Magyar Nemzet, 1978. június (34. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-01 / 127. szám

t Úgy tűnt, hogy szilárd politikai alapot teremtettünk az enyhülésihez. Akadnak azonban olyan politikai körök, amelyek nyíltan arra törekednek, hogy megsemmisítsék az enyhülés folyamatát — ráadásul nemcsak Európában —, s visszatérjenek, ha nem is a „hideg”, de legalábbis a „langyos” háborúhoz. Ebben az irányban hatnak, érthető módon, az olyan akciók, mint a NATO tagállamainak véres beavatkozása Zaire-ban. Ennek a beavatkozásnak cinikus jellegét a közvélemény félrevezetésére olyan hangos propagandakampánnyal akarták leplezni, amely szerint ahol a „szovjeteknek”, hol a „kubaiaknak” közük van ezekhez az eseményekhez. A tények azt mutatják, hogy a szocialista országok számos olyan kezdeményezése, amely kétségkívül megfelel az európai, s nemcsak az európai népek érdekeinek, nem kap megfelelő visszhangot, holott kézenfekvő, hogy megvalósításukkal mindenki nyerne. A Vitán felül áll, hogy a folytatódó fegyverkezési hajsza súlyos károkat okoz a békés együttműködésnek. A fegyverkezési hajsza megszüntetése, a leszerelés gyakorlati lépéseinek megkezdése az a nagy feladat, amely ma nemcsak kormányok, a hatalmat gyakorló, személyek előtt áll. Ez ma valamennyi párt és politikai irányzat, valamennyi szakszervezet és más társadalmi szervezet, valamennyi tömegtájékoztató eszköz előtt álló feladat is. Senkinek sincs joga, hogy félrehúzódjék e feladat teljesítése elől. Nem számíthatunk arra, hogy a nemzetközi közvélemény, a legszélesebb politikai erők tevékeny közreműködése nélkül sikerül megfordítani az események menetét, sikerül áttérni a fegyverkezésről a leszerelésre. Őszinte magatartás — A fegyverkezési verseny megszüntetéséről folyó tárgyalások iránt a lehető legkomolyabb és legőszintébb magatartást tanúsítjuk. Ellenezzük az eredménytelen szólecsépést, ellenezzük, hogy a tárgyalások olyan — tisztesség ne essék szólván — „leszerelési” konferenciát eredményezzenek, mint amilyent annak idején Jaroslav Hasefc figurázott ki. Mint emlékezetes, az ő hősei, akiket már teljesen megbolondított a sok éjszakai ülésezés és bankett, mintegy a jó szándéktól vezettetve mindenkit, aki csak az útjukba akadt, a fegyverkezésre szólítottak fel. A napokban kezdődött meg New Yorkban az ENSZ közgyűlésének leszerelési ülésszaka. Az ENSZ történetében először az ülésszak részvevői a leszerelés kérdését annak teljes komplex voltában vitatják meg. A Szovjetunió és a testvéri szocialista országok olyan javaslatokkal és kezdeményezésekkel mentek az ülésszakra, amelyek gondosan mérlegeltek, a konstruktív munkára, gyakorlati eredmények elérésére irányulnak. Röviden szólva a következő a leszerelés kérdésében elfoglalt álláspontunk lényege: nincs a fegyvereknek olyan fajtája, amelynek korlátozására, eltiltására ne lenne kész a Szovjetunió kölcsönös megállapodás alapján a többi országokkal. Csupán az a fontos, hogy mindez senki biztonságának se okozzon kárt, azoknak az államoknak teljes kölcsönössége alapján menjen végbe, amelyek ilyen fegyverek birtokában vannak. Fontos, hogy őszinte, ne pedig látszattörekvés legyen a fegyverkezési verseny megállítására. Ellentmondások — Sajnos, legfontosabb tárgyalópartnereink álláspontja telve van ellentmondásokkal, íme, egy élő példa: — Washingtonban most ült össze a legfelsőbb szinten a NATO tanácsa. Néhány részvevője, útban a NATO-tanácskozásra, vagy hazafelé onnan New Yorkba utazik, az ENSZ- közgyűlés rendkívüli ülésszakára, s ott szép szavakat mond a leszerelésről. A NATO tanácsülésén viszont — ahogy mondani szokás — még csak lélegzetvételnyi szünetet sem tartva a sok évre előre szóló katonai előkészületek terveit vitatják meg. Felvetődik a kér- rdés, hogy ezek a nyugati hatalmak melyik értekezleten foglalkoznak valóban érdemi kérdésekkel, s melyiken csak a beszédekkel? — Ideje megérteni, hogy a fegyverkezési hajsza senkinek sem hoz jót Véget kell vetni ennek, s becsületesen át kell térni a leszerelésre. — A szocialista országok sokat tettek a leszerelés ügyének előmozdításáért. Bármily nagyok legyenek is az akadályok, tovább haladunk a béke és a jószomszédság politikájának minden hívével együtt tovább keressük ennek az égetően fontos problémának megbízható és teljes megoldását — jelentette ki Leonyid Brezsnyev. Történelmi döntés Gusztáv Husák beszédében elöljáróban Csehszlovákia vezető párt- és állami szervei, egész népe nevében szívélyesen üdvözölte a szovjet küldöttséget és vezetőjét az ország nagy barátját, Leonyid Brezsnyevet — A Szovjetunió párt- és kormányküldöttségének látogatása — mondta — újabb szemléletes megnyilvánulása pártjaink és a két ország népei közötti megbonthatatlan barátság és minden irányú együttműködés egyre erősödő kötelékeinek. A szocializmus hazai építésének harminc esztendeje meggyőzően igazolja, hogy kapcsolataink céltudatos fejlesztése teljesen megfelel népünk legalapvetőbb érdekeinek, jól szolgálja a szocialista közösség egységét, a szocializmus ügyét, a világ haladását és békéjét egyaránt. A szovjet nép mélységes internacionalizmusa és önzetlensége hűen tükröződik a Szovjetuniónak az egész világ összes haladó erőihez fűződő kapcsolataiban. Hatékonyan nyilvánult meg ez abban az időszakban is, amikor hazánkban harcot vívtunk a szocialista forradalom győzelméért, majd az új társadalom felépítéséért. — Soha nem feledjük el, hogy a Szovjetunió mindig híven oldalunkon állt, és ha kellett, habozás nélkül segítő kezet nyújtott nekünk. Így volt ez tíz éve is, azokban az időkben, amikor a csehszlovákiai szocializmus létéről vagy nemlétéről volt szó. Annyi év után ismét kijelentjük: nagyra értékeljük a Szovjetunió és más szocialista országok internacionalista segítségnyújtását. Abban a történelmi döntésben, hogy teljesítik a csehszlovák kommunistáknak és nem-kommunistáknak a népünk forradalmi vívmányainak megvédésére irányuló számos kérését, a szocialista internacionalizmushoz való hűség, az az eltökéltség nyilvánult meg, hogy közösen óvjuk meg a szocializmus ügyét. Ez segített megmenteni hazánkat az ellenforradalmi fordulattól és ennek a dolgozók életére nézve tragikus következményeitől. A döntésnek nagy jelentősége volt az európai viszonyok stabilitása és a földrész békéjének megóvása tekintetében is. Következetes harc — Közös harcot vívunk az imperialista reakció erői ellen, az enyhülés minden ellenfelével szemben, amelyek vissza akarják fordítani az emberiséget a hidegháború útjára. Határozottan elutasítjuk a jelenlegi kínai vezetés veszélyes kalandorpolitikáját, mert az nagyhatalmi sovinizmusa jegyében szövetkezik a világimperializmus legreakciósabb erőivel, és mert háború irányzatával fenyegetést jelent a világ minden nemzete számára. — Tudjuk, hogy a jelenlegi történelmi helyzetben milyen fontos a széles imperialistaellenes front egysége. A CSKP folyamatosan igyekszik előmozdítani a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom marxista-leninista elveken alapuló egységét és összeforrottságát, síkraszáll a kommunista pártok közötti élénk elvtársi kapcsolatokért és internacionalista szolidaritásért. Támogatja a kommunista és munkáspártok berlini értekezletének eszméit és eredményeit, következetes harcot vív a kommunista- és szovjetellenesség minden megnyilvánulásával szemben. Gustáv Husák a Szovjetunió és a csehszlovák—szovjet barátság éltetésével fejezte be beszédét. I Majyar Nemzet Az SZKP főtitkára kitüntetéseket adott át Prágából jelenti az MTI. Leonyid Brezsnyev, az SZKP főtitkára, a Legfelső Tanács Elnökségének elnöke szerdán, a prágai várban magas szovjet kitüntetést nyújtott át Gustáv Husáknak, a CSKP KB főtitkárának, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnökének és Vasal Bilaknak, a CSKP KB elnöksége tagjának, a Központi Bizottság titkárának. A két csehszlovák vezetőt a Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége a közelmúltban tüntette ki, a két nép barátsága és együttműködése elmélyítésében szerzett érdemeiért, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalomban, a Csehszlovák Kommunista Pártban végzett tevékenységéért, a béke és a szocializmus megszilárdításához nyújtott hozzájárulásáért. Gustáv Husákot 65. születésnapja alkalmából az Októberi Forradalom Érdemrenddel, Vasil Bilakot 60. születésnapja alkalmából Leninrenddel tüntették ki. A kitüntetés átadásakor Leonyid Brezsnyev nagy szeretettel köszöntötte Gustáv Husákot. — Mélységesen tiszteljük Husák elvtársat elvhűségéért, politikai bátorságáért, a marxizmus.—leninizmus eszméi iránti odaadásáért és a kommunista elvtársiassághoz való következetes ragaszkodásáért — mondotta a többi között. Vasil Bilak kitüntetését átadva Leonyid Brezsnyev megállapította, hogy ezt az elismerést a csehszlovák párt- és közélet ismert személyisége, Gustáv Husák hű munkatársa kapja, harcos és elvhű kommunista tevékenységéért. Az SZKP KB főtitkára kiemelte, hogy Vasil Bilak mindig példa volt a kommunisták internacionalista kötelességtudatára. * A szovjet küldöttség Leonyid Brezsnyev vezetésével a késő délutáni órákban repülőgéppel Prágából Pozsonyba utazott rövid látogatásra. Útjukra elkísérte őket Gustáv Husák is. Washingtoni tudósítónk telex jelentése Kételyek és kérdések a NATO-értekezleten Washington, május 31. A NATO miniszteri tanácsülése előre meghatározott napirend szerint tárgyalt, de mégis olyan téma került a középpontba, amely egyáltalán nem szerepelt a hivatalos programban. Már a „négyek” munkavacsoráján, Carter, Schmidt, Callaghan és a Giscard-t helyettesítő francia külügyminiszter is jórészt Zairéről beszélt. Érdekes módon Giscard d’Estaing francia elnök startolt rá erre a nemzetközi problémára a legvehemensebben, s ő ösztökélte Carterékat, hogy „ne álljanak félre” Afrikában. De az ilyenféle „segítésnek” természetesen feltétele van: maguknak az érdekelt afrikaiaknak is tenniük kell valamit. A jövő hét elejére a francia fővárosba értekezletet hívnak össze nyugat-európai részvétellel, s a megbeszélésre az Egyesült Államok is elküldi a képviselőjét. Mindenekelőtt arról szándékoznak tárgyalni, hogy mivel és miként segíthetnék még a súlyos gazdasági nehézségekkel küzdő Zaire-t, de eszmét cserélnek majd arról is, hogyan akadályozhatnák meg közösen a „destabilizáló hatások érvényesülését” Afrikaszerte. A teknősbéka és a nyúl A kelet—nyugati kapcsolatokat vizsgálva került szóba Afrika. Brzezinski — Giscard szóhasználatát idézve — állította vasárnapi tévéinterjújában, hogy az afrikai ügyekben tanúsított magatartásával a Szovjetunió „megsérti a hétente szabályzatát”. A NATO- vezetők és Carter egyaránt egyéb „szabálysértéseket” is felvonultattak, s ezekkel indokolták, hogy miért van szükség a nagyarányú fegyverkezésre, miért kellene a Nyugatnak — miként Luns fogalmazott — teknősbékából átvedlenie nyállá, hogy sietős és odaadó haderőfejlesztéssel behozza a lemaradását. Körülbelül hatvan—nyolcvanmilliárd dollárt tesz ki a 15 éves program számlája, s ennek a kiegyenlítését szigorúan meg akarják követelni a tagállamoktól. Washington a szokásos záróközleményen kívül külön nyilatkozatot is el akar fogadtatni, amelyben az aláírók újfent elköteleznék magukat a NATO megerősítése mellett, s ennek a „váltónak” az alapján lehet majd beszedni tőlük apénzeket. Sok találgatás van akörül, hogy miként értelmezendő, amit amerikai politikusoktól gyakran hallani az utóbbi időben, és amit Brzezinski is felemlített a tévényilatkozatában. Az ő szavai szerint „az afrikai kihívásra nemzetközi választ” kell adni. Arról lenne szó ezek szerint, hogy a NATO intézményesen nyújtja ki a csápjait a fekete földrészre, azaz szerződésbe foglalt működési területének a határait kitolja úgy, hogy egész Afrika mögéjük kerüljön? Luns főtitkár nagyon határozottan cáfolta, hogy az atlanti szervezetnek ilyen tervei lennének, de azt kifejezetten mondta és egyáltalán nem cáfolta, hogy a NATO-tagok akár egyénileg, akár csoportosan a jövőben ugyanúgy járnak el, mint ahogy a franciák és a belgák eljártak Shabában. A NATO- tagok nem ebben a minőségükben készülnek effélékre, de az atlanti szövetség vezetése helyesli, ha így járnak el. A washingtoni kormányhivatalok hírei szerint különféle módozatokat latolgatnak, amelyeknek a segítségével „visszavonulásra” kényszeríthetnék a szocialista országokat. Felmerült állítólag egy kereskedelmi bojkott terve, amelyet Kuba ellen szerveznének, s szóba került, hogy ne szüntessék-e be a modern technika átadását a Szovjetuniónak. A dolgok persze korántsem egyértelműek, s változatlanul tartják magukat azok a híresztelések, miszerint a nemzetbiztonsági tanács „vadságét” rosszallással figyelik a külügyminisztériumban. Török figyelmeztetés Ebben a felpaprikázott légkörben Ecevit török kormányfő kifejtette: „Uraim, amiről önök beszélnek, az egyszerűen nem létezik. Mi, akik a szomszédai vagyunk a Szovjetuniónak, nem érezzük, mintha katonailag fenyegetne bennünket.” Ankara vadonatúj nemzetvédelmi koncepciót hirdetett meg, amelynek az a lényege, hogy Törökországot nem a Varsói Szerződés fenyegeti, hanem az egyik NATO-beli partnere, Görögország. Ennek a felismerésnek a szellemében kívánja a jövőben telepíteni is, meg fejleszteni is a haderejét. Közölte a miniszterelnök, hogy az előterjesztett külön nyilatkozatot nem tudja aláírni, s azt is hozzátette, hogy nem visszahátrálni kell a hidegháború irányába, hanem előre menni az enyhülés útján. Beszédében Ecevit azt fejtegette, hogy a NATO akkor állna a hivatásának a magaslatán, ha szószólója volna a párbeszédnek és a modus vivendi megtalálásának a Szovjetunióval. A Washington Post szerdai vezércikke úgy jellemzi őt, mint álmodozó poétát a marcona hadfiak között. A kontraszt azonban nem ilyen éles, hiszen a török miniszterelnök nem áll egyedül. Nem lázadt fel ugyan senki a harcias irányba forduló amerikai politika ellen, de a zárt ülésekről, meg az értekezlet hivatalos részével párhuzamosan folyó nem hivatalos, bizalmas megbeszélésekről kiszivárgott értesülések szerint Nyugat-Európa kis országainak a képviselői, sőt még a franciák is kételyeiknek adnak hangot arra hivatkozva, vajon nem kanyarodott-e rossz irányba Washington, és nem sodorja-e veszedelmes ösvényekre az egész atlanti közösséget. Nem alaptalanul írta a Christian Science Monitor, hogy a washingtoni gyülekezésnek végső soron egyetlen igazi témája van, s ez rejlik minden kimondott szó és kimondatlan gondolat mélyén: vajon tudja-e Washington, hogy mit csinál? Zala Tamás .Csütörtök, 1978. június 1. Mlagyarországi és Barbados diplomáciai kapcsolatot létesít A Magyar Népköztársaság és Barbados, attól az óhajtól vezérelve, hogy a kölcsönös előnyök alapján minden téren erősítsék kapcsolataikat, az Egyesült Nemzetek Szervezete alapelveivel összhangban elhatározták, hogy diplomáciaikapcsolatot létesítenek egymással, nagykövetségi színtől. Moszkvai tudósítónk telexjelentése A Pravda válasza Brzezinskinek Moszkva, május 31. A Pravda két egymást követő nap, kedden és szerdán is igen kemény hangnemben válaszolt a Zbigniew Brzezinski amerikai elnöki tanácsadó május 28-i televíziós interjújában mondottakra. A szovjet sajtó nem első ízben kifogásolja e politikus nyilvános fellépéseit, a mostani Pravdakommentárok mégis feltűnést keltettek a moszkvai megfigyelők körében. A szerdai írásban a lap megállapítja, hogy az elnöki tanácsadó „éles ellentmondásba került az Egyesült Államok kormányzata vezetőinek megnyilatkozásaival, s hazug megvilágításba próbálta helyezni a Szovjetunió külpolitikáját”. Egy nappal korábban a lap neves hírmagyarázója, Vitalij Kornyilov szögezte le, hogy Brzezinski most úgy jelentkezett a világ előtt, mint az enyhülés és a nemzetközi együttműködés ellenfele. Maga a beszéd világosan jelezte az amerikai elnök tanácsadójának nézetét és hangulatát — állapítja meg a lap —, az egész nemzetközi helyzetet ugyanis a szovjetellenesség prizmáján keresztül értékelte. A nyilatkozat konkréttartalma mellett a határozott szovjet reagálás nyilvánvalóan összefügg az időponttal is. Brzezinski ugyanis éppen akkor erősítette fel a szovjetellenes hangnemet, amikor világszerte kedvezően fogadták a Szovjetunió leszerelési kezdeményezéseit az ENSZ rendkívüli ülésszakán. E nyilatkozat időzítése bizonytalanná teheti az amúgy is már évek óta húzódó szovjet—amerikai fegyverkorlátozási megállapodás jövőjét. Vance külügyminiszternek a közelmúltban tett moszkvai látogatását követően Gromiko mostani megbeszélései az amerikai politikai vezetőkkel megcsillantották a reményt a nagy fontosságú egyezmény megkötésére. A megállapodás sorsa azonban köztudottan nem csupán a két ország vezetőinek szándékától függ, hanem az amerikai törvényhozás jóváhagyásától is, s Brzezinski néhány nappal ezelőtti nyilatkozata semmiképpen sem kedvezett a megfelelő légkör kialakulásának. Moszkvában nem csupán kifogásolják, hanem határozottan cáfolják is a nyilatkozatban foglaltakat. Amikor az elnöki tanácsadó valamiféle „nemzetközi megegyezésre” hivatkozott, nyilvánvalóan ugyanazt a célt kívánta szolgálni, mint a hazug vádakkal: a felelősségtől megszabadítani az Egyesült Államokat — a zaire-i fegyveres intervenció fő szervezőjét — a tragikus eseményekért. Tulajdonképpen az sem meglepő hogy Brzezinski éppen a kínai vezetésre hivatkozott, amely — úgymond — komolyan kifogásolja a „kubai—szovjet beavatkozást” az afrikai ügyekbe. A pekingi látogatás alkalmával hangoztatott egyetértés számos nemzetközi esemény, így Afrika megítélésében újabb jele annak, hogy Kína a gyarmatosítók oldalán áll — szögezték le a Pravda hírmagyarázói. Lovas Gyula Vietnami közlemény Kína újabb valótlan vádjáról Hanoiból jelenti az MTI. Hanoiban keddeneste közleményt tettek közzé a pekingi rádió állításával kapcsolatban, amelyek szerint a vietnami hatóságok azt az utasítást adták csapataiknak, hogy tüzeljenek a távozó kínai származású állampolgárokra. A közlemény ennek kapcsán rámutat, hogy a valóságnak ellentmondó újabb vádról van szó. A vietnami fővárosban a következő tényekre hívják föl a figyelmet: a hatóságok május 27-én tüzet nyitottak négy hajóra, miután hasztalanul szólították fel őket megállásra. Ezután a hajók egyikét megállították, a másik három elmenekült. A vizsgálat során a rendőri egységek megállapították, hogy a vitorlás Dong Rui falu lakóinak tulajdona. E lakosokat megtévesztették, és ezért illegálisan akartak Kínába szökni. A hajón két személy megsérült, ezeket a rendőrök kórházba vitték. Uppadit Pancsarijangkhunt thaiföldi külügyminiszter Bangkokban kijelentette, hogy a Vietnam és Kína között kialakult konfliktus nyugtalanítja kormányát. Ezekre az eseményekre olyan időszakiban kerül sor, amikor Thaiföld mindkét országgal fejleszteni kívánja kapcsolatait — mutatott rá a külügyminiszter. A Thaiföld kambodzsai határán zajló események is nyugtalanságra adnak okot A thaiföldi belügyminiszter-helyettes nyilatkozatában kifejtette, hogy országának bizonyítékai vannak: a kambodzsai hatóságok közvetlenül részt vesznek thaiföldi állampolgárok meggyilkolásában. A politikus megjegyezte, hogy a fennálló problémák miatt a kormány akciói „nem maradhatnak az ország határain belül”. Izraeli támadás Mabatije ellen A libanoni és a szíriai államfő találkozója Eliasz Szárkisz libanoni államfő szerdán délelőtt Latakia szíriai kikötővárosba érkezett. A város repülőterén Fiafez Asszad elnök és több száz főnyi tömeg üdvözölte. Fiafez Asszad és Eliasz Szárkisz Latakiában megvitatta a szíriai—libanoni kapcsolatokat, Szíria libanoni katonai jelenlétének kérdését, a libanoni—Palesztinai viszonyt, valamint a libanoni hadsereg újjászervezésével és az Unifil-erők dél-libanoni jelenlétével összefüggő problémákat. A két államfő találkozójára olyan időben kerül sor, amikor ismét dörögnek a fegyverek Libanonban: a legfrissebb jelentések szerint izraeli csapatok és az Izrael által támogatott jobboldali keresztény erők által Nabatije városára és a környező falvakra zúdított ágyútűznek 12 polgári személy esett áldozatául és mintegy 20 ember megsebesült. „A térségben újólag kialakult feszült helyzetért Izrael a felelős” — hangoztatta a PFSZ szóvivője. Mint hozzáfűzte, az ismételt izraeli agresszióról tájékoztatták a libanoni kormányt és az UNIFIL-erők parancsnokságát is. A PFSZ hivatalos szóvivője szerdán bejelentette, hogy a PFSZ felfüggeszti a szervezet és a libanoni kormány közti, tűzszüneti megállapodást, ha Izrael folytatja a palesztinaiak állásai elleni támadásait. A szóvivő rámutatott, hogy a PFSZ a maga részéről mind ez ideig betartotta az említett megállapodást. Izrael egyelőre semmit sem közölt hivatalosan a Dél-Libanon ellen intézett támadásról. Az izraeli sajtó szerint a keddi támadás a legsúlyosabb akció volt a márciusi invázió óta. O (Varsó, MTI) A lengyel fővárosban bejelentették, hogy Edward derek, a LEMP KB első titkára Joszip Broz Titónak, a JKSZ elnökének meghívására június 2-án hivatalos baráti látogatásra Jugoszláviába utazik. O (Santiago, AFP) Matilde Urrutiának, Pablo Neruda özvegyének vezetésével három chilei asszony kezdett éhségsztrájkot szerdán az Egyesült Államok santiagói nagykövetségének épületében. Huszonnégy órás akciójukkal szolidaritásukat fejezik ki az eltűntnek nyilvánított chilei politikai foglyok hozzátartozói iránt, akik tíz napja folytatják éhségsztrájkjukat.