Magyar Nemzet, 1975. október (31. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-01 / 230. szám

2 jetunió. Moszkvában nek ii vé­letlenül hangsúlyozzák ezeket az elveket, hiszen a hideghá­borús nyugati propaganda­gépezet az enyhülést támadva azzal vádaskodott, hogy a Szovjetunió, úgymond, be­avatkozik a portugál belügyek­­be. A szovjet fővárosban kö­vetkezetesen visszautasították ezeket a vádakat, rámutatva arra, hogy éppen nyugati rész­ről, a NATO-n, a Közös Piac gazdasági nyomásán, a szociál­demokrata pártok pszichológiai kampányán keresztül történik beavatkozás. A hivatalos állás­pontot leszögezve írta a vasár­napi Pravda: a Szovjetunió abból indul ki, hogy senki sem zavarhatja meg a portugál népnek azt az elidegeníthetet­len jogát, hogy önállóan, külső beavatkozástól mentesen hatá­rozza meg saját sorsát. Ezzel a követelménnyel teljes össz­hangban a szovjet nép szolida­ritást vállal a haladó portugál erőkkel, így a portugál kom­munistákkal. A szovjet sajtó a szeptem­ber elejei válság lezárását ked­vező fejleményként értékelte, összhangban azzal a nézettel, hogy jelenleg Portugáliában a legfontosabb feladat a jobb­oldali fordulat megakadályo­zása. A politikai erők közötti kompromisszum jegyében meg­alakult hatodik ideiglenes kor­mány tevékenységének sikere nagymértékben attól függ majd — írta a Pravda —, hogy mennyire szolgálja az új Por­tugália építésének soron kö­vetkező feladatait. A magas szintű látogatást megelőző Izvesztyija-cikk alap­ján arra lehet következtetni, hogy a politikai jelentőségű tárgyalásokon nagy figyelmet szentelnek a két ország közöt­ti kereskedelmi kapcsolatok bővítése lehetőségeinek. L. Gy. Lisszabon Azevedo miniszterelnök ismertette a rádiók megszállásának okait Lisszabonból jelenti a VPJ és a Reuter. Hivatalosan beje­lentették, hogy Melo Antunes külügyminiszter a Portugália és Spanyolország közötti dip­lomáciai kapcsolatok megrom­lása miatt nem utazik el ter­vezett külföldi útjára. Helyette Jorge Campinos külkereskede­lemügyi miniszter csatlakozik a jelenleg Varsóban tartózkodó­ Costa Gomes elnökhöz, aki ma a Szovjetunióba látogat. Jorge Campinos Lisszabonból eluta­zott Varsóba. Sántán lemondta tervezett külföldi útját Mario Soares, a Szocialista Párt főtitkára. A UPI értesülése szerint Lisszabonban és környékén készültségbe helyezték a fegy­veres erőket, mivel hétfőn este és éjszaka a lakosság utcai tüntetéseken tiltakozott a rá­dió- és televízióadók katonai megszállása miatt. A Portugál Szocialista Párt felhívására — amelyhez a De­mokratikus Néppárt (PPD) is csatlakozott — kedd este a lisszaboni Rossio térről több tízezres tömeg vonult végig az Avenida da Liberdadén a mi­niszterelnökségi palota elé. A felvonulók élén Mario Soares, a PS, és Francisco La Carneira, a PPD vezetője haladt. A tün­tetők támogatásukról biztosí­tották Azevedo miniszterelnö­köt. Mint a TASZSZ írja, Pinhei­­ro de Azevedo tengernagy, mi­niszterelnök televízióbeszéd­ben ismertette a rádió- és tele­vízióállomások katonai meg­szállásának okait. Kijelentette, hogy döntését a forradalmi ta­nács és kormány jóváhagyásá­val hozta. Ennek az intézke­désnek — mondotta — „az a célja, hogy elkerüljük a rend­kívüli állapot kihirdetését, megakadályozzuk a politikai, társadalmi és gazdasági bi­zonytalanság eszkalációját”. A Portugál Kommunista Párt Politikai Bizottsága nyi­latkozatot adott ki a kérdésről. A PKP úgy véli, hogy a rá­diónak és a televíziónak „igaz és objektív tájékoztatást kell adnia, meg kell védenie a for­radalmi folyamatot és a forra­dalom vívmányait. Megenged­hetetlen, hogy valamely párt vagy csoport saját magának rendelje alá a rádiót és a tele­víziót, és saját érdekei szolgá­latában használja fel őket”. A PKP úgy véli, hogy a tö­megtájékoztatási eszközök he­lyes hatósági irányítása elen­gedhetetlenül szükséges annak a politikának a végrehajtásá­hoz, amely valóban a reakció elleni harcot, a portugál for­radalom védelmét tekinti cél­jának. Megfigyelők szerint a PKP bizonyos fenntartásokkal támogatja az intézkedést. vfC Kedden a késő délutáni órákban befejezte hivatalos lengyelországi tárgyalásait Costa Gomes portugál köztár­sasági elnök. A megbeszélések után a portugál államfő és Ed­­ward Gierek, a LEMP KB el­ső titkára nyilatkozatot írt alá a Lengyelország és Portugália közötti baráti kapcsolatok és együttműködés fejlesztéséről. Alekszej Koszigin fogadta Helmut Kohlt Moszkvából jelenti a TASZSZ: Alekszej Koszigin, a Szovjet­unió minisztertanácsának el­nöke kedden a Kremlben fo­gadta Helmut Kohlt, a nyugat­német CDU elnökét, Rajna- Pfalz tartomány miniszterel­nökét, aki az Oroszországi Fö­deráció kormányának meghí­vására tartózkodik a Szovjet­unióban. A beszélgetés során érintették a Szovjetunió és az NSZK közötti kapcsolatok egyes kérdéseit, valamint a kölcsönös érdeklődésre számot tartó nemzetközi problémákat. Berlinguer és Marchais találkozója A baloldali radikálisok elnöke Giscard d’Estaing-nél Párizsból jelenti az MTI. Mint az Humanité közli, hét­főn Párizsban találkozóra ke­rült sor Enrico Berlinguer, az Olasz Kommunista Párt főtit­kára és Georges Marchais, a Francia Kommunista Párt fő­titkára között. A találkozón részt vett Pierre Pierali, az OKP titkárságának tagja és Jean Kanapa, az FKP Politikai Bizottságának tagja is. A barátság és szolidaritás légkörében lefolyt találkozó célja az volt, hogy a felek kölcsönösen tájékoztassák egy­mást a franciaországi és olasz­­országi helyzetről és a két párt tevékenységéről. Gyümölcsöző eszmecserét folytattak több európai és nemzetközi kérdés­ről is. Enrico Berlinguer és Georges Marchais nagyon pozitívan ítélte meg a találkozót és el­határozták, hogy rövidesen — Rómában — ismét találkozni fognak. A találkozót követően Enri­co Berlinguer részt vett azon a tüntető felvonuláson, amelyet a demokratikus szervezetek tartottak Párizsban a spanyol nép szabadságának ügye mel­lett. Giscard d’Estaing elnök kedden délután fogadta az Elysée-palotában Robert Fabre-t, a baloldali radikáli­sok mozgalmának elnökét, s k ötnegyedórás megbeszélést folytatott vele. Fabre a találkozó után ki­jelentette: azt óhajtja, hogy a „megértés légköre” alakuljon ki az ellenzék és a kormány között, de ehhez az szükséges, hogy a kormány és az elnök bebizonyítsa tényleges jószán­dékát. Majd csak az elkövet­kezendő hetekben lesz látható, vajon az elnök elfogadja-e a megbeszélés során tett javasla­tokat. Fabre kijelentette, hogy az elnöknek javasolta a vá­lasztási törvény módosítását, az arányos választási rendszer valamilyen formában való be­vezetését. Hangsúlyozta: láto­gatása nem jelenti azt, hogy helyeselné a kormány politi­káját.­­ (New York, AP) Az ENSZ közgyűlése az ügyrendi bizott­ság indítványára szavazás nélkül napirendjére tűzte azt a javaslatot, amely megálla­podás megkötését kezdeménye­zi új fajtájú tömegpusztító fegyverek és fegyverrendsze­rek kidolgozásának és előállí­tásának betiltásáról.­­­ (Bejrút, AFP) A WAFA palesztin hírügynökség kedden közleményben adta hírül, hogy „egy különleges gerillaegység” a kora hajnali órákban tűz alá vett Tel Avivban két banképü­letet. Hamar Nemzet Lázár György távirata Csou En-lajnak Lázár György, a Magyar Népköztársaság Minisztertaná­csának elnöke a következő táv­iratot küldte Csou En-lajnak, a Kínai Népköztársaság állam­tanácsa elnökének: A Kínai Népköztársaság nemzeti ünnepén, megalakulásának 26. évfordulója alkalmából a Magyar Népköztársaság kormá­nya, a magyar nép és a magam nevében üdvözletemet és jó­kívánságaimat küldöm önnek, a Kínai Népköztársaság állam­tanácsának és a kínai népnek. Kívánom, hogy országaink kapcsolatai népeink érdekeinek megfelelően, a szocializmus és a béke ügyének szolgálatában fejlődjenek.* A Kínai Népköztársaság ki­kiáltásának 26. évfordulója alkalmából a Szovjetunió Leg­felső Tanácsának Elnöksége és a Szovjetunió minisztertanácsa kedden a szovjet nép nevében táviratban üdvözölte a kínai népet. A táviratot a kínai Or­szágos Népi Gyűlés állandó bi­zottságához és a kínai államta­nácshoz intézték. Liu Hszin-csuan, a KNK moszkvai nagykövete kedden fogadást adott a kínai nemzeti ünnep alkalmából. A fogadá­son szovjet részről megjelent Leonyid Iljicsov külügyminisz­ter-helyettes, Alekszej Man­­zsulo külkereskedelmi minisz­terhelyettes és Nyikolaj Ogar­­kov hadseregtábornok, honvé­delmi miniszterhelyettes. r­a Állami bankett Pekingben Pekingből jelenti az Új Kína. Kedden Pekingben ha­gyományos állami bankettel emlékeztek meg a Kínai Nép­­köztársaság kikiáltásának 26. évfordulójáról. Az ünnepségen nem vett részt Csou En-laj. A 77 éves miniszterelnök immár 18 hónapja kórházban van. A kormányfő nevében Teng Hsziao-ping miniszterelnök­helyettes szólott a mintegy 5000 külföldi és kínai meghí­votthoz. Egyebek között kije­lentette, hogy a KNK „a szá­zad végére a legfejlettebb ipari államok között lesz”.­­ A banketten — jegyzi meg a DPA — részt vett a KKP politikai bizottságának összes tagja. Kambodzsát Szihanuk herceg, Laoszt Phoumi Vong­­vichit képviselte. Jelen volt a banketten a Román Kommu­nista Párt, a Vietnami Dolgo­zók Pártja képviselője és szá­mos más külföldi küldött, il­letve Pekingben akkreditált diplomata. ­ Az Egyesült Államok vétójogával ismét megakadályozta a VDK és a DVK felvételét az ENSZ-be Az Egyesült Államok kedd este újabb vétójával ismét megakadályozta, hogy a Biz­tonsági Tanács felvételre java­solja a közgyűlésnek a Viet­nami Demokratikus Köztársa­ságot és a Dél-Vietnami Köz­társaságot. A Biztonsági Tanács kedd este szavazott kilenc tagálla­mának arról a hétfőn beter­jesztett két határozatterveze­téről, amely javasolja a VDK és a Dél-Vietnami Köztársaság felvételét az ENSZ-be. A tanács 15 tagja közül 14-en a két vietnami állam felvétele mellett foglaltak állást­ és egyedül az Egyesült Államok szavazott a két határozati ja­vaslat ellen. Mivel azonban nem ügyrendi kérdésekben a Biztonsági Tanács csak az öt állandó tag (Szovjetunió, Egyesült Államok, Kínai Nép­­köztársaság, Nagy-Britannia és Franciaország) egyhangú ál­lásfoglalásával hozhat határo­zatot, ezért az amerikai ellen­­szavazat azt jelenti, hogy a ta­nács nem javasolja a közgyű­lésnek felvételre a két Vietna­mot. Legutóbb augusztus 11-én az Egyesült Államok ugyan­csak vétóval akadályozta meg, hogy a Biztonsági Tanács po­zitív­ határozatot hozzon a tag­felvétel kérdésében. Rendkívüli állapot Addisz A Stellában Törvényen kívül helyezték a sztrájkokat Addisz Abebából jelenti a Reuter és az AFP. Az Addisz Abeba-i rádió amhara nyelven sugárzott keddi közleménye szerint a kormányzat a főr város körzetének egyes üze­meiben folyó sztrájkok miatt rendkívüli állapotot hirdetett. „A sztrájkoló munkásokat önző érdekeket követő szemé­lyek vezették félre” — hang­súlyozta a közlemény, hozzáté­ve, hogy egy olyan országban, ahol a termelési és az elosztási iparágak a kormány ellenőrzé­se alatt állnak és a nép javát szolgálják, a sztrájkokat a kor­mányzat és a nép elleni ak­cióknak kell tekinteni. „A for­radalmi folyamatot nem fogják sztrájkok félbeszakítani” — szögezte le a közlemény. A rendkívüli állapot beveze­tésével az etióp ideiglenes ka­tonai kormány törvényen kívül helyezett mindenfajta munka­­beszüntetést. Az AP jelentése szerint ked­den sok üzem, bank és benzin­kút maradt zárva Addisz Abe­­bában, s emiatt a kereskedel­mi életben nehézségek támad­tak. Harold Wilson felszólalása a Munkáspárt blackpooli kongresszusán Patak Károly, az MTI tudó­sítója jelenti Blackpoolból. Miután már hétfőn eldőlt egy fontos gazdaságpolitikai szava­zás a kormány javára, a brit Munkáspárt blackpooli orszá­gos kongresszusán kedden dél­előtt felszólaló Harold Wilson már győztesen lépett a szóno­ki emelvényre. Retorikai fogá­sokban bővelkedő, egyórás fel­szólalása a gazdasági helyzet vitájában a zaklatott belpoli­tika legkülönbözőbb gondjait érintette. Wilson még a mostaninál is rosszabb foglalkoztatottsági helyzetet harangozott be tél­re. „Legnagyobb ellenfelünk a céljainkat és eszményeinket fenyegető infláció” — hangoz­tatta. A gazdaság talpraállítá­­sát, a termelés felfuttatását, a hitelpolitika könnyítését sür­gető szakszervezeteknek nemet mondott. „A gazdaság felpum­pálása nem kezdődhet el mind­addig, amíg az infláció meg nem szűnik” — mondta a két­milliós munkanélküliség rémé­vel fenyegetett hallgatóság előtt. A párt tavalyi választási ígé­reteit számonkérőknek a telje­sített és beterjesztendő tör­vénykezés hosszú listáját so­rolta. Mint mondta, az ígé­retek hosszabb távra, nem csu­pán másfél évre szóltak, emel­lett pedig a Labour az egész országnak felelős „természetes kormánypárt” lett, nem mint régen volt, a tiltakozás pártja. Hangoztatta, hogy a kormány­zat a szakszervezeti mozgalom­mal egyetértésben hozza meg döntéseit, nem feledkezvén meg a nagytőke véleményéről sem, egy olyan időszakban, amikor a kormány továbbra sem engedheti ki a nadrágszí­jat. „Ez végzetes lenne” — mondotta.­­ (Newport, TASZSZ) Hi­­rohito japán császár és felesé­ge kedden megérkezett a Vir­ginia állambeli Newport repü­lőterére. A japán uralkodót Ford elnök hívta meg az Egyesült Államokba. BVT-kü­ldü­ttség az Egyesült Államokban Washingtonból jelenti a TASZSZ. Első ízben tesz láto­gatást az Egyesült Államokban a Béke-világtanács egy kül­döttsége. A Ramesh Chandra főtitkár vezette delegációban, amely hétfőn érkezett meg, a Szovjetunió, Lengyelország, India, Anglia, Svédország és több más ország neves közéleti személyiségei és politikusai foglalnak helyet. . Szerda, 1975. október 1. Spanyolország A technokraták és a hatalom „DOBJUK KI A HÁZAT az ablakon és építsük föl újból” — mondta egy évtizeddel ez­előtt Pedro Durán Farell, a li­berális gondolkodású katalán tőkés. Hogy ne legyen félreér­tés, tudni kell: a „ház” a Franco-rendszert jelenti. A ki­jelentés pedig nem volt külö­nösen meglepő már akkor sem. Spanyolország az ötvenes évek közepétől, második felé­től kezdve a gazdasági fejlő­dés új szakaszába lépett. A fej­lett kapitalista országokhoz való (gazdasági és politikai) fölzárkózás igénye erősítette a „technokrata” irányzat kibon­takozását. Ennek a viszonylag modern gondolkodású tőkés ré­tegnek egyik jellegzetes képvi­selője volt Pedro Durán. A rosszul sikerült „ház” ki­dobásának óhaja terjedt a spa­nyolországi burzsoázia külön­böző köreiben. A gyárigazga­tók, cégvezetők és tőkés vállal­kozók növekvő aggodalommal nézték a gazdasági szerkezet változásával együttjáró fejlő­dés és a polgárháborúból szü­letett politikai struktúra nö­vekvő ellentmondását. A neo­­kapitalista fölfogás zászlóvivői fokozatosan meghódították a hatalom sáncainak egy részét is. Az Opus Dei nevű katolikus világi szekta emberei fokról fokra előref­yomultak és a hat­vanas években erős állásokat építettek ki a kormányon be­lül. Ennek a nem fasiszta cso­portnak a legismertebb embe­rei: López Rodó volt tervezés­ügyi miniszter, López Bravó volt iparügyi, majd külügymi­niszter, García Monca egykori kereskedelmi miniszter. Az Opus Dei emberei — más szellemi áramlatokhoz tartozó, vagy apolitikus technokraták­kal együtt — sokat tettek azért, hogy Spanyolország ne legyen Európa egyik legszegényebb és legelmaradottabb állama. Te­vékenységük eredményekép­pen gyors fejlődésnek indult az ipar (igaz, hogy elsősorban a külföldi tőke közreműködésé­vel), bővültek az ország kül­gazdasági és külpolitikai kap­­­csolatai. 1950-től kezdve foko­zatosan megváltozott az aktív népesség termelési ágazatok szerinti megoszlása. 1950-ben a munkaképes lakosság 49,6 szá­zaléka dolgozott a mezőgazda­ságban és 25,5 százaléka az iparban. 1960-ban 41,7 és 31,7 százalék volt az arány. 1973- ban a mezőgazdasági lakosság részaránya 26,1 százalékra csökkent, az ipari pedig 37,9 százalékra nőtt. AZ IPARI FEJLŐDÉS kö­vetkeztében nagyobb szerephez jutottak a menedzser típusú vállalkozók, ugyanakkor meg­nőtt a munkásság társadalmi­gazdasági és politikai jelentő­sége, befolyása is. A politikai képviselet és a részvétel bár­­m­ilyen formájának hiányában a társadalmi-politikai konflik­tusok igen gyakran az üzemek­ben csapódtak le: a — majd­nem napjainkig tiltott — sztrájkok sokszor nem a gaz­dasági követelések teljesíté­séért, hanem a politikai rend­szer elleni tiltakozás­­jeleként robbantak ki. S a „robbanás” szó nem csupán jelképes. Spa­nyolországban a munkakonf­liktusok rendszerint igen he­vesek. Sokszor megtörtént, hogy a sztrájk a karhatalom beavatkozásával, véres össze­csapással végződött. José Fé­lix Tezanos szociológus a spa­nyol társadalmi struktúráról írt könyvében idézi egy mun­kásvezető véleményét: „A ka­pitalizmus számára legrosz­­szabb és legdrágább sztrájkok Spanyolországban vannak, mert sohasem oldódnak meg.” A technokraták ennek láttán is igyekeztek változtatni a po­litikai szerkezeten. Ezért — és az Európai Gazdasági Közös­séghez való csatlakozás lehe­tőségéért — szorgalmazták a politikai fejlődést. Ramón Ta­­mames, a haladó gondolkodású történész, szociológus és köz­gazdász az idén megjelent könyvében egyébként így mi­nősítette a Franco-rendszert: korporatív jellegű, tekintély­­elvű kapitalizmus. A polgári forradalom elvetélt 1936-ban, a neokapitalizmus pedig létre sem jött, hiszen Spanyolország­ban hiányzik ennek legjelleg­zetesebb eleme, a burzsoázia és a feltörekvő dolgozó osztá­lyok közti megegyezés — írta. A spanyol technokraták te­hát fokozatosan előretörtek, de a hatalmat nem tudták meg­hódítani — éppen azért, mert a politikai rendszer korpora­tív és tekintélyuralmi jellegű. A parlament igazában nem törvényhozó hatalom, hanem csak szentesíti az igazi hatalom — Franco és legszűkebb köre — akaratát. A szakszervezetek ugyancsak korporatív jelle­gűek, tehát alkalmatlanok ar­ra, hogy a dolgozók érdekeit képviseljék akár a konkrét munkaadókkal, akár a hata­lommal szemben. (Az igazi szakszervezetek a munkásbi­zottságok, amelyek az illegali­tás ellenére fokozatosan befo­lyásuk alá vonták a hivatalos szakszervezetek többségét.) A kormány — elvben — már al­kalmas lehetne arra, hogy az újító szándékokat érvényesítse. Csakhogy a Franco személyén alapuló tekintélyuralmi rend­szerben a miniszterek, állam­titkárok önállósága is erősen korlátozott. Végeredményben tehát a politikai struktúra át­alakítása, a politikai képviselet és a részvétel elemi formáinak­ kialakítása is csak akkor lehet­séges, ha az államfő — és a családi kamarilla — beleegye­zését adja. Ez pedig eddig nem történt meg, amint azt az úgy­nevezett politikai társulatok — a pártok helyett létrehozandó áramlatok, véleményazonossá­gon alapuló csoportok — hosz­­szú és mindmáig befejezetlen története mutatja. A GAZDASÁGI AUTAR­­CHIA és az elszigeteltség idő­szaka után, mint láttuk, óriási társadalmi struktúraváltozás ment végbe Spanyolországban. A feudális és a korai kapita­lista szerkezet maradványai el­lenére ma már a modern kapi­talista nagyipar a jellemző. Ez pedig Nyugat-Európa legfej­lettebb országaiban megerősí­tette a többpártrendszeren és a szakszervezetek bizonyos jo­gainak elismerésén alapuló po­litikai szerkezetet. Ez nem szünteti — nem is szüntetheti­k meg az osztályharcot és a társadalmi konfliktusokat, de lehetővé teszi, hogy valóságos jelentőségüknek megfelelően oldódjanak meg például a munkaügyi viták. Ott a sztráj­kokat sem a dolgozók, sem a munkaadók nem tekintik első­sorban politikai konfliktusnak. Ezért mondta már 1965-ben Joaquín Bertrán Caralt, a Ce­­mentos Asland igazgatója: „A spanyol vállalkozónak szüksé­ge van arra, hogy párbeszédet folytasson a kényelmetlen szakszervezettel támogatott munkással. Tudom, hogy ez a kényelmetlen szakszervezet ve­­szélyes lehet, de nem vállalati, hanem országos szinten. Mint állampolgár félek tőle, mint vállalkozó kívánatosnak tar­tom.” Az Opus Dei emberei 1973- ban kikerültek a kormányból. Ennek ellenére tavaly is voltak „nyitáspárti” miniszterek, akik azt szorgalmazták, hogy a ha­talom önként változtasson a politikai szerkezeten, mert ez a túlélés feltétele. Ezek a mi­niszterek, államtitkárok és fő­igazgatók azonban utóbb le­mondtak tisztségükről, mert törekvéseik kudarcba fullad­tak. 1972-ben még azt bizony­gatták, hogy a rendszer kere­tein belül lehetséges az a „nyi­tás”, amelynek eredményeként létrejönnek a politikai véle­ménynyilvánítás és a részvétel intézményei. A baloldali anti­fasiszták természetesen mindig is a demokratikus szabadság­­jogok helyreállítását, a politi­kai és a gazdasági demokrácia megteremtését akarták. Most, az antifasiszta harcosok kivég­zése után a technokratáknak és a belső ellenzék embereinek is látniuk kell, hogy a Franco­­rendszer természeténél fogva alkalmatlan az evolúcióra. A gazdasági és a politikai szer­kezet közötti szakadékot csakis a fasiszta rendszer fölszámo­lásával lehet megszüntetni, vagyis ki kell dobni az abla­kon a „házat” ... Todero Frigyes

Next