Magyar Nemzet, 1975. április (31. évfolyam, 77-100. szám)
1975-04-24 / 95. szám
4 A HÉT FILMJEI Autó Magyar film. Groteszk, mondják gyakran Böszörményi Géza és Gyarmathy Lívia filmjeire, szemléletmódjukra, humorukra, s ők ezt kissé csodálkozva elelhárítják magukról. Alighanem azért, mert hiszen közös filmjeiknek alapvonása az, hogy a humor eredeti fonását keresik, vagyis nem az ábrázolás groteszk, hanem az ábrázolt magatartás, a cselekvés, a jellemvonás visszás. Igaz viszont, hogy ez az ábrázolásmód, ez a témaválogatás a hazai humor világában szokatlan, de legalábbis ritka; vidám filmjeinken is inkább a szófacsarás dívik, meg a rájátszás, a mesterkéltség, kimódoltság, az erőszakolt nevettetés. Az, hogy még a gégét is megduplázzák. Ehhez képest valóban furcsa, elütő Böszörményiék humora, kellő ismeretek híján groteszknek is mondható. Ráadásul ez az egyszerű, közvetlen, a lényeg humorát kiaknázó, a lényeges visszásságra utaló ábrázolásmód nemcsak a filmvilág igazi, nagy humoristáival — Tátival, Étaix-vel — rokon, de azokkal a hozzánk közelebb álló filmművészeti áramlatokkal is, amelyek a kispolgáriság leleplező ábrázolására törekednek. így fedezte fel Böszörményit ezúttal rendező, és Gyarmathyval közösen a film írója), hogy az autó nem csupán hibák és erények próbája, de tükrözője társadalmi viszonyoknak is. Úgy látszott, nem kell egyebet tenniük, mint egy autó köré helyezni néhány embert, s figyelni — ábrázolni — hogyan viselkednek az autó-katalizátor hatására. A főszereplő autót egy postáskisasszony kapja ajándékba. Született antitalentum. Mégis Napjaink filmművészete gyakran alkalmaz zenei módszereket. Ennek a filmnek, Ingmar Bergman művének, már a címe is alkalmat ad ilyesféle gondolattársításra. Bergman ezúttal egy haldokló otthonába vezet el, ott, a betegszoba környezetében természetes a suttogás is, a sikoly is. Drámai erővel jeleníti meg Bergman a haldoklást és a halált követő órák hangulatát, gyászát is, de a gyász leplezte más érzelmeket is. A Suttogások, sikolyok azonban nem elsősorban a halálról és a gyászról szól, hanem az emberi érzelmekről és kapcsolatokról, még pontosabban ezek hiányáról, a kapcsolatteremtés lehetetlenségeiről. Suttogva, sikoltva erről szól Bergman, mint már eddig is, de talán minden eddiginél tisztábban, költőibben, zeneibben. Ebben a vizuális zeneműben minden szereplő egy-egy szólam. Ágnes, a haldokló, a szenvedés csöndes és sikoltós hangjait hallatja, fájdalmasan, egy-egy pillanatban reménykedve is, nem a gyógyulásban, hanem a megváltásban, abban, hogy az ő szenvedése szeretteinek egymásratalálását és kinek-kinek a magáratalálását termi meg. Harriet Andersson szólaltatja, eleveníti meg ezt a szólamot, finom árnyalatokkal, mélységesen emberien, együttérzően, együttérzést fakasztva. Elégikus szólam, bár keményebb Ingrid Thuliné Karin szerepében. Rideg embert mutat be, rideggé vált embert, aki a maga sérelmével akadályozza meg, hogy kapcsolat teremtődhessen vele. „Mezzo” szólam Liv Ullmanné. Ő a legkisebb lányt eleveníti meg, Máriát. A három testvér közül benne sejlika legtöbb érzés. Az egyetlen lágy, humánus szólam a filmben Annáé, a szolgálóé, vagy inkább dajkáé. Kari Sylvan szeretetéből hiányzik az önzés, ő csupa együttérzés és készség, adja, amit csak adhat. Megrázóan szép, felejthetetlen pillanata a filmnek Kari Sylvan és Harriet Andersson pietája; ez a kép magában is a szeretet meddő vágyakozásának suttogóra fogott sikolya. A film zenei kompozíciójához tartozik, hogy a szövegek meg kell tanulnia vezetni, ha már autója van. Az oktató pedig beleszeret ebbe az autóba. S az autóhoz a tulajdonos kisasszonyon keresztül vezet az út. Nagyszerű lehetőség: ehhez csak ráadás, s mint ilyen irigylésre, bámulatra érdemes, hogy egy abszolút autóbolond szerepére Gil Legris világhírű autóartistát, kaszkadőrt szerződtették. Ez a ráadás azonban feszültséget is rejtett magában. Az egyszerű, önmagában ható, a jelenségek lényegét sejtető ábrázolásba be kellett iktatni a lélegzetállító bravúrokat. Nehezen illett egymáshoz a kettő, alighanem meg is kellett nyirbálni mindegyiket. Talán ez a kényszerű szűkösség is oka, hogy maga az alapmotívum is leszűkült, vázlatos lett. A postáskisasszony környezete éppúgy a háttérben marad, mint amennyire elnagyoltak az utalások arra, hogy az autóhoz fűződő viszonyok emberi gyöngék és hatalmaskodások jelei, jelképei, kifejeződései lehetnek. Kitűnően alakítja a riadt, ki tudja miért autóra vágyó postáskisasszonyt Éva Ras, beleérzi és beleérezteti a szerepbe mindazt, amit a forgatókönyv elhanyagolt. Juhász Jácint a szerep előírásaihoz híven erőszakos és gátlástalan. Gil Legris bravúrjai autóbolond voltát is sejtetik. Garas Dezső kapott még alkalmat arra, hogy a lehetőségeivel visszaélő embert jellemezte. Pásztor Erzsi, Temessy Hédi, Kovács Károly, Szacsvay László inkább csak jelenlétükkel egészíthetik ki a képet. Koltai Lajos operatőri munkája tetszetős külsőbe öltözteti az elbeszélést, — párbeszédek, narrációk, monológok — másodrangú szerepet játszanak, velejárók inkább, információs jellegük a filmeken megszokottnál csekélyebb. Magyarán: a film lényegében a szövegek nélkül is megérthető. A szólamok együtthangzásának, ritmusának, pianó, vagy forte voltának jut itt a közlés feladatából szinte minden. Részt vesz ebben a képek kompozíciója, festőisége, színvilága is. Plein air jelzi a vágyak világát és az emlékekét, de közülük azokat, amelyek a nemes vágyaknak adnak tápot, a rossz emlékeket és a rémálmokat „természetes” képeken láthatjuk. Maga a főmű két részre. ..tételre” oszlik, a halál választja el és kapcsolja egymáshoz őket. Ezek a képek csupa belsőben játszódnak, s a halál előtti „tétel” alapszíne a mélypiros, a halál utáni részben a fekete válik uralkodóvá. Mindennek együtthangzása a Suttogások, sikolyok, Bergman nagyszerű filmje, megragadó vallomás az ember érzelmi világának drámai problémáiról. A magyar néző számára az érzelmi azonosulást kissé nehezíti, hogy a polgári világ válsága, amely ezt a filmet is motiválja, tőlünk már idegen, s az is, hogy a polgári világ nálunk nem egészen ilyen volt, kevésbé „éteri”. De épp a zenei kompozíció, a zenei jelleg teszi lehetővé az érzelmi feloldódást Bergman művének gazdagságában. Ezt segíti a film zenéje is. Chopin és Bach művei. A Suttogások, sikolyok a stúdiómozik műsorán szerepel. Zay László Az lesz majd a nap ban, úgy, hogy az ember egyszerre csak megelégel valamit. Van úgy, hogy nincs szükség különösebb okra, kényszerítő körülményekre, nagy eseményre ahhoz, hogy a naponta ismétlődő dolgok megszokott rendje felbomoljon, s egy látszólag harmonikusan együttélő család szétrobbanjon. Ilyen robbanás pillanata az is, amikor Jim, az érettségire induló diák, a patakba dobálja könyveit, és útra kel, hogy valóra váltsa álmait. Nem az iskola, a tanulás elől menekül, nem is csak a családot, a példásan rendes barátját hagyja ott — együtt valamennyit. Egyszerre lett elege és egyszerre szeretne mást. Az Az lesz majd a nap című angol fim cselekményét nem lehet pontosan körülhatárolni. Bár időrendben történnek a film eseményei, Claude Whatham rendező nem a történetre helyezi a hangsúlyt, hanem a cselekedetek lélektani indítékaira. Hangulatokat fogalmaz meg leheletfinoman, öszszetett érzéseket, buzgó nekilendülést és üres kiábrándulást. Szaggatottan, epizódokra bontva építi fel a főhős, Jim életét, jellemét, és sohasem fogalmazza meg szó szerint, mi történik, mintha attól félne, hogy egy-egy mondattal leegyszerűsítheti a valóságot. Hősei ezért gyakran nem tudják mit akarnak. Ezt a tétova, sehova sem tartozást nagyszerűen ábrázolja a főhős szerepében David Essex, és kiváló színészek között is kitűnik alakításával a Mike-ot alakító Ringó Start. A nagy érzelmektől jókat lehet zabálni Két család, két ellentétes eseményét mutatja be Michel Berny rendezésében A nagy érzelmektől jókat lehet zabálni című francia film. Az egyik családban haláleset történt, a másikban esküvőre készülődnek. S mint kiderül, a két ceremónia alig-alig különbözik egymástól. Ennyi a film alapötlete, s ennyiben ki is merülne, ha nem tudnánk, hogy többet akar ennél parodizálni A nagy zabálás című, világhírű filmet, Marco Ferreri alkotását. Miután az eredetinek csak a híre és a paródiája jutott el hozzánk, nem tudjuk lemérni, hogy ez a film menynyire váltja valóra szándékát. Michel Berny kacagtató ötletekre épít. És valahányszor kifogy az ilyen ötletekből, valakit megkér rá, hogy vágja be az ajtót úgy, hogy a mennyezetről lehulljék a vakolat. Az ajtót pedig elég sűrűn csapkodják. Aki nevetni tud az ilyen ötletpótló megoldásokon, bizonyára szórakozni fog a filmen. Aki viszont mégsem találja olyan mulatságosnak az effajta vakolatlehullást, hosszúnak és ötletszegénynek érzi majd a viszszájára fordított nagy zabálást. (f-it) Suttogások, sikolyok Magyar Nemzet A kertészkedő meg a vérár Színes rajzfilm összeállítás, hat apró történet gyermekeknek: Peti egyik kalandja, a Mézga-család természeti és családi viharokban bővelkedő egy napja, a címadó epizód a La Fontaine-sorozatból. A főként a hatvanas évek második feléből való magyar kisfilmek két csehszlovák mesével egészülnek ki. Milyen elv gyűjtötte egy műsorba ezeket a rajzfilmeket? Kiválasztásuk nem mindig tükröz meggondoltságot, egymáshoz való viszonyuktól függetlenül sem. A Mézga-sorozat MEMUMO című része már feltételezné a személyek, például öcsi köbüki alakjának ismeretét. Valójában felnőttebb film Nepp Józsefé: egy életforma fogyatékosságait bírálja. Sanyi manó története viszont a „kölcsönvétel”, a lopás vétkétől súlyos következményekkel rettent el, s nem az erkölcsi belátást segíti. A hat rajzfilm nem egészíti ki egymást, nem is épül egymásra. Egyetlen szerkesztési elv fedezhető fel, a hangulati ellenpontozás, amely azonban — a gondolati szál hiányában — éppen a mesék tanulságának közömbösítéséhez vezet. Az új mesesorozatról a legifjabbak csak bájos figurák emlékét viszik majd magukkal, a felnőttek pedig a magyar rajzfilmek elismert értékein kívül a csehszlovák mesék néni forrású realizmusának örülhetnek, és Kern András hangot, jellemet váltani tudó, mégis egyéni, mértéktartó mesemondásának. B. E. Nemzeti Színházunk sikerei Kolozsvárott Csak minden harmincadik jegyigénylőt tudtak kielégíteni a budapesti Nemzeti Színház kolozsvári vendégjátékának szervezői; a két előadás, a Bánk bán és Az utolsó utáni éjszaka jegyei hetekkel a társulat érkezése előtt egy szálig elkeltek. Azok a szerencsések, kétezren, akik vasárnap és hétfőn bejutottak a kolozsvári Nemzeti Színház nézőterére, nagy tapssal fogadták az ismerős színészeket már színpadra lépésükkor. Az előadás végén negyedórás ünneplésben részesítették az együttest, élén Marton Endre igazgató-főrendezővel, Sinkovits Imrével, Ronyecz Máriával, Avar Istvánnal, Básti Lajossal, Őze Lajossal és Sinkó Lászlóval. A dübörgő vastaps az előadások szünetében és végén hallott véleményekből következtethetően nemcsak a vendégjáték ünnepi alkalmának, hanem mindkét előadás modern rendezői felfogásának, az ezúttal különösen magas szintű és átélt színészi játéknak is szólt. Zsúfolt programot bonyolított le a Nemzeti Színház együttese kétnapos, rövid kolozsvári tartózkodása alatt. A hosszú és fárasztó, Bukarestből tíz órát tartó autóbuszút másnapján a világítási és bejáró próbákon kívül városnézésen, múzeumlátogatáson vettek részt, majd az esti Bánk bán előadás után a kolozsvári, nagyváradi és marosvásárhelyi magyar színház vezetőivel és színészeivel találkoztak. Hétfőn a megye és a város vezetői fogadták a társulat igazgatóját és néhány tagját. A megye tanácselnökének első helyettese adott tájékoztatót a város és a környék fejlődéséről, életéről. Ezt követően a helyi írószövetség fogadásán, a Tribuna, a Hét és az Utunk szerkesztőivel, hírlapíróival, az írókkal való találkozáskor a Nemzeti Színház művészi munkájáról, terveiről volt szó, és természetesen főként az előző nap látott Bánk bán előadásról. A nagyon jó hangulatú eszmecserén a háziak különösen Katona József drámájának újszerű felfogását dicsérték, a világos szövegértelmezés, a tömör kifejezés és a szuggesztív rendezői, tervezői és színészi munka erényeit emelték ki. A vendéglátók szinte kivétel nélkül azt hangsúlyozták, hogy ez a felfogás új megvilágításba helyezte nemzeti drámánkat, amely így shakespeare-i magaslatokon közvetíti a személyes és közösségi konfliktus elválaszthatatlanságát, mély tragikumát. Az előadás spontán fogadtatásából is erre lehetett következtetni. Nemcsak a tapsokból derült ez ki, hanem abból is, hogy a közönség éppen a rendező által is kiemelt részeket, a dráma expozícióját, Bánk és Tiborc kettősét, a IV. és V. felvonást hallgatta a legnagyobb, a legfeszültebb érdeklődéssel. A szünetben és az előadás után is ezekről a kiemelkedő jelenetekről esett a legtöbb szó. Érdekes volt még megfigyelni, hogy mennyien beszéltek románul a szünetben a közönség körében, de azért tolmácskészülék nélkül is jól értették az előadás legfőbb tendenciáit, miként ezt már Bukarestben is tapasztalhattuk. De talán az előadás is jobb volt, mint néhány héttel ezelőtt a bemutatón, Budapesten. A színészek mintha most értették meg volna igazán, milyen felelősség nehezedik rájuk, amikor ezt a külsőségektől és szélsőségektől mén, testünk bánt tolmácsolják. Azok, akik most majd itthon megnézik az előadást, bizonyára nyertek azzal, hogy a vendégjáték után látják a produkciót; érettebb, erővonalaiban határozottabb, kiegyensúlyozottabb Bánk bánt nézhetnek. Minthogy a második estén Maróti Lajos drámája. Az utolsó utáni éjszaka is osztatlan közönségsikert aratott, a társulat jó kedvűen, jó hangulatban, tapsok, ünneplések és találkozások emlékével tért haza romániai vendégjátékáról. Ma az A Scinteia és a Románia Libera keddi számában elismerőleg ír a budapesti Nemzeti Színház bukaresti és kolozsvári fellépéséről. Mindkét lap hangsúlyozta a Bánk bán és Az utolsó utáni éjszaka művészi értékét és magas szintű előadását. Kétnapos tanácskozás a magyar és a szovjet írószövetségek közös munkájáról Georgij Markon, a Szovjetunió írószövetsége első titkárának vezetésével szovjet íródelegáció érkezett Budapestre. Tagjai: Jurij Vercsenko, a szövetség titkára, Alekszandr Koszorukon, a szövetség külügyi bizottságának elnöke, Iván Szalimon, a szövetség magyar referense, Tandik Aszkarov, Pavel Zagrebelnij ukrán drámaíró, valamint Gunar Priegye lett drámaíró. A magyar tárgyaló delegáció: Dobozy Imre, a Magyar Írók Szövetségének főtitkára, Garai Gábor főtitkárhelyettes, Fábián Zoltán és Garamvölgyi Károlyné titkár, valamint Molnár Géza, Illés Endre és Vas István, az írószövetség titkárságának tagjai. Szerdán megkezdődött az első magyar—szovjet közös írószövetségi titkársági ülés. Dobozy Imre tájékoztatást adott az MSZMP XI. kongresszusának eseményeiről, különös tekintettel az írótársadalomra háruló feladatokra. Ezt követően Georgij Markov tekintette át a két ország irodalmi kapcsolatainak, a két írószövetség közös munkájának fejlődését. A kétnapos ülésen megvitatják a két szövetség előtt álló feladatokat, és szó lesz arról, hogy miképpen kerülhetnének az írók még közelebb a dolgozó osztályok életéhez. A tanácskozáson két évre olyan feladatokat munkálnak ki, amelyek az ideológiai és a gyakorlatitevékenység szempontjából egyaránt fontosak. Az év legjobb plakátjai Kiosztották Az év legjobb plakátjai címet szerda délelőtt a Fészek Klubban. A díj kifejezi a műfaj megbecsülését, egyben a Kulturális Minisztérium és a Magyar Hirdető ösztönzése is, elősegíteni, hogy minél több művészi értékű plakát jelenjék meg az utcán. Az idén a zsűri 478 plakátból válogatta ki a legjobbakat. A politikai plakátok közül Reich Károly Nemzetközi Gyermeknap című plakátját találták a legjobbnak, a kereskedelmi plakátok közül Tóth József plakátját, a filmplakátok közül Bakos István, a fotógrafikai plakátok közül Finta József, a kulturális plakátok közül Benkő Sándor, a vegyes csoportban Fekete György, a biztosítási plakátok közül pedig Molnár Kálmán plakátját ítélték a legjobbnak. „Égig érő fa" címmel május 4-én mutatja be új műsorát a Tolcsvay-együttes az Egyetemi Színpadon. SZÍNHÁZAK MAI MŰSORA Állami Operahá 2: Hovanscsina (Főisk. béri. XIII. sor. 7.) (7) — Erkel Színház: A denevér (Ifj. béri. IX. sor. 4fj (fél 6) — Nemzeti Színház: Bánk bán (Ifj. béri. II. sor. 6.) (7) — Madách Színház: Nyaralók (7) — Madách Kamara Színház: Elveszett paradicsom (7) — Vígszínház: Cseresnyéskert (7) — Pesti Színház: Bot és gitár (7) — Thália Színház: Történelem alulnézetben (7) — József Attila Színház: Hazatérés (1. béri. 4.) (7) — Fővárosi Operettszínház: Orfeusz az alvilágban (Komb. 3. béri. 7.) (7) — Vidám Színpad: Dollárpapa (fél 8) — Kamara Varieté: Pesti esti műsor (du. fél 6 és 8) — Fővárosi Nagycirkusz: Cirkuszok csillagai (fél 8) — Irodalmi Színpad: Eszmélet (du. 4); Egyperces novellák (Fáklya, 7); Puskin—Maiakovszkoj-est (Korona, 7) — Huszonötödik Színház: Szerelmem, Elektra (fél 8) — Budapesti Gyermekszínház: Csudakarikás (du. 3) — Állami Bábszínház: Gidaház az erdőszélen (de. 10); A manók ajándéka (du. 3) — Zeneakadémia: A Liszt F. Zeneműv. Főisk. Zenekara (vez.: Simon Albert, közr.: Bacher Mihály) (Mozart versenyművek 1.) (fél 8). Csütörtök, 1975. április 24. Április 30-án avatják fel Veres Péter síremlékét Április 30-án, szerdán délelőtt 11 órakor a Mező Imre úti temető művészparcellájában felavatják Veres Péter síremlékét. Az emlékmű Somogyi Árpád szobrászművész munkája. Avató beszédet Sőtér István akadémikus mond. Július 12-én kezdődik a budapesti szabadtéri évad A nyár közeledtével kialakultak a budapesti szabadtéri színpadok programjai. Katona Ferenc, a Szabadtéri Színpadok igazgatója elmondotta, hogy a margitszigeti színpadon július 12-én az Állami Népi Együttes nyitja az évadot „Táncra-muzsikára” című folklór műsorával. Szerepel a színpadon majd Kobayashi Ken-Icsiro japán karmester vezényletével Puccini Pillangókisasszonya, Verdi Aidája, külföldi művészek felléptével. Augusztusban három alkalommal szerepel a Szigeten az arhangelszki Népi Együttes. A Városmajori Színpadon az idén is Valentyin Katajev „Bolond vasárnap” című zenés művét játsszák. A Budai Parkszínpadon külföldi együttesek lépnek fel, de itt szerepel majd a győri Kisfaludy Színház is, az Edith Piafról szóló produkciójával. NAPLÓ • Április 24 | Az európai szocialista országok kultúrakutató intézeteinek vezetői kedden és szerdán a budapesti Népművelési Intézetben megtárgyalták a közművelődés terén folytatandó tudományos kutatások közös tematikáját, a vonatkozó információk cseréjét, közös kiadványok publikálását. ♦ ötvenedik, ünnepi előadását tartja ma este 7 órakor a „Fáklya’’-klubban az Irodalmi Színpad „Eszmélet” című műsora. A József Attila művét, emlékét idéző műsorban többek között Latinovits Zoltán, Keres Emil, Mensáros László működik közre. A század eleji magyar operett és daljáték megújítója, örökzöld, szép dallamok komponistája, Huszka Jenő ma száz éve született Szegeden. Csodagyerekként kezdte pályafutását, de azoknak a ritka csodagyermekeknek a sorába tartozott, akik korán jelentkező tehetségüket életük végéig megőrzik. Amellett, hogy a zeneakadémián Hubay Jenő mesteriskolájának növendéke volt, jogi doktorátust is szerzett. Jogtudományi tanulmányainak egyetlen maradandó emléke a 19 éves korában komponált, ma is népszerű jogászcsárdás, de a jogász professzoroknál mélyebb hatást tett rá másik mestere, az összhangzattan és zeneszerzés tanára, Koessler János. Zeneszerzői sikerei 1902-ben a Bob herceggel kezdődtek a Népszínházban. Következő operettje, az Aranyvirág már új színházban, a Király Színházban került színre. Zenés darabjai közül a legsikerültebb alighanem a Gül Bába, ez a népies hangvételű kedves játék. De többi műve is: a Lili bárónő, a Blária főhadnagy és a Szabadság, szerelem invenciózus, melódiagazdag, képzett és igényes muzsikusra vall. Huszka Jenő másfél évtizeddel ezelőtt, 85 évesen hunyt el. Sokáig tanúja lehetett operettjei, slágerré vált zeneszámai itthoni és külfödi, tengerentúli sikereinek is. Műveit a világnak számos zenés színpadán játsszák, egy-egy dallama gyakran csendül föl a külföldi rádiók adásaiban. (g) ♦ Luis Echeverria mexikói elnök kedden indítványozta, hogy az állam vegye át a filmgyártást a magánvállalkozóktól, mivel azok főleg csak amerikai mintájú kalandfilmek készítését szorgalmazzák. Az elnök rámutatott arra, hogy e filmek torzítva tükrözik az ország kulturális hagyományait. Echeverria felhívta a filmipar dolgozóit, hogy az igazi emberi értékekről, a mexikói forradalomról és az ország hőseiről készítsenek társadalomkritikát is tartalmazó filmeket. Mint mondotta: szeretné, ha a filmipar összes ágazatát a már ma is működő állami filmgyártó vállalat egyesítené. •* Az Alba Regia-napok során, május 4-én nyílik meg a székesfehérvári István király Múzeumban a Népvándorláskori művészet Pannóniában című tárlat, amely a Pannóniában megjelenő első barbár népek tárgyi emlékeitől a IX. századi frank és szláv lakosság hagyatékáig mutatja be a kor művészetét.