Magyar Nemzet, 1973. szeptember (29. évfolyam, 204-229. szám)
1973-09-19 / 219. szám
4 Aliié le Vízió műsoráról iiiiiiiiimiimiminimiiiimiiiiiiminiiiiiiiimiiMiiiiiiiiiiiiiimmiiHiiiimMiHiiiiMiiiMmimiiiiiin Színészmúzeum A filmgyárakban nemcsak filmeket, hanem mítoszokat is gyártanak. Ha jól meggondoljuk, filmiparunknak eddigi története alatt valójában csak egy igazi mitikus hőse volt: Jávor Pál Ahogy rajongói másfél évtizeden át nevezték: „a Pali”. A snájdig, villogó fogú, kackiás bajszú, hódító tekintetű, délceg járású, mulatós nőcsábász, a sujtásos atillájú dzsentri, aki annyi pezsgős poharat hajított egykor a háta mögé, hogy az üvegcserepekkel talán az egyenlítőt is ki lehetne rakni. Egyik méltatója, volt barátja néhány éve szép emlékezésében mégis azt írta, hogy „a Pali” filmjeit mind meg kellene semmisíteni, mert az emlékezet többet, az igazit őrizte meg a színészről. Hogy így van! A Színészmúzeum első műsora, amelyet az ő emlékének szenteltek, fájón bizonyította! Az emlékezők, Bárdy György, Bilicsi Tivadar, id. Hegedűs Tibor, Makay Margit, Neményi Lili és Várkonyi Zoltán szavai egy markáns, sokoldalú, elbűvölő egyéniségű, bátor magatartású, a 40-es évek közepétől rossz sorsát megadással viselő színész arcát elevenítették föl, a filmkockák pedig jobbára csak a hódító férfiúi szerepkörébe beskatulyázott, gyakran modoros, illusztratív eszközökkel játszó sztárt idézhették. Akiket a régi filmrészletek ifjú- vagy gyermekkorukra emlékeztették, talán meg is könnyezték őket, de a negyvenen inneniek inkább csak mosolyogtak a hódító férfiasság naiv megnyilvánulásain. Mégis kár lenne ezeket a filmeket megsemmisíteni. Mert nem csupán egy sablonba kényszerített művész sajátos játékát, filmgyártásunk egyik jellegzetes korszakának stílusát őrzik, de arról is vallanak, milyen ideálok közé menekült egykor a háborús hisztéria elől a magyar társadalom. Bános Tibor jól tette, hogy változatos, pergő forgatókönyvvel ellentmondásosságában mutatta be a nézőknek azt az ifjúkori sikerek ellenére tragikus színészsorsot, amely ékes példája lehet a színpadi és filmművészet paradoxiájának. Annak, hogy ezen a pályán az egyéniség, a képesség és az emberség kibontakoztatása olykor a siker ellenében történik. Jávor Pál színpadi szerepeivel, bátor emberi magatartásával, mindig megújuló próbálkozásaival szabadulni akart abból a közhelylabirintusból, amelybe filmszerepei kényszerítették, de a teljes megújulás sikere — mint például Rátkai Mártonnak vagy Tolnai Klárinak —, neki nem adatott meg. Nagyhírű, sikeres, színpadi szerepeiről még hírmondónak sem maradt néhány bizonyító filmfelvétel: valóságos színészi képességeit illetően meg kell hát elégednünk a hiteles tanúk vallomásaival. Bános Tibornak és a Színészmúzeum első adása szerkesztő-rendezőjének, Csenterics Ágnesnek legfőbb érdeme, hogy e vallomásokat az ügyes alkalmi riporter, Farády István közreműködésével hatásos csokorba gyűjtötték, és a filmkockákat emlékezésekkel ellenpontozva készítették el érdekes elgondolkoztató műsorukat Jávor Pálról. Egy mítosszal — meglehet — szegényebbek, de egy jelentős színészi-emberi egyéniség portréjával gazdagabbak lettünk általa. Cimbora Van már cimborája a tíz éven aluliaknak a tévé képernyőjén is, irodalmi magazinjuk, a Cimbora. Szerkesztésében a gyerekek maguk is részt vehetnek, a műsorvezető, Káldy Nóra több kedves felhívással fordult hozzájuk, javaslataikat, észrevételeiket juttassák el a szerkesztőhöz, Szabó Mártához. A műsor igazi karaktere akkor fog kialakulni, ha majd látjuk a rejtvények győzteseit, ha a gyerekek megszokják új „cimborájukat” Kedves, színes volt Horgas Béla összekötő szövege. Benedek István története nagyapjáról, Benedek Elekről, talán kissé hosszúra sikerült, számítani kell arra, hogy a gyerekek nem tudnak hosszú időn át figyelni. A Kiss Annával készült interjú a gyermekek élénk képzeletéről ugyancsak kilógott a műsor keretei közül. Lázár Ervin mesenovellája mutatta meg, milyen is az a mesetípus, amely napjainkban vonzza a gyerekeket. A műsor zenei része talán még jobban sikerült, mint az irodalmi, a Sebők Halmos duót alighanem a gyerekek is megszeretik majd. A szellemes, játékos rajzfilmbetétek mind a meséket, mind az összekötő szöveget jól élénkítik, a rovatok szignáljaként pedig hasznos volna következetesen alkalmazni. (k—1) A drezdai Állami Zenekar alapításának 425. évfordulóját hangversenysorozattal ünnepii meg szeptember 15—október 11-ig. A hangversenyeken — a klasszikus műveken kívül — mai NDK-, szovjet, magyar, csehszlovák és lengyel zeneszerzők műveit adják elő. # Kántor Andor festőművész kiállítása a Képcsarnok szegedi bemutatótermében csütörtökön, szeptember 20-án nyílik meg. Emlékkiállítást rendezett a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem könyvtára és a Magyar—Szovjet Baráti Társaság Egyetemi Csoportja Debrecenben. Osztrovszkij születésének 150. évfordulója alkalmából. A tárlat keddi megnyitóján dr. Karancsy László egyetemi docens méltatta az író munkásságát. Ma délben 13 órakor búcsúzunk el kollégánktól és barátunktól. Vilcsek Anna kr . hústól, a Farkasréti temetői, jn. BruHnBIMi ■jtaiffln SZEPTEMBER 15-TŐL 29-IG u i A CSONGRÁDI NTSZ Árusítással egybekötött BL BEMUTATÓJA Kézi csomózásé B " perzsa és torontáli szőnyegek, ■ yCfl| falvédők, Üp Asiiil népművészeti kézimunkák Étk p jBbel csodálatos darabjaival K H fPIla újjávarázsolhatja otthonát Csak nálunk kaphatók! BUDAPEST VII., RÁKÓCZI ÚT TI.16. Mamar Nemzet TENYÉRNYI ERDŐHÁTI TÁJ a szentendrei határban Katlanszerű völgy, a patak vájta ki, fölötte és körülötte erózió marta táj: mindazt, amit látni, úgy formálta az alkotó természet, hogy margitszigetnyi területen jelen vannak Magyarország térszíni formái. Íme, kedvesen-ifjan int a nemesborzovai harangláb, húsz esztendeje is elmúlt, hogy utolszor láttam, roskatag mivoltában. Emlékszem, még föl is kapaszkodtam kerengőjére, remélve, hogy onnét elláthatni a széles és szelíd erdőháti tájakra. Reménytelen igyekezet volt, hiszen csak a fák lombjait láthattam és a környező házak szalmafedeles tetejét. Mánd, Penyige, Vámosoroszi, Fülesd és Nagyszekeres: megannyi diófaliget, a bennük fészkelő házakat már nem is lehetett észrevenni. S most úgy toppan elém a kecses nemesborzovai építmény, mint valami varázslat, alatta sajgó-fehér házak lapulnak szalmafedelesen s úgy fest, mintha ezt az ágaskodó haranglábat csak azért állították volna ide, hogy a környező sok-sok fehérséget: Milota, Kispalád, Botpalád, Uszka és Sonkád világát vigyázza. És Tiszacsécsét. Tenyérnyi erdőháti tájat dajkál a szentendrei határ, a kies Sztaravoda völgyében, itt van a hivatalosan, ridegen „Szabadtéri Néprajzi Múzeum — Szentendre” nevezetű intézmény. A magyar skanzen. HETVEN ÉV UTÁN Másfél évtized nem nagy idő. Azóta húzódik megvalósítása. Azóta? Tévedés. Csupán akkor határozta el a Tudományos Akadémia, hogy létre kell hozni, de azt megelőzően több mint száz esztendeig lobogtak görögtűzként vagy szalmalángként az ötletek, hogy egyáltalán legyen-e, és hol legyen, meg milyen legyen. Hol a Gellérthegyre, hol a Népligetbe képzelte a fantázia, később mi is látni reméltük az óbudai Aranyhegyen, szemben Aquincummnal, de már elképzeltük Hűvösvölgy mögött is, a Petneházy-réten. Egyik elgondolás sem volt megvalósítható. Hol ezért, hol azért, nem csupán a makacs közöny, inkább a kínos pénzhiány józan valósága késleltette, hogy testet öltsön a néprajzos nemzedékek nagy álma, a magyar skanzen. Pedig volt elődje, a millenniumi kiállítás alkalmával létrehozott Néprajzi Falu, amely szó szerint összeroskadt a nemtörődömség súlyos terhe alatt. Le is kellett bontani, valamikor a századfordulón, így hát legalább hetven esztendős késedelemben vagyunk népi művelődésünk látható és tapintható megbecsülésének dolgában. Szerény vigasz, hogy miközben késlekedett az ország népi építészetét összefoglaló szabadtéri múzeum megvalósítása, addig Balassagyarmat, Veszprém, Zalaegerszeg, s legutóbb Szombathely is megteremtett egy-egy kis skanzent, fölmutatva bennük az ottani tájak sajátos népi művelődését. Ám ezek a kitűnő kezdeményezések mégsem pótolhatták a nagyobb és átfogóbb feladat megvalósítását, a magyar népi építészet emlékeit, illetve hagyományos anyagi művelődésünk újjáalakítható rekvizítumait együttesen, összefüggéseik hangsúlyozásával kell bemutatni. Kan települt falvait erdőségek karéja fonta át. Ez a vidék már kívül esett az alföldi síkoságok vonzásköréből, inkább kapcsolódott a Nyírség, Erdély és az Északkeleti Kárpátok tájaihoz. Külön világ ez. Történetének sorsdöntő mozzanata, hogy mindig is a Partiumhoz tartozott, s lakói az első reformáció óta megőrizték hitüket. Nem volt itt lényeges török vagy német dúlás, de az itt lakók ősei voltak az első kurucok. Itt nemcsak a patriarchális társadalom konzerválódott, de a gazdasági élet is megőrizte középkori állapotát, így a település rendje, valamint az építkezés is. Szinte iskolapéldája ennek a történetiségnek az áttelepített és restaurált nemesborzovai harangláb, amelynek gótikus ácsszerkezete éppenséggel a középkort juttatja eszünkbe. Az elemző néprajzi kutatás sok-sok tanulságot levont e néhány épület áttelepítése, restaurálása, fölállítása alkalmával. Az is bebizonyosodott — dr. Hoffmann Tamást, a Néprajzi Múzeum főigazgatóját idézve —, hogy: „a lakóházak alaprajza (szoba, konyha, kamra) és az egyes helyiségek méretei a faluásatások során feltárt középkori lakóházak képét idézik fel. A szobák bútorzatának sarkos elrendezése, azaz a szobában levő tüzelőberendezéssel átellenes sarokban, két pad találkozásánál levő asztal konvencionális elhelyezése szintén középkori lakáskultúránk hagyománya.” Különös világ tárulkozik elénk Szentendrén; az abórák, csűrök és tőkéskapuk íveltek itt életre, s juttatták eszembe máris az ottani vad, ázsiaisztyeppei farsangi szokásukat, szilvaaszalók bódító illatát, a szertartásszerű lekvárfőzést, s régi vasárnap délelőtti templomos hangulatokat. MINT A MŰFORDÍTÁS Gondolná-e valaki, hogy ezt a tengeréigi Szatmárt idevarázsolni nem volt elég a sok-sok okfejtő néprajzi megfontolás? Az etnológiának is tágabbra kellett tárnia a kapukat, ha élni akar. Mérnöki és vegyészi lelemények nélkül nem ágaskodnék ifjan kecsesen a nemesborzovai harangláb, s nem állnának a milotai, botpaláéi, kispaláéi lakóházak, valamint a hozzájuk tartozó gazdasági épületek. Huszonnyolc építmény van már tető alatt a magyar skanzenben. Negyven is lehetne, ha első nekirugaszkodásra okosabb, átgondoltabb terveket szőnek, akik kezdetben megalkotni szerették volna. Olyan kutatógárdára volt szükség, amelynek szinte meg kellett terveznie a hitelesen ábrázolható múltat. Néprajzosokra, mérnökökre és vegyészekre. Mert nem volt elegendő a népi építészet mélységes ismerete, olyan kémiai eljárásokat kellett itt alkalmazni, hogy a harangláb megalkotóinak emléke, akik éppen három évszázaddal maradtak el az európai fejlődéstől, egyszóval hajdani szegénységünk emléke megmaradjon. Olyan ez a munka, mint a műfordítás, vagy talán több. Mindenesetre bonyolultabb. Újraköltés, az bizonyos, s ezeknek a műveknek minden esetben definitív alkotásokká kell válniuk, azért vannak a segítő műanyagok és vegyszerek. SZÉP SKANZEN TESZ S nagy a tét. Először is az esetleg évtizedek múltán megvalósuló telepítési terveket kellett átgondolni, formálni, megvitatni felelősséggel. És azután el kellett készíteni. Ábrázolni kell itt a középkori fejlődés jellegzetes hazai példáit, amelyek a Felső-Tiszavidék, valamint a Közép- és Nyugat-Dunántúl településeiben nyilatkoznak meg. Soros telkek és szórványos települések. Azonos történelmi helyzetben, más-más gazdasági körülmények hozták létre ezt a két formát. S velük szemben állnak majd a török hódoltságkor elpusztult, majd újratelepült és felvirágzó falvak épületegyüttesei. A dél-tiszántúli tájak sajátos változatossága, majd a közép-tiszavidéki kertes települések. A völgyet övező dombsorra kívánkoznak a hegyközségi pincesorok és a középkori szőlőkultúrákat idéző urbánus hagyományok ábrázolható emlékei. A táj, az építészeti együttes lehetőségeit kiegészítve okos ízléssel elhelyezett templomok, kutak, temetők teszik majd teljesebbé, hitelesebbé a skanzent. S helyet kap itt az alföldi szélmalom is, és a völgyet átszelő patakparton nemcsak vízimalmokat, de a népi halászélet rekvizítumait is be lehet majd mutatni. Áll már a szép magyar skanzen. Ami eddig megvalósult belőle, tizednyi része a teljesnek. Idehozták Erdőhát falvait, tenyérnyi darabot Móricz Zsigmond szülőhazájából. Seppert hat kilométerre van ide Leányfalu. Móricz Zsigmond utolsó hazája. Kiss Károly HARANGLÁB ÉS HÁROM PORTA A néprajz, éppen vizsgálódása tárgyát tekintve, nagyon is demokratikus tudomány, hiszen a népélet változásait öszszegezi, s ennek eredményéből vonja le a társadalmi, történeti tanulságokat. Soha nem azt keresi, ami más népektől elválaszt, inkább az a dolga, hogy fölmutassa az összefűző kapcsolatokat. Szentendrén, a már fölállított épületekből is ez a szándék sugárzik. Áll már az országos skanzen első részlete, a Felső- Tiszavidék, ottani nevén Erdőhát tájairól három porta épületeit telepítették ide, s rekonstruálták maradandóan. Elrendezésül is az ottani hagyományt követi pontosan és hitelesen. Mindig zárt tájék volt az Erdőhát, a XIII—XV. század Szlovák folyóiratok kiállítása a Könyvklubban Több mint 300 szlovákiai folyóiratot bemutató kiállítás nyílt meg kedden délelőtt a Könyvklubban. A bratislavai Slovart Külkereskedelmi Vállalat és a Kultúra Külkereskedelmi Vállalat most szervezett első ízben ilyen átfogó, 20 kiadó és 21 önálló hírlapkiadó valamennyi újságját felsorakoztató rendezvényt. A szervezők nevében Svadislav Chalupka vezérigazgatóhelyettes és Práger József főosztályvezető nyitotta meg a kiállítást. Mint elmondották, a Szlovákiában kiadott folyóiratok példányszáma meghaladja az 50 milliót, s ezek a világ 95 országába jutnak el. (Hazánkban 750 ezer szlovákiai kiadású újság kapható.) A kiadott lapok közül húsz magyar nyelven, négy pedig ukránul jelenik meg. A szeptember 24-ig nyitva tartó kiállítás viszonzásaként november közepén Pozsonyban a magyar folyóiratok kiállítását rendezik meg. KERESKEDELMI VÁLLALAT OJ Értesítjük kedves kiskereskedelmi O5 és közületi vevőinket, OJj fg SZERELÉSI ANYAGOKAT FORGALMAZÓ 62 10. SZÁMÚ FIÓKUNKBAN OKTÓBER 1-TŐL 20-IG O- 1O LELTÁROZUNK §5 iS? A leltározás ideje alatt az árukiadás és CZ2Á? a szállítás szünetel O!L Szíves megrendeléseiket a leltározás idején is, várjuk és a leltározás befejezése után azonnal eljp .Szerda, 1913. szeptember 19. NAPLÓ Szeptember 19 A bolgár írószövetség meghívására a szeptemberi felkelés 50. évfordulója alkalmából tartandó ünnepségekre magyar íróküldöttség utazott Bulgáriába. A delegáció tagja: Bárány Tamás, Somogyi Tóth Sándor, Sobor Antal. Magyar napot sugárzott hétfőn a lengyel televízió második adása. A műsorban bemutatták Szakonyi Károly ítéletnapig című tévéjátékát és a Fából faragott királyfi című balettet. 6D Befejeződött a nagycenki Széchenyi-kastély főépületének helyreállítása: ebben az épületben kap helyet a Széchenyi István-emlékmúzeum. Az emlékmúzeumot szeptember 21-én, Széchenyi születésének 182. évfordulóján nyitják meg. A múzeum megnyitása után az Országos Műemléki Felügyelőség irányításával folytatják a kastély többi épületszárnyának helyreállítását és a park rekonstrukcióját. •1* A Fővárosi Operettszínház 50 éve című kiállítást Gáspár Margit Kossuth-díjas írónő nyitja meg szeptember 22-én. A kiállítást a Színházi Intézet anyagából dr. Cenner Mihály rendezte. A társulat ezen a napon tartja az 50 éves jubileum tiszteletére ünnepi társulati ülését is. Másnap, szeptember 23-án a Király Színház emléktábláját — a Majakovszkij utca 71. alatt — Honthy Hanna leplezi le, és Devecseri Gábor Odüsszeusz szerelmei című színművét szeptember 20-tól a Katona József Színház játssza. De Rév István, a modern magyar bábművészet megteremtője most fejezte be nagyszabású munkáját, amely a „A báb művészete” címmel a műfaj elméletét és gyakorlatát vizsgálja. A rajzokat régebben készítette, hiszen 1950. óta nem lát. De vakon is friss szellemmel, töretlen munkakedvvel dolgozik, készül a jövő évi tihanyi bábkiállításra, ahol külön szobát kapnak rajzai, kosztümjei, plakátjai, és persze elsősorban bábui, a maguk idején nagy hírű, különleges technikájú Rév-bábuk. Rév István 1941-ben nyitotta meg a mai Rudas László utcában 130 személyes színházát, a Nemzeti Bábszínjátékot, ahol felnőtteknek is játszottak. Máig is emlékezetes előadásai:* Arany János Toldija, Szép Ernő Egyszerű királyfia* Pergolesi és Haydn operái. A Toldi 700 előadást ért meg! Rév Istvánhoz Mexikóból, Algériából, Hollywoodból érkeztek tanítványok; bábuinak néhány példánya ma is látható Stockholm, Moszkva, Bécs, München múzeumaiban. Budapesten jártában Obrazcev is meglátogatta. Rév István ez év nyarán töltötte be 75. életévét, s egyik legnagyobb büszkesége, hogy a Párizsban működő Union Internationale de la Marionette a közelmúltban dísztagjává választotta. Ismét megnyitották a Bachemlékházat Eisenachban Az emlékmúzeumban J. S. Bach kéziratai, műveinek első kiadású példányai és korabeli hangszerek láthatók. A Csávolyon fennállásának 225. évfordulóját ünnepli az iskola. Az ünnepséget Mandics Mihály igazgató, országgyűlési képviselő nyitotta meg. Az ünnepi beszédek után az iskola tanulói műsort adtak, magyar, délszláv és német nyelveken, majd a vendégek megtekintették az iskola szaktantermeit és a falumúzeumot. A Gacs Gábor Munkácsydíjas grafikusművész kiállítását szeptember 20-án délután fél 6 órakor nyitják meg a Csók István-galéria grafikai termében. "X Gazdag programmal készülnek a színházak a budapesti művészeti hetekre. A Nemzeti Színház Madách Mózesét, Illyés Testvérek című drámáját és Hubay Színház a cethal hátán című történelmi drámáját mutatja be. A Vígszínházban Eörsi István Széchenyi és az árnyak című színművének premierjére készülnek. Felújítják és kulturális létesítményekké avatják a tatai malomépületeket. A közelmúltban nyitották meg a Miklós-malomban a nemzetiségi múzeumot, most pedig a Berta-malmot alakítják át klubkönyvtárrá. Földszintjén ifjúsági klub működik, emeleti nagytermében pedig a város egyik legnagyobb fiókkönyvtárát rendezték be. Szentiványi Lajos festőművészt csütörtökön fél 12 órakor temetik el a Farkasréti temetőben.