Magyar Nemzet, 1976. május (32. évfolyam, 103-127. szám)
1976-05-19 / 117. szám
Altelevízió műsoráról Krimik és „krimik" Az elmúlt héten nem a televízió műsorait, hanem a bemutatásra kiszemelt műsorok rendjét, eymásutánját bántalmazta a köznyelv. Tegyük hozzá e villamosokon és munkahelyen szerzett tapasztalathoz: teljes joggal. Abba már úgyahogy belenyugodott a lelkiismeretes tévénéző, hogy világhírű művészi filmeket, most éppen a japán Kuroszava alkotásaiból készített tévésorozatot, csak késő éjszakába nyúló tévézéssel nézhet meg. A kényszerű belenyugváson kívül amúgy sincs semmiféle lehetőség a változtatásra, lassan már több tucat újságcikk háborog a művészfilmek sugárzásának kései időpontja miatt, teljesen eredménytelenül. A televízió rendíthetetlenül ragaszkodik ki tudja honnan szerzett, vélt közönségismerő elképzeléseihez, amelyek szerint Kuroszava és a többi méltán világhírű filmművész kizárólag az éjszakai baglyokhoz hasonlatos értelmiségi keveseknek való steril élvezet. Aki azonban, dacolva álmosságával, fáradtságával, fennmaradt és megnézte legutóbb például A véres trón című Macbeth-változatot, ámulva vehette tudomásul, Kuroszava heves drámaisággal fogalmazó filmművészete felér a legizgalmasabb krimi szerezte szellemi izgalmakkal. A művészi filmek sugárzásának humánusabb időpontjáért tehát — úgy látszik — végképp nincs mit tenni, azért azonban talán még idejében szólhat az állhatatos tévénéző, hogy a legújabban divatos műsorszerkesztés ne szabdalja szét a televízió miatt amúgyis kérdés-a családi harmóniát, ne kényszerítse igazságtalan döntésekre, képernyő előtti csatározásokra a családfőt vagy a gyermeket, mikor ki parancsol a háznál. Az elmúlt hét péntekén ugyanis a legtöbb családnál — már ahol nézni lehet a második műsort is — ez történt. Az első műsorban éppen akkor kezdődött egy gyermekeknek és gyermekes felnőtteknek készült tévéfilm, a Barátom, Bonca, amikor a második műsor a két nappal korábban elkezdett bűnügyi film (címe : A kígyók háza) második és egyben befejező részét közvetítette. A kígyók házával egyébként már korábban is baj volt, a csúszós-mászós Ifrimi kezdetét a glasgow-i labdarúgó-mérkőzés miatt későbbre, csaknem éjszakára halasztották. Egyben azt a téves feltevést is elültetve ezáltal a műsorszerkesztés íratlan paragrafusait ismerő tévénézőben, hogy Géza von Cziffra filmje művészet lesz, talán olyasmi, mint a Tavaly Marienbadban. (Ugyanis ennek a világhírű filmnek is egy hétköznapi éjszaka jutott a Magyar Televízió műsoridővel értékelő értékrendjében.) Akik mindennek ellenére is kitartottak A kígyók háza mellett, ma már bizonyára tudják, kár volt a türelemért Barátom, Bonca é A Barátom, Bonca mindenesetre nem érdemelte meg az olcsó konkurrenciát, noha Kotkics Ilona rendezése nem teremtett hibátlan filmet, különösen nem, ha a film ötletét adó gyermekregényhez, Varga Katalin könyvéhez viszonyítja a bírálat. A hazai tévéközönség, kiváltképp a gyermekek azonban akkora hiányt szenvednek gyermekeknek is ajánlható tévéfilmekből, hogy az egyórás színes lírai játék mindenképp közfigyelemre számíthatott volna. Talán, ha a krimi divatján sok helyütt győzött a vermekek szeretete, meg is kapta ezt az általános figyelmet, sőt az elismerést is. A bí■ ’jó megjegyzések is amolyan fizikusi „szőrszálhasogatók”, nem a Bonca-film ellen, anem a majdani kiváló alko■sok érdekében. A Barátom, Bonca a „boncaságról” szól, amely nagyon lázasan és dadogva megfogalmazva a gyermeki fantázia és tiszta örülni tudás életformává szilárdulását jelenti. A film tehát nem kifejezetten gyermekfilm, nekünk, felnőtteknek szól, akik gyakran elfelejtünk, nem merünk vagy szégyenkezünk boncák lenni. De azért a boncaságot mint életfilozófiát felfogják a gyermekek is, főleg, ha az eredeti könyvben ismerkednek vele. A film éppen azt nem mentette át az írott szövegből ugyanis, ami a boncaság lényege: a képzelet magabiztos, boldog és vigasztaló szárnyalását, a képekben és képtelen jelenetekben gondolkodás határtalan lehetőségeit. Pedig éppen ezekért a leírt mondatokért volt érdemes filmet forgatni Varga Katalin regényéből. Cselekménye úgyszólván alig van a könyvnek, jellemzései is vázlatosak és többségükben meglehetősen sablonszerűek. Réber László, aki a könyvet illusztrálta, néhány vonással, szürke grafikákkal is érzékeltetni tudta; ebben az írásban a képzelet a főszereplő, nem az emberek, kicsik és nagyok, és nem is az epizódok, hihetők és hihetetlenek. Katkics Ilona, a film rendezője, a történetre figyelt, a szereplőkre, akik a boncaságot vannak hivatva jól vagy rosszul megjeleníteni. A történet azonban igen vérszegény, nem csoda hát, ha a film sem lett mozgalmas. Egymáshoz illesztett, gondosan szerkesztett jeleneteivel nemcsak a gyermekfilmek tempójához, de a felnőtt-türelemhez képest is kissé vontatottnak, kimértnek hatott. A szereplők nehézkesen jelenítették meg a film vezérmotívumát, a könnyed boncaságot. Nem is a felnőtt művészek — elsősorban Bujtor István alakított könnyedsége aggasztó a film láttán, hanem a főszerepet játszó Kovács Krisztiáné. A sok kedves szerepben látott, tehetséges kis gyermekszínészt, ki most Bonca barátját, Bencét alakította, engedni kellene végre, hogy Bonca lehessen végre, de legalábbis hétköznapi, igazi kisfiú. Krétarajz Ambrus Zoltánról Műsorszerkesztési vétek volt ugyanezen a fárasztó „kígyós” napon műsorra tűzni a nagyobb érdeklődésre érdemes Krétarajz Ambrus Zoltánról című irodalomtörténeti összeállítást. Három kitűnő jelenetet rendezett rövid tévéjátékokká Lengyel György Ambrus Zoltán életművéből, három jellegzetes írását a mindmáig kevéssé ismert századvégi prózaírónak. Rövid tévéműfajokban amúgy is szűkölködő televíziónk remélhetőleg még megismétli majd külön-külön mindegyiket, a monodrámának ható Az utolsó jelenet címűt, Sulyok Mária megszokhatatlanul megszokott csodálatos szerepformálásával; a tréfás kedvű Türelmes Grizeldisz-t és a sajnálatosan mindig korszerű , fületlen embert, a Defoe neve és személye mögé bújt Ambrus Zoltán önéletrajzi kesergését. Különkülön is megállják majd helyüket, összetartó jelentést, irodalomtörténeti súlyt azonban Illés Endre ismertető tanulmánya adott e tévésített novelláknak. Illés Endre krétarajzai az évek során műfajt teremtettek a képernyőn, a tévéesszét Egyelőre azonban csak ő tudja művelni ezt az új műfajt, nagy tudásanyagával pillérekre állított könnyedén pontos megállapítás íveivel. Röviden Az elmúlt hét egyéb tévéprodukcióiról szólva is csak a műsorszerkesztés hibalajstroma gyarapodik A Színészmúzeumnak már rég esedékes adása a Kiss Manyiról készült összeállítás. Értékét voltaképpen az sem csökkenti, hogy jórészt agyonismételt film- és színházi betéteket sorakoztatott egymás mellé az adás, hiszen a sokszor látott kópiák sem unalmasak, ha a mindig változatos művészetű Kiss Manyit mutatják. A portréfilm igényű műsor azonban egy másik portréműsor hatását csökkentette azon az esten, ismét a műsorszerkesztés gondatlanságából, az 1963-ban készült, és most megismételt Székely Mihály filmjét. Két kegyeletteljes művészportré erősítheti, segítheti is egymást, ha két hasonló kvalitású, hasonló egyéniségű művész életútjáról szólnak. Kiss Manyi és Székely Mihály azonban két teljesen különböző művészegyéniség volt életében; halhatatlanságuk tán kapcsolatot teremt művészetük között, de műfajaik a képernyőn is, az emlékezés tiszteletével is diszszonanciát keltenek egymás szomszédságában. Alighanem a harmincéves emlékműsorok közül maradt le az ötrészes Rohan az idő című történelmi-politikai színezetű show-műsor, amelynek első részét szombaton este láthatta a tévénéző. Nem csoda, ha lemaradt. Harminc év slágertermését eleveníti fel Csenterics Ágnes műsora mai pompával, mai operett-primadonnákkal, mai tévéelektronikával és a hajdani időkről készült fotográfiák háttérként való alkalmazásával. Hétvégi rejtvény a nézőknek: elegáns estélyi ruhába öltözött dóma — és a lerombolt Duna-part, mit kezdhetnek egymással? Lőcsei Gabriella Magyar Nemzet Hétfőn kezdődik Veszprémben a tévéjátékok és -filmek fesztiválja Május huszonnegyedikétől huszonkilencedikéig tart a tévéfilmek fesztiválja Veszprémben. Programjáról kedden Szabó Gertrúd, a fesztivál főtitkára adott tájékoztatást. Az idén tizenhét film versenyez Veszprémben a fesztivál díjáért. A televízió irodalmi és drámai osztályán, valamint a szórakoztató és zenei főosztályon készült versenyfilmek vetítése összesen huszonkét órát tart. A tévétalálkozó részvevői hazai, és tizenöt országból érkező tévészakemberek, kritikusok, alkotók. Vitányi Iván a klasszikus irodalmi művek televíziós átdolgozásairól tart vitaindító előadást, Rényi Péter pedig a mai témájú tévéfilmekkel, tévéjátékokkal foglalkozik előadásában. Ez idén először adják ki Veszprémben a tévékritikusok díját. A fesztivált vendégül látó város, Veszprém lakossága a tévétalálkozó külön adóállomása segítségével a kilencedik hullámsávon tekintheti meg a találkozó programját Ez az adóállomás a fesztivál befejezése után is a városban marad és ezután a második műsort sugározza. SZÍNHÁZAK MAI MŰSORA Magyar Állami Operaház: Don Juan (főisk. bem. XIII. sor. 6.) (7) — Erkel Színház: A furfangos diákok, Seherezádé, P’olovec táncok (Főisk. ben. XI. sor. 6.) (7) — Nemzeti Színház: Csongor és Tünde (7) — Madách Színház: A tolmács (a Pécsi Nemzeti Színház vendégjátéka) (7) — Madách Kamara Színház: Csvigasztalán (a Pécsi Nemzeti Színház vendégjátéka) (7) — Vígszínház: Mirandolina (L. béri, 3.) (7) — Pesti Színház: Kreutzer szonáta (7) — Fővárosi Operettszínház: Cirkuszhercegnő (7) — Thália Színház: Fecsegő ékszerek (7) — József Attila Színház: Nálunk, nálatok, náluk... (7) — Vidám Színpad: Lehetünk őszinték? (fél 8) — Mikroszkóp Színpad: Fehér hajó (7) — Egyetemi Színpad: a Balázs Béla Stúdió új filmjei (Dobos Gábor: Életformák) (6) — Korona-pódium: Műhelytitkok (Harsány Gábor estje) (7) — Zeneakadémia: a MÁV Szimfonikus Zenekarának hangversenye (Händel: Messiás) (vez.: Lukács Miklós) (fél 6) — Budapesti Gyermekszínház: A szolnoki Szigligeti Színház vendégjátéka (7) — Állami Bábszínház: Kököjszi és Bobolsza Idu. 3) — Főváros! Nagycirkusz: Trolié Rodin (vizicirkusz) (fél 5) .Szerda, 1978. május 19. Befejeződött az írószövetség közgyűlése A fővárosi tanács dísztermében kedden a főtitkári referátum feletti vitával folytatódott, s fejeződött be a Magyar Írók Szövetségének közgyűlése. A tanácskozáson felszólalt Aczél György, a Minisztertanács elnökhelyettese, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, s részt vett Óvári Miklós, a Politikai Bizottság tagja, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, dr. Kornidesz Mihály, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezetője, dr. Orbán László kulturális miniszter, valamint politikai, állami és kulturális közéletünk számos ismert személyisége is. A közgyűlésen az irodalom műhelymunkájával összefüggő kérdéseket a társadalom építésének nagy folyamatába ágyazva vizsgálták a felszólalók. Az irodalom eredményeinek méltatása mellett, az alkotóművészek társadalmi felelősségének hangsúlyozásával elemezték az irodalmárok teendőit, a szocialista nemzeti öszszefogás és egység kibontakoztatásához szükséges feladatait. A nagyszámú hozzászólásból kicsendült, hogy műveiben az alkotók legjava lépést tart a társadalmi helyzet változásaival, s közéleti töltetű megnyilatkozások sora jelezte, hogy helyesen ítélik meg a kortársi világtörténelmet, a nemzetközi és hazai fejlődés fő összetevőit és következményeit. Nagy hangsúllyal esett szó az írószövetség közművelődési tevékenységéről. Megfogalmazódott: mindinkább gyümölcsözik az a felismerés, hogy ne csupán „belülről”, a művelődési intézmények oldaláról, hanem elsősorban művelődök, a műveltséget igénylők felől indulva mérjék fel és határozzák meg a tennivalókat. Jelentőségéhez, fontosságához méltó súllyal szerepelt a közgyűlés fórumán a vidéken működő hat írócsoport kérdése. Velük kapcsolatban az a tapasztalat alakult ki, hogy csak azokban a csoportokban bontakozott ki hatékony, jelentős közösségi élet, ahol már megfelelő irodalmi-közművelődési folyóirat létezik, s ahol a csoport vezetősége és a szerkesztőség között termékeny — vitával, egyetértéssel gazdag — kapcsolat alakult ki. Sok reflexiót kiváltó téma volt az, amit összefoglalva a fiatal írók helyzetének szokás nevezni. Megszívlelésre javasolták, hogy a fiatal írók — elődeikhez hasonlóan — próbálkozzanak például a publicisztikával is. Abban valamennyi hozzászóló egyetértett, hogy a fiatal írók nagy szerepet játszottak és játszanak az új közművelődési hagyományok — például az olvasótáborok — megteremtésében, s tovább gazdagító ápolásában. Szó esett a magyar irodalom külföldi kapcsolatairól, fogadtatásáról, irodalmunk nyelvmegőrző szerepéről, jelentőségéről, valamint a folyóiratoknak az irodalom szolgálatában teljesített küldetéséről. Folyóirataink kínálata felöleli valamennyi fontos laptípust, nagy igényességgel fontos munkát végeznek, az irodalmi ízlés fejlesztésének szolgálatában. Felmerült a vitában, hogy a korábbi időszak terméséhez képest kevesebb a szintézisigényű, összegező alkotás. Az irodalomkritika helyzete — mint elhangzott — elválaszthatatlan az egész irodalom, az irodalmi élet fejlődésétől, örvendetes, hogy a nagyobb igényű, kritikusi-irodalomtörténészi vállalkozások mellett egyre több az értő, bátran állást foglaló, helyesen orientáló írás. Felnőtt egy tehetséges, képzett, fiatal kritikusgeneráció, s általánosságban megfigyelhető a marxista műbírálat térnyerése és árnyalttá érése. Rámutattak azonban annak veszélyére, hogy az új művészi valóság jelenségei sokszor nélkülözve a korszerű, határozott elemzést, nem kapnak kellő, értő kritikát. A kritika fő feladataként a mű és folyamatelemzést, majd az elemzésből adódó konzekvenciák levonását, az értékítéletet, s az ennek megfelelő tájékoztatást jelölték meg. A vitában felszólalt Bata Imre, Bényei József, aki Fábián Zoltán korreferátumát ismertette, Bodnár György, Boldizsár Iván, Bor Ambrus, Czine Mihály, Erdődy János, Gáspár Margit, Hubay Miklós, Karig Sára, Kovács Sándor Iván, Rádó György, Rózsa Endre, Sánta Ferenc, Somlyó György és Veres Miklós. Zelk Zoltán levélbenüdvözölte a közgyűlést. A tanácskozás — miután elfogadta a szövetség módosított alapszabály-tervezetét — Dobozy Imre zárszavával ért véget. Hangsúlyozta, hogy a közgyűlés demonstrálta az írók szocialista egységtörekvéseit, rámutatott, hogy ezt az egységet új kérdések felmerülésekor újra és újra ki kell küzdeni. Az egyén — és különösen az író — csak közösségben élhet NAPLÓ Az idei ünnepi könyvhetet Baranyi Ferenc nyitja meg május 27-én 19 órakor a Marcibányi téri ifjúsági házban. A világ legrégebbi zongoraversenyét, a bécsi Bösendorfer-versenyt ötvenedszer rendezték meg az idén. Az első díjat az ír O’Connor kapta. • Könyvtár építésére fordítják az ünnepi könyvhét Szolnok megyei bevételét. Május 29- től június 5-ig üzemekben, téeszekben, tanintézetekben, könyvtárakban rendeznek íróolvasó találkozókat, megnyílik ismét a könyvudvar és a könyvutca, ahol a könyvek mellett népművészeti alkotások is kaphatók majd. Albán Berg zeneszerző özvegye az Osztrák Állami Könyvtárnak ajándékozta férje csaknem minden jelentős művének partitúráját. Az átadott művek között van Gustav Mahler IX. szimfóniájának kottakézirata is, amely korábban Albán Berg tulajdonában volt. Új programot indított az Európa Szálló: fiatal művészeket mutat be Budán, ahol kevesebb helyszíne van a kulturális életnek, mint Pesten, nagy az érdeklődés a színházat is helyettesítő rendszeres műsor iránt. Kovács Júlia szerkesztőnek az az elgondolása, hogy a műsorban a közönség Szegvári Katalin riportjainak segítségével személyesen is ismerkedjen meg a részvevőkkel. Már szerepelt a szálló programján: Andai Györgyi, Lukács Sándor, Czakó Gábor, Bálint András és Jordán Tamás. Legközelebb május 31-én, este hét órakor Faragó Júliának, az Operaház magánénekesének estjét rendezik meg, s ezen fellép Szacsvay László is. Zongorán kísér: Bolkovitz Tamás. Júniusban Dárday István filmrendezővel találkozhatnak a szálló vendégei. Tervezik képzőművészek meghívását is, akiknek alkotásaiból néhányat ki is állítanak. Mozart , Figaro házasságának Suzannáját énekli Csengery Adrienne júniusban és júliusban az angliai Glyndebourneban rendezendő operafesztiválon.• Három hangversenyt rendez a Rádió a Tudományos Akadémia kongresszusi termében. A május 26-i, első koncerten a Bakfark Consort, a Camerata Hungarica együttes és a Gesualdo-kvintett működik közre. A június 2-i koncert közreműködői az Ars Renata-, a Collegium Musicum-, és a Musica Antiqua Hungaricaegyüttesek lesznek. Június 9-én a prágai madrigalisták lépnek fel régi cseh vokális és hangszeres muzsikával az MTA kongresszusi termében. A szemérem egészséges emberi tulajdonság címmel forgat filmet Alberto Sordi. A film főszereplői Claudia Cardinale és a rendező, Alberto Sordi. Egy magángyűjteményből az amszterdami Rijksmúzeum tulajdonába került Rembrandt „Zeneóra” című festménye. A kép négy zenészt ábrázol, etőztük magát Rembrandtot, hárfa játék közben. Euripidész: Iphigénia Auliszban című tragédiájából forgat filmet Michael Cacoyannis. Főszereplő Iréné Papas, és dolgozhat, s fejtheti ki zavartalanul tehetségét. Ezt követően megválasztották a szövetség 61 tagú választmányát. A választás eredményének közzététele után összeült a szövetség új választmánya, hogy megválassza az írószövetség tisztségviselőit. A Magyar Írók Szövetségének elnökévé Dobozy Imrét, főtitkárává Garai Gábort választották meg. Az írószövetség ügyvezető titkára Garamvölgyi Károlyné, titkárai: Csák Gyula és Fábián Zoltán. Május 19 ősi és új orosz dalokkal vendégszerepel Magyarországon Ludmilla Zikina és tizenöt tagú együttese. Budapest , kilenc vidéki város közönsége június 14-től két héten át hallhatja a szovjet énekesnőt, aki pályája kezdetén a Pjatnyickij-együttes tagja volt. Később szólistaként járta a Szovjetuniót, tehetségét, tudását, előadói kultúráját a Szovjetunió népművésze cím és a Lenindij, a legmagasabb állami kitüntetés ismerte el hazájában, külföldön pedig nyolc fesztiváldíj jutalmazta. •1* Hermán Lipót műveiből nyílt meg kiállítás kedden Oroszlányban. A vértesi napok műsorán rendezett tárlatra a képeket a Nemzeti Galéria adta kölcsön. A Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat évi közgyűlésén, kedden a Kossuth Klubban a társulat emlékérmeit Gerevich László és Kralovánszky Alán régésznek, Aradi Nóra, Urbach Zsuzsa és Mucsi András művészettörténésznek ítélték oda. A Szovjetunió Írószövetségének novemberi látogatásai május 15-től június 5-ig viszonozza a francia Goncourt Akadémia és az Irodalmáról Társaságának tizenöt tagiküldöttsége. Párizsban hirdetik már az új színházi évad első bemutatóit: Jean-Louis Barrault társulata az angol John Derter vendégrendezésében Peter Shaffer Equus című sikerdarabját mutatja be, a Théatre de Voeuvre pedig Jean Anouilh Scénario című új komédiáját ígéri Jacques Fabbri főszereplésével. CD Mozikorszerűsítésre 210 millió forintot fordítanak Budapesten az V. ötéves tervben. Elsősorban a belső kerületek nagy forgalmú filmszínházait újítják fel és látják el korszerű szellőzőberendezéssel. A jövő év második negyedévében megnyílik az újjáalakított Szikra, itt egy 40 személyes kisvetítő-terem filmklubnak ad majd otthont. A Kálvin téri építkezés befejeztével hozzáláthatnak a régóta bezárt Vörösmarty mozi újjáépítéséhez is. Új filmszínházat is kap a főváros: a kelenföldi városközpont modern, 450 személyes, szélesvásznú mozival gazdagodik. Tavasszal újjáalakult a Mai Sáimé Akadémia, amelynél, egykor Paul Valéry, Paul Fort, Maeterlinck és mások voltak tagjai. Eugene Guillevic és huszonhárom társa ezentúl a fiatal költők megjelentetését támogatja, negyedévenként költői válogatást, évente pedig 10 000 srankos díjat ad ki. Ötezer év orvosi divatjáról nyílt meg kedden kiállítás a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumban. Az év végéig nyitva tartó kiállításon korabeli festmények, metszetek, illusztrációk alapján rekonstruált öltözetek érzékeltetik, hogy milyen volt egykor az orvosok, sebészek, gyógyszerészek viselete.A Bella Ahmadulina versciklust írt Hector Berlioz Fantasztikus , szimfóniájához és Rómeó és Júlia című szvitjéhez. A versciklust a moszkvai Csajkovszkij konzervatórium nagytermében mutatták