Magyar Nemzet, 1973. november (29. évfolyam, 256-280. szám)
1973-11-14 / 266. szám
Szerdk, 1973. november 14. Elutazott a finn honvédelmi miniszter Kristian Gestrin, a Finn Köztársaság honvédelmi minisztere és kísérete az elmúlt napokban baráti látogatás során ismerkedett hazánkkal, a magyar néphadsereg életével és tevékenységével. Gestrin miniszter és kísérete, valamint Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter és a néphadsereg más vezetői között sokoldalú megbeszélésre került sor. Áttekintették és értékelték a finn haderő és a magyar néphadsereg közötti jelenlegi kapcsolatokat és azok bővítésének lehetőségeit. A baráti finn nép katonai küldöttségének látogatása, a szívélyes, őszinte légkörben lezajlott tárgyalások jól szolgálják a finn és a magyar nép, a két ország hadseregei barátságának elmélyítését, a két államnak a béke megszilárdítása és a haladás érdekében kifejtett tevékenységét, s annak többoldalú továbbfejlesztését. A finn haderő vezetőinek katonai programja alatt Eddina Gestrin és Hertta Sarmanne asszony az ország nevezetességeivel ismerkedett. Többek között látogatást tettek a fóti gyermekvárosban, a Május 1. Ruhagyárban és a Herendi Porcelángyárban. Kristian Gestrin és kísérete kedden délután elutazott Budapestről. A finn vendégeket a Ferihegyi repülőtéren ünnepélyesen, katonai tiszteletadással búcsúztatták. Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszterrel az élen a búcsúztatásnál jelen voltak a Honvédelmi Minisztérium katonai tanácsának tagjai, Nagy János külügyminiszter-helyettes, Rónai Rudolf, hazánk helsinki nagykövete, valamint Paul Jyrkankallio budapesti finn nagykövet. Magyar kisüzemek Nigériának Rövidesen üzembe helyezik Nigériában azt a két komplett kisüzemet, amelyeket magyar ipari szövetkezetek szállítottak a távoli országnak. Az egyik fémtömegcikk, a másik kerámia — elsősorban edények — gyártására rendezkedik be. Az új létesítmények tevékenységéhez jelentős szellemi export is kapcsolódik: magyar szakemberek tanítják meg a helyszínen az új üzemek dolgozóit a gépek kezelésére, az alkalmazott technológiára. Tárgyalnak már egy bőrdíszmű üzem telepítésének részleteiről is. Nemzetközi könnyűipari konferencia Sopronban Nemzetközi könnyűipari konferencia kezdődött a soproni Fenyves-szállóban bolgár, csehszlovák, lengyel, magyar és román szakemberek részvételével. A hét végéig tartó tudományos ülésszakot dr. Bakos Zsigmond könnyűipari miniszterhelyettes nyitotta meg. A tanácskozás napirendjén a textil- és a ruházati ipar üzem- és munkaszervezésének időszerű kérdései, a gyapjú-, a pamut- és a konfekcióipar fejlesztésének, piaci problémáinak megvitatása szerepel. A konferencia részvevői több Győr-Sopron megyei könnyűipari üzemet is megtekintenek. Szocialista brigádok javaslatai a jövő évi tervekhez A hét elején megkezdődtek a vállalati szocialista-brigádvezetői tanácskozások, amelyeken a brigádok képviselői a vállalati vezetőkkel az üzemi demokrácia újabb közös fórumait teremtik meg. A tanácskozások megtartására az év utolsó két hónapja különösen alkalmas, mert most dolgozzák ki a jövő évi terveket, s ezekhez a vezetők hasznos javaslatokat kaphatnak a szocialista brigádoktól. Az év hátralevő időszakában több mint 5 ezer vállalatnál 114 ezer szocialista brigádvezető folytat eszmecserét a vállalat gazdasági és társadalmi vezetőivel a gazdálkodási koncepciókról, munka- és üzemszervezési gondokról, a jobb munkafeltételek megteremtéséről. Magyar Nemzet Korszerű tanintézet autósoknak Típusterv alapján gépjárművezető-képző iskolák létesülnek a nagyobb városokban A gépjármű-közlekedés rohamos fejlődése az Autóközlekedési Tanintézetet is egyre nagyobb követelmények elé állította. Az 1970-ben bevezetett oktatási reform a hallgatóktól magasabb szintű, az élet gyakorlati követelményeinek megfelelő tudást kíván. A gépjármű-közlekedéssel szemben támasztott fokozott minőségi és mennyiségi követelmények viszont szükségessé tették a sajátos céloknak megfelelő gazdaságos iskolaépülettípus és oktatástechnológiai javaslatok kidolgozását. Az Autóközlekedési Tanintézet igazgatósága épp ezért tervpályázatot hirdetett májusban gépjárművezetőiskolák funkcionális és építészeti kialakítása tervjavaslatainak beszerzésére. Olyan nyolc tantermes iskolatípus kialakítása volt a cél, amelyben négy — egyenként 60 tanulót befogadó — elméleti tanterem legyen alkalmas közlekedési és műszaki ismeretek oktatására, a legkorszerűbb eszközökkel — audiovizuális berendezésekkel, csoportos oktatógépekkel, konzultációs gépekkel, vetítőkkel, vizsgáztatógépekkel —, a csatlakozó konzultációs, valamint szerelési és labor tantermek pedig tegyék lehetővé egyfelől a gépesített konzultációt, másfelől az elméleti órák anyagának a gyakorlatba való átvitelét. Mindezt egészítse ki olyan méretű javítóműhely, amelybe a legnagyobb teherautó is be tud állni, valamint több más szakrendeltetésű helyiség. Alapvető feladat volt a korszerű gépkocsivezető-képzés igényeit kielégítő elméleti és gyakorlati oktatás építészeti és oktatástechnológiai megoldásainak kialakítása, tömör épületformálás, a gazdaságosság követelményeinek is eleget tevő esztétikus építészeti megoldások, valamint a korszerű épületszerkezetek és építési módok alkalmazásával ismételten felhasználható tervek elkészítése. A kiírásra 51 pályamű érkezett, s a bíráló bizottság által kiválasztott és díjazott tervek feltárták a célszerűen hasznosítható, a korszerű technológiák befogadására alkalmas megoldásokat. A zsűri 40 000 forintos első díjban Drávai Tamás és Kecskés István pályaművét részesítette (munkatársak: Farkas Tamásné, Szubi Tamás, Szabados György és Zala Kurtné), a 35 000 forintos második díjat Reiner Miklós és Parádi Károly, a 30 000 forintos harmadikat pedig Roth János és Király László műve kapta. Valamennyien a LAKÓTERV munkatársai. Az első díjjal jutalmazott pályamű a helyiségcsoportok centrális szervezésével tömör és gazdaságos épületelrendezést javasol. A tömegformálásban logikus belső elrendezésű épület a további felhasználás során alkalmazkodni tud a helyi adottságokhoz. A szerkezetmegválasztás korszerű, gazdaságos és hatékony építést biztosít. Tömegképzése és homlokzatai korszerűek, a szerkezeti rendszer őszinte bemutatásával, az alaprajzi elrendezés tiszta és logikusan felépített. Az Autóközlekedési Tanintézet a díjazott pályaművek felhasználásával olyan iránytervsorozatot tud kidolgoztatni, amely megbízható alapot ad a korszerű gépjárművezető-képzés legalkalmasabb iskolaépületének megteremtéséhez. A tervpályázat elsődleges célja épp az volt, hogy kialakítsa a legmegfelelőbb iskolatípust, valamint az oktatás hatékonyságát szolgáló legcélszerűbb technológiai berendezések szabályozóit. A közeljövőben ugyanis valósággal sorozatban lesz szükség gépjárművezető-képző tanintézetek létesítésére. A megyeszékhelyeken, de általában az olyan nagyobb városokban, attól erre megalapozott igény jelentkezik, az Autóközlekedési Tanintézet mindenütt létre fogja hozni az autósoknak oktatógépekkel gazdagon felszerelt iskoláit. \ ' § \ ■r X\ Az első díjat nyert pályamű: a tanintézet homlokzati képe A KIOSZ budapesti választmányának ülése A lakosság igényeinek gyorsabb, színvonalasabb kielégítése érdekében kívánatos lenne, hogy tovább emelkedjék, elsősorban a javító-szolgáltató szakmákban a munkaadói hozzájárulással, illetve nyugdíjjal rendelkező kisiparosok száma — mondotta dr. Juhász Zoltánna titkár, a KIOSZ budapesti választmánya keddi értekezletén. A kisiparosok központi telefonügyeletétől nagyon sokan kérnek különféle szolgáltatói munkát. Az újpalotai lakótelepen a közelmúltban megnyílt az iparosok második központi felvevőhelye. A sorozatos hibákat vétőkkel szemben erélyesen fellép a szakmai bizottság: idén tizenhárom kisiparos engedélyének megvonására tettek javaslatot. Az értekezleten a továbbiakban szolid árpolitika alkalmazására hívták fel a kisiparosokat. Számítógép az államigazgatásban Kétnapos konferencia kezdődött kedden Pécsett a Neumann János Számítógéptudományi Társaság rendezésében, Számítógép az államigazgatásban címmel. A kollokvium egyik fő témája: az országban elsőként Pécsett kikísérletezett számítógépes nyilvántartás a város lakóiról. Jelenleg 158 ezer személy adatait tárolják számítógépen, s így a jövőben az igazgatási szerveknél a párhuzamos nyilvántartások megszüntethetők. Az új tervek között szerepel az iskolakötelesek, a sorkötelesek, a személyi igazolvány váltására kötelezett 14 éves fiatalok névjegyzékének elkészítése számítógépes rendszerben, de lehetőségeket nyújt ez a módszer például iskola, óvoda, bölcsőde, orvosi körzetek létesítéséhez is. A szakemberekkel a konferencián ismertetik a pécsi kísérlet tapasztalatait, 1975. január 1-vel ugyanis országosan is bevezetik az egységes állami népesség-nyilvántartás rendszerét. Jól halad a betakarítás, befejeződött a szüret A száraz időjárás elősegíti a betakarítást, késlelteti viszont az őszi vetésű növények kikelését a kiszikkadt földeken — állapította meg az őszi mezőgazdasági munkák szervezésére létrehozott operatív bizottság keddi ülésén a MÉM-ben. Országszerte betakarították a burgonyát, a napraforgót és a rizst, a káposzta kivételével felszedték a zöldségnövényeket. Jól halad a kukorica betakarítása is. A cukorrépa vetésterületének 95 százalékáról került le a termés. A termőterület 99 százalékán már elvetették a jövő évi kenyérnekvalót, 10—15 ezer hektár vetése van még hátra. Tokaj-Hegyalja kivételével valamennyi szőlővidéken befejezték a szüretet is. Ankét az autópályák használati díjáról A kormány döntése értelmében 1985-ig Magyarországon csaknem 500 kilométer hoszszúságban épül olyan autópálya, amelynek használatáért fizetni kell. E döntés alapján az UVATERV megbízást kapott a Közlekedés- és Postaügyi Minisztériumtól arra, hogy dolgozzon ki tanulmányt az útdíjas rendszer műszaki alternatíváiról. Az elképzeléseket első ízben november 12-én ismertették, a Közlekedéstudományi Egyesület ankétjén. Előreláthatóan 1976-ra valósul meg az autópályák használati díjfizetési rendszere. Valószínű, hogy az átlagos tarifa kilométerenként 20 és 50 fillér között lesz. Az ankéton élénk vitát váltott ki a szakemberek körében a kérdés a díjfizetés miatt, nem lassul-e a forgalom, nem terelődik-e el nagy része a korszerűtlenebb és ezért balesetveszélyesebb utakra, nem veti-e vissza a szépen fejlődő, hazai autósturizmust? A Közlekedéstudományi Egyesület célja a rendezvény szervezé-sével éppen az volt, hogy időben tájékoztassa a szakmai közvéleményt ezekről a tervekről és a végső megfogalmazás stádiumában figyelembe vehessék a hozzáértők véleményét. 1976-ig még bizonyára sokat és sokan vitatkoznak erről a témáról. Közös magyar—szovjet vízvizsgálat a Tiszán A kölcsönös együttműködési megállapodás keretében közös magyar—szovjet vízmintavételt és -vizsgálatot tartottak kedden a Tisza Tiszabecs—Vitok és Záhony—Csap határszelvényében. A munkát az ungvári és a felső-tiszavidéki vízügyi igazgatóság vízminőségvédelmi szakértői végezték. A vízmintát kémiai vizsgálatoknak vetik alá, s megállapítják a víz minőségét, esetleg szennyeződésének mértékét. Az eredményekről kölcsönösen tájékoztatják egymást a határ menti vízügyi igazgatóságok. Egy tevékeny élet A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa eredményes munkája elismeréseképp, nyugdíjba vonulása alkalmából dr. Pacsi Jenőnek, az Igazságügyi Minisztérium főosztályvezetőhelyettesének a Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetést adományozta. A hatalmas épület kapujában találkoztunk össze. Nem tudtam — pontosabban: nem hittem —, hogy ő az, akit keresek. Mondjuk ki: nem úgy fest, mint aki 62 év terhével a vállán nyugalomba vonul. Halk eleganciával öltözik, ruhája jelzi, hogy hangsúlyozottan a háttérben kíván maradni. Talán éppen ezért — bár a kifejezést nem szerette — egy időben „szürke eminenciás”nak nevezték a néhai bakter legkisebb fiát, aki gyermekkorában (mert ez is ide tartozik) olykor teheneket őrzött a balatonszepezdi réteken. Két bátyja még csak polgári iskolát végzett, de támogatásukkal bekerülhetett a szegedi vasutas-internátusba, ahol az alacsony beosztású MÁV-alkalmazottak tehetségesebb gyermekei bizonyos kedvezményeket élveztek. De Pacsi Jenő nem sokáig szorult testvérei segítségére. A gimnázium második osztályától fogva tanítványokat szerzett és a tőlük kapott pénzen az internátus költségeit maga fedezte. Egy „ideiglenes" negyedszázad Tulajdonképpen nem volt látványos élete. Nem sújtotta tragédia, nem volt üstökös, de csendes sikerei sorsának valami megnyugtató folytonosságot kölcsönöznek. Annak rendje-módja szerint elvégzi az egyetemet, „sub auspiciis” doktorrá avatják, előbb fogalmazó a budapesti központi járásbíróságon, majd a székesfehérvári járásbíróságon és a törvényszéken folytat bírói gyakorlatot. A háború utáni igazolásoknál senki sem akadt, aki Pacsi Jenő munkája, személyes magatartása ellen kifogást emelt volna. Ő azt vallja, hogy aki emberi sorsok felett dönt, akinek az ítélkezés roppant hatalma van a kezébe letéve, annak fejmagassággal kell társai közül kiemelkednie és ez nem csak a feddhetetlenséget, a rendezett életet, hanem az állandó, személyes példamutatást is megköveteli. 1946-ban a köztársasági elnök a budapesti ítélőtábla bírójává nevezi ki. Két évig bíráskodik még, amikor olyan ajánlatot kap, melyet nem lehet visszautasítani. Az Igazságügyi Minisztérium személyzeti osztályára került. Világéletében a bírói hivatásra készült, nem nehéz hát elképzelni, hogy az ideiglenesség érzésével vette át új hivatalát. Aztán mindig akadt olyan munka — kicsi és nagyszabású egyaránt — amiben feltétlenül számítottak rá. A minisztériumban nyugdíjaztatásáig kerek negyedszázadot dolgozott. Ott volt 1949-ben, amikor a minisztériumi főosztályokat létrehozták, közreműködött a szervezésében, amikor 1953-ban a Legfőbb Ügyészség kivált a minisztérium keretei közül, később sokan az ő nevéhez kapcsolták az önálló szakértői irodák létrehozását. A főosztály élén az évek során tizennyolc főnök váltotta egymást. Pacsi Jenő maradt. Nem a funkciójára, őrá volt szükség, személyesen. A pálya aranyai Pályafutásának vége felé már igen sok területen kamatoztatta a valaha csökönyös szívóssággal megszerzett bírói tapasztalatokat. Úgy véli, a minisztériumi munkában a gyakorlati törvénykezés rutinja — ha úgy tetszik, bölcsessége — nem csak hogy segít, hanem annak egyenesen múlhatatlan előfeltétele. Visszagondolva nem bánja, hogy annak idején elvállalta ezt a munkakört. Nem felcserélte a gyakorlatot az elmélettel, a jogot a szervezéssel, hanem a kettőből egységes életpályát alkotott. Tevékenységi körébe tartozott a minisztérium egyetlen vállalatának, az Országos Fordítói és Hitelesítő Irodának az ellenőrzése, közreműködött a hazai jogi könyvkiadás szakmai felügyeletében, titkára volt a jogtanácsosi vizsgabizottságnak, foglalkozott a népi ülnökökkel, ápolta a nyilvánossággal való kapcsolatokat. Sorolhatnánk tovább, ha ennyi is nem tanúsítaná ékesen, hogy az ember nem öregszik meg igazán, ha nem akar megöregedni. Kitüntetéséhez most levélben kétszeres nagypapák, (egykori társak) és tekintélyes intézmények gratulálnak, csodálkozva azon, hogy milyen észrevétlenül múlik az idő. Pacsi Jenőtől mindannyian kaptak valamit. Segítséget, tapasztalatot, olykor csak példát, de tudjuk, az sem kevés. Nehéz hát föltenni a kérdést: egy ilyen, a szó szoros értelmében az utolsó percéig tevékeny pálya után a nyugállomány csendje nem lesz-e szokatlan, szomorkás egy kicsit? Nem lesz-e törés az eddig töretlen „karrieren” (s e szó ellen talán ismét tiltakozna), melyet aranygyűrűvel kezdett és ugyancsak arannyal, a Munka Érdemrend arany fokozatával fejezett be, s melynek ívelését megbízhatóan jelezte az 1953-ban kapott bronz és az 1968-ban adományozott ezüst fokozat is? Nem búcsúznak tőle De kérdezni csak először nehéz, mert dr. Pacsi Jenő a már nyilván többször átgondolt választ szelíden, keserűség nélkül mondja: — Törés? A nyugállomány csendje? Hová gondol... ! Nem csak pihenni megyek. Rengeteg a pótolnivalóm. Színház, mozi, szakirodalom. Aztán képzelje csak, régen itt élek már, mégsem ismerem Budapestet ... Úgy tervezi, ha letelik a felmondási ideje, vásárol három bérletet. Az egyik egy kombinált BKV-bérlet, a második múzeum-, az utolsó pedig nyugdíjas színházbérlet lesz. A szakmáját sem fogja elhanyagolni: a jogi könyvkiadással és az izgalmassá váló szövetkezeti joggal foglalkozik majd. Aztán az ünnepségről beszél, melyen kollégái, barátai köszöntötték. Hangja itt — beszélgetésünk során először, s egyben utoljára — kissé elérzékenyedik, de rögtön másra fordítja a szót. Szilárdan tudja, hogy nyugdíjas kora ellenére is számítanak rá, s most nem búcsúznak tőle, csak elköszönnek, ahogyan gyakran találkozó ismerősök között szokás. (s. g.) s Magyar lobogó alatt A kabinablakból Colombo, 1973. november 12. A Hungária végül is 40 napig vesztegelt Bombayben a kikötőmunkások sztrájkjának következtében, de végül is megérkezett Colombóba. Ritka az olyan pillanat az ember életében, mint az, amikor tízezer kilométernyire a hazától, a világ legkülönbözőbb tájairól érkezett hajók között a kikötő csendes vizein horgonyozva, a frissen festett szürke hajótest farán megpillantja a magyar lobogót. Huszonhét napig erre a pillanatra vártam. Hogy mikor indulhat a hajó hazafelé, nem tudni még, de kabinom ablakából látom a hajótesthez simuló uszályokat, amelyekből a nyersgumi lassan a Hungária egyik raktárába vándorol. Ez a „lassan” szócska izgatja most leginkább Bauer Józsefet, a hajó parancsnokát, és valamennyi tengerészét. Hosszú „lett” ez az út nagyon. Tengerészsors, vállalni kell, vállalják, de nincs ember ezen a hajón most, aki ne várná azt a másik nagy pillanatot, amikor a parancsnok végre kimondja a szót, azt a várva vártat: indulhatunk. Cs. L