Magyar Nemzet, 1979. március (35. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-01 / 50. szám

G­i­­­J­f' QNYV7d " , «#i Biwi,,, D­r• *"5 • ~ Hrarn­/ar 1 A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA • Energia holnapután Nemrégiben tanácskozást tartottak az energiagazdál­kodás legkiválóbb hazai szakemberei. Előadók és hozzászólók egyaránt a leg­fontosabb tényből indultak ki: energiaszükségletünk­nek ma, és várhatóan a jö­vőben is, több mint a felét importból fedezzük. A kül­földről vásárolt energia pe­dig — legyen az villamos áram, vagy erőműveket el­látó energiahordozó — egy­re drágább. Ma már egyet­len szakember sem ringat­hatja magát a tévhitben: igényeink olcsón, a baráti országokra támaszkodva ki­elégíthetők. Nálunk a kiutat kereső szakemberek a komolyabb gondok elkerülésére ,két le­hetőséget látnak: az egyik, szénhidrogénkészleteink ed­diginél teljesebb feltárása, a hazai szénvagyon jobb hasz­nosítása, a másik pedig az immáron unos-untalan em­legetett takarékosság. Takarékoskodni, de ho­gyan ? A legnagyobb fo­gyasztó, az ipar tehet a leg­többet a cél érdekében, töb­bek közt úgy, hogy — a termelési szerkezet ésszerű változtatásával — a kevés­bé energiaigényes ágazato­kat fejleszti,­ s az eddiginél jobban kihasználja a szocia­lista integrációban levő le­hetőségeket. A jó, követhe­tő példák adottak. Nemcsak a nagy múltra visszatekintő szovjet—magyar timföld- és alumíniumegyezményre gon­dolhatunk — amelynek ke­retében az energiaigényes feldolgozást baráti partne­rünk vállalta —, hanem az agrokémiai megállapodásra is. Ennek keretében vegyi termékeket — többek közt növényvédő szereket — adunk műtrágyáért cserébe, utóbbiak gyártása óriási mennyiségű energiát igé­nyel. De tudományos kuta­tások tárgya, magas szintű­ tanácskozások témája ma már a kohászatban és építő­anyag-iparban kárba vesző füstgázok, a könnyű- és élelmiszeriparban kihaszná­latlan páragőz és az ipari forró víz energiájának hasz­nosítása is. Sokan a szakem­berek közül energiamegta­karítást remélnek a közle­kedési struktúra módosítá­sától, a vasúti villamosvon­­tatás gyorsabb fejlesztésétől s az autóbusz-trolibuszcseré­­től is. „A következő tervidőszak energiatakarékossági prog­ramjának megvalósításával 1990-re, évi hárommillió tonna importkőolajjal egyen­értékű megtakarítás érhető el . . .” — nyilatkozta nem­régiben Szili Géza nehéz­ipari miniszterhelyettes. Há­rommillió tonna kőolaj, mostani importárszintünkön számítva ez sok milliárd fo­rintot jelent. Az évtizedek során hozzá­szoktunk : energia van, s lesz is elegendő mennyiség­ben. A kérdést az idézett tanácskozás egyik-másik részvevője már úgy tette fel: holnap még igen. És holnapután? Puskás L. Tamás fétisjytakarítás Egy filmvígjáték témája lehetne az a város, ahol nagytakarítást tartanak, s a művelet idejére a lakosság nem hagyhatná el otthonát, leállna a tömegközlekedés és természetesen munkaszüneti nap lenne. Lehetne benne mondjuk egy olyan jelenet, hogy valakinek sürgős dol­ga akad, s megpróbál suty­­tyomban kimerészkedni, mi­re a­­locsolókocsik harciasan rádudálnak, esetleg le is spriccelik, egy narancssárga plasztronos utcaseprő pedig a vizes lábnyomok láttán ré­mülten a fejéhez kapna: jaj, a frissen tisztított járdám! A nagytakarítás persze nem a fantázia szüleménye. Min­den fővárosi tudja, hogy nemcsak az aluljárókban kí­­nálgatott hóvirágot tekint­heti a­ tavasz hírnökének, hanem azokat a sajtóközle­ményeket is, amelyek sze­rint hamarosan kezdődik a budapesti nagytakarítás. A hírek beszédes számokat is tartalmaznak a felhaszná­landó Ultra és más mosósze­rek gellérthegynyi mennyi­ségéről, a takarító emberek seregéről, az akcióban részt vevő gépek létszámáról. A főváros nagytakarítása — nyugodtan mondhatjuk — közügy. Foglalkoztatja a lakosságot, nem utolsósor­ban azért, mert a lomtala­nításból ő maga is kiveszi a részét, de lemérhető az érdeklődés akkor is, ha majd márciusban kíváncsiak cso­portja veszi körül a tisztítás alatt álló köztéri szobrokat, emlékműveket, figyeli a bu­dapesti hidak ..mosdatását”. A fagykárt szenvedett uta­kon a műhelykocsik kísére­tében megjelennek a javító­­brigádok, seprőgépek ara­szolnak a járdák mentén, eltűnik a sár, a hulladék . . . A híradások arról is szól­nak, hogy a nagytakarítási programból a lakótelepek sem maradnak ki. Április elején Kelenföldön, Újpalo­tán és Óbudán látnak mun­kához a Fővárosi Közterü­let-fenntartó Vállalat sep­­rűs és mosógépei. A lakóte­lepekre különösen ráfér a tisztogatás, mert sehol a vá­rosban annyi szemét, mint ott! Aki nem fordul meg lakótelepeken, nem is hiszi, hogy látni ott olyan parko­kat, amelyeket valósággal befed az újság- és csoma­golópapír-fecnik tömege, ahol a bokrok ágai között rongy- és műanyagzacskó­­darabok lengedeznek, s ré­gen kidobott kopasz kará­csonyfákat hajt a szél maga előtt. Végül is, aki szemetel, az nem a közterület-fenntartó­nak hajítja a hulladékot, hanem a szomszédjának, a környezetének. Saját magá­nak. Csak vannak, akik ez­zel nem sokat törődnek. A téli szürkeségből ta­vaszra egy tiszta főváros ké­pe tűnik majd elő. Becsül­jük ezt meg, a rendet és tisztaságot szeretők kötelező tiszteletével. Mintha való­ban nem lennénk az utcán. Fehér Béla Ma választ Spanyolország ! A külpolitikai helyzet az ÁZSIÁÉ változatlanul ez elsőbbség a nemzetközi hír­króniká­­ban, noha figyelmet érdemlő eseményekről tudósítanak a táv­irati irodák más földrészekről is. A Biztonsági Tanács foly­­­tatja az indokínai helyzet megvi­tatását, de a véleményeket változatlanul igen nagy szakadék választotta el egymástól. Vietnam állandó ENSZ-képviselője ismételten, leszögezte, hogy Kína agresszív háborúját nem lehet az állítólagos kambodzsai kérdéssel egybekapcsolni. Ugyancsak közölték Hanoi részéről, hogy Vietnam mindaddig nem tárgyal, amíg kínai csapatok vannak az ország területén. A súlyos konfliktust átfogóan ele­mezte a Pravda, a többi között leszögezvén, hogy ha Pekin­g nem vet véget az agressziónak, a háború lángjai tovább ter­jedhetnek. A lap arról ír, sok megfigyelő úgy értékeli, az ame­rikai kormányzat magatartása legalábbis a közvetett biztatásra hasonlít. Emlékeztetett a Pravda a szovjet kormánynyilatko­zatra és ismételten követelte a kínai csapatok kivonását Viet­nam területéről. A vietnami­ kínai harcokról alig esett szó Carter sajtóérte­kezletén. Az amerikai elnök mindössze annyit mondott, hogy ,,Kínával Washingtonnak nem voltak kétoldalú nézeteltérései”, ezért az amerikai kormányzat nem úgy jár el Pekinggel, mint tavaly Moszkvával, amikor is „nem tetszése jeléül” megkülön­böztető intézkedéseket rendelt el a Szovjetunióval szemben. Nyugati hírmagyarázóknak feltűnt viszont, hogy Blumenthal Pekingben másként vélekedett, és a nyilvánosság előtt is bírálta a kínai katonai akciót. Több konzervatív lap, így a londoni The Daily Telegraph meg is rótta ezért az amerikai elnököt. Említett sajtóértekezletén a Fehér Ház gazdája elsősorban a közel-keleti különmegállapodás „lehetőségének elhalványulá­sával” foglalkozott; már-már felhá­borí­tónak minősítette, hogy jelentéktelen nézeteltérések miatt esik kútba a különmegálla­­podás, holott „a béke olyan közel van”. Carter azt mondotta, hogy barátságos viszonyt szeretne az új iráni kormánnyal és szoros összefüggésben a teheráni fordulattal mindjárt cáfolta is azokat a jelentéseket, amelyek szerint Washington katonai támaszpontot­­kért Szaúd-Arábiában. Figyelemre méltó az a teheráni bejelentés, amely hírül adja, hogy Khomeini ajatollah csütörtöktől a siíták szent városában ki'án é".IV A főpap közölte, hogy változatlanul a népszavazás megrendezésére törekszik a kormány, "de i­tópontot­ nem mon­dott. Egyúttal fölszólított­a „minden, oldalról fenyegető veszé­lyek elhárítására, a külföldi hatások kiküszöbölésére” és köz­vetve utalt arra, hogy a hadsereg átszervezését súlyos problé­mának tekinti. Nyugat-Európában továbbra is élénken figyelik az iráni események menetét, különös tekintettel arra, hogy az egykori nagy olajexportőr mikor tud ismét kivitelre termelni. Van bizonyos hatása a nyugat-európai államok gazdasági éle­tére a teheráni fordulatnak abból a szempontból is, hogy jó néhány hadi megrendelés kiesik, és nem tudni, mi lesz a közös vállalkozásokkal. De kontinensünk nyugati fele nemcsak a vi­lág nagy válsággócaira tekint, hanem önmagára is: Olasz­országban tovább húzódik a kormányválság és többen elkép­zelhetőnek tartják, hogy mégis ki kell írni az idő előtti válasz­tásokat. Ugyancsak összefügg a választásokkal a mai skóciai és walesi népszavazás. A két országrész lakói arról szavaznak, hogy akarnak-e nagyobb önállóságot, s a referendum kimene­tele befolyásolhatja Callaghan miniszterelnököt a tekintetben, hogy még a tavaszi hónapokban íratja ki a választásokat, vagy csak ősszel. Az urnák elé járul ma Spanyolország lakossága, s a Demokratikus Centrum Unió. Suárez miniszterelnök pártja értésre adta, még viszonylagos kisebbségben is egyedül kíván kormányozni. A háromhetes választási kampány egyik jellem­zője volt egyébként a kormánypárt és a szocialisták­ kemény vitája. Felipe González élesen bírálta Suárez kormányfőt, amiért nem fogadta el a nyilvános tévévitára szóló kihívást. Megfigyelők egyébként hangsúlyozzák, hogy a választási kam­pány légköre sokkal nyugodtabb volt, mint ahogyan az év eleji terrorista merényletsorozat után várni lehetett volna. Huszonhatmillió spanyol szavazó az urnák előtt Madridból jeleníti az MTI. Csaknem 27 millió szavazati joggal rendelkező spanyol ál­lampolgár csütörtökön dönti el szavazatával, hogy a szava­zatokért versengő összesen több, min­t hétezer jelölt közül ki töltse be a 350 képviselői és 208 szenátori helyet a négy évre megválasztandó új spa­nyol parlamentben. A háromhetes hivatalos vá­lasztási kampány sokkal na­gyobb nyugalomban folyt le, mint az év­­ első napjaiban végrehajtott terrorista me­­rényletsorozat­ után várni le­hetett volna. Maga a kampány is lanyhán indult, és a spanyo­lok körében nem váltott ki túlzott érdeklődést. A propa­ganda hangneme is csak az utolsó napokban vált élesebbé és ebből a szempontból csúcsát kedden este a két legnagyobb párt vezetőjének a kampányt lezáró tévé­beszédével érte el. Felipe González, a Spanyol Szocialista Munkáspárt fő­titkára élesen támadta Adolfo Suárez miniszterelnököt, amiért nem fogadta el a nyilvános tévé­ vitára szóló kihívását, ígéreteinek és kötelezettségei­nek megszegésével vádolta a Demokratikus Centrum Unió kormányát és a Spanyol Szo­cialista Munkáspárt „haté­kony” kormányzását ígérte, olyanszerűt, mint amilyet a nyugat-európai országok szo­cialista pártjai folytatnak. Adolfo Suárez miniszter­­elnök kampány történetében korábban nem alkalmazott, élesen jobboldali hangvételű beszédében azzal vádolta leg­főbb riválisát, a Spanyol Szo­cialista Munkáspártot, hogy a választók elől elhallgatja mar­xista mivoltát, és bírálta a párt előző kongresszusán jóvá­hagyott programjának azokat a pontjait,­ amelyek az abor­tusz engedélyezését, a válási szabadságot, az egyházi isko­lák államosítását írják elő, és amelyek nagyarányú tisztoga­tást sürgetnek a fegyveres erők soraiban. A miniszter­elnök így kívánt hatni — a püspöki konferencia ezeket a kérdéseket érintő állásfoglalá­sának a felhasználásával is — a még határozatlan választók­ra, abból a célból, hogy a szo­cialisták helyett a Demokra­tikus Centrum Unió jelöltjei­re ad­ják szavazatukat. Ugyan­ , akikor a jobbra álló erőket ! arra figyelmeztette, hogy a „marxista—szocialista vesze­delemmel” szemben a centris­tákra adott voks a „hasznos” szavazat. Ami a választások utáni időszakot illeti — a­mikoris az előrejelzések szerint egyik pártnak sem lesz abszolút többsége — a Demokratikus Centrum Unió vezetői ismétel­ten azt a szándékukat juttat­ták kifejezésre, hogy viszony­lagos kisebbségben, is egyedül kívánnak kormányozni A Szo­cialista Párt viszont arra ké­szül, hogy ha megnyeri a vá­l­­asztásokat, még abszolút többség esetén is megkísérel koalícióra lépni a Demokrati­kus Centrum Unióval. A Spa­nyol Kommunista Párt széles parlamenti alapokon álló, centrista szocialista kormányt javasol, olyat, amely program­ját a kommunistákkal is meg­tárgyalná. I’h­um Van Shint: A konilliktív n­éph­atalom lehetővé teszi az­ ország védelmét és a gazdaság fejlesztését A Vietnam Hangja rádió­­állomás szerdai közlése szerint az ország északi határtarto­mányai közül Lang Sonban és Quang Ninhben folynak a leghevesebb harcok a kínai agressziós csapatok ellen. A vietnami védelmi erőik az inváziós csapatok egy ezredét és két zászlóalját verték szét Láng San tartományban,, több mint 1600 katonát tettek harc­­képtelenné. Quang Ninh tar­tományban a helyi erők ötszáz fős veszteséget okoztak a tá­madóknak. A Magyar Távirati Iroda Cao Bang tartományban járt tudósítójának a helyi védelmi alakulatok egyik parancsnoka elmondotta, hogy a tartomány azonos nevű székhelyéért he­ves harcok folynak, a kínai agressziós csapatok azonban nem tudták elfoglalni a vá­rost. A harcokban vietnami oldalon a helyi erők mellett részt vesznek a vietnami nép­hadsereg reguláris erői is. Cao Bang tartományi székhelyt egyébként már a harcok meg­indulásának első napjaiban kiürítették, az oda vezető úton sok teherautóval, szekéren vagy gyalogosan menekülő emberrel lehet találkozni. A tartományban folyó harcok so­rán az elmúlt huszonnégy órá­ban a vietnami néphadsereg katonái és a helyi lakosságból álló csapatok több száz kínai katonát tettek ártalmatlanná. Közben Vietnam-szeme üze­mekben, termelőszövetkeze­tekben és egyetemeken nagy­gyűléseket tartanak, ahol fia­talok kérik frontra küldésü­ket. A Nhan Dán, a VKP köz­ponti lapja beszámolója sze­rint az egyik tartományban negyvenezer önkéntes jelent­kezett a frontra. Pham Van Dong vietnami kormányfő, aki részt vett a szakszervezeti szövetség hanoi tanácskozásán, kijelentette: „A nép kollektív hatalma lehető­vé teszi, hogy leküzdjünk min­den nehézséget, egyszerre véd­jük meg az országot és fej­lesszük a gazdaságot.” Pekingből, jelenti a J'ASé,.Sí. A Vietnami Szocialista Köz­társaság­ ideiglenes pekingi ügyvivője. Chan Chung, kül­földi újságírók előtt kijelen­tette, hogy Kína Vietnam el­leni agressziója súlyosan ve­szélyezteti a térség békéjét és biztonságát, és előre nem lát­ható következményekkel jár­hat. Az úgynevezett „korláto­zott” háború — hangsúlyozta az ügyvivő — a jövőben nagy­méretű háborúvá szélesedhet ki. Csapatainak megerősítése után a kínai agresszor nagy­szabású támadást tervez. Je­lenleg már 25 kínai hadosz­tály vesz részt a harcokban. ­­elszólalás­ok a b­iztonsági Tanács vitájában New Yorkból jelenti a Reu­ter és az AFP. Az ENSZ Biz­tonsági Tanácsa kedden este újabb­ ülésen foglalkozott a délkelet-ázsiai helyzettel. Az ülést megelőzően a nap folya­mán a tagállamok képviselői nem hivatalos tárgyalások so­rozatán igyekeztek olyan kompromisszumos megoldást találni, amelyet­­ az érintett felek egyaránt elfogadnak. Csen Csu kínai ENSZ-nagy­­követ Vietnamot és a Szov­jetunióit támadó felszólalásá­ban újból azt támogatta, hogy Kína „nem tart igényt egyet­len négyzetcent­iméternyi viet­nami földre sem”. A vitában Young amerikai és Richard brit ENSZ-képvi­­selő is felszólalt. Andrew Young azt állította, hogy az Egyesült Államoknak előzete­sen nem volt tudomása a kí­nai támadásról, és a korábbi amerikai állásponttal össz­hangban ismét egyenlőség­­jelet tett Kínának és Vietnam­nak a délkelet-ázsiai viszály­ban betöltött szerepe közé­. Ivor Richard Youngihoz ha­sonlóan szintén nem tett kü­lönbséget a megtámadott és a támadó között. Mint a TASZSZ jelentette a vitában az Angolai Népi Köztársaság, Csehszlovákia, a Laoszol Népi Demokratikus Köztársaság, a VSZK és a Szovjetunió állandó ENSZ- képviselője is felszólalt. Ha Van Lau, a Vietnami Szocialista Köztársaság kép­viselője köszönetét fejezte ki mindazon országok küldöttei­nek, amelyek támogatják Viet­namot a kínai agresszió ellen vívott harcában. Felszólította a Biztonsági Tanácsot: ítélje el az agressziót és érje el a kínai csapatoknak Vietnam területéről való kivonását, kényszerítse Kínát Vietnam függetlenségének, szuverenitá­sának és területi integritásá­nak tiszteletben tartására. A vietnami nép biztos­ győ­zelmében, mivel igazi barátai vannak, a Szovjetunió, a többi szocialista ország és a világ összes békeszerető állama — mutatott rá felszólalásában Oleg Trojanovszkij, a Szovjet­unió állandó ENSZ-­képviselő­­je. Peking az agresszió kiszé­lesítésére törekszik, és közben nem átallja nyíltan bejelente­ni Vietnam egyes területeire vonatkozó igényeit. A Biztonsági Tanácsnak — hangsúlyozta a Szovjetunió képviselője — világosan állást kell foglalnia a kínai agresz­­szió ellen. Csak az agresszor csapatainak Vietnam területé­ről való azonnali kivonása ál­líthatja helyre a békét a dél­kelet-ázsiai térségben. Bármi­féle olyan határozat vagy felhívás, amely nem ítéli el Kínát és nem követeli csapa­tainak azonnali kivonását, az agresszor pozíciójának meg­szilárdításához vezethet a már elfoglalt területeken, mint ahogyan ez már nemegyszer megtörtént a múltban — mu­tatott rá befejezésül Oleg Tro­­janovszki­j.

Next