Magyar Nemzet, 1971. november (27. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-26 / 279. szám

% Peking teljes mértékben támogatja Vietnam harcát A V­DH küldöttsége Sanghajba utasít­ Hanoiból jelenti a VNA. A Vietnami Demokratikus Köz­társaság Pekingben tartózkodó párt- és kormányküldöttsége, amelyet Pham Van Dong, a VDP KB Politikai Bizottságá­nak tagja, a VDK kormányá­nak elnöke vezet, szerdán es­te vacsorát adott a kínai ven­déglátók tiszteletére. A vacsorán megjelent Csen En-laj, a KKP KB Politikai Bizottsága állandó bizottságá­nak tagja, miniszterelnök és részt vett Norodom Szihanuk, kambodzsai államfő is. Pham Van Dong a vacso­rán mondott beszédében han­goztatta, hogy a kínai fél tel­jes mértékben támogatja a vietnami népnek az amerikai agresszió ellen vívott harcát, a Dél-vietnami Ideiglenes For­radalmi Kormány hétpontos rendezési javaslatát, s eltökélt szándéka a végső győzelemig támogatni Vietnam harcát. A kínai néptől kapott támo­gatás méltatása mellett a VDK miniszterelnöke külön „őszinte és mélységes hálá­ját” fejezte le a Szovjetunió­nak és a testvéri szocialista országoknak, valamint az egész világ népeinek — bele­értve a haladó amerikai népet is — a nagyarányú és értékes rokonszenvért, a támogatásért és a segítségért. Csou En-laj miniszterelnök a kínai-vietnami tárgyalások szívélyes és baráti légkörét hangsúlyozta, s rámutatott: a jelenlegi indokínai helyzettel kapcsolatban közös megértés­re és meggyőződésre jutottak. A kínai miniszterelnök han­goztatta, hogy Kína „minden lehetőt megtesz a vietnami és az indokínai népek támogatása és megsegítése érdekében. Megismételte, hogy Kína Viet­nam „nagy hátországa”, s en­nek a hátországnak a nevé­ben kívánt új, nagyszerű si­kereket a vietnami népnek. A VDK párt- és kormány­­küldöttsége Pham Van Dong vezetésével pekingi látogatá­sának befejeztével csütörtökön Sanghajba utazott. Washingtoni tudósítónk idct jelentése A Nixon—Pompidon találkozóról Washington, november 26. Amerika földrajzi értelem­ben vett partvidékén most hó van, az idei tél első hava, míg a politikai fogalommá vált ke­leti partvidéket az aggodalom „lepte be”: üzleti károk és nagy lapok a Sámson termetű Connally pénzügyminiszter tárgyalási vakságától féltik a nyugati világot. Amikor a Fehér Ház sajtótájékoztatóján Ziegler szóvivő Connallyt is megemlítette a Pompidouhoz utazó „csapatban”, a hírlap­írók tüstént meghozták ítéle­tüket, szóval a fő téma a va­lutaválság. Persze senki sem kétli, hogy Ziegler okkal mondta, Pompidou és Nixon jóformán mindenről tárgyalni fog, hiszen akad téma Párizs és Washington közt jócskán, de az nyilvánvaló, hogy ez elsősorban „aranyos” csúcsta­lálkozó lesz. S gondolni sem akar rá senki, mi lesz, ha a presztízsmentő színhelyen, az Azori-szigeteken nem találko­zik félúton az amerikai és a francia valutapolitika. A Nixon-Pompidou talál­kozó hivatalos változata sze­rint az amerikai elnök moszk­vai és részben pekingi útja előtt ,,konzultál a szövetsége­sekkel”, s Washingtonban máris latolgatnak egyéb nyu­gati „csúcsokról”. De hogy a legellenkezőbb szövetséges len­ne az első e sorban, kétségkí­vül Párizs a legmakacsabb a Connally—kontra Európa-per­­ben, s a nyugati tábor számára immár égetően sürgős komp­romisszum elemeit alighanem az Azori-szigeteken kell majd „összehozni”. Végtére is addig még lesz Rómában egy pénzügyminiszteri értekezlet, Brüsszelben pedig NATO mi­niszteri tart,a'~'-dlés, s azokon becsomagolhatják a Pe­nni­­dou- és a Nixon-t,roggyászba azokat az „elemeket”. A keleti partvidék lapjai az elmúlt napokban egyre inge­rültebben bírálták Connally ,,mindent vagy semmit” takti­káját, amint a New York Times írta, „igazolha­tatlan kö­vetelésűt”. A pénzügyminisz­­ter hétfői lajóértekezletén is­mét adott egy jel­ért a k­ omp­­romis'*um i­le­etőségéről, de ezt rrár men tette a szemtem­­b­­ri w"shi­n'toni pénzügyi ta­­jji^Vneáson is. A bostoni Christian Science Monitor a Nyugat politikai „felbomlásának” veszélyére fi­gyelmeztet a mélyülő valuta­­válság nyomán, kivált, ha köz­ben megállíthatatlanná válik a gazdasági visszaesés, mely­nek mind aggasztóbb jelei vannak Európában, s amit Amerikában a tőzsde ideges­sége csalhatatlanul tükröz. Mind a bostoni, mind a New York-i lap közvetlen össze­függésbe hozza a kompro­misszum elengedhetetl­enségét a küszöbön levő kelet-nyuga­ti tárgyalásokkal. Amerikai elemzések szerint ugyanis Connally pénzügypolitikája (és a szenátusi csapatcsökkentési próbálkozások) két alapvető nyugat-európai tendenciát ke­reszteznek: a törekvést a „ke­leti politika” kiszélesítésére és a brit csatlakozás nyomán elő­állt közös piaci lehetőséget — az európaiak nagyobb NATO- tehervállalására. Amellett, hogy ezek az elemzések jól meghatározzák az USA Euró­pa-politikájának korlátait, olyan lényeges ellentmondást tartalmaznak, amely kétségte­lenül árnyékot vet az Európán belüli tárgyalásokra. A zúgo­lódó szövetségesek meghallga­tását és az „elébük menést” sürgető körök tehát nemcsak Connally-Samson hajthatat­­lanságát kifogásolják, hanem a NATO „szétzilált” sorainak rendezését is sürgetik, a brit belépés kapcsán a NATO „európai pillérének” megépíté­sét. Sámsontól ezt a pillért, ha úgy tetszik, oszlopot óvnak. Annak idején de Gaulle dollár elleni támadásait minő­sítették sámsoni politikának. De Gaulle azonban­­ nem volt vak. Az ő szelleme bizonyosan ott lebeg majd az Azori-szi­­getek felett, ahol Nixon en­gedhet végre a­­ 35-ből, mér­mint a 35 dolláros aranyárból. „Nem éppen a szövetségeseink tanácsára mentünk Vietnam­ba, ahol a dollár megbetege­dett” — így a New York Times. Kerek tíz éve óvta Vietnamtól de Gaulle Kenne­­dyt. S ha Nixon az Azorikon megidézné a nagy francia szel­lemet, akkor valutára és Viet­namra vonatkozóan azonos ta­nácsot­ kaphatna: nem lehet a presztízst úgy rr‡'*'’m‘‡i­t“r›f bo"v az elvesztéstől Való fé­­l"t t'-gye a ma-Kzafentist a hibás­nak bizonyult politikával. Avar János s­ zepes kategóriájú béreket és fizetéseket az északi ország­részek, Kelet- és Nyugat-Szi­­béria, valamint az Ural-vidék dolgozói számára. Ugyanakkor megszüntetik a minimális bé­rek adóztatását, a 90 rábatig terjedő kisfizetések jövedelmi adója pedig egyharmaddal csökken. 1972. szeptember l-től or­szágos viszonylatban mintegy 20 százalékkal emelik a taná­rok és az orvosok, s ennél na­gyobb mértékben az óvodai és bölcsődei nevelőnők fizetését.­­ Ugyancsak szeptember l-től átlagosan 25 százalékkal felemelik a főiskolai hallgatók ösztöndíját, 50 százalékkal a középfokú szakoktatási intéz­mények tanulóinak ösztöndí­ját. Emelik a főiskolai aspirán­sok és a tudományos kutató intézetek aspiránsainak ösz­töndíját is. Több, a közeljövőben esedé­kes szociális intézkedést tar­talmazott Koszigin miniszter­­elnök szerdai terrbeszámolója is. Ezek közül a legjelentősebb­nek a szovjet kormánynak az az elhatározása tűnik, hogy az eddig is szokásos családi pótlé­kokon kívül állami támogatás­ban részesítenek minden olyan többgyermekes családot, amelyben az egy főre jutó jö­vedelem nem éri el az 50 ru­belt. Rozenko a Szövetségi Ta­nács ülésén azzal a kéréssel fordult a Minisztertanácshoz, hogy az eredeti tervhez képest növelje a fogyasztási cikkek realizálásának előirányzatát, valamint a városrendezési cé­lokra előirányzott költségvetési tétel összegét. Rozenko korreferátumát képviselői felszólalások követ­ték. Délután a Legfelső Ta­nács másik kamarája , a Nemzetiségi Tanács tartott ülést a Kremlben. Magyar Nemzet Hatékony szakaszához közeledik a S­ALT-tárgyal­ás Bécsből jelenti az MTI. Több mint két órán át tárgyalt csütörtökön Bécsben a hadá­szati fegyverrendszerek korlá­tozásáról a szovjet és amerikai deloggáció. A SALT 96. mun­­kaülésének színhelye ezúttal az amerikai nagykövet-é1® épylete volt. A sajtóközpontban ismét csak annynt közöltek az újság­írókkal, hogy a két delű­,o­ne „kemény munkával” töltötte az időt. Megfigyelők ezzel kapcsolatban arra következ­tetnek, hogy a tárgyalássoro­zat hatékony szakaszához kö­zeledik. A munka középpont­jában jelenleg a rakéta°lhá­­rító rendszerek korlátozásának kérdése áll. Az újságírók érdeklődése változatlanul élénk a SAI­T- tá­nyalécok iránt és a sajtó változatlanul derűlátó. U­crypi­­­akkor politikai megfigyelők azt hangoztatják, mindkét kor­mány májusi nyilatkozatában elkötelezte magát az „eredmé­nyes munkára” s így még sze­rényebb előrehaladás is to­vábbviszi a SALT ügyét Le­hetségesek nehézségek, de eze­ket át akarják hidalni a tár­gyaló felek. A légkör változatlanul ked­vező: a delegációk nemcsak a tárgyalóasztalnál találkoznak. Szemjonov és Smith, a két küldöttség vezetője, néhány munkatársával együtt közös operaelőadáson vett részt. Smith ezután vacsorára hívta a szovjet küldöttség jelenlevő tagjait. A hétvégét a delegációk bel­ső munkával töltik el, s legköze­lebb kedden találkoznak a szovjet nagykövetség épületé­ben. Az ENSZ kurrzfiléira Kína a leszerelési javaslat vitájának elnapolását kérte New Yorkból jelenti a XIPI. Az ENSZ-közgyűlés szerdai napján a szovjet leszerelési javasl­atról föl­vő vitában fel­szólalt Csiao Kuan-hua kül­ügyminiszter-helyettes, a kí­nai ENSZ-delegáció vezetője is. Szovjetellenes vádaskodá­soktól hemzsegő beszéde vé­gén azt ajánlotta a közgyű­lésnek, hogy tegye félre az általános leszerelési konferen­ciára tett szovjet javaslatot és ezen az i­dősszakon ne is szavazzon róla. A kínai ér­­velés ,,a két szuperhtalom­­ról” szóló ismert koncepciójá­val előhozakodva, azon a von-’on haladt. hozy amíg az Egyesült Államok és a Szovjetunió nem tesznek ün­­nepélyes íté­etet, hogy nem jyúlnak elsőként nukleáris fegyverhez az ilyen fegyverrel nem rendelkező oeezágok''­’l r.b~n. nem szerelik le kül­földi ♦őir·aszpo­jti'·!1‡’nt és nem vonn­ék vissza külföld-51 mik­­terrw^r^i^et és Ju^tó es^ÖT^k^t, mird?^ és frr)*+ r^a’a^t A kínai elítélte­ményt és az atomsorompó­egyezményt is, mint amelyek csak arra szolgáltak, hogy ál­cázzák a „szuperhatalmaid’ további fegyverkezését. Jakov Malik szovjet ENSZ- fődelegátus válaszában rá­mutatott, hogy az Egyesült Államok után most Kína a második ország, amely ellenzi a leszerelési konferencia szov­jet tervét, és kijelentette, hogy „ez a duett élesen disz­­szonáns hangot ütött meg a többi delegátus nyilatkozatai­hoz képest”. Rámutatott, hogy a kínai felszólalás ajándék az impe­rialistáknak, akik 26 éve har­colnak a leszerelés ellen. ,,Ez a propaganda teljesen idegen a marxizmus—l eninizmus iga­­zi szellemétől” — mondotta a szovjet, fődelegátus. Az ENSZ Biztonsági Taná­csa szerdán 14 szavazattal — az Egyesi’11 Államok tartózko­dása érvellett — jóváhagyta azt a határozattervezetet, amely felszólítja Portugáliát, hogy haladéktalanu­l vessen véget a Szenegál elleni fegy­veres agresszióknak és bizto­sítsa az önrendelkezési jav­ot Portugál-Guipea, jelenlegi gyarmata lakosságának. A külpolitika hírei­ ­ (Belgrád, Reuter) Tito jugoszláv elnök külön­vonatán csütörtökön Temesvárról ha­zaérkezett Belgrádba.­­ (Damaszkusz, AFP) A Kínai Népköztársaság javas­latot tett Szíriának arra, hogy 15 millió svájci frank össze­gű kölcsönt folyósít egy fono­da építésének finanszírozásá­ra. Márciusban Szíriában már felavattak egy kínai segítség­gel épült textilüzemet. O (Peking, Új Kína) Bur­­ti­a külkereskedelemügyi mi­niszter, román küldöttség élén Pekingbe érkezett.­­O (Párizs, Reuter) Svédor­szág 2 280 000 dollár segélyt nyújt Kubának az elektroni­kai iparban dolgozó techniku­sok és szakmunkások képzé­sére. O (Tokió, Reuter) Helmut Sch­midt nyugatnémet had­ügyminiszter csütörtökön négynapos nem hivatalos lá­togatásra a japán fővárosba érkezett. O (La Paz, Reuter) A bolí­viai belügyminiszter szerint „szó sem lehet” arról, hogy Che Guevara holttestét Kubá­ban fogva tartott ellenforra­­dalmárokért cserébe kiadják .CS.(New Orleans, Reuter) Egy Ne­w Orleans-i kerületi bíró olyan végzést hozott, hogy a hatezer helyi dokk­munkás közel két hónap óta tartó sztrájkja „csupán az or­szág más részein sztrájkoló dokkmunkások iránti rokon­­szenv kifejezése, s ezért két­ségkívül törvénytelen”. A szö­vetségi bíróságok most ren­­delték el másodízben a mun­ka felvételét. PatoHcarr—Stams Moszkvából jelenti a TASZSZ. Nyikolaj Patolicsev szovjet külkereskedelmi­ miniszter és Maurice Stans, az Egyesült Államok kereskedelemügyi­ minisztere csütörtökön foly­tatta a véleménycserét a­­szovjet—amerikai kereskedel­­­mi és gazdasági ksoc*:raiat''k fejleszté S­é­nek kérdéseiről. St°ns pénteken háromh­anos vidéki útra indul: ellátogat Bakuba és Tbiliszibe,­­ (Hanoi, VNA) Hanoiban és Oslóban közleményt hoztak nyilvánosságra csütörtökön a VDK és a Norvég Királyság diplomáciai kapcsolatainak létrehozásáról. Ugyanilyen ér­telmű közleményt adtak ki Hanoiban és Koppenhágában is a VDK és a Dán Király­ság diplomáciai kapcsolatai­nak felvételéről.­­­ (Belgrád, MTI) Bajbakov, a Szovjetunió Minisztertaná­csának elnökhelyettese, az Ál­lami Tervbizottság elnöke, dr. Jakov Szirotkovicsnak, a ju­goszláv­­kormány alelnökének meghívására december elején hivatalos látogatást tesz Jugo­szláviában — jelentette be sajtóértekezletén Dragoljub Vujica, a jugoszláv külügymi­nisztérium szóvivője.­­ (Tokió, AP) Az 1970-ben Lenin-békedíjjal kitüntetett Ivai Akira, a japán szakszer­vezeti főtanács (Sohyo) volt főtitkára csütörtökön Moszk­vába utazott. Háromhetes körutat tesz a Szovjetunióban, Magyarországon, Csehszlová­kiában és Olaszországban.­­­ (Mexikó, UPI) Robert Finch, Nixon elnök személyes megbízottja, befejezte latin­amerikai körútját. A körút utolsó, állomásán, Mexikóban, Finch utalt arra, hogy Nixon esetleg látogatást tesz Latin- Amerikában. 100 (Quito, Reuter) Az ecua­dori parti őrség feltartóztatott négy amerikai hajót és őri­zetbe vette legénységeiket, mi­vel az állam felségvizein be­lül hajóztak. FKP-kon£reTin­a Düsseldorfból jelenti az MTI. Csütörtökön délelőtt megnyílt Düsseldorfban a Né­met Kommunista Párt négy­napos kongresszusa. A nyu­gatnémet kommunisták sereg­szemléjén 605 küldött és 245 vendégküldött vesz részt. Je­len vannak a szocialista or­szá­ggek pártjainak delegációi. A Magyar Szocialista Munkás­párt képvisel­­enkő Valéria, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja vesz részt a kongresszuson. ­Tinc­­tu 19TL mmmétet Sjj Amília kü­ffe mögött van ONASSIS ÉS A JUNTA A görög junta — legalábbis egyelőre — elbúcsúzott Onas­­sistól. Az üzleti és társadalmi világ botránykrónikáiban is gyakran szereplő flottamilliár­dos és a görög katonai rezsim között természetesen nem ab­szolút módon szakadtak meg a kapcsolatok. (Például: az Olympic görög légitársaságot továbbra is ő finanszírozza.) Mindamellett az a gazdasági­­politikai csata, amely Onassist a görög gazdaságfejlesztés egyik első számú finanszíro­zójává emelte volna — lezá­rult A „bácsii aktus” az volt, hogy a görög kormány meg­tagadta annak a körülbelül 600 millió dollár értékű szer­ződésnek a revízióját, amely­nek értelmében a milliárdos egy olajfinomító, egy alumí­niumkohó és egy erőmű épí­tését finanszírozta volna Gö­rögországban. Onassis már hó­napok óta követelte a Papadopulosz-rezsimtől a szerződés felülvizsgálását Hivatkozott a nyersolajárak 1971 folyamán bekövetkezett valóban erőteljes emelkedésé­re, valamint a tengeri szállí­tói­ költségek drágulására. Ezen az alapon úgy érvelt, hogy a meglevő feltételek kö­zött a szerződés végrehajtása kétmilliárd dollárig terjedhe­tő veszteséggel zárulhat szá­mára. A görög kormány Onassis kérését visszautasította és úgy döntött, hogy visszafizeti az előlegként folyósított összege­ket, átveszi a félig kész terve­ket és megkísérli más szer­ződő felekkel lebonyolítani a csődbement tranzakciót. Az egész ügy jóval mélyebb és jelentősebb következmé­nyekkel járhat, mint pusztán egy szerződés felbontása és Onassis más partnerekkel tör­ténő helyettesítése. A hely­zet megértéséhez a kulcsot az Eco­­nomist athéni tudósítójának az a megjegyzése szolgáltat­hatja, hogy Makarezosz mi­­niszterelnök-helyettes, aki részt vett az eredeti szerződés megkötésében, szinte diadal­masan jelentette be annak fel­mondását és közölte: az ame­rikai Reynolds és Kaiser tröszt már ajánlatot is tett az alumíniumkohók felépíté­sére”. A miniszterelnök-helyettes­nek ez a megjegyzése közvet­len kapcsolatban van a szer­ződés létrehozásának politikai előzményeivel , sőt a görög juntán belüli ellentétekkel. A harc voltaképpen 1968 februárjában kezdődött, ami­kor a Pape­donutosz-kormány pályázatot írt ki a szóban for­gó olajfinomító építésére. A pályázat esélyese kezdettől fogva On's,'is volt, akit nem­csak általában a rezsimhez, hanem közvetlenül Papadopu­­losz környezeti'j°z is szoros kapcsolatok fűztek. Értel­mzemben a juntán belül fel­lépett arty másik, inkább ,,me­nedzser” jellegű csoport, amely az ó’evnevezett , gaz­­di›sá£d koordinációs miroszté­­riun-'t” is vezető Makarezosz vé-i-lmét él­vezte. ^ ›=‘TPT}›vro'í. V**- Inmint és frív-­nv-'-b között már régóta voltak bizonyos árnyalati különbségek a görög junta szerepét és stí­lusát iletően. A különbséget nem könnyű meghatározni. Legjobban talán úgy lehetne megközelíteni a problémát, hogy Makarezosz úgynevezett „tiszta katonai diktatúrát” kí­vánt, mégpedig úgy, hogy a fasizmus korai korszakára em­lékeztető radikális demagógiát összeköti a mon­archista áram­latok és a királyi házhoz fű­ződő mindennemű kapcsolat határozott elutasításával. Ma­karezosz bázisa főképpen a tisztikar középszintjén és — ami ennél jóval fontosabb — a titkosszolgálatban van. Ma­­karezoszhoz viszonyítva Papa­­dopulosz, valamint a rezsim hivatalosan második emberé­nek tekintett Patakosz bizo­nyos értelemben • „konzervatí­vabb politikát” folytatnak, •­Trmnyiben elutasítok a ra- Hi’-sus demagógiát és minden különállásuk mellett nem szi­getelik el magukat „légmen­tesen” a monarchiához kötő­dő régi politikusoktól. Az Onassis—Papadoptiosz kapcsolat elegendő ok volt Makarezosz számára, hogy opponálja az eredeti szerző­dést. Ezért már 1969 folyamán Onassis rokonát és vetélytár­­sát, Niarchos flottamilliárdost támogatta. Hosszú és bonyo­lult küzdelem után a két ha­talmi csoport között végül is kompromisszum jött létre, Onassis kapta a döntő fontos­ságú, 600 millió dollár érté­kű szerződést. Makarezosz be­folyását azonban jelezte, hogy a rezsim ugyanakkor egy má­sik, 200 millió dollár nagyság­­rendű beruházási szerződéssel Niarchost is „megajándékoz­ta”. Az adott pillanatban ez a látszólag pusztán gazdasági jellegű alku voltaképpen tük­rözte a görög junta két fő cso­portja között fennáló hatalmi arányokat. Onassis — mint említettük — 1970 végén felvetette már a szerződés revízójának szük­ségességét, s az olajárak emel­kedésével párhuzamosan ez a követelése mind határozottab­ban kibontakozott Ezzel pár­huzamosan új erőpróbára ke­rült sor Papadopulosz és kör­nyezete, valamint a Makare­­zosz-csoport között. Papado­pulosz a maga részéről pártol­ta Onassis új követeléseit , Makarezosz pedig ellenezte azokat. A tárgyalások egy pontján Papadonulosz abba is beleegyezett volna, hogy gö­rög állami bankok garantálják az Onassisnak nyújtandó hite­leket. Ezt a döntést azonban egy Makarezosz befolyása alatt álló szakértői bizottság meg­vétózta. Az ügynek közben detektív­­regénybe illő fejleményei is voltak. A vita egy adott sza­kaszában Papadopulosz a po­litikai rendőrség embereit el­küldte Makarezosz miniszté­riumába, hogy nyissák fel a koordinációs miniszter páncél­­szekrényét és kutassanak üzle­ti kapcsolataira vonatkozó do­kumentumok után. (Papadopu­­loszt nyilván a Makarezosz— Niarchos kapcsolatok részletei érdekelték.) Makarezosz azon­ban titkosszolgálati kapcsola­tain keresztül tudomást szer­zett a tervről és a politikai rendőrség egy rivális csoportja meghiúsította a tervezett rajta­ütést. Néhány héttel később a minisztertanácson nyílt össze­csapásra is sor került Maka­rezosz és Papadopulosz között. A küzdelem következő sza­kaszát a legfőbb alkotmánybí­róság és különböző szakértői bizottságok tanácskozásai je­lentették. Nyilvánvaló, hogy a hivatalos tanácskozásokkal párhuzamosan tovább folyt a két csoport küzdelme és szük­ségszerűen visszahatott a meg­hozott döntésekre. Az előzmények figyelembe vételével az Onassis-követelé­sek elutasítása és a szerződés felbontása feltétlenül arra en­ged következtetni, hogy a jun­ta Pananopulosz köré tömörülő fő erői a rendszer egészének stabilitása érdekében kényte­­nek voltak gazdasági termé­szetű engedményeket tenni a Makarezosz-csoportnak. Azt természetszerűen nem lehet előre látni, hogy e kompro­misszumnak milyen hatása le­het a junta belpolitikai „stílu­sára”, által­ános politikájára, vagy vezetőinek személyi stá­tusára. Nyugat-európai meg­figyelők legfeljebb addig me­részkednek el, hogy gazdasági természetű következtet­éseket vonnak le. Az általános véle­mény az, hogy Onassis és Niar­chos végső elemzésben csak nagy nemzetközi olajkonszer­nek és pénzügyi csoportok elő­térbe tolt képviselői voltak. Feltételezik, hogy az új sza­kaszban ezek az érdekeltsé­gek most áttétel nélkül, nyíl­tan lépnek fel. A már említett Reynolds—Kaiser alumínium­ajánlattal párhuzamosan elő­térbe került a nyugatnémet Thiyssere-csoportnak, mint az olajfinomító építőjének szere­pe és a legutóbbi hetekben na­gyobb szabású beruházási ajánlatot tett a görög rend­szernek a francia Pechiney­­tröszt (alumínium), valamint a Renault és Peugeot autógyárt­ó—tel-

Next