Magyar Nemzet, 1979. április (35. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-17 / 89. szám
. Szerda, 1979. április 18. Magyar Nemzet Hol vannak a mezőgazdasági szakemberek? Nemzetközi trófeák a gyári vitrinben ..A termelés legfontosabb tényezője az alkotó ember, akinek képességétől, felkészültségétől, szorgalmától függ elsősorban az, hogy a termelőeszközök hasznosítása mennyire szolgálja a társadalom javát. Úgy gondolom, hogy az emberi felkészültség a jövőben még inkább meghatározza az egyre szűkülő erőforrások felhaszálásának hatékonyságát, az élelmiszer-termelés minőségét, azt, hogy a kihívásokra milyen választ adjunk .. .” Dr. Romány Pál mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter szavai ezek, amelyek felhívják a figyelmet a mezőgazdasági és élelmiszeripari termelés és irányítás szakember-ellátottságára. A szakember a termelés növelésének egyik leglényegesebb feltétele ugyanis. Sokat beszélünk a korszerű gépekről, a nagy hatóanyagú műtrágyákról és növényvédő szerekről, de aki mindezeket irányítja, adagolja, az a hozzáértő ember. Foglalkozott ezzel az MSZMP Központi Bizottságának ismeretes március 15-i határozata, és megállapította, hogy a szakmai felkészülés a mezőgazdaság eredményeiben is tükröződik. .,A mezőgazdaság korszerűsödésével a dolgozók szakképzettségének színvonala jelentősen emelkedett, megváltozott a szakmai összetétel. A változó igényeknek megfelelően azonban tervszerűbbé kell tenni a szakmunkásképzést és a továbbképzést.” És ehhez hozzátehetjük az elosztást. Mert e tekintetben van a legtöbb tennivaló. Agrármérnök, b íróasztalnál Főleg a kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezetekben vannak szakembergondok. Viszont a város közelben sok egyetemet végzett mérnök vállal olyan munkakört, amelyet alacsonyabb iskolai végzettséggel is be lehetne tölteni. Vonatkozik ez különösen Budapestre. A legújabb felmérések szerint a főváros területén az ezer hektárra jutó mezőgazdasági felsőfokú végzettségű szakemberek száma a termelőszövetkezetekben 26, az állami gazdaságokban 15. Ugyanakkor Baranyában a téeszekben csak két szakember jut ezer hektár földre. Baranyában egyébként a leggyengébb a szakember-ellátottság, még Szabolcs megyében is több mint három felsőfokú végzettségű szakember jut ezer hektárra. Budapest után a legtöbb szakember Komárom megyében dolgozik, háromszor annyi, mint Baranya megyében. Az állami gazdaságokban általában kétszer annyi a felsőfokon végzett szakemberek száma, mint a szövetkezetekben. Egyes megyékben még ennél is több, Baranya megyében háromszor annyi szakembert foglalkoztatnak az állami gazdaságok, mint a termelőszövetkezetek. Bács-Kiskun megyében 3,2 az ezer hektárra eső szakemberek száma a téeszekben, az állami gazdaságokban viszont 8,5. Somogy megyében a szövetkezetek ezer hektárjára 3 szakember jut, az állami gazdaságokban 7,7. Ismét dr. Romány Pál miniszter legutóbbi sajtótájékoztatón elhangzott példáját idézzük: „Borsod megye encsi járásában a 26 termelőszövetkezetben összesen 56 egyetemet végzett okleveles mérnök található. A szakemberek mintegy 45 százaléka nem a termelő vállalatoknál, hanem hivatalokban és különböző szolgáltató, irányító központokban dolgozik.” Kétségtelen: az irányító apparátusban, a szolgáltatásban is nagy szükség van jól képzett mezőgazdasági szakemberre, sok fiatal végzőst elszív az oktatás, de a kutatás szintén igényli az új generáció segítségét. Meg aztán a fiatalok nem szívesen mennek valahová „az isten háta mögé”, ahogy mondani szokás. Válogatnak a meghirdetett állások között, s nem a termelést tartják elsősorban szem előtt, hanem saját kényelmüket. Ezzel mindenképpen számolniuk kell az illetékeseknek. A fiatalok nem vállalják Ezekről a sürgősen megoldásra váró gondokról beszélgetünk a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumban dr. Szabó Ferenccel, a munkaügyi és szociálpolitikai főosztály vezetőjével és dr. Biaes Péterrel, a szakoktatási és kutatási főosztály helyettes vezetőjével. — Érthető emberi tulajdonság, hogy a mostoha körülményeket nem vállalják szívesen, akkor sem, ha több az ilyen helyeken a fizetés — tájékoztat a munkaügyi főosztály vezetője. — A kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezeteknél a szakember kap lakásépítéshez segítséget, kölcsönt, autóvásárlást biztosítanak számára és a fizetése is 1500—2000 forinttal magasabb. Mégis kevés az ide jelentkező. Nagyon sok szakembert elszívnak újabban a termelési rendszerek is, ahol jelenleg mintegy 1200 szakember dolgozik. A termelésirányítás is egyre több szakembert igényel. A főosztályvezető véleménye szerint az utóbbi esztendőkben javult valamelyest a helyzet. A múlt esztendőben 549 agrár- és gépészmérnök végzett, s ezek közül csak 29-en helyezekedtek el Budapesten. A kertészmérnököknél rosszabb az arány, a KertészetiEgyetemen végzett mérnököknek a fele Budapesten talált munkaalkalmat. Hozzá kell ehhez tenni,, hogy Budapesten működnek az ország legnagyobb kertészetei. Bizonyos szemszögből nézve az elhelyezkedési arány még kedvezőnek is mondható. Az agráregyetemekre felvett hallgatók 46 százaléka ugyanis budapesti. Azt is mondhatjuk tehát, hogy a budapestiek egy része is vidékre megy segíteni a mezőgazdasági termelést. Persze, így torz a kép, mert a gyakorlat azt mutatja, hogy aránytalanul sok mezőgazdasági szakember dolgozik íróasztal mellett, él az aszfalton, menekül a vidék elől és igyekszik magának olyan állást ,,kibulizni”, amely a városhoz köti. Olyan gondok ezek, amelyek megoldása sürgős intézkedéseket követel. Milyen módon lehetne az eddiginél nagyobb számban a termelő munkába, a vidéki téeszekbe „csalogatni” a szakembereket? A pályakezdők irányítása Dr. Biacs Péter, a szakoktatási és kutatási főosztály helyettes vezetőjének véleménye szerint az aránytalanságokon helyes pályairányítással lehetne segíteni. A megyéknek kellene megfelelő pályázatokkal elősegíteni a szakemberek elhelyezkedését. Egy-egy vonzó, lakást is nyújtó állásra bizonyára többen pályáznának. De nem elegendő csak megnyerni az embereket, meg is kell tartani őket.. El kellene azt is érni, hogy az egyetemekről ne egyenesen az íróasztalhoz kerüljenek a Végzős hallgatók, hanem előbb a termelést ismerjék meg. Olyan intézkedésekre lenne szükség, amely kötelezővé tenné a megyék mezőgazdasági osztályait, hogy szervezett keretek között foglalkozzanak a pályakezdők irányításával. Kifejtette: a nagyobb termelőszövetkezetek könnyebben kapnak szakembert, ezért adhatnának kölcsön kisebb termelőszövetkéezeteknek egyégy-,állattenyésztőt, agronómust vagy kertészt. Az állami gazdaságokban ez már bevezetett gyakorlat. Ennek a megszervezése is a megyék mezőgazdasági osztályaira várna. A másik lényeges kérdés az egyetemek és főiskolák élő kapcsolatának kiszélesítése a középiskolákkal. Gyakrabban meg kellene hívni a középiskolai tanárokat, és diáklátogatásokat is szervezni az egyetemeken. A főiskoláknak jobb a kapcsolata a szakközépiskolákkal, de az egyetemeknek a gimnáziumokkal alig van számottevő kontaktusuk, pedig el kellene érni, hogy már a gimnázium irányítsa a diákokat, akik erre hajlamosak, egy-egy mezőgazdasági szakra. A végzős hallgatók egy kisebb százaléka sosem érzett különösebb vonzódást a mezőgazdasági termelés iránt, csak azért jelentkezett valamelyik agrártudományi karra, mert azt hitte, hogy ott könnyebben nyer felvételt. Az ilyeneket már a felvételinél ki kell szűrni, s velük szemben előnyben részesíteni azokat, akik hivatástudattal rendelkeznek. Lényeges kérdés az ösztöndíj. Az agrármérnöki karon a hallgatók 45 százaléka ösztöndíjas, az erdőmérnökin 42 százaléka, míg a kertészmérnökin csupán 20 százalék az ösztöndíjas hallgató. Az ösztöndíjak számát emelni kellene, a szövetkezetek így biztosíthatnák a szakember-utánpótlást. Hazánkban évente 550 mezőgazdasági- és gépészmérnök, 110 kertészmérnök, 40 tartósipari mérnök, 80 erdő- és faipari mérnök és 80 állatorvos végez. A végzős üzemmérnökök száma meghaladja az ezret. A probléma megoldása nem a képzés növelésében rejlik, hanem a helyes pályairányításban, hogy a jó szakember a megfelelő helyre kerüljön a mezőgazdasági termelésben, ne pedig aktákat tologasson valamelyik fővárosi irodaház kopott íróasztalánál. Illés Sándor Az újságíró gyárlátogatásai alkalmával a bejárati csarnokokban elhelyezett vitrinekben gyakran találkozik érdekességekkel. így a hazai nemzetközi vásárokon, szakkiállításokon elnyert serlegekkel, díjakkal, dicsérő oklevelekkel. Amióta a Magyar Hajó- és Darugyárban jártam, a gyári vitrin két új nemzetközi elismeréssel gyarapodott. Tavaly Máltában elnyerte a „Phoenicia” díjat, ez év márciusában pedig Párizsban az „International Award to Export” díjjal tüntették ki a vállalatot.. Ennek az utóbbi díjnak a kiosztására évente egy alkalommal valamelyik európai városban, egy alkalommal pedig az amerikai kontinensen kerül sor. Évente összesen húsz ilyen kitüntetést adnak azoknak a gyáraknak, cégeknek, amelyek a nemzetközi szállításokban, az export növelésében kiemelkedő munkát végeznek. Rugalmas alkalmaskodás A máltai és a párizsi trófea Széchenyi István levelének fényképes másolata mellett helyezkedik el. Széchenyi 1835. július 3-án keltezett levelében a magyar nádort arra kéri, engedélyezze az Óbudai szigeten hajógyár létesítését. Ekkor kezdődött hazánkban a hajóépítés, majd néhány évvel később, 1844-ben a darugyártás. Hat esztendő múlva érkezik el a Magyar Hajó- és Darugyár legrégibb, az óbudai hajógyártó egységének százötven éves jubileumához. A nagyvállalat, amely budapesti és vidéki gyáraiban 9000 dolgozót foglalkoztat, sok hazai és nemzetközi elismerést szerzett. Gyártmányszerkezete a világpiac mindenkori követelményeinek megfelelően változik. A vevők igényeihez való rugalmas alkalmazkodást jelentős mértékben könnyíti az a körülmény, hogy önállóan exportálja termékeit, így válik lehetővé, hogy a gyár külkereskedelmi szakembereinek felkészültsége alapján a vállalati -,tervezőirodákban egyre újabb és korszerűbb termékeket tervezzenek, és ezeket a gyárakban, a műhelyekben nagy értékű termelési tapasztalatok alapján valósítják meg. A magyar portál- és úszódaruk, tolóhajók, folyami hajók a világ nagy kikötőiben is megtalálhatók. A Ganz márkának jó a híre. A magyar darugyártás a felszabadulás után indult hatalmas arányú fejlődésnek, elsőként a Szovjetunióból érkeztek rendelések olyan nagy sorozatokra, amelyek világviszonylatban is ritkák. Így például az öt tonna teherbírású alaptípusból és korszerűsített változataiból három évtized alatt kétezer egységet gyártottak. Harcsa Imre termelési igazgató — negyedszázada dolgozik a gyárban — a Magyar Nemzet munkatársának elmondta: az idén Argentínával húsz kikötői daru szállítására írtak alá szerződést, Ghánának négy kikötői darut szállítanak. Számolnak újabb üzletkötésekkel is. Líbiával előrehaladott tárgyalások folynak 21 port-feláru szállításáról. A különböző típusú daruk mellett a konténer is keresett termék. Az amerikai SEA kereskedelmi szállítási cég ebben az évben is nagy mennyiségű konténert rendelt. A konténer-licencet 1968-ban vették meg az IWT nyugatnémet cégtől és a szigorú nemzetközi szabványok előírásaihoz igazodnak, így védik a Ganz márkanevet. Előretekintés Már a hatodik ötéves terv gyártási programja is kialakult, a rendelések birtokában nyugodtan tervezhetnek és gyárthatnak. Változatlanul feladatának tekinti a gyár az erőművi kazánok előállítását. Eddig a Transelektro Magyar Villamossági Külkereskedelmi Vállalat útján Görögországnak két kazánt adtak el. Törökországnak pedig hármat. Olyan típusokat alakítottak ki, amelyekben a legalacsonyabb kalóriájú szeneket lehet eltüzelni. A nemzetközi piacon éles verseny fogzik egy-egy szerződés elnyeréséért, és ebben a Moevar Fialó és Darugyár megállja a helvét korszerű termékeivel. Gyakori szereplője a gyár a különböző nemzetközi kiállításoknak, szakvásároknak. Az idén Irakban, Kuvaitban, Algírban, Indiában jelennek meg. A nyáron részt vesznek a hamburgi IVA nemzetközi közlekedési kiállításon és az Amszterdamban rendezendő EUROPORT kikötői berendezések kiiállításon. Egymilliárd Biztatóan ítélik meg a gyárban a jövőt. Az elmúlt években a termékszerkezetet gyorsan megújították, abbahagyták a gazdaságtalan hajótípusok előállítását és minden erőt a Nem kis gond évente százezrek számára megteremteni az üdülés első számú feltételét, a jól karbantartott, kényelmes üdülőépületeket, gyógyüdülőket. Márpedig a SZOT műszaki főosztályának, amely mindössze tizenöt tagot számlál, az új üdülőházak tervezése, létesítése és berendezése a feladata, egészen „kulcsátadásig”, vagyis az első üdülőcsoport fogadásáig. Ami nincs a borítékban Szegő Pállal, a műszaki főosztály vezetőjével beszélgetünk az örömökről, gondokról, amelyekkel munkájuk során találkoznak. Különösen sokat foglalkoztatja a SZOT műszaki osztályát éppúgy, mint az egész apparátust, a családos üdültetés, amely ma még messze alatta, marad lehetőségekben a felmerülő igényeknek. Négyszáz üdülőházra van gondunk és számuk évről évre örvendetesen szaporodik. Árnyoldala is van munkánknak: a szinten tártás, felújítás miatt évente mintegy három-négyszáz férőhelyet kell kikapcsolnunk, átmeneti időre. Az üdülők fenntartására és újabbak építésére, valamint a gyógyüdülők üzemeltetésére sok százmillió forintot fordítunk, ami „nincs benne a borítékban". Négyszáz fős saját kipróbált építőgárdával rendelkezünk, az ő munkájuktól függ egy-egy üdülő állapota. Ők végezték el a lillafüredi rekonstrukciót, kitűnő minőségben és rájuk támaszkodunk a gyermekes családok számára az idén tovább gyarapodó, igen kedvelt bungalók építésében is. A legfontosabb témánk a családos és a gyógyüdültetés: igen nagy erőfeszítéseket teszünk, hogy — a lehetőséghez képest — ezt a két üdülési formát fejlesszük. Minden év gyermekév — Néhány példát kérünk ennek illusztrálására. — Ebben az ötéves tervben került átadásra két gyógyüdülőnk — egyenként háromszáz férőhellyel — Bükfürdőn és Hajdúszoboszlón. Iskolaszünetben ezeket is családi üdültetésre használják fel, mert nálunk minden év gyermekévnek számít, és úgy segítünk a gondokon, ahogyan tudunk. A Balaton-környéken és a Bakonyban, így például Zircen, Bakonybélen, valamint Boglárlellén, Almádiban, Csopakon. Szántódon önálló kis faházakat építettünk, hangulatos, telepes megoldással, amelyek segítségével turnusonként ezer férőhellyel több beutalt élvezheti a csodálatos környezet és a pihenés örömeit. Ezernyolcszáz gyesen levő kismamának van lehetősége, hogy kicsinyével együtt üdüljön. Szántódon és az Ezüstparton épül még egyegy négyszáz férőhelyes családi üdülő. Szilvásváradon pedig egy százötven személyes; ezek folyamatosan kerülnek átadásra. Jelenleg harmincnégy családos üdülőben évente52 ezer gyerek üdülhet a szüleivel együtt. Sajnos, többre nem futja, pedig az igények messze túlnőtték ezt a számot, de kielégítésükre rövid távon nem gondolhatunk. — Hogyan alakul a gyógyüdültetés? Kelendő, jó áron értékesíthető termékek előállítására koncentráltak. Az elmúlt évben hagyták jóvá az új fejlesztési programot. Az első ütemben hatszázmilliót fordítanak a rekonstrukcióra, ennek eredménye a következő tervidőszakban mutatkozik. Azonos létszámmal 40—45 százalékkal tudják emelni a termelést. Saját alapból és bankhitelből egymilliárd forintot, fordítanak a rekonstrukcióra, amely 1984—1985-ben fejeződik be. A fejlesztési alap döntő hányadát gépbeszerzésekre fordítják. Víg István — Több helyen építünk szanatóriumokat és gyógyüdülőket. Hévízen háromszáz ágyas szanatóriumot, Gyulán, a Csepel Művekkel közösen, Hévizen a Postás Szakszervezettel, Zalakaroson több vállalattal karöltve ugyancsak a gyakorlatban már jól bevált háromszáz ágyas gyógyüdülőt, természetesen mindenütt a helyi adottságok és lehetőségek figyelembevételével. A mostépülő gyógyhelyek elkészülte után harmincezerrel több gyógyulásra váró vendéget fogadhatnak majd a mainál. Gazdagok vagyunk gyógyvizekben , gyógyüdülőink telepítése országszerte annak figyelembevételével folyik, hogyan tudjuk minél hatékonyabban felhasználni, alkalmazni az ásványi sókban és más gyógytényezőkben gazdag hőforrásainkat. Igen sok a mozgásszervi beteg s ez mindinkább sietteti a gyógyüdülők létesítését. A jövő üdülője — Hogyan képzeli el a jövő üdülőjét? — Nem könnyű rá válaszolni, bár terveinkben, ha néha még kissé bátortalanul is, de megpróbáljuk kialakítani a jövő üdülőtípusát. Legfontosabb a környezet kiválasztása, a természeti adottságok figyelembevétele. A lakótelepi, a szorosan egybeépített házak, a városi életforma után az erdő vagy víz melletti, esetleg hegyes vidéken épülő üdülőházakban való pihenés egyben környezeti gyógytényezőként is szolgál. A hazai előregyártás keretein belül igyekszünk különböző üdülőháztípusokat kifejleszteni, az eddiginél oldottabb és esztétikusabb megoldások alkalmazásával. A jelenleg üzemelő üdülőszállók közül a mai követelményeknek talán legjobban a soproni KPVDSZ felel meg. Szeretnénk még több hasonlót építeni. Emellett világszerte kedvelt üdülési forma az önálló kis faház, minden kényelemmel felszerelve, közel a természethez, mint a kempingezés kulturáltabb formája. Az idén csaknem 380 ezren vehetik igénybe a SZOT- beutalást, ezt a nem kis számot évről évre növelni szeretnénk — –fejezte be információját Szegő Pál főosztályvezető. Fehér Rózsa 380 ezer SZOT-beutaló Bungalóktól a gyógyszanatóriumokig Milyen munkára nem kell építési engedély Az V. kerületi tanács műszaki osztálya tájékoztatta a végrehajtó bizottságot az egyszerűsített építési engedélyezési eljárás eddigi tapasztalatairól. Tudvalevő, hogy az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium nemrégen módosította az építési engedély alapján végezhető munkák körét. Ennek megfelelően korábban engedélyhez kötött munkák közül több, azelőtt engedélyköteles munkára nem kell építési engedély. Ilyenek például az épületek homlokzatának és tetőzetének felújítása, a lakások belső átalakítása, komfortosítása, ha a lakás alapterülete vagy a szobák száma nem változik. Nem kell engedélyt kérni a közintézmények címtábláinak és a közüzemek jelzőtábláinak elhelyezésére.