Magyar Nemzet, 1972. szeptember (28. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-17 / 220. szám

Vasárnap, 1972. szeptember 17. LAKÓHELYEN IS, munkahelyen is Bencsik István a közéleti akadémia munkáshallgatói között Az egyhetes népfronttanfo­­lyam, amely tegnap fejeződött be, ilyen elnevezést kapott: közéleti akadémia munkások számára. Sokan minden bi­zonnyal némi meglepetéssel ol­vastak a pár nappal ezelőtti híradásokban erről a tényről. Még nincsenek messze ugyanis azok az esztendők, amikor az emberek egy része a népfront­mozgalomban elsősorban a pa­rasztság valamiféle szervezetét látták. Most pedig íme, a nép­front első ízben működése óta — már szervezetten is törek­szik a mozgalomba került ve­zető tisztségeket betöltő mun­kások felkészítéséről gondos­kodni, hogy a vállalt felada­taiknak minél jobban tudjanak megfelelni. Ez a tény is jelzi, hogy a népfront V. kongresz­­szusa után valami új kezdődött el a mozgalomban. Helyet a fiataloknak a közéletben A SZOT Tárogató úti isko­lájában, ahol helyet kapott a közéleti akadémia, a héten elő­adást tartott Bencsik István, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára is. Az előadás szünetében, amikor a hallgatókkal beszélt, egy kicsit belopakodott a folyosóra a gyá­rak, az üzemek hangulata, le­vegője. Kétkezi munkások — szövőnők, üzemvezetők, bányá­szok, műszerészek — vallottak terveikről, a választóik bizal­mából eredő feladataikról, a politikai munka új szférájában szerzett tapasztalataikról. Kü­lön örömére szolgált a nép­front főtitkárának, hogy a tan­folyam részvevőinek jelentős hányadát nők alkották, életkor tekintetében pedig a túlnyomó többség a fiatalabb korosztály­hoz tartozott. Ezért a beszélgetés során és az előadásban is előtérbe ke­rültek a fiatalságot érintő és érdeklő kérdések.­­ A­z idei népfrontválasztá­sok során a különböző bizott­ságokban a harminc éven aluli fiatalok aránya 13 százalékról 13 százalékra nőtt. Ez kedve­ző irányú változás, mivel szem előtt tartjuk, hogy a termelés­ben a fiatal korosztály az ösz­­szes dolgozók egyharmadát te­szi ki. Nyilvánvaló, hogy meg­felelő helyet kell nekik bizto­sítani a közéletben is. Meg kell tanítani őket politizálni, éleszt­getni kell bennük a közösség iránti felelősségérzetet, erősíte­ni népgazdasági szemléletüket, hogy arra alkalmas generáció vegye majd át az idősebbek­től azt a bizonyos stafétabotot. Szerencsére ebben a vonatko­zásban is már a múlté egy té­ves nézet, mely szerint a fia­talokkal a KISZ-nek kell fog­lalkoznia, az idősebbekkel pe­dig a népfrontnak. Talán egyik korosztálynak sem fűződik annyi érdeke ahhoz, hogy a népfront betöltse hivatását, eredményes tevékenységet folytasson, mint a fiataloknak, ők élvezik legtovább, ha szé­pülnek, csinosodnak városaink, falvaink, új óvodák, utak épül­nek, közintézmények létesül­nek társadalmi összefogás se­gítségével. Ebben a vonatko­zásban a fiatalok lendületét, tenniakarását igen jól tudják kamatoztatni a népfrontbizott­ságok. Az igaz, hogy a fiatalok a szavak helyett inkább tettek­kel politizálnak. A társadalmi problémákról rendezett őszinte viták is azonban mind több f­­atalnak felkeltik az érdeklő­dését. Az ilyen eszmecserékre is alkalmas fórumnak kínál­koznak a különböző népfront­klubok. A megváltozott falu Szó esett azokról a társadal­mi változásokról is, amelyek azt igényelték, hogy a népfront a városokban, az üzemekben is erősítse bázisait. Az egyik ilyen változás: a mai falu ma már nemcsak a parasztság lakóhelye. Sőt, szá­mos községben már az ipari munkások vannak túlsúlyban. Egyre jobban összezsugorodik a kimondottan parasztcsalá­dok aránya. A legtöbb vidéken foglalkozásra nézve jellemző lett a vegyes családtípus, amelyben a termelőszövetkeze­ti tagok és az ipari munkások egyaránt megtalálhatók. Ha pedig a népfront az egész nép együttműködésének s kerete akar lenni, ha a lakóterületen minden réteggel foglalkozni kíván, akkor e változásokhoz kell igazítani a tevékenységét és elengedhetetlen, hogy az ál­tala meghirdetett össznépi ösz­­szefogásban erősödjön a mun­kások szerepe. A hangsúly most a hogyanon van.­­ A népfront és a szakszer­vezetek központi szervei elvi­leg már megállapodtak, milyen területeken tudnak hasznosan együttműködni, és közös ak­ciókra is vannak már jó pél­dák. A konkrét közös tenni­valókat azonban a városokban, a megyékben kell megkeresni a népfrontbizottságoknak és a szakszervezeteknek, alkalmaz­kodva a helyi sajátosságokhoz. Ott érnek el leghamarabb ered­ményt, ahol tudatosítják: egy­formán fontos, hogy az embe­rek munkahelyén és lakóte­rületükön is javuljanak a kö­rülmények, kielégíthessék nö­vekvő igényeiket. A népfront és a szakszervezet együttes munkája amögött is megtalál­ható például, hogy néhány nagyüzem jelentős összegekkel segíti azoknak a falvaknak a fejlesztését, ahol sok munkása lakik. Ennek az együttműködésnek a lehetőségét és jelentőségét a népfront akadémia egyik óbu­dai hallgatója is jó példákkal támasztotta alá. Még a válasz­tások idején vetették fel a fia­talok és a szülök azt az igényt, hogy létesítsenek a kerületben ifjúsági klubot. Azóta a nép­front a szakszervezetekkel kö­zösen megvalósította ezt a kí­vánságot, egy volt kastélyban kaptak helyet a fiatalok. Az öregeknek is napközi otthont létesítettek. Magyarázni a gazdaságpolitikát A népfront főtitkárának elő­adásából is kiderült, hogy az oktatáspolitika előtérbe kerü­lése a népfrontra és a vele együttműködő társadalmi szer­vezetekre számos feladatot há­rít. A népfrontra vár egyebek között az a feladat, hogy köz­vetítse a közvélemény, a szü­lők álláspontját a jelenlegi ok­tatásrendszerünkről, az elter­vezett intézkedésekről, össze­gyűjtse javaslataikat és segítse hatékonyabbá tenni a pályavá­lasztási munkát. Csak együttesen — elsősor­ban a szakszervezetek, a mun­kások közreműködésével — le­het jól megoldani például azt a népfrontra váró feladatot is, hogy széles körben magyaráz­za gazdasági életünk folyama­tait, vitákat rendezzen a fej­lesztési tervekről, a jövedelem­­politikáról, a költségvetési egyensúlyról, a különböző ré­tegek életszínvonaláról. Ez utóbbi témában különösen fon­tos a tisztánlátás, az őszinte beszéd a szövetségi politika ápolása, erősítése érdekében. Csak így lehet még csírájában meggátolni bizonyos feszültsé­gek keletkezését a két nagy osztály, a munkásság és a pa­rasztság viszonyában. — Mi úgy látjuk és tapasz­taljuk — mondta a beszélgetés végén Bencsik István —, hogy a népfront jellegét, céljait és munkamódszereit egyre jobban értik az üzemi munkások is. Ebben a vonatkozásban azon­ban még vannak bőven tenni­valóink. Ez az egyhetes köz­életi népfront akadémia is azon kezdeményezésekhez sorolható, amelyek közelebb visznek ben­nünket a célhoz egy-egy lépés­sel.Ezzel kapcsolatban a SZOT- iskola vezetője, Kohári József megjegyezte: " A népfront és a szakszer­vezetek együttműködése eddig nem volt külön téma tanfolya­mainkon. A fejlődés azonban azt mutatja, hogy az egyéves iskolánkon ez a téma megérde­melne egy külön előadást. Kap­hatunk-e esetleg majd előadót a népfronttól ebben a témá­ban. Bencsik István válasza: — Mi örülünk, hogy van ilyen igény és készséggel ki is elégítjük. Keserű Ernő A közéleti akadémia szom­bati záróünnepségén Szentist­­ványi Gyuláné, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára fogadta és köszöntötte a hallgatókat tanulmányaik si­keres befejezése alkalmából a Belgrád rakparti székházban. A Saját zsebre ürítő társaság Negyedmilliót sikkasztottak az automata játékgépeknél Összesen 47 terheltje van an­nak a sikkasztási bűnügynek, amelyet a Budapesti Rendőr­főkapitányság nyomozói hosz­­szas figyelés után göngyölítet­tek fel, és amelyben a vizsgá­lat még most is folyik. A rendőrség tudomására ju­tott, hogy visszaélések történ­nek különböző vendéglátó he­lyeken, italboltokban és játék­termekben a Belkereskedelmi Kölcsönző Vállalat tulajdonát képező, pénzérmék bedobásá­val működő elektromos auto­mata játékgépek, wurlitzerek pénzszekrényének kiürítésénél A nyomozók több helyen szem­mel tartották a játékgépek mű­ködését és a Belkereskedelmi Kölcsönző Vállalat ürítő cso­portjait, míg végül is június­ban fény derült a sikkasztás­ra.Május 30-án éjjel a Belke­reskedelmi Kölcsönző Vállalat igazgatójának jelenlétében a nyomozók a Majakovszkij utca 40. szám alatti italboltban mű­ködő két játékgépben össze­számolták a pénzt, és 9332 fo­rintot találtak. Másnap reggel, amikor a vállalat ürítő csoport­ja kivette ezt az összeget, az ürítési jegyzőkönyvben csak 6032 forintot számolt el, és ennyit adott le a vállalatnál. Július 11-én éjszaka ugyan­csak ennél az italboltnál a rendőrök megismételték a já­tékgépeknél ezt a pénzellenőr­ző akciót. Július 12-én délelőtt, amikor az ürítő csoport 2100 forinttal kevesebbet tüntetett fel a gépben levő tényleges összegnél, a nyomozók tetten érték és előzetes letartóztatás­ba helyezték a csoport tagjait, valamint Angyal Gyula üzlet­vezető-helyettest. A tettenérés után a beisme­rő vallomásokból kiderült, hogy a vállalatnak nemcsak ez az egy ürítő csoportja sikkaszt a játékautomatákból kiszedett pénzből, más ürítő csoportok is rendszeresen ezt csinálják. A nyomozás során megállapí­tották, hogy a vállalat hét mű­szerésztechnikusa — az ürítő­­csoportok vezetői — Szőllős István, Kovács József, Újvári Tibor, Ferich László, Klich László, Bérez Sándor és Bala­toni István, valamint a cso­portjukhoz tartozó négy pénz­számoló és négy gépkocsiveze­tő —, akik egyben a pénzszá­moló ellenőrök is voltak — harminckét üzletvezetővel ösz­­szejátszott. Természetesen csak így tudtak sikkasztani. Az automata játékgépekből kisze­dett pénzből az úgynevezett ürítési jegyzőkönyvben mindig kevesebbet tüntettek fel, ami­vel is magánokirat-hamisítást követtek el. De a maguk zse­bére „lecsípett” ezresekből nem vihettek magukkal soha sem­mit. Mindig az üzletvezetőknél hagyták a rengeteg kétforin­tost, az váltotta be papírpénz­re, majd néhány nap múlva az ürítőcsoport vezetői elmen­tek a pénzért és elosztották. A 47 tagú, jól szervezett „sa­ját zsebre ürítő társaság” atyáskodó „papája” a Baross utca 82. szám alatti játékterem üzletvezetője, Dóczi Miklós volt. A társaság tagjai a külön­böző helyekről elsikkasztott pénzt hozzá vitték megőrzésre. A vizsgálat eddigi adatai szerint a társaság tavaly július óta folytatja üzelmeit és ösz­­szesen mintegy negyedmillió forintot sikkasztott el. Jelen­leg hárman vannak előzetes letartóztatásban: Szöllős István műszerész, Bucsi Kálmán és Túri Károly gépkocsivezető. De az egész társaságot bűnszövet­ségben elkövetett sikkasztás miatt vonják felelősségre. (cs. m.) Magyar Nemzet __5 Megkezdődött a szüret a homokon Szemben az ország legnagyobb borkombinátja 120 millió forintos beruházással épült, 6 ezer mázsa szőlő a napi teljesítménye Homok, ameddig csak a szem ellát, és a sárga homokon rozsdásodó szőlővenyigék áll­nak széteső karokkal. Aztán hirtelen változik a táj, mintha csak erdőben járnánk, olyan magasak a szőlőtőkék. Ezek már „szőlőfák”, mert itt, a Kunbajai Állami Gazdaság bácsszőlősi telepén áttértek a magasművelésű szőlőkultú­­rára. Hárman tapossuk a homo­kot, Fekete Károly főkertész­­helyettes és Dimitrievics Mik­lós főborász kísér a szőlőren­getegben, amelynek központja Bácsszőlős. A gazdaság Kun­baja, Csi­kéria, Bácsalmás, Bácsszőlős, Kelebia és Mély­kút községek határában fek­szik, területe 3310 hektár, en­nek fele szőlő. Régi telepítésű, alacsony, hagyományos műve­lésű, de új telepítésű is van, olyan, amelyik még csak most kezd majd teremni. Az ország egyik legnagyobb egybefüggő szőlőterülete ez, amelyen most kezdődött a szüret. A jövő útja A főkertészhelyettes fiatal ember, szívügye ez a nagy szőlős, amelynek minden sorát ismeri. Évek óta itt dolgozik, részt vett a nagyarányú tele­pítésekben és újabban a kor­szerű művelés kialakításában, bevezetésében. — Régebben a homoki szőlő­fajták közül csak az úgyne­vezett tömegborszőlőket ter­meltük, jelenleg is az Ezerjó és az Izsáki sárfehér, meg a Kövidinka terem a legna­gyobb területen — tájékoztat. — Újabban azonban egyre na­gyobb gondot fordítunk a mi­nőségi fajtákra, szaporodott az Olasz rizling, a Leányka, van Sárga muskotályunk, Pi­ros veltelinink, Semillonunk. Kedvező a vörös borfajták aránya is, Kék frankost 37 hektáron termelünk. Most, hogy ott állunk a „szőlő­fák” árnyékában, a magas művelésű szőlők rengetegében, emlékszem arra, hogy milyen viták voltak a múltban e kö­rül. Kellett ahhoz egy kis bá­torság, hogy ez a gazdaság belevágott merészen a magas művelésű szőlők telepítésébe. — A kezdet kezdetén mi is tartottunk a fagyoktól, s biz­tosító csappal és biztosító ter­mő vesszővel láttuk el a ma­gas tőkéket. Ma már a tapasz­talat azt bizonyítja, hogy nem kell a fagyoktól tartani, mert a téli fagy csak a kialakítás esztendejében károsíthatja a magasművelésű szőlőt. Aztán regenerálódik. Általános az a vélemény, hogy a jövő útja az Alföldön csak a magas művelés lehet. Emellett szól az is, hogy a kí­sérletek bebizonyították: 33 százalékkal több termést ad­nak a magas művelésű szőlő­­vesszők. De főként azért ne­vezik a jövő szőlőjének, mert könnyebb, olcsóbb és jobban gépesíthetőbb a megművelése. Az újfajta szüretelőgép is csak a magas művelésű sző­lőknél alkalmazható, mert 60 cm magasságon felül veri csak le a szemeket. Azon alul nem szüretel, tehát a hagyomá­nyos régi tőkéknél nem alkal­mazható. Pedig szükség van rá, mert egyre kevesebb a kézierő. Munkába állt az első szü­retelő kombájn Az ország 210 ezer hektár szőlője vár szüretelésre. Az idén jó termés ígérkezik. A sok esőzések következ­tében a korai érésű fajták már rothadnak, kirepedeznek, ezeket szedni kell. A későbben élő fajták még cukrosodnak, ha megfelelő lesz az időjárás és szép a szeptember vége. Itt délen, Bácsszőlősön, Csikérián és a kunbajai gaz­daság egész területén szedik már a korai érésű fajtákat.­­ Csaknem ezerötszáz em­ber szüretel nálunk minden esztendőben. Ebből 700-an a gazdaság állandó munkásai, a többiek csak alkalmi munká­sok a környékről. Családta­gok, iskolások. Ha beválik ez az új szüretelőkombájn, ami­ből kettő érkezett az országba, és egyiket a bogláriak, a má­sikat pedig mi kaptuk, ak­kor a fele se kell a szürete­­lőknek. S ha minden területet magas művelésre állítanak be, a kombájn, az amerikai gyárt­mányú Chyholmraider min­dent egymaga leszüretel. Egy­előre most próbáljuk ki, mun­kájához nagy reményeket fű­zünk. A főkertész búcsúzik, megy a gyü­möl­csszed­őkh­öz. A gaz­daságnak 116 hektárnyi gyü­mölcsöse is van, sok volt a szilva, azt már leszedték, nagy részét rázógépek, az almát is szedni kell, mert hul­lik. Az almatermés nagyon ked­vezően alakult az idén, csak úgy rogyadoznak a fák. El­mondta még búcsúzóul a fő­kertész azt is, hogy a jövőben szükségessé válik a korai sző­lőfajták részarányának eme­lése a késeiek kárára, hogy a szüretelő gépet jobban ki­használhassák. Nem megy ez a minőség kárára? A főborász, Dimitrie­vics Miklós, aki szaktekintély ezen a téren, nemet int fejé­vel. És csak azt mondja: — Ilyen korszerű technoló­gia mellett? A korszerű technológiát az új, legmodernebb és az or­szág legnagyobb borkombi­nátja biztosítja, amely az idén kezdi meg működését a gaz­daságban. Felépítése 120 mil­lió forintba került. A napok­ban adták át. Ahogy előbukkan a sárga homokon, a csenevész fák kö­zött, meghökkentően szép és lenyűgöző. Modern gyárra em­lékeztet. A főborász arca fel­ragyog, hiszen ő itt a telep­vezető, az ő irányításával mű­ködik a sajtoló, a szívató, a palackozó, a laboratórium, a fejtő, s ki tudja még felsorol­ni, hány fajta részlege, osztá­lya van enek a borkombinát­nak, amelyet az AGROTERV tervezett. Egy ideig azonban nem is a kombinátot figyelem, nem a gépeken, a szállítószalagon, a betonhordókon csodálkozom, hanem azon, hogy milyen lel­kes apostola a bornak, a bo­rászatnak ez az alacsony, kis­sé kopaszodó ember. Még a hangja is ellágyul, amikor a borról beszél. Pedig, azt mond­ják, hogy nem nagyon szereti a bort v­inni. De a borászatot mindenek fölé helyezi. Előbb a múltat magyaráz­za. Amikor még a szőlő bo­gyózását, zúzását a bolgár gyártmányú Pleven típusú gé­pekkel végezték. Azt bővít­­gették, toldozták, foltozták, hogy nagyobb és korszerűbb legyen, míg végre elkészült ez az új kombinát, amely az idén kezdi meg a szőlő feldolgozá­sát. — Mit tud? — kérdezem és nem győzök betelni a gyönyö­rűségtől, olyan szép ez az új létesítmény. Igaz, a 120 millió forint sem csekélység. — Naponta hatezer mázsa szőlőt tud feldolgozni — mondja Dimitrievics telepve­zető. — Álljunk itt, nézzük végig, hogy jön a szőlő és kö­vessük az útját. A leszedett szőlő tarcali ká­dakban érkezik a telepre, de hordják billenős kocsik is. A fogadó vályú mellé állnak, ab­ba öntik a termést, csiga vi­szi a zúzó-bogyózóba. A hat fogadó vályúnál egyidejűleg 180 mázsa szőlőt forgathatnak le a kocsik. Gyerünk tovább. Kövessük a szőlőt. A zúzott szőlő fém leválasztó tartályokba kerül. Minden szőlősajtolóhoz négy leválasztó tartály tartozik. Ezekből surrantókon keresz­tül a szikkadt cefre közvetle­nül a horizontális sajtokba kerül. A cefre az eddigi ha­­gyományos fakádas csömöszö­­]›‹CO«, pl­­á rá"? h'*1'"'*** 300 hektoliteres zárt, vasbeton tartályokba ömlik. Külön 20 erjesztő tartálya van a vörös bornak. 90 ezer hektoliter exportra Nem tudom, miért, folyton arra gondolok, milyen nagy összeg a 120 millió. De való­színűleg kifizetődő lesz ez a befektetés. Amikor megkérde­zem, a főborász arca kipirul. — El sem lehet mondani, hogy milyen minőségi ugrást jelent egy ilyen korszerű, ra­gyogóan megtervezett kombi­nát, amelynek a végleges tá­rolótere 125 ezer hektoliter lesz. Lehetőség nyílik majd a borok stabil töltésére, mert a kombinátban pasztőröző és hűtő is rendelkezésünkre áll. Ez olyan minőségi változás, amely megteremti számunkra is az önálló értékesítést. Hi­szen ez már magasabb borá­szat és később, amikor az üzem teljesen beindul, mód nyílik majd az erjedés köz­beni hőmérséklet szabályozá­sára, a palackozásra kerülő borok hideg-meleg kezelésé­re. A derítésre most kaptunk egy francia Turbillon beren­dezést. * A borkombinát elkészülésé­vel megérkezett és már fel is szereltek egy új Stork palac­kozó gépsort, amely a Scitz gépsor mellett most már min­den igényt ki tud elégíteni. Régebben három-négyfajta bort palackoztak, az idén már 12 fajta bor kerül üvegekbe. — Külföldre csaknem 90 ezer hektoliter bort szállí­tunk. Megnőtt az érdeklődés a belföldön is boraink iránt — mondja, és itt a riporter is közbeszól. Nem érti, s nyilván sokan nem értik, hogy ezt a Bácsalmás környéki jó homo­ki bort, amelyet régebben Bácsalmási rizling néven hoz­tak forgalomba, miért nevez­ték most el Kunbajai rizling­­nek? Miért nem inkább a Kunbaja határában szüretelt rizling is bácsalmási? Azért talán, mert Kunbaján van az állami gazdaság központja? A közbeszólásra csak vállvono­­gatás a válasz: ki tudja? Azt azonban határozottan tudja, hogy a bor minősége csak jobb lett az utóbbi esztendők­ben. És szerinte ez a lényeges. És az, hogy 90 ezer hektolite­res exportborból 60 ezer hek­toliter palackokban hagyja el az országot. Hollandia, Német Szövetsé­gi Köztársaság, Ausztria, Svájc és Svédország eddig hordós bort kapott, a svájciak máris elküldték­ tartálykocsi­jaikat. A Szovjetunióba, Cseh­szlovákiába és Lengyelország­ba palackozott borokat szállí­tottunk. Az új palackozási technika lehetővé teszi, hogy nyugati vásárlóinknak is tud­junk palackozott jó bort szál­lítani, világszínvonalon. A kombinát fölött seregé­lyek felhője húz nyugatnak, ahol éppen most tűnik el a fák mögött a nap vörös, nagy korongja. Új szállítmány ér­kezik, ma ez az utolsó. Fehér köpenyes kiszolgál­ószemél­y­­zet, felvillanó lámpák a mű­szerfalon, egy-egy gombnyo­más, s máris surranó hangok hallatszanak, zúgás a csövek­ben, halk neszezés. Érkezik a lé. És hirtelen mustízű lesz az egész szeptemberi alkonyat. Illés Sándor SZÍNES KÉPES HETILAP MEGJELENIK minden Szerdán

Next