár a megfelelő hitelek biztosítására. Azért lényeges ez, mert az összeg nagysága miatt meg kell szerezni a szövetségi energiaügyi bizottság — tehát amerikai állami szerv — hozzájárulását. Nem egyszerűen technikai kérdést kell eldönteni. Noha az Egyesült Államok energiaellátása jelenleg biztosított, az igények is szüntelenül növekszenek, és főként nem látható, a lehetséges politikai bonyodalmak miatt ebben a létfontosságú ügyben mit hoz a jövő. Amerikai kormányérdek is, hogy az El Paso üzlete Algériával létrejöjjön, ezért a szövetségi energiaügyi bizottság részéről nagy akadékoskodás nem várható. Az algériai állami olajtársaság mindenesetre Ghozalit, elnökét küldte el Washingtonba tárgyalni, hogy a felelős funkcionárius minden lehetséges felhatalmazás birtokában legyen. És tekintve, hogy az algériai állami ipar irányítói gyakorlati emberek, azt is tudták eleve, hová kell fordulni, Ghozali azoknak a befolyásos ügyvédi irodáknak a kapcsolatait kereste, amelyek a legjobb és legközvetlenebb viszonyban vannak a Washingtoni végrehajtó hatalommal, így megbízását az a jogi cég bírja, amelynek 1968-ig maga Nixon volt egyik vezetője, és ahonnan John Mitchell, a mostani amerikai igazságügyminiszter hivatalát elfoglalta. Néhány hónapja még itt dolgozott John Conally jelenlegi pénzügyminiszter is. Párizs mihelyt értesült ezekről a lényeges adatokról, hivatalosan járt közben illetékes amerikai szerveknél, hogy Algéria igényeinek támogatásával ne nehezítsék meg a viszályban álló franciák helyzetét. A Le Monde washingtoni tudósítójának értesülése szerint, noha a válasz nem volt annyira hivatalos, mégis felelős körök álláspontját fejezte ki. Arra emlékeztetett, hogy amikor Líbiában forradalmár tisztek vették át a hatalmat, és megkezdték a korábbi amerikai érdekeltségek fölszámolását, Franciaország nyomban kapcsolatot teremtett az ifjú katonákkal, és nem habozott elfoglalni az amerikai pozíciókat. Most, amikor Algériában a helyzet a franciák ellenében fordult, és amikor az Egyesült Államoknak módja van bizonyos pozíciókat szereznie, miért lenne különösképpen tekintettel a franciákra, hiszen ráadásul az algériai földgázra is szüksége van. Nem az első eset különben, hogy Párizsban az újonnan alakuló amerikai—algériai kapcsolatokra fölfigyelnek, és nem is csak most, a Bumedienkormánnytal történt szakítás után. Amikor Algéria az idén februárban — tavaly július óta immár másodízben — az 1965-ös olajegyezmény fölülvizsgálását követelte és bizonyos meghatározott igényeket támasztott, a franciák a „nyugati szolidaritást” alkalmazták védőpajzsul, addig nem voltak hajlandók még tárgyalni sem, amíg Teheránban nagy petróleumalkuk folytak. Beléptek az alkalomra megteremtett Nixon-féle „egységfrontba”, fölülkerekedett a tőkés szolidaritás. Utólag úgy látják, hogy csapdába estek. Teheránban, majd később Tripoliban — mondják — többségében az angolszász olajtársaságok voltak képviselve, és még ebben az együttesben is az amerikaiak vitték a prímet, igaz, bonyolult és feszült tárgyalásokon, de belementek az olajárak lényeges emelésébe — amit egyébként nem derülhettek el —, de az engedményeket annál könnyebben tetté le, hogy a magasabb árak Nyugat-Európát és benne Franciaországot érintették érzékenyebben. Annak idején az Actualité, a de gaulle-isták egyik hetilapja már célzott rá, hogy az olajtárgyalások mögött olyan amerikai szándék is meghúzódik: az új árrendszer kialakításával jobban az Egyesült Államokkal való együttműködésre szorítsák az energiaügyben erősen sebezhető nyugat-európai államokat. Noha sok jel utal arra, hogy a franciák algériai távozásával érdekes változások körvonalai bontakozzak ki Észak-Afrikában, egyelőre mégis korai lenne ebből messziremenő következtetéseket levonni. Néha azonban az előjelek is sokat mondanak, Várkonyi Tifcsu