Magyar Nemzet, 1979. március (35. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-01 / 50. szám

GiJf' QNYV7d " , «#i Biwi,,, Dr• *"5 • ~ Hrarn/ar 1 A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA • Energia holnapután Nemrégiben tanácskozást tartottak az energiagazdálkodás legkiválóbb hazai szakemberei. Előadók és hozzászólók egyaránt a legfontosabb tényből indultak ki: energiaszükségletünknek ma, és várhatóan a jövőben is, több mint a felét importból fedezzük. A külföldről vásárolt energia pedig — legyen az villamos áram, vagy erőműveket ellátó energiahordozó — egyre drágább. Ma már egyetlen szakember sem ringathatja magát a tévhitben: igényeink olcsón, a baráti országokra támaszkodva kielégíthetők. Nálunk a kiutat kereső szakemberek a komolyabb gondok elkerülésére ,két lehetőséget látnak: az egyik, szénhidrogénkészleteink eddiginél teljesebb feltárása, a hazai szénvagyon jobb hasznosítása, a másik pedig az immáron unos-untalan emlegetett takarékosság. Takarékoskodni, de hogyan ? A legnagyobb fogyasztó, az ipar tehet a legtöbbet a cél érdekében, többek közt úgy, hogy — a termelési szerkezet ésszerű változtatásával — a kevésbé energiaigényes ágazatokat fejleszti, s az eddiginél jobban kihasználja a szocialista integrációban levő lehetőségeket. A jó, követhető példák adottak. Nemcsak a nagy múltra visszatekintő szovjet—magyar timföld- és alumíniumegyezményre gondolhatunk — amelynek keretében az energiaigényes feldolgozást baráti partnerünk vállalta —, hanem az agrokémiai megállapodásra is. Ennek keretében vegyi termékeket — többek közt növényvédő szereket — adunk műtrágyáért cserébe, utóbbiak gyártása óriási mennyiségű energiát igényel. De tudományos kutatások tárgya, magas szintű tanácskozások témája ma már a kohászatban és építőanyag-iparban kárba vesző füstgázok, a könnyű- és élelmiszeriparban kihasználatlan páragőz és az ipari forró víz energiájának hasznosítása is. Sokan a szakemberek közül energiamegtakarítást remélnek a közlekedési struktúra módosításától, a vasúti villamosvontatás gyorsabb fejlesztésétől s az autóbusz-trolibuszcserétől is. „A következő tervidőszak energiatakarékossági programjának megvalósításával 1990-re, évi hárommillió tonna importkőolajjal egyenértékű megtakarítás érhető el . . .” — nyilatkozta nemrégiben Szili Géza nehézipari miniszterhelyettes. Hárommillió tonna kőolaj, mostani importárszintünkön számítva ez sok milliárd forintot jelent. Az évtizedek során hozzászoktunk : energia van, s lesz is elegendő mennyiségben. A kérdést az idézett tanácskozás egyik-másik részvevője már úgy tette fel: holnap még igen. És holnapután? Puskás L. Tamás fétisjytakarítás Egy filmvígjáték témája lehetne az a város, ahol nagytakarítást tartanak, s a művelet idejére a lakosság nem hagyhatná el otthonát, leállna a tömegközlekedés és természetesen munkaszüneti nap lenne. Lehetne benne mondjuk egy olyan jelenet, hogy valakinek sürgős dolga akad, s megpróbál sutytyomban kimerészkedni, mire alocsolókocsik harciasan rádudálnak, esetleg le is spriccelik, egy narancssárga plasztronos utcaseprő pedig a vizes lábnyomok láttán rémülten a fejéhez kapna: jaj, a frissen tisztított járdám! A nagytakarítás persze nem a fantázia szüleménye. Minden fővárosi tudja, hogy nemcsak az aluljárókban kínálgatott hóvirágot tekintheti a tavasz hírnökének, hanem azokat a sajtóközleményeket is, amelyek szerint hamarosan kezdődik a budapesti nagytakarítás. A hírek beszédes számokat is tartalmaznak a felhasználandó Ultra és más mosószerek gellérthegynyi mennyiségéről, a takarító emberek seregéről, az akcióban részt vevő gépek létszámáról. A főváros nagytakarítása — nyugodtan mondhatjuk — közügy. Foglalkoztatja a lakosságot, nem utolsósorban azért, mert a lomtalanításból ő maga is kiveszi a részét, de lemérhető az érdeklődés akkor is, ha majd márciusban kíváncsiak csoportja veszi körül a tisztítás alatt álló köztéri szobrokat, emlékműveket, figyeli a budapesti hidak ..mosdatását”. A fagykárt szenvedett utakon a műhelykocsik kíséretében megjelennek a javítóbrigádok, seprőgépek araszolnak a járdák mentén, eltűnik a sár, a hulladék . . . A híradások arról is szólnak, hogy a nagytakarítási programból a lakótelepek sem maradnak ki. Április elején Kelenföldön, Újpalotán és Óbudán látnak munkához a Fővárosi Közterület-fenntartó Vállalat seprűs és mosógépei. A lakótelepekre különösen ráfér a tisztogatás, mert sehol a városban annyi szemét, mint ott! Aki nem fordul meg lakótelepeken, nem is hiszi, hogy látni ott olyan parkokat, amelyeket valósággal befed az újság- és csomagolópapír-fecnik tömege, ahol a bokrok ágai között rongy- és műanyagzacskódarabok lengedeznek, s régen kidobott kopasz karácsonyfákat hajt a szél maga előtt. Végül is, aki szemetel, az nem a közterület-fenntartónak hajítja a hulladékot, hanem a szomszédjának, a környezetének. Saját magának. Csak vannak, akik ezzel nem sokat törődnek. A téli szürkeségből tavaszra egy tiszta főváros képe tűnik majd elő. Becsüljük ezt meg, a rendet és tisztaságot szeretők kötelező tiszteletével. Mintha valóban nem lennénk az utcán. Fehér Béla Ma választ Spanyolország ! A külpolitikai helyzet az ÁZSIÁÉ változatlanul ez elsőbbség a nemzetközi hírkrónikában, noha figyelmet érdemlő eseményekről tudósítanak a távirati irodák más földrészekről is. A Biztonsági Tanács folytatja az indokínai helyzet megvitatását, de a véleményeket változatlanul igen nagy szakadék választotta el egymástól. Vietnam állandó ENSZ-képviselője ismételten, leszögezte, hogy Kína agresszív háborúját nem lehet az állítólagos kambodzsai kérdéssel egybekapcsolni. Ugyancsak közölték Hanoi részéről, hogy Vietnam mindaddig nem tárgyal, amíg kínai csapatok vannak az ország területén. A súlyos konfliktust átfogóan elemezte a Pravda, a többi között leszögezvén, hogy ha Peking nem vet véget az agressziónak, a háború lángjai tovább terjedhetnek. A lap arról ír, sok megfigyelő úgy értékeli, az amerikai kormányzat magatartása legalábbis a közvetett biztatásra hasonlít. Emlékeztetett a Pravda a szovjet kormánynyilatkozatra és ismételten követelte a kínai csapatok kivonását Vietnam területéről. A vietnami kínai harcokról alig esett szó Carter sajtóértekezletén. Az amerikai elnök mindössze annyit mondott, hogy ,,Kínával Washingtonnak nem voltak kétoldalú nézeteltérései”, ezért az amerikai kormányzat nem úgy jár el Pekinggel, mint tavaly Moszkvával, amikor is „nem tetszése jeléül” megkülönböztető intézkedéseket rendelt el a Szovjetunióval szemben. Nyugati hírmagyarázóknak feltűnt viszont, hogy Blumenthal Pekingben másként vélekedett, és a nyilvánosság előtt is bírálta a kínai katonai akciót. Több konzervatív lap, így a londoni The Daily Telegraph meg is rótta ezért az amerikai elnököt. Említett sajtóértekezletén a Fehér Ház gazdája elsősorban a közel-keleti különmegállapodás „lehetőségének elhalványulásával” foglalkozott; már-már felháborítónak minősítette, hogy jelentéktelen nézeteltérések miatt esik kútba a különmegállapodás, holott „a béke olyan közel van”. Carter azt mondotta, hogy barátságos viszonyt szeretne az új iráni kormánnyal és szoros összefüggésben a teheráni fordulattal mindjárt cáfolta is azokat a jelentéseket, amelyek szerint Washington katonai támaszpontotkért Szaúd-Arábiában. Figyelemre méltó az a teheráni bejelentés, amely hírül adja, hogy Khomeini ajatollah csütörtöktől a siíták szent városában ki'án é".IV A főpap közölte, hogy változatlanul a népszavazás megrendezésére törekszik a kormány, "de itópontot nem mondott. Egyúttal fölszólította „minden, oldalról fenyegető veszélyek elhárítására, a külföldi hatások kiküszöbölésére” és közvetve utalt arra, hogy a hadsereg átszervezését súlyos problémának tekinti. Nyugat-Európában továbbra is élénken figyelik az iráni események menetét, különös tekintettel arra, hogy az egykori nagy olajexportőr mikor tud ismét kivitelre termelni. Van bizonyos hatása a nyugat-európai államok gazdasági életére a teheráni fordulatnak abból a szempontból is, hogy jó néhány hadi megrendelés kiesik, és nem tudni, mi lesz a közös vállalkozásokkal. De kontinensünk nyugati fele nemcsak a világ nagy válsággócaira tekint, hanem önmagára is: Olaszországban tovább húzódik a kormányválság és többen elképzelhetőnek tartják, hogy mégis ki kell írni az idő előtti választásokat. Ugyancsak összefügg a választásokkal a mai skóciai és walesi népszavazás. A két országrész lakói arról szavaznak, hogy akarnak-e nagyobb önállóságot, s a referendum kimenetele befolyásolhatja Callaghan miniszterelnököt a tekintetben, hogy még a tavaszi hónapokban íratja ki a választásokat, vagy csak ősszel. Az urnák elé járul ma Spanyolország lakossága, s a Demokratikus Centrum Unió. Suárez miniszterelnök pártja értésre adta, még viszonylagos kisebbségben is egyedül kíván kormányozni. A háromhetes választási kampány egyik jellemzője volt egyébként a kormánypárt és a szocialisták kemény vitája. Felipe González élesen bírálta Suárez kormányfőt, amiért nem fogadta el a nyilvános tévévitára szóló kihívást. Megfigyelők egyébként hangsúlyozzák, hogy a választási kampány légköre sokkal nyugodtabb volt, mint ahogyan az év eleji terrorista merényletsorozat után várni lehetett volna. Huszonhatmillió spanyol szavazó az urnák előtt Madridból jeleníti az MTI. Csaknem 27 millió szavazati joggal rendelkező spanyol állampolgár csütörtökön dönti el szavazatával, hogy a szavazatokért versengő összesen több, mint hétezer jelölt közül ki töltse be a 350 képviselői és 208 szenátori helyet a négy évre megválasztandó új spanyol parlamentben. A háromhetes hivatalos választási kampány sokkal nagyobb nyugalomban folyt le, mint az év első napjaiban végrehajtott terrorista merényletsorozat után várni lehetett volna. Maga a kampány is lanyhán indult, és a spanyolok körében nem váltott ki túlzott érdeklődést. A propaganda hangneme is csak az utolsó napokban vált élesebbé és ebből a szempontból csúcsát kedden este a két legnagyobb párt vezetőjének a kampányt lezáró tévébeszédével érte el. Felipe González, a Spanyol Szocialista Munkáspárt főtitkára élesen támadta Adolfo Suárez miniszterelnököt, amiért nem fogadta el a nyilvános tévé vitára szóló kihívását, ígéreteinek és kötelezettségeinek megszegésével vádolta a Demokratikus Centrum Unió kormányát és a Spanyol Szocialista Munkáspárt „hatékony” kormányzását ígérte, olyanszerűt, mint amilyet a nyugat-európai országok szocialista pártjai folytatnak. Adolfo Suárez miniszterelnök kampány történetében korábban nem alkalmazott, élesen jobboldali hangvételű beszédében azzal vádolta legfőbb riválisát, a Spanyol Szocialista Munkáspártot, hogy a választók elől elhallgatja marxista mivoltát, és bírálta a párt előző kongresszusán jóváhagyott programjának azokat a pontjait, amelyek az abortusz engedélyezését, a válási szabadságot, az egyházi iskolák államosítását írják elő, és amelyek nagyarányú tisztogatást sürgetnek a fegyveres erők soraiban. A miniszterelnök így kívánt hatni — a püspöki konferencia ezeket a kérdéseket érintő állásfoglalásának a felhasználásával is — a még határozatlan választókra, abból a célból, hogy a szocialisták helyett a Demokratikus Centrum Unió jelöltjeire adják szavazatukat. Ugyan , akikor a jobbra álló erőket ! arra figyelmeztette, hogy a „marxista—szocialista veszedelemmel” szemben a centristákra adott voks a „hasznos” szavazat. Ami a választások utáni időszakot illeti — amikoris az előrejelzések szerint egyik pártnak sem lesz abszolút többsége — a Demokratikus Centrum Unió vezetői ismételten azt a szándékukat juttatták kifejezésre, hogy viszonylagos kisebbségben, is egyedül kívánnak kormányozni A Szocialista Párt viszont arra készül, hogy ha megnyeri a választásokat, még abszolút többség esetén is megkísérel koalícióra lépni a Demokratikus Centrum Unióval. A Spanyol Kommunista Párt széles parlamenti alapokon álló, centrista szocialista kormányt javasol, olyat, amely programját a kommunistákkal is megtárgyalná. I’hum Van Shint: A konilliktív néphatalom lehetővé teszi az ország védelmét és a gazdaság fejlesztését A Vietnam Hangja rádióállomás szerdai közlése szerint az ország északi határtartományai közül Lang Sonban és Quang Ninhben folynak a leghevesebb harcok a kínai agressziós csapatok ellen. A vietnami védelmi erőik az inváziós csapatok egy ezredét és két zászlóalját verték szét Láng San tartományban,, több mint 1600 katonát tettek harcképtelenné. Quang Ninh tartományban a helyi erők ötszáz fős veszteséget okoztak a támadóknak. A Magyar Távirati Iroda Cao Bang tartományban járt tudósítójának a helyi védelmi alakulatok egyik parancsnoka elmondotta, hogy a tartomány azonos nevű székhelyéért heves harcok folynak, a kínai agressziós csapatok azonban nem tudták elfoglalni a várost. A harcokban vietnami oldalon a helyi erők mellett részt vesznek a vietnami néphadsereg reguláris erői is. Cao Bang tartományi székhelyt egyébként már a harcok megindulásának első napjaiban kiürítették, az oda vezető úton sok teherautóval, szekéren vagy gyalogosan menekülő emberrel lehet találkozni. A tartományban folyó harcok során az elmúlt huszonnégy órában a vietnami néphadsereg katonái és a helyi lakosságból álló csapatok több száz kínai katonát tettek ártalmatlanná. Közben Vietnam-szeme üzemekben, termelőszövetkezetekben és egyetemeken nagygyűléseket tartanak, ahol fiatalok kérik frontra küldésüket. A Nhan Dán, a VKP központi lapja beszámolója szerint az egyik tartományban negyvenezer önkéntes jelentkezett a frontra. Pham Van Dong vietnami kormányfő, aki részt vett a szakszervezeti szövetség hanoi tanácskozásán, kijelentette: „A nép kollektív hatalma lehetővé teszi, hogy leküzdjünk minden nehézséget, egyszerre védjük meg az országot és fejlesszük a gazdaságot.” Pekingből, jelenti a J'ASé,.Sí. A Vietnami Szocialista Köztársaság ideiglenes pekingi ügyvivője. Chan Chung, külföldi újságírók előtt kijelentette, hogy Kína Vietnam elleni agressziója súlyosan veszélyezteti a térség békéjét és biztonságát, és előre nem látható következményekkel járhat. Az úgynevezett „korlátozott” háború — hangsúlyozta az ügyvivő — a jövőben nagyméretű háborúvá szélesedhet ki. Csapatainak megerősítése után a kínai agresszor nagyszabású támadást tervez. Jelenleg már 25 kínai hadosztály vesz részt a harcokban. elszólalások a biztonsági Tanács vitájában New Yorkból jelenti a Reuter és az AFP. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa kedden este újabb ülésen foglalkozott a délkelet-ázsiai helyzettel. Az ülést megelőzően a nap folyamán a tagállamok képviselői nem hivatalos tárgyalások sorozatán igyekeztek olyan kompromisszumos megoldást találni, amelyet az érintett felek egyaránt elfogadnak. Csen Csu kínai ENSZ-nagykövet Vietnamot és a Szovjetunióit támadó felszólalásában újból azt támogatta, hogy Kína „nem tart igényt egyetlen négyzetcentiméternyi vietnami földre sem”. A vitában Young amerikai és Richard brit ENSZ-képviselő is felszólalt. Andrew Young azt állította, hogy az Egyesült Államoknak előzetesen nem volt tudomása a kínai támadásról, és a korábbi amerikai állásponttal összhangban ismét egyenlőségjelet tett Kínának és Vietnamnak a délkelet-ázsiai viszályban betöltött szerepe közé. Ivor Richard Youngihoz hasonlóan szintén nem tett különbséget a megtámadott és a támadó között. Mint a TASZSZ jelentette a vitában az Angolai Népi Köztársaság, Csehszlovákia, a Laoszol Népi Demokratikus Köztársaság, a VSZK és a Szovjetunió állandó ENSZ- képviselője is felszólalt. Ha Van Lau, a Vietnami Szocialista Köztársaság képviselője köszönetét fejezte ki mindazon országok küldötteinek, amelyek támogatják Vietnamot a kínai agresszió ellen vívott harcában. Felszólította a Biztonsági Tanácsot: ítélje el az agressziót és érje el a kínai csapatoknak Vietnam területéről való kivonását, kényszerítse Kínát Vietnam függetlenségének, szuverenitásának és területi integritásának tiszteletben tartására. A vietnami nép biztos győzelmében, mivel igazi barátai vannak, a Szovjetunió, a többi szocialista ország és a világ összes békeszerető állama — mutatott rá felszólalásában Oleg Trojanovszkij, a Szovjetunió állandó ENSZ-képviselője. Peking az agresszió kiszélesítésére törekszik, és közben nem átallja nyíltan bejelenteni Vietnam egyes területeire vonatkozó igényeit. A Biztonsági Tanácsnak — hangsúlyozta a Szovjetunió képviselője — világosan állást kell foglalnia a kínai agreszszió ellen. Csak az agresszor csapatainak Vietnam területéről való azonnali kivonása állíthatja helyre a békét a délkelet-ázsiai térségben. Bármiféle olyan határozat vagy felhívás, amely nem ítéli el Kínát és nem követeli csapatainak azonnali kivonását, az agresszor pozíciójának megszilárdításához vezethet a már elfoglalt területeken, mint ahogyan ez már nemegyszer megtörtént a múltban — mutatott rá befejezésül Oleg Trojanovszkij.