Magyar Nemzet, 1973. szeptember (29. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-19 / 219. szám

4 Aliié le Vízió műsoráról iiiiiiiiimiimiminimiiiimiiiiiiminiiiiiiiimiiMiiiiiiiiiiiiiimmiiHiiiimMiHiiiiMiiiMmimiiiiiin Színészmúzeum A filmgyárakban nemcsak filmeket, hanem mítoszokat is gyártanak. Ha jól meggondol­juk, filmiparunknak eddigi története alatt valójában csak egy igazi mitikus hőse volt: Jávor Pál Ahogy rajongói másfél évtizeden át nevezték: „a Pali”. A snájdig, villogó fo­gú, kackiás bajszú, hódító te­kintetű, délceg járású, mula­tós nőcsábász, a sujtásos atil­­lájú dzsentri, aki annyi pezs­gős poharat hajított egykor a háta mögé, hogy az üvegcse­repekkel talán az egyenlítőt is ki lehetne rakni. Egyik mélta­­tója, volt barátja néhány éve szép emlékezésében mégis azt írta, hogy „a Pali” filmjeit mind meg kellene semmisíte­ni, mert az emlékezet többet, az igazit őrizte meg a színész­ről. Hogy így van! A Színész­múzeum első műsora, ame­lyet az ő emlékének szentel­tek, fájón bizonyította! Az emlékezők, Bárdy György, Bilicsi Tivadar, id. Hegedűs Tibor, Makay Margit, Nemé­­nyi Lili és Várkonyi Zoltán szavai egy markáns, sokolda­lú, elbűvölő egyéniségű, bátor magatartású, a 40-es évek kö­zepétől rossz sorsát megadás­sal viselő színész arcát eleve­nítették föl, a filmkockák pe­dig jobbára csak a hódító fér­fiúi szerepkörébe beskatulyá­zott, gyakran modoros, illuszt­ratív eszközökkel játszó sztárt idézhették. Akiket a régi film­részletek ifjú- vagy gyermek­korukra emlékeztették, talán meg is könnyezték őket, de a negyvenen inneniek inkább csak mosolyogtak a hódító férfiasság naiv megnyilvánu­lásain. Mégis kár lenne ezeket a fil­meket megsemmisíteni. Mert nem csupán egy sablonba kényszerített művész sajátos játékát, filmgyártásunk egyik jellegzetes korszakának stílu­sát őrzik, de arról is vallanak, milyen ideálok közé menekült egykor a háborús hisztéria elől a magyar társadalom. Bános Tibor jól tette, hogy változa­tos, pergő forgatókönyvvel el­lentmondásosságában mutatta­­ be a nézőknek azt az ifjúkori sikerek ellenére tragikus szí­­nészsorsot, amely ékes példája lehet a színpadi és filmművé­szet paradoxiájának. Annak, hogy ezen a pályán az egyéni­ség, a képesség és az ember­ség kibontakoztatása olykor a siker ellenében történik. Jávor Pál színpadi szerepeivel, bátor emberi magatartásával, min­dig megújuló próbálkozásaival szabadulni akart abból a köz­helylabirintusból, amelybe filmszerepei kényszerítették, de a teljes megújulás sikere — mint például Rátkai Márton­nak vagy Tolnai Klárinak —, neki nem adatott meg. Nagy­hírű, sikeres, színpadi szere­peiről még hírmondónak sem maradt néhány bizonyító film­felvétel: valóságos színészi ké­pességeit illetően meg kell hát elégednünk a hiteles tanúk vallomásaival. Bános Tibornak és a Szí­­nészmúzeum első adása szer­kesztő-rendezőjének, Csente­­rics Ágnesnek legfőbb érdeme, hogy e vallomásokat az ügyes alkalmi riporter, Farády Ist­ván közreműködésével hatásos csokorba gyűjtötték, és a film­kockákat emlékezésekkel el­lenpontozva készítették el ér­dekes elgondolkoztató műso­rukat Jávor Pálról. Egy mí­tosszal — meglehet — szegé­nyebbek, de egy jelentős szí­nészi-emberi egyéniség portré­jával gazdagabbak lettünk ál­tala. Cimbora Van már cimborája a tíz éven aluliaknak a tévé kép­ernyőjén is, irodalmi magazin­juk, a Cimbora. Szerkesztésé­ben a gyerekek maguk is részt vehetnek, a műsorvezető, Kál­­dy Nóra több kedves felhívás­sal fordult hozzájuk, javasla­taikat, észrevételeiket juttas­sák el a szerkesztőhöz, Szabó Mártához. A műsor igazi ka­raktere akkor fog kialakulni, ha majd látjuk a rejtvények győzteseit, ha a gyerekek meg­szokják új „cimborájukat” Kedves, színes volt Horgas Bé­la összekötő szövege. Benedek István története nagyapjáról, Benedek Elekről, talán kissé hosszúra sikerült, számítani kell arra, hogy a gyerekek nem tudnak hosszú időn át figyelni. A Kiss Annával készült inter­jú a gyermekek élénk képzele­téről ugyancsak kilógott a mű­sor keretei közül. Lázár Ervin mesenovellája mutatta meg, milyen is az a mesetípus, amely napjainkban vonzza a gyerekeket. A műsor zenei része talán még jobban sikerült, mint az irodalmi, a Sebők Halmos duót alighanem a gyerekek is meg­szeretik majd. A szellemes, játékos rajzfilmbetétek mind a meséket, mind az összekötő szöveget jól élénkítik, a rova­tok szignáljaként pedig hasz­nos volna következetesen al­kalmazni. (k—1) A drezdai Állami Zenekar alapításának 425. évfordulóját hangversenysorozattal ünnepii meg szeptember 15—október 11-ig. A hangversenyeken — a klasszikus műveken kívül — mai NDK-, szovjet, magyar, csehszlovák és lengyel zene­szerzők műveit adják elő. # Kántor Andor festőművész kiállítása a Képcsarnok szege­di bemutatótermében csütörtö­kön, szeptember 20-án nyílik meg.­ Emlékkiállítást rendezett a debreceni Kossuth Lajos Tu­dományegyetem könyvtára és a Magyar—Szovjet Baráti Tár­saság Egyetemi Csoportja Deb­recenben. Osztrovszkij születé­sének 150. évfordulója alkal­mából. A tárlat keddi megnyi­tóján dr. Karancsy László egyetemi docens méltatta az író munkásságát. Ma délben 13 órakor búcsú­zunk el kollégánktól és bará­tunktól. Vilcsek Anna kr . hús­tól, a Farkasréti temetői, jn. BruHnBIMi ■jtaiffln SZEPTEMBER 15-TŐL 29-IG u i A CSONGRÁDI N­TSZ Árusítással egybekötött BL BEMUTATÓJA Kézi csomózásé B " perzsa­ és torontáli szőnyegek, ■ yCfl| falvédők, Üp Asiiil népművészeti kézimunkák Étk p jBbel csodálatos darabjaival K­ H fPIla újjávarázsolhatja otthonát Csak nálunk kaphatók! BUDAPEST VII., RÁKÓCZI ÚT TI.16. Mamar Nemzet TENYÉRNYI ERDŐHÁTI TÁJ a szentendrei határban Katlanszerű völgy, a patak vájta ki, fölötte és körülötte erózió marta táj: mindazt, amit látni, úgy formálta az alkotó természet, hogy mar­­gitszigetnyi területen jelen vannak Magyarország térszíni formái. Íme, kedvesen-ifjan int a nemesborzovai harangláb, húsz esztendeje is elmúlt, hogy utolszor láttam, roskatag mi­voltában. Emlékszem, még föl is kapaszkodtam kerengőjére, remélve, hogy onnét elláthatni a széles és szelíd erdőháti tá­jakra. Reménytelen igyekezet volt, hiszen csak a fák lomb­jait láthattam és a környező házak szalmafedeles tetejét. Mánd, Penyige, Vámosoroszi, Fülesd és Nagyszekeres: meg­annyi diófaliget, a bennük fészkelő házakat már nem is lehetett észrevenni. S most úgy toppan elém a kecses nemesborzovai épít­mény, mint valami varázslat, alatta sajgó-fehér házak la­pulnak szalmafedelesen s úgy fest, mintha ezt az ágaskodó haranglábat csak azért állítot­ták volna ide, hogy a környező sok-sok fehérséget: Milota, Kispalád, Botpalád, Uszka és Sonkád világát vigyázza. És Tiszacsécsét. Tenyérnyi erdő­háti tájat dajkál a szentendrei határ, a kies Sztaravoda völ­gyében, itt van a hivatalosan, ridegen „Szabadtéri Néprajzi Múzeum — Szentendre” neve­zetű intézmény. A magyar skanzen. HETVEN ÉV UTÁN Másfél évtized nem nagy idő. Azóta húzódik megvaló­sítása. Azóta? Tévedés. Csu­pán akkor határozta el a Tu­dományos Akadémia, hogy lét­re kell hozni, de azt megelő­zően több mint száz esztendeig lobogtak görögtűzként vagy szalmalángként az ötletek, hogy egyáltalán legyen-e, és hol legyen, meg milyen legyen. Hol a Gellérthegyre, hol a Népligetbe képzelte a fantázia, később mi is látni reméltük az óbudai Aranyhegyen, szem­ben Aquincummnal, de már elképzeltük Hűvösvölgy­­ mö­gött is, a Petneházy-réten. Egyik elgondolás sem volt megvalósítható. Hol ezért, hol azért, nem csupán a makacs közöny, inkább a kínos pénz­hiány józan valósága késlel­tette, hogy testet öltsön a néprajzos nemzedékek nagy álma, a magyar skanzen. Pedig volt elődje, a millen­niumi kiállítás alkalmával lét­rehozott Néprajzi Falu, amely szó szerint összeroskadt a nemtörődömség súlyos terhe alatt. Le is kellett bontani, valamikor a századfordulón, így hát legalább hetven esz­tendős késedelemben vagyunk népi művelődésünk látható és tapintható megbecsülésének dolgában. Szerény vigasz, hogy miközben késlekedett az or­szág népi építészetét összefog­laló szabadtéri múzeum meg­valósítása, addig Balassagyar­mat, Veszprém, Zalaegerszeg, s legutóbb Szombathely is megteremtett egy-egy­ kis skanzent, fölmutatva bennük az ottani tájak sajátos népi művelődését. Ám ezek a ki­tűnő kezdeményezések még­sem pótolhatták a nagyobb és átfogóbb feladat megvalósítá­sát, a magyar népi építészet emlékeit, illetve hagyományos anyagi művelődésünk újjáala­kítható rekvizítumait együtte­sen, összefüggéseik hangsúlyo­zásával kell bemutatni. Kan települt falvait erdőségek­­ karéja fonta át. Ez a vidék már kívül esett az alföldi síko­­­ságok vonzásköréből, inkább kapcsolódott a Nyírség, Erdély és az Északkeleti Kárpátok tájaihoz. Külön világ ez. Tör­ténetének sorsdöntő mozzana­ta, hogy mindig is a Partium­­hoz tartozott, s lakói az első reformáció óta megőrizték hi­tüket. Nem volt itt lényeges török vagy német dúlás, de az itt lakók ősei voltak az első kurucok. Itt nemcsak a patriarchális társadalom konzerválódott, de a gazdasági élet is megőrizte középkori állapotát, így a te­lepülés rendje, valamint az építkezés is. Szinte iskolapél­dája ennek a történetiségnek az áttelepített és restaurált nemesborzovai harangláb, amelynek gótikus ácsszerkeze­te éppenséggel a középkort juttatja eszünkbe. Az elemző néprajzi kutatás sok-sok tanulságot levont e néhány épület áttelepítése, restaurálása, fölállítása alkal­mával. Az is bebizonyosodott — dr. Hoffmann Tamást, a Néprajzi Múzeum főigazgató­ját idézve —, hogy: „a lakóhá­zak alaprajza (szoba, konyha, kamra) és az egyes helyiségek méretei a faluásatások során feltárt középkori lakóházak ké­pét idézik fel. A szobák bútor­zatának sarkos elrendezése, azaz a szobában levő tüzelő­­berendezéssel átellenes sarok­ban, két pad találkozásánál levő asztal konvencionális el­helyezése szintén középkori lakáskultúránk hagyománya.” Különös világ tárulkozik elénk Szentendrén; az abórák, csűrök és tőkéskapuk íveltek itt életre, s juttatták eszembe máris az ottani vad, ázsiai­­sztyeppei farsangi szokásukat, szilvaaszalók bódító illatát, a szertartásszerű lekvárfőzést, s régi vasárnap délelőtti templo­mos hangulatokat. MINT A MŰFORDÍTÁS Gondolná-e valaki, hogy ezt a tengeréigi Szatmárt idevará­­zsolni nem volt elég a sok-sok okfejtő néprajzi megfontolás? Az etnológiának is tágabbra kellett tárnia a kapukat, ha élni akar. Mérnöki és vegyészi lelemények nélkül nem ágas­kodnék ifjan­ kecsesen a ne­mesborzovai harangláb, s nem állnának a milotai, botpaláéi, kispaláéi lakóházak, valamint a hozzájuk tartozó gazdasági épületek. Huszonnyolc épít­mény van már tető alatt a ma­gyar skanzenben. Negyven is lehetne, ha első nekirugaszko­dásra okosabb, átgondoltabb terveket szőnek, akik kezdet­ben megalkotni szerették vol­na. Olyan kutatógárdára volt szükség, amelynek szinte meg kellett terveznie a hitelesen ábrázolható múltat. Néprajzo­sokra, mérnökökre és vegyé­szekre. Mert nem volt elegen­dő a népi építészet mélységes ismerete, olyan kémiai eljárá­sokat kellett itt alkalmazni, hogy a harangláb megalkotói­nak emléke, akik éppen három évszázaddal maradtak el az európai fejlődéstől, egyszóval hajdani szegénységünk emléke megmaradjon. Olyan ez a munka, mint a műfordítás, vagy talán több. Mindenesetre bonyolultabb. Újraköltés, az bizonyos, s ezeknek a műveknek minden esetben definitív alkotásokká kell válniuk, azért vannak a segítő műanyagok és vegysze­rek. SZÉP SKANZEN TESZ S nagy a tét. Először is az esetleg évtizedek múltán meg­valósuló telepítési terveket kellett átgondolni, formálni, megvitatni felelősséggel. És azután el kellett készíteni. Ábrázolni kell itt a középkori fejlődés jellegzetes hazai pél­dáit, amelyek a Felső-Tiszavi­­dék, valamint a Közép- és Nyugat-Dunántúl települései­ben nyilatkoznak meg. Soros telkek és szórványos települé­sek. Azonos történelmi hely­zetben, más-más gazdasági kö­rülmények hozták létre ezt a két formát. S velük szemben állnak majd a török hódolt­ságkor elpusztult, majd újra­települt és felvirágzó falvak épületegyüttesei. A dél-tiszán­túli tájak sajátos változatossá­ga, majd a közép-tiszavidéki kertes települések. A völgyet övező dombsorra kívánkoznak a hegyközségi pincesorok és a középkori szőlőkultúrákat idé­ző urbánus hagyományok áb­rázolható emlékei. A táj, az építészeti együttes lehetőségeit kiegészítve okos ízléssel elhe­­lyezett templomok, kutak, te­metők teszik majd teljesebbé, hitelesebbé a skanzent. S he­lyet kap itt az alföldi szél­malom is, és a völgyet átszelő patakparton nemcsak vízi­malmokat, de a népi halász­élet rekvizítumait is be lehet majd mutatni. Áll már a szép magyar skanzen. Ami eddig megvaló­sult belőle, tizednyi része a teljesnek. Idehozták Erdőhát falvait, tenyérnyi darabot Móricz Zsigmond szülőhazájából. S­eppert hat kilométerre van ide Leányfalu. Móricz Zsig­mond utolsó hazája. Kiss Károly HARANGLÁB ÉS HÁROM PORTA A néprajz, éppen vizsgáló­dása tárgyát tekintve, nagyon is demokratikus tudomány, hi­szen a népélet változásait ösz­­szegezi, s ennek eredményéből vonja le a társadalmi, törté­neti tanulságokat. Soha nem azt keresi, ami más népektől elválaszt, inkább az a dolga, hogy fölmutassa az összefűző kapcsolatokat. Szentendrén, a már fölállított épületekből is ez a szándék sugárzik. Áll már az országos skan­zen első részlete, a Felső- Tiszavidék, ottani nevén Erdő­­hát tájairól három porta épü­leteit telepítették ide, s re­konstruálták maradandóan. Elrendezésül­ is az ottani ha­gyományt követi pontosan és hitelesen. Mindig zárt tájék volt az Erdőhát, a XIII—XV. század­ Szlovák folyóiratok kiállítása a Könyvklubban Több mint 300 szlovákiai fo­lyóiratot bemutató kiállítás nyílt meg kedden délelőtt a Könyvklubban. A bratislavai Slovart Külkereskedelmi Vál­lalat és a Kultúra Külkereske­delmi Vállalat most szervezett első ízben ilyen átfogó, 20 ki­adó és 21 önálló hírlapkiadó valamennyi újságját felsora­koztató rendezvényt. A szervezők nevében Svadis­­lav Chalupka vezérigazgató­­helyettes és Práger József fő­osztályvezető nyitotta meg a kiállítást. Mint elmondották, a Szlovákiában kiadott folyóira­tok példányszáma meghaladja az 50 milliót, s ezek a világ 95 országába jutnak el. (Hazánk­ban 750 ezer szlovákiai kiadá­sú újság kapható.) A kiadott lapok közül húsz magyar nyel­ven, négy pedig ukránul jele­nik meg. A szeptember 24-ig nyitva tartó kiállítás viszonzásaként november közepén Pozsonyban a magyar folyóiratok kiállítá­sát rendezik meg. KERESKEDELMI VÁLLALAT OJ Értesítjük kedves kiskereskedelmi O5 és közületi vevőinket, OJj fg SZERELÉSI ANYAGOKAT FORGALMAZÓ 62­ 10. SZÁMÚ FIÓKUNKBAN OKTÓBER 1-TŐL 20-IG O- 1O LELTÁROZUNK §5 iS? A leltározás ideje alatt az árukiadás és CZ2Á? a szállítás szünetel O­!­L Szíves megrendeléseiket a leltározás idején is­­, várjuk és a leltározás befejezése után azonnal eljp .Szerda, 1913. szeptember 19. NAPLÓ Szeptember 19 A bolgár írószövetség meg­hívására a szeptemberi felke­lés 50. évfordulója alkalmából tartandó ünnepségekre magyar íróküldöttség utazott Bulgáriá­ba. A delegáció tagja: Bárány Tamás, Somogyi Tóth Sándor, Sobor Antal.­ Magyar napot sugárzott hét­főn a lengyel televízió máso­dik adása. A műsorban bemu­tatták Szakonyi Károly ítélet­napig című tévéjátékát és a Fából faragott királyfi című balettet. 6D Befejeződött a nagycenki Széchenyi-kastély főépületé­nek helyreállítása: ebben az épületben kap helyet a Szé­chenyi István-emlékmúzeum. Az emlékmúzeumot szeptem­ber 21-én, Széchenyi születé­sének 182. évfordulóján nyit­ják meg. A múzeum megnyi­tása után az Országos Mű­emléki Felügyelőség irányítá­sával folytatják a kastély többi épületszárnyának helyreállítá­sát és a park rekonstrukcióját. •1* A Fővárosi Operettszínház 50 éve című kiállítást Gáspár Mar­git Kossuth-díjas írónő nyitja meg szeptember 22-én. A kiál­lítást a Színházi Intézet anya­gából dr. Cenner Mihály ren­dezte. A társulat ezen a napon tartja az 50 éves jubileum tiszteletére ünnepi társulati ülését is. Másnap, szeptember 23-án a Király Színház em­léktábláját — a Majakovszkij utca 71. alatt — Honthy Hanna leplezi le, és Devecseri Gábor Odüsszeusz szerelmei című színművét szeptember 20-tól­ a Katona József Színház játssza. De Rév István, a modern magyar bábművészet megteremtője most fejezte be nagyszabású munkáját, amely a „A báb művészete” cím­mel a műfaj elméletét és gyakorla­tát vizsgálja. A rajzokat régebben készítette, hiszen 1950. óta nem lát. De vakon is friss szellemmel, tö­retlen munkakedvvel dolgozik, ké­szül a jövő évi tihanyi bábkiállí­­tásra, ahol külön szobát kapnak rajzai, kosztümjei, plakátjai, és persze elsősorban bábui, a maguk idején nagy hírű, különleges tech­nikájú Rév-bábuk. Rév István 1941-ben nyitotta meg a mai Rudas László utcában 130 személyes szín­házát, a Nemzeti Bábszínjátékot, ahol felnőtteknek is játszottak. Máig is emlékezetes előadásai:* Arany János Toldija, Szép Ernő Egyszerű királyfia* Pergolesi és Haydn operái. A Toldi 700 előadást ért meg! Rév Istvánhoz Mexikóból, Algériából, Hollywoodból érkeztek tanítványok; bábuinak néhány pél­dánya ma is látható Stockholm, Moszkva, Bécs, München múzeu­maiban. Budapesten jártában Ob­­razcev is meglátogatta. Rév István ez év nyarán töltötte be 75. élet­évét, s egyik legnagyobb büszkesé­ge, hogy a Párizsban működ­ő Union Internationale de la Mario­nette a közelmúltban dísztagjává választotta.­ Ismét megnyitották a Bach­­emlékházat Eisenachban Az emlékmúzeumban J. S. Bach kéziratai, műveinek első ki­adású példányai és korabeli hangszerek láthatók. A Csávolyon fennállásának 225. évfordulóját ünnepli az iskola. Az ünnepséget Man­­dics Mihály igazgató, ország­gyűlési képviselő nyitotta meg. Az ünnepi beszédek után az iskola tanulói műsort adtak, magyar, délszláv és német nyelveken, majd a vendégek megtekintették az iskola szak­­tantermeit és a falumúzeumot. A Gacs Gábor Munkácsy­­díjas grafikusművész kiállítá­sát szeptember 20-án délután fél 6 órakor nyitják meg a Csók István-galéria grafikai termében. "X Gazdag programmal készül­nek a színházak a budapesti művészeti hetekre. A Nemzeti Színház Madách Mózesét, Illyés Testvérek című drámá­ját és Hubay Színház a cethal hátán című történelmi drámá­ját mutatja be. A Vígszínház­ban Eörsi István Széchenyi és az árnyak című színművének premierjére készülnek. Felújítják és kulturális léte­sítményekké avatják a tatai malomépületeket. A közel­múltban nyitották meg a Mik­­­lós-malomban a nemzetiségi múzeumot, most pedig a Ber­­ta-malmot alakítják át klub­­könyvtárrá. Földszintjén ifjú­sági klub működik, emeleti nagytermében pedig a város egyik legnagyobb fiókkönyvtá­rát rendezték be.­­ Szentiványi Lajos festőmű­vészt csütörtökön fél 12 órakor temetik el a Farkasréti teme­tőben.

Next