Magyar Nemzet, 1972. szeptember (28. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-17 / 220. szám
Vasárnap, 1972. szeptember 17. LAKÓHELYEN IS, munkahelyen is Bencsik István a közéleti akadémia munkáshallgatói között Az egyhetes népfronttanfolyam, amely tegnap fejeződött be, ilyen elnevezést kapott: közéleti akadémia munkások számára. Sokan minden bizonnyal némi meglepetéssel olvastak a pár nappal ezelőtti híradásokban erről a tényről. Még nincsenek messze ugyanis azok az esztendők, amikor az emberek egy része a népfrontmozgalomban elsősorban a parasztság valamiféle szervezetét látták. Most pedig íme, a népfront első ízben működése óta — már szervezetten is törekszik a mozgalomba került vezető tisztségeket betöltő munkások felkészítéséről gondoskodni, hogy a vállalt feladataiknak minél jobban tudjanak megfelelni. Ez a tény is jelzi, hogy a népfront V. kongreszszusa után valami új kezdődött el a mozgalomban. Helyet a fiataloknak a közéletben A SZOT Tárogató úti iskolájában, ahol helyet kapott a közéleti akadémia, a héten előadást tartott Bencsik István, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára is. Az előadás szünetében, amikor a hallgatókkal beszélt, egy kicsit belopakodott a folyosóra a gyárak, az üzemek hangulata, levegője. Kétkezi munkások — szövőnők, üzemvezetők, bányászok, műszerészek — vallottak terveikről, a választóik bizalmából eredő feladataikról, a politikai munka új szférájában szerzett tapasztalataikról. Külön örömére szolgált a népfront főtitkárának, hogy a tanfolyam részvevőinek jelentős hányadát nők alkották, életkor tekintetében pedig a túlnyomó többség a fiatalabb korosztályhoz tartozott. Ezért a beszélgetés során és az előadásban is előtérbe kerültek a fiatalságot érintő és érdeklő kérdések. Az idei népfrontválasztások során a különböző bizottságokban a harminc éven aluli fiatalok aránya 13 százalékról 13 százalékra nőtt. Ez kedvező irányú változás, mivel szem előtt tartjuk, hogy a termelésben a fiatal korosztály az öszszes dolgozók egyharmadát teszi ki. Nyilvánvaló, hogy megfelelő helyet kell nekik biztosítani a közéletben is. Meg kell tanítani őket politizálni, élesztgetni kell bennük a közösség iránti felelősségérzetet, erősíteni népgazdasági szemléletüket, hogy arra alkalmas generáció vegye majd át az idősebbektől azt a bizonyos stafétabotot. Szerencsére ebben a vonatkozásban is már a múlté egy téves nézet, mely szerint a fiatalokkal a KISZ-nek kell foglalkoznia, az idősebbekkel pedig a népfrontnak. Talán egyik korosztálynak sem fűződik annyi érdeke ahhoz, hogy a népfront betöltse hivatását, eredményes tevékenységet folytasson, mint a fiataloknak, ők élvezik legtovább, ha szépülnek, csinosodnak városaink, falvaink, új óvodák, utak épülnek, közintézmények létesülnek társadalmi összefogás segítségével. Ebben a vonatkozásban a fiatalok lendületét, tenniakarását igen jól tudják kamatoztatni a népfrontbizottságok. Az igaz, hogy a fiatalok a szavak helyett inkább tettekkel politizálnak. A társadalmi problémákról rendezett őszinte viták is azonban mind több fatalnak felkeltik az érdeklődését. Az ilyen eszmecserékre is alkalmas fórumnak kínálkoznak a különböző népfrontklubok. A megváltozott falu Szó esett azokról a társadalmi változásokról is, amelyek azt igényelték, hogy a népfront a városokban, az üzemekben is erősítse bázisait. Az egyik ilyen változás: a mai falu ma már nemcsak a parasztság lakóhelye. Sőt, számos községben már az ipari munkások vannak túlsúlyban. Egyre jobban összezsugorodik a kimondottan parasztcsaládok aránya. A legtöbb vidéken foglalkozásra nézve jellemző lett a vegyes családtípus, amelyben a termelőszövetkezeti tagok és az ipari munkások egyaránt megtalálhatók. Ha pedig a népfront az egész nép együttműködésének s kerete akar lenni, ha a lakóterületen minden réteggel foglalkozni kíván, akkor e változásokhoz kell igazítani a tevékenységét és elengedhetetlen, hogy az általa meghirdetett össznépi öszszefogásban erősödjön a munkások szerepe. A hangsúly most a hogyanon van. A népfront és a szakszervezetek központi szervei elvileg már megállapodtak, milyen területeken tudnak hasznosan együttműködni, és közös akciókra is vannak már jó példák. A konkrét közös tennivalókat azonban a városokban, a megyékben kell megkeresni a népfrontbizottságoknak és a szakszervezeteknek, alkalmazkodva a helyi sajátosságokhoz. Ott érnek el leghamarabb eredményt, ahol tudatosítják: egyformán fontos, hogy az emberek munkahelyén és lakóterületükön is javuljanak a körülmények, kielégíthessék növekvő igényeiket. A népfront és a szakszervezet együttes munkája amögött is megtalálható például, hogy néhány nagyüzem jelentős összegekkel segíti azoknak a falvaknak a fejlesztését, ahol sok munkása lakik. Ennek az együttműködésnek a lehetőségét és jelentőségét a népfront akadémia egyik óbudai hallgatója is jó példákkal támasztotta alá. Még a választások idején vetették fel a fiatalok és a szülök azt az igényt, hogy létesítsenek a kerületben ifjúsági klubot. Azóta a népfront a szakszervezetekkel közösen megvalósította ezt a kívánságot, egy volt kastélyban kaptak helyet a fiatalok. Az öregeknek is napközi otthont létesítettek. Magyarázni a gazdaságpolitikát A népfront főtitkárának előadásából is kiderült, hogy az oktatáspolitika előtérbe kerülése a népfrontra és a vele együttműködő társadalmi szervezetekre számos feladatot hárít. A népfrontra vár egyebek között az a feladat, hogy közvetítse a közvélemény, a szülők álláspontját a jelenlegi oktatásrendszerünkről, az eltervezett intézkedésekről, összegyűjtse javaslataikat és segítse hatékonyabbá tenni a pályaválasztási munkát. Csak együttesen — elsősorban a szakszervezetek, a munkások közreműködésével — lehet jól megoldani például azt a népfrontra váró feladatot is, hogy széles körben magyarázza gazdasági életünk folyamatait, vitákat rendezzen a fejlesztési tervekről, a jövedelempolitikáról, a költségvetési egyensúlyról, a különböző rétegek életszínvonaláról. Ez utóbbi témában különösen fontos a tisztánlátás, az őszinte beszéd a szövetségi politika ápolása, erősítése érdekében. Csak így lehet még csírájában meggátolni bizonyos feszültségek keletkezését a két nagy osztály, a munkásság és a parasztság viszonyában. — Mi úgy látjuk és tapasztaljuk — mondta a beszélgetés végén Bencsik István —, hogy a népfront jellegét, céljait és munkamódszereit egyre jobban értik az üzemi munkások is. Ebben a vonatkozásban azonban még vannak bőven tennivalóink. Ez az egyhetes közéleti népfront akadémia is azon kezdeményezésekhez sorolható, amelyek közelebb visznek bennünket a célhoz egy-egy lépéssel.Ezzel kapcsolatban a SZOT- iskola vezetője, Kohári József megjegyezte: " A népfront és a szakszervezetek együttműködése eddig nem volt külön téma tanfolyamainkon. A fejlődés azonban azt mutatja, hogy az egyéves iskolánkon ez a téma megérdemelne egy külön előadást. Kaphatunk-e esetleg majd előadót a népfronttól ebben a témában. Bencsik István válasza: — Mi örülünk, hogy van ilyen igény és készséggel ki is elégítjük. Keserű Ernő A közéleti akadémia szombati záróünnepségén Szentistványi Gyuláné, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára fogadta és köszöntötte a hallgatókat tanulmányaik sikeres befejezése alkalmából a Belgrád rakparti székházban. A Saját zsebre ürítő társaság Negyedmilliót sikkasztottak az automata játékgépeknél Összesen 47 terheltje van annak a sikkasztási bűnügynek, amelyet a Budapesti Rendőrfőkapitányság nyomozói hoszszas figyelés után göngyölítettek fel, és amelyben a vizsgálat még most is folyik. A rendőrség tudomására jutott, hogy visszaélések történnek különböző vendéglátó helyeken, italboltokban és játéktermekben a Belkereskedelmi Kölcsönző Vállalat tulajdonát képező, pénzérmék bedobásával működő elektromos automata játékgépek, wurlitzerek pénzszekrényének kiürítésénél A nyomozók több helyen szemmel tartották a játékgépek működését és a Belkereskedelmi Kölcsönző Vállalat ürítő csoportjait, míg végül is júniusban fény derült a sikkasztásra.Május 30-án éjjel a Belkereskedelmi Kölcsönző Vállalat igazgatójának jelenlétében a nyomozók a Majakovszkij utca 40. szám alatti italboltban működő két játékgépben összeszámolták a pénzt, és 9332 forintot találtak. Másnap reggel, amikor a vállalat ürítő csoportja kivette ezt az összeget, az ürítési jegyzőkönyvben csak 6032 forintot számolt el, és ennyit adott le a vállalatnál. Július 11-én éjszaka ugyancsak ennél az italboltnál a rendőrök megismételték a játékgépeknél ezt a pénzellenőrző akciót. Július 12-én délelőtt, amikor az ürítő csoport 2100 forinttal kevesebbet tüntetett fel a gépben levő tényleges összegnél, a nyomozók tetten érték és előzetes letartóztatásba helyezték a csoport tagjait, valamint Angyal Gyula üzletvezető-helyettest. A tettenérés után a beismerő vallomásokból kiderült, hogy a vállalatnak nemcsak ez az egy ürítő csoportja sikkaszt a játékautomatákból kiszedett pénzből, más ürítő csoportok is rendszeresen ezt csinálják. A nyomozás során megállapították, hogy a vállalat hét műszerésztechnikusa — az ürítőcsoportok vezetői — Szőllős István, Kovács József, Újvári Tibor, Ferich László, Klich László, Bérez Sándor és Balatoni István, valamint a csoportjukhoz tartozó négy pénzszámoló és négy gépkocsivezető —, akik egyben a pénzszámoló ellenőrök is voltak — harminckét üzletvezetővel öszszejátszott. Természetesen csak így tudtak sikkasztani. Az automata játékgépekből kiszedett pénzből az úgynevezett ürítési jegyzőkönyvben mindig kevesebbet tüntettek fel, amivel is magánokirat-hamisítást követtek el. De a maguk zsebére „lecsípett” ezresekből nem vihettek magukkal soha semmit. Mindig az üzletvezetőknél hagyták a rengeteg kétforintost, az váltotta be papírpénzre, majd néhány nap múlva az ürítőcsoport vezetői elmentek a pénzért és elosztották. A 47 tagú, jól szervezett „saját zsebre ürítő társaság” atyáskodó „papája” a Baross utca 82. szám alatti játékterem üzletvezetője, Dóczi Miklós volt. A társaság tagjai a különböző helyekről elsikkasztott pénzt hozzá vitték megőrzésre. A vizsgálat eddigi adatai szerint a társaság tavaly július óta folytatja üzelmeit és öszszesen mintegy negyedmillió forintot sikkasztott el. Jelenleg hárman vannak előzetes letartóztatásban: Szöllős István műszerész, Bucsi Kálmán és Túri Károly gépkocsivezető. De az egész társaságot bűnszövetségben elkövetett sikkasztás miatt vonják felelősségre. (cs. m.) Magyar Nemzet __5 Megkezdődött a szüret a homokon Szemben az ország legnagyobb borkombinátja 120 millió forintos beruházással épült, 6 ezer mázsa szőlő a napi teljesítménye Homok, ameddig csak a szem ellát, és a sárga homokon rozsdásodó szőlővenyigék állnak széteső karokkal. Aztán hirtelen változik a táj, mintha csak erdőben járnánk, olyan magasak a szőlőtőkék. Ezek már „szőlőfák”, mert itt, a Kunbajai Állami Gazdaság bácsszőlősi telepén áttértek a magasművelésű szőlőkultúrára. Hárman tapossuk a homokot, Fekete Károly főkertészhelyettes és Dimitrievics Miklós főborász kísér a szőlőrengetegben, amelynek központja Bácsszőlős. A gazdaság Kunbaja, Csikéria, Bácsalmás, Bácsszőlős, Kelebia és Mélykút községek határában fekszik, területe 3310 hektár, ennek fele szőlő. Régi telepítésű, alacsony, hagyományos művelésű, de új telepítésű is van, olyan, amelyik még csak most kezd majd teremni. Az ország egyik legnagyobb egybefüggő szőlőterülete ez, amelyen most kezdődött a szüret. A jövő útja A főkertészhelyettes fiatal ember, szívügye ez a nagy szőlős, amelynek minden sorát ismeri. Évek óta itt dolgozik, részt vett a nagyarányú telepítésekben és újabban a korszerű művelés kialakításában, bevezetésében. — Régebben a homoki szőlőfajták közül csak az úgynevezett tömegborszőlőket termeltük, jelenleg is az Ezerjó és az Izsáki sárfehér, meg a Kövidinka terem a legnagyobb területen — tájékoztat. — Újabban azonban egyre nagyobb gondot fordítunk a minőségi fajtákra, szaporodott az Olasz rizling, a Leányka, van Sárga muskotályunk, Piros veltelinink, Semillonunk. Kedvező a vörös borfajták aránya is, Kék frankost 37 hektáron termelünk. Most, hogy ott állunk a „szőlőfák” árnyékában, a magas művelésű szőlők rengetegében, emlékszem arra, hogy milyen viták voltak a múltban e körül. Kellett ahhoz egy kis bátorság, hogy ez a gazdaság belevágott merészen a magas művelésű szőlők telepítésébe. — A kezdet kezdetén mi is tartottunk a fagyoktól, s biztosító csappal és biztosító termő vesszővel láttuk el a magas tőkéket. Ma már a tapasztalat azt bizonyítja, hogy nem kell a fagyoktól tartani, mert a téli fagy csak a kialakítás esztendejében károsíthatja a magasművelésű szőlőt. Aztán regenerálódik. Általános az a vélemény, hogy a jövő útja az Alföldön csak a magas művelés lehet. Emellett szól az is, hogy a kísérletek bebizonyították: 33 százalékkal több termést adnak a magas művelésű szőlővesszők. De főként azért nevezik a jövő szőlőjének, mert könnyebb, olcsóbb és jobban gépesíthetőbb a megművelése. Az újfajta szüretelőgép is csak a magas művelésű szőlőknél alkalmazható, mert 60 cm magasságon felül veri csak le a szemeket. Azon alul nem szüretel, tehát a hagyományos régi tőkéknél nem alkalmazható. Pedig szükség van rá, mert egyre kevesebb a kézierő. Munkába állt az első szüretelő kombájn Az ország 210 ezer hektár szőlője vár szüretelésre. Az idén jó termés ígérkezik. A sok esőzések következtében a korai érésű fajták már rothadnak, kirepedeznek, ezeket szedni kell. A későbben élő fajták még cukrosodnak, ha megfelelő lesz az időjárás és szép a szeptember vége. Itt délen, Bácsszőlősön, Csikérián és a kunbajai gazdaság egész területén szedik már a korai érésű fajtákat. Csaknem ezerötszáz ember szüretel nálunk minden esztendőben. Ebből 700-an a gazdaság állandó munkásai, a többiek csak alkalmi munkások a környékről. Családtagok, iskolások. Ha beválik ez az új szüretelőkombájn, amiből kettő érkezett az országba, és egyiket a bogláriak, a másikat pedig mi kaptuk, akkor a fele se kell a szüretelőknek. S ha minden területet magas művelésre állítanak be, a kombájn, az amerikai gyártmányú Chyholmraider mindent egymaga leszüretel. Egyelőre most próbáljuk ki, munkájához nagy reményeket fűzünk. A főkertész búcsúzik, megy a gyümölcsszedőkhöz. A gazdaságnak 116 hektárnyi gyümölcsöse is van, sok volt a szilva, azt már leszedték, nagy részét rázógépek, az almát is szedni kell, mert hullik. Az almatermés nagyon kedvezően alakult az idén, csak úgy rogyadoznak a fák. Elmondta még búcsúzóul a főkertész azt is, hogy a jövőben szükségessé válik a korai szőlőfajták részarányának emelése a késeiek kárára, hogy a szüretelő gépet jobban kihasználhassák. Nem megy ez a minőség kárára? A főborász, Dimitrievics Miklós, aki szaktekintély ezen a téren, nemet int fejével. És csak azt mondja: — Ilyen korszerű technológia mellett? A korszerű technológiát az új, legmodernebb és az ország legnagyobb borkombinátja biztosítja, amely az idén kezdi meg működését a gazdaságban. Felépítése 120 millió forintba került. A napokban adták át. Ahogy előbukkan a sárga homokon, a csenevész fák között, meghökkentően szép és lenyűgöző. Modern gyárra emlékeztet. A főborász arca felragyog, hiszen ő itt a telepvezető, az ő irányításával működik a sajtoló, a szívató, a palackozó, a laboratórium, a fejtő, s ki tudja még felsorolni, hány fajta részlege, osztálya van enek a borkombinátnak, amelyet az AGROTERV tervezett. Egy ideig azonban nem is a kombinátot figyelem, nem a gépeken, a szállítószalagon, a betonhordókon csodálkozom, hanem azon, hogy milyen lelkes apostola a bornak, a borászatnak ez az alacsony, kissé kopaszodó ember. Még a hangja is ellágyul, amikor a borról beszél. Pedig, azt mondják, hogy nem nagyon szereti a bort vinni. De a borászatot mindenek fölé helyezi. Előbb a múltat magyarázza. Amikor még a szőlő bogyózását, zúzását a bolgár gyártmányú Pleven típusú gépekkel végezték. Azt bővítgették, toldozták, foltozták, hogy nagyobb és korszerűbb legyen, míg végre elkészült ez az új kombinát, amely az idén kezdi meg a szőlő feldolgozását. — Mit tud? — kérdezem és nem győzök betelni a gyönyörűségtől, olyan szép ez az új létesítmény. Igaz, a 120 millió forint sem csekélység. — Naponta hatezer mázsa szőlőt tud feldolgozni — mondja Dimitrievics telepvezető. — Álljunk itt, nézzük végig, hogy jön a szőlő és kövessük az útját. A leszedett szőlő tarcali kádakban érkezik a telepre, de hordják billenős kocsik is. A fogadó vályú mellé állnak, abba öntik a termést, csiga viszi a zúzó-bogyózóba. A hat fogadó vályúnál egyidejűleg 180 mázsa szőlőt forgathatnak le a kocsik. Gyerünk tovább. Kövessük a szőlőt. A zúzott szőlő fém leválasztó tartályokba kerül. Minden szőlősajtolóhoz négy leválasztó tartály tartozik. Ezekből surrantókon keresztül a szikkadt cefre közvetlenül a horizontális sajtokba kerül. A cefre az eddigi hagyományos fakádas csömöszö]›‹CO«, plá rá"? h'*1'"'*** 300 hektoliteres zárt, vasbeton tartályokba ömlik. Külön 20 erjesztő tartálya van a vörös bornak. 90 ezer hektoliter exportra Nem tudom, miért, folyton arra gondolok, milyen nagy összeg a 120 millió. De valószínűleg kifizetődő lesz ez a befektetés. Amikor megkérdezem, a főborász arca kipirul. — El sem lehet mondani, hogy milyen minőségi ugrást jelent egy ilyen korszerű, ragyogóan megtervezett kombinát, amelynek a végleges tárolótere 125 ezer hektoliter lesz. Lehetőség nyílik majd a borok stabil töltésére, mert a kombinátban pasztőröző és hűtő is rendelkezésünkre áll. Ez olyan minőségi változás, amely megteremti számunkra is az önálló értékesítést. Hiszen ez már magasabb borászat és később, amikor az üzem teljesen beindul, mód nyílik majd az erjedés közbeni hőmérséklet szabályozására, a palackozásra kerülő borok hideg-meleg kezelésére. A derítésre most kaptunk egy francia Turbillon berendezést. * A borkombinát elkészülésével megérkezett és már fel is szereltek egy új Stork palackozó gépsort, amely a Scitz gépsor mellett most már minden igényt ki tud elégíteni. Régebben három-négyfajta bort palackoztak, az idén már 12 fajta bor kerül üvegekbe. — Külföldre csaknem 90 ezer hektoliter bort szállítunk. Megnőtt az érdeklődés a belföldön is boraink iránt — mondja, és itt a riporter is közbeszól. Nem érti, s nyilván sokan nem értik, hogy ezt a Bácsalmás környéki jó homoki bort, amelyet régebben Bácsalmási rizling néven hoztak forgalomba, miért nevezték most el Kunbajai rizlingnek? Miért nem inkább a Kunbaja határában szüretelt rizling is bácsalmási? Azért talán, mert Kunbaján van az állami gazdaság központja? A közbeszólásra csak vállvonogatás a válasz: ki tudja? Azt azonban határozottan tudja, hogy a bor minősége csak jobb lett az utóbbi esztendőkben. És szerinte ez a lényeges. És az, hogy 90 ezer hektoliteres exportborból 60 ezer hektoliter palackokban hagyja el az országot. Hollandia, Német Szövetségi Köztársaság, Ausztria, Svájc és Svédország eddig hordós bort kapott, a svájciak máris elküldték tartálykocsijaikat. A Szovjetunióba, Csehszlovákiába és Lengyelországba palackozott borokat szállítottunk. Az új palackozási technika lehetővé teszi, hogy nyugati vásárlóinknak is tudjunk palackozott jó bort szállítani, világszínvonalon. A kombinát fölött seregélyek felhője húz nyugatnak, ahol éppen most tűnik el a fák mögött a nap vörös, nagy korongja. Új szállítmány érkezik, ma ez az utolsó. Fehér köpenyes kiszolgálószemélyzet, felvillanó lámpák a műszerfalon, egy-egy gombnyomás, s máris surranó hangok hallatszanak, zúgás a csövekben, halk neszezés. Érkezik a lé. És hirtelen mustízű lesz az egész szeptemberi alkonyat. Illés Sándor SZÍNES KÉPES HETILAP MEGJELENIK minden Szerdán