Magyar Nemzet, 1977. május (33. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-01 / 101. szám
2 tások, az európai biztonság és együttműködés a belgrádi tanácskozás előtt). „Először beszéltünk pártközi megbeszélésen az olasz és francia államközi kapcsolatokról is — jelentette ki újságíróknak Marchais. — Tehát a két országot érintő bizonyos kérdésekről abban a távlatban, hogy pártjaink esetleg kormányszerephez jutnak.” Az OKP részéről Paretta ezt, bár közvetettebb formában, megerősítette: „E két párt, ha nincs is kormányon, nagyon nagy súllyal esik latba országában, ezért felelősséggel tartozik az államközi kapcsolatok alakulásáért is” — mondta. Az MTI másik jelentése szerint pénteken este találkozott és hosszú megbeszélést folytatott egymással Benigno Zaccagnini, a Kereszténydemokrata Párt, és Enrico Berlinguer, az OKP főtitkára annak nyomán, hogy a KDP vezetősége elfogadta: tárgyalásokba kezd a többi párttal, beleértve az OKP-t is, közös kormányprogram kidolgozásáról néhány körülhatárolt területen. Zaccagnini a vezetőségi jóváhagyás után sorra találkozott a pártok vezetőivel. Az NSZK leszállítja Brazíliának az atomreaktorokat Heltai András, az MTI washingtoni tudósítója jelenti: Helmut Schmidt nyugatnémet kancellár az amerikai televíziónak adott nyilatkozatában éles hangon elutasította azt, hogy a Carter-kormány beavatkozzék az NSZK atomipari exportjának ügyeibe. Schmidt az Egyesült Államok közművelődési tévéhálózatában sugárzott nyilatkozatában egyúttal kijelentette: véleménye szerint mind az amerikai, mind a szovjet vezetés — nevezetesen Leonyid Brezsnyev — tartóssá kívánja tenni az enyhülés folyamatát. Schmidt a pénteken este közvetített félórás tévéinterjúban hűvösen és egyértelműen utasította vissza azt a washingtoni igényt, hogy az NSZK ne szállítsa le Brazíliának a korábban megrendelt energiatermelő atomreaktorokat. A Carter-kormány azzal az indokkal ellenzi az ügyletet , hogy a berendezések nukleáris fegyver előállítására is alkalmasak. A bonni kormányfő közölte: bár Carterrel írásban, kormánytisztviselők útján és személyesen — telefonon — ismételten tárgyaltak a kérdésről, a nyugatnémet álláspont változatlan: a reaktorokat leszállítják. Azzal érvelt, hogy a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség ellenőrzi majd a berendezések rendeltetésszerű felhasználását. Egyébként — tette hozzá — az USA által is aláírt atomsommpó-egyezmény kimondja: nem szabad korlátozni a nukleáris technológia békés célú felhasználását. Carter csak e nemzetközi jog alapján cselekedhet — mondotta Schmidt, aki nem volt hajlandó kommentálni a kérdést: vajon politikai nyomás érdekében függesztették-e fel a közelmúltban átmenetileg az NSZK-nak szóló amerikai uránszállításokat. A reaktorok kivitele a jövő iparága az NSZK-ban — hangoztatta Schmidt —, annál is inkább, mert országának nincs esélye a polgári repülőgépek, vagy a számítógépek piacán — ott az amerikai cégek uralkodnak... Egyébként az NSZK sem az olajtermelő országoktól, sem egyfajta „urániumkartelltől” nem kíván függeni — célzott a kancellár ismét az amerikai nukleáris ipar szerepére a Carter-féle lépések mögött Schmidt lényegi egyetértéséről biztosította az új washingtoni kormány politikáját a Szovjetunió, a szocialista országok vonatkozásában, hozzátéve, hogy „nyilvános kijelentései” valamelyest különböznek Carterétől, aminthogy különböznek a két ország nemzeti érdekei is. Schmidt azt is mondta, hogy véleménye szerint mind az amerikai vezetők, mind a Szovjetunió vezetése tartóssá kívánják tenni az enyhülést. Szárkisz kérése Arafathoz Bejrútban csökkentsék a palesztinai fegyveresek számát Az AP jelenti: Miután Eliasz Szárkisz, Libanon köztársasági elnöke két óra hosszat tárgyalt Jasszer Arafattal, a Palesztinai Felszabadítási Szervezet Végrehajtó Bizottságának elnökével a jól értesült körök szerint —, arra kérte a politikust, hogy csökkentsék a PFSZ bejrúti táboraiban levő fegyveresek számát. Indítványozta, hogy 1000 táborlakó közül csak 7 viselhessen könynyűfegyvert, s a többieket vagy szereljék le, vagy irányítsák az ország déli részén létesített palesztin menekülttáborokba. A libanoni Haladó Szocialista Párt vezetősége szombaton Bejrútban Valid Dzsumblattot, a meggyilkolt baloldali libanoni vezetőnek, Kamal Dzsumblattnak a fiát választotta ellenszavazat nélkül a párt elnökévé. Mint ismeretes, jobboldali fegyveresek Kamal Dzsumblattot március 26-án tőrbe csalták és agyonlőtték. Bejrútból érkezett jelentések szerint Abdel Halim Khaddam szíriai külügyminiszter rövid látogatásra Szaúd-Arábiába utazott A diplomata Rijadban beszámol Hafez Asszad szíriai elnök legutóbbi moszkvai tárgyalásainak eredményeiről. Az AP washingtoni jelentése szerint Vance amerikai küllügyminiszter pénteken Washingtonban Dinitz izraeli nagykövettel a közel-keleti helyzet legújabb fejleményeiről tanácskozott. Az izraeli diplomata méltatta Husszein Jordánia királynak a közelkeleti kérdésben elfoglalt álláspontját Kijelentette, hogy az uralkodó rugalmas álláspontra helyezkedett a palesztin állam megteremtésének kérdésében és eddig véglegesen egyik megoldás mellett sem kötelezte el magát A UPI jelenti: pénteken négyszáz egyiptomi munkás érkezett vissza Líbiából Kairóba. Valamennyien különböző katonai létesítményeken és a tripoli egyetemen dolgoztak. Líbiai források szerint a kairói hatóságok Líbia-ellenes tevékenységre ösztönözték őket, s ezért jelenlétük veszélyt jelentett az ország biztonságára. Az ismételt zavargások megelőzésére házi őrizetbe vették a pakisztáni ellenzék vezetőjét Az AFP jelenti: ismét súlyos zavargások robbantak ki szombaton Rawalpindiben, miután az ellenzéki pártok tüntetési felhívást bocsátottak ki. Ezzel Zulfikar Ali Bhutto miniszterelnököt próbálják lemondásra kényszeríteni. A felvonuló tüntetők kisebb-nagyobb csoportjai öszszecsaptak a kivezényelt rendfenntartó erőkkel. Néhány lakónegyedben barikádokat emeltek, köveket és tűzbombákat hajigáltak, felgyújtották a rendőrség egyik központi épületét. Több helyen megrongálták a kigyulladt épületek oltására kivezényelt tűzoltókocsikat is. A rendőrök könnygázgránátokkal tartóztatták fel a Bhutto miniszterelnök rezidenciája felé tartó tüntetőket. A Pakisztáni Nemzeti Szövetség — kilenc pártot tömörítő ellenzéki csoportosulása már a múlt héten kiadta azt a felhívást, amely tömegfelvonulást sürgetett Bhutto miniszterelnök lakása körül. Pír Pagaro, az ellenzék ügyvezető elnöke szombaton az ellenzék híveit további tüntetésekre szólította a város más pontjaira és országszerte is. Emiatt a rendőrség szombaton házi őrizetbe vette Pír Pagarót. Az ellenzéki vezető nem hagyhatja el szállodai lakosztályát, így akarják távol tartani a városban folyó zavargásokat. A rendőrök letartóztatták Mohamed Asraf Khánt, az ellenzéki pártok ügyvezető alelnökét, aki a tüntetők között volt. MapwWw.pt Szita János nyilatkozata az EGB ülésszakának határozatairól Genfből jelenti az MTI. Genfben szombaton hajnalban zárótanácskozással befejeződött az EGB (Európai Gazdasági Bizottság) 32. ülésszaka, amely korábban fontos határozatokat fogadott el. Dr. Szita János miniszterhelyettes, az EGB ülésszakán részt vett magyar küldöttség vezetője Génfben nyilatkozatban foglalkozott a tanácskozás fontosabb eredményeivel. Az Európai Gazdasági Bizottság az idén ünnepli fennállásának 30. évfordulóját, s erről a most véget ért ülésszakon ünnepélyesen megemlékezték. Ezt a bizottságot olyan időszakban hozták létre, amikor Európa jelentős része a második világháború következtében még romokban hevert és a bizottság a háború okozta súlyos sebek begyógyításában sikeresen működött közre. A hidegháború időszakában az európai szocialista és a nyugati országok között jóformán csak az EGB volt az egyetlen olyan fórum, ahol a kormányok képviselői rendszeresen találkoztak és megvitathattak gazdasági kérdéseket. A most befejeződött ülésszak foglalkozott az európai gazdasági helyzet értékelésével. Általános vélemény szerint a nyugati országok gazdasági helyzete továbbra is labilis. Az 1974—75-ös évek válságát követő fellendülés csak a múlt év első felében volt jelentősebb mértékű — mintegy 6 százalékos —, az év végére azonban növekedés üteme újra a felére esett vissza. Továbbra is jelentős a kapacitások kihasználatlansága, így a beruházási tevékenység a tőkés országokban alig élénkül. Mindennek következtében a fejlett tőkés országokban az idén csak szerény gazdasági növekedéssel lehet számolni. A tanácskozás középpontjában a szocialista és tőkés országok gazdasági kapcsolati álltak. A kelet-nyugati kereskedelem fejlődését továbbra is sok tényező nehezíti. A tőkés világ válsága fékezte a szocialista országok exportjának növekedését, amire pedig a növekvő és dráguló import kiegyenlítése érdekében is szükség van. A szocialista országokkal szemben sok államban még mindig megnyilvánuló hátrányos megkülönböztetés és egyes országokban az erősödő protekcionizmus továbbra is a kelet-nyugati kereskedelem bővülésének egyik akadálya. Mégis, azok az eredmények, amelyeket a tőkés export növelésében és a kereskedelmi mérleg egyensúlyának javításában tavaly a szocialista orzságoknak, köztük Magyarországnak is sikerült elérniük, igen jelentősek. A további fejlődéshez, az egyenlő elbánás elvének érvényesülésén kívül az szükséges, hogy minél gyorsabban és hatékonyabban valósítsuk meg az export szerkezetében azokat a változtatásokat, amelyek elősegítik a fejlett országok piaci igényeinek magas műszaki színvonalon és gazdaságosan való kielégítését Az EGB — jóllehet a kereskedelempolitikai problémák megoldásában nem tudott fordulatot elérni — hasznosan járul hozzá a kereskedelem szempontjából fontos információáramlás és egyéb, a kereskedelmet gyakorlatilag elősegítő lépések kidolgozásához. — A szocialista országok fontos politikai célkitűzése volt ezen az ülésszakon, hogy előrehaladás történjen azoknak az összeurópai kongreszszusoknak megtartásáról, amelyekre a Szovjetunió tett javaslatot a környezetvédelem, a szálítás és az energetika terén. A nyugati partnerekkel folytatott beható vita után egyetértés jött létre abban, hogy először a környezetvédelemmel foglalkozó kongreszszust kell megtartani, mivel a delegációk többsége ezt tartotta a leginkább időszerűnek. Az ülésszak határozatában ezért megbízták az EGB illetékes szerveit a kongreszszus előkészítésével, annak időpontjáról az EGB jövő évi ülésszaka dönt. Ugyanakkor a határozat felhívja a figyelmet arra, hogy a másik két javasolt kongresszus kérdésével tovább kell foglalkozni. Azt hiszem, nem kell különösen hangsúlyozni annak jelentőségét, hogy a belgrádi találkozó előestéjén a szocialista országok nagy horderejű javaslatának ügyében jelentős előrehaladás történt — fejezte be nyilatkozatát dr. Szita János. Új-Delhi bírósága elé idézték Indira Gandhi fiát A Reuter jelenti: A Dzsanata párti új indiai kormány szombatra virradóra felkérte Dzsatti ügyvezető államelnököt arra, hogy oszlassa fel kilenc északi szövetségi államban a kongresszus párti többségű törvényhozást, és ezekben az államokban júniusra írja ki a helyi választásokat. Előzőleg a legfelsőbb bíróság elutasította néhány szövetségi államnak azt a kérelmét, hogy a központi kormány ne legyen jogosult az állami parlamentek feloszlatására. Az AFP szerint május 11- re a fővárosi bíróság elé idézték Szandzsai Gandhit, Indira Gandhinak, a volt miniszterelnöknek a fiát. A bíróság egy, a rendkívüli állapot idején letartóztatott politikus feljelentése alapján jár el. A politikus azt állítja, hogy bebörtönzéséért Szandzsai Gandhi felelős. Ez az első eset, hogy a rendkívüli állapot idején viselt dolgai miatt bírósági eljárást indítottak a miniszterelnökasszony fia ellen. Egyébként az új kormány már kinevezett egy bizottságot, amelynek feladata kivizsgálni a Szandzsai irányítása alatt álló Maruti Limited autógyár tevékenységét. A külpolitika hírei (Moszkva, TASZSZ) Moszkvában hivatalosan bejelentették, hogy a felek között létrejött megállapodás értelmében május elején etiópiai állami küldöttség érkezik a Szovjetunióba hivatalos látogatásra. A delegációt Mengisztu Haile Mariam alezredes, az etiópiai ideiglenes katonai kormányzó tanács elnöke vezeti. (Nyugat-Berlin, MTI) A nyugat-berlini képviselőhöz szombat délutáni ülésén elvetette a CDU javaslatát a parlament feloszlatására és soron kívüli választások kiírására. A nyugat-berlini parlament hétfőn délután foglalkozik Klaus Schütz kormányzó polgármester lemondásával, s Dietrich Stobbe ekkor terjeszti elő az új szenátusra és annak programjára vonatkozó elképzeléseit. (San Salvador, Reuter) Arturo Molina Salvadort elnök rádió- és televízióbeszédében elutasította Mauricio Borgonovo külügyminiszter elrablóinak azt a követelését, hogy a kormány túszukért cserében bocsássa szabadon az általuk megnevezett 37 politikai foglyot. (Párizs, AFP) Pham Van Bong, a Vietnami Szocialista Köztársaság miniszterelnöke szombaton befejezte franciaországi látogatását és Moszkva útbaejtésével hazaindult. (Varsó, TASZSZ) Befejezte hivatalos látogatását és elutazott Varsóból szombaton a VSZK katonai küldöttsége, amelyet Vo Nguyen Giap, a Vietnami Kommunista Párt KB PB tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese, nemzetvédelmi miniszter vezetett. (Washington, TASZSZ) Az amerikai hírszerző szervek tevékenységét ellenőrző különleges szenátusi bizottság bejelentette: vizsgálatot indít annak kiderítésére, milyen szerepet játszott a CIA abban, hogy 200 tonna uránércet 1968-ban titokban Izraelbe szállítottak. A hírt először közlő New York Times tudósítójának a CIA szóvivője elmondta hivatalának tudomása volt a hajó eltűnéséről, de sem a rakomány, sem a hajó nem volt az Egyesült Államok tulajdona. O (Dacca, AFP) Banglades északkeleti és délkeleti részén uránium- és thériumérc-lelőhelyeket fedeztek fel. A kutatásokat a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség segítségével végezték. Vasárnap, 1977. május 1. Spanyol színvallatás A SZAKSZERVEZETEK legalizálása korántsem keltett akkora érzelmi hullámokat Spanyolországban, mint korábban némelyik politikai párt működésének az engedélyezése. Első pillantásra furcsának vélhető jelenség. Elvégre már most világos, hogy a júniusi választásokat követő időszakban a spanyol belpolitika, sőt a külpolitikának irányadó része is gazdaságközpontú lesz. Ebben az esetben viszont igen nagy közvetlen szerephez jutnak majd a munkavállalók szakszervezetei. A kétségeknek ilyenfajta megfogalmazása részben már a feleletet is magában rejti. A legkézenfekvőbb annak a kézenfekvő, ám lényegében mégiscsak találó megállapításnak az átültetése, miszerint a madridi kormányhatalom és a finánctőke döntő része, illetve a politikai „közép” reformer erőcsoportja azért fogadta el, sőt azért kezdeményezte a kommunisták pártjának a legalizálását, mert egy felmérhető erejű, tárgyalási partnerként elismert és nyílt kártyákkal játszó szervezetet jobban beilleszthetőnek tartottak jövendő hatalmi stratégiájuk kereteibe, mint egy továbbra is illegális ellenzéki pártot Hasonló lehet a helyzet a szakszervezetekkel is, elsősorban a munkásbizottságokkal, a kommunista irányvonalat képviselő legfontosabb erővel. „Jobb a fényre engedni őket, mint a sok szempontból számukra is kedvező homályba kényszeríteni” — valahogy így vélhették az engedélyezést szorgalmazók, akikre egészében érvényes lehet Santiago Carrillónak a kormányfőről adott jellemzése: antikommunista, de az intelligens fajtából való, aki tudja, hogy megtorlással nem lehet eszméket leküzdeni. Az új szakszervezeti szabályozás tehát lényegében már a következő nagyobb szakasz szempontjából értékelendő: a hatalom folyamatosságára számító monarchikuskormányzati körök most teremtik meg a jövendő modus vivendi alapjait a majdan nyugat-európai mintára integrálni kívánt szakszervezetekkel. A GONDOLATMENET azonos lehet az egész spanyol demokratizálási folyamat királyi-miniszterelnöki irányvonalával. Ennek a lényege pedig az, hogy a mindenképpen elkerülhetetlen engedményeket addig és úgy kell megtenni, amíg a belső feszültség és a külföldi várakozások ezt parancsolóan megkövetelik. Addig, amíg a demokratizálás objektív igényére való hivatkozás hozzásegít a konzervatív jobboldali ellenzék állásainak a felszámolásához, és amíg a Franco-évtizedek után a demokratikus szabályokat megbecsülni tudó baloldal kész elfogadni a már most beépített biztosítékokat is, amelyek pedig a jelenlegi hatalmi köröknek és támogatóiknak érdekeit szolgálják elsősorban. A szakszervezetek engedélyezése ügyében is megfigyelhető egyébként a hivatalos Madrid taktikájának az a sajátossága, hogy minden balra szóló engedményt egy általában kisebb horderejű baloldalellenes lépés kísér. Ezúttal két ilyen járulék is kimutatható. Az egyik az, hogy a technikailag gyors és egyszerű szakszervezeti legalizálással egy időben a kormány nem engedélyezte ama május elsejei felvonulásoknak a megtartását, amelyek nyilvánvalóan igen látványosan jelezhették volna a baloldali pártok, köztük a kommunisták tömegbefolyását, így végső soron ezeknek az erőknek kedvezően hangolták volna át a választás küszöbén álló ország fogékony közvéleményét. A másik, még mélyebb rétegben fekvő ellenlépés valójában negatív cselekedet. Magyarán abban ölt testet, hogy a kormány nem tett meg valamit: nem oszlatta fel a Franco-korszak államilag ellenőrzött, fasiszta jellegű vertikális szakszervezeteit. Mindkét gesztus azt a célt szolgálja, hogy csökkentse a jobboldal számára kínálkozó támadási felület nagyságát, az utóbbi pedig már a választás utáni idők figyelembevételével nyitva hagyott kapu. Az idei május elseje a kormány tilalma ellenére reménykeltőbb Spanyolországban, mint a polgárháború óta bármelyik is volt. Korai lenne a természetes határkő, az általános választás előtt megvonni a demokratizálási folyamat mérlegét, hiszen kétségkívül a második világháború utána Európa egyik legbonyolultabb, egy országra vonatkoztatható átalakulásáról van szó. Annyi biztos, hogy sem a bódult lelkesedés, sem a kiábrándult lemondás nem célravezető: egyelőre a politikai keretek kiigazítása, korszerűsítése folyik, a döntő, a tartalmi részeket érintő, az osztályküzdelem majd csak ezután következik, s talán évtizedekig is eltart. A remény e küzdelem puszta lehetőségének szól Annak, hogy a józanul mérlegelő kormányköröknek és a legszélesebb tömegeket képviselő demokratikus ellenzéki pártoknak a de facto együttműködése, kompromisszumra hajlandósága kiszoríthatja a hatalom sorompói közül a francói államrendet tovább éltetni akarókat. A JOBBOLDAL KIREKESZTÉSE a parlamenti választásokkal válhat befejezett ténynyé. A hivatalos Madrid eddigi taktikája jelentős részben éppen a színvallás kikényszerítését célozta — azon kívül persze, hogy elfogadható reformot képtelenek lettek volna elérni a demokratikus ellenzék bevonása nélkül. A politikai szervezetek, főként a kommunisták legalizálásának folyamata világosan, kimutatta, hogy a korábbi időszak gyakran igen magas állású tisztviselői és katonai személyiségei közül kik képesek a saját jövőjük érdekében is alkalmazkodni a változó követelményekhez, s kik ragaszkodnak a francói örökséghez. Egy röpke pillanatra így kapcsolhatott össze részben közös érdek két teljesen eltérő, és egyébként külön-külön sem éppen egységes tábort a történelmileg szemlélve közjátékjellegű, ám gyötrő emlékű, léleknyomorító Francoévtizedek meghaladásának az igénye. Ezzel párhuzamosan persze az uralkodó és kiválasztott emberei minden szükséges lépést megtesznek, hogy a továbbiakban kedvező helyzetből fogadhassák majd a baloldal politikai szervezeteinek és tömegeiknek a támadását. Az atlanti katonai szervezet, illetve a nyugat-európai gazdasági integráció mértékadó köreivel is már most igyekszenek megszőni a jövőben használni kívánt hálót: a széles körű diplomáciai puhatolózások korántsem csak a megbékélés látványos állomásai, hanem a stratégiák egyeztetésének a kezdetei. Rejtve ugyan, de azért jól észrevehetően magukban foglalják azt az alaptényezőt, hogy a most hatalmon levő körök biztosak a hatalmon maradásukban, s nemkülönben a tárgyaló felek, akik szintén a folyamatosságra számítanak. A KÖZÉPERŐK politikai megszervezése az elsődleges feltétele annak, hogy a fenti számítás beváljon. Kétségtelen, az elmúlt másfél évtized spanyolországi társadalmi és gazdasági változása, együtthatva a tudatnak, a létkörülmények iránt támasztott igényeknek fokozatos elmozdulásával megadja az alapot a „középre” mint nem túlságosan erőltetett és mesterkélt társadalmi alakzatra való hivatkozáshoz — és a biztonságra, az átalakulásban is bizonyos stabilitásra áhítozók szavazataira számításhoz. Egyelőre bizonytalan, mikor jelenti majd be Suárez kormányfő, hogy — arról valószínűtlen — független jelöltként indul-e a választásokon, avagy valamelyik párt, párttömörülés színeiben. Az utóbbi esélyt jó feltételekkel játszhatja meg. Bizalmasai hetek óta puhatolóztak egy sor kereszténydemokrata, szociáldemokrata és liberális beállítottságú párt berkeiben. Ezután hirdették meg az úgynevezett Demokratikus Centrum létrejöttét. Az új szövetségnek még nincs vezető egyénisége. Könnyen meglehet, hogy Adolfo Suárez lesz az, aki arra számít, hogy politikájának és személyének összefonódó varázsa mind a Fraga vezette konzervatív jobboldaltól, mind a szintén szemmel tartott ellenféltől, Felipe González PSOE- jétől elcsábítja a szavazókat. Futász Dezső