Magyar Nemzet, 1978. január (34. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-24 / 20. szám

K­e­d­d, 197­8. január 2­4. Szervezés a könnyűiparban A létszám vagy a teljesítmény A be- és kilépőik adatait né­zegetjük a Lenfonó- és Szövő­ipari Vállalat mu­­kaügyi osz­tályán. S hogy kik vannak többségben, arra választ ad a munkaügyi osztályvezető röpke sóhaja: „Nem divatos szakma ez, kérem, innen elmennek az emberek." Miért? Erre próbálunk közö­sen választ találni, mégpedig a számok segítségével. A kere­setek egyáltalán nem mondha­tóak rossznak: a szövőgépen dolgozók 3600 forintot, a fonók 3450 forintot visznek haza át­lagosan havonta. A jól dolgozó szövőnők 4500 forintot is ke­resnek — többet, mint a mű­vezetőjük. A fizikai dolgozók száma mégis egyre csökken. A legnagyobb arányban a válla­lat fővárosi gyáraiban, ezt kö­vetően a vidéki nagyvárosok gyáregységeinél, Komáromban és Győrött. 1967-ben a Buda­pesti Fonógyárban 806 fizikai munkás dolgozott, ma 350-en vannak, de 1967-ben is, ma is évente kétezer tonna fonatot gyártanak. A vállalat egészét tekintve a következő az arány: 1967-ben 6900, 1977-b­en 4323 fizikai dolgozójuk volt A gazdasági terv készítése­kor természetesen figyelembe veszik azt, hogy egyre keve­sebb munkáskézre számíthat­nak. Most a tervhez képest 500 dolgozó hiányzik. Munkájukat másként nem tudják pótolni, mint oly módon, hogy a válla­lati feladatok egy részét átad­ják más, „külső” üzemelnek, magyarul bérmunkában végez­tetik el. Ez pedig elég szomorú tény, hiszen a Lenfonóban há­zon belül is könnyedén elvé­gezhetnék mindezt, a vállalat gépi kapacitásának 25—30 szá­zaléka nincs kihasználva!... Kétszázmillió „egyebekre” 1977. júliusában a könnyű­ipari vállalatok egységesen megkapták a műszakpótlékot. Segített-e ez­ a helyzeten? Fél év alatt gyökeres változást nem lehet várni egy rendelke­zést­ől , a Lenfonó- és Szövőipari Vállalatinál azonban ébredt va­lami halvány reménysugár. ..a dinamikus létszámcsök­kenés mérséklődött”. (1976-ban ugyanis 3 százalékkal csökkent a dolgozók száma és 35—36 százalékos volt a fluktuáció...) A szocialista vállalatnak kö­telessége dolgozói munka- és életkörülményeinek szüntelen javítása. De amit a Lenfonó­ban igyekeznek a fizetésen kí­vül adni a munkásoknak, az már-már példa nélkül álló erő­feszítésnek tűnik. Csak az 1977-es évben 9,6 százalékkal emelték a béreket, ennek 6 százaléka vállalati alapból, a többi a ruházati ipar egészére vonatkozó prefe­rencia- és műszakpótlékból te­vődik össze. S mivel évek óta csaknem ilyen arányú a bér­fejlesztés , nem jut elég pénz a műszaki fejlesztésre és sze­rény a nyereségrészesedés ösz­­szege is. S most nézzük az egyéb jut­tatásokat: Az V. ötéves terv idején mintegy 200 millió forintot for­dít a vállalat ilyen „egyebek­re”. A vállalat központi gyár­egységéhez közel, Csillaghe­gyen 250 személyes leányszálló, új orvosi rendelő, a gyárban konyha és étterem épült a kö­zelmúltban. A győri gyárban 250 személyes öltöző­fürdő ké­szül, Budakalászon új épület­ben 100 kisgyermeket befogadó óvoda — ennek fele költségét a vállalat fizeti — öt ötven­­személyes bölcsőde készül. Minden gyáruk a létszámmal arányosan — fél—egymillió fo­rinttal — járul hozzá a terü­leti bölcsőde- és óvodaépítési programhoz. A budakalászi gyáregységben nemrég készült el a központi klímaberendezés, eszpresszó, kozmetikai és fod­rászszalon várja a dolgozó nő­ket műszak előtt vagy után — szépítikezési költségeik felét a vállalat fizeti. A komáromi gyárban ingyen reggelivel fo­gadják a vasúton munkába ér­kezőket, s Győrött és Kelenföl­­dön újabb leányszállók épül­nek a közeljövőben. A brigád­­kirándulásokhoz egy új Ikarus panorámaautóbuszt vásároltak, s a budakalászi gyárban a KISZ-sze­rvezet faburkolatos, sztereo­fallal fölszerelt padlás­klubot kapott. Társasház - bárral igen nagy energiát és jelen­tős összegeket fordítanak a to­vábbképzésre, a vezető-után­pótlás megteremtésére is. A tárca személyzeti főosztályá­nak támogatásával a Könnyű­ipari Módszertani és Tovább­képző Intézet irányításával az iparágban elsőként szervezték meg a kétéves vezetőképző tanfolyamot — ennek résztve­vői havonta egy héten át csak tanulmányaikkal foglalkoznak. Az OVK kihelyezett tagozatán huszonöt felső vezető öthóna­pos kurzuson vesz részt. Ren­geteg nyelv- és egyéb tanfo­lyam működik — a vállalat igényeihez mérten talán túl sokan is töltik idejüket tanu­lással. Ezer fiatalasszony van gyermekgondozási segélyen — őket is támogatják, és 300—500 forintos plusz jövedelemmel igyekeznek a nyugdíjkorhatárt elért asszonyok­at továbbra is munkára költönözni. Az ön­képzés különböző formáit az erkölcsi elismerésen túl anya­gilag is értékelik: a vállalati „Ki mit tud’’-vetélkedő győz­tesei — összesen 18 dolgozó 50 ezer forint jutalomban ré­szesültek tavaly. A fiatal diplomások számá­ra öt-hétezer forint indulási alapot biztosítanak, ennek fe­jében annyit kell tenniük, hogy becsületes munka mel­lett legalább öt esztendeig nem lépnek ki a vállalattól. Karácsonykor 16 család vehet­te át Pomázon épült, 80 négy­zetméteres, etázsfűtéses új la­kását, egy társasházban, a leg­alsó és legfelső szinten lakók még bárt is építettek összkom­fortjukhoz. S ha közművesí­tett telket sikerül vásárolnia a vállalatnak, újabb 16 mun­káslakást hoznak tető alá ... A lakásgondok megoldásához ezenkívül 15—20 ezer forintos kamatmentes kölcsönnel is a rászorulók segítségére sietnek — körülbelül 1 milliójuk forog állandóan ebben az akcióban Bérezés minőség szerint E kedvezmények ellenére is a Lenfonó- és Szövőipari Vál­lalatnál — s a népgazdaságban bizonyára még sok más he­lyen is — tulajdonképpen tel­jesítményhiánnyal küzdenek. Túl sok az improduktív mun­katerület, olyan szemlélet ala­kult ki, amelyben háttérbe szorult a hatékonyság. A vállalat vezetői a juttatá­sok gyarapításán kívül most más eszközökhöz is folyamod­nak. Érdekeltségi rendszert dolgoztak ki, amelynek értel­mében a nem termelő dolgo­zók 5 százalékát termelő mun­kára irányították át. A mun­kaköröket felülvizsgálva, eb­ben az évben is folytatódik ez a tendencia. Szigorították a minőségi bérezés követelmé­nyeit. Megalapozott vizsgálat után vonták le azt a következtetést is, hogy a dolgozóknak körül­belül 10 százaléka nem teljes értékű munkát végez. Tavaly az utolsó negyedévben kísér­leti jelleggel — egyelőre csak a szövőknél — új rendszert vezettek be: bérüket az elő­állított minőségtől függően kapják a dolgozók, átlag 30 százalék levonásával „bünte­tik” a hibásan, illetve ugyan­ennyivel jutalmazzák a kifo­gástalanul dolgozókat. A hatékonyabb termelés el­érése érdekében nagy gondot fordítanak a középvezetői gár­da munkájának erősítésére. Új művezetői modellt alakítottak ki a Könnyűipari Minisztérium és a textilszakszervezet irány­­mutatásával : kettéválasztották a művezető hatáskörét és te­vékenységét. Ebben a beosz­tásban mindeddig egy ember volt felelős a gyártásnál dol­gozók munkájáért s a hozzájuk tartozó gépek műszaki állapo­táért, karbantartásáért. Az új modell szerint a művezető ki­zárólag a termelés szemezésé­vel foglalkozik, a műszakiból fizikai állományba sorolt gép­mester viszont, a Iparban tartó­kat irányítva, minden energia­ hiányzik,­ ját a berendezések megfelelő üzemeltetésére fordíthatja. A szervezés jelenleg ebben a stádiumában van. A vállalat 1978. évi tervét úgy alakította ki, hogy kisebb létszámmal ■ jelentős mértékben növelje­­ eredményeit. Fél év múlva ■ értékelik a tapasztalatokat, s erről mi is hírt adunk. Rácz Judit Maori Nemzet Búcsú Izsáky Margittól Nagy részvéttel búcsúztatták el tegnap Izsáky Margit újság­írót. Izsáky Margit újságíró volt Budapesten több mint négy évtizeden át. Nevét már ré­gen nem olvastuk. Élete vé­gén betegen, egyre gyengülő erőben Leányfalun élt a refor­mátus egyház szeretetotthoná­ban. Kórházi ágyon halt meg 78 éves korában az elmúlt év végén, december 30-án. Halálhíre kiemeli személyét a feledésből. Szántó György író fedezte fel az éleseszű, jó­­szemű, aktuális problémák iránt érdeklődő érdekes asz­­szony újságírói tehetségét. Az ő közvetítésével és segítségé­vel Izsáky Margit előbb a Ma­gyarsághoz került, majd a Ma­gyar Nemzet munkatársa lett. Hegedűs Gyulától és Pethő Sándortól tanulta meg az új­ságírás minden csínját-bínját, műfaji kellékeit. Ő volt az első női rendőri tudósító. Elsősorban a bűnöző gyer­mekek sorsa érdekelte. Riport­jai — a Gyermeklélektani In­tézetben kezelt fiatalokról, a Mária Valéria baralakteleiben, a Teleki téren kolduló, csavar­gó, iskolakerülő, a játéküzlet kirakatait kifosztó gyerekek­ről, akik komolyak, öregek, rongyos bakancsukból kikan­dikált a lábuk ujja — érzék­letes leírások, tehetségét dicsé­rik. Kötelességének­­ tartotta, hogy mindent, amit­ látott, megélt, megírja is­ Bátor em­ber volt. Egyszer csendőrök várták a vonatnál — ez Bihar­ban történt —, mert kiszivár­gott, hogy az egyik megyei hatalmasság üzérkedéseit akar­ja leleplezni. Vénasszonynak maszkírozta magát, előbb szállt­ le a vonatról, egy kis állomáson, hogy kijátssza a csendőröket, és sikerült meg­írnia nagy visszhangot, sőt botrányt kiváltó cikkét. A felszabadulás után a Kos­suth Népe, a Szabadság, az Esti Budapest hasábjain adott hírt rendszeresen a demok­rácia eseményeiről. A demokratikus nőmozga­­lomnak kezdettől fogva tagja volt. Munkatársa volt az Asszonyoknak. 1947-ben szer­kesztette is a lapot. 1959-ben az Élet és Irodalom munkatársaként ismét a Bod­­rog­közi tanyákon járt. 20 év­vel előbb, 1939-ben jelent meg riportja e tájról, a Magyar Nemzetben, a cselédsorba, napszámba­­ kényszerült, ron­gyos parasztokról. Mint írta, hetekig nem tudott szabadulni a könyörgő, alamizsnáért ki­nyújtott gyermekkezek képé­től. Húsz év múlva ugyanott ismét kezeket látott, de azok nem könyöradományért nyúl­tak, hanem a kultúrautó köny­vei után. Szabó Pál 1960-ban vissza­emlékezett Izsáky Margit egy riport­jára, amelyet 1936-ban írt Sarkadról. „Ha soha sem­mit nem írt volna le ez a nő, teljes szívével és lelkével ki­állott nagyon, nehéz időkben ezért a népért. Ez az alig sornyi írás legyen tehát köszö­netféle Izsáky Margitnak. Hi­szen a puszta jó szóért is olyan hálás tudott lenni ez a táj.” Szálló Pál szavaival búcsú­zunk Izsáky Margittól. Kenyeres Ágnes Városvédelmi terület Leningrád központjában A leni­ngrádi Műeml­ék­védel­­mi Hivatal tiszteletre méltó lé­pésre szánta el magát: a vá­rosban nagy számban találha­tó műemlékek szervezett vé­delme és kellő építészeti hang­­súlyozása érdekében a belvá­rosban védett zónákat alakít ki. E zónákban tilos új épüle­teket emelni, ugyanakkor le­bontanak az urbanisztikai összképet zavaró minden épít­ményt és a régi tervrajzok alapján helyreállítják az ösz­­szes műemlékeket. A Lenin­­grádban található — szám sze­rint 3500 — műemlék reno­válásának összköltsége 24 mil­lió rubel lesz évente. Bár a védett zónák területe majdnem ötezer hektár — hi­szen az egész Néva-sugárutat és több egységes stílusban épült utcát is védetté nyilvá­nítottak — a városrendezési szakembereknek sikerült, en­nél többet is elérniük: lei­jelöl­hettek egy nagy szabálytalan csillag alakú területet, amely­nek bizonyos pontjairól távlati kilátás nyílik a városra. Ezen a területen — a történelmi vá­rosrész egyedülálló sziluettjé­nek megőrzése érdekében — ezentúl tilos lesz a hagyomá­nyos látképből „kilógó” több­­emeletes házakat építeni. tómán ném­én Móm­én móm­án mómnál tómán mómán mómán mámán mórnál tómán mámái |JFKERAVILL HETEK A FLÓRIÁNBAN! 40% árengedménnyel H|&j |gla 1 régi ár: új ár: 1 Jfjl NAUMANN vasalógép 5240.— Ft 3150.— Ft HIDROEXE légnedvesítő 750.- Ft 450 — Ft MOSZKVA 3M villanyborotva 580.— Ft 350.— Ft , jpjl LD-7 hajszárító 230.— Ft 140.— Ft |||? (JhE&n. lÖRtánÓbudán jfrPVDIttál ión­án mám­ás tom­án móraSmaralmuRián mámái tómán mám­án mómán mómán mámái 7 B­ábel Borsodban A Borsodi Vegyi Kombinát nagy beruházásának utolsó szakaszai Hazánkban a legnagyobb be­ruházás Kazincbarcikán, a Bor­sodi Vegyi Kombinátban való­sul meg. Melyek a fő jellemzői ennek a fejlesztésnek? Olyan korszerű gyár épül 11,3 milliárd forintból, amely évente 150 000 tonna PVC-port állít elő hazai feldolgozásra és külföldi értékesítésre. Ennek keretében a magyar—lengyel egyezmény alapján PVC elle­nében műszálat kapunk; az exportban a tőkés és a fejlődő országok piacai is számításba jönnek. A legdöntőbb követel­mény: a költségkeretet nem szabad túllépni és az év vé­gére át kell adni a létesít­ményt. Az idén 50 000 tonna PVC-por előállítása a­ terv. Körtvélyes István vegyész­mérnök, állami díjas igazgató, 1963 óta vezeti a 6700 dolgozót foglalkoztató vállalatot. Első kérdésünkre, az ütemtartásra adott válaszai biztatóak. — Ígéretünket tartjuk az alapító okmányban foglaltak­hoz. Jó az ütem, bár váratlan nehézségek mindig adódnak. Most a kivitelező építőipart hátráltatja a besegítő honvéd műszakiak távolmaradása. Kigyúl az etilénláng A nagy beruházáson már októberben megkezdődött az összeszerelt berendezések egy részének próbaüzemelése, köz­tük az egymilliárd forint érté­kű villamosenergetikai rend­szerek kipróbálása. A Ganz Villamossági Művek svájci li­­cenc felhasználásával, a Vil­lamos Berendezés és Készülék Művek nyugatnémet gyárral, a világhírű Siemens-szel ko­operálva olyan berendezése­ket szállított, amelyek kifo­gástalanul működnek, a leg­csekélyebb hiba sem fordult elő. A szocialista munkaver­senyben, a Nagy Október 60. évfordulójára a gyöngyösi Mátraalji Szénbányák dolgo­zói Leninvárosból, a Tiszai Vegyi Kombinátból Kazinc­barcikára vezető 60 kilométe­res etilén távvezetéket határ­idő előtt, november 4-én át­adták, megépült a fogadóállo­más és ezen a napon a hegy­oldalban kigyúlt az­­etilén­­láng, jelezve: megtörtént a TVK és a BVK között a cső­vezeték összekapcsolása. — Ezek szerint minden rendben halad? — Szó sincs róla, az első negyedben, de utána is sok az elvégzendő feladat ahhoz, hogy az első 50 ezer tonna PVC-t legyárthassuk. A 11,3 milliárd forintból az építési hányad 2,5 milliárd, nagyjából 25 százalék. Ezzel kapcsolatban érdeklődtünk: miként dolgoztak az építőipari kivitelező vállalatok? — Az építési részre jutó 25 szá­zalék programszerű megvaló­sításával több volt a gondunk, mint a 75 százalékos más fej­lesztéssel. A Földmunkát Gé­pesítő Vállalat jól gépesítetten, a feladatokat átgondoltan szer­vezve, több műszakban és fo­lyamatos munkarendben, di­cséretesen végezte feladatát, a határidőket pontosan betar­totta. A tervezők: az Iparterv, a Bányaterv, a Víziterv és a többi, a tervszállításokkal — ez sem volt zökkenő nélküli — megteremtették az előfelté­teleket a további munkához. Tavaly voltak csúszások, a Sajó áradása is nehézségeket okozott. — Mi volt a jó a szerte­ágazó feladatokban? — Az előbbiek után is azt mondhatom: a beruházók, a tervezők, az építők és a sze­relők összehangolt munkájá­val sikerült a rendkívüli fel­adatokat megoldani. Öltöztetik a tornyokat — Milyen volt a munka­­szervezés színvonala? — A gépszerelőket említem elsősorban. A hazai és a kül­földi szerelők olyan bravúros feladatokat oldottak meg, ami­lyenre hazánkban — bátran állíthatom — még nem volt példa. A gépalapok készítésével a közelben egyidejűleg „öltöz­tették” a kolonnákat, a nagy­méretű desztilláló tornyokat. A 30—45 tonna súlyú, több méter átmérőjű berendezése­ket az építéssel egy időben szerelték. Ennek elvégzése után a szigetelés, festés és egyéb munka következett. Majd amikor ezzel végeztek, a Csehszlovák Szocialista Köz­társaságból érkezett 250 tonna emelőképességű különleges daru — ilyen nincsen hazánk­ban —, az összeszerelt kolon­nákat vízszintes helyzetükből felemelte, merőlegesen az el­készített gépalapokra helyez­te. Most már csak a berende­zések bekötésére került sor. Munkások, műszakiak bravúr­ja volt ez a munka, dicséret érte. A siker titka: az együttmű­ködő vállalatok, a Vegyépszer, a Gyár- és Gépszerelő Válla­lat, a Vertesz és mások dol­gozóinak összefogása, vezetők és beosztottak közös törekvése. Oilári István vegyészmér­nök, Kazincbarcika országgyű­lési képviselője is bekapcsoló­dott a beszélgetésbe. Elmon­dotta, hogy dr. Szekér Gyula volt nehézipari miniszter 1974. július első napjaiban helyez­te el a PVC III. gyár alapkö­vét és azóta is rendszeresen érdeklődik, most már a Mi­nisztertanács elnökhelyettese­ként, miként halad a munka a Borsodi Vegyi Kombinátban. Zsengellér István nehézipari miniszterhelyettes havonta egy­szer látogatást tesz a gyár épí­tésén. „Szép munkát végeztek eddig!” — mondotta dr. Szekér Gyula a kazincbarcikai képvi­selőnek. Életrekeltés­ re még bőven van tenni­való. „Életrekeltésnek” nevez­te Körtvélyes igazgató a nagy berendezések fokozatos üzem­behelyezését. Valóban az, és különösen fontos, hogy az idei 50 ezer tonna PVC-n túl, a jövő évben már 150 000 tonnát gyártsanak. Ennyi szerepel az alapító okmányban. A hazai értékesítésen túl a tőkés relá­ciójú kivitel elsőrendű fontos­ságú a tőkés fizetési mérleg javítása céljából. Jelenleg 400 dollárt adnak egy tonna PVC- porért és az értékesítés nem könnyű. Ha venni kellene, 500 dollárt fizetnénk érte. A BVK a nagy beruházás feladatai mellett a termelést sem hanyagolta el. A tőkés értékesítés 12 millió dollár volt az elmúlt évben. Terme­lését 100 millió forinttal nö­velte 1976-hoz képest. Tavaly az exportja 530 millió forint volt, az idei terv az 1 milliárd elérése. Még egy figyelmet érdemlő tényt említett az igazgató. 1973- ban, amikor a BVK PVC III. gyára beruházását elhatá­rozták, hite-hamva sem volt az energiaválságnak, a tőkés inflációnak. Akkor a berende­zések ára alacsonyabb volt, 1974— 75-ben és azóta is 10—20 százalékkal emelkedtek. A 11 milliárd 300 millió forintos be­ruházás megvalósulásánál min­den forintra figyelni kell, ne­hogy a keretet túllépjék. — Nem akarunk fontos tartozé­kokat elhagyni a takarékosság érdekében. Komplett berende­zést akarunk adni a népgazda­ságnak. Az építéssel, szereléssel pár­huzamosan már folytak a munkások képzései, tovább­képzései az új feladatokra. A Borsodi Vegyész, a BVK, az Észak-mag­yarország'' Vegyi­művek és a Tiszai Vegyi Kom­binát közös üzemi lapjának egyik oldala fényképet közölt: japán szakember tanítja a gé­pek kezelésére a borsodi mun­kásokat. A vezetőség a leg­jobb szakmunkásokból hatva­nöt művezetővé léptetett elő, különböző szakmai beosztá­sokba emeltek ki többeket. Kétszáz szakmunkás Japán­ban, a Szovjetunióban, Cseh­szlovákiában, az ottani gyá­rakban szerzett magasabb is­mereteket. A címben utaltunk a bábeli jelzőre. Jelenleg japán, angol, norvég, nyugatnémet, román szakemberek dolgoznak a gyár életrekeltésén. Számuk most hatvan. Tudjuk a történelem­ből, hogy a Bábel-torony, Marduk babilóniai isten szen­télye létesítésénél — Héro­dotosz feljegyzései szerint — az építők nem értették meg egymást és az építést nem is tudták befejezni. , — Nálunk is Bábel van. A különbség azonban az, hogy a különböző nemzetkeliek sok­­féle nyelven beszélnek, de megértik egymást, mert közös célér­t dolgoznak — mondotta Körtvélyes István. Víg István

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék