Magyar Nemzet, 1972. június (28. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-24 / 147. szám
2 kollégiumokban végzik munkájukat. A javaslat a munkaügyi és a gazdasági jogvitáknak bírósági útra való terelése folytán a jelenlegi három kollégium, a büntető, a katonai és a polgári kollégium mellett két további kollégium szervezését rendeli el. A javaslat szerint a felállítandó munkaügyi és gazdasági kollégiummal együtt a jövő évtől kezdve öt kollégium fog működni. Az alkotmány a bíróságok alapvető feladatait akként határozza meg, hogy a Magyar Népköztársaság bíróságai védik és biztosítják az állami, gazdasági és társadalmi rendet, az állampolgárok jogait és törvényes érdekeit, büntetik a bűncselekmények elkövetőit. A Legfelsőbb Bíróság munkájának értékmérője tehát csakis az lehet, hogy ezeket a feladatokat miként teljesítette, illetőleg az elvi irányító tevékenység útján országosan hogyan segítette elő a feladatok teljesítését biztosító bírósági gyakorlat kialakulását. Jelenthetem az országgyűlésnek, hogy munkánkat az alkotmányban meghatározott feladatok maradéktalan teljesítésére való törekvés hatotta át. Ezután ismertette a Legfelsőbb Bíróság kétéves tevékenységét. Több mint 2200 büntető és csaknem 2700 polgári perben, tehát mintegy 5000 konkrét ügyben hozott határozatot. Befejezésül ezeket mondotta: " A törvényesség és az igazság eszméinek gondozása, a kíméletlen harc minden káros jelenség ellen, rendkívül felelősségteljes és egyben megtisztelő feladat. Az ezzel járó terhet örömmel vállaljuk, s nem csökkent kitartással munkálkodunk az alkotmányban és a bírósági törvényben megszabott feladatok egyre magasabb szinten való teljesítésén. A bíróságok jelenleg sok olyan üggyel, munkával terheltek, amelyek alól mentesíteni lehetne azokat — mutatott rá Zámbó József Győr-Sopron megyei képviselő. — Ha például módosítanának egy rendelkezést és az önkiszolgáló bolti lopásokat nem bűncselekményként kezelnék, hanem szabálysértésként, ezáltal megkönnyítenék a bíróságok dolgát, nem rabolná el idejüket a büntető eljárás lefolytatása az ilyen csip-csup ügyekben. Javasolta még: meg kell teremteni a feltételeit annak, hogy amikor a büntető eljárásban a védelem kirendelés alapján tevékenykedik, akkor is kellő színvonalon álljon a védőügyvéd munkája. miniszter válasza és a szavazás Miután a törvényjavaslathoz újabb hozzászólást nem jeleztek, dr. Korom Mihály, igazságügy-miniszter összefoglalta az elhangzott észrevételeket. Mindenekelőtt köszönetet mondott a hozzászólásokért, amelyekben egyöntetűen kifejezésre jutott a képviselők egyetértése a törvényjavaslattal. Hozzátette, hogy a felvetett kérdésekkel az illetékes állami szervek foglalkoznak, s jövőbeni munkájukban figyelembe veszik. Ilyen kérdésként említette a miniszter a törvénytisztelet erősítésének gondolatát, a bírósági munka megítélésével kapcsolatban elhangzott javaslatokat, s ide sorolta az ügyvédi tevékenységre vonatkozó észrevételeket. Az önkiszolgáló boltokban elkövetett lopásokkal kapcsolatban elmondotta, hogy a kérdés jogi rendezését illetően megoszlanak a vélemények. Hangsúlyozta, nem arról van szó, mintha bárki is a tolvajok védelmére kelne, bizonyos azonban, hogy a probléma rendezése fokozott óvatosságot igényel. Addig is, amíg ez bekövetkezik, a bűnüldöző szervek — rendőrség, ügyészség, bíróságok — kellő eszközökkel rendelkeznek ahhoz, hogy fokozott differenciálást alkalmazzanak az ilyen esetek megítélésénél. Bejelentette a miniszter, hogy az országgyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi bizottsága írásban előterjesztett javaslataival egyetért, s a maga részéről is elfogadásra ajánlja a módosító javaslatokat. Kérte az országgyűlést, hogy mindezek figyelembevételével a törvényjavaslatot fogadja el. Dr. Beresztóczy Miklós elnök ezután szavazást rendelt el. A szavazás eredményeként az országgyűlés először a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság által írásban beterjesztett módosításokat, majd pedig ezek figyelembevételével a bíróságokról szóló törvényjavaslatot általánosságban és részleteiben, egyhangúan elfogadta. Az Országgyűlés a Legfelsőbb Bíróság elnökének beszámolóját tudomásul vette. Napirend szerint következett a Magyar Népköztársaság ügyészségéről szóló törvényjavaslat tárgyalása. Még mielőtt elhangzott volna a parlamenti ülésszak első és egyetlen interpellációja, a téma láttán máris sokan fejezték ki helyeslésüket, egyetértésüket Búza Barna szobrászművésznek, az interpelláló képviselőnek. A kérdés, amelyet Búza Barna a kormánynak föltett, valóban közérdekű, mondhatnám nemzeti érdekeket fejezi ki. A téma: a Balaton vízháztartásának és halállományának, valamint a Balaton-parti tájnak fokzott védelme. A kitűnő szobrászművész jó ismerője a balatoni tájnak, ismerője, szerelmese a tó élővilágának is. Személyes aggodalma közösségi érdekeket fejez ki, ez az az interpelláció, amikor a képviselő a maga nevében szól, de több százezer ember nevében beszél. Gyönyörű művésztelep épült és tovább épül jelenleg is a balatonudvari Kilián-telepen. A művésznegyed egyik lakója Búza Barna; második otthona a Balaton-part, parlamenti tudósítónknak adott nyilatkozata szerint: a táj szeretete és az ott élő, ott üdülő emberek érdekeinek védelme bírta rá, hogy megalapozott aggodalmait a kormány elé terjessze. — Saját tapasztalataimra is támaszkodva tudok beszámolni a Balaton élővilágának változásáról — mondotta —, a sivárodás fenyegető veszedelméről. Saját megfigyeléseimet számos Balaton-imádó társam megfigyelésével egészíthetem ki. Siófoktól Keszthelyig és Budapestig rengeteg embert foglalkoz ,mu tat a tó sorsa. Figyelemmel kísértem a Magyar Nemzetben zajló, tényekkel alátámasztott vitát. E vita nyíltsága és alapossága is bátorított, hogy a kormány elé vigyem ezt az ügyet, a lapban elhangzottakkal ugyanis tökéletesen egyetértek. Az Országgyűlés átnézi e kérdés fontosságát, interpellációs lépésem helyesléssel találkozott. A Balatoni Horgász Egyesület a tó élővilágának pusztulásával kapcsolatban adatokkal és tényekkel megerősített memorandumot szerkesztett azzal az igénnyel, hogy a memorandum a kormányhoz eljusson. Interpellációm ehhez a kezdeményezéshez csatlakozik. A vízszennyezés, a partszegély pusztulása, védelme, s a Balatoni Halászati Vállalat működésének pedáns, tudományos igényű felülvizsgálatát javaslom. Én hiszek az őshonos balatoni horgászok tapasztalataiban, bízom a tó iránti szeretetükben, hozzáértésükben, hiszen évtizedek óta testközelben élik át a tó változásait. Egyik legnagyobb természeti kincsünk védelmében interpellálok. A rokonszenv, amely Búza Barna interpellációját fogadta az országgyűlésben, bizonyítja, hogy a honatyák között nem egy van, aki áldoz a természetszeretet nemes szenvedélyének és szívén viseli a magyar tenger jövendő sorsát. * A büfé sarkában nevetés gyűrűzött. Jó humorú országgyűlési képviselő mondta el a következő történetet: — Az egyik észak-magyarországi termelőszövetkezet elnöke úgynevezett „nagyszabású” tervet dolgozott ki a szarvasmarha-tenyésztés fellendítésére. Megkapták a hitelt, felépítették az istállókat, de közben elfogyott a pénzük, a folytatásra már nem került sor, nem kaptak további támogatást a szarvasmarha-állomány vásárlására. A szép istállók üresen konganak. A „nagyszabású” elnök utazott, kilincselt, hogy az új épületeket legalább raktárnak kiadja valamelyik vállalatnak. Ez sem járt eredménnyel. — Nincs más hátra, kengurut kell venni — ajánlotta a termelőszövetkezet egyik tagja, aki csípős nyelvéről híres és nem rejti véka alá a véleményét. — Minek a kenguru nekünk? — kérdezték vissza szövetkezet tagjai. — Mert a kenguru üres erszénnyel is tud ugrálni... * Dr. Gonda Györgyöt, Vas megye tanácselnökét ezúttal nemcsak mint az egyik vitára bocsátott törvényjavaslat bizottsági előadóját köszöntötték az újságírók, hanem mint leendő házigazdát is. Szombathelyen ugyanis július 1-én avatják fel a megyeszékhely második korszerű szállodáját, a Hotel Claudiust. Ebből az alkalomból az autós újságírók hagyományos Riporter Autótúrája — ezúttal Claudius-túra néven — Szombathelyre vezet. Mintegy száz magyar és külföldi autós újságíró érkezik ezen a napon Vas megye székhelyére ügyességi versenyekkel tarkított túra után. — Csak jöjjenek minél többen — invitálta baráti szóval dr. Gonda György az újságírókat —, mert Vasban és Szombathelyen mindig szívesen látott vendégek az újságírók. — Ritka város az ilyen — dünnyögte félhangon egy tiszántúli várospolitikus honatya, akinek a hangsúly után ítélve nincsenek olyan jó kapcsolatai a sajtóval, mint a vasi vezetőknek.* Messziről érkezett egyenesen a parlament ülésére S. Hegedűs László, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára, aki egy delegációval Mongóliában járt. — Milyen volt az út? — kérdik tőle képviselőtársai a szünetben. — Minden a legjobban sikerült, az utazás is, a tárgyalások is eredményesek voltak a két testvérszervezet között. Az együttműködés új lehetőségeit kerestük és meg is találtuk. — Magyarokkal is találkoztatok? — kíváncsiskodik az egyik napilap fiatal riportere. — Mongóliában ötszáz magyar specialista dolgozik jelenleg. Azt szeretnék, ha gondoskodásunk révén éreznék az otthon levegőjét. Úgy gondolom, hogy el kellene őket látni újságokkal, mert még azt sem kapnak rendszeresen. Dégen Imre államtitkár is hallotta L. Hegedűs rögtönzött beszámolóját a Ház folyosóján. És egy nagyobb csomaggal megszaporodott az útipoggyásza. Újságokat, képes hetilapokat vitt, mert Mongóliába repült. * Egyöntetű helyesléssel beszélgettek a törvényhozók a Legfelsőbb Bíróság elnöke beszédének arról a fejezetéről, amelyben a züllött életmódot folytató, bűncselekményeket sorozatosan elkövető személyekről szólt „Nagy szükség van arra, hogy ne packázzanak ezek a személyek a bírósággal, a hatóságokkal” — fűzte hozzá az egyik országgyűlési képviselő és mindjárt példát is mondott, hogyan élnek vissza egyesek mások türelmével, hogyan lopják a drága időt. — „Ismerősöm autóját feltörte egy banda, mindent kiszedtek belőle. A társaságot a rendőrség lefülelte. A bírósági tárgyaláson a bandavezér mindent elkövetett, hogy a tárgyalást, az ítélethirdetést elnapolják. Rosszullétet szimulált, hogy szünetet csikarjon ki. Utána migrénre panaszkodott. Orvost hívtak. Időbe telt. A sértettek, tanúk egész sora teljes öt órát töltött a bíróságon, mindannyian munkájukat hagyták a gyárban, irodában.” — A törvényes eljárás a bűnözők ellen legyen gyors, egyszerűbb, szigorúbb. Olyan, hogy elvegye a kedvét a további bűnözéstől és a bírósággal, a hatóságokkal való packázástól — fejezte be az említett képviselő. Péntek délelőtt néhány szék üresen maradt az ülésteremben. Többen arra gyanakodtak, hogy a nagy hőséggel magyarázható a képviselők távolmaradása, de azután kiderült, hogy ugyanabban az időben ülésezett a zuglói Zichy Géza utcában a Magyar Vadászok Országos Szövetsége kibővített küldöttközgyűlése, s a hiányzó képviselők a vadászok „miniparlamentjének” elnökségében foglaltak helyet. — Érdemes távol maradni a vadászkongresszusért a költségvetési vitától? — méltatlankodott egy urbánus beállítottságú képviselő. — Ha tudnád, milyen szép hasznot hajt a népgazdaságnak az okszerű vadgazdálkodás és a vadászat, nem szólnál egy szót sem — vágott vissza képviselőtársa, aki viszont szenvedélyes híve a nimródok sportjának. — Aki csak étlapról ismeri az őzgerincet, az ne szóljon egy szót sem. — Jó — jó — békített csöndes szóval az urbánus honatya —, de legalább egyszer már lőjetek az országgyűlési étterem számára is egy... egy ... szép ... satát... A párbeszéd hallgatói között két újságíró összesúgott: — A bakot nem merte kimondani ...* A legszebb nyakkendő egy képviselő mellén, a legszebb ruha valamelyik képviselőnőn nem olyan feltűnő, mint amikor egy katona-képviselő egyszerű civilruhát ölt. Kárpáti Ferenc vezérőrnagy, akit eddig a parlamentben mindig egyenruhában láttak, pénteken világosszürke öltönyben jelent meg. — Már szánom-bánom is a tettem — mondja nevetve. — Nem győzök a kérdésekre felelni, miért lettem civil. Nem azért, mert pályát változtattam, sem azért, mert szabadságon vagyok. Inkább a kánikula az oka, ez a ruha valamivel szellősebb és ma nem megyek se laktanyába, se más olyan helyre, ahol katonák tisztelgését kellene fogadnom. De mondom, már bánom... Az egyik képviselő erre megjegyzi: — Ez legyen a legrosszabb eset, amikor egy tábornok visszavonulót fúj... * Parlamenti tudósításainkat készítette: Baróti Géza, Fodor Ágnes, Illés Sándor, Keserű Ernő, Kristóf Attila, Vig István. Magyar Nemzet DR. GONDA GYÖRGY: A törvényjavaslat erősíti az ügyészség szerepét Dr. Gonda György, a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság elnöke beterjesztette a Magyar Népköztársaság ügyészségéről szóló törvényjavaslatot. A bevezetőben ezeket mondotta: — Az ügyészi szervezet vezetőit, és munkatársait elismerés illeti azért, hogy a hatályban levő törvényerejű rendeletek keretei között, de a módosuló követelményekhez igazodva, lépést tudtak tartani a változásokkal és erejüket a legfontosabb időszerű feladatokra tudták összpontosítani. A továbbiakban utalt arra, hogy az alkotmány új szövege a realitásoknak megfelelően határozza meg az ügyésszég feladatait, majd arról szólt, hogy az ügyészség — a legfőbb ügyész útján — közvetlenül az országgyűlésnek, vagyis az államhatalom legfelsőbb szervének alárendelten működik. Alkotmányjogi helyzetéből eredően legfontosabb feladata az ügyészségnek, az országgyűlés által alkotott törvények gyakorlati alkalmazásának figyelemmel kísérése. Indokolt esetben a törvénysértések megelőzésére vagy felszámolására irányuló ügyészi intézkedések megtétele. — A törvényjavaslat — az alkotmánnyal összhangban —, erősíti az ügyészség szerepét és feladatát a bűnüldözésben. — Az ügyészség tevékenységi köre — mondotta ezután — nem korlátozódik a jogalkalmazás egy-egy részterületére, hanem annak egészére kiterjed, a büntetőjogi felelősségre vonásra éppenúgy, mint a tanácsi szervek hatósági ügyintéző tevékenységére. Ennélfogva az ügyészségnek teljes áttekintése van általában a jogalkalmazás helyzetéről, illetőleg az egyes fontosabb jogszabályok gyakorlati alkalmazásáról. A törvényesség egysége, az azonos jogszabályértelmezés megvalósítása terén fontos szerepet tölt be a helyi szervektől független, centralizált ügyészi szervezet, amely feltárja a vitás problémákat és segítséget is nyújt megoldásukhoz. — A Magyar Népköztársaság ügyészségéről szóló törvényjavaslat hosszú és alapos előkészítő munka eredménye. A törvény előkészítését végző kodifikációs bizottság csaknem kétéves tevékenysége során lehetőség volt arra, hogy a gyakorlati szakemberek mellett, az állam- és jogtudomány művelői is kifejthessék javaslataikat. A törvény tervezetét a Minisztertanács megtárgyalta és azzal egyetértett. Az országgyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi bizottsága nevében előterjesztett törvényjavaslathoz befejezésül ezeket mondotta dr. Gonda György: — Bízom abban, hogy a javasolt törvény az alkotmánynyal összhangban, hosszú időre szabályozza ügyészi szerveink tevékenységét. Kérem az Országgyűlést, hogy a törvényjavaslatot fogadja el. A törvényjavaslathoz elsőnek dr. Szénási Géza, a legfőbb ügyész szólt hozzá. DR SZÉNÁSI GÉZA : A szocialista államszervezet fejlődésével összhangban van az ügyészségi törvény Dr. Szénási Géza a bevezetőben rámutatott: " A törvényjavaslat nem csupán az ügyészi szervek tevékenysége szempontjából nagy jelentőségű, hanem kiemelkedő fontossága van alkotmányvonatkozásban is. A javaslat a jelenleg érvényben levő szabályozáshoz képest nem kíván alapvető változást hozni az ügyészség munkájában, hanem azt a szocialista államszervezet és jogrendszer fejlődésével összhangban, a társadalmi igényeknek megfelelően fejleszti tovább. A továbbiakban kiemelte a szocialista ügyészségre vonatkozó szervezeti és működési alapelveket. A törvényjavaslat szerint az ügyészek a legfőbb ügyésznek alárendelten működnek, utasítást csak a legfőbb ügyész és a felettes ügyész adhat nekik. A legfőbb ügyész ezután be számolt az országgyűlésnek az ügyészi szervezet legutóbbi kétéves munkájáról. Elmondta, hogy a korábbiakhoz képest emelkedett ugyan a bűncselekmények száma, de számottevő növekedésről mégsem beszélhetünk. A tízezer lakosra számított, ismertté vált közvádas bűncselekmények száma ugyanis 1966-hoz képest nem változott. Lényegében csökkent az ismertté vált bűnelkövetők száma, mert amíg 1966-ban 89 volt a tízezer lakosra eső büntető törvénykönyvbe ütköző közvádas cselekményt elkövetők száma, addig 1970-ben 82, 1971-ben pedig 85 volt. Az eltelt időszakban a bűnüldöző szervek szigorúbban léptek fel az ilyen jellegű bűncselekmények miatt, eleget téve ezzel a közvélemény óhajának is. 1965-höz képest az erőszakos és garázda jellegű bűncselekményt elkövető terheltek közül 2,3 százalékkal többet vádoltak meg az ügyészségek. A felelősségre vonási gyakorlat szigorítása eredményesnek mutatkozik, mert az erőszakos és a garázda jellegű bűncselekmények száma nem jelentős mértékben ugyan, de csökkent. — Sajnálatos viszont — mondotta ezután —, hogy nincs javulás a fiatalkorú bűnözés vonatkozásában. 1968-ban még 99 fiatalkorú bűnelkövető jutott tízezer fiatalkorú lakosra, 1971-ben már 120. Ez a szám még akkor is intő figyelmeztetés, ha tudjuk, hogy a bűncselekményeket elkövető fiatalkorúak száma az ország összes fiatalkorú lakosainak még mindig csak 1,2 százalékát jelenti. Foglalkozott a társadalmi tulajdon elleni bűncselekményekkel. Hangsúlyozta: " A nyereségcentrikus szemlélet gyakran korrupcióval párosul, amely egyúttal a társadalmi tulajdon fosztogatásának újabb területe. A közös vagyonhoz nyúlnak egyesek, hogy legyen miből a gazdasági partnereket ajándékozni, korrupciót takaró célprémiumokat kitűzni, ilyen célzatú másod- és mellékállásokat létesíteni. A bűnüldöző szervek és az ügyészségek az elmúlt időszakban nagyobb gondot fordítottak a fogyasztók érdekeinek védelmére és határozottabban léptek fel az árszínvonal elleni támadásokkal szemben. 1971- ben háromszor annyi árdrágítás miatt folyt büntetőeljárás, mint az előző esztendőben. Az abszolút szám azonban még így is kicsi, ennek az a fő oka, hogy a felügyeleti szervek nem tesznek büntető feljelentést. Dr. Szénási Géza beszéde után szünet következett, majd az országgyűlés Apró Antal elnökletével folytatta munkáját. Az elnök dr. Mátay Pál Fejér megyei képviselőnek adta meg a szót. A megyei főügyész érdekes párhuzamot vont a magyar ügyészi karban dolgozó három nemzedék munkássága között s azt a véleményét hangoztatta, hogy e három nemzedékből összetevődő ügyészi szervezet a munkáshatalom biztos támasza. Dr. Mátay Pál szavai után Benkei András belügyminiszter emelkedett szólásra. .Szombat, 1972. június 21 BENKEI ANDRÁS: A javaslat egyszerűsíti az ügyészség munkáját Benkei András a bevezetőben hangsúlyozta: " A Magyar Népköztársaság igazságszolgáltatási rendszerének, ezen belül az ügyészségről szóló törvényerejű rendeletnek a módosítása szoros kapcsolatban áll azzal a nagy jelentőségű fejlődéssel, amely az utóbbi évtizedben hazánk társadalmi és gazdasági életében végbement. Hangsúlyozta ezután: a törvényesség magasabb színvonalú érvényesülése megkívánja az állami, társadalmi, szövetkezeti szervek hatékonyabb közreműködését és ezzel egyidejűleg a közgondolkodás pozitív elemeinek erőteljesebb fejlesztését, a szocialista közszellem erősítését. Kiemelte a törvényjavaslatnak azt az új elemét, amely az ügyészség fontos feladatává teszi a törvények tiszteletére nevelésben és a jogtudat fejlesztésében való aktív tevékenységet. — A szocialista törvényesség további egyre inkább előtérbe kerülő követelménye a jogszabály értelmezésének és érvényesülésének az élet minden területén történő egységes biztosítása — mondotta a továbbiakban. — Az állampolgárok zaklatásának, vélt vagy valódi sérelmek okozásának, a munkafegyelem lazulásának kiindulópontja lehet, ha a helyesen megalkotott jogszabályok a végrehajtás során hiányos vagy pontatlan helyi értelmezés következtében eltorzulnak. Tudomásul kell venni, hogy egyazon törvényt vagy jogsza