Magyar Nemzet, 1971. május (27. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-01 / 102. szám

6 Szombat, 1971. május 1.. Az egyiptomi nemzetgyűlés jóváhagyta a hármas arab föderációt A külpolitikai helyzet A HÁRMAS ARAB FÖDERÁCIÓ létrehozását rögzítő bengházi egyezményt jóváhagyta az egyiptomi nemzetgyűlés is. Miután a szíriai és a líbiai kormány már néhány nappal ezelőtt ratifikálta az Arab Köztársaságok Szövetségének ter­vét, a föderáció ügye most már csak az őszi népszavazástól függ. A Reuter értesülése szerint, az egyiptomi nemzetgyű­lés csütörtök esti döntése azt követően született meg, hogy a három tagország — Kairó kezdeményezésére — módosí­totta az április 17-i föderációs szerződés néhány elemét. A kairói sajtó továbbra is részletesen foglalkozik Rogers amerikai külügyminiszter küszöbönálló látogatásával. Heikal az Al Ahramban azt írja, hogy az Egyesült Államok közel­­keleti diplomáciája az izraeli konokság falába ütközik. Ha ezt a falat most nem sikerült Rogersnek áttörni, akkor az EAK számára nem marad más választás, mint az erő alkal­mazása. Fajek, az EAK tájékoztatásügyi minisztere ugyan­akkor, egy pénteki interjúban, azt hangoztatta, hogy bár az Egyesült Államok más hangon beszél a közel-keleti vál­ságról, de politikája változatlan maradt. Washington nem csupán bátorítja az izraeli agressziót, hanem — minthogy fegyverekkel támogatja a Tel Avivot — részt is vesz abban. Fajek méltatta a Szovjetunió segítségét, hangoztatva, hogy a két ország közötti kapcsolatok egyedülállóak a nemzetközi kapcsolatok történetében. Rogers, a CENTO pénteken­­kezdődött miniszteri tanács­ülésén kijelentette, hogy közel-keleti körútján nem­ számít frontáttörésre. Egyértelműen utalt arra, hogy kairói és Tel Aviv-i megbeszélésein kész lépéseket tenni a Szuezi­­csatorna megnyitásával kapcsolatos részegyezmény előmozdí­tására. A CENTO ankarai ülése egyébként lehetőséget ad mind az amerikai, mind a brit diplomácia vezetőjének, hogy közvetlen tárgyalásokat folytassanak Nihat Erim új török kormányával. A másik nyugati katonai paktum, a SEATO közelmúltban befejeződött londoni ülésszakáról ír a Pravda pénteki száma. A lap emlékeztet arra,­ hogy a szervezetet Washington a Kínai Népköztársaság, valamint az ázsiai nemzeti felszaba­dító mozgalmak ellen folytatott harc eszközeként hozta létre. Most azonban­ Rogers azt hangoztatta, hogy a SEATO érde­kének megfelelően, Ázsia jövője szempontjából „növekvő szerepvállalásra” kell ösztönözni Kínát, mert Kína — úgy­mond —­ „inkább konstruktív, mintsem felforgató jellegű állam”.­­ Nixon elnök sajtóértekezletén részletesen foglalkozott — Indokína problematikája mellett — az Egyesült Államok és Kína viszonyával is. Helytelenítette, hogy az utóbbi idő­ben túlságosan sok spekuláció hangzik el Washington „új Kína-politikájáról”. Leszögezte: a diplomáciai elismerés és Kína ENSZ-tagságának kérdését illetően még korai lenne találgatásokba bocsátkozni. Utalt arra is, hogy nem válto­zott Washington álláspontja a csangkajsekista­ rendszer meg­ítélésében. „Az Egyesült Államok Tajvan iránti szerződéses kötelezettségeit fenntartva, mértéktartó módon törekszik nor­málisabb viszony kialakítására a Kínai Népköztársasággal.” Nixon elutasította azokat a véleményeket is, melyek szerint a Kínához való közeledés célja a Szovjetunió „ingerlése” lett volna. Kormánya mindkét országgal jó kapcsolatokra törekszik és a világbéke érdekei megkívánják, hogy jó legyen a viszony a Szovjetunió és a „kommunista Kína” között is. A két ország közötti feszültségből származó viszályba ugyanis az Egyesült Államok is belekeveredne — mondotta az amerikai elnök. A Dél-Vietnamban állomásozó amerikai csapatok kivonásá­nak határidejét továbbra sem jelölte meg Nixon, ugyanakkor forszírozta a hadifogolycsere kérdését. A VDK-nak Párizsban tárgyaló delegációja teljes joggal mutathatott rá arra: éppen Nixon odázza el az amerikai hadifoglyok hazatérését azzal, hogy nem hajlandó kivonni csapatait, illetve továbbra sem jelöli meg a teljes csapatkivonás végleges időpontját­­nak határidejével kapcsolat­ban. * Nixon újra leszögezte, hogy nem hajlandó bejelenteni az amerikai csapatok teljes kivo­násának végső határidejét. Nyomatékosan hangsúlyozta, hogy az Egyesült Államok elsőrendű fontosságot tulaj­donít a hadifogoly-kérdés­nek. Közölte: utasította Bruce nagykövetet, hogy Párizsban e kérdést, akár önállóan, akár más problémákkal ösz­­szekapcsolva, vagy egy átfogó megállapodás keretében állít­sa a középpontba. Hozzáfűz­te: a csapatvisszavonási prog­ram semmilyen körülmények között sem fogja feladni a hadifoglyokat, mindaddig ott­maradunk, ameddig amerikai hadifoglyok lesznek Észak- Vietnamban.” Kérdésekre válaszolva az elnök azt állította, hogy az Egyesült Államoknak nincs szándékában „koreai” típusú állandó rezidens haderőt tar­tani Dél-Vietnamban. További kérdésekre vála­szolva az amerikai elnök ki­jelentette, hogy nem tartja hasznosnak az utóbb­i időben lábra kapott túlságosan sok spekulációt az Egyesült Ál­lamok „új Kína-politikájá­ról”. Megállapította, hogy Washington két hosszútávú célját, a kapcsolatok norma­lizálását és Kína elszigetelt­ségének megszüntetését ille­tően az utóbbi időben hala­dás történt, elsősorban az­ utazási és kereskedelmi köny­­nyítések terén. „A diplomá­ciai elismerés és az ENSZ- tagság kérdését azonban még nem kívánom megvitatni — fűzte, hozzá —, mert korai lenne ezekről a spekulációkba bocsátkozni.” „Remélem, sőt számítok rá — folytatta —, hogy valamikor, valamilyen minőségben ellátogatok a kontinentális Kínába, azt még nem tudom, hogy milyen mi­nőségben.” Majd kifejtette, hogy „az USA Tajvan iránti szerződéses kötelezettségeit fenntartva mértéktartó mó­don törekszik normálisabb vi­szony kialakítására a Kínai Népköztársasággal.” Nixon a témát lezárva hangsúlyozta, rendkívül fon­tosnak tartja,­ hogy kitérjen olyan spekulációkra, amelyek szerint a kontinentális Kíná­hoz való közeledésünk egyet­len célja a Szovjetunió inger­lése volna. Hangoztatta, hogy ez távol áll az igazságtól. „Jó kapcsolatokra törekszünk a Szovjetunióval —, folytatta — és nem tekintem bátortalaní­­tónak rá . SALT-tárgyalások alakulását.. Véleményem sze­rint mindkét ország érdekeit szolgálná, ha ezeken a tár­gyalásokon megegyezés jönne létre”, — mondotta Nixon. Ünnepel a szovjet főváros Hável József, az MTI moszkvai tudósítója jelenti: Élénk politikai és munkalég­kör jellemzi a­ szovjet fővá­ros életét, a­ május elsejei ünnep. Aktívan folyik az OSZSZK­P Legfelső Tanácsa küldötteinek jelölése. A gyű­léseken felszólalók támogat­ják az SZKP XXIV. kong­resszusán elfogadott bel- és külpolitikai irányvonalat, hi­tet tesznek amellett, hogy megvalósítják a kongresszusi határozatokat. Május elsejét a moszkvaiak újabb munkasikerekkel fo­gadták. Már április 28-ra tel­jesítették az idei esztendő el­ső négy hónapjának tervét. Csupán áprilisban 15 ezer család költözött új lakásba. A szovjet főváros dolgozói ezekben a napokban vállal­ták, ahogy idei tervüket de­cember 28-ra befejezik. A Pravda pénteki száma ve­zércikkben köszöntötte a ta­vasz és a munka ünnepét. A szovjet sajtó vezető lapja hangsúlyozza: az ünnep nap­ján a dolgozók demonstrál­ják töretlen elhatározottságu­kat, hogy még szorosabban tömörítsék soraikat abban a harcban, amely a társadalom forradalmi átalakításáért a népek ragyogó jövőjéért fo­lyik. Szíria és l­íbia után az EAK is elfogadta a föderációs szerződést Kairóból jelenti a Reuter. Az egyiptomi nemzetgyűlés csütörtökön este jóváhagyta az arab köztársaságok szövetsé­gének, azaz Szíria, Líbia és az EAK föderációjának létreho­zását. Ily módon a föderáció ügye mind a három országban vé­­­gigfutott a politikai és kor­mányzati fórumokon, s most már csak az ősz eleji népsza­vazás van hátra. A 360 tagú nemzetgyűlés pozitív értelmű döntése azt követően született meg, hogy a három tagország — egyipto­mi kezdeményezésre — módo­sította az 1971. április 17-i fö­derációs szerződés néhány ele­mét. Hogy melyeket, arról hi­vatalos bejelentés nem tör­tént. A szerződés alapvető cik­kelyei ismeretesek: a három országnak közös fővárosa, zászlaja lesz, valamint közös katonai parancsnoksága és há­romtagú elnöki tanácsa. Az elnöki tanács egyszerű szó­többséggel választja meg a fö­deráció elnökét Az in­merikus elnök sajtóérte­­eztese Köves Tibor, az MTI wa­shingtoni tudósítója jelenti: Nixon elnök csütörtök esti sajtóértekezletén nyomatéko­san hangsúlyozta, hogy vál­tozatlan eltökéltséggel foly­tatja eddig „helyesnek bizo­nyult” indokínai politikáját Egyúttal azonban taktikai változást sejtető kétértelmű célzásokat is tett a VDK-ban levő amerikai hadifoglyokkal, illetve a Vietnamban levő amerikai csapatok kivonása­ MwrNwf Washingtoni tudósítónk telex jelentése Elnöki „háromszögelés” Nixon csütörtök esti sajtó­­értekezletén a „vietnamizálás­­ról” beszélve, sokat sejtetően közölte, hogy neki és kormá­nyának már határozott­ fogal­ma van arról, mikorra lesz képes Saigon az önvédelemre. A kérdés jelenleg az, hogy a kincstári derűlátással kinek címezte Nixon ezt az újabb logikai csavarintást? A meg­jegyzés a „vietnamizálás” va­lóságának tükrében, a laoszi akcióban levizsgázott saigoni rezsim gyenge „esélyeit” lát­va, csak kétféleképpen, értel­mezhető: Nixon „úgy tesz majd, mintha elhinné”, hogy Saigon már , rendelkezik az említett képességgel, s ezt a változatot aligha indokolja az elnök egész beszéde, hangne­me. A másik lehetőség viszont az, hogy „másvalakinek” kel­lene elhinnie a ködös ígére­tet, s „hitelesítenie” Nixon „vietnamizálását” a háború felszámolására irányuló­ folya­matként. Ha ebben az összefüggésben tekintjük Peking gesztusait Washingtonnak, s egybevetjük Nixon Kína-ügyben elmondott szavaival, kétségkívül a „viet­namizálás”­ oly időben törté­nő „hitelesítését” kapja a Fe­hér Ház, amikor arra más­honnan — otthon, vagy kül­földön — aligha számíthat. A két Kína politika kínjaiban vajúdó amerikai kormányt is meglepte Peking legutóbbi „nyitása". A State Depart­­mentben meglehetős zavar uralkodik, legyen szó akár a kínai ENSZ-jogokról, vagy Tajvan hovatartozásáról. Az elnök maga igyekezett „hely­re tenni” a fokozatos közele­dés politikáját, a nagyhatalmi „háromszög” minden irány­ban szükséges jó állapotát hangsúlyozva. Avar János A VDK páriza­­to­k állásfoglaln­it • Nixon odázza el az amerikai katonák hazatérését Az AP hírügynökség párizsi jelentésében ismerteti a viet­nami értekezleten részt vevő VDK-küldöttségnek pénteki közleményét, amely kitért Nixon csütörtök esti sajtóér­tekezletére. A közlemény éle­sen elítéli az Egyesült Álla­mok indokínai politikáját. Megállapítja: Nixon sajtókon­ferenciája azt bizonyítja, hogy Washington eltökélt szándéka folytatni a háborút, ezzel „még inkább meghosszabbítja a halott, a sebesült vagy fog­lyul ejtett amerikai katonák listáját és végeláthatatlan idő­kig elodázza a fogságban levő amerikai katonák visszatérését családjukhoz”. A közlemény idézett sorai egyértelmű utalást jelentenek az amerikai elnöknek azon ki­jelentéseire, hogy utasítást kí­ván adni Bruce-nak, a Viet­­nam-értekezleten részt vevő amerikai delegáció vezetőjé­nek: a megbeszélések közép­pontjába állítsa a hadifogoly­csere kérdését. A Vuk kül­döttségének közleménye a ké­sőbbiekben is kitér a kérdésre Hivatkozik Xuan Thuy dele­gációvezetőnek a csütörtöki ülésen tett javaslatára: a felek vitassák meg az a­merikai fegy­veres erők Dél-Vietnamból történő teljes kivonásának ha­táridejét, hogy ezt követően foglalkozhassanak az összes foglyul ejtett katona szabadon 'r'.csércénak kérdésével Az AFP Stockholmból jelen­tette, hogy a svéd külügymi­nisztérium közleményben rea­gált haird amerikai hadügy­miniszternek arra a célzására, amely Svédországot közvetve kapcsolatba hozta az indokí­nai hadi­fogolycsere kérdésé­vel. A közlemény aláhúzza, hogy Laird célzása „meglepe­tés a svéd kormány számára”, minthogy az ügyben Stock­holm semmiféle hivatalos ér­tesítést sem kapott Washing­tontól. A svéd­­külügyminisz­térium ugyanakkor megálla­pítja: amennyiben a párizsi Vietnam-értekezleten megálla­podás jönne létre az Egyesült Államok és a VDK küldöttsé­ge között, úgy Svédország kész közreműködni a csere lebonyo­lításában. A VNA hírügynökség pén­teken közölte: az Egyesült Ál­lamok múlt szombat óta im­máron ötödik napja támadta a VDK területét. Amerikai re­pülőgépek, így B-52-es óriás­bombázók is, április 24 és 27 között több alkalommal bom­bázták a VDK területén levő Huang Lap falu térségét. A VDK külügyminisztériuma — szóvivője útján — ismételten felszólította az Egyesült Álla­mokat, hogy azonnal szüntesse be az ország területe ellen el­követett háborús cselekménye­ket. ­ Tovább tart a kormány válság­­nemi Penhben Nyugati hírügynökségek pen- I bodzsai rezsim kormányválsá­­goken egymást követő jelensé­­gának újabb fejleményeiről. A sekben számoltak be a­­kam- i Phn­om Fenh-i rádió reggeli jelentése szerint a múlt hé­ten lemondott Lan Nol minisz­terelnök helyett Cheng Heng államfő — hosszas huzavona után — csütörtök este Sirik Matak volt miniszterelnök-he­lyettest bízta meg az új kor­mány megalakításával, aki el­fogadta a megbízatást. Sirik Matak péntek délelőtt magá­hoz kérette a nemzetgyűlés és a­­szenátus több tagját, de a je­lentésekből az tűnik le,­ hogy az előzetes tanácskozások ered­ménytelenül végződtek. A kambodzsai rádió később ■ ugyanis azt közölte, hogy Sirik Matak visszaadta a kormány­alakítási megbízatást. Cheng Heng államfő ezt követően személyes tanácsadóját, Choup Hellt bízta meg a kormányala­kítással. Ifjabb incidensek az indiai-pakisztáni határon A pakisztáni rádióra hivat­kozva jelenti a Reuter és a UPI, hogy Khulna és Chand­­pur kelet-pakisztáni kikötők­ben ismét megindult az élet. Indiai rádiójelentések ugyan­akkor kelet-pakisztáni terü­leten folyó újabb súlyos har­cokról számolnak be. Az in­diai rádió a kelet-pakisztáni felkelőktől származó jelentést is ismertetett, amely szerint Kelet-Pakisztánban a polgár­­háború kitörése óta a kor­mánycsapatoknak mintegy tízezer katonája esett el. Hivatalosan ezt a számot nem erősítették meg. A Reuter tudósítója újabb indiai—pakisztáni határinci­densről számolt be. Pakisz­táni csapatok Bogra helység közelében indiai területet lőt­tek, amikor a határ közvet­len közelében tűzharc rob­bant ki bengáli szabadság­­harcosok és egy pakisztáni járőr között. Indiai határőrök erre tüzet nyitottak a pakisz­táni katonákra. A határincideo­el­ ügyében eltérő álláspontok a Kohl—Bahr találkozón Polgár Dénes, az MTI tudó­sítója jelenti: „A mai beszél­getés nagyon nehéz volt” — mondotta Egon Bahr bonni államtitkár, Kohl NDK állam­titkárral folytatott eszmecse­réjének befejezése után a vá­rakozó tudósítóknak. Bahr kö­zölte, hogy szóba hozta az NDK és az NSZK határán legutóbb történt incidenseket, s mindkét fél előadta ezzel kapcsolatban álláspontját. Ez nem ment végbe „minden ke­ménység nélkül” — fűzte hoz­zá. A két „nagyon különböző” álláspontban nem történt kö­zeledés — mondotta Bahr. Később azonban, amikor is­mét a közlekedési kérdések kerültek napirendre, a légkör ismét tárgyilagossá vált — hangoztatta. A tizenegyedik Kohl—Bahr­­találkozó pénteken Bonnban négy és fél óráig tartott. Elő­ször a két államtitkár egyórás négyszemközti beszélgetést folytatott, majd összeült a két delegáció. A kiadott kommüniké sze­rint a következő találkozásra május 21-én kerül sor, Berlinr­ben. A közlemény hangoztat­ja, hogy a következő eszme­cserén folytatják a közlekedési problémákról megkezdett „na­gyon intenzív” eszmecserét. A Zycie Y Warszawy kommentárja a Nyugat-Berlinnel kapcsolatos nyugati álláspontról A Zycie XWarszawy pénteki számában Ryszard Wojna írt kommentárt Nyugat-Berlin ügyéről. Megállapítja, hogy néhány nyugatnémet lap ápri­lis 28-án nyilván illetékes for­rásból származó értesülést kö­zölt a három nyugati hata­lomnak a nyugat-berlini kér­désről folyó tárgyalásokon el­foglalt álláspontjáról. Ezt az álláspontot tükrözték azok a javaslatok, amelyeket ez év február 5-én juttattak el Ab­­raszimov szovjet nagykövet­hez. A három nyugati hatalom abból indul ki, hogy „a nyuga­ti szektort”, azaz Nyugat-Ber­­lint nem lehet az NSZK ré­szének tekinteni és nem lehet kiterjeszteni rá az NSZK kor­mányának hatáskörét. Ugyan­akkor a nyugati hatalmak „he­lyeslik a Berlin nyugati szek­tora és az NSZK között fenn­álló különleges kapcsolatokat”. A három nyugati hatalom azt a nézetet vallja, hogy a Nyugat-Berlinbe való úgyne­vezett szabad bejutás kérdé­sét csak a négy hatalom ren­dezheti. A nyugati dokumen­tum az NSZK és az NDK kö­zötti határt „demarkációs vo­nalnak” nevezi. Ami a Nyugat-Berlin és a NDK közötti kapcsolatokat il­leti, a nyugati hatalmak — egész sor kedvezményt ajánl­va — fenntartják azt a véle­ményüket, hogy e téren a megoldás „technikai részleteit” „a megfelelő német hatalmi szervek” közötti tárgyalások útján kell megállapítani. Von Wechmar, a bonni kor­mány szóvivője kijelentette, hogy a nyugati és a szovjet ja­vaslatok nyilvános megvitatá­sa nem kívánatos. Mindamel­lett célszerűnek tartotta kije­lenteni, hogy a nyugati hatal­mak és a Szovjetunió állás­pontja még igen távol esik egymástól és a négy hatalom képviselőinek ezután követke­ző ülésein derül majd ki, való­ban érdekelt-e a szovjet fél a kérdés kielégítő rendezésében. Ez az utóbbi kijelentés igen furcsán hangzik a nyugatné­met szóvivő szájából. E kije­lentés mögött a nyugati állás­pont pozitív értékelése, vala­mint olyan törekvés rejlik, amely, nem hajlandó észreven­ni a Szovjetunió jóakaratát és konstruktív javaslatait. Von Wechmar véleménye eltér Brandt kancellár álláspontjá­tól, — írja Ryszard Wojna. Brandt többször is nyilvánosan kifejezésre juttatta meggyőző­dését, hogy a szovjet javasla­tokban olyan elemek vannak, amelyek reményre jogosítanak fel a megegyezés lehetőségét illetően. A Szovjetuniónak nincs szüksége arra, hogy a négy hatalom képviselőinek ezután következő ülésein bizonyítsa be, hogy „valóban érdekelt” a megegyezésben, miként a nyu­gatnémet szóvivő hangoztatta. A Szovjetunió már kifejezésre juttatta jóakaratát március 26-i javaslataiban, amelyek­ben lényegesen közeledett a nyugati hatalmak és az összes érdekelt fél álláspontjához — fejeződik be a lengyel lap kommentárja. Csou En-laj fogadta Bíró Józsefet Pekingből jelenti az Új Kí­na­ Csou En-laj, a Kínai Ál­lamtanács elnöke csütörtökön fogadta Bíró József külkeres­kedelmi minisztert és megbe­szélést folytatott vele. A baráti hangulatú megbeszélésen je­len volt Gödör Ferenc, hazánk pekingi nagykövete, Paj Hszieng-kuo külkereskedelmi miniszter és az illetékes kínai hivatalok vezető munkatársai. Bíró, József kínai látogatásá­nak befej­eztével pénteken to­vább utazott a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságba. Jószolgálati küldöttségünk befejezte afganisztáni látogatását Delhiből jelenti az MTI. Jó­­szolgálati küldöttségünk ápri­lis 30-án befejezte afganisz­táni látogatását. A delegáció vezetőjét, Hollai Imre külügy­miniszter-helyettest fogadta Mohammed, Zahir sah, Afga­nisztán királya, akinek átad­ta Losonczi Pálnak, az Elnö­ki Tanács elnökének Magyar­országra szóló meghívóját és személyes üdvözletét. Afga­nisztán királya a meghívást elfogadta. Etemadi miniszterelnök és külügyminiszter szintén fo­gadta küldöttségünket, ez al­kalommal baráti eszmecseré­re került sor.

Next