Magyar Nemzet, 1971. május (27. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-01 / 102. szám
6 Szombat, 1971. május 1.. Az egyiptomi nemzetgyűlés jóváhagyta a hármas arab föderációt A külpolitikai helyzet A HÁRMAS ARAB FÖDERÁCIÓ létrehozását rögzítő bengházi egyezményt jóváhagyta az egyiptomi nemzetgyűlés is. Miután a szíriai és a líbiai kormány már néhány nappal ezelőtt ratifikálta az Arab Köztársaságok Szövetségének tervét, a föderáció ügye most már csak az őszi népszavazástól függ. A Reuter értesülése szerint, az egyiptomi nemzetgyűlés csütörtök esti döntése azt követően született meg, hogy a három tagország — Kairó kezdeményezésére — módosította az április 17-i föderációs szerződés néhány elemét. A kairói sajtó továbbra is részletesen foglalkozik Rogers amerikai külügyminiszter küszöbönálló látogatásával. Heikal az Al Ahramban azt írja, hogy az Egyesült Államok közelkeleti diplomáciája az izraeli konokság falába ütközik. Ha ezt a falat most nem sikerült Rogersnek áttörni, akkor az EAK számára nem marad más választás, mint az erő alkalmazása. Fajek, az EAK tájékoztatásügyi minisztere ugyanakkor, egy pénteki interjúban, azt hangoztatta, hogy bár az Egyesült Államok más hangon beszél a közel-keleti válságról, de politikája változatlan maradt. Washington nem csupán bátorítja az izraeli agressziót, hanem — minthogy fegyverekkel támogatja a Tel Avivot — részt is vesz abban. Fajek méltatta a Szovjetunió segítségét, hangoztatva, hogy a két ország közötti kapcsolatok egyedülállóak a nemzetközi kapcsolatok történetében. Rogers, a CENTO péntekenkezdődött miniszteri tanácsülésén kijelentette, hogy közel-keleti körútján nem számít frontáttörésre. Egyértelműen utalt arra, hogy kairói és Tel Aviv-i megbeszélésein kész lépéseket tenni a Szuezicsatorna megnyitásával kapcsolatos részegyezmény előmozdítására. A CENTO ankarai ülése egyébként lehetőséget ad mind az amerikai, mind a brit diplomácia vezetőjének, hogy közvetlen tárgyalásokat folytassanak Nihat Erim új török kormányával. A másik nyugati katonai paktum, a SEATO közelmúltban befejeződött londoni ülésszakáról ír a Pravda pénteki száma. A lap emlékeztet arra, hogy a szervezetet Washington a Kínai Népköztársaság, valamint az ázsiai nemzeti felszabadító mozgalmak ellen folytatott harc eszközeként hozta létre. Most azonban Rogers azt hangoztatta, hogy a SEATO érdekének megfelelően, Ázsia jövője szempontjából „növekvő szerepvállalásra” kell ösztönözni Kínát, mert Kína — úgymond — „inkább konstruktív, mintsem felforgató jellegű állam”. Nixon elnök sajtóértekezletén részletesen foglalkozott — Indokína problematikája mellett — az Egyesült Államok és Kína viszonyával is. Helytelenítette, hogy az utóbbi időben túlságosan sok spekuláció hangzik el Washington „új Kína-politikájáról”. Leszögezte: a diplomáciai elismerés és Kína ENSZ-tagságának kérdését illetően még korai lenne találgatásokba bocsátkozni. Utalt arra is, hogy nem változott Washington álláspontja a csangkajsekista rendszer megítélésében. „Az Egyesült Államok Tajvan iránti szerződéses kötelezettségeit fenntartva, mértéktartó módon törekszik normálisabb viszony kialakítására a Kínai Népköztársasággal.” Nixon elutasította azokat a véleményeket is, melyek szerint a Kínához való közeledés célja a Szovjetunió „ingerlése” lett volna. Kormánya mindkét országgal jó kapcsolatokra törekszik és a világbéke érdekei megkívánják, hogy jó legyen a viszony a Szovjetunió és a „kommunista Kína” között is. A két ország közötti feszültségből származó viszályba ugyanis az Egyesült Államok is belekeveredne — mondotta az amerikai elnök. A Dél-Vietnamban állomásozó amerikai csapatok kivonásának határidejét továbbra sem jelölte meg Nixon, ugyanakkor forszírozta a hadifogolycsere kérdését. A VDK-nak Párizsban tárgyaló delegációja teljes joggal mutathatott rá arra: éppen Nixon odázza el az amerikai hadifoglyok hazatérését azzal, hogy nem hajlandó kivonni csapatait, illetve továbbra sem jelöli meg a teljes csapatkivonás végleges időpontjátnak határidejével kapcsolatban. * Nixon újra leszögezte, hogy nem hajlandó bejelenteni az amerikai csapatok teljes kivonásának végső határidejét. Nyomatékosan hangsúlyozta, hogy az Egyesült Államok elsőrendű fontosságot tulajdonít a hadifogoly-kérdésnek. Közölte: utasította Bruce nagykövetet, hogy Párizsban e kérdést, akár önállóan, akár más problémákkal öszszekapcsolva, vagy egy átfogó megállapodás keretében állítsa a középpontba. Hozzáfűzte: a csapatvisszavonási program semmilyen körülmények között sem fogja feladni a hadifoglyokat, mindaddig ottmaradunk, ameddig amerikai hadifoglyok lesznek Észak- Vietnamban.” Kérdésekre válaszolva az elnök azt állította, hogy az Egyesült Államoknak nincs szándékában „koreai” típusú állandó rezidens haderőt tartani Dél-Vietnamban. További kérdésekre válaszolva az amerikai elnök kijelentette, hogy nem tartja hasznosnak az utóbbi időben lábra kapott túlságosan sok spekulációt az Egyesült Államok „új Kína-politikájáról”. Megállapította, hogy Washington két hosszútávú célját, a kapcsolatok normalizálását és Kína elszigeteltségének megszüntetését illetően az utóbbi időben haladás történt, elsősorban az utazási és kereskedelmi könynyítések terén. „A diplomáciai elismerés és az ENSZ- tagság kérdését azonban még nem kívánom megvitatni — fűzte, hozzá —, mert korai lenne ezekről a spekulációkba bocsátkozni.” „Remélem, sőt számítok rá — folytatta —, hogy valamikor, valamilyen minőségben ellátogatok a kontinentális Kínába, azt még nem tudom, hogy milyen minőségben.” Majd kifejtette, hogy „az USA Tajvan iránti szerződéses kötelezettségeit fenntartva mértéktartó módon törekszik normálisabb viszony kialakítására a Kínai Népköztársasággal.” Nixon a témát lezárva hangsúlyozta, rendkívül fontosnak tartja, hogy kitérjen olyan spekulációkra, amelyek szerint a kontinentális Kínához való közeledésünk egyetlen célja a Szovjetunió ingerlése volna. Hangoztatta, hogy ez távol áll az igazságtól. „Jó kapcsolatokra törekszünk a Szovjetunióval —, folytatta — és nem tekintem bátortalanítónak rá . SALT-tárgyalások alakulását.. Véleményem szerint mindkét ország érdekeit szolgálná, ha ezeken a tárgyalásokon megegyezés jönne létre”, — mondotta Nixon. Ünnepel a szovjet főváros Hável József, az MTI moszkvai tudósítója jelenti: Élénk politikai és munkalégkör jellemzi a szovjet főváros életét, a május elsejei ünnep. Aktívan folyik az OSZSZKP Legfelső Tanácsa küldötteinek jelölése. A gyűléseken felszólalók támogatják az SZKP XXIV. kongresszusán elfogadott bel- és külpolitikai irányvonalat, hitet tesznek amellett, hogy megvalósítják a kongresszusi határozatokat. Május elsejét a moszkvaiak újabb munkasikerekkel fogadták. Már április 28-ra teljesítették az idei esztendő első négy hónapjának tervét. Csupán áprilisban 15 ezer család költözött új lakásba. A szovjet főváros dolgozói ezekben a napokban vállalták, ahogy idei tervüket december 28-ra befejezik. A Pravda pénteki száma vezércikkben köszöntötte a tavasz és a munka ünnepét. A szovjet sajtó vezető lapja hangsúlyozza: az ünnep napján a dolgozók demonstrálják töretlen elhatározottságukat, hogy még szorosabban tömörítsék soraikat abban a harcban, amely a társadalom forradalmi átalakításáért a népek ragyogó jövőjéért folyik. Szíria és líbia után az EAK is elfogadta a föderációs szerződést Kairóból jelenti a Reuter. Az egyiptomi nemzetgyűlés csütörtökön este jóváhagyta az arab köztársaságok szövetségének, azaz Szíria, Líbia és az EAK föderációjának létrehozását. Ily módon a föderáció ügye mind a három országban végigfutott a politikai és kormányzati fórumokon, s most már csak az ősz eleji népszavazás van hátra. A 360 tagú nemzetgyűlés pozitív értelmű döntése azt követően született meg, hogy a három tagország — egyiptomi kezdeményezésre — módosította az 1971. április 17-i föderációs szerződés néhány elemét. Hogy melyeket, arról hivatalos bejelentés nem történt. A szerződés alapvető cikkelyei ismeretesek: a három országnak közös fővárosa, zászlaja lesz, valamint közös katonai parancsnoksága és háromtagú elnöki tanácsa. Az elnöki tanács egyszerű szótöbbséggel választja meg a föderáció elnökét Az inmerikus elnök sajtóérteeztese Köves Tibor, az MTI washingtoni tudósítója jelenti: Nixon elnök csütörtök esti sajtóértekezletén nyomatékosan hangsúlyozta, hogy változatlan eltökéltséggel folytatja eddig „helyesnek bizonyult” indokínai politikáját Egyúttal azonban taktikai változást sejtető kétértelmű célzásokat is tett a VDK-ban levő amerikai hadifoglyokkal, illetve a Vietnamban levő amerikai csapatok kivonása MwrNwf Washingtoni tudósítónk telex jelentése Elnöki „háromszögelés” Nixon csütörtök esti sajtóértekezletén a „vietnamizálásról” beszélve, sokat sejtetően közölte, hogy neki és kormányának már határozott fogalma van arról, mikorra lesz képes Saigon az önvédelemre. A kérdés jelenleg az, hogy a kincstári derűlátással kinek címezte Nixon ezt az újabb logikai csavarintást? A megjegyzés a „vietnamizálás” valóságának tükrében, a laoszi akcióban levizsgázott saigoni rezsim gyenge „esélyeit” látva, csak kétféleképpen, értelmezhető: Nixon „úgy tesz majd, mintha elhinné”, hogy Saigon már , rendelkezik az említett képességgel, s ezt a változatot aligha indokolja az elnök egész beszéde, hangneme. A másik lehetőség viszont az, hogy „másvalakinek” kellene elhinnie a ködös ígéretet, s „hitelesítenie” Nixon „vietnamizálását” a háború felszámolására irányuló folyamatként. Ha ebben az összefüggésben tekintjük Peking gesztusait Washingtonnak, s egybevetjük Nixon Kína-ügyben elmondott szavaival, kétségkívül a „vietnamizálás” oly időben történő „hitelesítését” kapja a Fehér Ház, amikor arra máshonnan — otthon, vagy külföldön — aligha számíthat. A két Kína politika kínjaiban vajúdó amerikai kormányt is meglepte Peking legutóbbi „nyitása". A State Departmentben meglehetős zavar uralkodik, legyen szó akár a kínai ENSZ-jogokról, vagy Tajvan hovatartozásáról. Az elnök maga igyekezett „helyre tenni” a fokozatos közeledés politikáját, a nagyhatalmi „háromszög” minden irányban szükséges jó állapotát hangsúlyozva. Avar János A VDK párizatok állásfoglalnit • Nixon odázza el az amerikai katonák hazatérését Az AP hírügynökség párizsi jelentésében ismerteti a vietnami értekezleten részt vevő VDK-küldöttségnek pénteki közleményét, amely kitért Nixon csütörtök esti sajtóértekezletére. A közlemény élesen elítéli az Egyesült Államok indokínai politikáját. Megállapítja: Nixon sajtókonferenciája azt bizonyítja, hogy Washington eltökélt szándéka folytatni a háborút, ezzel „még inkább meghosszabbítja a halott, a sebesült vagy foglyul ejtett amerikai katonák listáját és végeláthatatlan időkig elodázza a fogságban levő amerikai katonák visszatérését családjukhoz”. A közlemény idézett sorai egyértelmű utalást jelentenek az amerikai elnöknek azon kijelentéseire, hogy utasítást kíván adni Bruce-nak, a Vietnam-értekezleten részt vevő amerikai delegáció vezetőjének: a megbeszélések középpontjába állítsa a hadifogolycsere kérdését. A Vuk küldöttségének közleménye a későbbiekben is kitér a kérdésre Hivatkozik Xuan Thuy delegációvezetőnek a csütörtöki ülésen tett javaslatára: a felek vitassák meg az amerikai fegyveres erők Dél-Vietnamból történő teljes kivonásának határidejét, hogy ezt követően foglalkozhassanak az összes foglyul ejtett katona szabadon 'r'.csércénak kérdésével Az AFP Stockholmból jelentette, hogy a svéd külügyminisztérium közleményben reagált haird amerikai hadügyminiszternek arra a célzására, amely Svédországot közvetve kapcsolatba hozta az indokínai hadifogolycsere kérdésével. A közlemény aláhúzza, hogy Laird célzása „meglepetés a svéd kormány számára”, minthogy az ügyben Stockholm semmiféle hivatalos értesítést sem kapott Washingtontól. A svédkülügyminisztérium ugyanakkor megállapítja: amennyiben a párizsi Vietnam-értekezleten megállapodás jönne létre az Egyesült Államok és a VDK küldöttsége között, úgy Svédország kész közreműködni a csere lebonyolításában. A VNA hírügynökség pénteken közölte: az Egyesült Államok múlt szombat óta immáron ötödik napja támadta a VDK területét. Amerikai repülőgépek, így B-52-es óriásbombázók is, április 24 és 27 között több alkalommal bombázták a VDK területén levő Huang Lap falu térségét. A VDK külügyminisztériuma — szóvivője útján — ismételten felszólította az Egyesült Államokat, hogy azonnal szüntesse be az ország területe ellen elkövetett háborús cselekményeket. Tovább tart a kormány válságnemi Penhben Nyugati hírügynökségek pen- I bodzsai rezsim kormányválságoken egymást követő jelenségának újabb fejleményeiről. A sekben számoltak be akam- i Phnom Fenh-i rádió reggeli jelentése szerint a múlt héten lemondott Lan Nol miniszterelnök helyett Cheng Heng államfő — hosszas huzavona után — csütörtök este Sirik Matak volt miniszterelnök-helyettest bízta meg az új kormány megalakításával, aki elfogadta a megbízatást. Sirik Matak péntek délelőtt magához kérette a nemzetgyűlés és aszenátus több tagját, de a jelentésekből az tűnik le, hogy az előzetes tanácskozások eredménytelenül végződtek. A kambodzsai rádió később ■ ugyanis azt közölte, hogy Sirik Matak visszaadta a kormányalakítási megbízatást. Cheng Heng államfő ezt követően személyes tanácsadóját, Choup Hellt bízta meg a kormányalakítással. Ifjabb incidensek az indiai-pakisztáni határon A pakisztáni rádióra hivatkozva jelenti a Reuter és a UPI, hogy Khulna és Chandpur kelet-pakisztáni kikötőkben ismét megindult az élet. Indiai rádiójelentések ugyanakkor kelet-pakisztáni területen folyó újabb súlyos harcokról számolnak be. Az indiai rádió a kelet-pakisztáni felkelőktől származó jelentést is ismertetett, amely szerint Kelet-Pakisztánban a polgárháború kitörése óta a kormánycsapatoknak mintegy tízezer katonája esett el. Hivatalosan ezt a számot nem erősítették meg. A Reuter tudósítója újabb indiai—pakisztáni határincidensről számolt be. Pakisztáni csapatok Bogra helység közelében indiai területet lőttek, amikor a határ közvetlen közelében tűzharc robbant ki bengáli szabadságharcosok és egy pakisztáni járőr között. Indiai határőrök erre tüzet nyitottak a pakisztáni katonákra. A határincideoel ügyében eltérő álláspontok a Kohl—Bahr találkozón Polgár Dénes, az MTI tudósítója jelenti: „A mai beszélgetés nagyon nehéz volt” — mondotta Egon Bahr bonni államtitkár, Kohl NDK államtitkárral folytatott eszmecseréjének befejezése után a várakozó tudósítóknak. Bahr közölte, hogy szóba hozta az NDK és az NSZK határán legutóbb történt incidenseket, s mindkét fél előadta ezzel kapcsolatban álláspontját. Ez nem ment végbe „minden keménység nélkül” — fűzte hozzá. A két „nagyon különböző” álláspontban nem történt közeledés — mondotta Bahr. Később azonban, amikor ismét a közlekedési kérdések kerültek napirendre, a légkör ismét tárgyilagossá vált — hangoztatta. A tizenegyedik Kohl—Bahrtalálkozó pénteken Bonnban négy és fél óráig tartott. Először a két államtitkár egyórás négyszemközti beszélgetést folytatott, majd összeült a két delegáció. A kiadott kommüniké szerint a következő találkozásra május 21-én kerül sor, Berlinrben. A közlemény hangoztatja, hogy a következő eszmecserén folytatják a közlekedési problémákról megkezdett „nagyon intenzív” eszmecserét. A Zycie Y Warszawy kommentárja a Nyugat-Berlinnel kapcsolatos nyugati álláspontról A Zycie XWarszawy pénteki számában Ryszard Wojna írt kommentárt Nyugat-Berlin ügyéről. Megállapítja, hogy néhány nyugatnémet lap április 28-án nyilván illetékes forrásból származó értesülést közölt a három nyugati hatalomnak a nyugat-berlini kérdésről folyó tárgyalásokon elfoglalt álláspontjáról. Ezt az álláspontot tükrözték azok a javaslatok, amelyeket ez év február 5-én juttattak el Abraszimov szovjet nagykövethez. A három nyugati hatalom abból indul ki, hogy „a nyugati szektort”, azaz Nyugat-Berlint nem lehet az NSZK részének tekinteni és nem lehet kiterjeszteni rá az NSZK kormányának hatáskörét. Ugyanakkor a nyugati hatalmak „helyeslik a Berlin nyugati szektora és az NSZK között fennálló különleges kapcsolatokat”. A három nyugati hatalom azt a nézetet vallja, hogy a Nyugat-Berlinbe való úgynevezett szabad bejutás kérdését csak a négy hatalom rendezheti. A nyugati dokumentum az NSZK és az NDK közötti határt „demarkációs vonalnak” nevezi. Ami a Nyugat-Berlin és a NDK közötti kapcsolatokat illeti, a nyugati hatalmak — egész sor kedvezményt ajánlva — fenntartják azt a véleményüket, hogy e téren a megoldás „technikai részleteit” „a megfelelő német hatalmi szervek” közötti tárgyalások útján kell megállapítani. Von Wechmar, a bonni kormány szóvivője kijelentette, hogy a nyugati és a szovjet javaslatok nyilvános megvitatása nem kívánatos. Mindamellett célszerűnek tartotta kijelenteni, hogy a nyugati hatalmak és a Szovjetunió álláspontja még igen távol esik egymástól és a négy hatalom képviselőinek ezután következő ülésein derül majd ki, valóban érdekelt-e a szovjet fél a kérdés kielégítő rendezésében. Ez az utóbbi kijelentés igen furcsán hangzik a nyugatnémet szóvivő szájából. E kijelentés mögött a nyugati álláspont pozitív értékelése, valamint olyan törekvés rejlik, amely, nem hajlandó észrevenni a Szovjetunió jóakaratát és konstruktív javaslatait. Von Wechmar véleménye eltér Brandt kancellár álláspontjától, — írja Ryszard Wojna. Brandt többször is nyilvánosan kifejezésre juttatta meggyőződését, hogy a szovjet javaslatokban olyan elemek vannak, amelyek reményre jogosítanak fel a megegyezés lehetőségét illetően. A Szovjetuniónak nincs szüksége arra, hogy a négy hatalom képviselőinek ezután következő ülésein bizonyítsa be, hogy „valóban érdekelt” a megegyezésben, miként a nyugatnémet szóvivő hangoztatta. A Szovjetunió már kifejezésre juttatta jóakaratát március 26-i javaslataiban, amelyekben lényegesen közeledett a nyugati hatalmak és az összes érdekelt fél álláspontjához — fejeződik be a lengyel lap kommentárja. Csou En-laj fogadta Bíró Józsefet Pekingből jelenti az Új Kína Csou En-laj, a Kínai Államtanács elnöke csütörtökön fogadta Bíró József külkereskedelmi minisztert és megbeszélést folytatott vele. A baráti hangulatú megbeszélésen jelen volt Gödör Ferenc, hazánk pekingi nagykövete, Paj Hszieng-kuo külkereskedelmi miniszter és az illetékes kínai hivatalok vezető munkatársai. Bíró, József kínai látogatásának befejeztével pénteken tovább utazott a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságba. Jószolgálati küldöttségünk befejezte afganisztáni látogatását Delhiből jelenti az MTI. Jószolgálati küldöttségünk április 30-án befejezte afganisztáni látogatását. A delegáció vezetőjét, Hollai Imre külügyminiszter-helyettest fogadta Mohammed, Zahir sah, Afganisztán királya, akinek átadta Losonczi Pálnak, az Elnöki Tanács elnökének Magyarországra szóló meghívóját és személyes üdvözletét. Afganisztán királya a meghívást elfogadta. Etemadi miniszterelnök és külügyminiszter szintén fogadta küldöttségünket, ez alkalommal baráti eszmecserére került sor.