Magyar Nemzet, 1974. február (30. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-14 / 37. szám

4 A HÉT FILMJEI Mindenki szép, mindenki kedves Ki hinné, hogy Gerber, a kedves és hétköznapi rádióriporter egy társadalmi szatíra pozitív hőse lehet? Ilyen kevés kell ahhoz, hogy valaki megváltó legyen? Gerbernek nincs Krisztus-szakálla, hoszszú haja sem, nem tartozik a hórihorgas szépfiúk közé. Mégcsak nem is fiatal. Nem is öreg. Nem is rossz külsejű. Zseniális ötletei sincsenek. Egy francia átlagértelmiségi a Mindenki szép, mindenki kedves hőse. A rádió hatalmas üvegpalotájában, ahol a hangszigetelt falak között káprázatos szexbombák nyüzsögnek az elegáns „nagymenők” szórakoztatására, ahol üvölt a beatzene, és üvöltenek a reklámszövegek a jobbnál jobb alapozó krémekről, villanyborotvákról, autóalkatrészekről és kutyatápszerekről. Gerbert csak egy kedves, ám jelentéktelen munkatárs. Nem Chaplin. Otthonosan mozog ebben a csillogó világban, úgy látszik, még jól is érzi magát. Csak egy „hobbyja” van: illik igazat mondani, a hallgatót nem szabad becsapni. És mennyi baja származik ebből az ártalmatlannak látszó különcségből ! A Radioplus reklámműsort ad, zenét és híreket. A reklám feladata pedig a meggyőzés és nem az igazmondás. A hallgató elsősorban fogyasztó, rá kell venni, hogy minél többet fogyasszon. Ez csak úgy lehetséges, ha ízlése szerint, világnézete szerint, hiúságának hízelegve ajánlják az árut. A rideg üzletiesség azonban abban a világban már idejét múlta. A közönségnek érzelem kell és áhítat, szecesszió és szentimentalizmus. Jézus Krisztus a szupersztár, Jézus Krisztus a legjobb üzlet, Jézus Krisztus maga adja áldását arra a rádióhallgatóra, aki pénzét épp a reklámozott bankban helyezi el. Szaporodjatok és sokasodjatok, mondja az Úr, szaporodni és sokasodni fog a kedves hallgató tőkéje. Gyónjunk a Radioplusnak telefonon, a főtisztelendő úr feloldoz. Van-e ennél érdekesebb műsor? Gerber nem háborodik fel. Ismeri a közeget, amelyben él. Nem undorodik. Csak más az ízlése. Amikor lehetősége nyílik, kipróbáltatja a reklámozott termékeket, és osztályoztatja őket. A rosszról lebeszéli, a jóra rábeszéli hallgatóit. És legendák születnek hangjának csodatevő erejéről, estére kiürülnek az utcák, az emberek rohannak haza meghallgatni Gerber műsorát, Gerberét, aki mindig igazat mond. Maga választja munkatársait, a nőket és a férfiakat, nem tart sem dísznek, sem kegyeletből senkit maga mellett. A bordélyházra emlékeztető nyüzsgő épület munkahellyé válik. A néző pedig nem tudja, nevessen-e vagy sírjon azon, hogy ez a kétszer-kettő egyszerű igazság ilyen különlegesség, ilyen hősiesség egy minden emberi tartalmát elvesztett világban. A „kelj fel és járj” semmi ahhoz képest, hogy valaki egy tömegkommunikációs eszközt arra használ fel, hogy felhívja a figyelmet a vendégmunkások helyzetére, amelyről pedig mindenki tud, hogy kijelentse: a fejlett nyugati országok kötelessége megsegíteni az elmaradott országokat, hogy egyik tápszer jó, a másik rossz, és nem mindenki szép, nem mindenki kedves. Gerbernek tizenkét munkatársa van, és a legjobb barátja árulja el. A film alkotói azonban nem engedik, hogy a tragédiába hajló fergeteges szatíra valóban tragédiába torkolljon. Gerber nem hal mártírhalált, pedig fölöttese már megtalálta a Júdást, és meg is hálálta szolgálatait. Már intézkedett is Gerber hősi halála megünneplése ügyében. Mosolygó cinizmussal sajnálkozik, milyen szép lett volna a szoborleleplezés a rádió székháza előtt, miniszterek, elnökök és igazgatók mondták volna a gyászbeszédeket. Gerber azonban sohasem azt teszi, amit várunk tőle. Nem hajlandó hősi halált halni, fölényes mosollyal veszi tudomásul, hogy az árulta el, aki a legtöbb hálával tartozik neki — ilyen az élet. És ez az ironikus modern Krisztus tudja, milyen az élet. Nem naiv. A rendező Jean Yanne a forgatókönyvnek is társszerzője Gerard Sire-rel együtt, a főhőst játszó színész pedig ugyancsak nem más, mint Jean Yanne. Ritkán adatik meg egy rendezőnek, hogy forgatókönyvíróként és színészként is ilyen jól oldja meg feladatát. Kitűnő segítőtársa a népszerű Bernard Blier, akinek humorát, jellemformáló készségét számtalan filmből ismeri a magyar közönség is, a Nyomorultaktól a Germinalig. A számtalan szép, de jelentéktelen női szereplőből egyedül Marina Vlady jelentékeny, szerepe is, alakítása is. Az elnöknő szerepében mint finoman okos, szépségével is okosan politizáló asszony jelenik meg, aki tekintélyes üzletember-férjének kitűnő segítőtársa. Csak egy-egy mosoly, egy-egy mozdulat jelzi, hogy nemcsak észreveszi, de vonzza is Gerber imponáló bátorsága. Nehéz feladat volt, de jól sikerült a film fordítása is (Szeredás András és Bereményi Géza munkája). A dalszövegeket is szinkronizálni kellett, hiszen lényeges részei a filmnek. A főhős magyar hangja Haumann Péter, jobbat Vas János szinkronrendező nem is találhatott volna. A Mindenki szép, mindenki kedves a közönség minden rétegének mond valamit. Mint az Előzés, vagy a Szelíd motorosok, vonzza azt is, aki a világért sem nézné meg az úgynevezett művészfilmet. A sodró modern zene (Michel Magne kitűnő munkája), a feszültséget végig fokozni tudó cselekmény lebilincseli a nézőt, akár akarja, akár nem. A humor minden formája, a helyzetkomikum, az éles gúny és a finom irónia egyaránt sajátossága a filmnek, hogy nagyon is komoly, komor, sőt tragikus ítéletét kimondja: van úgy, hogy a puszta igazmondásba is bele lehet bukni. Kartal Zsuzsa Tétlen férfiak A moziplakát ezúttal filmszatírát ígér, de ne dőljünk be neki. Iván Terzsel bolgár rendező új filmje nem szatíra. Valami más. A hegyi út építésénél egyszer csak elfogy a beton, amiből aztán rengeteg bonyodalom származik, mindenekelőtt az, hogy az útépítő munkásokat a tétlenség kiszolgáltatja saját megoldatlan és megoldhatatlan személyes ügyeiknek. A brigádvezető sokat tapasztalt bölcsessége kell ahhoz, hogy az eseményeket végül jó mederbe terelje. De addig még sok minden történik. Valaki elválik feleségétől és a szép özvegyben új társra lel; az ügyetlen sihedert kudarcai felnőtté érlelik; a gépész felpofozza a feleségét, de ezt utóbb megbánja; a cigányfiú megbukik, mint zenész, de emberségében tisztes sikert arat. És főleg — el ne felejtsük — a kényszerű „pihenő” eredményeképp elkészül a kis hegyi falucska betonozott főtere, amely a történet során olyan szimbolikus értékké válik, amely közös célt ad a sírnivalóam mulatságos magánügyekkel bajlódó, heterogén társaságnak. Furcsa film lett a Tétlen férfiak, de nem szatíra, mert a szatíra öl, és a forgatókönyvíró Nyikolaj Nyikiforov meg a rendező ezennel nem látták okát, hogy „kivégezzék” hétköznapi hőseiket. Kedves, emberi, a szamárfüleket mutogató iróniától sem visszariadó ábrázolás jellemzi a filmet —■ az a megközelítési mód, amelyet a mozikban oly sokszor nélkülözni vagyunk kénytelenek. Rumen Georgiev operatőr kamerája ráérősen, a filmkészítés új lehetőségeit is kihasználva mozog, de ez nem kelti a vontatottság érzetét. Georgij Genkov zenéje pedig nem csupán kísérőzene, hanem az értelmezésnek, az irónia ellenpontjainak valódi dramaturgiai eszköze. A film igen jó szereplőgárdájában kiemelkedő alakítást nyújt Sztefan Pejcsev a brigádvezető szerepében, amely érezhetően a legjobban kidolgozott figura és a szerzők rokonszenvét is leginkább élvezi. s. g. Magyar Nemzet A magyar múzeumok idei tervei A múzeumok múlt évi eredményeiről tájékoztatta az újságírókat Gönyei Antal, a Művelődésügyi Minisztérium múzeumi főosztályának vezetője, szerdán a Magyar Sajtó Házában. Tájékoztatójában beszélt arról, hogy az előző évekhez viszonyítva tovább emelkedett a múzeumlátogatók száma. A múlt év egyik fontos intézkedése volt, hogy a diákok számára ingyenessé tették a múzeumi belépést. A minisztérium most azzal a kéréssel fordult a múzeumok fenntartó intézményeihez, hogy ezt a kedvezményt terjesszék ki a sorkatonákra is. A kiállítási tervekről szólva beszámolt arról, hogy a Petőfi Irodalmi Múzeumban rövidesen új József Attila-kiállítás nyílik meg, az év második felében pedig Radnóti-kiállítást rendeznek. Tavasszal új múzeumot avatnak Nyíregyházán. A tervek között szerepel a restaurált tatai vár megnyitása is. A Magyar Nemzeti Múzeumban Az ember és műszerei címmel, a Szépművészeti Múzeumban Maulbertsch és kora címmel rendeznek tárlatot. A Nemzeti Galériában Kondor Béla műveit mutatják be.Tunéziai mozaik-bemutató lesz márciusban, és bemutatják a Berlini Állami Múzeum egyiptomi gyűjteményét. A Nemzeti Galéria Cseh és európai mesterek címmel rendez kiállítást. A külföldi magyar kiállítások közül megemlítette a főosztályvezető, hogy felújítják Rákóczi rodostói emlékmúzeumát. NAPLÓ• Február 14 Belgrádban a Fest 74 nemzetközi filmfesztiválon Bacsó Péter Harmadik nekifutás című filmjét oklevéllel tüntették ki. A fesztivál legjobb filmje Costa Gavras Ostromállapot című alkotása lett. A vidéki zenekultúra fejlesztésén munkálkodnak a pécsi, a debreceni, és a szegedi társulatok, amelyek operai részleggel is rendelkeznek, és előadásaikat bemutatják a csak prózai darabokat és operetteket játszó színházakban. Ennek a fontos közművelődési programnak szép példája az a február 15-i este, amikor a Pécsi Nemzeti Színház, a veszprémi Petőfi Színházban adja elő Verdi operáját, a Don Carlost. A VI. kerületi népfrontbizottság kedd este Barát Endre írásaiból igen jól sikerült szerzői estet rendezett. Dr. Névai László egyetemi tanár, a kerületi népfrontbizottság elnöke bevezetőjében felvázolta az író életútját. Költőként indult, majd a szó igazi értelmében vett népművelővé vált: prózában és drámában állított emléket művészeknek, forradalmároknak. Harminc kötete jelent meg, köztük olyan, amely Paganini, Paál László, Táncsics Mihály életútját rajzolja meg. Barát Endrét „műhelytitkairól” és terveiről, az objektív élmény és a szubjektív átélés összefüggéseiről Barta András, a Magyar Nemzet kulturális rovatának munkatársa kérdezte. A szerzői esten Sütő Irén és Bitskey Tibor kitűnően interpretálta Barát Endre néhány írását. * Pablo Neruda egyetlen drámáját, a Joaquin Murieta tündöklése és halálát még ebben a hónapban bemutatja a rostocki Volkstheater. A Mai cseh ékszerek címmel február 15-én kiállítás nyílik meg a Kulturális Kapcsolatok Intézetében. A Petrarca halálának hatszázadik évfordulója alkalmából életművéről nemzetközi szimpoziont tartanak május 7-e és 10-e között Avignonban. Lux Erika zongoraestjét február 15-én, péntek este 8 órakor rendezik meg a Fészek Művészklubban. Francia—magyar nyelvű irodalmi estet rendeznek csütörtökön este a budavári Korona cukrászdában. A műsorban Apollinaire, Prevert költeményei, Kozma-sanzonok, József Attila és Tóth Árpád franciára fordított versei és Örkény István egyperces novellái hallhatók. Dr. Garas Klára, a Szépművészeti Múzeum főigazgatója, az Akadémia levelező tagja február 21-én 16 órakor tartja székfoglalóját a Magyar Tudományos Akadémián, Képmás és képlet, az ifjú Raffael és az agg Tizian címmel. Eltemették Balassa Imrét Szerdán a Farkasréti temetőben igen sok tisztelő, barát, pályatárs kísérte utolsó útjára Balassa Imre írót, zeneesztétát és zenekritikust, az Operaház nyugalmazott dramaturgját. A ravatalnál az Állami Operaház nevében Lukács Miklós igazgató mondott búcsúztatót: — Balassa Imre halálával a magyar operakultúra és a zenei ismeretterjesztés ügyének egyik leglelkesebb, fáradhatatlan személyiségét veszítette el a zenekedvelő közönség. Gazdag életművet teremtő pályájának termését ma már az egyetemes magyar kultúra lapjai őrzik. Könyvei sok százezer példányban forognak a zene világa iránt érdeklődő közönség kezében. Éveken át volt az Operaház biztos ítéletű, gondos, művelt dramaturgja és nagy szeretettel fáradozott az operai ereklyegyűjtemény fejlesztésén. A Magyar Pen Club nevében dr. Passuth László író méltatta rendkívül széles érdeklődésű kortársát, aki a század második évtizedében megjelent első könyve után negyven éven át volt újságíróként színházi és zenekritikus. Halálával egy szokatlanul széles látású, örökké lobogó természetű, kedves, szeretett kortárs távozott sorainkból. A Hazafias Népfront nevében Inokai János országgyűlési képviselő vett búcsút az elhunyttól, aki a népfront megalakulása óta aktívan tevékenykedett a szervezetben, s haláláig tagja volt az I. kerületi népfrontbizottságnak. r 1 1 *1 • * * téli vásár A CORSO CIPŐBOLTOKBAN február 4—16-ig NŐI, FÉRFIÉS GYERMEKCIPŐK 30—40%-os engedménnyel CORSO CIPŐÁRUHÁZ VII., Baross tér 20. CORSO NŐI ÉS GYERMEK CIPŐSZAKÜZLET VII., Dohány u. 1. CORSO FÉRFI CIPŐSZAKÜZLET VII., Tanács krt. 3/a. CORSO CIPŐVEL CORSO CIPŐBEN JÓL JÁR! .Csütörtök, 1974. február 14. Három M a Száva-parton Belgrád, február A Kalemegdán sétaútjain tavaszi verőfényben jönnekmennek, üldögélnek az emberek. A gyerekek görkorcsolyáznak. A turisták fényképeznek. Az egykori Nándorfehérvár szirtjéről messzire látni. Az időben, hányatott történelemre, de a jelen hirtelen fejlődésére is. A táj? Jobb kéz felé a Duna, úton a Vaskapu felé. Túlsó partján a végtelen síkság. Amott Zimony tornyai — Belgrád már ez is. Aztán Új-Belgrád. Toronyházak, sétányok, sávházak, szálloda, a kormánypalota. Bal kézről, a Száva fölött az autópálya új hídján óriási forgalom. Múzeum üvegsátorban Szemben a Kalemegdannal, a Száva túlsó partján, hatalmas park közepén különös formájú épület áll. Távolabbról nézve, mintha három M betű ölelkezne itt. Betonból és üvegből épült a ház, szeszélyesen kiugró-beszögellő vonalakkal, felületekkel. Üvegbeton sátornak is vélhető, hasonló alakú lehetett egykor valamelyik Szolimán vezéri sátra. Csakhogy ez békésebb építmény. A három M a magyar látogatónak nemcsak az épület külsejét jelképezi, hanem a tartalmát is. Ez a Modern Művészet Múzeuma. Körülötte szobrok állnak a parkban. Sétautak vezetnek a kapuhoz, üvegfolyosó visz a bejárathoz. Szemközt, rövid folyosófalán két Vasarely, egy Miró, innen nyílik a könyvtár és néhány iroda. Szoba inkább, kulturális műhely. Miodrag Protics igazgató és Draga Panics, a tudományos osztály vezetője úgy mutatja be a múzeumot, mint eleven organizmust. A múzeumot 1954-ben alapították, ez az épület pedig — Iván Antics tervezte, a belsőépítész Jovanka Raspopovics — 1965-ben nyílt meg. A látogatók száma évente százezernyi, pedig a tetszetős és célszerű épület egyetlen hátránya, hogy távol esik a közlekedéstől, a legközelebbi autóbuszmegálló negyedórahúszpercnyire van. Indítottak különjáratokat, a várostervezéskor fölvetődött az ötlet, hogy a Kalemegdan alól közvetlen sétahidat lehetne építeni. A XX. század képei Ez a legnagyobb múzeum Jugoszláviában és az egyetlen, amely kizárólag huszadik századi műveket gyűjt, csekély kivétellel mind jugoszláv művészek alkotásait. Gazdag a kapcsolat a Modern Művészet Múzeuma és a szövetséges köztársaságok múzeumai, modern galériái között. Kölcsönösen rendeznek vendégkiállításokat. (Különösen érdekes egyébként a szkopjei múzeum modern anyaga: a földrengést követően a világ számos nagy művésze — közöttük a magyarok is — ajándékozott képeket, szobrokat, grafikákat a makedón főváros múzeumának.) Hasonló a kapcsolat a múzeum és Belgrád tucatnyi galériája, kiállítóhelyisége között. A főváros művészeti élete rendkívül dinamikusan fejlődik, akárcsak maga a város. Évente százötven kiállítást rendeznek a kisebb-nagyobb termekben. A Modern Művészet Múzeumának az óvárosban, a Kalemegdan közelében, a Párizsi utcában van egy „kamaraterme”, szalonja. Itt most Jagoda Burcs textilművész munkái láthatók. A Dubrovnikban és Párizsban élő művész budapesti tárlatokon is bemutatta műveit. A Modern Művészet Múzeuma állandó kiállításán a század jugoszláv művészetének négyezer alkotását mutatja be. Az épület adottságai remek környezetet biztosítanak a képeknek, szobroknak. Az egész palota voltaképp egyetlen terem. Középen, mintha oszlop volna, a liftház. Az emeleteken szilárd fal szinte sehol sem osztja a teret. Lépcsők kapcsolják egymáshoz a különféle szinteket, ezek szeszélyesen váltakoznak, negyed-, harmad-, vagy félemeletnyi különbséggel. Mindenhonnét mindenüvé látni, minden „teremből” mindegyik másikba, fölfelé és lefelé is, a látogatót újra és újra visszavonzza az új látószög. A fény föntről is, oldalról is árad. Kerekeken guruló, szellemesen, egyszerűen rögzíthető díszletfalak szaporítják a kiállítófelületeket. A falnyi ablakokon át a város panorámája adja a tárlat hátterét: az egyik rész mögött a Kalemegdan, a másik mögött Új-Belgrád, a harmadik mögött a park, vagy a messzifutó zóna,az Avala lankái, a hidak kapcsolják egymáshoz a modern művészet alkotásait és a város, az ország életét. Tárlat és tévé A földszint az időszaki kiállításoké. Évente negyvenet rendez a múzeum, gyűjteményes és monografikus tárlatokat, s jó részükkel rendszeresen vendégeskedik a szövetséges köztársaságokban, de baráti országokban is — tavaly például Magyarországon —, és rendszeresen küld tárlatokat a Német Szövetségi Köztársaságba, ahol igen sok jugoszláv vendégmunkás dolgozik (legutóbb Frankfurtban és Leverkusenben rendeztek tárlatot). Most Kriszto Hegedusics festményei és grafikái láthatók a múzeum földszintjén. A hetvenhárom esztendős zágrábi professzor naivnak mutatkozó, gyakran gúnyoros, gyakran kemény, leleplező, harcos festményei, harsány színei kitűnően érvényesülnek a beáradó fényben. A magyar közönség egyébként 1972-ben láthatta Hegedusics képeit a székesfehérvári István király Múzeumban. A tárlat katalógusa, a múzeum kiadásában megjelent nagyszerű Hegedusics-monográfia itt kapható a bejáratnál. Sok kiadványa van a múzeumnak: tíz tudományos munkatárs adja közre tanulmányait, részben persze az időszaki kiállításokhoz kapcsolódva. Így készült el Nadezsda Petrovicsnak, a mai jugoszláv festészet megalapítójának monográfiája tavaly, a születésének centenáriumára rendezett életmű-kiállítás alkalmából. Pedagógiai munkacsoport is működik a múzeumban. Itt szervezik meg az iskolákkal a kölcsönös látogatásokat. Az általános iskolákban és a középiskolákban folyó esztétikai oktatáshoz a múzeum sok gyakorlati segítséget ad. Évente, májusban, a Száva-parton, nagy gyermekrajzversenyt és kiállítást rendeznek. A múzeum gyakorlati tevékenységének fontos része a rendszeres tévéműsor: havonta egyszer látható állandó műsoruk, de alkalmanként más programokban is közreműködnek a múzeum munkatársai és — természetesen — képei, mint most az ötrészes Hegedűsicssorozatban. A művészet és az élet kapcsolata itt olyan eleven, amint a három M alakú épület csupa üveg falai által mindig együtt látszik a mű, a város, a táj, az ország. Zay László Ibsen Peer Gynt című drámája alapján Grieg zenéjével balettet mutattak be az NDK- beli Radebeulban. A koreográfiát Günter Buch és Winfried Schmidt írta. SZÍNHÁZAK MAI MŰSORA Állami Operaház: A varázsfuvola (Venczell béri. 6.) (7) — Erkel Színház: A denevér (Ifj. béri. VIII. sor. 3.) (du. fél 6) — Nemzeti Színház: Marat halála (7) — Katona József Színház: Play Strindberg (7) — Madách Színház: Brassbound kapitány megtérése (7) — Madách Kamara Színház: Vőlegény (7) — Vígszínház: Képzelt riport (7) — Pesti Színház: A holtak hallgatása (7) — Thália Színház: A csendes amerikai (7); Akar-e ön író lenni? (Stúd. el., fél 8) — József Attila Színház: Névnap (7) — Fővárosi Operettszínház: Dohányon vett kapitány (7) — Vidám Színpad: Happy End (fél 8) — Irodalmi Színpad: Irodalmi koktél (Korona, 7) — Kamara Varieté: Rázzuk a rongyot (du. 6 és fél 9) — Fővárosi Nagycirkusz: Hagenbeck Cirkusz (fél 8) — Bartók Gyermekszínház: Három szegény szabólegény (du. 3)— Andersen mesél (Marczibányi téren) (du. 3) — Mikroszkóp Színpad: Tiszta vizet a fejekbe (fél 9) — Huszonötödik Színház: Vörös zsoltár (fél 8) — Állami Bábszínház: Foltos és Fülenagy (de. 10); Óz, a nagy varázsló (du. 3) — Zeneakadémia: Fischer Annie zongoraestje (Zongorabérl. II/3.) (fél 8).