Magyar Nemzet, 1972. április (28. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-08 / 82. szám
Z________ zökben rendszeres járőrszolgálatot teljesít a főútvonalakon. A saigoni diákok folytatták pénteken több napja ir megkezdett általános sztrájkjukat.. Csatlakoztak hozzájuk a buddhista An Quang pagoda diákjai is. A saigoni hadvezetőség köz,leményben jelentette ,be, hogy a „kommunista csapatok” a Mekong folyó deltavidékén váratlan támadássorozatokat indítottak, csapásokat mérve a milícia állásaira, a körzeti támaszpontokra, a repülőterekre és egész, sor település katonai célpontjaira. „Úgy tűnik, hogy a kommunista csapatok Saigontól délre is, új offenzívát indítottak!’ — hangoztatja a saigoni közlemény. Az amerikai küldöttség ismét elutasította a részvételt a párizsi értekezleten Párizsból jelenti a UPI. A párizsi Vietnam-értekezleten részt vevő amerikai és délvietnami küldöttség szóvivői pénteken visszautasították Nguyen Thi Binh asszonynak, a DIFK külügyminiszterének azt a csütörtöki ajánlatát, hogy folytassák az amerikai kezdeményezésre megszakított Vietnam-értekezletet. Stephen Ledogar amerikai szóvivő közölte, hogy az amerikai küldöttség nem lép viszsza a tárgyalások „felfüggesztésétől”. Az Egyesült Államok március 23-án jelentette be a tárgyalások megszakítását. A chilei Népi Egységből kilépett az egyik polgári párt Allende elnök az ország nehéz óráiról Santiagóból jelenti az AFP és a UPI. Chilében a Baloldali Radikális Párt (PÍR) vezetői csütörtökön bejelentették, hogy, kiválnak a Népi Egység koalíciójából. A döntést a kormánnyal szemben az alkotmányreform-tervezet miattfennálló eltérő véleményükkel indokolták. Egyidejűleg a Népi Egység kormányából kivált a párt két minisztere Manuel Sanhueza, aki az igazságügyi és Mauricio Jungl, aki a bányaügyi tárcát töltötte be. A TASZSZ jelentése szerint Salvador Allende, chilei elnök beszédet mondott a Radikális Párt rendkívüli kong-resszusán. Rámutatott, hogy Chile ezekben a napokban történelmének nehéz óráit éli át. A súlyos helyzetet elsősor-ban a külső ellenség kísérletei teremtették, amelyek csőd-be akarták juttatni a chilei gazdaságot, másodsorban pe-dig az ellenzék bizonyos részének törekvései, hogy öszszeesküvésekkel és aknamunkával bármi áron elérje a chilei forradalom összeomlását. A parlamenttel történt öszszeütközéseiről elmondotta, hogy az ellenzék többségben lévén, kormányellenes alkotmányreform-döntést hozott a gazdasági szektorokról. Hangsúlyozta, amennyiben ez a konfliktus folytatódik, úgy lehetséges, hogy törvénytervezetet nyújt be a parlament feloszlatására és népszavazást hirdet, így a nép dönt majd a tervezet sorsáról. A Baloldali Radikális Párt kivált minisztereinek ügyében Allende kijelentette, hogy a párt vezetői váratlanul változtatták meg álláspontjukat több kérdésben, s döntésük hatással lehet a jövő évi parlamenti választásokra is. Ez mindenesetre az ellenzék malmára hajtja a vizet. Angol kormányátalakítás Londonból jelenti az MTI: Edward Heath miniszterelnök kihasználta azt a lehetőséget, hogy William Whitelaw megkapta az ír ügyek újonnan létesített tárcáját, és bejelentette a régen tervezett kormányátszervezést. William Whitelaw az új kinevezésig a titkostanács lordelnöke, továbbá az alsóházban a kormánypárt vezére volt. Ezt a szerepkört most átvette Robert Carr, a foglalkoztatottság ügyeinek eddigi, minisztere. Carr utóda a miniszteri poszton Maurice Macmillan, a volt tory miniszterelnök fia. Lord Carr ington had,ügyminiszter a konzervatív pártstruktúrába kapott megbízatást: országos pártelnökké nevezték ki a lemondott Peter Thomas helyére, összesen öt miniszter nyújtotta be lemondását, hogy szabad kezet adjon Heath miniszterelnöknek a kormány átszervezésére. Haditanács után bejelentenék : az IRA folytatja a harcot Patak Károly, az MTI londoni tudósítója jelenti: William Whitelaw londoni villámlátogatásáról Belfastba visszatérve, pénteken sajtóértekezleten közölte, hogy szabadon bocsát 73 ■internáltat a kivételes hatalom törvénye alapján internált 728 fogoly közül. „Remélem — mondotta —, hogy ezek a szabadon bocsátások az internálás fokozatos felszámolásának előhírnökei lehetnek, de ismételten le kell szögeznem, hogy az internáltak ügyeinek megfontolásakor tekintetbe kell vennem a jelenlegi biztonsági helyzetet.” Sok egymásnak ellentmondó nyilatkozat, és értesülés után, az IRA, a titkos ír köztársasági katonai szervezet elhatározta hogy kimutatja egységét. Csütörtökön este Dublinben bejelentették, hogy a köztársaság területén haditanácsot tartott az IRA dublini vezérkara és „a megszállt északon harcoló egységek” parancsnokai. Elhatározták — hangzott, közleményükben —, hogy „folytatják, a harcot a brit katonaság ellen”. A szervezet három alapkövetelése: a Stormont-rendszer végleges felszámolása, minden politikai fogoly szabadon bocsátása, és az angol katonaság visszavonása az északír városok utcáiról. Az elhatározást Sean McStofain, az ideiglenes IRA vezérkari főnöke jelentette be. Pénteken reggel a BBC rádióban nyilatkozva, a szervezet politikai szárnya is csaatlakozott az állásfoglaláshoz. Brandt ismét a szerződések parlamenti ratifikálását sürgette Bochkor Jenő, az MTI bonni tudósítója jelenti: A húsvéti ünnepek elteltével ismét megélénkülőben van a belpolitikai élet Nyugat-Németországban. A figyelem természetesen elsősorban Baden-Württemberg felé irányul, ahol két hét múlva tartják meg a tartománygyűlési választásokat. Ez a korábban helyi jelentőségű esemény most országos választásokkal is felér, mert ennek eredményén akarják lemérni a politikai pártok vezetői, mekkora tábora van a kormánykoalíciónak, illetve az ellenzéknek. A vízválasztó — miként országszerte — itt is a kormány keleti politikája és ezen belül a Szovjetunióval és Lengyelországgal megkötött szerződések parlamenti ratifikálása. A helyi választások fontosságát mutatja, hogy Brandt nyugatnémet kancellár, az SPD elnöke olaszországi szabadságát befejezve, nem is tért haza Bonnba, hanem repülőgépen egyenesen a baden-wüürttembergi Rastattba repült, s ott a választási kampány keretében beszédet mondott. Felhívta a figyelmet a ratifikálás szükségességére és nyomatékosan figyelmeztetett egy esetleges kudarc messzeható következményeire. Nagy kár lenne, ha az NSZK kiválna az enyhülési politika folyamatából és ezzel megrendülne helyzete a nyugati szövetségen belül is. „Belátható időn belül Csehszlovákiával is szerződést kötünk — folytatta Willy Brandt —, s felvethetjük a normális kapcsolatokat Magyarországgal és Bulgáriával is. Az NDK- val az emberek és a béke javára folytatódnak majd a tárgyalások és olyan helyzetben leszünk, hogy hosszú távon szabályozzuk a gazdasági együttműködést a Varsói Szerződés országaival.” Mám Nemzet, ■Szombat, 1972. április )». Szovjet—nyúlni német gazdasági megállap: Jós paris Tálasa Moszkvából jelenti a TASZSZ. A Szovjetunió és az NSZK kormányai közötti, hosszú lejáratú kereskedelmi és gazdasági együttműködési megállapodást parafáltak pénteken Moszkvában. Mint a szovjet fővárosban hivatalosan közölték, a megállapodás aláírására ,a felek által egyeztetett időpontban kerül sor”. A megállapodás előirányozza ,hogy a felek erőfeszítéseket tesznek a két ország illetékes szervezetei és vállalatai közötti gazdasági együttműködés kiszélesítése érdekében. Az együttműködés egyebek között kiterjed ipari létesítmények építésére, egyes vállalatok bővítésére, valamint a szabadalom-, licenc- és műszaki dokumentációcserére. A megállapodásról folytatott tárgyalásokon a szovjet küldöttséget Alekszej Manzsulo külkereskedelmi miniszterhelyettes, a nyugatnémet küldöttséget Peter Hermes rendkívüli és meghatalmazott nagykövet vezette. A dokumentum parafálásánál Nyikolaj Patolicsev szovjet külkereskedelmi miniszter és Joachim Peckert, az NSZK moszkvai ideiglenes ügyvivője volt jelen. A DPA bonni jelentése szerint Karl Schiller nyugatnémet gazdasági és pénzügymi- niszter hangoztatta, hogy ez a megállapodás „biztos és tartós alapokra” helyezi a két ország gazdasági kapcsolatait. A megállapodás hozzá fog járulni a Szovjetunióval folytatott árucsere kibővítéséhez — mondotta. Nyilatkozatában Schiller ugyanakkor rámutatott a Szovjetunióval és a Lengyelországgal kötött szerződések ratifikálásának szükségességére. A Novoje Vremja a szovjet és a magyar vezetők eszmecseréiről A szovjet és a magyar pártos állami vezetők legutóbbi eszmecseréit kommentálva a moszkvai Novoje Vremja pénteken a következőket írta: „Az országaink közötti elvi kérdések mindegyikében teljes és kölcsönös megértés, nézetazonosság mutatkozik.” „Magyarország a Szovjetunióhoz hasonlóan rendkívül fontos feladatnak tekinti a szocialista közösség egységének minden módon való szilárdítását, s a maga részéről hozzájárul a testvérországok e közös ügyéhez. Magyar szövetségeseink aktívan részt vesznek a szocialista országok összehangolt politikájának végrehajtásában a nemzetközi porondon. Losonczi Pál, a MNK Elnöki Tanácsának elnöke, Fock Jenő miniszterelnök és Péter János külügyminiszter az utóbbi időben számos találkozót és konzultációt bonyolított le nyugat-európai államok képviselőivel, hogy elősegítse az európai értekezlet útjában álló mesterséges akadályok eltávolítását, s az értekezlet sokoldalú előkészítésének mielőbbi megkezdését.” A szovjet külpolitikai hetilap hírmagyarázata ezt követően méltatja Kádár János és Fock Jenő közelmúltbeli szovjetunióbeli látogatásának jelentőségét országaink gazdasági együttműködésének továbbfejlődése szempontjából. A két ország gazdasági kapcsolatainak helyzetét értékelve a Novoje Vremja emlékeztet, hogy a „Barátság” olajvezeték második részének közeljövőben várható üzembehelyezése lehetővé teszi, hogy a Szovjetunió növelje olajszállításait; hazánknak, a Szibériát a Szovjetunió európai részével összekötő hatalmas gázvezeték elkészültével pedig megindul a szovjet földgáz Magyarország felé. Megemlíti a lap, hogy a Szovjetunió és Magyarország hozzávetőleg azonos beruházásokkal járul szá az alumínium-kooperáció továbbfejlesztéséhez, s így a magyar bauxittermelés, illetve a szovjet alumíniumipar az elkövetkező években már a termelési kooperáció és a specializáció követelményeinek kölcsönös figyelembevételével fejlődik. A Novoje Vremja következtetése: „A szocialista országok sarkalatos nemzetközi és nemzeti érdekei azonosak. Ebből indul ki a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság, amikor megvitatja együttműködésének fejlesztési perspektíváit a nemzetközi porondon, a kommunista és a szocialista építőmunka területén.” Kreisky Rómában tárgyalt Ausztria és a Közös Piac kapcsolatáról Rómából jelenti az MTI. Brúnó Kreisky osztrák kancellár hivatalos látogatásra pénteken Rómába érkezett. A látogatás utolsó állomása annak a körutazásnak, amelyet az osztrák kormányfő a közelmúltban tett a közös piaci országok fővárosaiban és Londonban. Ausztria jelenleg tárgyalásokat folytat az EGK központjában társulási szerződés megkötéséről. A szerződés úgynevezett „szabadkereskedelmi övezetet” létesítene a közös piaci országok és Ausztria között. Ez lehetővé tenné az iparcikkek vámmentes forgalmát, vagyis lényegében azt jelentené, hogy Ausztria féligmeddig bekerül az EGK-ba. A teljes jogú tagságnak — Ausztria semleges állam lévén — politikai és nemzetközi jogi akadályai vannak. A külpolitika hírei (Moszkva, TASZSZ) Gromiko szovjet külügyminiszter pénteken ebédet adott Kalevi Sorsa finn külügyminiszter tiszteletére, aki a Finn—Szovjet Társaság küldöttségének élén a szovjet—finn barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés aláírásának 24. évfordulója alkalmából tartózkodik Moszkvában. (Párizs, AP) Mehmet Shehu albán miniszterelnök csütörtökön udvariassági látogatást tett Chaban-Delmas francia miniszterelnöknél. Az albán kormányfő magánjellegűnek minősített párizsi látogatását nem jelentették be előre. O (Hongkong, UPI) Mintoff máltai miniszterelnököt háromezres üdvözlő tömeg fogadta Nanking repülőterén. Mintoff — Csou En-laj kínai kormányfő kíséretében — csütörtökön érkezett kétnapos látogatásra a kelet-kínai városba. O (Varsó, MTI) A Lengyel Nemzeti Egységfront országos bizottsága felhívásában a LEMP VI. kongresszusán elfogadott és a Nemzeti Egységfront választási platformjává tett szocialista országépítő program következetes megvalósítására szólította fel az ország dolgozóit. (Szófia, BTA) Todor Zsivkov, a Bolgár KP KB első titkára, az Államtanács elnöke pénteken Szófiában fogadta Jurij Andropovot, az SZKP KB PB póttagját, a szovjet Minisztertanács mellett működő állambiztonsági bizottság elnökét. A megbeszélést rendkívül szívélyes légkör jellemezte. Ő (Damaszkusz, ADN) Szíriában pénteken országszerte megünnepelték a hatalmon levő Arab Újjászületés Szocialista Pártjának (Baath) 25 éves évfordulóját. (Mendoza, AP) Az argentínai Mendozában napok óta tartó zavargások újabb áldozatot követeltek: a rendőrséggel lezajlott összecsapás során péntekre virradóra meghalt egy tanítónő. A sebesültek száma 70-re emelkedett. Salt-il és Helsinkiből jelenti a Reuter. A finn fővárosban péntek délelőtt megtartották a stratégiai fegyverrendszerek korlátozásával foglalkozó szovjet— amerikai tanácskozások 117. ülését. A találkozó, amelyre az Egyesült Államok nagykövetségén került sor, 95 perces volt. A két küldöttség legközelebb kedden, a szovjet nagykövetségen ül ismét tárgyalóasztalhoz. Washingtoni tudósítónk kommentárja Pénz és politika Washington, április 7. Pénteken életbe lépett az az új amerikai kampánytörvény, amely véget vet a választási költségek eszkalációjának, és kötelezővé teszi a politikai adományok forrásainak feltárását. A törvény megszabja, hogy az egyes — kongresszusi, vagy éppen az elnöki — posztra pályázók összesen mennyit költhetnek önmaguk reklámozására, s külön is kiköti, hogy abból csupán 60 százalék fordítható a hirdetések leghatásosabb formájára — a tévére és rádióra. Ellentétben a péntekre virradóra „kimúlt” elődjével, egy 1925-ös törvénnyel, az új részletesnek és szigorúnak tűnik: például az is bejelentendő politika hozzájárulásnak számít, ha valaki egy otthoni koktélpartit rendez pártfogoltja segítésére, s az összejövetel költségei meghaladják a publikálási kötelezettséget jelentő 100 dolláros szintet. A „Újszülött” tÖPTÖMT Bár éppen mostanában tekereg politikai témaként az ITT-ügy, s bizonyítja a papíron hasonlóan komor trösztellenes törvény érvényesítésének viszontagságait, ne temessük el szkeptikusan az „újszülött” kampánytörvényt. Végül is azt tükrözi, hogy a hatalmat kisajátító két nagy párt kénytelen volt belátni, hogy a politikusok pénzszükségletének az elmúlt évtizedben végbement eszkalációja a politika elértéktelenedéséhez vezet. Hadd tegyem hozzá a New Hampshire-i és a wisconsini előválasztáson szerzett tapasztalatomat: a politika profitráta csökkenő, legalábbis a befektetések látható haszna az esetek többségében kiábrándítónak mondható. New Hampshire-ben Mills képviselő hívei majd százezer dollárt költöttek — pár százalékért. A Wisconsinból „kiesett” Lindsay szerény számítás szerint is pár százezer dollárt fordított az eddigi előválasztásokon arra, hogy kitűnő tévémegjelenését kamatoztassa. A túlzott szkepticizmus azért is felesleges, mivel az új törvény hatását amúgy sem mérhetjük le az idei választási kampány során. Nagyon jellemző módon lépett hatályba a törvény április 7-én, amikor már régóta folyik a kampány, s nemcsak elúsztak milliók, hanem — éppen a határidőre való tekintettel — a szokásosnál előbb érkeztek megfelelő helyekre. Például a Fehér Házba. Aktuális törvény még nem született ekkora „lyukkal”. Az adományozók listáját ugyanis csak péntek reggeltől kell nyilvánosságra hozni, s nehéz elképzelni, hogy foganatja lesz a Washington Post „erkölcsi követelésének”, miszerint a politikai illem megkívánná a visszamenőleges feltárást. Gyűjtőmunka a milliókért Február 15-én távozott a kereskedelmi minisztérium éléről Maurice Stans, hogy megismételje 1968-as sikeres akcióját és összeszedje Nixonnak a szükséges milliókat: feltehető, hogy Stans miniszteri tevékenysége a négy év előtti ígéretek beváltásának igazolásaként szerepel a gyűjtőmunkában (elég csak a textilimport korlátozására, vagy az ipari szennyeződések elleni támadások „mérséklésére” utalni). De hát csak ITT-ügy van, Stansügy semmiképpen, bár itt is akad egy pikáns feljegyzés: Stans egyik embere megírta a reményteli adakozóknak, hogy siessenek, az április 7-e előtt érkező pénzekről senki sem fog tudni semmit, viszont „biztosíthatjuk önt, hogy ő (az elnök — A szerk.) személyesen értesülni fog az ön támogatásáról”.. Az elnök tehát értesül, a publikum nem, s az utóbbi majd az elkövetkező évek eseményeiből következtethet arra, hogy mely csekk-könyvekből bélelték ki az április 7-ig postázott borítékokat. A demokratákhoz húzó Washington Post kesergése érthető: „ellenzék nem tudott élni a határidővel.” McGovern önként közreadta a maga támogatóinak a listáját és ezzel kényszerhelyzetbe hozta Humphreyt és Muskie-t, akik vonakodva bár, de követték a példát. Nem véletlenül jutott pénzzavarba Muskie és dolgozott a stábja Washingtonban is fizetés nélkül: jó néhány csekk-könyv csukódott be az önkéntes publikálás hírére, s ráadásul némely adakozók „meggondolták” a dolgot, s pénzüket visszakérve töröltették magukat a névsorból. Kínos jelenetek New Hampshire-ben a hírlapírók ugyan váltig gyötörték Muskie-t, de a hozzáértő helyi szervezők szerint a szenátor elkapkodta a dolgot. Ha elengedi a füle mellett McGovern közvetett felszólalásait, s a „majd ha Nixon is” jelszóval érvel, elkerülhetők lettek volna a sorozatos kínos jelenetek, melyek nyilván élénk derültséget keltettek a Fehér Házban. Muskie stábja azonban idegességében szabályosan kötözködni kezdett McGovern fényeivel és embereivel, sajtószobában székre állva, váratlan „tájékoztatott” Muskie két évvel ezelőtti feltárásairól, amit akkor McGovern nem követett ... Mire öt perc múlva már ott volt egy másik székre állva McGovern, s még nagyobb nyomatékot adott publikálási követelésének. Muskie-ék kapkodásáról — mely utóbb szinte végzetesnek bizonyult a szenátor kampányára —, mondta Mankiewicz, McGovern sajtótitkára (Robert Kennedy egykori bizalmasa), hogy az „csak a politikai pánikkal magyarázható — ilyen régi profik esetében ...” Ez a pánik jól tükrözte, hogy mekkora zavarba kerülnek az amerikai politikusok közül az esélyesek, ha valaki firtatni kezdi a formailag teljesen legális adományok kérdését. Hiszen McGovern akkori listáján alig akadt pár nagyobb tétel, s az átlagos hozzájárulás 29,36 dollár volt. (Más kérdés, hogy a wisconsini Pfister Hotelben kedd este nemcsak a megovernisták diadalünnepe zajlott le, hanem sorra érkeztek a telefonüzenetek, s egyetlen este százezer dollárral nőtt a szenátor kampányalapja ...) Lindsay esetében ez a csak felületes tájékoztatást nyújtó átlag már 485 dollár volt. Jackson a maga részéről közölte is: „Ha publikálnám a névsort, jó néhány támogatómat holnap kirúgnák ...” Wisconsinban mindenesetre az kavarta fel a port, hogy Jacksonért korteskedő emberek Boeing-csekkekkel fizettek. Ismerve a szenátor hadiipari „érdemeit”, feltehető, hogy a „kirúgandók” a Pentagonból repülnének. Ki repül? De repülnének-e? Végtére is nem véletlenül marasztalták el Muskie-ék pánikba esését: úgyis tudja Amerikában mindenki, hogy a politikusok az első képviselőházi szék megszerzésétől kezdve lekötelezik magukat a támogatóknak. S az is csak akkor borzolja az idegeket, e szálak és az adakozókra nézve kedvező következményük, ha valaki elbotlik bennük, például egy Anderson-cikk jóvoltából. (A publicista tevékenységének zöme apróbb-nagyobb botlási esetek kiteregetése.) A fenti törvény sem változtat a kampány rideg tényén: az kell hozzá, ami a háborúhoz — pénz, pénz, pénz. A pénz ugyanis nélkülözhetetlen kelléke a kampánynak, még ha nincs is egyenes kapcsolat az összegek és az eredmény között. Egy ismeretlen Yorty vagy Hartke egyszeri ráfordítással nem csinálhat magának „nyarat”. A kisebb politikusok inkább a nagyok közti nyüzsgéssel a maguk helyi otthoni pecsenyéjét próbálják megsütni. Az új kampánytörvény végül is éppen oda fog hatni, már amikor már hathat, hogy megnöveli az „ismeretségi küszöb” átlépésének nehézségeit. A pénz ugyanis ahhoz kell elsősorban, hogy valaki megismertesse magát az apolitikus szavazótömeggel. A költségplafon tehát feltehetőleg éppen a két nagy párt monopolhelyzetét fogja erősíteni, amire rá is szorulnak mostanában. Avar János O (San Jose, AFP) Angela Davis perét a tanúk meghallgatása után csütörtökön elnapolták. A következő tárgyalási napra hétfőn kerül sor.