Magyar Nemzet, 1973. április (29. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-07 / 81. szám

4 Szombat, 1923. április 1. Madar Nemzet Csohány Kálmán új művei a Csók Galériában A címbeli felfejezés: új mű­vei ■—• ezúttal nem konvencio­nális fordulat, hanem igazság. Csohány Kálmán csupa fris­sen készült, javarészt 1973-as dátumot viselő lappal lepte meg a Csók Galéria újonnan megnyitott grafikai bemutató­­termébe látogatókat. S velük, új műveivel megújult ő ma­ga is. Igaz, Csohány megújulása nem újkeletű, s nem dátum­hoz köthető folyamat. Hisz­en nem jelei, hanem eredményei ott voltak, már az elmúlt esz­tendő egyik legjobb tárlatán, a magyar grafikusok Dózsa emlékét idéző kiállításán, amelynek kétségkívül egyik legjobb, s méltó elismerést aratott teljesítménye éppen az ő rézkarcsorozata volt. Okkal állíthatta volna ki tehát most ismét ezeket a pa­rasztvezér emlékét idéző lapo­kat Csohány a mostani be­mutatón is. De nem tette, mert azt akarta, hogy látoga­tói az ismerős munkák man­kója nélkül ismerjék fel új tö­rekvéseit, lássák meg eredmé­nyeit Mindenekelőtt azt, hogy rézkarctechnikája az évek so­rán tovább nemesedett, to­vább egyszerűsödött. S­írna ott tart — nem utolsósorban az említett Dózsa-sor és a mos­tani bemutatóra készült anyag eredményeként —, hogy né­hány „odavetett” vonallal csakugyan mindent el tud mondani. Karcolótűjének nyo­mán olyan kifejezőerejű test születik, amelynek — ha vol­na rá szavunk — már nem „vonal” lenne a neve, hanem­­ valami más, ami ki tudja­­fe­jezni azt a többletet, apait Csohány erre az egyszerű esz­közre — amely­ ezen a fokon egyedül az övé — rá mer, s rá merhet bízni. Hangulatilag tapogatva kö­rül Csohány vonalának léte­ző, de egyelőre megnevezhe­tetlen fogalmát, így fogalmaz­hatnánk: élő szervezete van. S mert élő, tud szomorú len­ni, tud dühöngeni, tud har­colni és tud örülni. Igaz, mostanában inkább szomorú Túl sok volt a vesz­teség, túl sokan távoztak el hetvenkettő végén, s hetven­­három elején olyanok, akik­nek jelenléte mindnyájunk — s Csohány számára különö­sen — fontos volt. S mit tehet a grafikus, ha nem tudja és nem akarja elválasztani mű­vészetét az­ élettől ?* „Kirajzol­ja” magából a fájdalmát. Csohány lapjainak legna­gyobb része így született. Kondort búcsúztatja a Fekete virág című sorozat első lapja, a Valaki emlékére, egy távo­zott barátot az M. J. emlékére, egy másikat a Dusi, s persze mindegyiküket a Fekete virág egész sorozata. És ha konkrét indíttatásában nem is, de hangulatában ide illik még jó néhány: a Pásztói Krisztus, az Egy Pilinszky-vershez, s a Szorongás. Egyoldalú volna csak ezt, csak a bánatot látni meg a bemutató tartalmából. Sok je­les munka van még itt. Közü­lük is kiemelkedő három: a Kopernikusz emlékére és a Bartók emlékére címmel be­mutatott rézkarc és a Petőfi tükör című rajz. Bennük ol­dódik a tárlat fájdalmas han­­goltsága, s fut ki a vonalak játéka a szellem naposabb tá­jaira. A Kopernikusz-lap egy nehéz probléma briliáns meg­oldása. Úgy tud átnyúlni az eltelt ötszáz esztendőn, hogy archaizálás n nélkül közelíthető meg a vonalaival megnyitott úton történelmünk egyik nagy gondolkodója. A Bartók em­lékére két variációja a zene világát zárja ki összhangza­­taiban és ellenpontjaiban, a Petőfi tükör pedig az eleven Petőfi kedves-bizalmas képét mutatja. Bizonyságául annak, hogy Csohány vonalainak „hangszere” a gondolat és az érzelem­ megszólaltatásának, láthatóvá tételének egyfor­mán biztos, s mind­ tisztábban szóló eszköze. H. Gy. A Madách Színház sikere Prágában A Madách Színház csütörtök este rendkívüli sikerrel mu­tatta be Prágában Csehov Si­rály című, darabját, a Divadlo na Vinohradech színpadán. Az előadáson részt vett Mi­­loslav Bruzek cseh művelődés­­ügyi miiszter, dr. Josef Sva­­gera miniszterhelyettes, dr. Ján Pudlák, a köztársasági el­nök hivatalának vezetője, va­lamint a külügyminisztérium és a CSKP központi bizottsága több munkatársa. Ott volt Vince József, prágai nagykö­vetünk is. A bemutató után a cseh mű­velődésügyi minisztérium fo­gadást rendezett az­­ Interna­­cionál-szálló dísztermében a Madách Színház tiszteletére. Miloslav Bruzek meleg sza­vakkal köszöntötte a magyar együttest, emlékeztetett arra, hogy a cseh színpadokon az utóbbi időben egyre több ma­gyar darabot játszanak, s elér­kezett az ideje a színházmű­vészet területén megvalósítan­dó mind szorosabb együttmű­ködésnek. A miniszter végül kristályvázát nyújtott át aján­lókul a művészeknek. „Értő közönség részéről különképpen jóleső az ilyen lelkes és szere­tetteljes fogadtatás” — mon­dotta válaszában Ádám Ottó rendező. A Madách Színház péntek este Tamási Áron Énekes ma­dár című játékával folytatta prágai szereplését. NAPLÓI *~11 Gerelyes Endre, Gábor An­dor-díjas író, életének 38. évé­ben váratlanul elhunyt. A Ma­gyar Írók Szövetsége és a Mű­vészeti Alap irodalmi szakosz­tálya saját halottjának tekin­ti. Temetéséről később intéz­kednek. •1* Ma százötven esztendeje született Vas Gereben, családi nevén Radá­­kovics József, a múlt század 50-es, ' 60-as éveinek Jókai mellett legnép­szerűbb regényírója. Apja, aki uradalmi ispán volt, papi pályára szánta, de ő inkább a Petőfiéhez hasonló kalandos életet választot­ta: az iskolából való kicsapatása után gazdasági gyakornok lett. Később a győri jogászakadémiára járt, 1844-től innen küldte első írá­sait az Életképekbe és a Honderű­be. Három évvel később Pesten ügyvédi vizsgát tett és humoros tárcái rövidesen kötetben is meg­jelentek. 1848-ban a kormány és Arany János megbízatásából sza­badságharcos szellemben a Nép barátjai című lapot szerkesztette, de mentora szerint is leereszkedő, parlagian népieskedő stílusban. Világos után üldözték, megfosztot­ták diplomájától, kiszabadulása után kizárólag az irodalomnak élt.. Adom­agyűjteményeivel és Jókai­hoz hasonló lázas ütemben egy­mást követő regényeivel (A régi jó idők: Nagy idők, nagy emberek, A nemzet napszámosai: A pörös atyafiak) csakhamar a legolvasot­tabb írók közé emelkedett. De már a 60-as évek elején elfáradt, a ma­gyarsággal kapcsolatos elfogultsá­gai, politikai elbizonytalanodásai, megalkuvásai, összeférhetetlensé­ge és hanyagsága miatt olvasói fo­kozatosan elpártoltak tőle. Az el­torzult nemzeti tudat szükségsze­rűen a magyarságon belüli osz­tályellentétek elmosásához és az ókonzervatívokhoz való csatlako­záshoz vezette. Szinnyei József ta­lálóan írta róla, hogy ő volt a kor legkonzervatívabb liberálisa és a legliberálisabb­ konzervatív­ja. Emel­lett — jóllehet a jelenetfestésnek, életképnek, dramatizált anekdotá­nak mestere volt, és a paraszti életet sokáig utolérhetetlen lírával, derűvel ábrázolta — sajátos, egyé­ni műfaját, írói erényeinek szinté­zisét nem tudta megtalálni, ezért nem tudott igazán maradandót al­kotni. 1868. január 26-án halt meg Bécsben, ahová politikai tudósító­ként utazott. Kortársai még sokáig emlegették, mint egyéni tehetségű, de torzóban maradt életművet hát­rahagyó írót. Hogy hatása milyen sokáig gyűrűzött még, arra a leg­jellemzőbb Krúdy Gyulának a Ta­nácsköztársaság napjaiban írott emlékezése, amelyben Vas Gere­bent a márciusi ifjakkal együtt ünnepi. (—a a—1­4* A varsói magyar iparművé­szeti kiállításról nagy elisme­réssel ír a Trybuna Luda. A kritikus különösen Gádor Ist­ván, Kumposzt Éva, Muharos Lajos, Gulásy Zsuzsa és Szabó Mariann munkáit dicsérte. „A kiállítás a magyar iparművé­szet magas színvonaláról ta­núskodik” — írja a lengyel lap.­­ Nagy sikerrel zárult ez idén is a Nemzeti Színházban a ma­gyar klasszikus és modern drá­mák ünnepi ciklusa. Március 15-től április 4-ig több mint tízezren látogatták a Nemzeti Színház és a Katona József Színház ,22 előadását. A Nem­zeti Színházban a Czillei és a Hunyadiak, a Mózes, a Csák végnapjai és Az utolsó utáni éjszaka, a Katona József Szín­házban pedig a Mukányi, a Döglött aknák és a Bölcsek a fán szerepelt az ünnepi ciklus műsorán. Az Országos Filharmónia és a Petőfi Irodalmi Múzeum kö­zös rendezésében ma­ este 5 órai kezdettel rendezik meg Maria Posa dalestjét a múzeum dísztermében. A Franciaor­szágból érkezett művésznő mű­során Bartók, Muszorgszkij és De Falla dalok szerepelnek. oo Darvas József Részeg eső cí­mű drámáját mutatta be pén­tek este a debreceni Csokonai Színház társulata. oc ssak iíihi kapkilív POLIETILÉN ZSÁKOK TERHELHETŐSÉG: 50 KILOGRAMMIG PÁRNAZSÁKOK, TALPAS ZSÁKOK, SZELEPES ZSÁKOK Méretek: mro hosszúság szélesség vastagság párnazsák 900—­1000 500—600 0,15—0,25 talpas zsák 670— 810 562 015—0,25 szelepes zsák 670— 900 562 0,15—0,25 NYOMTATÁS: EGY OLDALON X—6 SZÍN KÉT OLDALON 1—4 SZÍN (ÖSSZESEN) MEGRENDELHETŐ: KERESKEDELMI FŐOSZTÁLY Leninváros. — Telefon: Leninváros 4. Budapest V­, Pilvax köz 2—1 — Telefon: 311—369. E­gy h­ét BUDAPEST HANGVERSENYTERMEIBEN KÓRODI ANDRÁS vállalta a megbetegedett Jurij Temir­­kanov szovjet karmester he­lyett a csütörtöki koncert ve­zénylését. Közreműködött Ca­­­r­lin Ilea román csellóművész. Glinka Ruszlán és Ludmilla című operájának nyitányával kezdődött a koncert és hama­rosan kiderült, hogy Kórodi András a lehető legjobb for­mában van. Erőteljes, lendü­letes előadás volt: az Állami Hangversenyzenekar lelkesen és kitűnően követte vezetőjét és sikerült megvalósítaniuk e szikrázóan szellemes és értékes tételt. Ugyanilyen, vagy talán még magasabb színvonalon ál­lott Csajkovszkij V. szimfóniá­jának előadása. Itt a karmes­ter és a zenekar egyetértése szinte tapinthatóvá vált, a sok­szor játszott darab új színt és­­értelmet kapott, egészen friss benyomást tett. Kórodi András ,,beugrása” teljes mértékben sikerült és nagy sikert aratott. Román vendégünk, Catalin Ilea, egészen kiváló csellista. Lendületes és virtuóz módon tolmácsolta Saint-Saens gor­donkaversenyét. Játéka igen tiszta, ezen felül minden hang­ját mély meggyőződés hatja át. E versenymű értékén lehet vitatkozni, de Catalin Ilea pon­tosan tudja, hogy az előadó a műnek nem lehet kritikusa, hanem interpretátora. Ennek értelmében fogta fel és valósí­totta meg a romantikának ezt­ a szinte már túlérett gyümöl­csét, amely azonban szerzőjé­nek gazdag invenciójáról és óriási, szakmai­­ felkészültségé­ről­,tanúskodik.­­Ilea hangízeré­­nek magas fekvése gy­önyörűen és kristálytisztáh" cSéftg. "dal­­lamhordozó képessége egészen magasrendű és pranden amit játszik, a legsajátabb sajátja SZEBENYI JÁNOS ÉS PERI­TIS ZSUZSA nyitotta meg va­sárnap a Három barokk fuvo­lamatiné című sorozatot a Ze­neakadémia kistermében. Gaz­dag műsoruk mindvégig az igazi kamaramuzsika hangula­tában zajlott le. Jóllehet Szebenyi Jánost vi­szonylag ritkán hallani szólis­taként — már régóta nyilván­való, hogy elhivatott és nagy­szerű muzsikus. Legfőbb fegy­­vere az egyszerűség és a ter­mészetesség. Lehet, hogy van­nak nála virtuózabb fuvolisták is, de őt hallva, ez a hasonlít­­gatás fel sem merül a közön­ségben, mivel a hallgató meg­telik a tőle hallott muzsika egyszerű szépségével. Kamara­partnere, Pertis Zsuzsa lelki és muzikális alkatát tekintve közeli rokonságban áll Sze­benyi Jánossal: szerény, érzé­keny és végtelenül biztos csembalista, ugyanakkor játé­ka nem nélkülözi a költői moz­zanatokat sem. Műsorukat alig ismert mű­vekből állították össze: Leo­nardo Vinci, Daniel Purcell, Carl Philipp Emanuel Bach, Johann Joachim Qu­antz mel­lett Handel egy igen ritkán játszott c-moll triószonátája, valamint­ Bach h-moll fuvola­­csembaló-szonátá­ja hangzott el, csupán az utóbbi mondható ismertnek. C. Ph. E. Bach a-moll szóló­­szonátája e rendkívül érdekes, átmeneti mester különös, nehe­zen megfogható remeke. (Ugyanebben a hangnemben írta a „nagy” Bach is egyetlen szólófuvola-szonátáját) A fu­volának itt az akkordikus kí­séretet magából az *egyszóla­mú zenei anyagból kell létre­hoznia, pontosabban: olyan be­nyomást kell keltenie, mintha lenne iyen kíséret, jóllehet nincs. Szebenyi János remekül oldotta meg ezt a problémát. Egyetlen lélekzetvétele sem akasztotta meg a zenei folya­matot, sőt, értelmesen tagolta a darabot. Ez már önmagában véve is a legnagyobb elisme­résre tarthat számot. Handel triószonátája­, melyben a fuvola mellett hegedű (Döry Zoltán) és cselló (Onczay Csaba) szere­pel, szintúgy erős benyomást tett. Az első tétel — német passiókra emlékeztető — ma­gasztos hangja gyönyörűen va­lósult meg, a harmadik tétel fuvolaszólója pedig értelmesen és tisztán szárnyalt. Sajnos, nem sorolható fel itt a gazdag műsor minden száma — meg kell elégednünk Bach szonátá­jának említésével, melynek óriási méretű első tétele egyet­len pillanatra sem tett hosz­­szadatons benyomást, ell­en­kezőleg, a két egyenrangú hangszer zenei anyaga minden ismétlődésnél új és új arcot és alakot váltott. SZEGEDI ANIKÓ zongora­estje hétfőn a Zeneakadémia nagytermében jelentős zenei élményt hozott szépszámú hallgatóságának. A művésznőről köztudomá­sú, hogy a szó legjobb értel­mében véve komoly muzsikus, sohasem akar többet mutatni annál, mint amennyit tud. És mindig őszinte. Ezen belül elő­fordul, hogy egyik-másik pr­o­­dukciója kevésbé sikerül, ám ilyenkor majdnem teljesen bi­zonyos, hogy más alkalommal levonja a konzekvenciákat és átrendezi a műről alkotott ké­pét. Most például Haydn közis­mert D-dúr szonátája tett kis­sé kapkodó benyomást, főként a játszhatatlanság határán ál­ló gyors első tétel tempója miatt. Ez annál is érdekesebb, mivel a műsort nyitó másik Haydn-szonáta, a C-dúr mind­végig értelmes, volt és virtuóz. Brahms f-moll szonátájában csupán a két szélső tétel tet­szett kevésbé megoldottnak: úgy hangzott, mintha helyen­ként a túlhangsúlyozott bal­kéz elfedte-megakadályozta volna a melodika kibontakozá­sát. De annál nagyobb és ör­­vendetesebb élményt jelentett a két lassú­ tétel, valamint a scherzo. A koncert­ vitathatatlan csúcspontját Schumann monu­mentális karneválja jelentette. Szegedi Anikó: itt újból bebii­zonyította kivételes elmélyült­­ségét.. . változékonyságát,, egy­szóval: tehetségét. Nagy szere­tettel és belsőséggel nyúl ell­hez a sokrétű remekműhöz és biztonsággal járja be minden rétegét és mind efölött megva­lósítja a schumanni zene tün­­döklő-irizáló fátyolait, az eny­he titokzatosság légkörét. A közönség lelkesen fogadta Szegedi Anikó produkcióját és a tapsok hatására több rá­adást játszott. Pernye András A kecskeméti Katona József Színházban pénteken bemutat­ták Kocsis István fiatal erdé­lyi író A korona aranyból van című — Stuart Mária életéről szóló — történelmi játékát. A színművet Magyarországon el­sőként játssza a kecskeméti színház. A magyarországi ősbe­mutatón részt vett a kolozsvári író is.• Budapestre érkezett Eduar­­dasz lányává, a Litván SZSZK érdemes művésze, a kam­aszi operaház magánénekese. Ápri­lis 8-án, vasárnap az Opera­házban A sevillai borbély Fi­garo szerepét, április 14-én pe­dig az Erkel Színházban a Tra­­viata Germont szerepét énekli.­­ A Kincskereső kft.ködmön­yi szí­­nes film változatának pénteki an­­két­ján bevezetőben arról esett szó, milyen nagy és fontos feladata van a gyerekfilmeknek. A Szabó Er­vin Könyvtár módszertani osztá­lyának munkatársa, Benkőné, Bar­iba Ilona elmondta, hogy a Móra Ferenc könyve manapság bizo­nyos fokig háttérbe szorul a ka­landos művekkel szemben. Ebben a filmben a befelé fordulás, a cso­dának önmagukban való fölfede­zése az érzelmi elsivárosodás elle­ni küzdelmet szolgálja. Szabó Ár­pád filmoperatőr arról beszélt, mi­lyen nagy feladat valódi tájakkal mesehangulatot megjeleníteni. Fel­vetődött a kérdés, hogy az első publikum, a gyerekszereplő-gárda, hogyan fogadta a filmet. Szemes Mihály, a Kincskereső Kisködmön rendezője elmondta, hogy kilenc­ezer gyerek közül válogatták ki a szereplőket, tehát ezek a gyerekek eleve érzelemgazdagabbak az átla­gosnál. A főszereplő „elvált gye­rek**, legjobb barátja egy kutya, s a film forgatása végén ajándék­ként azt kérte: szeretne lovagolni tanulni. A gyerekek egyébként mindent megértettek, a tündért és az egész jelképrendszert; csak egyet találtak hihetetlennek, hogy emberemlékezeten belül valóban volt olyan idő, hogy gyerekeknek kenyér se jutott. (f. á.) -s Szegeden két kiállítás nyílik meg: Dombrovszky László fes­tőművész tárlata ma délután a Horváth Mihály utcai képtár­ban, László Anna grafikus mű­veit pedig a Móra Múzeum ku­polájában állítják ki vasárnap délben. no A debreceni művésztelep ki­állítása ma délben nyílik meg a miskolci Galéria rendezésé­ben, a Kossuth Művelődési Házban. A tárlaton hat debre­ceni művész állít ra. Meghalt Peti Sándor Peti Sándor érdemes művész, a Thália Színház tagja péntek reggel, 75 éves korában el­hunyt.­­Peti Sándort a színház saját halottjának tekinti, te­metéséről később intézkedik. * Néhány napja még ott ját­szott, a nyugdíjba vonulása után is otthonának maradt Thália színpadán, az Arisztok­raták előadásán. Kacagást vál­tott ki egy öreg papa — né­hány vonással életet, sorsot felvillantó — szerepében. Ám a nevetés elültével el kellett gondolkodnunk. Például azon is, hogy mi marad — mi ma­radhat a lélekben egy-egy ne­vetés után? Hiszen van olyan kacaj is, amely kitisztítja be­lőlünk esztendők felhalmozó­dott bánatait, de van olyan is, amely mögött szomorúság van. Több mint fél évszázada immár, hogy Peti Sándor elő­ször lépett színpadra. És e hosszú idő alatt rengeteg — általában rövid, színházi szak­nyelven, epizódnak nevezett — szerepet játszott. Elmond­hatni, azonban, homi majd’ mindegyik szerepe mulatságos volt, és mégis, szinte mind­egyik másképpen az. A tragi­kusan komikustól a komiku­san tragikusig, a saját szen­vedésén csúfolódó kisember ábrázolásától a szenvedések okozóit kigúnyoló plebejus alakok felmutatásáig ezerkép­pen volt mulatságos Peti Sán­dor. Akiket — néha csak egyetlen szóval, vagy akár csak egyetlen tekintettel, le­gyintéssel — vonultatott fel, azok sora a Hivatalnok urak könyökvédős, pesti kistisztvi­selőjétől Közép-Európa talán leghíresebb, mindenesetre leg­markánsabb népi-modern hő­séig. Svejkia terjedt. . . Mennyi­­ figura. . mennyi gyors és pontos mutatvány, mennyi megfigyelés!... A hányt-vetett Sorsú színész — aki nem éppen „dendis” öltöz­ködésével, lassú reflexeivel, furcsa törtenkedéseivel szíve­sen hasonlított egyik vagy má­sik alakítására, ám akiről már kevesebben tudták, hogy sze­relmese fának, virágnak, hogy ezermester és szenvedélyes ol­vasó — mindig nyitott szem­mel járt az utcán, a boltok­ban, a hivatalokban, a gyá­rakban, az élet műhelyeiben. Öt évvel ezelőtt azt nyilatkoz­ta e búcsúsorok írójának, hogy van egy „örök, nagy kincstá­ra”, az a kiskunhalasi fűszer­üzlet, ahol inas volt egykor, és ahol az ott tízórait vásárlók galériájából „egy egész panop­tikum” állítható össze. ..A bolt elsüllyedt — magyarázta a hetven esztendős Peti Sándor —, de én itt hordom a fejem­ben, a szívemben, meg a moz­gásomban is.” Egy szívós közhely szerint a színész — különösen az epi­zódista — műve köddé válik, ha az illető lelép a színpadról. Ez azonban nem igaz. És nem­csak azért nem, mert hiszen számos film, hangfelvéte is őrzi Peti Sándor sokszínű, mozgó ,,panoptikumá”-t. Ha­nem, mert — akik láttuk, akik emlékezünk rá — gépi techni­ka nélkül is őrizzük produk­cióit. Volt, amikor Peti Sán­dor éppen csak átment a szín­padon egy előadáson, és mi úgy éreztük, hogy egy hosszú úton ballag át valaki, m­eny­­nyek és poklok között. Ezért hordjuk fejünkben és szívünk­ben azt, amit mondott, azt, ahogyan nézett, ahogyan pré­dikációk mellőzésével bölcses­ségre biztatta a nézőtéren szo­­rongókat. (antal) SZÍNHÁZAK MAI MŰSORA Állami Operaház: Poppea meg­koronázása (II. béri. 8.) (7) — Er­kel Színház: A végzet hatalma (Rékay béri. 8.) (7) — Nemzeti Színház: Az utolsó utáni éjszaka (7) — Katona József Színház: Mu­kányi (7) — Madách Színház: A Pécsi Balett vendégjátéka (8) — Madách Kamara Színház: Családi dráma (7) — Vígszínház: Az előadás elmarad — Pesti Színház: Nagyvizit (7) — Thália Színház: A csendes amerikai (7) — József Attila Szín­ház: Svejk (7) — Fővárosi Ope­rettszínház— My Fair T­ady (du. fél 3); Hegedűs a háztetőn (F. bék­. 2.) — (7) — Vidám Színpad: Kiskapu (fél 8) — Irodalmi Színpad: „Mi­lyen volt szőkesége” (Babits ifj. béri. 4.) (de. fél 4); A színház je­gyében (J. béri. 5.) (fél 8) — Egyetemi Színpad: Ruttkai Éva műsora (Filmszínész portrék 5.) (du. fél 4); Bikfalvy Júlia ária- és dalestje (fél 8) —Kamara Varieté: Pest megér egy viccet (du. 6 és fél 9) — Fővárosi Nagycirkusz: Cirkusz Expressz (du. fél 4 és fél 3) — Bartók Színház: Várj egy órát (fél 8) — Huszonötödik Színház: Szerelilem, Elektra (8) — Állami Bábszínház: Gulliver az óriások földjén (du. fél 4) — Állami Déry­né Színház (Kulich Gy. téren): Princ, a civil (7) Zeneakadémia: Nérine Barrett zongoraestje (Zon­gorabéli- 11/8.) (fél 8); A Helsinki Akadémia Kórusa (vez.: Erik Bergman) (Kisterem, fél 8).

Next