Magyar Nemzet, 1978. március (34. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-15 / 63. szám

JMárciusi tükör Minden esztendő márciu­sában jelentkezik az igény: vizsgáljuk a mai magyar if­júságot abban a tükörben, amelyet a történelmi tava­szok forradalmár hősei tar­tanak a nemzet elé. Mit mu­tat a márciusi tükörkép ar­ról a nemzedékről, amely a szemünk előtt érik és fejlő­dik, az alkotó életre készül olyan társadalmi közegben, olyan létviszonyok és lehe­tőségek között, amelyekről az 1848-as forradalom, a későbbi sorsfordulók hősei álmodtak s álmaik megva­lósulásáért az életüket ál­dozták. Mit őriz és ápol if­júságunk azokból az esz­mékből és indulatokból, amelyeket Petőfiék száz­harminc éve fellobbantottak s amelyeket a későbbi — a nagy elődökhöz mindenkép­pen méltó — utódok 1919- ben és 1944—45-ben tovább tápláltak? A történelmi jelentőségű tavaszok eszmevilágán örök fénnyel égő szövétnekként világít át a hazafiság. A magyar történelem száza­dai ezt a szent gondolatot nemzeti tulajdonsággá ér­lelték, amelyben a legnehe­zebb időkben is fűtötte a nemzet legjobbjainak érzés­világát, amely válságos pillanatokban fölszikrázott és fölgyújtotta az egész nép indulatait. Napjaink fiatal­sága a nagy elődök példá­ján okulva a hazafiság, a hazaszeretet iskoláját a ha­za megismerésével kezdte. Három-négy évtizeddel ez­előtt nemzedékek léptek át a felnőtt korba anélkül, hogy a szűkebb pátrián kí­vül egy négyzetmétert is­mertek volna abból a hazá­ból, amelyben élniük s hal­niuk rendeltetett. Napjaink ifjúsága az első, amely — leszámítva a katonának hurcolt s kényszerűen ide­genbe tántorgott­ milliókat — tág tüdővel lélegzi be az egész haza áldott légkörét, felfedezi vonzó tájait s ama történelmi emlékeit, ame­lyek a megismerés által vál­nak útikalauzok közhelyei­ből lelkesítő-elgondolkodta­­tó kegyhelyekké. A megismerés az első lépcsőfok, amely a hűség és a ragaszkodás magasabb, tisztább érzelmi régióiba ve­zet. Megismerni a haza lé­lekemelő szépségeit, megis­merni a mai magyar társa­dalom életét és alkotásait, olyan önkéntes tanulmány, amely millió fiatalt segít fel erre a lépcsőfokra, ér­zés- és gondolatvilágukat m­éltve nemes büszkeség­gé ez az a kis ország, am e­­vben annyi megpróbál­tatás után emberhez méltó módon lehet s csak ember­hez méltó módon szabad élni. A márciusi tükör száz­harminc éve őrzi azt a jeles tulajdonságát, hogy tiszta képet mutat. A Múzeum­kerti nagygyűlésre, a Pető­­fi-szobor megkoszorúzására, a történelmi kegyhelyeken való néma tisztelgésre ösz­­szesereglő fiatalok önmagu­kat látják a tükörben, he­lyüket keresik abban a kép­ben, amely a márciusi ün­nepen fölvillan. A csillogó szemek és a komoly arcok arról tanúskodnak, hogy a történelmi tavaszok ifjú örökösei elmélyült önvizs­gálatra szánják ezeket a he­vítő órákat és napokat, az ünnepi versmondások és szónoklatok hullámverésé­ből kihallják a 48-as már­ciusi tömeg rivalgását. Hallják és érzik azt az üzenetet, amelyet a nagy elődök kétségbeesett erővel küldtek a világ tájai, a vi­lág népei felé, segítséget kérve. Azokban a régi üze­netekben már benne rejlett a felismerés, hogy ez a meg­hatóan kicsiny és elgyötört ország önerejéből sohasem törhet ki az elmaradottság vasabroncsai közül, ame­lyek évszázadokig szorítot­ták, elfojtva a lélegzetvétel lehetőségét. Ez az ifjúság az élet minden területén nap­ról napra kénytelen fölfe­dezni, hogy a nemzetközi­ség nem pusztán politikai eszme, hanem a mindenna­pi élet, a haladás és fejlő­dés kimeríthetetlen hajtó­ereje. Megtanulja a fiatal munkás, aki idegenből szár­mazó, új technológiával dol­gozik, megtanulja a diák és az egyetemi hallgató, aki ösztöndíjasként baráti or­szágokban készül a felelős­ségteljes, alkotó életre. Minden tükör sajátossága, hogy távlatokat mutat. Ez a sajátossága a márciusi tü­körnek is, amelyben az egész nemzet azt a fiatalsá­got szemléli, amely holnap vagy holnapután magára veszi a történelmi tavaszok sorsfordító örökségét, való­ra váltja a fejlett szocialis­ta társadalom felépítését, szorosabbra fogja kapcso­latait a világ népeinek azo­nos korú ifjúságával. A táv­lati kép, amelybe belenge­nek az ünnepi zászlók, nem homályosodik el az emléke­ző hevület páráitól, ez a kép éles metszésű és hatá­rozott. Olyan ifjúságot mu­tat, amely tud lelkesen és méltóságteljesen ünnepelni, mert mélyen átérzi, hogy olyan örökség birtokába ju­tott, amely egész jövőjét meghatározza. A márciusi tükörben a fiatalság az egész országot látja. Azt a hazát, amelyért történelmi korok hősei a legnagyobb emberi áldozatot vállalták, sohasem a kilátástalannak tűnő küzdelem csüggedésé­­vel, hanem azzal a tudattal, hogy áldozatuk a következő nemzedékek számára gyü­mölcsöt hoz.­ ­ Baráti Géza ..... ' í%... ^ «L ___ ..: Dtií(6'j 1 * 'Cl/ t. i .i, ./'■ t'-.- . ... _ . . ___________________________________A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA_________________________________• Az etióp csapatok sikeres felszabadító hadműveletei A külpolitikai helyzet­ ­ A „FRANCIA NÉGYSZÖG’’ kialakulását hangsúlyozták keddi, elemző hangvételű írásaikban a párizsi lapok. A vá­lasztási eredményt boncolgatva többen vélekedtek úgy, hogy a két nagy tábor — a jobb- és a baloldal — további két tömb­ből áll, s ezek között nincs nagyságrendi különbség. A Le Malin hozzáfűzte, hogy ez az újfajta egyensúly mindig is Giscard d’Estaing céljai közé­ tartozott, s az államfő ebből a szempont­ból elégedett lehet az első forduló eredményeivel. A lap meg­jegyezte: a baloldal számára most sokkal nehezebbnek tűnik megszerezni a mandátumok többségét a második fordulóban, mint amennyire az első forduló előtt várni lehetett volna. Igen élénk a nyugatnémet lapok érdeklődése a franciaországi fejlemények iránt. A Frankfurter Allgemeine Zeitung szerint az utolsó szót még nem mondták ki. A lap hangsúlyozta, hogy Mitterrand szocialista pártja valóban a legnagyobb baloldali szervezet lett, de talán nem a legerősebb. Mivel Mitterrand­­nak nem sikerült egyértelműen megelőznie a kommunistákat, olyan tárgyalási pozíciókhoz sem jutott, „amelyek a kommunis­ták együttműködését pusztán segély­csapat-tény­kedéssé változ­tatnák”. A bonni General-Anzeiger szerint a jelenleg kormá­nyon levő pártok „most az egyszer még megúszták az első for­dulót. Amennyiben viszont a következő után is hatalmon ma­radnának, olyan ellenzékkel találják majd szemben magukat, amely naponta emlékezteti őket: nem lehet elsiklani a nagyobb társadalmi igazságosságra szólító követelések fölött.” A lap sze­rint a nyugatnémet szociáldemokraták radikális köreiben egye­nesen vágynak egy francia népfrontjelzésre. A pártelnökség azonban, Mitterrand iránt érzett tisztelete ellenére sem üdvö­zölné a baloldali unió győzelmét, a kommunisták hatalomra kerülésével. Más kérdés lenne, ha Mitterrandnak sikerülne bonni mintára középbal kormányt alakítania. Ez azonban na­gyon valószínűtlen. *M­OGADENNAK gyakorlatilag az egész területét visszafoglal­­ták Etiópia csapatai — értesültek a hírügynökségek. Ezzel egy időben a washingtoni külügyminisztérium felkérte a Szov­jetuniót. ..jelentős tekintélyével élve” szólítsa fel az Addisz Abeba-i kormányt, hogy fegyveres erői ne lépjék át Szomália határát. Etiópia a korábbiakban ismételten leszögezte, hogy csapatainak nem célja a behatolás szomáli területekre. A legújabb fejleményekkel kapcsolatban két diplomáciai hír érdemel megkülönböztetett figyelmet. Etiópiát, Szomáliát és Szudánt érintő körútjának első állomására érkezett Minics jugoszláv külügyminiszter, Tito elnök személyes megbízottja. Az útiprogrammal összefüggésben megemlíthető, hogy Szudán feltehetően nemcsak az ogadeni konfliktus miatt szerepel a látogatási tervben, hanem inkább az újra előtérbe kerülő eritreai rendezés előmozdítása érdekében. Belgrádi hivatalos körökben külön aláhúzták Minics szudáni látogatásának a fon­tosságát, ámbár arra mutattak rá, hogy az Etiópiával határos ország a legközvetlenebbül érdekelt a térség békéjében. Emlé­kezetes, hogy a jugoszláv államfő a közelmúltban Washington­ban Carter elnökkel tárgyalt, s a megbeszéléseken nagy teret szenteltek az északkelet-afrikai problémának. A második jelen­tős híradás arról szól, hogy a dél-jemeni kormányfő kedden találkozott Malmierca kubai külügyminiszterrel. A Vörös-ten­ger kijáratánál, Szomáliával átellenben fekvő Adenban kiadott hivatalos közlés szerint az eszmecserén a két ország kapcsola­tainak továbbfejlesztéséről tárgyaltak. Diplomáciai lépések Északkelet-Afrikában Addisz Abebából jelenti az AFP és a VPI. Az etióp csa­patok Oga­den térségében folytatják előrenyomulásukat. Felszabadították a terület ke­leti részén levő Werder és Waival városát — jelentette az Addisz Abeba-i rádió. Az országos forradalmi operatív parancsnokság közleményét ismertetve a rádió hangoz­tatta, hogy az etióp fegyveres erők a két várost megszállva tartó szomáli csapatokat meg­semmisítették. A UPI nairobi tudósítójá­nak jelentése szerint az etióp csapatok gyakorlatilag az egész ogadeni sivatagot visz­­szafoglalták. Hodding Carter, a washing­toni külügyminisztérium szó­vivője hétfőn arra kérte a Szovjetuniót, hogy az „Etió­piában élvezett jelentős te­kintélyével élve” szólítsa fel az Addisz Abeba-i kormányt: fegyveres erői ne lépjék át Szomália határát. Az amerikai külügyminisz­térium szóvivője később úgy nyilatkozott, hogy az Etiópia és Szomália közötti háború „lényegében befejeződött”. Hozzátette, hogy az etióp csa­patok nem lépték át a szomáli­ határt. Az amerikai tájékoz­tatás szerint ,­a szomáli­ vissza­vonulást követően véget értek az ellenségeskedések”. Kormányforrások szerint az Egyesült Államok a közeli na­pokban kü­lönmegbízottat küld Szomáliába. Carter elnök meg­bízásából februárban David Aaron, a nemzetbiztonsági ta­nács helyettes vezetője, kül­döttség élén az etióp vezetők­kel tárgyalt. A most Szomáliá­ba készülő delegáció vezetője várhatóan a külügyminiszté­rium egyik vezető munkatársa lesz. Milos Minics, a jugoszláv kormány alelnöke, külügymi­niszter kedden Tito elnök személyes megbízottjaként Addisz Abebába érkezett. A jugoszláv alelnök hivata­los látogatásán továbbítja Mengisztu Hailé Mariam etió­­piai államfőnek Tito elnök üzenetét, és az ország magas rangú vezetőivel tárgyal idő­szerű nemzetközi kérdésekről, valamint a kétoldalú együtt­működésről. Milos Minics Addisz Abe­bába érkezése után adott nyi­latkozatában kijelentette: ki­merítő eszmecserét kíván folytatni valamennyi időszerű nemzetközi problémáról, kü­lönös tekintettel az Afrika Szarvának nevezett ,térségben kialakult helyzetre. A jugoszláv alelnök afrikai­­ héten tett washingtoni látoga­körútjára — amely Etiópia í tása alkalmával Carter el­nök­­ után Szudánt és Szomáliát is­­ kel más kérdések mellett az érinti — azt követően került s etióp—szomáli háborúról is sor, hogy Tito elnök a múlt­ tárgyalt. Párizs, március 14. Kedden este új szakaszához érkezett a francia parlamenti választási küzdelem. Fél ki­lenckor a televízió képernyő­jén és a rádiók hullámhosz­­szain ismét megszólaltak a pártok vezetői, hogy mozgó­sítsák a követőiket a vasár­napi döntőre. Éjfélkor pedig lezárult a jelölési határidő; valamennyi politikai alaku­latnak nyilatkoznia kellett, hogy kit tart „állva” a még betölthető 423 képviselői man­­­dátumért. A nemzetgyűlési helyek közül a múlt vasárnap mindössze 68-nak a sorsa dőlt el, így a zöme hátravan. Ez adja az újabb nagy tétet, mind a baloldal, mind a jobb­oldal győzhet. A nap szenzációja természe­tesen a három baloldali párt megállapodása volt. A kom­munista és a baloldali radiká­lis politikusok hétfőn este 6 órakor érkeztek a Szocialista Párt székházába, s néhány perccel tíz óra előtt mosoly­gós, barátságos kézfogás kísé­retében jelentette be Mar­­chais, Mitterrand és Fabre a megegyezést. A hely kicsiny volt az újságíróknak a rög­tönzött sajtóértekezletre, min­denkinek­­igen gyorsa­n át kel­lett vonulnia a nemzetgyűlés közeli épületébe. Az utcán eközben tömeg gyűlt össze, ja­varészt fiatalok, akik „Egy­séget! Egységet!” felkiáltással türelmetlenül várták a balol­dali csúcstalálkozó eredmé­nyét. A baloldal mozgósítása A megállapodás gyors létre­jöttében jelentős szerepe volt a kompromisszumos készség­nek. Marchais azzal érkezett, hogy jól ismeri a szocialisták álláspontját. Pártjuk március 19-e, tehát a második forduló eredményeinek a kihirdetése előtt nem hajlandó megvitat­ni az 1972-es közös program időszerűsítését, és ezen a né­zetén nem változtat. Az FKP ugyanakkor kész arra hogy kedvező megoldást keressen, jó alapot az egész baloldal mozgósítására. E bevezető után dolgozták ki alig három óra alatt az 1972-es közös program leglényegesebb pont­jait fölelevenítő ünnepélyes nyilatkozatot. A három baloldali párt megerősítette, hogy mindent megtesz a parlamenti többség megszerzéséért,­­a közös prog­ram alapján a közös kormá­nyért. Ennek a hivatalba lé­pése után azon nyomban ha­vi 2400 frankra emelik föl a minimális béreket; 1979. jú­nius 1-ig 50 százalékkal növe­lik a családi pótlékot, kiegé­szítik az idősek öregségi jára­dékát, emelik a munkanélküli segélyt, félmillió új munkaal­kalmat teremtenek. Ugyan­csak a lehető­­leggyorsabban törvényjavaslatot terjesztenek a parlament elé a nyugdíj­­korhatárnak a férfiaknál 60 évre, illetve a nőtenél 55 év­re való leszállítására, a ban­kok és a nagyipari trösztök államosítására, olyan adóre­formra, amely a hatalmas va­gyonokat és a részvénytársa­sági jövedelmeket sújtja. A megállapodás végül természe­tesen kimondja, hogy a há­rom párt kölcsönösen vissza­vonja a jelöltjeit a jobban álló partner számára. „Megvan!” — hatalmas, csaknem tízcentis betűkkel így üdvözölte az eseményt el­ső oldalán a L' ilumanité. Al­címéül azt fűzte hozzá, hogy a baloldali megállapodással a jobboldal legyőzhető. A ve­zércikk pedig a leglényege­sebbre szorítkozva azt álla­pította meg, hogy öt nappal a második forduló előtt most egyáltalán nem a siránkozás ideje jött el az elszalasztott alkalom fölött. Nagyjából ha­sonló az álláspontja a Szocia­lista Párthoz közel álló Le Mattitnek. A győzelem még lehetséges — véli —, hiszen az országban a jobboldal van kisebbségben. Öngyilkos poli­tika volna ezt elfelejteni. A kérdést a Lap mindamellett fölteszi: vajon ennek az utol­só pillanatban született meg­egyezésnek ugyanolyan hatá­sa lesz-e az egység lendületé­re, mintha hamarabb követ­kezett volna be? Kétségtelen, hogy a baloldal esélye a par­lamenti mandátumok többsé­gének a megszerzésére gyön­gébb a vártnál. Még ennél is szkeptikusa­b­­ban ítéli meg a történteket a polgári baloldali Le Quotidien de Paris, amely mindvégig vitatkozott az eredeti közös programmal is. Phiilippe Tes­­son igazgató kissé gúnyosan állapítja meg, ha a baloldal a következő vasárnap győz, úgy látszik a ködbe vész a három pártnak tavaly szeptember óta tartó vitája. Akkor vi­szont kiderül, hogy ez a ci­­vódás luxus volt, pillanatnyi szeszély. Ami hétfőn este tör­tént, bármikor bekövetkezhe­tett volna, hamarabb is meg lehetett volna egyezni. Most viszont a körülmények sürge­tő hatására a francia baloldal mindent egy lapra tett föl. Szoros küzdelem A jobboldal magától értető­dően nagy kampányba kezdett a hétfői megegyezés lejáratá­sára. De még így is például a Le Figaro megállapítja, hogy a baloldali „második fordulós charta” még szorosabbá teszi a vasárnapi küzdelmet Kedd reggel óta front áll fronttal szemben. Az eddigi kormány­többségnek soha nem látott erőfeszítésre van szüksége, el­határozottságra és egyetértés­re. Az a manipuláció — mu­tat rá a Le Figaro —, aho­gyan a belügyminisztérium vasárnap éjszaka és hétfőn egész nap tálalta a befutott eredményeket, a kívánttal ellentétes hatást hozhat, mert demobilizálhatja a jobboldal választóit. Annyi kétségtelen tény, hogy a vasárnapi első fordu­ló után a tőkés körök újult erőre kaptak, fölébredt a győ­zelmi reménységük. Öreg tőzs­dei rókák mondták el lelken­dező hangon a rádióban, hogy szinte évtizedek óta nem él­ték át azt, amit a hétfő dél­előtti börzén. A francia papí­rok értéke mintegy varázs­ütésre kilenc százalékkal ug- 1 Munkatársunk párizsi filcfonjel­ntcse . A második forduló myiranya

Next