Magyar Nemzet, 1977. november (33. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-30 / 281. szám

Szerda, 1977. november 8. Táncoló fények csillagos kupolán Kék, piros, sárga, összekentő képeket láttam álounmban — József Attila sorai jutottak eszeimbe, de én nem álmaimban, hanem a valóságban láttam ezeket a képeket; bár fantasztikumukban, színes kavargásukban inkább hasonlítottak csodálatos álomhoz, mint a valósághoz. Los Angelesben jártam a nyáron, ott a planetáriumban gyönyörködhettem ebben a látványban. A neve: Laserium. Magyarra lefordíthatatlan, hiszen a lézernek nincsen magyar megfelelője, s ez a Laserium nem más, mint egy lézer-show. Mit is rejt ez a név, mi van ebben a planetáriumban? A valósággá lett álom, a csoda. Színek kergetőznek A Los Angeles-i csillagvizsgáló előtt hetente kétszer kétkét alkalommal jó angolszász szokás szerint hosszú-hosszú sor kanyarog, a kaput csak kezdés előtt két perccel nyitják ki. Itt álltam én is nyitásra várva és fogalmam sem volt, milyen látványra számíthatok, miért is állok itt. Azután a tömeg megindult a kupolaterem felé. Bent körkörösen székek álltak, kényelmes fejtámlákkal A terem gyorsan megtelt, a villanyt eloltották és egy hang, miután üdvözölte a közönséget, bejelentette a Laserium II. műsorát. Megszólalt a zene és a kupolán feltűnt a csillagos égbolt, összes bolygójával és tejútrendszerével. Egyszercsak egy éles elektronikus zenei akkordra megjelent egy vörös pont az elhalványuló csillagok közt a kupolán, majd egy zöld, egy kék, egy sárga és a zene ütemére táncba kezdtek. Ahogyan mozogtak, cikáztak, siklottak ezek a pontok, úgy húzták maguk után színes csíkukat. Olyan volt, mint amikor szalonnasütés közben a gyerekek izzó fadarabot forgatnak a levegőben. Ezt látjuk úgy gyors mozgása miatt, mintha hosszú, kacskaringós szalag lenne. Képzeljük el ezt négy színűben, amint kavarognak, kergetőznek a kupolában, szétnyílnak, széles nagy sávokká tágulnak, szétrobbannak, mint a tűzijáték petárdái és elcsendesednek, mint a kialvó parázs. A zene nem aláfesti a színek játékát, hanem összefonódik vele, közösen alkotják a nagyszerű mutatványt. Csak gyönyörködtet Ennek az attrakciónak megalkotója a lézersugárnak, mint szórakoztató eszköznek a kifejlesztője egy amerikai filmrendező, Ivan Dryer. Dryer mint dokumentum- és oktatófilm rendező dolgozott, több mint egy évtizeden át. A lézersugár felhasználásáról forgatott filmet 1970-ben egy kutató intézetben s munka közben rájött, hogy a színes lézer fény gyönyörködtető látvány. Mecénásokat szerzett, néhány fizikussal, optikai szakemberrel szerkesztettek így berendezést és 1973 novemberében bemutatták az első lézer-showt, a Laserium-et, a Los Angeles-i Griffith Observatóriumban. A kupolaforma fokozza a látvány inenzitását, gyakrabban érhető e vele a fények térhatása. Ha öbbször egymás után gyors töröket írnak fel rá, hengerlek, gömbnek hatnak a vonnak. Dryer műsorát 1977 augusztusáig négy és fél millió ember látta, eddig tizenöt vámosban mutatták be az Egyesült Államokban, Kanadában is Japánban. Ezen a nyáron terült át először Európába a how. Londonban egy héten át láthatta a közönség. Óriási sikerének titka Dryer szerint az, hogy az emberek ki vannak éhezve bizonyos absztrakt szórakozási formába. Az okot valóban valahol át kell keresni, de annyiban módosítanám is az indoklást, hogy az emberek valamiféle iszta, pusztán gyönyörködtető ákapcsolódásra vágytak. Ebben a felgyorsult, új informálok tömegével naponta elrasztott életünkből hiányzik elernyedés, a pihenés. A planetáriumban gyönyörű színes fények kavarognak, tánulnak előttünk, sötét van, kellemes a zene, kényelmes tarosszékben üldögélve bámul az ember a magasba. Nincsen cselekmény, izgalom, szomorúság, sziréna, zaj, repülő és forgalom. Csak fények a sötét égbolton, zene és nyugalom. Szabadon szárnyal a fantázia és pihen a test. Ki-ki képzelete szerint lát meg a keringő fényekben, virágot, gömböt és tűzkígyót. Miből lesz a látvány Ámultam én is ezen a csodás lézerfényjátékon, a fantasztikus színek és a gyors cikázó fénynyalábok a XXI. század kozmikus utazásainak elképzelt hangulatát keltették bennem. Csodáltam a látványt és nem értettem a technikát. Mi ez, hogyan lehet ilyet csinálni? Hazaérkezésem után kértem meg Kroó Norbertet, az Akadémia Központi Fizikai Kutató Intézete optikai főosztályának vezetőjét, magyarázza el, mit láttam. — A Griffith Observatóriumban körülbelül egy watt teljesítményű kriptonlézert használnak. Ennek a lézernek három színű sugárzása van — piros, sárga és kék. Ezeket a színeket egy prizma segítségével három irányba térítik el, azaz szétválasztják. Ugyanígy össze is tudják keverni a részszíneket, s így lesz például a kékből és a sárgából zöld fény. A szétválasztott színes sugarakat tükrök, illetve lencsék rendszerén, valamint különböző mintázatú üveglapokon vezetik át. A lézernyalábokat változó sebességgel mozgatják, de közben változik a sugárkéve szélessége, formája is. Minél nagyobb a mozgatás, változtatás sebessége, annál nagyobb térhatást érnek el. Az elv tehát igen egyszerű, de magának a lencse- és tükörrendszernek az összeállítását gondosan titkolják a lézer-show gazdái. — Jelentene-e különösebb gondot egy hasonló látványosság megteremtése Magyarországon ? — Egyáltalán nem. Itthon is lehetne ilyen show-val színesíteni az új planetárium műsorát. Szívesen adnánk tanácsot, segítenénk a berendezés beszerzésében, összeállításában. Hasonló kriptonlézerekkel mi is dolgozunk, a látvány csak a laikus számára ördöngösség. Én én éppen emiatt örülnék neki, ha létrehoznának egy ilyet itthon is. Így az emberek kicsit közelebb kerülnének a lézerek megismeréséhez. Ma, amikor a sebészetben, az iparban, a kibernetikában és ki tudja hány helyen egyre többször kerül a Utalmazásra a lézersugár, jó lenne, ha többet tudnának róla. A tudományos ismeretterjesztés legnépszerűbb és leghasznosabb formái közé sorolom — és szívesen sorolnám itthon is — a lézer-showt. Hajdú Éva Irodalmi pályázat díjkiosztó ünnepsége A Szovjet Kultúra és Tudomány Házában kedden ünnepélyesen átadták a 60. évforduló alkalmából meghirdetett irodalmi pályázat díjait. Nagy Mária, a Magyar— Szovjet Baráti Társaság főtitkára a díjkiosztáson elmondotta, hogy a beérkezett művek legtöbbje színvonalas, szép alkotás, hűen tükrözi az 1917-ben megindult világtörténelmi változás folyamatának egyes mozzanatait. Félix Petrovics Bogdanov, a Szovjetunió budapesti nagykövetségének követ-tanácsosa köszönetet mondott az alkotóknak a forradalmi szellemet kifejező művekért, amelyekkel hozzájárultak az évforduló méltó megünnepléséhez. Koczkás Sándor irodalomtörténész, a bíráló bizottság elnöke értékelte a pályaműveket, majd Tóth Dezső kulturális miniszterhelyettes átadta a díjakat. A pályázat fődíját Galgóczi Erzsébetnek ítélte a zsűri Hínár című elbeszéléséért. Első díjjal jutalmazták Ágh István költeményét, Szabó György színművét, Fenákel Judit elbeszélését és Almási Miklós tanulmányát. A bizottság négy második és hat harmadik díjat is kiosztott. Madar Nemzet Könnyűszerkezet Egy rendszergazda az építőiparból örül a Fejér megyei Állami Építőipari Vállalat igazgatója, Kiss József, az újságíró kérdésének. Nem mindennap faggatják őket arról, miért éppen ők vállalkoztak egy angol könnyűszerkezetes építési rendszer meghonosítására és a rendszergazda szerepére? S most még jól is jön egy kis hírverés. Hátha akad még jó ötlet. Sose lehet tudni. Csak azt, hogy nem babra megy a játék. Ha minden úgy lesz, ahogyan tervezik, akkor egyegy könnyűszerkezetes építkezéshez éppen abban a hónapban érkeznek majd az elemek, amikor be kell építeni azokat. Nem egy nappal később és nem fél évvel korábban. Csak ütemezés kérdése? Számtalan példa mutatja, hogy amit papíron lefektetnek, az nem mindig úgy valósul meg. Egyébként kár eltúlozni az egészet, hiszen csak arról van szó, hogy ipari csarnokokat, mezőgazdasági épületeket, bölcsődéket, óvodákat, iskolákat, ABC-áruházakat, könyvtárakat, laboratóriumokat, diákszállókat, vasútállomásokat, s egyéb, közösségi épületeket ezentúl könnyűszerkezetekből is építünk? Mondjuk, a harminc százalékát, néhány év múlva? Vagy arról van szó, hogy másképpen kell építeni, mint eddig? S mit tehet ezért egy megyei építő vállalat? Ez esetben a könnyűszerkezetes programért? „Kevés volt az építő” Nyilvánvalóan nem olyan egyszerű a történet, amilyennek Kiss József igazgató elmondja. Nyilvánvalóan nem annyi az egész,hogy a minisztérium megkérdezi tőlük, tudnának valamit kezdeni a Clasp-pel, a nyugaton egyik legkedveltebb könnyűszerkezetes rendszerrel? S ők elhatározzák, hogy majd utánanéznek. Aztán tanulmányt készíttetnek az angol rendszertulajdonossal, alkalmas-e a Clasp a magyar építőanyagokra is? .S az építési költség se legyen túlzott. Az angolok néhány hónap alatt leteszik az asztalra a tanulmányt. Azután dönt a Minisztertanács: jöhet a Clasp. Ezt követi a pályázat, s három hónap múlva az Építőipari Állami Támogatási Bizottság jóváhagyása is megvan. „Innen indultunk.” Pedig jóval korábban indultak. 1965 óta az „élbolyban” vannak. A vállalat kitüntetései egy nyomtatott oldalt megtöltenek. Hogy mi a titkuk? — Fejér megyében már 10— 12 évvel ezelőtt is kevés volt az építőmunkás. S mindig többet kellett építeni — mondja Kiss József igazgató. — Most már csak 2500 fizikai munkásunk van, s az idén 1,2 milliárd forint értékben építettünk. A 28 minisztériumi magasépítő vállalat átlagánál negyven százalékkal termelékenyebben dolgozunk. Új, takarékos módszereket kellett keresnünk mindig. S a legkorszerűbb technológiákat alkalmaznunk, hiszen ebben a legnagyobbak a tartalékok. Jövőre elérjük az ötvenezer forint fölötti átlagkeresetet. De nem kevés munkásunk ötezer forintnál is többet visz haza havonta. Mindenki tudja, mi a dolga. És sehol sincsenek többen, mint ahányan szükségesek a munka elvégzéséhez. Szervezésünk alapja az érdekeltség. Ha a gipszüzem vezetője prémiumot kap, akkor a teljesítménybéren kívül külön pénzt is adunk neki, amit eloszthat a munkások között. Ha nem kap prémiumot, akkor a munkásnak sem jár egy fillér külön pénz, így kölcsönösen érdekeltek abban, hogy az egész üzem jól dolgozzék. A jövő,beláthatatlan Prospektusukban ezt olvassuk: „Az építőipar szervezettségi fokát általában az mutatja, mennyire válik iparszerűvé. Az ipar szervezésének alapja a tömegszerűség.” S a gyakorlat? A vállalat a tömegszerűen előforduló munkafolyamatokra technológiai üzemeket szervezett. Kőműves, építőmesteri, szakipari és szerelőipari főüzemet. A technológiai folyamatok jó részét nem az építés helyszínén, hanem egy központi telephelyen igyekeztek elvégezni. Megépült a komplex központi telep, ahol most a munkások 30 százaléka üzemi körülmények között dolgozik. S a székesfehérvári munkák összes építőipari anyagát, a gépeket ezen a központi telepen, szervezett körülmények között tudják fogadni, mozgatni, rakodni és tárolni. Azt mondja az igazgató, főképpen a vezetők személyes kapcsolata határozza meg a partnervállalatok együttműködésének sikerét-sikertelenségét. Hogy akkor mi lesz ezután? A könnyűszerkezetes program megvalósulása személyes kapcsolatokon múlna? — Az ütemtervért nekik is felelniük kell majd — jegyzi meg. — S ha a siker lehetőségét érzik az emberek, akkor többet is tesznek a valóra váltásáért. Mi pedig azért felelünk, hogy nem a vakvilágba termelnek. Most például évente ezer iskolai tanterem épül az országban, ebből körülbelül háromszázat tudunk mi megcsinálni könnyűszerkezettel. És ez csak az iskola. A könnyűszerkezetes építés néhány év múlva a vállalat tevékenységének 30 százalékát teszi majd ki. A jövő? Egyelőre beláthatatlan. Gyors ismertető a könnyűszerkezetes rendszerekről. A Conder is angol licencia alapján kidolgozott építési mód, ipari épületekhez. A rendszergazda a 31. sz. Állami Építőipari Vállalat. A FÉM-TIP hazai rendszer, ABC-áruházakhoz, ipari, raktárépületekhez. Gazdája a Fémmunkás Vállalat. Rendszergazda még a Könnyűipari Szerelő és Építő Vállalat, a Magyar Alumíniumipari Tröszt, a Dunai Vasmű, a Mélykúti Vegyesipari Szövetkezet, a Pest megyei Építőipari és Mezőgazdasági Gépjavító Szövetkezeti Közös Vállalkozás és az agárdi Agrokomplex. A Clasp rendszerben 8 tervező vállalat, 26 termékszállító és 6 szerelő vállalat dolgozik majd együtt. Export fővállalkozás épülettel Úgyszólván az induláskor nyilvánvalóvá vált, hogy e téren is előnyös a nemzetközi együttműködés. A KGST munkatervébe vette a nemzetközi gyártásszakosítás és kooperáció lehetőségeinek kutatását, elkezdték a prognosztikai munkát, meg kell határozni 1990-ig az egyes országok várható igényét, folyik a szabványosítás. A szakosodást segítik a kétoldalú megállapodások is. Ezek alapján olyan sportcsarnokok, irodaházak épülnek majd, amelyekhez a tartószerkezeteket az NDK-ban, az épületgépészeti berendezéseket pedig nálunkgyártanák. A csehszlovák és magyar szakemberek a mindkét országban felhasználható elemek kialakításán dolgoznak. Kutatják azt is, milyen közösségi épületek alakíthatók ki a bolgár térelemes és a magyar térrácsos szerkezetek kombinációjával? A többi szocialista országgal kereskedelmi kapcsolatban állunk. A Fémmunkás Vállalat például az Usztyi Ilimszki Cellulózkombináthoz szállít épületeket, hazai vállalatok hűtőházakat exportálnak a Szovjetunióba, felvonulási épületeket az orenburgi gázvezetékhez, mezőgazdasági épületeket a lengyeleknek és csehszlovákoknak. A KIPSZER malom- és sütőipari üzemek szállítása keretében 6,5 millió dollár értékű könnyűszerkezetes épület szerelésére kötött szerződést Algériában. „Az ilyen épületek kivitele a technológiai berendezéshez kapcsolva, kulcsrakész export fővállalkozással célszerű bármely piacon”, olvassuk egy ismertető füzetben. Célszerű bizony, hiszen most sok esetben építésre nem vállalkozhatunk. A könnyűszerkezetek a helyszínen összeszerelhetők. S akkor az épületet is mi adhatjuk minden esetben. És gyorsan. Tóth Erzsébet Gyalogelőny A gépkocsivezetői jogosítványom október 21-én múlt 37 éves. A magam koráról nem vallok, ezek után megközelítően könnyen kiszámíthatja bárki. Az édesapámhoz (80 évesen halt meg) annak idején még a Közlekedési Múzeum tudományos munkatársai is kiszálltak, hogy magnószalagra rögzítsék — még akkor is érvényben levő és a gyakorlatban is funkcionáló! — gépkocsivezetői igazolványa, a hazánkban történt egyik legrégebbi „automobil-vizsga” körülményeiről szóló beszámolóját. Az öcsém (néhány hónapja távozott az élők sorából) — különösebben mélyreható kutatások nélkül is nyilvánvaló —, apai örökségként a sofőr szakmát választotta. Több mint nyegyedszázadon keresztül nyomta a lába a gázt, ölelte a keze a volánt, fürkészte a szeme az ország útjait a legkülönfélébb gépkocsikon. Gépkocsivezető volt. A javából. Megismertem minden méltatlankodását, izgalmát, bánatát — autóról, autósok és a gyalogosok fegyelmezetlenségéről, felelőtlenségéről — a családi beszélgetések közben folytatott szenvedélyes hangú viták, beszélgetések közben. Talán ezért is maradtam, végérvényesen — gyalogos. TÖRTÉNELEM Nincs autóm, de azért elég sokat autózom. Immár harmincadik éve járom az ország útjait én is. Még jóval több ideje rovom az utcát gyalog, így legalább pártatlan zsűritag lehetek gyalogosok és autósok vetélkedőjén. Nem ritkán — sajnos! — halálosan komoly párviadalán. Mert párbaj ám ez a javából, bár a csuda érti, miért? Ámbár... Még egy régi — régi emléket hadd idézzek. Az apám — a cégétől rendelkezésre bocsátott öreg Tatra gépkocsival — a felei birtokokat járta, hogy a két világmárkájú traktor alkatrészeire a rendeléseket felvegye vagy azokat a helyszínen megjavítsa. Az iskolai szünidőkben minket is magával vitt. Ezért emlékezhetem ma, hogy milyen kíváncsisággal és néha milyen ellenszenvvel tekintett a „gyalogos nép” az autósra, ha a sors úgy hozta, hogy egy-egy faluban érte baleset — gumidefekt, karburátordugulás, gyertyasluszt, a jó öreg, dohogó Tátrát. A szenzációra nagyon gyorsan összeverődött emberek között mindig voltak olyanok, akiknek az arcáról csak úgy sütött a káröröm és a megvetés. És talán ezért is maradtam végérvényesen — gyalogos. Az emlék olyan mély nyomokat hagyott, hogy csak mostanában kezdtem elfeledkezni róla, amióta nagyot fordult a világ a gyalogosok és az autósok arányaiban. Jó ideje már, hogy nem csodálatos, különösen nem gyűlöletes látvány a gépkocsi faluhelyen sem. De azért — ha lappangóbban is — az ellentét gyalogosok és autósok között máig ható erővel él, fennmaradt. Tapasztaljuk, látjuk, észleljük, városon, falun egyaránt. AUTÓSGÖG Az előtörténeti rövid visszapillantás után — kicsit erőltetett szójátékkal — azt is mondhatnánk, hogy mindez ma már csak „halódó hagyomány’’. Ám ilyen egyszerűen azért mégsem lehet az ügy felett napirendre térni. Éppen a megváltozott világ, az arányok eltolódásának következtében új magatartási formák és normák alakultak ki. Ezek egy részét rendeletek szabályai (a KRESZ) határozzák meg, határolják be. Más területeit a társadalom termeli, alakítja ki. Megszületne a „felsőbbrendű autós” fogalma. Nem folytattunk oknyomozó kutatást a meghatározás eredetét illetően (alighanem hiábavaló vesződség lett volna), de bátran állítjuk, hogy bizonyosan gyalogostól származik. Olyantól, akinek — a járda szélén állva — kabátjára, arcára ráfröcskölte a tócsát egy megszállottan száguldó „ficsúr”, vagy akinek — miközben szórakozottan vagy figyelmetlenül átsétált járdától-járdáig az úttesten — a le- és felmenő rokoni ágak mindegyikének a becsületébe gázolt az autós, amihez a csikorgó fékek fültépő muzsikája kontrázott. Ezzel kapcsolatban két dolgot is érdemes megjegyezni. 1. Még mindig jobb, ha a gyalogos csak az önbecsülése egy részét érezte elveszítve, mintha az autós szőröstül-bőröstül őt gázolta volna el. Hiába, oda kell figyelni. Ehhez még KRESZ-vizsga sem szükséges. Ez el is vezet a másik észrevételhez. 2. Az autósok, gépkocsivezetők visszatérő panasza, hogy amíg ők csak vizsga árán ülhettek a volán mögé, a gyalogos ma is, a saját jó belátása, érzéke, intuíciója alapján közlekedik a nagyváros félelmetesre nőtt forgatagában, valahogyan úgy, mint az útrakelt „peleskei nótárius” Gvadányi József egykori lovasgenerális oly mulatságos leírásában, az 1700-as években. Pedig ugye, akkor még csak ökörfogatok és lóvontatású „országos járművek” fenyegethették az életét. Úgy gondolom, mindkét érdekelt fél érzéseiben, szenvedélyes kifakadásaiban, megállapításaiban ott parázslik az igazság fénye. Vagy legalább, annak egy része. Csak bátran szembe kellene nézni azzal. Igen ám, de a parázs fénye — a téma — vakító. SAKKJÁTSZMA A hivatalos statisztika adatai szerint a közlekedési balesetek nagy részét, a gyalogosok figyelmetlensége, fegyelmezetlensége okozza. Ráadásul még — gyengébbek lévén — ők járnak (mi járunk) pórul. A közlekedésrendészet hazánkban érvényes mai szabályai mészszemeimen védik — a gyengébbet — a gyalogost. És ez így helyes, így van jól. Arról nem is beszélve, hogy — bármilyen nagymértékben megszaladt és még mindig egyre gyorsuló ütemet jelez az autóvásárlás mércéje — azért még mindig mi, a „született gyalogosok” vagyunk többségben. Akik közül jó néhányan — igaz, bármiféle közlekedési vizsga nélkül, olykor szórakozottan, máskor — lásd a gyalogátkelőn csókolózó ifjú szerelmesek esetében a „szemtelenség” címszó alatt — felháborítóan közlekednek, mégis egy szál ruhában, legfeljebb kabátban a karosszéria „védőpáncélja”, és a lóerők energiája nélkül. És — ez sem elhanyagolható tényező — a sebesség előnye is az autóban ülőé. Ezért helyes, tiszteletreméltó a közlekedésrendészeti hatóság alapállása. De — felmerül a kérdés: meddig? Hol van a határ? Meddig tart a türelem vonala, és hol kezdődik majd — egy adott pillanatban — a gyakorlat parancsolta adminisztrációs intézkedések, a szigor, a büntető, nevelő, pedagógia alkalmazása? Éppen napjainkban zajlik Belgrádban a Korcsnoj— Szpasszkij sakkvilágbajnoki páros verseny és vele majdnem egy időben kezdődött el a hazai országos férfi sakkbajnokság. A tábláknál — olykor hosszú órákig —, meditáló nemzetközi nagymesterek, mesterek azután a legautentikusabb, legilletékesebb bírák lehetnek arra, mennyit (milyen sokat) érhet egyetlen gyalogelőny. Ha a nagymester vagy a mester élni tud a lehetőséggel. Ám éppen ők — a sakkozók — tudják a legjobban, hogy visszaélni nem szabad vele. Csillag István A faházak sikere a Balatonnál A Balaton partján az egyik legkedveltebb nyaralótípus a faház. A különálló, egy-egy család rendelkezésére bocsátott vízparti faházakat a külföldi törzsvendégek rendszeresen „jegyzik”. Ez az érdeklődés késztette a balatoni idegenforgalmi szervieket arra, hogy tovább növeljék a faházak számát. Tihanyban, Kaántelepen és Fonyód-Bélatelepen az elmúlt években jól bevált faháztípusokból telepítettek újabbakat. A tihanyi kempingekben a Hungar Hotels újabb faháztelepet alakít ki luxus kivitelben. A balatonszemesi telepen már 250 lakrészes faháznegyedet alakítottak ki. ,A faházakra máris befutottak az első előjegyzések. 6