Magyar Nemzet, 1973. szeptember (29. évfolyam, 204-229. szám)
1973-09-01 / 204. szám
2 kedéseket hozott annak érdekében, hogy hatékonyabban használják fel az érkező segítséget és a gazdasági együttműködésből adódó lehetőségeket, s ezáltal is fokozzák a szocializmus építésének ütemét, növeljék a VDK erejét az élet minden területén. A VNA hanoi jelentése szerint a dél-vietnami felek kétoldalú katonai vegyes bizottságának CIFK-tagozata jegyzékben arra kérte a nemzetközi ellenőrző és felügyelő bizottságot, hogy indítson vizsgálatot Saigon újabb tűzszünetet sértő cselekményei ügyében. A jegyzékből kitűnik, hogy a saigoni légierő augusztus 5-től 20-ig több mint kétszáz bombát szórt a DIFK ellenőrizte térségben Phuoc Hoa és Vinh Hoa községekre, öt polgári lakos életét vesztette, illetve megsebesült. Hoang Anh Tuan tábornok, a dél-vietnami kétoldalú katonai vegyes bizottság DIFK- tagozatának vezetője fogadta azt az iráni küldöttséget, amely Irán bekapcsolódását készíti elő a nemzetközi ellenőrző és felügyelő bizottság munkájába. Mint az AFP Saigonból jelenti, Nguyen Phu Doc, a Thieu-rezsim ügyvezető külügyminisztere sajtóértekezletén hevesen kikelt amiatt, hogy az el nem kötelezett országok algíri csúcsértekezletére meghívták a dél-vietnami ideiglenes forradalmi kormány delegációját, ellenben a saigoni rezsimét nem. Phu Doc közölte, hogy kormánya küldötteket menesztett több ázsiai és afrikai országba azzal a feladattal, hogy „megmagyarázzák a dél-vietnami realitást és a problémákat”. Hangoztatta: a saigoni kormány megszakítja diplomáciai kapcsolatait azokkal az államokkal amelyek elismerik a DIFK-et. Nguyen Thi Binh, a DIFK külügyminisztere egy algíri lapnak adott nyilatkozatában az el nem kötelezett országok állam- és kormányfőinek a napokban Algírban megnyíló negyedik értekezletével foglalkozva kijelentette: a DIFK küldöttsége minden erejével azon lesz, hogy fokozza az el nem kötelezett országok szolidaritását az imperializmus, a gyarmatosítás és a fajüldözés ellen, a békéért, a nemzeti felszabadításért és a társadalmi haladásért vívott harcukban. A kambodzsai felszabadító erők pénteken egész nap folytatták támadásaikat a Kompong Chamot védő helyőrség ellen. Nyugati hírügynökségek jelentése szerint a felszabadító erők háromszáz tüzérségi lövedéket lőttek ki a Phnom Penh-i katonaságnak a városban és környékén létesített állásaira. Közzétették Csou Fn-laj kongresszusi beszámolóját Baracs Dénes, az MTI pekingi tudósítója jelenti. Pénteken este közzétették a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának Csou En-laj által, a KKP X. kongresszusán felolvasott beszámolóját, amely három részre tagozódik: az első a IX. kongresszuson meghatározott vonal végrehajtásával, a második Lin Piao csoportjának felszámolásával, a harmadik a jelenlegi helyzettel és feladatokkal foglalkozik. A referátum általában a közelmúlt időszak irányvonalát erősíti meg, szovjetellenes kirohanásai azonban a szokottnál is hevesebbek. A beszámoló azt a kényes feladatot tűzte maga elé, hogy igazolja a IX. kongresszust, amelyen a KB beszámolóját Lin Piao tartotta és ugyanakkor ítélje el a volt honvédelmi minisztert. Ezt úgy oldotta meg, hogy leszögezte: a IX. kongresszus beszámolóját Lin Piao Mao Cetung személyes irányítása mellett készítette el, de eredetileg Csen Po-tával, együtt, és a végül nyilvánosságra került szöveget csak „vonakodva” olvasta fel. A kongresszus után — hangzik Csou beszámolója — Lin Piao a figyelmeztetések ellenére folytatta a szabotázst, és noha Mao elnök „erőfeszítéseket tett megmentésére", végül is öszszeesküvést szervezett Mao meggyilkolására. Új elemet jelent Csou beszámolójában az a megállapítás, amely szerint Lin Piao elhajlása a IX. kongresszuson az volt, hogy véget akart vetni a politikai harcnak, annak, hogy „a forradalmat a proletárdiktatúrában is folytassák”. Lin Piao, úgymond, a termelés növelésére kívánt koncentrálni és ezzel a „kulturális forradalomban” megdöntött Lin Sao Csi politikáját kívánta feléleszteni. Ily módon a jelentés a kínai politikában „szélsőbalról” felemelkedett Lin Piaót és Csen Po-tót „szélsőjobboldalinak” bélyegzi, és ezzel mind a „kulturális forradalomban” feltűnt és posztjukat azóta is megtartott vezetőket, mind pedig az új erőre kapott régi gárda tagjait úgy prezentálja, mint a „forradalom folytatásának” egyöntetű híveit. A KB kongresszusi beszámolójának egyik legfigyelemreméltóbb része azonban az a figyelmeztetés, hogy ezzel „a két vonal harca a párton belül nem ért véget”. Ilyen harcokra még „tízszer-hússzor” sor fog kerülni és „új Lin Piaók fognak feltűnni”. A beszámoló szerint minden párttagnak fel kell készülnie az elkövetkező évek ilyen harcaira. A jelenlegi helyzetről és feladatokról szóló, legterjedelmesebb fejezet a Pekingben kialakított, mindent a szovjetellenességnek alárendelő külpolitikai irányvonal részletes, és a szokottnál is élesebben vádaskodó kifejtését adja. Jakir és Kraszin perében befejeződött a bizonyítási eljárás Moszkvából jelenti a TASZSZ. A Jakir és Kraszin ügyét tárgyaló moszkvai bíróságon pénteken a bűnösséget alátámasztó okmányok ismertetésével, valamint a tárgyi bizonyítékok felmutatásával befejeződött a bizonyítási eljárás. Ismertették a többi között az azokról a titkos rejtekhelyekről készített nyomozati jegyzőkönyvet, ahol a vádlottak a felforgató szovjetellenes irodalmat tartották. Az ügyész kérésére a bíró felmutatott egy rádiókészüléket, amelyet Ledington, az AF tudósítója adott át Kraszinnak, valamint azt a magnetofont, amelyet Starr, a Chicago Tribüne tudósítója ajándékozott Pjotr Jakirnak. Ugyancsak pénteken tartotta meg vádbeszédét az államügyész. A vád képviselője, aki teljesen bizonyítottnak nyilvánította a vádat, főbüntetésként fejenként háromévi szabadságvesztés, mellékbüntetésként pedig háromévi száműzetés kiszabását kérte Pjotr Jakirra és Viktor Kraszinra. Pavel Szolonyin államügyész a tárgyaláson rámutatott: Azok a rágalmak, amelyeket Jakir és Kraszin terjesztett a Szovjetunió életéről, külföldről indultak ki. Szolonyin kifejtette, hogy a vádlottak cselekedeteinek a szovjet társadalmi és államrend gyengítse volt a célja. A koholmányokhoz, amelyeket terjesztettek, az „Amerika Hangja”, a „Szabadság” és más ellenséges rádióadók, valamint a külföldi szovjetellenes központok kiadványai szolgáltatták az alapanyagot. Az államügyész aláhúzta, hogy Jakirt és Kraszint nem nézeteik és meggyőződésük, hanem a szovjet törvények megsértése miatt vonják felelősségre. Az ügyész közölte, hogy figyelembe vette a vádlottak őszinte beismerését, a bűncselekmény feltárásában való aktív közreműködését és azt az ígéretét, hogy a jövőben nem sértik meg a szovjet törvényeket. A vádlottak védői — Lev Judovics és Vlagyimir Svejszkij — elismerték, hogy a bűncselekmények elkövetése a tárgyaláson bebizonyítást nyert, és hogy jogi minősítésük helytálló. Ennek ellenére a védelem a bíróságtól a javasoltnál enyhébb ítéletet kért. A vádlottak számára a védők enyhítő körülménynek tartják az őszinte megbánást, azt, hogy elítélik saját bűnös tevékenységüket, segítséget nyújtottak a bűncselekmények feltárásához és ígéretet tettek, hogy becsületesen fognak élni, nem sértik meg többé a törvényeket. Jakir és Kraszin az utolsó szó jogán bűnösnek ismerte el magát, és megbánta tettét. A bíróság tanácskozásra ült össze. Mára várják az ítéletet. Magyar Nemzet A »tabliádó» politika védelmében Brandt bírálja a „vadsztrájkokat” Bochkor Jenő, az MTI bonni tudósítója jelenti: Pénteken délelőtt Krefeldben megkezdődtek a tárgyalások a nyugatnémet fémipari munkások szakszervezete és a munkáltatók megbízottai között A tárgyalások megindítását az tette szükségessé, hogy az utóbbi napokban országszerte „vadsztrájkok” zajlottak le, amelyek során a fémipari munkások a növekvő infláció ellensúlyozására béremeléseket követeltek. Léderer, a szakszervezet vezetője azzal az igénnyel ment el Krefeldbe, hogy javaslatot tegyen a kollektív szerződések felbontására és új szerződések megkötésére. Kétséges viszont, hogy a munkáltatók eleget tesznek-e ennek a követelésnek. A tárgyalások mellett emelt szót péntek délutáni beszédében Willy Brandt szövetségi kancellár is, aki háromnapos országjárásra indult az NSZK északi tartományaiba. A salzgitteri munkások üzemi gyűlésén tartott beszédében bírálta a dolgozók sztrájkokban kifejeződő elégedetlenségét, mert — mint állította — „az ellenőrizhetetlen akciók kockára teszik mindazt, amit a stabilizációs politikával el lehetett érni”. Brandt elismerte, hogy az NSZK-ban meggyorsult a drágulás üteme, a munkásokat „szorítja a cipő”, de azzal érvelt, hogy erről nem a kormány tehet elsősorban, hiszen más nyugati országokban, így Angliában, Franciaországban, Olaszországban és Hollandiában, Amerikában és Japánban még gyorsabban és nagyobb mértékben emelkednek az árak, és ez hatott ki a nyugatnémet gazdasági életre. A kormányfő végül felszólította a nyugatnémet dolgozókat, legyenek szolidárisak a vendégmunkásokkal, ne engedjék, hogy a külföldi munkavállalókat „kijátsszák német kollégáikkal szemben”, másrészt ne tápláljanak gyűlöletet velük szemben. fellebbez A Fehér Ház ellentámadásba lendült a Watergate-ügyben Washingtonból jelenti az MTI. Nixon elnök vezető jogtanácsosaival folytatott beható tanácskozás után, csütörtökön este úgy döntött, hogy a washingtoni szövetségi fellebbviteli bírósághoz fordul fellebbezéssel Sirica főbíró szerdán közzétett végzésével szemben, amely elrendelte a Watergate-ügyre vonatkozó titkos fehér házi magnetofon - szalagok átadását „zárt ajtók mögötti törvényszéki megvizsgálásra”. Jól tájékozott források szerint Nixon elnök 24 órai gondolkodás után elvetette egyik tanácsadójának azt a javaslatát, hogy fellebbezés helyett egyszerűen ne vegyen tudomást a washingtoni törvényszék főbírójának végzéséről, amelynek a bíróság amúgy is képtelen érvényt szerezni az elnökkel szemben, lotás tanácsadók azonban — hírek szerint — úgy vélték, hogy az elnök, úgy is, mint az alkotmányosság és törvényesség legfőbb őre, nem állíthatja az ország elé a bírói rendelkezés nyílt semmibevételének példáját. Ugyanakkor Nixon elhárította azt a tanácsot is, hogy vigye az alkotmányjogi vitát közvetlenül a legfelső bíróság elé, a végső döntés meggyorsítása céljából. Ily módon előreláthatólag csak októberben kerülhet az ügy a legfelső bíróság elé, amely fórum „határozott” döntésének Nixon elnök ígérete szerint engedelmeskedni fog. Miközben a titkos magnószalagok kiadatásának ügye elindult tekervényes útjára, a Fehér Ház félreérthetetlenül jelt adott az ellentámadásra a szenátusi vizsgáló bizottság ellen. A Fehér Ház jogtanácsosai Sirica bírónak átadott beadványukban ezúttal első ízben azzal vádolták a szenátusi bizottságot, hogy túllépte alkotmányos jogkörét, amikor „bűnügyi vizsgálatot és bűnpert” folytat a Watergateügyben. A kétpárti vegyes bizottságot létrehozó szenátusi határozat ugyanis felhatalmazta a bizottságot az 1972-es elnökválasztási kampány során elkövetett „állítólagos bűnös tevékenységek” kivizsgálására. A Fehér Ház jogtanácsosai szerint azonban a kongresszusnak nincs alkotmányos hatalma arra, hogy bármely bizottságát bírói jellegű jogkörrel ruházza fel. A jogi formulákba burkolt összecsapás jelentőségét megfigyelők abban látják, hogy a Fehér Ház most először nem csupán a dokumentumainak átadását követelő idézés alkotmányosságát, hanem a szenátusi vizsgáló bizottság egész tevékenységének alkotmányosságát is kétségbe vonta. Szeptember közepén Pompidou Pekingbe látogat Párizsból jelenti az MTI. Párizsban pénteken hivatalosan bejelentették, hogy Pompidou elnök szeptember 11. és 17. között hivatalos látogatást tesz a Kínai Népköztársaságban. Az elnök szeptember 10-én délután indul el Párizsból, és másnap érkezik meg Pekingbe. Négy napot tölt a kínai fővárosban, és közben több ízben is találkozik a pekingi vezetőkkel, majd Tatungban, Hancsauban és Sanghajban tesz látogatást. A francia elnök Pekingben sajtóértekezletet is tart. A látogatás bejelentésével kapcsolatban francia hivatalos körökben rámutatnak: a Kínai Népköztársaság megalakulása óta első ízben tesz francia államfő hivatalos látogatást Pekingben, és Pompidou elnök lesz az első nyugateurópai államfő is, aki ellátogat a Kínai Népköztársaságba. A külpolitika hírei ( (Helsinki, MTI) Helsinkiben befejezte tanácskozását a moszkvai béke-világkongreszszus előkészítése jegyében tartott értekezlet, amelynek a közel-keleti helyzetről készített munkaokmányát a moszkvai kongresszus elé terjesztik. A tanácskozáson Kiss Károly vezetésével delegáció képviselte a magyar előkészítő bizottságot . (Havanna, TASZSZ) Megkezdődtek a hivatalos megbeszélések Nicolae Ceausescu, az RKP főtitkára, a román Államtanács elnöke, Fidel Castro, a Kubai KP első titkára, miniszterelnök és Osvaldo Corticos elnök között.0 (Tokió, Új Kína) Elvi megállapodással értek véget azok a tárgyalások, amelyeket Japán és Kína képviselői folytattak a két ország kereskedelmi egyezményének megkötéséről. Hírek szerint az aláírásra még december előtt sor kerülhet. 0 (Tokió, TASZSZ) A japán fővárosban a kölcsönös megértés légkörében befejeződtek a szovjet—japán és a japán—szovjet gazdasági együttműködési bizottság vezetőinek tárgyalásai. FILM CííMbio MUZSIKA KRITIKA, RIPORT, SOROZAT, SOK KÉPPEL... Megjelenik minden szombaton Kapható az újságárusoknál Szombat, 1973. szeptember 1. Washingtoni tudósítónk hírmagyarázata Drága politika Washington, augusztus 31. Ralph Nader, a fogyasztói és immár választói érdekvédelem kereszteslovagja állapította meg, hogy az amerikai politikában a kiválasztódás darwini törvényéhez hasonló érvényesül: a „túlélő” mindig a gazdagabb. Nader és társai, akik az egész politikai mechanizmus átfogó reformjáért küzdenek, publikációk sorozatában mutatják ki a riasztó valóságot a pénz politikai szerepéről. S az egyre drágább politika nemcsak a pénzt teszi meg a legfőbb szelektálóvá, hanem a pénz megszerzésének és a pénzforrások megtartásának erőfeszítése sajátos és vészes függőségben tartja az amerikai politikusokat. Amint az NBC tévé vezető kommentátora, Brinkley megállapította, a politikai befolyás szabályosan megvásárolható, s a kampány-hozzájárulásokat az „adakozók” a szó legszorosabb értelmében beruházásnak tekintik. A Watergate-ügy kapcsán még az is kiderült, hogy a „biztos” jelöltbe „beruházni” egyenesen kötelező; egyik nagy cég a másik után kezdi feltárni, hogy az „adományt” jóformán kicsikarták tőle. Az Agnew körüli híresztelések miatt kivált érdekes marylandi korrupciós botrányról minduntalan elmondják — magyarázólag — a hírmagyarázók, hogy ebben az államban minden építési vállalkozó tudta, hogy a kampány-hozzájárulás — „az élet rendje”, amint aztán a busás állami szerződés versenytárgyalás nélküli megszerzése a megtámogatott tisztségviselőtől ugyancsak az „élet rendjéhez” tartozott. Nem véletlen, hogy a Watergate-ügy, meg a többi botrány vitája elválaszthatatlanul kapcsolódik a választási pénzek témaköréhez. John Gardner, a volt miniszter, aki most Naderhoz hasonlóan a választási reformért harcol, a minap elmondta a Washington Star News publicistájának, hogy mennyire örül a Watergateügynek, az ugyanis szabályos iskolapéldája a jelenlegi politikai mechanizmusban rejlő veszélynek. Az amerikai könyvpiac agyonhallgatni próbált, a kritikusok által sajátosan mellőzött, de szépen „terjedő” publikációja egy volt washingtoni „lobbysta”, Robert Winter-Berger könyve, amely — a Jack Andersonéhoz hasonló kíméletlen kiteregetéssel — a jól ismert nevek tucatjaival és kisebb-nagyobb esetek százaival példázza, amit aztán végkövetkeztetésként levon: aligha van „szabad ember” a Capitoliumon, sok semmiképpen sem. A maga ötéves tapasztalatai nyomán Winter-Berger megállapítja: „Miután a hivatal megszerzése és megtartása mind több pénzbe kerül... a politikus a valóságos vagy közvetett adósságait mi mással törlesztheti, mint hivatalának, azaz befolyásának felhasználásával S ugye mindenki tagja valamilyen kongresszusi bizottságnak, amely felügyel a szövetségi állam különböző tevékenységei felett. S ma Amerikában a legnagyobb üzlet az állam." A Washington Post egyik cikke szerint már a Watergate-ügy előtt a politikust a tizenkilencedik helyre sorolták a húsz vezető foglalkozás „bizalmi rangsorában”; a politikusnál kevésbé az emberek csak a használt autók kereskedőiben bíznak... A Gallup szerint az amerikai szülőknek legfeljebb ha ötöde engedné politikusnak a gyerekét. De a fogalomkört persze ki kell szélesíteni, hiszen a korrupciós ügyek a szövetségi és helyi állam minden fokán „szedik áldozataikat”. Csupán pár példa a minden héten friss csokorból: Illinoisban, azaz Chicago államában egy volt kormányzó és egy szövetségi bíró szekérrúdja áll a börtön felé megvesztegethetőség miatt. Philadelphiában egy városi tanácsos bukott le hasonló okokból, New Jerseyben Atlantic City huszonöt rendőre ..., New York Wallstreet-i körzetében a megvesztegethető „őrmesterek klubja”, s amint az immár jól ismert, Marylandben napról napra vészesebben dagad a botrány. S mindez csak az éppen napirenden levő ügyek „ékesebbre”. Philadelphia polgármestere, Frank Rizzo nemrég még — rendőrkapitányi ténykedése folytán — a „jog és rend” Grál lovagjaként tündökölt. A minap állítólag alkut kínált egy demokrata korifeusnak, bizonyos helyi választások jelöltjeinek „cseretételei” az építkezési vállalkozóknak adott megbízások lettek volna — legalábbis Rizzo megvádolója szerint. S bár Philadelphiában nincs jogi érvénye a hazugságvizsgáló gép „eredményének”, Rizzo bőszen alávetette magát és vádolóját a kísérletnek. A kimutatás eredménye az volt, hogy a polgármester tízből hat kérdésre válaszolva hazudott, míg a vádló egyszer sem. Talán önmagát óhajtja biztatni, mindenesetre a kísérlet előtt Rizzo magasztalta a gépet, aztán persze ócsárolta. A Philadelphia Inquirer vasárnap feltette a nagy kérdést: vajon manapság a politikusok többet lopnak, mint korábban? S a lap szerint ez csupán a látszat, ugyanis számos módszer túl ismertté vált, s a vizsgáló szervek ekként a korábbinál eredményesebbek. Sok politikus (szinte a megrögzött betörők módjára?) egyszerűen „a régi módszerekkel lop” — állapítja meg a lap hasábjain egy korrupciós szakértő. Persze átfogó statisztika nincs, ami választ adna az Inquirer kérdésére. Naderék egyik könyve megállapítja, hogy e században a szövetségi kongresszus 24 tagja ellen emeltek bűnvádat, tizenötöt bűnösnek is találtak, két-két ügy még függőben. Mindenesetre, amikor amerikai hírmagyarázók a marylandi korupcióról írnak, szinte mindannyiszor hozzáteszik: no, de hol van Maryland korrupcióban Illinoishoz vagy Texashoz képest? ... Nem vitás, hogy ha a politikai oldalától eltekintünk (amit persze a valóságban nem tehetünk meg), a Watergate-botrány korántsem valami vadonatúj az Egyesült Államokban. Csupán a méretek és a módszerek koncentrációja a meghökkentő, de ez is csak a politikai hatalom összpontosítás tükrében. Nem véletlen, hogy folyton elhangzik az érvelés: „Mások talán nem csinálták?” A korrupció olyan amerikai, mint az almatorta, írta nemrég egy publicista. S ha az Inquirer a mai feltárások gyakoriságát a Naderékhez hasonló buzgó szervezetek hatásának is tulajdonítja, hozzátéve, hogy korábban a helyi vizsgálatok maguk voltak a legkorruptabbak, nem véletlen, a Watergate-ügy kapcsán a kommentátorok kivált ironikusnak tartják, mennyi jogász vonult fel a szenátusi bizottság elé. Avar János 0 (Bécs, TASZSZ) Kreisky osztrák kancellár ismertette a kormány határozatát, amelynek értelmében Bécsben felállítják a nemzetközi szervezetek központját. (Rabat, AFP) Kétnapos hivatalos látogatásra Marokkóba érkezett Nimeri szudáni elnök. 0 (Reykjavík, Reuter) Izland nem szándékozik felújítani a tárgyalásokat Nagy- Britanniával a halászati vizek határáról — mondotta Johannesson izlandi miniszterelnök sajtóértekezletén. Hozzátette, hogy Izland az ENSZ-közgyűlés szeptemberben megnyíló idei ülésszaka elé kívánja terjeszteni a problémát, mert véleménye szerint Nagy-Britannia a halászati vizek határának megsértésével lényegében agressziót követ el a szigetország ellen. (Párizs, MTI) A Lip-gyár dolgozóinak közgyűlésén a szakszervezeti megbízottak kifizették az augusztusi béreket, majd beszámoltak a kormánymegbízottal folytatott tárgyalásokról, amelyek eredménytelennek bizonyultak, mert a kormány ragaszkodik a gyár szétdarabolásához és a dolgozók elbocsátásához.