Magyar Nemzet, 1971. május (27. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-21 / 118. szám

4 FOLYÓIRATSZEMLE Modernség és korszerűség Mórotz László festőművész októberben megrendezett kiállításához fűz, megjegyzéseket Újvári Béla a Művészet új, 4-es számában. Újvári felveti, hogy a művész — aki öt évvel ezelőtt hagyta el, díszítő-festő tanszakon nyert oklevéllel az Iparművészeti Főiskolát — a kiállításon látható, csaknem harminc képe alapján ahhoz az irányhoz tartozik, amelyet absztrakt expresszionizmusnak vagy expresszionisztikus absztrakciónak lehet nevezni. Ez irány elindítói és legnevesebb művelői „a művész hivatását abban látták, hogy a tudatossá nem vált élményeit őszintén és közvetlenül (spontán), a művészi indulat hevében keletkezett — szélsőségesen szubjektív — közelebbről meg nem határozható alakú festékfoltokkal, ecsetvonásokkal, színritmusokkal közölje. Az elvont festészetnek ez az ága a negyvenes évek végén, az ötvenes évek elején virágzott és ..figyelembe véve a .modern’ művészet gyors stílusváltozásait — újnak nem nevezhető”. Már 1958-ban megállapította a francia E. M. Langui, hogy az említett irányzat körében ,.új akadémizmus kezd megnyilvánulni és légiónyi az epigonok száma”. Újvári nem tartja meggyőzőnek a meghívón közölt ismertetést, amely szerint a fiatal művész „végigkísérletezte az elemi formákkal való építkezés különböző módjait, a geometrikus, az amorf, az expresszív, kalligrafikus alakzatokban rejlő kifejezési lehetőségeket”. Hozzáteszi: „Ezeket régen mások végigkísérletezték, ő legfeljebb alkalmazásukkal "kísérletezett"”. Újvári sorra bizonyítja, milyen hasonlóságokat mutatnak a fiatal művész különböző képei Kooning, Pollock és mások különböző munkáival. A festő „Nagy áramlások” és „Kis áramlások I—IV.” című képein — állítja Újvári — „részben a polgári irracionalista világszemlélet, részben M. Tobeynek az azokhoz hasonló, de a Távol-Kelet misztikus tanain, a Bahai-szekta tanain alapuló világnézete jelentkezett. Vagy talán tévednénk?” — kérdezi. —„Merőben véletlen volna az, hogy a meghívón Mórotz László festményein formatöltő világnézetét jellemző utolsó sorok a korai görög filozófia ugyanazon állításaira utalnak, mint a W. Schmidt tollából származó Tobey-ismertetés utolsó sorai?” Tobey művészetének sajátosságait „távol-keleti utazásai, az említett tanokkal a helyszínen történő ismerkedés alakította ki”. Mórotz viszont „nem járt Távol-Keleten, nem végzett hasonló tanulmányokat. Nem élt ■ Nyugaton”. Ugyanakkor „színharmóniája, ecsetkezelése magas színvonalúnak nem nevezhető. Ez utóbbi hiányosság rendkívül sokat ront művészi mondanivalója eredetiségének és őszinteségének hitelén”. A Művészet cikkírója Mórotz kiállításával nem jelentősége miatt foglalkozik — „ilyen és hozzá hasonló festői megnyilvánulásoknak se szeri, se száma” , hanem mert jellemzőnek tartja a fiatal művész „jobbára reprodukciók ihlette” festészetét. A fiatal művész és az ismertető szerzője is a mindenáron modernségre való törekvés hatása alá került. Divatos modernkedésről van szó, ahol ..az összefüggések ismeretének hiánya is közrejátszhatott”. (Érdekes, hogy a folyóirat nem a szöveg mellett közli a kiállítás egyik képének reprodukcióját, hanem — külön kommentár nélkül — egy későbbi oldalon.) Újvári többször is utal rá írásában, hogy a „modemének van olyan értelmezése, amely szerint az új művészet létrehozásának „egyedüli feltétele a művészet konvencionális értelmezésével való szakítás”. Pedig, ez csupán következmény lehet, és valójában ,,a konvencionális tartalmaktól való elszakadás, új tartalmak közlése” teszi valóban korszerűvé a művet. A csak formákat bontó „modernség” a polgári irracionalitás szemléletével tart rokonságot. Stephen Spender angol költő „The struggle of the Modern”. (A modern harca) című tanulmányában két részre osztja a huszadik század irodalmát és művészetét. A ,,maiak”-ra — vagyis azokra, akik hisznek a társadalom és a tudomány fejlődésében — és a „modernek”-re, akik nem érzik otthon magukat az elgépiesedett társadalomban, akik szembefordultak a haladás gondolatával és a tudomány eredményeit úgy tekintik, mint ...évszázadok kultúráját fenyegető katasztrófát”. Ezzel a tanulmánnyal vitázik Irodalomtörténet új számában megjelent tanulmányában Egri Péter. Egri felveti, hogy Spender — számos érdekes részlet-megállapítása ellenére — abszolutizálja személyes élményeit, s a nyugaton élő értelmiség életérzését. Az angol költő „túl szoros kapcsolatot tételez fel a kultúra jelenségei és a technika fejlődése között, gyakran figyelmen kívül hagyja a társadalmi rend közvetítő szerepét”. A ,,mai” kategóriában egyben mossa a naturalizmust és a realizmust, mint ahogy a „modern” kategóriába is belefér nála az irracionálisan elvont, és a különböző konvenciók ellen lázadó modernség Felületileg szemlélve a század angol — és nemcsak angol — kultúrája valóban számos példát nyújt arra a polarizációra, amelyet Spender leír. „De Britten remekműve, a Háborús rekviem vajon nem képvisel-e olyan szintézist, amelyben amai művészi magatartás a modern tökéletesedéséhez és kiteljesedéséhez vezet? Thomas Mann: Aragon, Eluard vagy a késői Brecht művei nem tartalmaznak-e ilyen szintézist? Azt hiszem, igen, és a huszadik századi magyar költészet, festészet és zene jó néhány képviselőjének műveiben is ilyen szintézissel találkozunk.’' Szintézist lát Egri — a többi között — Bernáth Aurél „Tél” című, 1929-ben festett képén is. ..Habár ez a képe más időben, s más fajtákat ábrázol, mint Ady A téli Magyarországban" (ezt a verset Egri — az idézőjeleket nem kívánó — modern tájleírás, a forradalmi érzés és az árnyalt problémalátás szintéziseként elemzi), „mégis a festmény általános hangulata annyira emlékeztet Ady versére, hogy akár alelkem hó alatt’ sor illusztrációja is lehetne”. Ha Bernáth képe Adyhoz szolgál — „természetesen nem filológiai értelemben véve” — kommentárul, akkor Derkovits Gyula és Dési Huber István festményei József Attila költeményeit — s egész költészetét — ,.illusztrálják”. — Mindhárom művész tökéletes példáját adja „mai” és „modern” realista szintézisének a huszadik századi magyar festészetben és költészetben: közös bennük a szocialista meggyőződés, törekvésük a világ egészének átfogására, éles intellektusuk, az avantgardista irányzatok iránti fogékonyság, és a külső-belső világ szemléletes kifejezésének képessége. Derkovits is élt expresszionisztikus technikával, ilyenre vall. például, az ..ahogy az ifjú munkás feje a bal felső sarokból belén,válik a képbe, és a rendőr csizmája és puskatusa ott áll a kép jobb felső sarkában. De ez a módszer Derkovitsnál a modern realizmus kifejezőeszköze. Az, hogy a munkásnak csak a fejét, a rendőrnek csak a csizmáját látjuk, művésziében, propagandisztikus eszközök nélkül, festői módon fejezi ki a személytelen hatóság embertelen erőszakait. Ady, József Attila, Ferenczy Károly, Derkovits, Dési Huber István, Bernáth és — nem utolsósorban — Bartók műveiből vett példákkal bizonyítja Egri, hogy a „fpgiság” és ,,modernség” merev szembeállítása erőszakolt. A valóban korszerű művészet egyaránt elkerüli a taktikai szempontok művészietlen illusztrálását és a kétségbeesés (vagy divat-kétségbeesés) kommercializálódott kuszaságát. Szintézisében egyaránt helyet kapnak korunk problémái és reményei, A. G. A CANNES-I FILMFESZTIVÁL MAGYAR VERSENYFILMJE! SZERELEM A GORKIJ FILMSZÍNHÁZ műsorán! Pereid Erzsébet textilművész kiállítása az Ernst Múzeumban Legelőször a hangtalan, finom mozgásra figyel fel az ember. Könnyedén, fegyelmezetten ringatóznak, forognak a figurák (a legjobbak, melyeket ebben a műfajban az utóbbi időben láthattunk), valóságosan, mégis testetlenül „hordják”, bemutatják avállukra terített, formákba szabott — szoknya, ruha, kabát, ponchó — kelméket. Ezen a kiállításon, Perczel Erzsébet textilművész újbóli, sikeres bemutatkozásán az Ernst Múzeumban minden: koreográfia, ékszer, divat, installáció, az anyagot szolgálja, annak van alárendelve, annak szépségét emeli ki. Az anyag szépsége itt maga is összetett fogalom: benne rejlik a művesség, technika csakúgy, mint a célszerűség, ötlet, fantázia, ízlés. Az egyedi alkotásoktól a nagyüzemi gyártásig, a divattól a lakástextíliákig a műfaj legtágabb határai között mozog a művész. A legnemesebb hazai és európai hagyományokból merít alkotójuk, szem előtt tartva mindenekelőtt azt a közeget, amelyben anyagainak érvényesülniük kell. Nem minden áron modern és nem hangsúlyozottan népi az a textília, melyet Perczel Erzsébet tervez. A legegyszerűbb és legtalálóbb jelző rá a korszerű, akár falvédőről, csomózott szőnyegről, vagy a női szépséget hangsúlyozni hivatott ruhaanyagról van szó. Alkotómódszerére is az egyszerűség és a formában látás a jellemző. Ezért rendkívül figyelemre méltóak plasztikus mintázású bútorkárpitjai, amelyek meghatározó módon szólhatnak bele a kislakások belső térképzésébe. A pozitív és negatív formáikban összhangzó szövetek alkalmasak akár szűkebb, intim környezet, akár nagyobb téregyüttesek formálására. Nem a motívumok sokfélesége, a színek gazdagsága dominál ezen a kiállításon, sokkal inkább az egymáshoz közelálló színek harmóniája, a díszítések belső ritmusa, az egyes dekoratív elemek természetes összecsengése az összefoglaló formával. Ezért hatnak elegánsnak, meghatározott személyiség nélkül is egyéniségnek a Perczel-kelmékbe öltöztetett figurák, ezért hat otthonosan a heverővel, falvédővel, párnákkal kiképzett vitinsarok. És még valami, amit e kiállítás kapcsán el kell mondanunk, a funkció teljes érvényesítése. Ebben a munkában Perczel Erzsébet kiváló segítőtársakra talált a ruhákat tervező Nádor Vera és Lendvai Hana, valamint a ruhákat viselő babák alkotója, Tóth Tamás személyében. Az anyagok szépségét, felfokozó, finom ékszereket Barta Éva készítette. Közös munkájuk eredményeként kitűnő kiállítás jött létre, maradandó élményt szerezve a látogatóknak. Sárvári Márta m . Magyar Nemzet — Péntek, 1971. május 21. Nemzetközi jazzfesztivál Székesfehérvárott Az Alba Regia napok keretében ezúttal már ötödik alkalommal rendezték meg a székesfehérvári nemzetközi jazzfesztivált. Három napon át tíz országból érkezett több mint 70 zenész lépett fel a Vörösmarty Színházban. Ez a szám szerinti összegezés jelzi, hogy hazánk egyre inkább bekapcsolódik a kontinensünkön is, néhány szocialista országban is pezsgésnek indul a jazzéletbe. Az immár hagyományos prágai és varsói fesztiválok mellett az Alba Regia jazznapok is egyre inkább nemzetközi érdeklődésre tarthatnak számot. Ez örvendetes, de ugyanakkor éppen a már kivívott hírnév megtartása érdekében utalni kell az idei program néhány hiányosságára. Már csak azért is, hogy jövőre, amikor a város jubilál, a magyar jazzkedvelők még teljesebb képet kaphatnak ennek a zenei műfajnak a fejlődéséről. A jazz egyre bővülő hazai tábora az elmúlt években a székesfehérvári fesztiválon hallgathatta és láthatta néhány méltán világhírű művész játékát. Az idén azonban mintha bizonyos megtorpanást lehetett volna észrevenni a műsor összeállításában, illetve , a vendégművészek kiválasztásában. A három estnek ugyanis csak néhány igazán kiemelkedő teljesítménye volt. A székesfehérvári jazzfesztivál kimagasló és egyben legérdekesebb eseménye a nemzetközi „Trió” fellépése volt. Az első helyre kívánkozik az angol szakszefonos John Burman, valamint az amerikai származású Stu Martin dobos és Barre Phillips bőgős játéka. A kisegyüttes szokatlan összetétele, valamint játékfelfogása feltételezhetően hosszú ideig vita tárgya lesz a jazzértők körében .Elegendő arra utalni, hogy a televízió amely a fesztivál valamennyi műsorszámát az első perctől az utolsóig szalagra rögzítette, a Trió fellépése közben leállította a felvételt.) A teljesítmény értékeléséről kialakított eltérő vélemények abból származnak, hogy egyetlen számuk, amely több mint 50 percig tartott, hangzásában, felépítésében lényegesen eltért a hazánkban ismert és népszerű, s most már klasszikusnak tartható jazzirányzatoktól. Az improvizáció, a rögtönzés, amely a jazzmuzsika alapja, egészen új szintre helyeződött a három zenész produkciójában. A hagyományosan komponált zene esetében a szólót játszó muzsikust az együttes többi tagja csak „kíséri”, ezúttal azonban mindhárman, kivételes technikai felkészültséggel, kollektív „improvizációs szóló-zenét” produkáltak. A Trió egyedülálló teljesítménye nem volt váratlan, hiszen tagjai évek óta a nemzetközi jazzélet kiválóságai közé tartoznak. John Surman, aki az elsők között csatlakozott az új irányzatot kereső muzsikusok táborához, a bariton-szakszofon mellett a szoprán-szakszofon és a baszszus-klarinét különös hangzását tökéletesen használja fel. Surman egyébként 1970- ben a világ nagy jazzszaklapjaiban közölt hangszeres szólóranglistán mindenütt az első, vagy Gerry Mulligan után — aki a bariton-szakszefon lassan évtizedek óta legkiválóbb megszólaltatója —, a második helyen szerepelt. Az együttes produkciója mégis ellentétes véleményeket válthat ki. A free jazz-hez közelítő stílus, amelyben a pillanatnyi hangulat kifejezése dominál, egyelőre csak egy szűk réteg számára érthető, ezért azonban nem a nagyszerű együttes felelős. A Magyar Rádióra — amely örvendetes módon az utóbbi időben kezdeményező szerepet vállalat a jazz népszerűsítésére — nagy feladat hárul, hogy műsorprogramjának öszszeállításával betöltse a magyar jazzhallgató közönség ismereteiben mutatkozó űrt. Ugyanis az elmúlt években Budapestre meghívott neves előadók, Lionel Hampton, vagy Count Basie együttese, a néhány évtizeddel ezelőtt népszerű stílust képviselték, s a világ jazzéletében bekövetkezett változások, újabb irányzatok bemutatására a rádió néhány adása mellett csak a székesfehérvári fesztivál vállalkozott. Örvendetes, hogy most Székesfehérvárott, a már említett nemzetközi Trió mellett éppen az egyik magyar együttes, a Pege-trió műsora tanúskodott arról, hazánk jazzélete követi, sőt számos vonatkozásban az elsők között jár az új irányzatok képviselői között. A Pege— Lakatos—Kőszegi trió — amely most nélkülözte Raduly Mihályt , tavaly kimagasló nemzetközi sikert ért el a montreux-i fesztiválon, s az együttes most ismét kiváló teljesítményt nyújtott Jiri Stivin csehszlovák vendégszakszofonos közreműködésével. Az új hangvétel keresése tükröződött a népszerűségnek már nagyobb engedményt tevő, de méltán sikert aratott az NDK-beli Günter Fischer sextett játékában is. Meg kell említeni a magyar Gallus-triót is, amely ha más oldalról —a beat és a jazz közötti kapcsolatkereséssel —, de ugyancsak az újítók közé tartozik. Erős hatást tett a velük fellépő Kása Zsuzsa énekprogramja, akinek nevével feltételezhetően hamarosan az ismert európai ■ jezzénekesnők között találkozhatunk. A programból ezúttal sem hiányzott a nagyzenekar. A Clarke Roland együttes tavalyi kimagasló teljesítményétől azonban valamelyest elmaradt a genfi rádió zenekara, annak ellenére, hogy néhány tagját éppen a múlt évi big bandből ismerhettük meg. Természetesen az új irányzatok követői mellett ezúttal is számos együttes képviselte a tradicionális és klasszikus jazzt. Így fellépett a magyar Bankó és a varsói Old Timers dixieland együttes. Sajnálatos, hogy a rithm and blues egyik Európában élő képviselőjének, a New Orleans-ban született Champion Jack Dupree-nak műsora, hatalmas közönségsikere ellenére — feltételezhetően a korlátozott idő miatt — nagyon rövid volt, s így játékának tényleges értékeiről nem kaphattunk teljes képet. Bizonyos csalódást keltett az Európa-hírű tenorszakszofonos Ronnie Scott triója. Ronnie Scott a múlt évben már részt vett az Alba Regia fesztiválon, s úgy ismertük meg, mint a Clarke Roland nagyzenekar kiváló szólistáját. Ezúttal az ötvenes—hatvanas évek népszerű irányzatát mutatta be, s bár tökéletes hangszeres tudással, mégis az újabb utat kereső együttesek mellett műsora kisebb sikert aratott. Még a nem teljes felsorolás esetén is meg kell említeni a csehszlovák Linda Singers tokáit, amely a világhírű Swingle Singers nyomdokait követi, azzal a különbséggel, hogy műsorának nagy részében a cseh barokk mesterek kompozícióit tolmácsolták bravúrosan. . . Lovas Gyula BEN WADE ÉS A FARMER SZÉLESVÁSZNÚ AMERIKAI FILM Egy éjszaka a veszélyes bandavezérrel BEN WADE ÉS A FARMER Kalandos történet az amerikai nyugatról BEN WADE ÉS A FARMER BEMUTATÓ: MÁJUS 27 NAPLÓ I A Scinteia csütörtöki számában Iván Ádam meleg szavakkal méltatta a nemrég megjelent négykötetes magyar irodalmi antológiát. A válogatás, szerkesztés igényes munkája Lőrinczi László, Slajtényi Erik, Szász János romániai magyar írók és a felelős szerkesztő, a magyar irodalom kitűnő ismerője, Constantin Olariu nevéhez fűződik. A román olvasók átfogó keresztmetszetet kapnak kézhez, amely a népköltészeti alkotásoktól, Balassi és Zrínyi költészetétől kezdve egészen József Attiláig és Radnóti Miklósig magában foglalja a magyar irodalom szinte minden jelentős képviselőjének karakterisztikus alkotásait. A művek román tolmácsolói között olyan ismert nevek találhatók, mint Mihail Benim,*. Eugen Jebeleanu, Tiberiu Után. Az életrajzi, bibliográfiai anyag összeállítását Constantin Olariu végezte. ♦ A Szlovák Nemzeti Színház meghívására a szlovák drámai fesztivál alkalmából május 25-én Pozsonyba utazik a Vígszínház társulata. J. Edlisz: Hol van a testvéred, Ábel? című színművét adják elő egy alkalommal, és Nagysikerű hangversenyt rendezett az Osztrák Magyar Egyesület a bécsi Pálffy-palotában Bartók és Kodály műveiből. Közreműködött Hegyi Anikó ének- és Semsey Mária zongoraművésznő. A Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat a pécsiTanus Pannonius Múzeum meghívására Pécsett tartja idei vándorgyűlését. A háromnapos országos találkozó csütörtökön ünnepi üléssel kezdődött meg.& AI .,Aradi Tavasz” fesztiválra utazott csütörtökön a Békés megyei Jókai Színház társulata. Aradon és Kisjenőn bemutatják Illyés Gyula Fáklyalángját és Szakonyi Károlytól az Adáshibát. A Pécsi Sebestyén orgonaművei, és Werner Mária énekművésznő május 21-én Szegeden, 23-án Kalocsán, 27-én Gyulán ad közös hangversenyt. Műsorukon Bach, Liszt, Verdi és Hindemith művei szerepelnek. Csütörtökön megkezdődtek az Erkel-diákünnepségek Gyulán. Az ünnepi nagygyűlésen Puja Frigyes, a külügyminiszter első helyettese mondott beszédet. A diákünnepeken 12 művészeti ágban vetélkednek a vers- prózamondók, a népitáncosok, a társastáncosok, a zenészek, az énekesek. A Gutenberg Művelődési Otthonban (VIII., Kölcsey u. 2.) május 23-án, vasárnap, délután 3 órakor népdalműsort rendeznek. Közreműködik Zentay Anna, Balázs Erzsi, Fényes Éva, Szentendrei Klári, Talabér Erzsi, Béres Kati, Mattanovich Lujza, Kerekes Kati, Solti Károly, Lerner Ferenc, Herr Olivér, Németh Ferenc, Torma János, Tímár Ferenc. + Jules Verne Fény a világ végén című regényéből készített filmet Billington angol rendező. A film főszerepeit Kirk Douglas, Samantha Egger és Yul Brynner játssza. A gyulai Várszínház július 9-én kezdi meg idei szezonját. Első bemutatójuk Kós Károly Az országépítő című történelmi drámája lesz. SZÍNHÁZAK MAI MŰSORA Állami Operaház: Nincs előadás. — Erkel Színház: Don Carlos (Béri szünet) (7) Nemzeti Színház: Sötét galamb (7) — Katona József Színház: A luzitán szörny (7) — Madách Színház: Ármány és szerelem (7) — Madách Kamara Színház: A bolond lány (7) — Vígszínház: Nyár és füst (7. bék. 5.) (7) — Pesti Színház: Nincs előadás. — Thália Színház: Akiért a harang szól (7) — József Attila Színház: Várj, amíg sötét lesz (7) — Fővárosi Operettszínház: Mit vesztett el, kisasszony? (7. bér. 3.) (7) — Vidám Színpad: Pénz beszél (fél 8) — Irodalmi Színpad: Élj tiszta tüzelőben ! (fél 8) — Kamara Varieté: Maxi Show (duti éj fél 0) — Fővárosi Nagycirkusz: Orosz trojka (fél 4 és fél 8) — Mikroszkóp Színpad: Aki néző akar lennii (fél 9) — Zeneakadémia: Bacher Mihály zongoraestje (fél 8).