Magyar Nemzet, 1973. április (29. évfolyam, 77-100. szám)
1973-04-07 / 81. szám
4 Szombat, 1923. április 1. Madar Nemzet Csohány Kálmán új művei a Csók Galériában A címbeli felfejezés: új művei ■—• ezúttal nem konvencionális fordulat, hanem igazság. Csohány Kálmán csupa frissen készült, javarészt 1973-as dátumot viselő lappal lepte meg a Csók Galéria újonnan megnyitott grafikai bemutatótermébe látogatókat. S velük, új műveivel megújult ő maga is. Igaz, Csohány megújulása nem újkeletű, s nem dátumhoz köthető folyamat. Hiszen nem jelei, hanem eredményei ott voltak, már az elmúlt esztendő egyik legjobb tárlatán, a magyar grafikusok Dózsa emlékét idéző kiállításán, amelynek kétségkívül egyik legjobb, s méltó elismerést aratott teljesítménye éppen az ő rézkarcsorozata volt. Okkal állíthatta volna ki tehát most ismét ezeket a parasztvezér emlékét idéző lapokat Csohány a mostani bemutatón is. De nem tette, mert azt akarta, hogy látogatói az ismerős munkák mankója nélkül ismerjék fel új törekvéseit, lássák meg eredményeit Mindenekelőtt azt, hogy rézkarctechnikája az évek során tovább nemesedett, tovább egyszerűsödött. Sírna ott tart — nem utolsósorban az említett Dózsa-sor és a mostani bemutatóra készült anyag eredményeként —, hogy néhány „odavetett” vonallal csakugyan mindent el tud mondani. Karcolótűjének nyomán olyan kifejezőerejű test születik, amelynek — ha volna rá szavunk — már nem „vonal” lenne a neve, hanem valami más, ami ki tudjafejezni azt a többletet, apait Csohány erre az egyszerű eszközre — amely ezen a fokon egyedül az övé — rá mer, s rá merhet bízni. Hangulatilag tapogatva körül Csohány vonalának létező, de egyelőre megnevezhetetlen fogalmát, így fogalmazhatnánk: élő szervezete van. S mert élő, tud szomorú lenni, tud dühöngeni, tud harcolni és tud örülni. Igaz, mostanában inkább szomorú Túl sok volt a veszteség, túl sokan távoztak el hetvenkettő végén, s hetvenhárom elején olyanok, akiknek jelenléte mindnyájunk — s Csohány számára különösen — fontos volt. S mit tehet a grafikus, ha nem tudja és nem akarja elválasztani művészetét az élettől ?* „Kirajzolja” magából a fájdalmát. Csohány lapjainak legnagyobb része így született. Kondort búcsúztatja a Fekete virág című sorozat első lapja, a Valaki emlékére, egy távozott barátot az M. J. emlékére, egy másikat a Dusi, s persze mindegyiküket a Fekete virág egész sorozata. És ha konkrét indíttatásában nem is, de hangulatában ide illik még jó néhány: a Pásztói Krisztus, az Egy Pilinszky-vershez, s a Szorongás. Egyoldalú volna csak ezt, csak a bánatot látni meg a bemutató tartalmából. Sok jeles munka van még itt. Közülük is kiemelkedő három: a Kopernikusz emlékére és a Bartók emlékére címmel bemutatott rézkarc és a Petőfi tükör című rajz. Bennük oldódik a tárlat fájdalmas hangoltsága, s fut ki a vonalak játéka a szellem naposabb tájaira. A Kopernikusz-lap egy nehéz probléma briliáns megoldása. Úgy tud átnyúlni az eltelt ötszáz esztendőn, hogy archaizálás n nélkül közelíthető meg a vonalaival megnyitott úton történelmünk egyik nagy gondolkodója. A Bartók emlékére két variációja a zene világát zárja ki összhangzataiban és ellenpontjaiban, a Petőfi tükör pedig az eleven Petőfi kedves-bizalmas képét mutatja. Bizonyságául annak, hogy Csohány vonalainak „hangszere” a gondolat és az érzelem megszólaltatásának, láthatóvá tételének egyformán biztos, s mind tisztábban szóló eszköze. H. Gy. A Madách Színház sikere Prágában A Madách Színház csütörtök este rendkívüli sikerrel mutatta be Prágában Csehov Sirály című, darabját, a Divadlo na Vinohradech színpadán. Az előadáson részt vett Miloslav Bruzek cseh művelődésügyi miiszter, dr. Josef Svagera miniszterhelyettes, dr. Ján Pudlák, a köztársasági elnök hivatalának vezetője, valamint a külügyminisztérium és a CSKP központi bizottsága több munkatársa. Ott volt Vince József, prágai nagykövetünk is. A bemutató után a cseh művelődésügyi minisztérium fogadást rendezett az Internacionál-szálló dísztermében a Madách Színház tiszteletére. Miloslav Bruzek meleg szavakkal köszöntötte a magyar együttest, emlékeztetett arra, hogy a cseh színpadokon az utóbbi időben egyre több magyar darabot játszanak, s elérkezett az ideje a színházművészet területén megvalósítandó mind szorosabb együttműködésnek. A miniszter végül kristályvázát nyújtott át ajánlókul a művészeknek. „Értő közönség részéről különképpen jóleső az ilyen lelkes és szeretetteljes fogadtatás” — mondotta válaszában Ádám Ottó rendező. A Madách Színház péntek este Tamási Áron Énekes madár című játékával folytatta prágai szereplését. NAPLÓI *~11 Gerelyes Endre, Gábor Andor-díjas író, életének 38. évében váratlanul elhunyt. A Magyar Írók Szövetsége és a Művészeti Alap irodalmi szakosztálya saját halottjának tekinti. Temetéséről később intézkednek. •1* Ma százötven esztendeje született Vas Gereben, családi nevén Radákovics József, a múlt század 50-es, ' 60-as éveinek Jókai mellett legnépszerűbb regényírója. Apja, aki uradalmi ispán volt, papi pályára szánta, de ő inkább a Petőfiéhez hasonló kalandos életet választotta: az iskolából való kicsapatása után gazdasági gyakornok lett. Később a győri jogászakadémiára járt, 1844-től innen küldte első írásait az Életképekbe és a Honderűbe. Három évvel később Pesten ügyvédi vizsgát tett és humoros tárcái rövidesen kötetben is megjelentek. 1848-ban a kormány és Arany János megbízatásából szabadságharcos szellemben a Nép barátjai című lapot szerkesztette, de mentora szerint is leereszkedő, parlagian népieskedő stílusban. Világos után üldözték, megfosztották diplomájától, kiszabadulása után kizárólag az irodalomnak élt.. Adomagyűjteményeivel és Jókaihoz hasonló lázas ütemben egymást követő regényeivel (A régi jó idők: Nagy idők, nagy emberek, A nemzet napszámosai: A pörös atyafiak) csakhamar a legolvasottabb írók közé emelkedett. De már a 60-as évek elején elfáradt, a magyarsággal kapcsolatos elfogultságai, politikai elbizonytalanodásai, megalkuvásai, összeférhetetlensége és hanyagsága miatt olvasói fokozatosan elpártoltak tőle. Az eltorzult nemzeti tudat szükségszerűen a magyarságon belüli osztályellentétek elmosásához és az ókonzervatívokhoz való csatlakozáshoz vezette. Szinnyei József találóan írta róla, hogy ő volt a kor legkonzervatívabb liberálisa és a legliberálisabb konzervatívja. Emellett — jóllehet a jelenetfestésnek, életképnek, dramatizált anekdotának mestere volt, és a paraszti életet sokáig utolérhetetlen lírával, derűvel ábrázolta — sajátos, egyéni műfaját, írói erényeinek szintézisét nem tudta megtalálni, ezért nem tudott igazán maradandót alkotni. 1868. január 26-án halt meg Bécsben, ahová politikai tudósítóként utazott. Kortársai még sokáig emlegették, mint egyéni tehetségű, de torzóban maradt életművet hátrahagyó írót. Hogy hatása milyen sokáig gyűrűzött még, arra a legjellemzőbb Krúdy Gyulának a Tanácsköztársaság napjaiban írott emlékezése, amelyben Vas Gerebent a márciusi ifjakkal együtt ünnepi. (—a a—14* A varsói magyar iparművészeti kiállításról nagy elismeréssel ír a Trybuna Luda. A kritikus különösen Gádor István, Kumposzt Éva, Muharos Lajos, Gulásy Zsuzsa és Szabó Mariann munkáit dicsérte. „A kiállítás a magyar iparművészet magas színvonaláról tanúskodik” — írja a lengyel lap. Nagy sikerrel zárult ez idén is a Nemzeti Színházban a magyar klasszikus és modern drámák ünnepi ciklusa. Március 15-től április 4-ig több mint tízezren látogatták a Nemzeti Színház és a Katona József Színház ,22 előadását. A Nemzeti Színházban a Czillei és a Hunyadiak, a Mózes, a Csák végnapjai és Az utolsó utáni éjszaka, a Katona József Színházban pedig a Mukányi, a Döglött aknák és a Bölcsek a fán szerepelt az ünnepi ciklus műsorán. Az Országos Filharmónia és a Petőfi Irodalmi Múzeum közös rendezésében ma este 5 órai kezdettel rendezik meg Maria Posa dalestjét a múzeum dísztermében. A Franciaországból érkezett művésznő műsorán Bartók, Muszorgszkij és De Falla dalok szerepelnek. oo Darvas József Részeg eső című drámáját mutatta be péntek este a debreceni Csokonai Színház társulata. oc ssak iíihi kapkilív POLIETILÉN ZSÁKOK TERHELHETŐSÉG: 50 KILOGRAMMIG PÁRNAZSÁKOK, TALPAS ZSÁKOK, SZELEPES ZSÁKOK Méretek: mro hosszúság szélesség vastagság párnazsák 900—1000 500—600 0,15—0,25 talpas zsák 670— 810 562 015—0,25 szelepes zsák 670— 900 562 0,15—0,25 NYOMTATÁS: EGY OLDALON X—6 SZÍN KÉT OLDALON 1—4 SZÍN (ÖSSZESEN) MEGRENDELHETŐ: KERESKEDELMI FŐOSZTÁLY Leninváros. — Telefon: Leninváros 4. Budapest V, Pilvax köz 2—1 — Telefon: 311—369. Egy hét BUDAPEST HANGVERSENYTERMEIBEN KÓRODI ANDRÁS vállalta a megbetegedett Jurij Temirkanov szovjet karmester helyett a csütörtöki koncert vezénylését. Közreműködött Carlin Ilea román csellóművész. Glinka Ruszlán és Ludmilla című operájának nyitányával kezdődött a koncert és hamarosan kiderült, hogy Kórodi András a lehető legjobb formában van. Erőteljes, lendületes előadás volt: az Állami Hangversenyzenekar lelkesen és kitűnően követte vezetőjét és sikerült megvalósítaniuk e szikrázóan szellemes és értékes tételt. Ugyanilyen, vagy talán még magasabb színvonalon állott Csajkovszkij V. szimfóniájának előadása. Itt a karmester és a zenekar egyetértése szinte tapinthatóvá vált, a sokszor játszott darab új színt ésértelmet kapott, egészen friss benyomást tett. Kórodi András ,,beugrása” teljes mértékben sikerült és nagy sikert aratott. Román vendégünk, Catalin Ilea, egészen kiváló csellista. Lendületes és virtuóz módon tolmácsolta Saint-Saens gordonkaversenyét. Játéka igen tiszta, ezen felül minden hangját mély meggyőződés hatja át. E versenymű értékén lehet vitatkozni, de Catalin Ilea pontosan tudja, hogy az előadó a műnek nem lehet kritikusa, hanem interpretátora. Ennek értelmében fogta fel és valósította meg a romantikának ezt a szinte már túlérett gyümölcsét, amely azonban szerzőjének gazdag invenciójáról és óriási, szakmai felkészültségéről,tanúskodik.Ilea hangízerének magas fekvése gyönyörűen és kristálytisztáh" cSéftg. "dallamhordozó képessége egészen magasrendű és pranden amit játszik, a legsajátabb sajátja SZEBENYI JÁNOS ÉS PERITIS ZSUZSA nyitotta meg vasárnap a Három barokk fuvolamatiné című sorozatot a Zeneakadémia kistermében. Gazdag műsoruk mindvégig az igazi kamaramuzsika hangulatában zajlott le. Jóllehet Szebenyi Jánost viszonylag ritkán hallani szólistaként — már régóta nyilvánvaló, hogy elhivatott és nagyszerű muzsikus. Legfőbb fegyvere az egyszerűség és a természetesség. Lehet, hogy vannak nála virtuózabb fuvolisták is, de őt hallva, ez a hasonlítgatás fel sem merül a közönségben, mivel a hallgató megtelik a tőle hallott muzsika egyszerű szépségével. Kamarapartnere, Pertis Zsuzsa lelki és muzikális alkatát tekintve közeli rokonságban áll Szebenyi Jánossal: szerény, érzékeny és végtelenül biztos csembalista, ugyanakkor játéka nem nélkülözi a költői mozzanatokat sem. Műsorukat alig ismert művekből állították össze: Leonardo Vinci, Daniel Purcell, Carl Philipp Emanuel Bach, Johann Joachim Quantz mellett Handel egy igen ritkán játszott c-moll triószonátája, valamint Bach h-moll fuvolacsembaló-szonátája hangzott el, csupán az utóbbi mondható ismertnek. C. Ph. E. Bach a-moll szólószonátája e rendkívül érdekes, átmeneti mester különös, nehezen megfogható remeke. (Ugyanebben a hangnemben írta a „nagy” Bach is egyetlen szólófuvola-szonátáját) A fuvolának itt az akkordikus kíséretet magából az *egyszólamú zenei anyagból kell létrehoznia, pontosabban: olyan benyomást kell keltenie, mintha lenne iyen kíséret, jóllehet nincs. Szebenyi János remekül oldotta meg ezt a problémát. Egyetlen lélekzetvétele sem akasztotta meg a zenei folyamatot, sőt, értelmesen tagolta a darabot. Ez már önmagában véve is a legnagyobb elismerésre tarthat számot. Handel triószonátája, melyben a fuvola mellett hegedű (Döry Zoltán) és cselló (Onczay Csaba) szerepel, szintúgy erős benyomást tett. Az első tétel — német passiókra emlékeztető — magasztos hangja gyönyörűen valósult meg, a harmadik tétel fuvolaszólója pedig értelmesen és tisztán szárnyalt. Sajnos, nem sorolható fel itt a gazdag műsor minden száma — meg kell elégednünk Bach szonátájának említésével, melynek óriási méretű első tétele egyetlen pillanatra sem tett hoszszadatons benyomást, ellenkezőleg, a két egyenrangú hangszer zenei anyaga minden ismétlődésnél új és új arcot és alakot váltott. SZEGEDI ANIKÓ zongoraestje hétfőn a Zeneakadémia nagytermében jelentős zenei élményt hozott szépszámú hallgatóságának. A művésznőről köztudomású, hogy a szó legjobb értelmében véve komoly muzsikus, sohasem akar többet mutatni annál, mint amennyit tud. És mindig őszinte. Ezen belül előfordul, hogy egyik-másik produkciója kevésbé sikerül, ám ilyenkor majdnem teljesen bizonyos, hogy más alkalommal levonja a konzekvenciákat és átrendezi a műről alkotott képét. Most például Haydn közismert D-dúr szonátája tett kissé kapkodó benyomást, főként a játszhatatlanság határán álló gyors első tétel tempója miatt. Ez annál is érdekesebb, mivel a műsort nyitó másik Haydn-szonáta, a C-dúr mindvégig értelmes, volt és virtuóz. Brahms f-moll szonátájában csupán a két szélső tétel tetszett kevésbé megoldottnak: úgy hangzott, mintha helyenként a túlhangsúlyozott balkéz elfedte-megakadályozta volna a melodika kibontakozását. De annál nagyobb és örvendetesebb élményt jelentett a két lassú tétel, valamint a scherzo. A koncert vitathatatlan csúcspontját Schumann monumentális karneválja jelentette. Szegedi Anikó: itt újból bebiizonyította kivételes elmélyültségét.. . változékonyságát,, egyszóval: tehetségét. Nagy szeretettel és belsőséggel nyúl ellhez a sokrétű remekműhöz és biztonsággal járja be minden rétegét és mind efölött megvalósítja a schumanni zene tündöklő-irizáló fátyolait, az enyhe titokzatosság légkörét. A közönség lelkesen fogadta Szegedi Anikó produkcióját és a tapsok hatására több ráadást játszott. Pernye András A kecskeméti Katona József Színházban pénteken bemutatták Kocsis István fiatal erdélyi író A korona aranyból van című — Stuart Mária életéről szóló — történelmi játékát. A színművet Magyarországon elsőként játssza a kecskeméti színház. A magyarországi ősbemutatón részt vett a kolozsvári író is.• Budapestre érkezett Eduardasz lányává, a Litván SZSZK érdemes művésze, a kamaszi operaház magánénekese. Április 8-án, vasárnap az Operaházban A sevillai borbély Figaro szerepét, április 14-én pedig az Erkel Színházban a Traviata Germont szerepét énekli. A Kincskereső kft.ködmönyi színes film változatának pénteki ankétján bevezetőben arról esett szó, milyen nagy és fontos feladata van a gyerekfilmeknek. A Szabó Ervin Könyvtár módszertani osztályának munkatársa, Benkőné, Bariba Ilona elmondta, hogy a Móra Ferenc könyve manapság bizonyos fokig háttérbe szorul a kalandos művekkel szemben. Ebben a filmben a befelé fordulás, a csodának önmagukban való fölfedezése az érzelmi elsivárosodás elleni küzdelmet szolgálja. Szabó Árpád filmoperatőr arról beszélt, milyen nagy feladat valódi tájakkal mesehangulatot megjeleníteni. Felvetődött a kérdés, hogy az első publikum, a gyerekszereplő-gárda, hogyan fogadta a filmet. Szemes Mihály, a Kincskereső Kisködmön rendezője elmondta, hogy kilencezer gyerek közül válogatták ki a szereplőket, tehát ezek a gyerekek eleve érzelemgazdagabbak az átlagosnál. A főszereplő „elvált gyerek**, legjobb barátja egy kutya, s a film forgatása végén ajándékként azt kérte: szeretne lovagolni tanulni. A gyerekek egyébként mindent megértettek, a tündért és az egész jelképrendszert; csak egyet találtak hihetetlennek, hogy emberemlékezeten belül valóban volt olyan idő, hogy gyerekeknek kenyér se jutott. (f. á.) -s Szegeden két kiállítás nyílik meg: Dombrovszky László festőművész tárlata ma délután a Horváth Mihály utcai képtárban, László Anna grafikus műveit pedig a Móra Múzeum kupolájában állítják ki vasárnap délben. no A debreceni művésztelep kiállítása ma délben nyílik meg a miskolci Galéria rendezésében, a Kossuth Művelődési Házban. A tárlaton hat debreceni művész állít ra. Meghalt Peti Sándor Peti Sándor érdemes művész, a Thália Színház tagja péntek reggel, 75 éves korában elhunyt.Peti Sándort a színház saját halottjának tekinti, temetéséről később intézkedik. * Néhány napja még ott játszott, a nyugdíjba vonulása után is otthonának maradt Thália színpadán, az Arisztokraták előadásán. Kacagást váltott ki egy öreg papa — néhány vonással életet, sorsot felvillantó — szerepében. Ám a nevetés elültével el kellett gondolkodnunk. Például azon is, hogy mi marad — mi maradhat a lélekben egy-egy nevetés után? Hiszen van olyan kacaj is, amely kitisztítja belőlünk esztendők felhalmozódott bánatait, de van olyan is, amely mögött szomorúság van. Több mint fél évszázada immár, hogy Peti Sándor először lépett színpadra. És e hosszú idő alatt rengeteg — általában rövid, színházi szaknyelven, epizódnak nevezett — szerepet játszott. Elmondhatni, azonban, homi majd’ mindegyik szerepe mulatságos volt, és mégis, szinte mindegyik másképpen az. A tragikusan komikustól a komikusan tragikusig, a saját szenvedésén csúfolódó kisember ábrázolásától a szenvedések okozóit kigúnyoló plebejus alakok felmutatásáig ezerképpen volt mulatságos Peti Sándor. Akiket — néha csak egyetlen szóval, vagy akár csak egyetlen tekintettel, legyintéssel — vonultatott fel, azok sora a Hivatalnok urak könyökvédős, pesti kistisztviselőjétől Közép-Európa talán leghíresebb, mindenesetre legmarkánsabb népi-modern hőséig. Svejkia terjedt. . . Mennyi figura. . mennyi gyors és pontos mutatvány, mennyi megfigyelés!... A hányt-vetett Sorsú színész — aki nem éppen „dendis” öltözködésével, lassú reflexeivel, furcsa törtenkedéseivel szívesen hasonlított egyik vagy másik alakítására, ám akiről már kevesebben tudták, hogy szerelmese fának, virágnak, hogy ezermester és szenvedélyes olvasó — mindig nyitott szemmel járt az utcán, a boltokban, a hivatalokban, a gyárakban, az élet műhelyeiben. Öt évvel ezelőtt azt nyilatkozta e búcsúsorok írójának, hogy van egy „örök, nagy kincstára”, az a kiskunhalasi fűszerüzlet, ahol inas volt egykor, és ahol az ott tízórait vásárlók galériájából „egy egész panoptikum” állítható össze. ..A bolt elsüllyedt — magyarázta a hetven esztendős Peti Sándor —, de én itt hordom a fejemben, a szívemben, meg a mozgásomban is.” Egy szívós közhely szerint a színész — különösen az epizódista — műve köddé válik, ha az illető lelép a színpadról. Ez azonban nem igaz. És nemcsak azért nem, mert hiszen számos film, hangfelvéte is őrzi Peti Sándor sokszínű, mozgó ,,panoptikumá”-t. Hanem, mert — akik láttuk, akik emlékezünk rá — gépi technika nélkül is őrizzük produkcióit. Volt, amikor Peti Sándor éppen csak átment a színpadon egy előadáson, és mi úgy éreztük, hogy egy hosszú úton ballag át valaki, menynyek és poklok között. Ezért hordjuk fejünkben és szívünkben azt, amit mondott, azt, ahogyan nézett, ahogyan prédikációk mellőzésével bölcsességre biztatta a nézőtéren szorongókat. (antal) SZÍNHÁZAK MAI MŰSORA Állami Operaház: Poppea megkoronázása (II. béri. 8.) (7) — Erkel Színház: A végzet hatalma (Rékay béri. 8.) (7) — Nemzeti Színház: Az utolsó utáni éjszaka (7) — Katona József Színház: Mukányi (7) — Madách Színház: A Pécsi Balett vendégjátéka (8) — Madách Kamara Színház: Családi dráma (7) — Vígszínház: Az előadás elmarad — Pesti Színház: Nagyvizit (7) — Thália Színház: A csendes amerikai (7) — József Attila Színház: Svejk (7) — Fővárosi Operettszínház— My Fair Tady (du. fél 3); Hegedűs a háztetőn (F. bék. 2.) — (7) — Vidám Színpad: Kiskapu (fél 8) — Irodalmi Színpad: „Milyen volt szőkesége” (Babits ifj. béri. 4.) (de. fél 4); A színház jegyében (J. béri. 5.) (fél 8) — Egyetemi Színpad: Ruttkai Éva műsora (Filmszínész portrék 5.) (du. fél 4); Bikfalvy Júlia ária- és dalestje (fél 8) —Kamara Varieté: Pest megér egy viccet (du. 6 és fél 9) — Fővárosi Nagycirkusz: Cirkusz Expressz (du. fél 4 és fél 3) — Bartók Színház: Várj egy órát (fél 8) — Huszonötödik Színház: Szerelilem, Elektra (8) — Állami Bábszínház: Gulliver az óriások földjén (du. fél 4) — Állami Déryné Színház (Kulich Gy. téren): Princ, a civil (7) Zeneakadémia: Nérine Barrett zongoraestje (Zongorabéli- 11/8.) (fél 8); A Helsinki Akadémia Kórusa (vez.: Erik Bergman) (Kisterem, fél 8).