Magyar Nemzet, 1971. november (27. évfolyam, 258-282. szám)
1971-11-26 / 279. szám
% Peking teljes mértékben támogatja Vietnam harcát A VDH küldöttsége Sanghajba utasít Hanoiból jelenti a VNA. A Vietnami Demokratikus Köztársaság Pekingben tartózkodó párt- és kormányküldöttsége, amelyet Pham Van Dong, a VDP KB Politikai Bizottságának tagja, a VDK kormányának elnöke vezet, szerdán este vacsorát adott a kínai vendéglátók tiszteletére. A vacsorán megjelent Csen En-laj, a KKP KB Politikai Bizottsága állandó bizottságának tagja, miniszterelnök és részt vett Norodom Szihanuk, kambodzsai államfő is. Pham Van Dong a vacsorán mondott beszédében hangoztatta, hogy a kínai fél teljes mértékben támogatja a vietnami népnek az amerikai agresszió ellen vívott harcát, a Dél-vietnami Ideiglenes Forradalmi Kormány hétpontos rendezési javaslatát, s eltökélt szándéka a végső győzelemig támogatni Vietnam harcát. A kínai néptől kapott támogatás méltatása mellett a VDK miniszterelnöke külön „őszinte és mélységes háláját” fejezte le a Szovjetuniónak és a testvéri szocialista országoknak, valamint az egész világ népeinek — beleértve a haladó amerikai népet is — a nagyarányú és értékes rokonszenvért, a támogatásért és a segítségért. Csou En-laj miniszterelnök a kínai-vietnami tárgyalások szívélyes és baráti légkörét hangsúlyozta, s rámutatott: a jelenlegi indokínai helyzettel kapcsolatban közös megértésre és meggyőződésre jutottak. A kínai miniszterelnök hangoztatta, hogy Kína „minden lehetőt megtesz a vietnami és az indokínai népek támogatása és megsegítése érdekében. Megismételte, hogy Kína Vietnam „nagy hátországa”, s ennek a hátországnak a nevében kívánt új, nagyszerű sikereket a vietnami népnek. A VDK párt- és kormányküldöttsége Pham Van Dong vezetésével pekingi látogatásának befejeztével csütörtökön Sanghajba utazott. Washingtoni tudósítónk idct jelentése A Nixon—Pompidon találkozóról Washington, november 26. Amerika földrajzi értelemben vett partvidékén most hó van, az idei tél első hava, míg a politikai fogalommá vált keleti partvidéket az aggodalom „lepte be”: üzleti károk és nagy lapok a Sámson termetű Connally pénzügyminiszter tárgyalási vakságától féltik a nyugati világot. Amikor a Fehér Ház sajtótájékoztatóján Ziegler szóvivő Connallyt is megemlítette a Pompidouhoz utazó „csapatban”, a hírlapírók tüstént meghozták ítéletüket, szóval a fő téma a valutaválság. Persze senki sem kétli, hogy Ziegler okkal mondta, Pompidou és Nixon jóformán mindenről tárgyalni fog, hiszen akad téma Párizs és Washington közt jócskán, de az nyilvánvaló, hogy ez elsősorban „aranyos” csúcstalálkozó lesz. S gondolni sem akar rá senki, mi lesz, ha a presztízsmentő színhelyen, az Azori-szigeteken nem találkozik félúton az amerikai és a francia valutapolitika. A Nixon-Pompidou találkozó hivatalos változata szerint az amerikai elnök moszkvai és részben pekingi útja előtt ,,konzultál a szövetségesekkel”, s Washingtonban máris latolgatnak egyéb nyugati „csúcsokról”. De hogy a legellenkezőbb szövetséges lenne az első e sorban, kétségkívül Párizs a legmakacsabb a Connally—kontra Európa-perben, s a nyugati tábor számára immár égetően sürgős kompromisszum elemeit alighanem az Azori-szigeteken kell majd „összehozni”. Végtére is addig még lesz Rómában egy pénzügyminiszteri értekezlet, Brüsszelben pedig NATO miniszteri tart,a'~'-dlés, s azokon becsomagolhatják a Pennidou- és a Nixon-t,roggyászba azokat az „elemeket”. A keleti partvidék lapjai az elmúlt napokban egyre ingerültebben bírálták Connally ,,mindent vagy semmit” taktikáját, amint a New York Times írta, „igazolhatatlan követelésűt”. A pénzügyminiszter hétfői lajóértekezletén ismét adott egy jelért a k ompromis'*um ileetőségéről, de ezt rrár men tette a szemtembri w"shin'toni pénzügyi tajji^Vneáson is. A bostoni Christian Science Monitor a Nyugat politikai „felbomlásának” veszélyére figyelmeztet a mélyülő valutaválság nyomán, kivált, ha közben megállíthatatlanná válik a gazdasági visszaesés, melynek mind aggasztóbb jelei vannak Európában, s amit Amerikában a tőzsde idegessége csalhatatlanul tükröz. Mind a bostoni, mind a New York-i lap közvetlen összefüggésbe hozza a kompromisszum elengedhetetlenségét a küszöbön levő kelet-nyugati tárgyalásokkal. Amerikai elemzések szerint ugyanis Connally pénzügypolitikája (és a szenátusi csapatcsökkentési próbálkozások) két alapvető nyugat-európai tendenciát kereszteznek: a törekvést a „keleti politika” kiszélesítésére és a brit csatlakozás nyomán előállt közös piaci lehetőséget — az európaiak nagyobb NATO- tehervállalására. Amellett, hogy ezek az elemzések jól meghatározzák az USA Európa-politikájának korlátait, olyan lényeges ellentmondást tartalmaznak, amely kétségtelenül árnyékot vet az Európán belüli tárgyalásokra. A zúgolódó szövetségesek meghallgatását és az „elébük menést” sürgető körök tehát nemcsak Connally-Samson hajthatatlanságát kifogásolják, hanem a NATO „szétzilált” sorainak rendezését is sürgetik, a brit belépés kapcsán a NATO „európai pillérének” megépítését. Sámsontól ezt a pillért, ha úgy tetszik, oszlopot óvnak. Annak idején de Gaulle dollár elleni támadásait minősítették sámsoni politikának. De Gaulle azonban nem volt vak. Az ő szelleme bizonyosan ott lebeg majd az Azori-szigetek felett, ahol Nixon engedhet végre a 35-ből, mérmint a 35 dolláros aranyárból. „Nem éppen a szövetségeseink tanácsára mentünk Vietnamba, ahol a dollár megbetegedett” — így a New York Times. Kerek tíz éve óvta Vietnamtól de Gaulle Kennedyt. S ha Nixon az Azorikon megidézné a nagy francia szellemet, akkor valutára és Vietnamra vonatkozóan azonos tanácsot kaphatna: nem lehet a presztízst úgy rr‡'*'’m‘‡it“r›f bo"v az elvesztéstől Való fél"t t'-gye a ma-Kzafentist a hibásnak bizonyult politikával. Avar János s zepes kategóriájú béreket és fizetéseket az északi országrészek, Kelet- és Nyugat-Szibéria, valamint az Ural-vidék dolgozói számára. Ugyanakkor megszüntetik a minimális bérek adóztatását, a 90 rábatig terjedő kisfizetések jövedelmi adója pedig egyharmaddal csökken. 1972. szeptember l-től országos viszonylatban mintegy 20 százalékkal emelik a tanárok és az orvosok, s ennél nagyobb mértékben az óvodai és bölcsődei nevelőnők fizetését. Ugyancsak szeptember l-től átlagosan 25 százalékkal felemelik a főiskolai hallgatók ösztöndíját, 50 százalékkal a középfokú szakoktatási intézmények tanulóinak ösztöndíját. Emelik a főiskolai aspiránsok és a tudományos kutató intézetek aspiránsainak ösztöndíját is. Több, a közeljövőben esedékes szociális intézkedést tartalmazott Koszigin miniszterelnök szerdai terrbeszámolója is. Ezek közül a legjelentősebbnek a szovjet kormánynak az az elhatározása tűnik, hogy az eddig is szokásos családi pótlékokon kívül állami támogatásban részesítenek minden olyan többgyermekes családot, amelyben az egy főre jutó jövedelem nem éri el az 50 rubelt. Rozenko a Szövetségi Tanács ülésén azzal a kéréssel fordult a Minisztertanácshoz, hogy az eredeti tervhez képest növelje a fogyasztási cikkek realizálásának előirányzatát, valamint a városrendezési célokra előirányzott költségvetési tétel összegét. Rozenko korreferátumát képviselői felszólalások követték. Délután a Legfelső Tanács másik kamarája , a Nemzetiségi Tanács tartott ülést a Kremlben. Magyar Nemzet Hatékony szakaszához közeledik a SALT-tárgyalás Bécsből jelenti az MTI. Több mint két órán át tárgyalt csütörtökön Bécsben a hadászati fegyverrendszerek korlátozásáról a szovjet és amerikai deloggáció. A SALT 96. munkaülésének színhelye ezúttal az amerikai nagykövet-é1® épylete volt. A sajtóközpontban ismét csak annynt közöltek az újságírókkal, hogy a két delű,one „kemény munkával” töltötte az időt. Megfigyelők ezzel kapcsolatban arra következtetnek, hogy a tárgyalássorozat hatékony szakaszához közeledik. A munka középpontjában jelenleg a rakéta°lhárító rendszerek korlátozásának kérdése áll. Az újságírók érdeklődése változatlanul élénk a SAIT- tányalécok iránt és a sajtó változatlanul derűlátó. Ucrypiakkor politikai megfigyelők azt hangoztatják, mindkét kormány májusi nyilatkozatában elkötelezte magát az „eredményes munkára” s így még szerényebb előrehaladás is továbbviszi a SALT ügyét Lehetségesek nehézségek, de ezeket át akarják hidalni a tárgyaló felek. A légkör változatlanul kedvező: a delegációk nemcsak a tárgyalóasztalnál találkoznak. Szemjonov és Smith, a két küldöttség vezetője, néhány munkatársával együtt közös operaelőadáson vett részt. Smith ezután vacsorára hívta a szovjet küldöttség jelenlevő tagjait. A hétvégét a delegációk belső munkával töltik el, s legközelebb kedden találkoznak a szovjet nagykövetség épületében. Az ENSZ kurrzfiléira Kína a leszerelési javaslat vitájának elnapolását kérte New Yorkból jelenti a XIPI. Az ENSZ-közgyűlés szerdai napján a szovjet leszerelési javaslatról fölvő vitában felszólalt Csiao Kuan-hua külügyminiszter-helyettes, a kínai ENSZ-delegáció vezetője is. Szovjetellenes vádaskodásoktól hemzsegő beszéde végén azt ajánlotta a közgyűlésnek, hogy tegye félre az általános leszerelési konferenciára tett szovjet javaslatot és ezen az idősszakon ne is szavazzon róla. A kínai érvelés ,,a két szuperhtalomról” szóló ismert koncepciójával előhozakodva, azon a von-’on haladt. hozy amíg az Egyesült Államok és a Szovjetunió nem tesznek ünnepélyes ítéetet, hogy nem jyúlnak elsőként nukleáris fegyverhez az ilyen fegyverrel nem rendelkező oeezágok''’l r.b~n. nem szerelik le külföldi ♦őir·aszpojti'·!1‡’nt és nem vonnék vissza külföld-51 mikterrw^r^i^et és Ju^tó es^ÖT^k^t, mird?^ és frr)*+ r^a’a^t A kínai elítélteményt és az atomsorompóegyezményt is, mint amelyek csak arra szolgáltak, hogy álcázzák a „szuperhatalmaid’ további fegyverkezését. Jakov Malik szovjet ENSZ- fődelegátus válaszában rámutatott, hogy az Egyesült Államok után most Kína a második ország, amely ellenzi a leszerelési konferencia szovjet tervét, és kijelentette, hogy „ez a duett élesen diszszonáns hangot ütött meg a többi delegátus nyilatkozataihoz képest”. Rámutatott, hogy a kínai felszólalás ajándék az imperialistáknak, akik 26 éve harcolnak a leszerelés ellen. ,,Ez a propaganda teljesen idegen a marxizmus—l eninizmus igazi szellemétől” — mondotta a szovjet, fődelegátus. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa szerdán 14 szavazattal — az Egyesi’11 Államok tartózkodása érvellett — jóváhagyta azt a határozattervezetet, amely felszólítja Portugáliát, hogy haladéktalanul vessen véget a Szenegál elleni fegyveres agresszióknak és biztosítsa az önrendelkezési javot Portugál-Guipea, jelenlegi gyarmata lakosságának. A külpolitika hírei (Belgrád, Reuter) Tito jugoszláv elnök különvonatán csütörtökön Temesvárról hazaérkezett Belgrádba. (Damaszkusz, AFP) A Kínai Népköztársaság javaslatot tett Szíriának arra, hogy 15 millió svájci frank összegű kölcsönt folyósít egy fonoda építésének finanszírozására. Márciusban Szíriában már felavattak egy kínai segítséggel épült textilüzemet. O (Peking, Új Kína) Burtia külkereskedelemügyi miniszter, román küldöttség élén Pekingbe érkezett.O (Párizs, Reuter) Svédország 2 280 000 dollár segélyt nyújt Kubának az elektronikai iparban dolgozó technikusok és szakmunkások képzésére. O (Tokió, Reuter) Helmut Schmidt nyugatnémet hadügyminiszter csütörtökön négynapos nem hivatalos látogatásra a japán fővárosba érkezett. O (La Paz, Reuter) A bolíviai belügyminiszter szerint „szó sem lehet” arról, hogy Che Guevara holttestét Kubában fogva tartott ellenforradalmárokért cserébe kiadják .CS.(New Orleans, Reuter) Egy New Orleans-i kerületi bíró olyan végzést hozott, hogy a hatezer helyi dokkmunkás közel két hónap óta tartó sztrájkja „csupán az ország más részein sztrájkoló dokkmunkások iránti rokonszenv kifejezése, s ezért kétségkívül törvénytelen”. A szövetségi bíróságok most rendelték el másodízben a munka felvételét. PatoHcarr—Stams Moszkvából jelenti a TASZSZ. Nyikolaj Patolicsev szovjet külkereskedelmi miniszter és Maurice Stans, az Egyesült Államok kereskedelemügyi minisztere csütörtökön folytatta a véleménycserét aszovjet—amerikai kereskedelmi és gazdasági ksoc*:raiat''k fejleszté Sének kérdéseiről. St°ns pénteken háromhanos vidéki útra indul: ellátogat Bakuba és Tbiliszibe, (Hanoi, VNA) Hanoiban és Oslóban közleményt hoztak nyilvánosságra csütörtökön a VDK és a Norvég Királyság diplomáciai kapcsolatainak létrehozásáról. Ugyanilyen értelmű közleményt adtak ki Hanoiban és Koppenhágában is a VDK és a Dán Királyság diplomáciai kapcsolatainak felvételéről. (Belgrád, MTI) Bajbakov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettese, az Állami Tervbizottság elnöke, dr. Jakov Szirotkovicsnak, a jugoszlávkormány alelnökének meghívására december elején hivatalos látogatást tesz Jugoszláviában — jelentette be sajtóértekezletén Dragoljub Vujica, a jugoszláv külügyminisztérium szóvivője. (Tokió, AP) Az 1970-ben Lenin-békedíjjal kitüntetett Ivai Akira, a japán szakszervezeti főtanács (Sohyo) volt főtitkára csütörtökön Moszkvába utazott. Háromhetes körutat tesz a Szovjetunióban, Magyarországon, Csehszlovákiában és Olaszországban. (Mexikó, UPI) Robert Finch, Nixon elnök személyes megbízottja, befejezte latinamerikai körútját. A körút utolsó, állomásán, Mexikóban, Finch utalt arra, hogy Nixon esetleg látogatást tesz Latin- Amerikában. 100 (Quito, Reuter) Az ecuadori parti őrség feltartóztatott négy amerikai hajót és őrizetbe vette legénységeiket, mivel az állam felségvizein belül hajóztak. FKP-kon£reTina Düsseldorfból jelenti az MTI. Csütörtökön délelőtt megnyílt Düsseldorfban a Német Kommunista Párt négynapos kongresszusa. A nyugatnémet kommunisták seregszemléjén 605 küldött és 245 vendégküldött vesz részt. Jelen vannak a szocialista országgek pártjainak delegációi. A Magyar Szocialista Munkáspárt képviselenkő Valéria, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja vesz részt a kongresszuson. Tinctu 19TL mmmétet Sjj Amília küffe mögött van ONASSIS ÉS A JUNTA A görög junta — legalábbis egyelőre — elbúcsúzott Onassistól. Az üzleti és társadalmi világ botránykrónikáiban is gyakran szereplő flottamilliárdos és a görög katonai rezsim között természetesen nem abszolút módon szakadtak meg a kapcsolatok. (Például: az Olympic görög légitársaságot továbbra is ő finanszírozza.) Mindamellett az a gazdaságipolitikai csata, amely Onassist a görög gazdaságfejlesztés egyik első számú finanszírozójává emelte volna — lezárult A „bácsii aktus” az volt, hogy a görög kormány megtagadta annak a körülbelül 600 millió dollár értékű szerződésnek a revízióját, amelynek értelmében a milliárdos egy olajfinomító, egy alumíniumkohó és egy erőmű építését finanszírozta volna Görögországban. Onassis már hónapok óta követelte a Papadopulosz-rezsimtől a szerződés felülvizsgálását Hivatkozott a nyersolajárak 1971 folyamán bekövetkezett valóban erőteljes emelkedésére, valamint a tengeri szállítói költségek drágulására. Ezen az alapon úgy érvelt, hogy a meglevő feltételek között a szerződés végrehajtása kétmilliárd dollárig terjedhető veszteséggel zárulhat számára. A görög kormány Onassis kérését visszautasította és úgy döntött, hogy visszafizeti az előlegként folyósított összegeket, átveszi a félig kész terveket és megkísérli más szerződő felekkel lebonyolítani a csődbement tranzakciót. Az egész ügy jóval mélyebb és jelentősebb következményekkel járhat, mint pusztán egy szerződés felbontása és Onassis más partnerekkel történő helyettesítése. A helyzet megértéséhez a kulcsot az Economist athéni tudósítójának az a megjegyzése szolgáltathatja, hogy Makarezosz miniszterelnök-helyettes, aki részt vett az eredeti szerződés megkötésében, szinte diadalmasan jelentette be annak felmondását és közölte: az amerikai Reynolds és Kaiser tröszt már ajánlatot is tett az alumíniumkohók felépítésére”. A miniszterelnök-helyettesnek ez a megjegyzése közvetlen kapcsolatban van a szerződés létrehozásának politikai előzményeivel , sőt a görög juntán belüli ellentétekkel. A harc voltaképpen 1968 februárjában kezdődött, amikor a Papedonutosz-kormány pályázatot írt ki a szóban forgó olajfinomító építésére. A pályázat esélyese kezdettől fogva On's,'is volt, akit nemcsak általában a rezsimhez, hanem közvetlenül Papadopulosz környezeti'j°z is szoros kapcsolatok fűztek. Értelmzemben a juntán belül fellépett arty másik, inkább ,,menedzser” jellegű csoport, amely az ó’evnevezett , gazdi›sá£d koordinációs mirosztériun-'t” is vezető Makarezosz vé-i-lmét élvezte. ^ ›=‘TPT}›vro'í. V**- Inmint és frív-nv-'-b között már régóta voltak bizonyos árnyalati különbségek a görög junta szerepét és stílusát iletően. A különbséget nem könnyű meghatározni. Legjobban talán úgy lehetne megközelíteni a problémát, hogy Makarezosz úgynevezett „tiszta katonai diktatúrát” kívánt, mégpedig úgy, hogy a fasizmus korai korszakára emlékeztető radikális demagógiát összeköti a monarchista áramlatok és a királyi házhoz fűződő mindennemű kapcsolat határozott elutasításával. Makarezosz bázisa főképpen a tisztikar középszintjén és — ami ennél jóval fontosabb — a titkosszolgálatban van. Makarezoszhoz viszonyítva Papadopulosz, valamint a rezsim hivatalosan második emberének tekintett Patakosz bizonyos értelemben • „konzervatívabb politikát” folytatnak, •Trmnyiben elutasítok a ra- Hi’-sus demagógiát és minden különállásuk mellett nem szigetelik el magukat „légmentesen” a monarchiához kötődő régi politikusoktól. Az Onassis—Papadoptiosz kapcsolat elegendő ok volt Makarezosz számára, hogy opponálja az eredeti szerződést. Ezért már 1969 folyamán Onassis rokonát és vetélytársát, Niarchos flottamilliárdost támogatta. Hosszú és bonyolult küzdelem után a két hatalmi csoport között végül is kompromisszum jött létre, Onassis kapta a döntő fontosságú, 600 millió dollár értékű szerződést. Makarezosz befolyását azonban jelezte, hogy a rezsim ugyanakkor egy másik, 200 millió dollár nagyságrendű beruházási szerződéssel Niarchost is „megajándékozta”. Az adott pillanatban ez a látszólag pusztán gazdasági jellegű alku voltaképpen tükrözte a görög junta két fő csoportja között fennáló hatalmi arányokat. Onassis — mint említettük — 1970 végén felvetette már a szerződés revízójának szükségességét, s az olajárak emelkedésével párhuzamosan ez a követelése mind határozottabban kibontakozott Ezzel párhuzamosan új erőpróbára került sor Papadopulosz és környezete, valamint a Makarezosz-csoport között. Papadopulosz a maga részéről pártolta Onassis új követeléseit , Makarezosz pedig ellenezte azokat. A tárgyalások egy pontján Papadonulosz abba is beleegyezett volna, hogy görög állami bankok garantálják az Onassisnak nyújtandó hiteleket. Ezt a döntést azonban egy Makarezosz befolyása alatt álló szakértői bizottság megvétózta. Az ügynek közben detektívregénybe illő fejleményei is voltak. A vita egy adott szakaszában Papadopulosz a politikai rendőrség embereit elküldte Makarezosz minisztériumába, hogy nyissák fel a koordinációs miniszter páncélszekrényét és kutassanak üzleti kapcsolataira vonatkozó dokumentumok után. (Papadopuloszt nyilván a Makarezosz— Niarchos kapcsolatok részletei érdekelték.) Makarezosz azonban titkosszolgálati kapcsolatain keresztül tudomást szerzett a tervről és a politikai rendőrség egy rivális csoportja meghiúsította a tervezett rajtaütést. Néhány héttel később a minisztertanácson nyílt összecsapásra is sor került Makarezosz és Papadopulosz között. A küzdelem következő szakaszát a legfőbb alkotmánybíróság és különböző szakértői bizottságok tanácskozásai jelentették. Nyilvánvaló, hogy a hivatalos tanácskozásokkal párhuzamosan tovább folyt a két csoport küzdelme és szükségszerűen visszahatott a meghozott döntésekre. Az előzmények figyelembe vételével az Onassis-követelések elutasítása és a szerződés felbontása feltétlenül arra enged következtetni, hogy a junta Pananopulosz köré tömörülő fő erői a rendszer egészének stabilitása érdekében kénytenek voltak gazdasági természetű engedményeket tenni a Makarezosz-csoportnak. Azt természetszerűen nem lehet előre látni, hogy e kompromisszumnak milyen hatása lehet a junta belpolitikai „stílusára”, általános politikájára, vagy vezetőinek személyi státusára. Nyugat-európai megfigyelők legfeljebb addig merészkednek el, hogy gazdasági természetű következtetéseket vonnak le. Az általános vélemény az, hogy Onassis és Niarchos végső elemzésben csak nagy nemzetközi olajkonszernek és pénzügyi csoportok előtérbe tolt képviselői voltak. Feltételezik, hogy az új szakaszban ezek az érdekeltségek most áttétel nélkül, nyíltan lépnek fel. A már említett Reynolds—Kaiser alumíniumajánlattal párhuzamosan előtérbe került a nyugatnémet Thiyssere-csoportnak, mint az olajfinomító építőjének szerepe és a legutóbbi hetekben nagyobb szabású beruházási ajánlatot tett a görög rendszernek a francia Pechineytröszt (alumínium), valamint a Renault és Peugeot autógyártó—tel-